Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-28 / 250. szám

II városesztélika kérdései Szegeilen O Aftní már említettük, dolgozó kutatók vagy okta- kívül, az épületek jelentős Szegeden az árvíz után tók. Arra is gondolunk, része rendkívül elhanyagolt megtervezett városszerkezet hogy a városesztétika nem- és éppen ezért nagyon szo­jó alapot teremtett a város csak néhány városvezető morú képet nyújt. Ezt egyéb­továbbfejlesztéséhez. Ma is gondja, hanem az alkotó épí- ként igen sok külföldi is szó­alkalmas arra, hogy egy 'tészeké is. Kövessenek tehát vá tette már. Vannak házak, nagyvonalú városrekonstruk- el mindent azért, hogy Sze- amelyek teljesen vakolathiá­ged az elkövetkezendő évtí- nyosak, más házak évtizedek zedekben is Szeged marad- óta nem láttak sem maltert, jon, mégpedig ne csak ne- sem meszelőt. Ezt a kérdést is — bár nem -építészeti probléma — a városesztéti­ka fogalomkörébe tartozónak érzem. Bizonyára van vala­mi megoldás e helyzet meg­r . , , . , | változtatására, mely részben cS taDiaK gazdasági, szervezési vagy éppen rendészeti ügy. de A régi Szeged megőrzésé- mindenképpen társadalmi tartozik a probléma. Ezért az illetékes műemlékek szerveknek azt úgy is kell részt az alacsony beépítési gondozása is. Nem vagyunk kezelni. Gondolok itt min­érték és a jelentős számúéi- gazdagok műemlékekben, denekelőtt a kerületi taná­avult lakóház helyén nagy- eppen ezért itt ez fokozott csokra. Meggyőződésem, hogy városrekonstrukciót feladatot jelent. Tudjuk, ne- ha a lakosság bevonásával héz kérdésről van szó, hí- valamiféle társadalmi akci­szen a város építése és fej- ót szerveznénk, néhány év lesztése közben az új elhe- alatt meg lehetne oldani ezt lyezése és a régi megtartása a kérdést ls, mely csupán között érdekellentét is lét- állami eszközökkel még to­rejöhet. A kérdést a problé- vábbi évtizedekre elodázódik. ma súlya dönti el. A mű- Az új lakások építésénél, a emlékvédelem nem öncélú városrekonstrukció végre­feludat és nem is csak egy- hajtásánál, de a régi házak féle változata van. Alaposan felújításánál városesztétikai lepek jelentik, hiszen ott az kell mérlegcinünk, hogy me- szempontból is nagy jelen­úgynevezett korszerű és mo- lyik objektumra tesszük rá a löségü kérdés a falburkolat dern épületek tömegesen Je- műemlék, vagy műemlék- színe és minősége. A minő­lentkeznek. Sajnos, a terve- jellegű táblát. Hiszen itt ség akkor válik esztétikai zők még nem tudtak e prob- könnyen abba a hibába es- kérdéssé, ha évtizedekre témával megbirkózni. Az or- hetünk, hogy egy objektum megoldja egy épület burko­látjuk. hangulata — mert hiszen a latát és az időjárás legfel­szívünkhöz nőtt — megté- jebb patinásabbá avatja, Műemlékek ció eredményeként megőriz­zük azt a Szegedet, mely jel­legzetességénél, karakteré­nél fogva még hosszú ideig vében, hanem karakterében utánozhatatlanná teszi a vá- is. rost A valóságban ez a fel­adat korántsem Ilyen egy­szerű. Egyrészt meg kell, va­lósitanunk a tömeges lakás­építést, és az ma már vilá­gos, hogy ez csak tipizált tervek és házgyári lakások útján valósítható meg, főleg nek kérdéséhez lakótelepi elhelyezéssel. Más- városban levő arányú kell végrehajtani Az egyformaság — unalom Esztétikai szempontból mindkét kérdés érdekes. A nagyobb veszélyt a lakóte­Hulladékból értékes anyag Sikerrel végződtek a len­gyelországi Zarowban levő Alsósziléziai Vegyiművek ve­gyészcsoportjának több évi kísérletei: előállították az ed­dig külföldről importált, tia­zin nevű értékes terméket, amely meggyorsítla a gépko­csiabroncsok termelését és vulkanizálásót. A zarowl ve­gyészek a tlazint olyan hul­ladékból nyerik, amelyeket eddig az üzem meddőhányó­jára dobtak. EKG — telefonon A megyei kardiológiai intézet orvosainak ötletes berendezése Községek, tanyai területek is gondoltak a kontsruktő. szívbetegei részére sokszor rök. Az apró készülék hor­szinte megoldhatatlan prob- dozható magnetofonszalagjá­lémát jelent az EKG-vizsgá- ra is rögzítheti a szívműkö­Csongrádon székelő dés jeleit, alkalmas helyen kardiológiai intézet aztán csatlakoztatható a mag­netofon teleíonhoz. A berendezés hallatlan elő­lat. A megyei főorvosa, dr. Vekerdi Sándor dr. Hollós Olivér és Hausla­den Tivadar olvan ötletes be- nye> hogy azonnali orvosi rendezést készített, amely te- konzíliumra is lehetőséget ad: lefon közbeiktatásával a szív- az intézet szakorvosa — a gondozó intézettel kapcsol- hullámzó jeleket figyelve — hatja össze a beteget. A kör- tanácsokkai is szolgálhat a orvos akár táská jában is vu , .. it . , . heti a szükséges kisadaptert. körzeti orvosnak, akkor is. És ahol telefon nincs? Arra ha nagy távolságra van tőle. szágot-világot Járva hogy ezek a lakótelepek M JRL - MW sértetiesan hasonlítanak egy- veszt bennünket. Ápolnunk, nem pedig néhány év alatt máshoz, lassan meg ls szá­mozhatjuk őket. Meggyőző­désünk, hogy kell valami védenünk kell tehát Szeged tönkreteszi. Az utóbbi évek­műemlékeit. A vár marad- ben alkalmazott kőporos-, ványa, a Dömötör-torony vé- klinker-, csempe- , és mű­megoldásnak lenni, és a ter- delme éppen olyan fontos, anyag-megoldások már elő­vezők feladata, hogy meg- mint az alsóvárosi napsuga- relépést jelentenek e téren, találják ezt a megoldást. A ras házak védelme. És még A színhatásokat vizsgálva, mi feladatunk pedig az, hogy egyet: számolni kell azzal, a Belvárosban kötnek ben­Icülönfele erkölcsi és anyagi hogy ami ma még nem mű- nünket a hagyományos sár­ösztönzőkkel járuljunk ehhez emlék, az holnap az lesz. gás és szürkés színek. Min­hozzá. Jó példa volt erre az A város továbbépítése és denesetre meg kell talál­olajközpontra kiírt pályázat, rekonstrukciója mellett vá- nunk a színezésben is azt kár hogy megvalósulása rosesztétikai szempontból is az alaptónust, mely beleillik egyelőre kútba esett. A vég- a legjelentősebb kérdés a ebbe az alföldi, de mégis só megoldást kétségtelenül a meglevő épületek állaga, kül- urbánus világba. Sajnos, lakáskérdés megoldása jelen­ti, amikor már a városfej­lesznek elsődlegesek. Addig is ki kell használni azt a kevés lehetőséget, melyet ső képe. Az elmúlt 10 év