Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-17 / 241. szám

Enyhül a cementhiány Az Építésügyi és Város­fejlesztési Minisztérium rint sikerrei fejeződtek be részletes felmerés alapjan az ÉVM.nek es a Ferunion_ eloterjesztest készített a ce nak a romániai cementipar­mentellatás helyzeterol, prob- ral íolyUU)tt tórgya]ásai lgy lémáiról és a gondok enyhí tését, megoldását segítő ja­vaslatokról. Az anyagot a minisztériumok és főhatósá­gok tárcaközi ár- és termék­forgalmazási bizottsága elé terjesztették. A szeptember 30-án zárult felmérések sze­rint majdnem 160 000 tonna a cementhiány. Számos ne­hézség közül az okozta a legtöbb problémát, hogy a nagyarányú rekonstrukciós munkák miatt a Dunai Ce­ment- és Mészművek a várt­nál kevesebb cementet ter­melt. Nem sikerült teljesíte­ni az 1969. évi import-ce­mentbeszerzési előirányzatot sem. A népgazdasági terv 700 000 tonna cementimport­tal számolt, de csak 550 000 tonnára kötöttek szállítási A legújabb jelentések sze- rint azonban a nehézségek megszüntetését számos új intézkedéssel, a jövő évi terv gondosabb előkészítésével kell megalapozni. A tapasz­talatok arra intenék, hogy a következő hetekben 40 000 tonna cement érkezik Ro- ideinél körültekintőbben mániából, s ez a soronkívüli segítség már enyhíti a leg­égetőbb cementellátási prob­lémákat. Ezzel együtt ugyan­is a negyedik negyedévben összesen 154 000 tonna im­portcementet kap az ország. Az ÉVM tájékoztatása sze­kell felmérni a hazai ce­menttermelés lehetőségeit és máris meg kell kezdeni az újabb külföldi cementbeszer­zési források felkutatását. A hazai cementvásárlási csú­csok elkerülésére is átfogó intézkedéseket kell tenni. (MTI) Barátsági gyűlés Ünnepi nagygyűlést ren­deztek csütörtökön Szekszár­don, az ómegyeháza díszter­mében az NDK megalakulá­sának 20. évfordulója alkal­mából. A nagykövetség több munkatársának kíséretében megjelent dr. Herbert Plasch­ke. az NDK budapesti rend­kívüli és meghatalmazott nagykövete is. A gyűlésen dr. Polgár Fe­renc, a Tolna megyei tanács vb titkára méltatta az NDK megalakulásának jelentősé­gét. Felszólalt dr. Herbert Plaschke is. Nem lehet Hérát kapni A Szegedi Építő Ktsz gáz- vetkezet elnökével a ..gázos" szerelő részlege a múlt év problémákról beszélgettünk, őszén vette át a gázműtől a Elmondta, hogy nem tudnak gázkészülékek szerelési és raktáron tartani gázüzemű szerződést. Még több gondot ' javítási munkáit. A gázsze- fűtőberendezéseket, mert — a cementellá- rel" brigád végzi az új ké- véleményük szerint — az • szülékek garanciális javítá- OKISZ „szűkre szabta" a sát is. Jelenleg kétszázan gázprogramra felhasználható za a konvektorokat, de je várnak gázfűtés beszerelésé- forgóalapot, és a rendelke- lenleg az ő raktárukból is re, s mintegy ötvenen pedig zésre álló pénzeszközök nem elfogyott. A Héra-fejeket — ahol már a csővezetékeket elegendők nagyobb mennyi- pedig egyedül a budapesti felszerelték — a készülékek ség felvásárlására. A ga- VASÉRT jogosult forgalom­bekötésére. Munkájukat a ranciális javításokhoz szük- ba hozni, viszont náluk is okozott volna tás, ha nem nyújt nagy se­gítséget a belkereskedelmi választékcsere kiterjesztése, amelynek eredményeként a Konsumex és a Hungaro­coop erre az évre 170 000 tonna külföldi cement be­szerzését tette lehetővé. beszerzésükre. A Héra és a konvektoros fűtőberendezé­sekre hasonló szerződést a korlátozott anyagi eszközök miatt nem tudtak kötni. Szegeden a Vidia Keres­kedelmi Vállalat forgalmaz­Héra-égőfejek és a konvek­torok hiánya akadályozza. Szekeres Istvánnal, a szö­séges alkatrész általában biz­tosított, mert a gyártó vál­lalattal szerződést kötöttek Negyedszázada alakúit meg a szegedi legális kommunista pártszervezet A fölszabadulás előtt egy Mihály, Zoltán, Koncz Lász- András, a közigazgatás, a vá­nappal, 1944. október 10-én ló, Krajkó András, Lakó An- rosházi ügyek felelőse, Gyó­több munkásmozgalmi ve- tal, Mison Gusztáv, Szeles lai István a szakszervezeti zető már összejött, és tervez- István, Székely László, Sző- titkár, Mison Gusztáv a kul­gették a kommunista párt Bi István, Valentiny Ágos- turális ügyek intézője lett. megalakítását. Négy nappal Szeged fölszabadulása után, október 15-én Szegedre érke­zett a párt Külföldi Bizott­ságának tagja, Vas Zoltán, s — amint a Délmagyaror­szág ünnepi számában, 1969. október 11-én megjelent em­lékezéseiből már tudjuk — hozzálátott a szegedi mun­kásmozgalmi harcosok meg­szervezéséhez. A Tisza szál­lóban keresték őt föl a Ko­ton — néhány név az alap­rakók közül." Érdekes Valentinynek a jelenléte. Az első napokban ugyanis a legtöbb régi szo­A párttitkári posztot kevés­sel később Tombácz Imrére bízták. Amikor — október 27-e táján — megérkezett Révai ciáldemokrata is a kommu- József, meglepve látta, hogy nista párthoz húzódott, s csak később, decemberben alakította meg — mégpedig a kommunisták ösztönzésé­re! — az önálló Szociálde­mokrata Pártot. Ezért volt, hogy a Magyar Nemzeti mócsin-testvérek. Miután Vas Függetlenségi Front megala­Zoltán meggyőződött moz- kulása idején a népfront galmi múltjukról, őket bízta még csak három párt meg a szervezéssel. Helytörténeti szakirodal­munk október 18-át szokta megjelölni a párt megalaku­lásának időpontjául. Ez azonban már a színházban tartott bemutatkozó nagygyű­lés napja. Minthogy erre a napra már megjelent a Sze­gedi Népakarat, s benne a kommunista, a kisgazda és a parasztpárt — egységszer­vezete volt, a szociáldemok­raták csak később csatlakoz­tak. Az október 17-i megala­kulás után, mint írtam, más­nap reggel megjelent a párt lapja, a Szegedi Népakarat, délután pedig a színházban a Szegedi Népakarat a párt régi, illegális nevén jelenik meg. A nyomdában levő ti­zedik szám, az október 28-i, már meg sem jelent. (A Délmagyarország november 19-én mint a Magyar Nem­zeti Függetlenségi Front lapja indult.) A Külföldi Bizottság tagjaiból novem­ber 5-én megalakult Köz­ponti Bizottság már a párt új nevén, a Magyar Kommu­nista Párt Központi Bizott­sága néven jött létre. Eb­ben az időben a pártnak két vezetősége volt: a sze­gedi KB és a budapesti il­legális Központi Vezetőség. A két központ között decem­üresek a raktárak. Nehézséget jelent még a gázcsövek könyök-. illetve „T"-csatlakozóinak a be­szerzése is. A földgázfűtés bevezetése miatt új szab­vány jelent meg, mely sze­rint a vezetékeket csupán he­gesztve lehet szerelni, a me­netes összekötéseket pedig 1970 júniusától meg kell szüntetni. Az új szabvány beveztése miatt a csavaros elágazó idomok gyártását korlátozzák, s ezért egyre nehezebb ezek beszerzése is. A szövetkezet tárgyalt a szegedi Vidia Kereskedelmi Vállalattal. Javasolta, kösse­nek szerződést, miszerint a ktsz kötelezettséget vállal, hogy csak a Vidiától vásárol konvektorokat, viszont ez utóbbi rendeljen annyit, hogy elegendő legyen a sze­gedi gázfűtési igény kielégí­tésére. Ezt az ajánlatot a kereskedelmi vállalat nem fogadta el, mert nem látta biztosítottnak a szövetkezet anyagi fedezetét, viszont a hiány csökkentésére tárgya­lásokat kezdett külföldi — NDK-ból való — konvekto­rok beszerzésére. A gázszerelési nehézsége­ket legjobban a lakosság ér­zi meg. Megoldást kell ta­lálni a problémák megszün­tetésére. A. S. Kommunisták Magyarorszá- tartott nagygyűlésen, melyet berben a Szegedről a fővá­gi Pártja szegedi szervezeté­nek aláírásával a Vas Zol­tán fogalmazta fölhívás, nyilvánvaló, hogy a meg­alakulásnak legalább egy nappal előbb, tehát október 17-én — ma 25 éve — meg kellett történnie. Két viszonylag friss visz­szaemlékezés is szól az ala­kulásról. Az egyik 1945. ok­tóber 12-én, a másik 1947. október 21-én jelent meg a Délmagyarországban. Mind a kettő egyöntetűen állítja, hogy erre a történelmivé vált eseményre a városi bér­ház egyik helyiségében ke­rült sor. Mégpedig, ahogy az akkori visszaemlékezések mondják: „ahol jelenleg a rendőrőrszoba van", vagyis, ahol most a városi illetékki­szabási hivatal működik. A két emlékezés kölcsö­nösen kiegészíti az alapító tagok névsorát. Az 1945-ös ezt mondja: „Az alapító ta­a szakszervezetek hívtak össze, az elnöklő id. Komó­csin Mihály jelentette be a párt megalakulását. A gyű­lés szónoka, Vas Zoltán pe­dig ismertette a párt alap­vető programjait. Másnap, október 19-én megválasztották az öttagú vezetőséget. Élén Gombkötő rosba menő Apró Antal te­remtette meg a kapcsolatot, majd 1945. február 25-én ha­tározat született a két veze­tő testület egyesítésére. A pártszervezet vezetőségének és a Központi Bizottságnak megalakítására már a Kál­vin tér 6. sz. alatt került sor. Az 1945-ös emlékezés­Péter állott, mint titkár. Az ben olvassuk ugyanis, hogy ő alakja méltánytalanul ke- a nagygyűlést követő napon, /ült háttérbe napjainkra, az tehát október 19-én költözött 7, t, ^ í ^ i F „ .. Krt rí m/íw iííl7fln7/)/ti iPTnlllít) Termelés és demokratizmus K önnyű kiszámítani, mi a fáradságosabb, mi okoz több gondot a vezetőnek, a munkásnak: az-e, amikor ugyanazt a terméket készíti hónapokon, esetleg éve­ken át, vagy az, ha időről időre változik a gyártmány­összetétel, új termékeket kell tanulni és tanítani. Nyilván, hogy az előbbi az egyszerűbb. Viszont most, a gazdasági reform időszakában nem kell külön bizonygatni, hogy az utóbbi a kívánatosabb, a helyesebb: ez ígéri a nagyobb hasznot. Az igények követése, a nagyobb választékra való törek­vés aranyszabállyá lépett elő. Aranyszabály az, hogy a piackutatás által keresettnek ítélt cikkeket kell gyártani — kár, hogy a kutatás nem mindenütt elég mélyreható, s gyakran keresett cikkek is hiányoznak. Ahol azonban iga­zán élik az új mechanizmust, ott igyekeznek minden egyes vevő, hazai vagy külföldi partner kívánalmait s speciális elgondolásait is kiszolgálni. így érdemes, így hasznos. Mit hoz magával ez a törekvés? Igen sok bonyolult problémát. Azt, hogy például a cipőgyáriak egészen kis szé­riákban is készítenek egy-egy terméket. Elvállalnak akár 50 pár cipőre vonatkozó exportrendelést is. Vagy — a Pan­nónia Szőrmekikészítő és Szőrmekonfekció Vállalat szegedi gyárában — azt, hogy ugyanilyen kis tételekben is készí­tenek szűcsárut japán partnereiknek. Megnőtt az ilyen kis szériák becsülete. Érvényesül a „minden egyes vevőt becs­ben tartani" szemlélet; igyekeznek minden világpiaci helyet biztosítani, lefoglalni. Célszerűen, mert hisz könnyebb egy kínálkozó exportlehetőséget kihasználni, mint esetleg piac hiányában később vevő után kutatni. Egyébként is a ta­pasztalatok szerint ezek a „kis vevők" később gazdagon gyümölcsöző kapcsolattá növekedhetnek. Persze csak, ha meg vannak elégedve a „kiszolgálással". Itt jelentkezik a többre vállalkozók gondja: hogy mind­ezt megfelelő minőségben tudják adni a vevőnek. A mun­kaigényesség, az úgynevezett „szalonmunka", ugyanakkor a kis szériák gyakorisága komoly termelési gondot jelent. Nemcsak „fent", a döntések szintjén, hanem lent, a mű­helyekben, a megvalósításnál is. Van egy bizonyos íve minden termelőmunkának. A kezdésnél „tanulóidőre" van szüksége minden egyes dolgozónak ahhoz, hogy egyéni grafikonja az új termék előállításakor utolérhesse a koráb­bit. Persze hogy könnyebb hosszú időn át a megszokott­ban dolgozni. Ez már eleve súrlódásokhoz vezethet, s nem egyszer vezet is. Nyilván, hogy szükség van ott a meggyő­zésre, ahol például ezer pár cipőfelsőrész előállításához 30 ember munkája kell, a hozzávaló masni elkészítéséhez pe­dig húsz emberé. Kényelmetlenek az átcsoportosítások, amikor egyik héten negyvennel kevesebb, a másik héten ugyanannyival több dolgozónak kell egy-egy munkában részt vennie. A különféle divatok, a partner kívánságainak teljesítése állandó rugalmas mozgást követel. Ami viszont, ha ki-ki nem látja tisztán a közös célt, olyan színben is feltűnhet, hogy „ide-oda dobálják az embereket". Ezért kell nagy körültekintéssel, figyelemmel végez­ni az átállásokat. Minden üzemben, ahol az élet napirend­re tűzi megvalósításukat A sok változtatás megszervezése a művezetők, vezetők vállát nyomja, tény, hogy nehéz ilyen körülmények közt türelemmel lenni az egyéni gon­dok-bajok iránt. Mégse legyen ez olyan hivatkozás, amely­ről a jogos és helyénvaló kérelmek leperegnek. A jó szer­vezésen sok múlik, de az sem mellékes, milyen légkör­ben lát az új munkához egy-egy ember, egy-egy kollek­tíva. I dőben tájékoztatni az embereket, tudatosítani ben­nük, miért is van szükség az átcsoportosításra, vé­leményüket, segítségüket kérni — ezt a vezetők leg­java kötelességének érzi, meg is teszi. Más az, ha valaki­nek csak úgy kiadják az utasítást és más, ha megmagya­rázzák, miért van így, milyen célt szolgál az új betanulás, a nehézségek legyőzése. Vagyis: mint annyi mindenben, itt is a demokratizmus igényéhez kanyarodik vissza az esz­mefuttatás. Ez is mutatja, mennyire közel van egymáshoz a gazdasági és emberi igények kielégítése. Mutatja, hogy a reformcélkitűzésekhez, az ember közvetett szolgálatához az embert közvetlenül szolgálva vezet a legrövidebb út. Simái Mihály :: 251SÍJ5KÍWS! utókor hálátlan emléke iránt. A forradalmi munkás­mozgalom e kiváló harcosa, az illegális KMP és a Belga Kommunista Párt tagja, az egykori lakatossegéd. 1932­ben az Országos Ifjúsági Bi­zottság szegedi csoportjának egyik szervezője és vezetője, a Szegedi Fiatalok Művésze­ti Kollégiumának tagjaival együtt a Hétvezér utcai Mun­kásotthon híres Házi Újság­jának egyik írója. Forradal­mi tevékenységéért Gera be a párt jelenlegi, Kálvin téri székházába. P. L. Tóth Béta felvétele gok között ott volt a há- Sándorral és dr. Szepesi rom Komócsin-testvér, Gombkötő Péter, Krajkó András, Lakó Antal, Gyólai István, Agócsi János. Tom­bácz Imre és még több más elvtárs." Az 1947-es ezeket sorolja föl: „Balla Sándor, Dénes Leó, Farkas István, Gilice András, Gombai Mi­hály, Gombkötö Péter. Gyó­lai István, Kakuszi Ferenc, Katona András, Komócsin Antal, Illés, id. Mihály, ifi­Imrével együtt őt is letar­tóztatták és elítélték. (Rész­letesebb életrajzi adataink nem állanak rendelkezésünk­re, és fényképét sem sikerült még megszereznünk, talán egykori harcostársai, roko­nai segítségünkre lesznek ezek összegyűjtésében.) A pártvezetőség többi tag­ja még közöttünk van: id. Komócsin Mihály, a szak­szervezeti összekötő, Krajkó Elutazott a dél-vietnami békebizottság küldöttsége Csütörtökön elutazott Bu- — Megragadom az alkai­dapestről az a dél-vietnami mat — mondotta egyebek kö­békemozgalmi delegáció, Zött —. hogy ezúton is kö­amely Joseph Marié Ho Hue szönetet mondiak azért a ba­Ba, a DNFF központi bi- szonetet mondiak azért a Da­zottságának tagja, a dél-vi- ratl vendéglátásért, amely­etnami békebizottság alelnö- ben kéthetes magyarországi ke vezetésével részt vett a látogatásunk során részesül­közelmúltban megtartott 7. tünk. Magyarországi látoga­magyar békekongresszuson, tusunk a tekintetben is hasz­Mielőlt elbúcsúztak a vendé- nos volt, hogy közelről meg­gek, Ho Hue Ba nyilatkoza- ismerhettük az itteni béke­tot adott. mozgalom munkamódszereit. Őszi vetés Forráskút határában, a Ha­ladás Tsz-ben már a búzát vetik. A talaj nagyon szá­raz. kiadós csapadék kellene, hogy megeredjenek a magok. PÉNTEK, 1969. OKTÓBER 17. Új kertészeti központ Ötvenezer tonna zöldség­félét — főleg korai karalá­bét, pritamin- és étkezési paprikát — ad évente az országnak a szentesi táj. A hazai primőrtermesztés nagy múltú centrumában elkészült a Kertészeti Kutató Intézet szentesi kísérleti állomásá­nak laboratóriumi és mag­feldolgozó kombinátja. Az intézmény dr. Szalva Péter irányításával eddig is nem­zetközi hírnévre tett szert, de nehezítette a tudományos munkát a nem kielégítő fel­szerelés, a tárgyi feltételek hiányossága. A hétmilliós beruházás megvalósulása most már lehetővé teszi, hogy a kísérleti állomás or­szágos viszonylatban is ki­emelkedő bázisa legyen a kertészeti kutatásoknak. Az úi éoületben kitűnően felszerelt laboratóriumok so­ra kapót* helyet, ahol kor­szerű műszerek scíts^eével nyerik ki a zöldségfélék mag iát. Ugvancsak itt vá­logatják, csomagoltak a ve­tőmagot és szállítják a táj­körzeten túl is. országszerte a gazdaságoknak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents