Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-01 / 227. szám

Tejtáv­vezeték A Baranya megyei Tejipari Vállalat országosan egyedül­álló kezdeményezést valósít meg Véménden. A község tejgyűjtő háza és a feldolgo­zóüzem között 800 méter hosszú, kettős csővezetéket építenek ki. A 32 milliméter átmérőjű, műanyag távveze­téken naponta 6000—7000 li­ter tej szállítását bonyolít­ják le rövidesen, az .eddigi­nél sokkal higiéníkusabb körülmények között és vár­hatóan gazdaságosabban. A vezetéket és a csőmosó be­rendezést az NDK-ból vásá­rolták és ottani szakemberek végzik a szerelést. (MTI) Igény és igénytelenség H Liebmann Béla felvétele Kozmikus Moszkvában hivatalos köz- A munkacsoport tanácsko­leményt adtak ki arról, hogy zása és a szimpózium a tel­szeptember 22—27-ig a bul­gáriai Várnában ülésezett a szocialista országok űrbioló­giával és kozmikus egész­ségüggyel foglalkozó állandó munkacsoportja, s ugyanak­kor tudományos szimpóziu­mot is tartottak ugyanezek­ről a problémákról. Az ülésszakon Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelor­szág, Magyarország, a Né­met Demokratikus Köztár­saság, Románia és a Szov­jetunió képviselői összegez­ték, milyen együttes munkát végeztek 1968—69-ben, az űr­kutatásra és a világűr békés­célú felhasználására vonat­kozó szocialista együttműkö­dés programjában részt ve­vő államok az űrfiziológia és az űrrepülések sugárvédelmi problémáinak kidolgozásá­ban, illetve megoldásában. Pontosan körvonalazták az együttes munkálatok terveit, egyeztették a következő idő­szak tudományos vizsgálatai­nak programját. Pontosan meghatározták, a tudomá­nyos információk, vizsgáló­berendezések és vizsgálati anyagok cseréjének formáit és módozatait. A résztvevők megelégedés­sel állapították meg az ed­dig végzett munka eredmé­nyességét, és nagy jelentő­ségét az űrbiológia és a koz­mikus egészségügy időszerű kérdéseinek együttes megol­dása -szempontjából. jes, kölcsönös megértés és a testvéri barátság szellemé­ben folyt. (MTI) UTAZIK A SZOBA Valaha álmélkodtunk volna rajta — ma már megszokott látvány a szegedi Párizsi körúton is, hogy beszerelés előtt erre kocsikáznak el a tarjáni lakások. Már csak azért drukkolunk, hogy minél több hasonló teherautón akadjon meg naponta az ember szeme Egyszerűbb az új gyámügyi eljárás A mától hatályba lépő gyámügyi rendelet szabá­lyozza, rendszerezi a gyám­hatósági munkát, összefog­lalja az eddigi miniszteri utasításokat, azok módosítá­sait. decentralizál és egysze­rűsít. Elsősorban a községi taná­csok hatásköre nő meg a gyámhatósági munkában. Az eddigi, főleg adatszolgálta­tási és környezettanulmá­nyozási munka helyett ezen túl első fokú hatóságként in­tézkednek a kiskorúak láthatásával kapcsolatban, ideiglenes jel­leggel beutalhatják a kisko­rút gyermekvédő otthonba s ellenőrzik a gondnokság alá Szirmai István elvtárs életútja Lapunk tegnapi számában por.ti vezetőségének póttagja közöltük, hogy Szirmai Ist- volt. 1953-ban koholt vádak ván elvtárs, az MSZMP Poli- alapján letartóztatták, majd tikai Bizottságának tagja, or- rehabilitálták. 1956-ban az szággyűlési képviselő 63 éves Esti Budapestet szerkesztette, korában szívroham követ- 1957 elején kinevezték a keztében hétfőn elhunyt. Az Minisztertanács Tájékoztatá­aláóbiakban ismertetjük si Hivatalának elnökévé. Szirmai István elvtárs élet­rajzát. 1957 júliusától 1959 végéig az MSZMP Központi Bizottsága 1906 április 13-án született agitációs- és propaganda osz­Zilahon. Jogtudományi egye­temet végzett. 1929—1941 kö­tályát vezette. 1956 végétől az KJSZMP Központi Bizott­zött — a Kommunisták Ro- ságának tagja, 1959 végén az mániái Pártja tagjaként — elsősorban Erdélyben tevé­kenykedett. Tagja volt a KRP. erdélyi tartományi ve­MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagja, 1962 novembe­réül pedig a Politikai Bi­zottság tagja lett. 1959 de­zetóségének és titkára a Vö- cemberétől 1966 decemberé­rós Segélynek. Részt vett az illegális kommunista sajtó szerkesztésében. 1941-től az erdélyi pártszervezetek óssze­ig a Központi Bizottság tit­kára volt. A párt IX. kong­resszusa után a Központi Bizottság agitációs- és pro­kötőjeként, majd a íelvidé- paganda bizottságának veze­klek instruktoraként Ma- tőjévé választották, gyarországon tevékenykedett Országgyűlési képviselő 1943-ban tagja lett a volt. Több évtizedes munkás­Kommunisták Magyarországi mozgalmi tevékenysége, po­Pártjának, majd a Békepárt litikai és társadalmi munkás­titkárságának. 1943. decembe- sága elismeréséül a Magvar l ében letartóztatták és 15 évi fegyházbüntetésre ítélték. 1944. októberében megszö­kött. A felszabadulás után Szc­Népköztársaság Zászlórendje 1. fokozatával tüntették ki. Cikkeinek és beszédeinek gyűjteménye A kommunista eszmék győzelméért címmel geaen, a Magyar Kommunis- 1964-ben jelent meg. ta Párt dél-magyarországi ti fkárságának "helyettes veze­tőjévé, majd vezetőjévé vá­lasztották. 1946-tól a Köz­ponti Vezetőség póttagja és a temegszervezetek osztályá­nak vezetője volt. 1947—1049 között az MKP, majd az MDP országos szervező bi­zottságának titkára teendőit látta el. 1949 és 1953 között a rádió vezetője, a párt köz- tűket Szirmai István elvtársat ok­tóber 3-án, pénteken 15 óra­kor temetik a Mező Imre úti (Kerepesi) temető munkás­mozgalmi panteonjában. El­hunyt elvtársunk családtag­jai, munkatársai, barátai és harcostársai a ravatalnál 14 órától róhatják le kegyele­helyezett felnőttek viszonya­it. A nagyközségek tanácsai­nak szakigazgatási szervei többek között közvetlenül döntenek a kiskorúak há­zasságkötésének engedélye­zéséről vagy elutasításáról. Mindez egyszerűsíti és meg­gyorsítja az ügyek intézését, hiszen a határozatok nem a felsőbb fórumokhoz küldött felterjesztés után születnek, hanem az eset színhelyén. Világosabbá válik az ille­tékesség elbírálása is. Ha, a kiskorúnak személyi igazol­ványa van, akkor az állandó lakóhelye szerinti hatóság, ha nincs személyi igazolvá­nya, akkor törvényes képvi­selőjének lakóhely szerinti hatósága illetékes, A szociális otthon­ban vagy a kórház elmeosz­tályán egy éven alul tartóz­kodó, gondnokság alatt álló személy ügyében a gondno­kának lakóhelye szerinti ha­tóság az illetékes. Sok vitát okoz mindig az elvált szülők között a gyermek vagy gyermekek láthatási idejének és helyé­nek megállapítása. Október­től ebben a kérdésben keve­sebb ok lesz á vitákra. A rendelet előírja, hogy a három éven aluli gyermeket a szülő általában csak a gondozás helyén látogathatja egy-egy alkalommal két óra hosszáig. Nagyobb gyermek esetében a rendszeres láto­gatás • időtartama havonta összesen 36 óra lehet, rendkívüli esetben 48 óra. A gyámhatóság a már meg­állapított rendszeres lát­hatási jogot is felfüggeszt­heti indokolt esetben legfel­jebb egy évi időtartamra. Az állami gondozásban le­vő kiskorú gondozási díjá­nak megállapításakor, ha a kiskorúnak kereső foglalko­zása van. a gyámhatóság a kereset 30 százalékáig be­számíthat a gondozási díj fedezésére. Az is új előírás a rendeletben, hogy indokolt esetben a nagyszülőkkel vagy a nagykorú testvérrel is fizettethetik a kiskorú ál­lami gondozási díját. Az ál­landó munkahellyel nem rendelkező szülő esetében a gyermek után fizetendő gon­dozási díj alapjául havi 800 forint jövedelmet kell venni. Lényegesen megkönnyíti a rendelet az állami gondozott kiskorú gyermek örökbefogadásá­nak engedélyezését. Annak a szülőnek a gyerme­két., aki nem tartja a kap­csolatot a gyámhalósággal, illetve nem látogatja az in­tézetben levő gyermeket, rö­vid eljárással örökbe lehet fogadni. A rendelet előírja, hogy a kiskorúak házasságkötését az eddiginél is nagyobb kö­rültekintés után lehet enge­délyezni. Alapelv, hogy kiskorú csakis indokolt és kivételes . esetben köthet házasságot. Az engedélyezés előtt, ha a kiskorú előzőleg másutt la­kott, előző lakóhelyének gyámhatóságától kell infor­mációt szerezni, nem kért-e már ott is hasonló engedélyt. Orvosi igazolás szükséges arról is. hogy a kiskorú há­zasságkötéséből születendő .gyermeknek, illetve anyjá­nak egészsége biztosítottnak látszik-e. Ha az engedélyt kérő kiskorú nő már terhes állapotban van, erről is or­vosi igazolást, ugyanakkor a gyermek apjától elismerő nyilatkozatot kell szerezni. Mindezek sem dönthetik el, hogy a gyámhatóság feltét­lenül engedélyezze a kiskorú házasságkötését. Az állami és társadalmi szervek eddig is komoly se­gítséget nyújtottak a gyám­hatósági eljárásokhoz. Az új rendeletben is benne van, hogy a társadalmi aktivista­hálózat. a gyermek- és ifjú­ságvédelmi, továbbá az egészségügyi és szociális bi­zottságok közreműködése nélkülözhetetlen a gyám­ügyek intézésében. Sőt, az egyszerűsítés ellenére is helyes, ha minél több társadalmi munkás kap­csolódik be rendszeresen a gyámügyekbe, hiszen csak Szegeden 15—16 ezer azoknak az ügyiratok­nak a száma, amelyek egy­egy évben megfordulnak a gyámügyi hatóságoknál. K. J. a alaposabban utánané­zünk gondjainknak, ki­sebb-nagyobb problé­I máinknak, a dolgok mélyén [ igen gyakran valamilyen ! emberi hibára bukkanunk. : Ezután, ha tovább menve ezeket az emberi hibákat vizsgáljuk, egészen biztos, hogy igen sokszor az igény­telenség egyik vagy másik formájával találjuk szemben magunkat. Mert mi más az, ha nem igénytelenség például, ami­kor valaki, mondjuk, meg­elégszik azzal, hogy munká­jának színvonala, eredmé­nye saját képességei alatt marad. S mi más az, ha nem igénytelenség, amikor nem egyetlen ember, hanem egy egész nagy vállalat, üzem, intézmény gondolkodik és cselekszik így, azaz nem tel­jesíti, nem valósítja meg ön­nön lehetőségeit. Ha eltekin­tünk azoktól a magyaráza­toktól, amelyeket az intéz­mények' vezetői a hibák megmagyarázására általában produkálnak, a bajok mé­lyén az igénytelenség rejtő­zik. Ne tagadjuk, sajnos igénytelenek vagyunk, önma­gunkkal és másokkal is. Ne legyintsünk erre, nem valami könnyen múló, felü­leti jelenségről van szó. Az igénytelenség gyökerei mé­lyebbre nyúlnak. Emlékez­hetünk még, egy időben so­kan, de nem kevesen még ma is, valahogyan úgy gon­dolták, a szocializmus min­denféle emberi-társadalmi közösség, alakulat közül leg­jobban egy jól működő szo­ciális otthonhoz hasonlít. Ez így, első pillantásra tréfá­san hangzik, pedjg komoly célzata van. A megrokkant öregek számára létesített szociális otthonokat ugyanis az említett gondolkodásmód úgy értékeli, hogy azok olyan intézmények, amelyek vég­eredményben nem nyújta­nak ugyan valami sokat tag­jaiknak, viszont nem is kö­vetelnek tőlük sokat, s ami nagyon fontos, bármi törté­nik is, nem lehet belőlük ki­pottyanni. Vitathatatlan: a szociális otthonoknak csak­ugyan ez a lényegük. De ez lenne a szocializmusé is? Nyilvánvalóan nem. Ám tegyük szívünkre a kezün­ket. hányan gondolják ezt így? Hány ember dolgozgat csak ímmel-ámmal tényle­ges erőfeszítés helyett, mondván, „keveset adok, ke­veset kapok, nem érdemes többet akarni, úgysem lesz baj." Bármilyen különös is mindez, végeredményben nincs okunk nagyon elcso­dálkozni azon, hogy viszony­lag sokan így gondolkodnak. Az igénytelenség olyannyira átszőtte életünket, hogy nem lepődhetünk meg azon, ha következményei így is. gon­dolkodásban. magatartásban is jelentkeznek. Könnyű ki­jelenteni, hogy az igényte­lenség nem fér össze a szo­cializmussal. De mit csinál­junk akkor, ha a velünk vi­tatkozó tömegével sorolja a példákat, amelyek bizony mind azt bizonyítják, hogy igenis gvakran elnézzük és iól megtűrjük az igénytelen­séget. Nem is ez az igazi kérdés, hanem magától értetődőleg az. hogy mit tegyünk, mit kell tennünk ellene. Az igénytelenség, ha jól meg­gondoljuk, tulajdonképpen nem más, mint az egyéni vagy társadalmi követelés­„Együtt a Barátság //.-ért" A Siófoki Kőolajvezeték ért" vándorzászlót alakíta­Vállalat KISZ-bizottságának kezdeményezésére a KISZ „Együtt a Barátság Il.-ért" jelszóval védnökséget vál­lal a Barátság II. kőolaj­távvezeték építése felett. A nak, okleveleket adnak ki és pénzjutalmakat osztanak szót. A távvezeték nyomvo­nala mellett több helyütt KISZ-táborokat alakítanak ki, hogy a nyári időszakban több mint 1,2 milliárd fo- a középiskolások és az egye­ríntos költséget igénylő temisták is közreműködhes­nagyszabású munka KISZ- senek. A tanácskozáson elő­védnökségének előkészítésé- készítették a védnökségről röl kedden Siófokon tanács- szóló szerződés tervezetét, koztak az ifjúsági szervezet ezt a KISZ Központi Bizott­vezetői és távvezeték építé- ságához terjesztik fel. sében érdekelt vállalatok képviselőivel. Mint elhatá­rozták, a védnökségben ki­emelkedő munkát végzők ré­szére „Együtt a Barátság II.­rendszer valamilyen műkö­désben zavara. Aki igényte­len, az nem követel, vagy nem követel elég hatá­rozottan, hanem megelégszik azzal, amit készen eléje ad­nak, akkor is, ha az rossz. „Az a baj — mondta nem­régiben egy vitatkozó fiatal­ember —, hogy nálunk min­dent jónak tartunk, mindent elfogadunk." Tekintsünk el most a fiatalos lendületű ál­talánosítástól, és ismerjük el, hogy bizony nagyon gyak­ran — mindenféle tetszetős magyarázatokkal erősítve magunkat — elfogadjuk a rosszat jóként. Egy­fajta, de végeredményben hibás humanizmusból még azokban a produktumokban is megkeressük és diadallal felmutatjuk a jót, amelyek­ről pedig tudjuk, hogy egé­szükben rosszak, nem felelnek meg teljesen és tökéletesen céljaiknak. Ez egy szociális otthonban tényleg lehet az értékelés alapja. A szocializ­musban azonban semmi­képp. A mi társadalmunk­ban kizárólag a produktum tényleges értéke vagy érték­telensége számít, függetlenül attól, hogy mennyi „munka" és méginkább attól, hogy mennyi „jószándék" van benne. N em . .mindig működik jól tehát a mi követe­lés-rendszerünk. Bele­játszik ebbe, de semmikép­pen nem alapvetően, hogy a szocializmusban ez a rend­szer sajátosan működik. A kapitalizmusban, mondjuk, ha egy vásárlónak nem tet­szik egy üzlet áruja, vagy nem tetszik a kiszolgálás — az egyszerűség kedvéért vá­lasztjuk ezt a triviális pél­dát — fogja magát és át­megy a másik boltba, a kon­kurrenciához. Ott ez forma a követelés-rendszer műkö­désének alapja, így kénysze­rül a kereskedő jobb mun­kára. Nálunk viszont — mi­vel azok a struktúrák, ame­lyek az áruellátást és a ki­szolgálók magatartását for­málják, lényegében minden boltban azonosak — a köve­telés-rendszernek ez a for­mája nem eredményes. Hiá­ba megy át a vásárló a má­sik üzletbe, tudjuk, legtöbb­ször ott is ugyanazt tapasz­talja. Ez azonban semmiképpen sem jelentheti azt, hogy vég­képp tehetetlenek vagyunk és hogy törvényszerűen igényteleneknek kell len­nünk. Csak más formákban kell érvényesítenünk köve­teléseinket, olyan módon, hogy megfeleljen a mi való­ságunknak. Milyen ez a for­ma? Legfőbb jegyeként kö­zösségi és szervezett voltát kell említenünk. Nálunk nem a tulajdonos, hanem a közösség kényszerít. Az el­adót udvariasságra, s ter­mészetesen mindenki mást a tisztességes, igényes munká­ra. De ezekkel a lehetősé­gekkel élni kell. s ez két­ségkívül bizonyos aktivitást követel. Könnyebb átmenni a másik üzletbe hogy az előbbi példát ezzel be is fe­jezzük — mint, mondjuk, kérni a panaszkönyvet. De nálunk az igénytelenség el­leni hatékony fellépésnek ez és a hozzá hasonló formák, ha nem is kizárólagos, de mindenképpen legfőbb esz­közei. T évedés azt hinni, vagy gondolni, hogy akkor vagyunk humanisták, ha a gyenge produktumokat is elismeréssel fogadjuk. Ez a valóságban álhumanizmus: magának a vállon verege­tettnek is árt. Mert ha neki szabad igénytelenül, rosszul dolgozni, másnak is szabad, s a forgalomba kerülő gyen­ge produktumokkal, ipari termékekkel vagy akár szel­lemi alkotásokkal is mindenki találkozik. Az igazi huma­nizmus a magas színvonalú követelés-rendszer határo­zott érvényesítése, s min­denfajta ..együttérző" álhu­manista vagy cinikusan ösz­szekacsintó elnézés megszün­tetése. Ökrös László SZERDA, 1969. OKTÓBER 1. DÉLMAGYARORSZÁG i

Next

/
Thumbnails
Contents