Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-26 / 249. szám

Éjszaka a fö Sokfelé hallani a határ­ban este is, éjszaka is a gé­pek zaját Traktorok ekéi borítják egymásra a hanto­kat Szép látvány, hogyan tapogatja a hatalmas lánc­talpas messzehordó reflek­tora a földhöz simuló ködöt Csillagos az ég, holdvilág is kerül hozzá, valahol a ma­gasban vadludak húznak. Erre szokták mondani, hogy szép őszi este. Lát-e ebből valamit az, aki minden este benne dolgozik? Tudunk-e mi egyáltalán valamit arról, aki éjszaka dolgozik a föl­deken? A mihályteleki Dj Elet Tsz géptelepén nappal kö­rülbelül tudja, aki a telefont felveszi, hogy merre szánta­nak éjjel. Hogy ki szánt, hiába kérdezem. Ütszélen álló autóstopo­soktól eltanult mozdulattal legyezek bele a reflektor­fénybe. Álmosnak túnó arc­cal kíváncsiskodik elő a fül­kéből Barna István: — Mit akar? — Vigyen el egy forduló­ra! — Ha nincs jobb dolga? Bentről nézve nagyon sö­tét az éjszaka. Elöl látunk ugyan néhány métert, tud­juk, hová lép a traktor, há­tul is látszik a száraz földet forgató eke, meg az ökörfej­nél is nagyobb rögöket fé­sülgető, ide-oda táncoló bo­rona, de azon túl megszűnt a világ. Se fénye, se zaja nem jut el idáig. A hústermelés új formája a háztájiban Október elsején mutatta be a tévé A szalántai példa el­mű dokumentumfilmjét, s az­óta is gondolkodom rajta: ami lehetséges Szalántán, Baksán az Ezüstkalász Tsz­ben vagy a regőlyi Népaka­ratban, nem boszorkányság az a ml szűkebb pátriánkban sem. Kevés az már, hogy a háztáji gazdaságok a sertést, a vágómarhát, a tejet és másféle termékeiket a közös útján értékesíthetik, s ezért a tsz megkapja a nagyüzemi felárat. Segíteni kell abban is, hogy a háztáji munka is élvezze a fejlett technika, technológia áldásait: keve­sebb anyagi eszköz és mun­ka árán nagyobb haszonnal dolgozhassanak a háztáji gazdaságok. Szalántán ház­táji munkával is lehet nyug­díjazás szempontjából érté­kes napokat, hónapokat sze­rezni, méghozzá olyankor, amikor a tagság többsége nem talál munkát magának a közösben. Megszüntetik a mezőgazdasági munka idény­jellegét! Tisztességes jövede­lemhez juttatják a csökkent munkaképességűeket, a nyug­díjasokat: elismerve azt a társadalmi igazságot, hogy 300 forintnyi öregségi jára­dékból. parasztnyugdíjból valóban nem lehet megélni falun sem. Arról van szó: miközben a tsz-ek nagy többsége nem juthat kedvező beruházási hitelekhez —, mert a népgaz­daság anyagi segítőképessége is véges — a háztáji udva­rokban a régi gazdasági épü­letek ezrei állnak üresen, amelyekbe, ha technológiát adunk, egyszerre oldódhatna meg az állandó foglalkozta­tottság, és a hústermelés mai égető problémái. A háztáji gazdaságokban a régi kispa­raszti szabadtartások — még a szerfásnál is rosszabb — körülmények között hizlal­nak jelenleg. Ezért 6—0 ki­logramm takarmány is el­fogy adddig. amíg egyetlen kilóval gyarapodik az állat. Holott — már az említett tsz-ek is bebizonyították: 4 kilogramma takarmányfo­gyasztás mellett is lehet a háztáji gazdaságokban egy kilogramm súlygyarapodást realizálni. Honnan veszik a takar­mányt és mennyit fogyaszta­nak? A technológia szerint a választott malacok — amíg a 110—120 kilós átlagsúlyt el­érik, elfogyasztanak egyen­ként 45 kilogramm malactá­pot (440 forint/q) megesz­nek továbbá 120 kilogramm süldő l-es tápot és 265 kilo­gramm süldőtáp Il-őt. Előb­binek 326, az utóbbinak 310 forint