számolni kell azzal is, hogy WM alatt sokat tettünk azért, miután Szeged az ország leg­letztésnél nemcsak a sürgős- hogy a legkülönbözőbb mó- mélyebben fekvő városa. ségi és anyagi szempontok don rendbehozzuk a megle- igen nagy és szinte állandó ' WÍ vő épületek külső képét. He- a porlerakódás, amely szin­lyenként sortatarozás, vagy tén idő előtt tönkreteszi épü­emeletráépítés kapcsán, vagy léteink külső képét. Világos, térbeli tagozódás, a szintma- egyedi kijelölés alapján ke- de mégis diszkrét színek gasság és a burkolat színe- rült erre sor. Ebből a szem- azok, melyek leginkább il­zése, minősége nyújt. Külö- pontból a Belváros viszony- lenek ebbe a környezetbe nősen nagy szükség lesz er- lag elfogadható képet nyújt. Derűt, nyugodtságot sugároz­Szükséges is ez, hiszen a sze- zanak és jól ellensúlyozzák a viszonylag nagy felületű parkok adta zöld felületet. (Folytatjuk.) re, ha a IV. ötéves terv­ben az eddiginél nagyobb gediek döntő többsége leg­városrekonstrukciót kezdünk alább naponta egyszer, va­el. Számunkra nem mind­egy, hogy néhány sugár­lamilyen formában megfor­dul a Belvárosban. Itt van I. KERÜLE'L Házasság: Magda István és Tombátz Anna Gizella. Murai János és Nátly Mária, Buk Já­nos és Budai Anikó Irén, Csorna Miklós és Törők Aranka, Acs József és Vilim Ilona, Bohonya Ferenc és Abos Mária, Nógrádi látván és Nagy Ilona, Megyesl István és Nagyiván Aranka, Kiss Elemér és Laczkó Terézia Ilona, Gazdag József László és Ferkel Mária Magdolna, Horváth Zoltán és Bárány Erzsébet Ibo­lya. Gamsz József és Kócsó Gizella, Miklós Imre György és zana Mária, Eke István és Daczi Mária Magdolna, Hajós András Barnabás és Tóth Edit Margit, Garami Ferenc és Rásó Jolán házásságot kötöttek. Születés: Komlósi Antalnak ás Király Juliannának Anita. Var­ga Mihálynak és Varga Mar­gitnak Rita Anikó, ökrös La­josnak és Csikós Ilonának La­jos. Aszidl Jánosnak és Ocskal Zsuzsannának Attila, Gárdlán Istvánnak és Ábrahám—Ködmön Rozáliának Edit. dr. Rojik Im­rének és Bokodt Máriának Ta­más József, Tóth Józsefnek és Faragó Lenkének Flóra Anna, Bugyi Jánosnak és Nagy Erzsé­betnek Mónika, Iványi Aurélnak és Ormándl Mariannának Aurél Zoltán. Fehér Lajosnak és Csá­szár Máriának Lajos, Monostori Imrének és Gyuris Katalinnak Mónika, Lábos Józsefnek és Aradi Máriának Gábor, Keresz­tes Attilának és Négyökrd Er­zsébetnek Zsuzsanna, Bácskái Sándornak és Vőnek! Rózsának Attila. Molnár Jánosnak és Kál­mán Máriának Erika, Gyuris Tibornak és Gallai Máriának Marian, Kurucz Lászlónak és Ábrahám Margitnak László At­tila. Simon Lajosnak és Fehér Iboiyának László. Haska Imré­nek és Szekercés Honának Zol­tán, Domonkos Jenőnek és Demus Máriának Gábor, Kapos­vári Lajosnak és Kozma Mag­dolnának Magdolna. Halész Ist­vánnak és Gyepes Klárának Klára. Würtz Józsefnek és Hor­váth Rózsának Attila Zoltán, Kis Antalnak és Debreezeni Er­zsébetnek Ágnes. Lakatos Já­nosnak és Faragó Gizellának •Tános. Bartos Antalnak és Kraj­ciUk Annának Anikó. Bartos An­talnak és Kratostk Annának Fd't. Pipioz Imrének és Makra­Csórmő Erzsébetnek