Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-24 / 247. szám

Épül a rokkant katona háza | KÉT kezében volt a ke­nyere és az egyik kezét elvesztette Tapodi La­jos, a 27/60-as honvédalaku­lat sorkatonája. 1956 novem­ber 3-án érte a súlyos sebe­sülés. Az elleníorradalmárok ellen vetették be az ezredet Budapesten, az Üllői úton, anol azokoan a napokban véres ütközet dúlt. Mint tud­juk, győzött a forradalmi ez­red. Elült a harci zaj, béke honol azóta hazánkban. Tapodi Lajos sorkatonának egyik dolgos kezét követel­te a győzelem. Sérült bal karja azóta éppenhogy moz­dul, munkára képtelen. Természetesen nem hagy­ták egymagára a hazáért megrokkant katonát. Alaku­lata, a honvédség vállalta: segíti, amiben lehet, amíg él. Ezt a segítséget gyakran érezte az elmúlt évtizedben és ezt hozta el most sokad­magával együtt egy miskol­ci ifjú: Sütő László szakasz­vezető, a Polgári Védelem egyik műszaki alakulatának katonája. Az alakulat a sze­gedi olajmező épitkezésein dolgozik. brigád. Sütő László szakasz­vezető, Balogh Barna sza­kaszvezető, Váradi Károly szakaszvezető, meg a többi* ek, Kasalyák László, Nyeste József, Botos Gyula, Koncz László. Többségük KISZ-ista. Kőművesek, ácsok, szerelők, építőipari munkások. Mennyibe is kerül egy ház? — Mi csak azt számoltuk — sorolja Sütő szakaszveze­tő —, hogy mennyi a szabad időnk. Bizony nem sok. Szombat délután, meg a va­sárnap. De ha sokan men­nénk" ! ELSŐ GYŰLÉS volt nemrégi­ben a század­ban. A parancsnok arról be­Szélt, hogy mi történt Tapo­di Lajos forráskúti fiatalem­berrel, a 27/60-as ezred sor­katonájával az ellenforrada­lom elleni harcban. Elmondta azt is a parancsnok, hogy Tapodi Lajos, a rokkant ka­tona ma Forráskúton él fe­leségével meg két gyereké­vel. Hivatalsegéd egy isko­lában, havi ezer forintnyi jö­vedelemmel. Szúk, rossz a lakásuk. Már régóta szeret­nének házat építeni, csak­hogy az sok pénzbe kerül. Hosszas csend követte a parancsnok szavait. Elgon­alkalommal 26-an érkeztek Forrás­kútra. Akkor felhúzták a fa­lakat és az ácsmunka egy részét is elvégezték. Második alkalommal elkészültek a közfalak, helyükre kerültek a nyílászárók és kész a te­tő. Megkérdeztem az ifjú épí­tők parancsnokát a készü­lő háznál: — Kit dicsérjünk a szép teljesítményért? — Mindenkit. Társadalmi munkában vállalták a fiúk. — S mit szól mindehhez a rokkant katona? Tapodi Lajos csak áll mel­lettem boldogan, nézi a se­rénykedő fiúkat meg a gyor­san emelkedő házat, amely háromszobás lesz. összkom­fortos. Olyan, amilyenről sok év óta álmodik a család. — Tíz éve gyűjtögetjük a pénzt — mondja meghatottan a boldog ember. — A vá­lyogot a rokonság verte. Telket a tanács juttatott Most. hogy az emlékezések ide­je eljött, sok érdekes epizódra 1a­lál az ember. Láttam a felszabadu­lási dokumentumkiállításon egy je­lentésfólét, amely arról ad számot, hány cipőt javítottak és hány em­bert nyírtak-borotváltak meg az egyik szegedi gyár munkásai, ami­kor kimentek a faluba, közvetlenül a felszabadulás után, segíteni. Ügy meghatódik az ember egy ilyen cédula előtt, hiszen látja, hogyan is indult meg az élet. Aztán mo­solyra fakad: így kezdődött az új tartalmú munkás-paraszt szövetség. Ekevaskovácsolással. a leszakadt kapu visszaszögelésével fűrészéle­sítéssel. Mennyi apró praktikum! Egy társaságban szóba hoztam ezt a kis listát. Tanyahelyen vol­tunk, éppen kapóra jött. S ahogv megpendítettem, kaptam helyette egy kerek kis történetet. Tápén esett meg a kis huncut­ság. Híre ment annak gyorsan, hogy ott vannak a faluban a gyáriak, s hozták is az emberek a mesterek­-•k a javítanivalót: üstházat, mo­sóteknőt. kaszát, szárvágót. A mun­kások mindent megjavítottak, köz­ben szóha került a politika is, s mindig kitelt valami jóféle a falu­siak kamrájából, amivel a meste­rek munkáját honorálni igyekeztek. Városon nehéz volt akkoriban jól­lakni. Hanem egyszer megállt a tudo­mány, Egy idős tápéi asszony ka­kukkos faliórát halászott elő a gyé­kényszatyorból és nyújtogatta az egyik munkásnak: hozná már élet­re ezt is ... Szabadkozott ő. hogy az megint más mesterség, a laka­tosmunka meg az órásipar nem fér egy kalapban, de a néni csak tar­totta és nyújtotta a nála is idősebb órát. És a lakatos megérezte, itt mégis csak próbát keíl tenni az órás iparból, mert ez az asszony a messzi tanyákból Dicegett be a szerkezettel, s presztízskérdés, hogy miként viszi vissza az időmérőt. Fogta hát a durva lakatosszerszá­mokat, szétbontotta a vén ketyegőt, megtisztította, megolajozta az al­katrészeket. s kezdte visszarakni, csak úgy, az ösztöne, technikai ér­zéke alapján, mert ki tudná fejbe tartani, hogy mi honnan hullott ki a bontásnál. Rakta, rakosgatta, helyére ls ta­lált mindennel, csak amikor a fö­delét is rátette, észrevette, hogy egy kerék ott maradt a sapkán, amire az alkatrészeket rakosgatta. Szép nagy kerék volt, de fogalma sem volt róla. mire rendeltetett. Most már mindegy, gondolta, s csak úgy találomra fölhúzta az órát. Egyenletes ketyegést hallott, de még a kakukk is kiugrott, mikor körbe csavarta a mutatókat. Üjabb próba — újabb siker. Ment. ketye­gett, időt mutatott az öreg óra, s a néni boldogan kocogott vele ha­zafelé a gátoldalon. Két hét telt el. amikor újra meg­jelentek a munkások a faluban. És eljött a néni is ismét a tanyáról, ugyanazzal a szatyorral. Amikor a lakatos meglátta, átjárta az izzasz­tó forróság. Hát persze, a hiányzó kerék! De az öregasszony nem rek­lamálni jött. Krumpli volt a sza­tyorban. — Magának hoztam, kedves, há­lából. hogy olyan jól megjavította az óránkat. Sose volt még ilyen pontos. Mikor a faluban megszólal a harangszó, kiugrik a madár is... Sz. S. I. — Felújították Kőszeg tör­ténelmi belvárosában a Hő­sök tornyát. A műemlékek­ben gazdag üdülőváros mai városképét uraló építményt 1932-ben emelték eklektikus stílusban, a török ostrom négyszáz éves évfordulójára. A középkorban e helyen állt a város déli kaputornya. Boltívei alatt emléket állí­tottak Kőszeg vára hős vé­dőinek, és az első világhá­borúban elesetteknek. Ugyan­itt helyezte el a város a ja­d n Megnyitották a nemzetközi vadásznapokat — Pénzügyi kapcsolat, A Magyar Nemzeti Bank elnö­Csíitörtökön Budapesten, a tisztiklub nyári helyisé- kének meghívására csütörtö­gében megnyitották az első nemzetközi vadásznapokat. A háromnapos eseményre 22 országból 100 külföldi ven­dég érkezett, közöttük neves vadászati kutatók, vadgaz­dák és vadászok. A megnyitón ott volt Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnök­kobinus mozgalomban részt helyettese és dr. Vallus Pál4 a Magyar Vadászok Orszá­vett helyi értelmiségiek em­léktábláját. — A természet szépsége címmel tart ismeretterjesztő előadást Rimóczy Károly földrajz szakfelügyelő ma, pénteken este 6 órai kezdet­tel az újszegedi November 7 kön Budapestre érkezett dr. J. Zijlstra professzor, a Hol­land Nemzeti Bank. s egy­ben a Nemzetközi Fizetések Bankiának elnöke. A tár­gyalásokon elsősorban a ma. gyar—holland pénzügyi és gazdasági kapcsolatoknak, a két iegybank együttmúködé­gos Szövetségének elnöke, a Nemzetközi Vadász Szövet­ség alelnöke is. Eljött a nemzetközi vadásznapokra dr. J. G. van Maasdijk, a Nemzetközi Vadászati Tanács alelnö­ke, Fehér Lajos, a kormány elnökhelyettese mondott még- sének kérdéseit tűzik napi­nyitó beszédet. Ezután megkezdődtek a nemzetközi va- rendre, dásznapok előadásai. — Üj üdülőtelep kialakí- — A vízszennyezés ára. tását kezdték meg a reuma- Borsod megyében a vízszenv­Ad, amit tud a helyi terme­lőszövetkezet is. A nehezét pedig a Csongrád megyei ki­egészítő, meg a PV műszaki alakulat parancsnokságának dolkoztak a legények. Hm... közreműködésével elvállalták részletre. Segítettek fuvarral. , művelődési központban. Be- tikus és mozgásszervi megbe. nyezés miatt kirótt bünteté­a rokkant katonának, meg a családjának nincs megfelelő otthona? Építeni szeretne.de a i nagyon sok pénzbe ke­rti? De hiszen az ember ma n-ár nemcsak pénzben mér. Ráadásul a műszaki század csupa építőmunkásból áll. Szinte minden raj egy-egy ezek a fiúk. IGEN, felépítik a házat a katonák. A harco­sok mindig segítik egymást.' Karácsonyra kész lesz a ház, beköltözhet családjával a rokkant katona. KACZÜR ISTVÁN SV2S Ritka őslénytani lelet A rudabányai Vilmos kül­színi fejtés dolgozói a vas­érctörzseket borító vastag földréteg letakarítása köz­ben gyakran bukkannak több millió évvel ezelőtt élt állatok csontmaradvá­nyaira. A geológusok sze­rint ezen a vidéken a Felső­Pannon korban lagunás, mocsaras édesvizű belten­ger húzodott, ahová a köze­li hegyekről inni jártak az állatok. Az erdős, meredek partról, azonban sok állat a mocsárba csúszhatott és az idők folyamán csontjukat a víz szét'nordta. A külszíni bánya megnyi­tása óta a csontmaradvá­nyokból mintegy harminc fajta gerinces ősállatot azonosítottak. A legértéke­sebb leletre 1967-ben buk­kant Hernyák Gábor geoló­gus. A vasérctörzsek felett húzódó vékony lignitréteg tetején az emberéhez ha­sonló állkapocs töredéket talált négy foggal. A régé­szeti vizsgálat során kide­rült, hogy hazánkban egye­dülálló és világviszonylat­ban is ritka leletről van szó, amely az emberréválás ko­rából származik. Az állkap­csot mintegy 7—8 millió évesre becsülik. A világon eddig csak Afrikában és In­diában találtak hasonló maradványokat. Az elmúlt hetekben újabb „meglepetés" érte a rudabá­nyaiakat. A hegy egykori meredek partjának közelében húzódó vékony lignittelepbe ágyazva egy teljesen ép női állkapcsot fedeztek fel, amelyben az őrlő és metsző­fogak is megmaradtak. Az állkapcsot — amely minden valószínűség szerint az em­berréválás időszakából szár­mazik — óvatosan kiemelték évmilliós temetőjéből és a Magyar Állami Földtani Intézet őslénytani osztályá­ra szállították azonosításra. (MTT A halál oka: agyvérzés mutatják a Tavasz Norvé- tegedésekre gvógyító hatású sek évi összege most már el­giában; Leningrád- Tahiti, az mezőkövesdi Zsóri gyógyfür- éri a 17 millió forintot Az Lapunk tegnapi számaban álmnk földié A* nia^or d° mellett. Az új telepen 189 üzemek, vállalatok ennek el beszámoltunk arról, hogy aimoK toiaie es az uiaszor- v(kendház és 40 üdülő építé. kerülésére döntő lépésre ha- Hevesi Ferenc mindszenti szag vagtaban cimu kisfil- sére alkalmas telket mér- tározták el magukat: a ne- kubikos a Csongrád megyei meket. nek ki. Bizonyítás gyedik ötéves terv időszakú- Építőipari Vállalat egyik ban együttesen mintegy 80— munkahelyén, az EMERGÉ 100 millió forintot költenek gumigyár építkezésénél mun­víztisztftók kialakítására, s ka közben rosszul lett és a ezzel az előzetes felmérések kórházba szállítás után meg­szerint elérik, hogy 1975-re halt. Igaz. hogy Hevesi Fe­lényegében megszűnik a bor- renc munkahelyén egy járó sodi vizek ipari szennyező- motorú teherautó kipufogója dése. Sajnos, egyes vízfolyá- mögött dolgozott, s így szén­sok — köztük a Sajó — már monoxidot is belélegzett. Az olyan nagymértékű szennye- igazságügyi orvosszakértók zodéssel érkeznek a megyé- azonban megállapították. Higgye el, dirikém, hogy ez még a nyári nap.. be, hogy abban a halak nem élnek meg. — Dobra vertek egy utcát. Dobra verték Pécs egyik leg­régibb utcáját, a III. kerü­letben levő Rókus utcát. Az árverésre azért került sor, mert az öreg, elavult háza­kat lebontják és helyettük szép. modern épülettömbö­ket emelnek. Itt alakítják ki ugyanis Pécs legújabb lakó­telepét, az úgynevezett új­szigeti városrészt. Az árve­rés csupán nevében és lebo. nyolításának módjában volt azonos a régi, rossz emlékű hatósági eljárásokkal: ez eset­ben senki sem került utcára A dobra vert házak lakói hamarosan szép, új otthona­ikba költöznek, s utána a ha­lálra ítélt lakásokat lebont­ják és elszállítják az új tu­lajdonosok, akik családi há. zuk építésére használják fel az olcsó bontási anyagot. — öszi halászat a Balato­non. A siófoki Halászati Vál lalat öt brigádja minden reg hogy a halál oka agyvérzés, a szénmonoxid mérgezés a halál okából teljesen kizárt. BÓ4 A háziasszomi egy fest­ményt mutat a látogató­jának: — Nézze, Károly, ez a fiatalkori portrém ... Károly nagy lelkesen így válaszol: — Valóságos remek­mű, asszonyom! Hiába, a reneszánsz] estökkel senki sem veheti fel a versenyt! Árubemutató / kóstolóval Másfé! évtized — tranzitban Lomha-fura járása éppúgy hozzánőtt a „konzi" környéké­hez, mint maga az ember Szegedhez, a városhoz, a zenepe­dagógia itteni hét­köznapjaihoz. Pódi­umon a szó művé­szetével muzsikál: az egyetemi Collegi­um Artiumokon nyolc esztendeje zsúfolt lelátók élve­zik hangulatos elő­adásait — Bachról, Mozartról, Verdiről, Wagnerről. Ha ut­cán találkozol vele, odaköszönsz nyúlánk termetére, meglepőd­ve eszmél, mint aki nem is a földön jár. valahonnan fentről érkezik — bár a rá­tartiságot még halá­los ellensége (ha van) sem foghatná rá. Presszóasztalok­nál versenyt fo­gyasztja a kávét és cigarettát, miközben orvosokat megszé­gyenítő ákom-báko­mokkal u tele ol­vashatatlan oldala­kat. A zeneművészeti szakiskolában majd másfél évtizede me­sél a muzsika cso­dálatos történetéről, generációkat nevel — s az ára: hetente közel 400 kilométer, Budapestről utazik, a vonatkalauz jófor­mán a jegyére sem kíváncsi ennek a tranzitutasnak. Dr. Nagy István ő, pe­dagógus és zeneeszté­ta, aki két könyve (Az opera születése a dráma szelleméből és Várnai Péterrel közösen: Bánk bán az operaszínpadon) mellett seregnyi ta­nulmányt, kritikát írt folyóiratokban, napilapokban, a Ti­szatájban és a Dél­magyarországban is. Ezen sorok írója növendéke volt a konzervatóriumban, hallgatta a Collegi­um Artiumokon, ba­rátjának tiszteli — s nem akarta elhinni neki, hogy ma már ötven éves! N. L Tegnap a Bartók Béla Mű­velődési Központ Vörösmarty , . ,„ — utcai nagytermében — az gel vízre száll, s kiveti a ha. MTESZ jubileumi rendez­talmas halókat a tóba. A na- vénysorozatának keretében pi zsákmány jelenleg még _ árubemutatóval egybekö­csak 50-60 mázsa, később tött kóstolót tartott a Sze­zonban - ha az időjárás gedi Konzervgyár, a Papri­huvosebbre fordul -100- ^feldolgozó Vállalat. a f * 8!frazra Csongrád megyei Tejipari emelnek naponta. Az oszi ha- yT,]fl]at ^ a Szövetkezetek ÍÖM Csongrád Wi.Értékes«ő dődött a telepítés is. A vál lalathoz tartozó balatonleilei halastavakban nevelt egv­nyaras pontyokból az idei őszön 0 vagonnyit helyeznek ki a tóba. hogy ezzel is gya. rapítsák a halállományt. Közlemény <x) Piramisok és tévék orszá­géban címmel dr. Jakucs László docens tartja a Földrajzi sorozat I. előadását ma du. c órakor a Postás Művelődési Házban. S. 101 007 PÉNTEK, 1969. OKTÓBER 24. Központja, az MTESZ Csongrád megyei szervezetének szaktitkára 'lelmez.ési és táplálkozástu­dományi kérdésekről tartott előadást, amelyhez a részt, vevő élelmiszeripari üzemek főmérnöke! fűztek véleményt. Az előadást követően a szakemberek megízlelték a kiállított termékeket, s al­kalmi zsűriként — minősí­tették.

Next

/
Thumbnails
Contents