Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-16 / 240. szám

Kísérleti telep Szentendrén kísérleti tele­pet létesített az Építéstudo­mányi Intézet — jelentette be szerdai sajtótájékoztató­ján dr. Sebestyén Gyula, az intézet igazgatója. Eddig mintegy 50 millió forintot költöttek az új telep építé­sére, s néhány létesítmény­ben. a nagy gépműhelyben, az elemgyártó üzemben és több laboratóriumban — már megkezdődött a munka. Az intézet tudományos munkája most már a korábbinál jó­val szorosabban kapcsolódik az építésügyi ágazat gyakor­lati problémáinak megoldá­sához, az éves kutatási fel­adatok mintegy 70 százalé­kára ugyanis a vállalatok­tól kaptak megbízást. (MTI) Munkássz A sár nyitja trsr az olajmezon Összkomfortos barakkok — Orvosi rendelő Komócsin Zoifán cikke a Pravdában A Pravda szerda reggeli számában Kipróbált fegyver az egységért folyó harcban címmel kéthasábos cikket közöl Komócsin Zoltánnak, az MSZMP Politikai Bizott­sága tagiának, a Központi Bizottság titkárának tollából. A cikk a proletár inter­nacionalizmus jelentőségét méltatva hangsúlyozza, hogy a proletár internacionalizmus lényege és fő tartalma első­sorban a nemzetközi mun­kásosztály közös ügye és ér­dekei iránti hűség. A cikk — egyebek között — részletesen elemzi a Szov. jetuniónak és Kommunista Pártjának nagy jelentőségét a béke védelme, a szocializ­mus építése, a szocialista or­szágok biztonsága, a nemzet­közi kommunista mozgalom harca, az imperialista hábo­rús fondorlatok meghiúsítása szempontjából. A szegedi olajmedencében 3 ezernél több ember dolgo­zik. Munkakörülményeikről tegnapi számunkban beszá­moltunk, annak a vizsgálat­í nak az alapján, amelyet a népi ellenőrök és a szak­szervezetek képviselői végez­tek. E"'ttal a dolgozók szo­ciális, kommunális helyzeté­ről adunk tájékoztatást, ugyancsak az említett vizs­gálat összegezéséből. A szénhidrogén-medence dolgozói az időjárás viszon­tagságait nehezen kerülhetik el munkavégzés közben. A téli hidegben védőitalt kap­nak, bár kifogásolható, hogy a kutatóknak a zamat kávét és a cukrot egy hónapra dó­ré kiadiák csomagban. Sok­kal helyesebb lenne, ha min­dennap megfőznék és úgv adnák ki. hogy valóban be­töltse védő szerepét. A munkavédelem a ter­melési feltételek sorába tar­tozik ugyan, de a vizsgálat megállaoíi^+ta. hogy az olaj­mezőn — kivéve a termelő­ket és a feltárókat — nem sokat törődnek a megelőző és oktató munkával. A balese­tek oka leszűkíthető két te­rületre: a technikai hiányos­ságokra és a gondatlanságra. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a balesetek háromne­gyed része a felületes és gondatlan munkavégzés kö­vetkezménye. A dolgozók táppénzének kifizetése elég körülményes az olajmedencében. Más üze­mekben, ahol a létszám meg­haladja a százat, önálló kifi­zetőhely működik és bérrel együtt a táppénzt is folyósít, jók. A szegedi medence mun­kásainak azonban Szolnokon utalványozzák a táppénzt. Az üzemegységeknél bírálják el az igényjogosultságot, sőt a számfejtést is elvégzik, de aztán el kell küldeniük a központba, ott is számfejtik, majd a bérjegyzékkel együtt visszaküldik. A bizonylatok azonban a központban ma­radnak. Ez viszont az ismé­telt megbetegedéseknél, vaev a reklamációknál nehézséget okoz, hosszú idő eltelik, mi­re kézhez kapják pénzüket a dolgozók. Ezen talán máris egyszerűsítettek a vizsgálat hatására. Az olajbányászok és a me­dence beruházásain dolgozó vállalatok munkásai részére az itteni üzemvezetőségek biztosítanak üdülőjegyeket, szakszervezeti beutalókat. A kutatóüzem dolgozói ebben az évben összesen 47. a ter­melók pedig 34 vállalati, il­letve SZOT-beutalót kaptak. A vizsgálatot végző szak­szervezeti tisztségviselők sze­rint ez a szám nem felel meg a rendelkezéseknek, a köz­pontból legalább 70—70 da­rab beutalót kellett volna kapniuk a két üzem dolgo­zóinak. A medence munkásai két nagy barakkvárosban laknak. A dorozsmai szálláson 626-an, az algyőiben pedig kettőez­ren. Az algyői városkában hat nagy barakképületet épí­tettek. a szállás a hármas kategóriába van sorolva és a lakók havonta 75 forintot fi­zetnek. A szállást a kiter­melő vállalat munkásain kí­vül igénybe veszik a beru­házáson dolgozó üzemek dol­gozói és a honvédség épító alakulatának tagjai is. Egy­egy szobában hárman lak­nak, kényelmes a berende­zés. központi fűtéssel (gáz­konvektorok), mosdó- és zu­hanyozóhelyiségek. főzőkony­hák állnak a lakók rendel­kezésére. Van külön orvosi rendelő is. Hazánkfia érkezett Berlin főpolgármestere A fővárosi tanács végre­hajtó bizottságának meghí­vására Herbert Fechner, az NDK fővárosának, Berlinnek főpolgármestere vezetésével küldöttség érkezett szerdán délelőtt Budapestre. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren a fővárosi tanács vb elnöke, Sarlós István és a fővárosi tanács más veze­tői. valamint dr. Herbert Plaschke, az NDK nagykö­vete fogadta. (MTI) Konténerben A „18 méteres" ember j A jelenlegi „tetőn", a má- fel. Szép-e onnét a magas­sodik emeleten több mint ti- ból a környék? Csak ó tud­zen dolgoznak — ó éppen ja. De leginkább az épülő egyvonalban van velük. A házat figyeli. Néha jut pi­tonnányi betont centi pontos- henés is. máskor tízóraizni sággal oda rakja le. ahova kérik. Óvatosan elengedi, olyan simán, hogy porszem se rebben. Mindenki őt fi­gyeli, az is, aki nem a köz­vetlen közelében van, lesi a szeme sarkából. Ö meg aztán éppenséggel odafigyel, baj ne érjen senkit. Két mély sóhajtás — aztán újból eme­li óriási karját. Lassan nyúl az újabb betonelem után. A feje akkora, mint más emberé és Pistának szólít­ják, vagy Pista bátyámnak. Nélküle megállna a tudomá­nyuk. Megszakadhatnának, mire kész lenne a négyeme­letes ház. Kovács István darus any­nyira „összenőtt" a gépével, hogy nem is azt mondják: „Pista!", hanem hogy: „da­ru!", ha emelni kell valamit. Kérdem, hogy működik a masina. így felel: „Négy mű­veletsor. Talppal megyek, fordulok, gémet billentek, emelek." Így helyes az ige­ragozás, első személyben: a gép nem megy, nem fordul, nem billent, nem emel. Csak ha Kovács István akarja. És szót kell fogadnia a masi­nának — a makrancoskodás­ból nagy baj lenne. A kabinba csak ő mehet se ér rá, — Szép munka? — Különben itthagynám! — feleli tömören. — Mint a többi darus. Mert sokan nem csinálják ennyi pénzért. Csak nyolcötven az órabérem. Én is kisgépre mennék inkább. — Fárasztó? — Fizikailag nem. De idegileg. Mindig vigyázni, senkinek ne essék baja, né­ha húszan is vannak a gép alatt, csak izgat, gondolhat­ja. Szapora beszédű, negyve­nes férfi Kovács István. Sür­get a gyors szó: várják már, áll a brigád miatta. Nem telt le az ebédidő, de men­ne már. Ruhája poros, csak az olajfoltok árulják el. hogy más, mint a többi építőmun­kás. Dohog, hogy itthagyná ő ezt a góliát gépet. „Ács, az szívesen lennék!" — mondja lelkesen. A földön középmagas. Az­tán felmegy és toronymagas­sá nő. Fordul, billenti a gé­met, emel. Egymás után — egyszerre soha. A járóke­lők, különösen a gyerekek, megbámulják. Nem látja. Az építőket figyeli. P. Sz. M. Az MTA Izotóp Intézeté­ben működik Közép-Európa egyik legnagyobb Gamma­besugárzó laboratóriuma. A berendezés segítségével az alapkutatási munkákon kí­vül számos gyakorlati jelen­tőségű kísérletet végeztek. Polietilén-kábeleket sugároz­tak be. hogy hőállóságukat fokozzák (az így nyert anyag 160 Celsius-fokot is elbír károsodás nélkül). Sugárke­zelés után számos mezőgaz­dasági termék sokkal tovább tárolható. A búza. a mák, a cukorrépa stb. terméshoza­ma jelentősen megnövelhető. Képünkön: Konténerben ér­kezik a nagy aktivitású su­gárforrás. M indennapi történetek: „A tanácsnál köny­nyen boldogultam. Ah­hoz a T. B.-hez küldtek em gedélyért, akinek tavalyelőtt soron kívül juttattam a di­vatos televíziókészülékből. Csak egymásra néztünk, in­tett a szemével, hogy megis­mert. Várni se kellett — oda­szólított a többi várakozók előtt." „Nézze, kedves Z. G.. meg­rendeléseket csak abban az esetben áll módunkban tel­jesíteni, ha Önök lesznek olyan kedvesek műszaki el­lenőrként alkalmazni a fő­mérnökünket. Hogy nincs akadálya? — akkor máris rendben van. A megrende­lést még ma visszaigazoljuk." „Mondja meg őszintén — mit tehetett volna a helyünk­ben? Arra a szivattyúra fel­tétlenül szükségünk volt... Megpróbálkoztunk mi már bel- és külkereskedelmi vál­lalatnál — szóba se álltak velünk. Ekkor említették azt a kis vidéki üzemet. A töb­bit ismeri: kérték, szerezzük meg számukra a beruházási hitelt. Megszereztük, hiszen úgyis megérdemelték." „A brigád szerette volna megkapni lebontásért a gyár elavult kéményét, de az üzemvezetők mégsem ne­künk adták, hanem H. H.­nak, a művezetőnek. Ö rá­hordta egy telekre, aztán az egészet továbbadta jó pén­zért. Mi társunknak akar­tunk házat emelni, nem si­került — igaz, H. valamilyen viszontszívességért jutott a régi nagykéményhez." „D. G. nem ügyesebb szakmunkás nálam. Sohasem erőlteti ma. gát, mint én — ellenben ma­gasabb teljesítménye miatt kétszázzal többet keres. Ho­gyan? — pensze, nem vélet­lenül; nagyon jóba van a szalagmesterrel. Minden hó­napban grátisz kijavítja a fő­nök családjának a fehérne­műit. Ö mondta — megéri az a pár órás varrogatás. ő kapja mindig az üzemi mun. ka színe-javát, a »fizető« műveleteket." Sajnos, ezek valóban min­dennapi történetek. Hozzájuk sok hasonló példát találha­tunk, melyeken már alig le­pődünk meg. Legyintenek rá: nem nagy dolgok, legtöbbje még csak nem is bűncselek­mény. A hivatalnoknak nem írják elő az engedélykiadá­sok sorrendjét, a műszaki el­lenőr végeredményben kel­lett, a hiteljuttatás szabályo­san történt, az üzemvezetősé­get egyetlen bíróság sem ma­rasztalhatja el döntéséért, a tűzőnő miért ne vállalhatna szabad idejében varrnivalót? A közvélemény már meg­fl lakásépítéssel párhuzamosan fejlesztik a kommunális szelgáltatásokal Szerdán ülést tartott a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége. Szilágyi Lajos építésügyi és városfej­lesztési miniszterhelyettes tájékoztatta a szakszervezet vezető testületét a követke­aő tervidőszak lakásépítési programjáról és az ezzel ösz­szefüggő kommunális szol­gáltatások fejlesztéséről, to­vábbá a szolgáltatást végző dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek javításáról. A harmadik ötéves terv időszakában 300 000 lakás épül, a negyedik ötéves terv­időszakra pedig 400 000 épí­tését irányozzák elő. Az ál­lami erőből épülő lakások száma megkétszereződik; az új otthonok 55 százaléka vá­rosokban és iparosított terü­leteken lesz. A lakásépítéssel lépést kell tartani a közmű­vesítésnek, a kommunális szolgáltatásoknak. Az utóbbi években ugyanis a szolgálta­tásoknál bizonyos elmaradás volt tapasztalható. Ki kell alakítani a lakásellátás és a kommunális ellátás össze­hangolt, komplex fejlesztési koncepcióját, s meg kell ha­tározni az igények társadal­milag indokolt színvonalát és meg kell teremteni a feltéte­leket az igények kielégítésé­hez. Hazánkban a lakásállo­mány a negyedik ötéves tervidőszak végére 3,3 millió körül lesz, ennek körülbelül 30 százaléka állami tulajdon­ban. Az álami tulajdonban levő lakóépületek, illetve la­kások mintegy 80 százalékát kezelik a kommunális válla­latok. Tevékenységük évek óta nem kielégítő: sem a la­kóház javítás anyagi kerete, sem a kivitelező kapacitás nem felel meg a követel­ményeknek. Elavult a ház­felügyelői rendszer is. Ahhoz, hogy a szolgáltató ipar a lakásépítések ütemé­hez felzárkózhasson, szüksé­ges a szolgáltatások nagy­arányú gépesítése, a megle­vő felszerelések jobb kihasz­nálása, a létszámnövelés, szakmunkásképzés, — tá­mogatni kell például új szak­mák kialakítását az ingat­lankezelésnél és a köztiszta­sági munkáknál. A miniszterhelyettes be­számolója után a köz­ponti vezetőség elemezte, hogyan alakult a szolgálta­tó vállalatok gazdálkodása az új mechanizmus körül­ményei között. Leszögezte, hogy jobban össze kell han­golni a szolgáltatásokat igénybevevők, tehát a lakos­ság — és a szolgáltatásokat végző vállalatok érdekeit. ütközés nélkül szemléli az effajta eseteket, módszereket — gyakran felmenti szerep­lőit: „nem tettek mást. mint éltek adottságaikkal, pozíció­juk teremtette előnnyel.. S mivel e közömbösség egy­re általánosabb, a módszer szinte polgárjogot nyer. Böl­csek kövének, mindenfajta ügyintézést meggyorsító cso­daszernek ismerik el az ezer­arcú „szívességet", az apró vagy nagyobb ellenszolgálta­tásokat. A minikorrupció — sajnos — élelmes ügyintézés­sé, követendő gyakorlattá avatódik. Szomorú, hogy akik nem csinálják, nemcsak elő­nyöket vesztenek, hanem megkülönböztetetten hátrá. nyos helyzetbe kerülnek: utolsók lesznek a sorban. Szóval: becsületességükért sú­lyosan megfizetnek. Mi e módszer terjedésének az oka? Legtöbben az új mechanizmust emlegetik, erő­teljesebb érdekeltségrendsze­rünket. Tapasztalati tény. hogy az új mechanizmus alapjában megpezsdítette az egész gazdasági, sőt társadal­mi életünket; hogy sokolda­lúan érdekeltebbé tette az embert a termelésben, a köz­életben. De tagadhatatlan, hogy a növekvő követelmé­nyek nem mindig találkoz­nak megfelelő lehetőséggel, s ilyenkor adódik egy-egy tú­lontúl „rugalmas megoldás" Tényleg gyorsan elintéződik a megrendelés, a kérvény, a kívánság, a magasabb fize­tés — a baj ott van. hogy a manipuláció olyanoknak jut. tatja az előnyt, akik ezt több­nyire ténylegesen nem ér­demlik meg. Akiknél az előny nem érik mindenki hasznává. Az érdekeltség kö­rében maradva: nem az a gyár kapja a megrendelést, amelyik leggazdaságosabban teljesíthetne, hanem az ügyes­kedő ... Végeredményben rosszabbul jár a vevő és az eladó, tehát a magyar gazda­ság. A minikorrupció kizáró­lag egyéni érdekeket szolgál, a közösség mindenkor veszít vele. É rdemes elgondolkodnia jelenség máris látható jegyein és várható kö. vetkezményein. Ma f óként bosszúságot okoz, holnap mái­húsba vágó károkat „ered­ményez". Képzeljük el, hogy ha szakmai, gazdasági, cél­szerűségi szempontok helyett inkább a kapott borítékért, az ilyen vagy olyan szíves­ségért hozzák meg a fontos döntéseket. Magyarul: ha például egy ruhagyártól nem kizárólag a kedvező minő­ség és az ár alapján vásárol a kereskedelmi vállalat, ha­nem a felkínált ajándékért, viszontszívességért. A mini­korrupció azonban nemcsak ..dologi kárral jár". Erkölcsi, etikai következményei leg­alább ilyen súlyosak. Nem szükséges bizonygatni, hogy mennyire csökken a munka­kedv abban a műhelyben, ahol a főnök furcsa, egyéni szempontok alapján osztja el a munkát. Jobb életünk, életkörül­ményeink nyitja nem a vi­szontszívességekben, a mini­korrupció látszólagos sikerei­ben rejlik. De ahhoz, hogy megszabaduljunk egyre sú­lyosodó ballasztjától, meg kell szabadulni éltető elemé­től. a karrieristáktól, ügyes­kedőktől. gazdasági életünk kisebb-nagyobb ellentmondá­saitól. A vállalati bürokrá­ciától. az üzemek, kereske­delmi partnerek, vállalkozók és megrendelők között vi­szonylag gyakori körülmé­nyeskedéstől, vagy éppen a kibontakozást akadályozó jo­gi túlszabályozottságtól. A zár nyitja ez: érdekeltségi rend­szerünkben eleve lehetetlen­né kell tenni az ügyeskedés a minikorrupció módszerei! Matkó István CSÜTÖRTÖK, 1969. OKTÓBER 16. »>3 DÉLMAGYARORSZÁG P

Next

/
Thumbnails
Contents