Gytrmvl, Molnár Gvörevnek és Mlkus zrnednlnának Gvö-gv. W'mmer vérob-nsk és dr. Juhász Anná­nak Eva. Hfetvád Gvörgvn-k áq rqnirtn Tt-tMn„k G"ör"V d­<-!u'"ás .Tá«"tn«lt és NCVák EuénnV .tats«» v>i*f.r r.nt Tá­nr.snalr és Pnzsár M*-MnwV Edit, Zádori-Fekete Antalnak és Anyakönyvi hírek Bozókl Etelkának László, Fa­zekas Istvánnak és Gyuris Klá­rának István Dezső. Bálint Jenőnek és Sándor Évának Ti­bor nevű gyermekük született. Halálozás: Détárl István, Tö­rök Andrásné Almási Mária, Csobdn Lajosné Kapás Vero­nika, Rakoncza! Mlhályné Laj­tos Mária, Korhecz Gyuláné Terék Zsuzsanna, Szili Dávldné Horváth-Kocsts Franciska, Dell József, Homoki-Szabó Vince, Bcdrogközv Lajos Miklósné Hor­váth Katalin, Budai Zsuzsanna, Mulat István Kovács Lajosné Kaltusz.l Tprézia, Czlpott Zoltán, Vidiczk! I.ászló, Barna Imre, Lovász Mátyás meghalt. n. KERÜLET Házasság: Lacz.l Dezső és Pa­ragl Etelka. Takács László és Tóth Ilona. Wébel Géza Ferenc és Ferencz Mária, Kelemen Er­nő Tibor és Mag Mária Mag­dolna. Farkas Imre és Pálfi Mária Piroska. Szélpál József és Vukovlcs Edit. Győrft Sándor Lukárs és Bullás Mária Erzsé­bet, Stumpf Lóránt és Faragó Rozália Julianna, Berecz Imre Mihály és Halász Anna Erzsé­bet házasságot kötöttek. Halálozás: Németh Ferencn4 Rltter Erzsébet, Ábrahám Fe­renc megha't. III. KERÜLET Házasság: p.ipp István éa Kóhn Mária Terézia, Hódi Fe­renc és Huszta Ilona, Szabó Mihály János és Horváth Ro­zália, Bauer László és Locskal Valéria Etelka, Nagy János és Tolvéth Terézia. Engi József és Domonkos Ilona, Vikartovszky Sándor János és Csöke Eva Ar.­na, Szuknai József és Trefon Erzsébet házasságot kötöttek. Születés: Ball Sándornak és Maróti Mária Etelkának Gab­riella Mária. Szeles Jánosnak és Szatmáry Judit Máriának Ildikó Izabella. Katona Péter Rudolf­nak és Vlda Gizellának Gizella Ibolya, Bodor Józsefnek és Bá­lint Ilonának Zsolt András( Varga Bélának és Varga Évának Eva, Langó Imre Györgynek és Hegedűs Bite Rozáliának Attila, Lóczl Jenőnek és Papp Anna Ilonának Eva Anna, Majoros Józsefnek és Dusfy Anna Má­riának Tibor József, Tóth Im­rének és Bicskei Mária Magdol­nának Gabriella Eva nevű gyermekük született. Halálozás: Ladányi Mátyás, Tóth Pálné Szőllősi Ágnes, Süti András, Tanáce Antalné Kónya Rozália, Varga Mária. Giljon Miklósné Tuschák Erzsébet, Be­reezkl Zoltán. Bóka János, Kiss Sándorné Fekete Julianna. Da­nyl Anta'né Vlrva Mária, Szabó Lulos. dr. Székely Ferencné Déry Margit megholt. A tengervíz sótalanítása A Foggie vidékén fekvő, tízezer lelket számláló kis­város, Vleste lakosai fogyasz- közreműködéssel tanak az olasz emberek kö- modellen alapul A viestei berendezés, amely a Hollandiában nemzetközi megépített naponta 1 áül elsőként olyan vizet, millió 200 ezer liter ivóvizet amely eddig teljesen ihatat- képes termelni a kutak sós lan volt. Viestében helyez- vizének megtisztításával. A ték uevanis üzembe az első gép körülbelúl 125 millió lí­teK ugyanis üzembe az első rábfl ker(m a víz előállítása vízsótalanító berendezést. pedig literenként 10_15 Cen­amely a lakossag