mázsája. E takarmá­nyok kerülnek az önetetők­be. Tehát mindössze 430 ki­logramm takarmány kell ah­hoz. hogy a sertés vágásra érjen. A szentesi Erőtakar­mánygyár örömmel szállít pénzért és cseretakarmányért is, azt szeretné csupán, hogy a tsz-ek nagyban rendeljenek a háztájiak számára is. Nagy jövője van ennek a kezdeményezésnek. Látni kell, hogy 3 ezer magyar fa­lu ellátása friss hússal még egyáltalán nincs megoldva, még a városok ellátása is sok kívánnivalót hagy maga után. Nem is szólva a kül­kereskedelem növekvő igé­nyeiről. Somogyban és Baranyában már felismerték e lehető­ségben az új mechanizmust, s a tsz-eknek megéri, hogy főállású mérnöki végzettségű háztáji agronómusokat alkal­mazzanak a technológiai, ál­lategészségügyi felügyelet el­látására. Bizonyos, hogy előbb-utóbb mi is eljutunk idáig. A háztáji sertéshizla­lásnak ez az új formája könnyen lehetséges, hogy el­sősorban a szegedi járás szakszövetkezeteiben bonta­kozik ki erőteljesebben. Itt ugyanis állandóan hizlalnak a gazdók sertéseket eladásra és csupán a módszereket kel­lene javítani, hogy legalább 2 mázsa takarmánnyal ke­vesebbet kellene felhasznál­niuk, míg egy sertés meg­hízik. Erősnek látszó ellenérv, hogy ha ilyen fegyvereket adunk a háztáji gazdaságok kezébe, akkor nem jönnek dolgozni a közösbe az embe­rek, mert otthon is megél­nek. Pedig minél több segít­séget kapnak a háztáji gaz­daságok a közöstől, annál érdekeltebbé vállnak abban, hogy dolgozzanak. Olyannyi­ra, hogy néha már a foglal­koztatottság is gondot jelent. S a háztáji termelés fejlesz­tése megoldja ilyen körül­mények között a téli foglal­koztatottság nehézségeit is, s szünteti a szezonmunkát. Cs. J. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat kiskundorozsmai telepe rövid határidővel vállal élhajlílé és tSarabelógépsre bermunkcit Darabolási hossz: Max. lemezvastagság: Élhajlítási hossz: Max. lemezvastagság: 2500 mm 16 mm 4000 mm 16 mm A traktorost nézem, mert beszélgetni itt nem lehet. Középen ül, de jobbra haj­lik. Hatalmas a traktor, csak így látja a barázdát. Próbá­lom utánozni félreszegett fejének tartását, nem telik bele három perc, nem érzem a nyakam, utána pedig na­gyon is érzem. Szokni kell. Nyílegyenes a barázda, mi lehet a traktoros dolga két forduló között? Számolom a másodperceket, mire hatva­nig érek, hússzor nyúl bal­kezével hol az egyik, hol a másik botkormányhoz, na­gyot húz rajta, aztán vissza­ereszti. Percenként húsz, óránként ezerkétszáz, haj­nali negyed három óta •— traktorban nem lehet papí­ron számolni. A tizennyol­cadik órába fordult éppen a mai nap Barna István, de még nem ez az utolsó. Min­dig balkézzel kormányoz, csak így lát ki a barázdára. Hétfőtől szombatig mindig ennyit szánt, de ha odaszorul a munka, vasárnap is menni kell. Harmadik éve ül lánc­talpason, azelőtt gumikere­kű traktort dirigált, annak is előtte pedig körmösön rá­zatta magát Én az első for­duló után elfelejtem, hogy vacsoráztam már. Belülről nézve még hatal­masabbnak tűnik ez a gép­őslény. Dörgését nem fülé­vel hallja az ember, Inkább a mellében reszket a hang­ja. Nincs bedugva a trakto­ros füle, pedig a hivatalos zajártalom ehhez képest szellő suttogása csak. — Sokan fölébrednek, ha megáll otthon az óra. Én éb­ren se tudom, milyen az órakegyegés. A másik trak­toron fiatalember ül, kocsija is van. Azt mondja, ha be­indítja, kiszáll meghallgat­ni, jár-e a motor. Bentről nem veszi észre. — Mikor fütyült utoljára? Furcsa mosoly a válasz. Nem emlékszik. Nemigen kerül ró alkalom. — Vasárnap? — Akkor ott a háztáji, abban dolgozom. — Ha újra kezdhetné az életét? — Traktorra mennék. Ret­tentően szeretem én ezt, de már elfáradok. Fiatalon jó a traktor. Most negyvenöt éves. A másik masina kormá­nyosa, Szekeres Veszter (csak az anyakönyvben Szil­veszter) éppen tizennyolc. Érettségizett gépszerelő. Azért jött ide szántani, mert hat forintért — így mondja — szégyelli a napot lopni a műhelyben. Itt dolgozhat is, kereshet is. Reggel hattól másnap reggel hatig dolgo­zik. A rázást megszokta — én nem veszem észre, hogy rugózó ülésen ülök —, de a zajtól még zúg a feje. ö száll ki az autóból indítás­kor fülelni. — És ha a kislány súg va­lamit? — Akkor azt nagyon han­gosan kell súgni, más is meghallja. ... Néhány órával rövi­debb lett ugyan az én éjsza­kám is, de két dolgos em­ber ismeretségével gazda­godtam. Horváth Dezső * Eppffi & ál - > v M ő *i SZÁNTÁS-VETÉS. Jól halad az őszi munkákkal a szőregi Egyetértés Termelőszövetke­zet. A vetŐ6zántással készen vannak, ezer hold búzát és őszi keveréket el is vetettek már. Az őszi szántás nagyobbik felén is túljutottak, egy héten belül előreláthatóan ezt is befejezik Horváth Dezső felvételei Újdonságok Beszélgetés az újszentiváni tanácsházán Űjszentiván ugyan nevé­ben hordozza újságát, mégis a régiek közül való. Falu volt már a török előtt is, elpusztult, újraéledésének bizonyítéka első állandó jel­zője. Amikor megkérdeztem a tanácsházán összegyűlt be­szélgető társaimat, Nacsa József tanácselnököt, Hor­váth Irén párttitkárt és is­kolaigazgatót, Veszelinov Emil tsz elnökhelyettest, Szécsi Antalt, a Hazafias Népfront elnökét, Bódi Jó­zsef tsz-párttitkárt, Mészáros Attila főagronómust, és Pálfi István főkönyvelőt, hogy a valójában tehát ré­gi, de neve után mindig új községben találunk-e mai újdonságokat is, egyöntetű­en arra szavaztak, hogy a Magyar—Csehszlovák Barát­ság Termelőszövetkezet ter­veiről és befejezés előtt álló dolgairól beszéljünk. A kisközség kis termelő­szövetkezete megküzd ugyan­azokkal a gondokkal, mint a többi Szeged köré tele­pült község mezőgazdasági Űj mezőgazdasági könyvek A galambhús a legínyen­cebb falatnak számít. Fe­hérjében gazdag, ízletes, nagy biológiai értékű táplá­lék, amely iránt világszer­te egyre nagyobb az érdek­lődés. Nálunk egyelőre nem sok gondot fordítanak rá, pedig tenyésztése nagyon gazdaságos. Kis helyen fész­kel, alkalmi épületekben is tartható, padlásterekben, nem érzékeny a betegségek­re és exportlehetőségünk' galambból szinte korlátlan. Bármilyen mennyiségben átvesz tőlünk külföld fia­tal galambokat. Eddig az is akadályozta a galambtenyésztés fejlődé­sét. hogy nem foglalkoztak vele szakszerűen. A Ker­tünk, házunk, otthonunk cí­mű népszerű sorozatában a Mezőgazdasági Könyvkiadó most közrebocsátotta az el­ső szakkönyvet Biszkup, dr. Gouth, Horn a három ki­váló, ismert szerző tolmá­csolásában. A sok rajzzal és fényképpel illusztrált könyv nemcsak a tenyésztési el­járásokkal foglalkozik rész­letesen, külön fejezetet szen­tel az értékesítésnek és a feldolgozásnak is. Dr. Jenser Gábor köny­vének megjelenését nagy ér­deklődés előzte meg. Hiszen köztudott, hogy milyen nag' mennyiségben kerülnek for­galomba nálunk is a védeke­zésre használt vegyszerek. Ki tud közöttük eligazodni? Az Üzemi gyümölcsösök növényvédelme című. könyv pontos eligazítást ad arról, mit kell tenni, hogy egész­séges. jó minőségű gyümölcs jusson a piacra. üzeme: a férfiak többnyire a városban dolgoznak, a ta­gok többsége nő. Harminc éven aluliakat férfiakat és nőket — az irodán, az állattenyésztőknél és a gép­műhelyben érdemes keresni. Itt még mindig munkaegy­séggel fizetnek, csak jövőre térnek át a készpénzre. Szak­munkásuk kevés van, Hor­váth Irén szerint az előző vezetőség szükségtelen vala­minek tekintette a szakmun­kásképzést. Mezőgazdasági technikumban végzett ugyan Boldizsár Anna és Boldizsár István is, szerettek is volna elhelyezkedni saját tsz-ük­ben, de nem tartottak igényt munkájukra. A főkönyvelő és a főagro­nómus első éve dolgozik a szövetkezetben. Tőlük kér­dezem, milyen változások várhatók a 25 éves gazdaság további lépéseinél. A válto­zások egyrésze folyamatban van. A túlhajtott mellék­üzemági tevékenység rang­jának megfelelő szintre iga­zodik lassanként vissza, ugyanakkor erősödik a ter­melőszövetkezet alapvető te­vékenységét jelentő mezőgaz­dasági termelés. A község határának ®0 százalékát tavaszonként bel­víz sújtja. Az idei június 400 holdon nyári belvízkárokat ts okozott. Gabona, kukorica és más takarmánynövények estek áldozatául. Kézenfek­vő feladat tehát a belvízren­dezés. Jövőre kezdik. Ehhez a munkához kapcsolódik a 137 hold öntözést szolgáló belvíztároló medence ls, hogy nyári hónapokban a másik veszedelem, az aszály ellen orvosságul szolgáljon. Jövőre öntöznek először az újszentiváni nagyüzemben. A község határa kitűnő termőtalaj. Zöldtakarmá­nyának biztos jövedelmű ál­lattenyésztést lehet alapozni. Saját építőbrigád szorgosko­dik az új szarvasmarha­telep építésén. Korszerűnek dicsérik, én vetem csak köz­be. hogy még mindig anél­kül építik, hogy az ott dol­gozók tisztálkodására gon­dolnának. Az a tény, hogy főleg as­szonyok szorgoskodnak a szövetkezetben, és a tagok: többsége az idősebb korosz­tályt képviseli, halaszthatat­lan feladattá teszi a. gépesí­tés fokozását Erőgépeik vol­nának, a munkagépek száma azonban csekély. Tervezetük szerint a gabonatermelés, a takarmány és egyéb növény­termesztés egyaránt új gé­peket kap már jövőre, öt­ven-hatvan százalékos javu­lást emlegetnek. Nem kell tehát a távoli jövőbe tekinteni nagyszabá­sú változásokért A kész­pénzfizetéstől joggal várják a bejáró munkások helyhez­kötését is. Remélik, tudnak) annyit fizetni, hogy nem éri meg majd kenyérkereső munkára a városba utazgat­ni, még ha közel ls van Szeged. Beszélgetés közben szóba került a tiszaszigeti Búzaka­lász Termelőszövetkezettel való egyesülés is. Érdekes, hogy a két szomszédos köz­ségben öröklött ellentétek mai nemzedékük életében ls érezhetők. Az egykori gaz­dag Űjszentiván napszámo­sai ugyanis elsősorban Ti­sza szigetről kerültek ki. Rá­adásul mintha fordulna most a helyzet, Tiszasziget kezd feljönni a rangos termelő­szövetkezetek közé. Egyszó­val a tagság nem akarja az egyesülést, a vezetőség pedig megfelelő támogatás hiányá­ban nem erőlteti a közele­dést A gazdasági körülmé­nyek — most úgy látszik — előbb-utóbb ugyan Ide ve­zetnefk majd, de reméljük, a mostani ellentétek akkor már emlékek lesznek leg­feljebb, és nem ható ténye­zők. Mert ennek a két köz­ségnek az égvilágon semmi oka sincs a nézeteltérésre. Ma már az sem ok, hogy szomszédok H. D. VASÁRNAP, 1969. OKTÖBER 26. DÉLMAGYARORSZÁG 11 Í i

Next

/
Thumbnails
Contents