szolgála- time k'~"«isal jár; ez elég tára áll. A többi hasonló be­rendezés. amelyekből Olasz­alacsony összegnek tekint­hető, ha figyelembe vesszük. ország területén mintegy tíz ho8v néhány városban az ,, ..,,, , . , . ipari célra felhasznait víz li­műkodik. kizárólag ipari tériéért 17 centime-ot íizet­szükségleteket elégít ki. nek. utunk é6 körutunk ma na- a hivatalok többsége, az ide­gyon fs elavult és provinciá- genforgalom egyre jelentő­lis városképét milyenre cse- sebb számban szintén a Bel­réljük fel. városra koncentrálódik. Bizonyára túlzott igény ma a tervezők felé felvetni, hogy próbálják kialakítani a sajátos szegedi építészetet, mi mégis erre szeretnénk ösztönözni őket. Amikor ezt tesszük, arra gondolunk, hogy E város szellemi po- ban néznünk azzal a tény­tenclálját tekintve az a né- nyel, hogy ahogyan a Bel­hány száz tervező éppen városból haladunk kifelé, olyan jelentőséggel bír, mint részben már a két körút kö­a tudományos intézetekben zöft, de főleg a Nagykörúton A belváros nem minden őszintén szembe kell azon­Dobozy Imre: Újra lehet kezdeni Bújócska ij/1 fi f/ilkWffi/Jti KEDD, 1969. OKTÖBER 28. KEDD, 1969. OKTÖBER 28. 12. Egyenként megyünk kl az állomá­son túlra, a Cseresznyésig, ott várjuk be egymást. Csomagot nem veszünk, ne lássanak a kezünkben semmit. Gé­za apja hozza utánunk kocsin, söté­tedés után. Otthon simábban ment az egész, mint gondoltam. Megjött a behívóm, nem is felülvizsgálatra, mindjárt szolgálattételre, egy újonnan szerve­zett páncélos alakulathoz. Siettél, fő­hadnagy testvér, ott a kiegészítőnél, egyen meg a fene, de engem már hí­vogathatsz. Anyámtól mindjárt egyenruhámat, csizmámat kértem. Jé­zusom. hát mégis? Há*. neked ls? Elé­bevágtam a családi elszontyolódásnak, nem. sehova se megvek, csak Bartalék présházába, de ne sétálgassanak utá­nam. majd én időnként jelentkezem. Apám rám meredt: nem lesz ebből baj? Órásnak kellett volna mennie, nem asztalosnak, mindig sajnáltam, ahányszor gerendát, deszkát cipelt, semmi kis termete majd kettérop­pant. Mi baj lenne? És ha bevonulok? Hiszen mindegy. Drága kis öreg... Ijedt, kék szemével, konya bajuszá­val olyan csendesen, akarattalanul él tetterős, mozgékony anyám árnyéká­ban, nem is tudom, hogy volt bátorsá­ga engem nemzeni. Igaz. ilyesmire csak egyszer adta rá a fejét, nincsen testvérem. Iszonyúan fél a háborútól, nem volt katona, az első háború előtt alkalmatlannak minősítették, még a háborús sorozások nagylyukú rostá­ján is fennakadt. Évekig nyaggatták, valahova tartoznia kell, álljon be a polgári lövészegyletbe, süssön el egy puskát legalább, anélkül nem lehet le­élni az életet: nem és nem, az isten­nek se, végül pártoló tagnak állt, fi­zetett, csakhogy békén hagyják, de a lőtér környékén nem látták soha. Nem hiszem, hogy életében egyszer is meg­ütött valakit, anyám szokta helyette — s amúgy is — felképelni az ina­sokat. Hangja is vékony, akár a tes­te, szinte sípoló. Uram, kívánsága sze­rint. De ebben arz egy dologban nem ismer tréfát. Ha városi úr rendel ná­la valamit, ha gyapal cigány, egy­azon készséggel szögezi le, uram kí­vánsága szerint, s jöhet közbe akár­mi, mindig időre szállít, és mindig pontosan, azt, amit rendeltek tőle. Nem emlékszem rá, hogy valakinek valaha ls lett volna kifogása a mun­kája ellen. Hát neki? Sose volt kifo­gása semmi ellen? Ki tudja Nem mondta. És kívánsága? Volt-e valaha is? Szemembe vág a szemerkélő eső. ha megfordulok, még látom a műhelyt, a Templom utca sarkán. Biztosan ott áll a maratott üvegű ajtó mögött. De nem. aligha meri Valahová a Török­piac környékére rendeltek koporsót, egy öregasszonyt ütött agyon az akna. Hát nem mer nézelődni. Mi az ördö­göt érzelgek, hiszen látom még. ami­kor csak akarom. Nagyon ajánlgatta, hogy elkísér. Valójában, azt hiszem, szeretett volna eljönni velem. Félt en­gem. De magát is félti, a csendesen folydogáló, hitvány kis életét, nem egy éjszaka láttam, hálóingben didereg­ve leste az orosz hídfőállás felől el­zúgó lövedékek tüzes röptét. Rá is szóltam egyszer, ne bámészkodj, nem ér az semmit, ami idecsap, azt se lá­tod, se nem hallod. De milyen nyersen szóltam. Vissza kellene menni. Nem is úgy gondoltam, csak álmos voltam, aludni akartam. Anyára megölelt, szinte marokra kapott, a csontom ro­pogott. Hát itt maradsz Gáldon, kis­fiam? És meglódult, egyszerre két szekrényben turkált, kedves volt de gyakorlatias és hangos, mint mindig. Német páncéltörőkel tolnak állás­ba az Áj hársfái mögött. Nem értem. Az oroszok mostanáig nem tudtak hi­dat verni, rohamcsónakon futkároz­nak a két part között, ha volna harc­kocsijuk ideát, már széjjelnyomhatták volna az öregvárost átszelő, gyatrán összetákolt védelmi vonalat. A itá­roly Róbert tér boltjaiban lámpát gyújtanak, de mindjárt rángatják is lefelé az elsötétítésre használt, fekete papírredőnyöket. Vaksi ablakszemek: ha valamiért, ki tudja miért, nem tér­hetnék vissza, ez lenne utolsó emlé­kem a térről. Na de ne hülyésked­jünk! Vagy a bőrömre gondolok, és semmi másra, vagy mindenre, csak a bőrömre nem. A város úgyse menthet , át engem, én nem menthetem át a vá­rost. eljövendő időkre. Majd találko­zunk megint, a vihar elvonultával, ha élünk. Gáld kiváltságlevelét, amelyet Károly Róbert írt alá. fejből kellett tudnunk, aki elakadt, ülhetett vissza a helyére, szekunda Mi. isten kegyel­méből Magyarország királya . Desó azon töri a fejét, lesz-e még Magyarország Miért ne lenne? Kiáll­tuk a tatárjárást, a törököt, az osztrák sógort, atyaisten, mi mindent álltunk ki Ta'án csak épp azért tudtunk meg­maradni ezer esztendővel is továb'4, mert folyton-folyvást össze kellett szedni magunkat, hogy ellenségeink pusztítását és tulajdon marhaságain­kat helyrehozzuk. Az Áj kavicsai éle­sen ropognak a talpam alatt. Mintha fogát csikorgatná a föld. Ez azért mégis rohadt dolog, kisettenkedni a városból, cégvezetői minőségben, had­nagyi rangjelzéssel a galléromon, tud­va, hogy már egyik sem érvényes. Se a cégvezetőség, se a hadnagyság. Az istenit, csak úgy, egyik pillanatról a másikra. (Folytatjuk) i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents