Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-02 / 228. szám

ifflogyorös H ca 9 sala A Román Kommunista Párt, az Államtanács és a Minisztertanács gyászjelentésben közölte, hogy szerdán hosszú betegség után elhunyt Mogyorós Sándor, a román munkásmozgalom veteránja, az RKP Központi Bizottságának volt titkára és a Minisztertanács elnökének volt első helyettese. Mogyorós Sándor betegsége miatt már hosszabb ideje kénytelen volt visszavonulni az aktív politikai életből. Az RKP Központi Bizottsága, az Államtanács és a kormány párt és állami temetési bizottságot jelölt ki, a gyászszertartás előkészítésére. Október 2-ra, Mogyorós Sándor temetésének napjára, nemzeti gyászt rendeltek el Romániában. Versenyre keljek az építők 100 lakással többet adnak Előbb üzembe lép a házgyár Köszönő távirat Ton Duc Thang, a VDK elnöke, Le Duan, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának első titkára és Pham Van Dong, a VDK kormányának elnöke táviratban mondott köszönetet Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának, Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének és Focjc Jenőnek, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének a VDK megalakulásának 24. évfordulója alkalmából küldött jókívánságaikért. Nguyen Duy Trinh, a VDK külügyminisztere Péter János külügyminiszternek fejezte ki köszönetét a nemzeti ünnep alkalmából küldött üdvözletért Szeged és Csongrád megye legnagyobb építőipari vállalatának, a Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalatnak a dolgozói nemrégiben küldötteik útján, brigádvezetői tanácskozáson határozták el, hogy csatlakoznak ahhoz a jubileumi munkaversenyhez, amely a párt és a népfront felhívása nyomán bontakozott ki a gyárakban. Az építőipari vállalat gazdasági vezetői helyesen meghatározott programot dolgoztak ki és terjesztettek a munkáskollektíva elé, hogy annak ismeretében tehessek meg felajánlásaikat, vállalásaikat a brigádok, építésvezetőségek és üzemek. Ez a program két igen fontos, s egymással összefüggő tennivaló jó megoldásához kér segítséget a munkásoktól. Egyik a lakásépítkezés gyorsítása. A vállalat felajánlotta, hogy a szegedi lakásépítkezést meggyorsítja és 1969-ben, valamint 1970-ben a tervezettnél több lakást ad át. Az idei lakásépítést jelentősen előmozdítja, hogy a dunaújvárosi házgyárból kész épületelemeket szállítanak vasúton Szegedre. Az idei tavaszon kezdődött ilyen elemekből házösszeszerelés Tarjánban. Eddig „tető alá hoztak" hét darab ötszintes és két darab tízemeletes lakóházat, de még december végéig öt darab tízemeletes éplüetet szerelnek össze. A jubileumi munkaverseny adta lendületet arra használják fel a lakásépítésben, hogy ebben az évben 100 darab, a következő esztendőben pedig ennél is több lakást adnak át terven felül. Ez a túlteljesítés azért is igen figyelemreméltó, hiszen tovább javítja Szeged jelenleg még nagyon rossz lakáshelyzetét, s ezernél is több embernek előbb jön el az a várva várt pillanat, hogy megfelelő lakáskörülmények közé kerüljön. A másik programpont is szorosan a lakásépítkezéseksomogyi Károlyné felvétele Zsaluzzák az épülő szegedi h ázgyár központi betonüzemét kel függ össze, mivel a szegedi házgyár előbbi átadását szorgalmazza. A felajánlás szerint az új házgyár egy esztendővel korábban üzemelhet és 1971 első negyedévében próbatermelést végezhetnek benne, s utána áttérhetnek a normális üzemmenetre. Ha ezt a határidőt sikerül betartani, akkor a szegedi házgyárból 1971-ben Végigdalolt fél A szegedi Munkásotthon — az a legendás — hosszú ideig a Maros utcában állt. Erre még sokan emlékeznek. Arra azonban, hogy a Munkásotthon épülettestvérében egy asztalosműhely fűrészei zenéltek, már jóval kevesebben bólintanának rá. Pedig így volt. Az otthon tőszomszédjában hangoskodott ez a műhelyféle, amelynek fűrészporlepte benépesitői kedvük szerint futhattak át a közös szállásra, hogy ott egy jóízűt vitatkozzanak, vagy kergessék a biliárdgolyót. Vagy éppen az otthon kórusának, a szegedi általános munkásdalegyletnek éneklését figyeljék. Egy jóhangú, sebes mozgású inasgyerek például semmi másért, csak ezekért a dalolásokért futott át a szomszédba. Nézte az egymás vállához feszülő dalárdistákat, figyelte, micsoda zengéssel törnek elő a közös dallamon tovaúszó hangok, és addig nézett, addig figyelt, amíg egyszercsak ott találta magát is a torkukat nyitogató férfiak között. A jóhangú és sebes mozgású asztalosinast Fehér Andrásnak hívták, s akit azért a „tettéért", hogy egy fél évszázada tagja — majd hamarosan titkára — lett az 1908-ban alakult együttesnek a napokban tüntettek ki. ' Végigdalolt fél évszázad — ezt a majd emberöltónyi időt faggatjuk most a Széchenyi téri lakás őszeleji csendjében, s erről vallanak a rendre kézbe vett, géppeltollal teleírt papírlapok is. — Legelőször: miket énekeltek akkoriban, András bácsi? — A legtöbbször talán A munka dalát. Ezt egy bizonyos Seu nevű szerző írta, a mai fiatalok már nemigen ismerik ezt a kórusszerzőt. Aztán a Fel szocialistákat, Nóvák szerzeményét, a Zászlóbontást. És persze népdalokat, műdalokat, népszerű kórusszámokat operákból. De a legnagyobb sikert mindig a mozgalmi dalokkal arattuk, hiszen ezekben azt énekeltük el, amiről a szónokok a maguk szavaival már nem szólhattak. Igen, a Zászlóbontás meg a több ilyen dal éltette igazán a kórust. És éltették a sokszor fizetés nélkül, puszta lelkesedésből dolgozó karvezetők is. — Hoffmann Endre például, aki a húszas években szegény nyugdíjasként került hozzánk, vagy dr. Endrődy József, aki viszont fiatal diplomásként is vállalni merte a munkáskórus vezetésével járó kockázatot.^ Hanem az együttes első számú gazdái, útjának egyengetői mégiscsak maguk a kórustagok voltak. — Bajó László például, meg a Heiszig-házaspár. Aztán Pásztiék. Kakuszi István, Szilágyi József, Valtner Mihály és felesége. Sokáig lehetne sorolni az évtizedeken át hűséges dalostársakat, akik a legnehezebb években is kitartottak. A gazdátlanság esztendeiben. Mert hivatalos patrónus nélkül is volt már néhányszor az együttes. És ami a legszomorúbb: amiért annak idején annyit énekeltek, az 1944. októberétől számított tisztább időben nem akarta magáénak tudni Szeged 'egrégibb munkáskórusát egyetlen szerv sem. Végül is 1956-ban toborzódtak ismét össze, és 1959. áprilisától jegyzik a legnagyobb sikereket, amikor dr. Mihálka György állt — a szakszervezetek által patronált — kórus élére. A jeles együttesvezető irányításával szerezték meg a Kiváló énekkar címet, az országos aranykoszorút kétszer is, meg még jópár. féltve őrzött díjat, kitüntetést. A fegyelmezett próbák, a lelkiismeretes készülés mellett azonban van még egy fő-fő titka az egymást váltó sikereknek, ez pedig a — fiatalítás. — A leglelkesebb kórustagnak is rá kell jönnie egyszer, hogy kopik a hangja, bizonytalanodik a hallása — mondja András bácsi —, fiatalításra van szükség. A mi kórusunk munkáskórus, ez egyben azt is jelenti, hogy nemcsak a két kezük után élők csatlakozásának örülünk, de legalább annyira annak is, ha munkásgyerekek kérik felvételüket. És kérik; csapatostul kérik. Fehér András bácsi tagnévsorának igazán remek a statisztikája. Egyáltalán, Fehér András bácsinak már jó ideje minden — „remek". Amellett, hogy egy megújhodott kórus gazdája, boldog nagyapa, és fél évszázados igyekezetét, amellyel a szerszámforgatók sorsának jobbra fordítását szolgálta, többször, többféle kitüntetéssel is elismerték. Szép, tartalmas éveket hagyott maga mögött a kórustitkárrá „avanzsált" egykori asztalosinas. Akácz László 590 darab lakás elemeit szállíthatnák ki a tarjáni építkezésekhez. Ebből a negyed1 k ütem utolsó házait és az ötödik ütem első házait lehetne felépíteni. A nagyvállalatnál jelenleg 126 brigád, 1700 tagjával kapcsolódott be a jubileumi versenybe. Ez a létszám az összes dolgozóknak körülbelül a 60 százaléka. Mindegyik kollektíva célkitűzései közé sorolta a harmadik feladatot is. hopi tovább javítják az építmények minőségét, s a megelőző időszakhoz viszonyítva csökkentik a minőségi hibákat. A nagyobb munkahelyek, építésvezetőségek eddig is versenyeztek a Szocialista Üzem és a Szocialista Munkahely címért. Közülük a hódmezővásárhelyi építésvezetőség elnyerte ezt a címet. A jubileumi verseny kapcsán a Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat szeretné elnyerni a Szocialista Munka Vállalata címet. A vállalat üzemei, főépítésvezetőségei közül 13 munkahely csatlakozott ahhoz a célkitűzéshez, hogy a szocialista címet megszerzi és így a nagyvállalat is birtokosa lehet e megtisztelő címnek. Az építőmunkások szép elhatározásának mindenki örülhet, hiszen alkotó munkájuk nyomán alakul át környezetünk, s jutunk egyre jobb szociális körülmények közé. A holnap szakmunkásai E

rős gyökerekkel kapaszkodik a termékeny földbe a fa. Ezer és ezer nagy és kis gyökér veszi fel, szállítja az éltető nedvet a törzsbe, a gyümölcshozó koronába. Ágazik, bogazik, leveledzlk, virágzik ez a fa, a ma munkásosztályának egyszerre sudár és terebélyes, a föld nedveiből, az ég fényeiből egyszerre táplálkozó faóriása. S új hajtásokkal, friss sarjakkal is gyarapszik évente; új meg új, föl, a fény felé törő ágakkal. Fontos, nagyon fontos, hogy ezeken az új ágakon mind több legyen a termőrügy, a gyümölcsöt ígérő virág. A fának — amely hatalmas életerővel egyre növekszik, de közben ágai egy része szárad, elöregszik, meddővé válik — teremnie kell. Bőséget kell teremnie. Nem vallanám egészen magaménak a fenti hasonlatrendszert; egy idős-fiatal, lelkes-tevékeny szakmunkásoktatóval folytatott beszélgetés után, az ő hivatásszeretetének fényénél „éreztem rá" erre a jelképre. Barázdált arcú ember, sok nehéz év, sok munka és tanulás a hátamögött. S még egyre tanul, képzi magát, hogy taníthasson. Fiatalokat, szakmunkás tanulókat — pontosan, szépen dolgozni. A munka becsületét, a szakma tisztességét tanítja példával, szóval. A szakmunkásképzésről szóló törvény most az ő törekvéseit is megerősíti, mondhatnám: törvényerőre emeli az ő — és a hozzá hasonló derék szakmunkások — tudatos, szívós, áldozatos igyekeztét. Szükségszerű volt ez, hiszen az iskoláktól a társadalmi szervezetekig, a vállalatoktól a pályaválasztást segítő szervekig igen sokféle kívánság, kérés, jelzés mutatott a tökéletesebb szabályozás irányába. Az élet sürgette a vállalatok és tanulók között az eddiginél hatékonyabb érdekeltségi kapcsolat, ösztönzőbb ösztöndíjrendszer kialakítását. Az élet tette napjaink követelményévé a holnap szakmunkás-nemzedékéről való szélesebb körű gondoskodást. Szocializmust építő társadalmunk további fejlődése kívánja meg a szakképzettség nagyobb megbecsülését, rangjának elismerését, növelését, Ezért kell a törvény végrehajtásán, betűjének, szellemének érvényesítésén társadalmi összefogással munkálkodni. A kor színvonalán. Ez a jelszava a szakmunkásképzés korszerűsítésének, szorgalmazott megújításának. Az ipari tanulók, a szakmunkásoklevél új birtokosai egyben újoncai is a technika szétáradó forradalmának. Visszatérve a fenti szimbólumhoz, ebből az következik, hogv gondosan kell kertészkedni az új hatások esetében. Nagyobb gonddal, mint ez ideig. Mert ahhoz, hogy a fa egyre bővebben teremjen, célszerűbben kell oltani, — nemesebb hajtással megújítani is. Nos: a kor színvonalán jelszó azt jelenti és jelzi; oltsuk a legnemesebb, a tudás fájáról vett hajtásokkal gyümölcshozóbbá az ifjú ágakat. A reform, a gazdaságpolitikai törekvések, a távlati tervek egyaránt ezt követelik meg. A ma munkásosztályának fáját a tudásfa kincsetérő ágaival megoltani a bővebb, jobb termés záloga. Ma, amikor a tudomány, a technika rohamléptekkel halad előre, csak így lehet célt émi. Áldoznunk kell rá; nemcsak az államnak, de a vállalatoknak is. Azoknak a vállalatoknak is, amelyek eddig nemigen igyekeztek a nevelésben, taníttatásben. Áldoznunk kell például az emeltszintű tagozat kiterjesztéséért, hogy 1975-re uralkodóvá legyen ez a képzés a hagyományossal szemben. Busásan megéri, hisz mint a parlamentben megfogalmazódott, a szaktudás ma már nemzeti kincsnek számít. Jól sáfárkodni ezzel a kinccsel — az egyén és a társadalom közös érdeke. Ez a dolog szakmai része, ami azonban nem választható el egy sereg eszmei, erkölcsi tényezőtől. Attól például, hogy a tanulók maguk is nagyobb felelősséget érezzenek szocialista rendszerünk, gazdaságunk iránt, megérezzék a jövőért munkálkodást a mában, észrevegyék lehetőségeiket, tudatosodjon bennük mind összetettebb szellemi, fizikai tevékenységük odaadást érdemlő célja, értelme. Vannak ilyen fiatalok; az idős szakmunkásoktató keze alól jó részt ilyenek kerülnek ki. Példavarázs? Az is. Egészében pedig nevelés, gondoskodás, tanítgató türelem kérdése, hogy így legyen. Most már a tettek következzenek a korszerű képzés érdekében. Nem kevesebbet várunk: legyen napirendre tűzött példa az iparitanuló-képzés ügye minden fórumon, amelynek valami köze van vagy lehet hozzá. S legyen folyamatos ez a felbuzdulás. A

z alma nem esik messze a fájától — szokták mondani, értvén, hogy amilyenek a szülök, olyanok a gyerekek is. Nos, kívánatos, hogy szocialista erkölcsiségben a mai szakmunkás törzsgárda formázza az új generációt; ne essen messze a fájától. De, hogy szaktudás dolgában tovább kell jutnia, messzebb kell érnie — ez ls természetes. A kettő szintézisét kell megteremteni, hogy az osztály dolgos jelenére, de termő jövőjére is hasonlítson a holnap szakmunkásainak nemzedéke. Simái Mihály Változások a külföldi taubeszélö-szolgaltatasban A tengerentúli és az európai telefonforgalom lebonyolításának, kezelési szabályainak és díjazási elveinek egységesítésére a nemzetközi távközlési tanácsadó szervezet új nemzetközi távbeszélő-kezelési utasítást adott közre, amely október 1-én Magyarországon is hatályba lépett. Az utasítás a postának, a távbeszélő-szolgáltatásnak szól, egyes rendelkezései azonban a közönséget is érintik. A változásokról a postavezérigazgatóságon tájékoztattak. Az egységesített kezelési szabályozásnak megfelelően megszűnt a „bérelt beszélgetés", valamint a „meghatározott időre kért" beszélgetés. Az „előzetes értesítés" és a „meghívás" helyett azonos rendeltetéssel úgynevezett „személyhez szóló beszélgetés"-t rendszeresítettek. Ez kétféle, aszerint, hogy a hívott fél elérhető-e valamelyik előfizetői telefonon, vagy pedig a postai nyilvános állomáshoz kell hívni. A személyhez szóló beszélgetésre a név és foglalkozás szerint, vagy a mellékállomás számával kérik a meghívottat Az ilyen beszélgetéseket csak attól az időponttól számlázzák, amikor a hívott személy már a telefonnál van. A korábbitól eltérően ezért a beszélgetésért viszont 1 percnyi pótdíjat tengerentúli hívásnál — ha a kézbesítőt külterületre kell küldeni a hívottért — további különdíjat számolnak fel. Az utasítás előírja, hogy minden nemzetközi beszélgetés bejelentésekor a hívónak nemcsak a telefonszámát, hanem a nevét is be kell mondani, akár kéri, hogy ezt közöljék a hívottal, akár nem. Ugyancsak lényeges változás, hogy a hívó egyszer módosíthatja a már bejelentett beszélgetés adatait, mindaddig. amig a kapcsolás sorrakerüléséről nem kapott értesítést. A változtatás annyiban is kedvező, hogy a hívó, illetve a hívott ország területén bármelyik helységre, telefonszámra megváltoztatható a hívás. Az utasítás csak a külföldi beszélgetések kezelésével, a szolgáltatásokkal kapcsolatos teendőket módosítja, a nemzetközi beszélgetések tarifája változatlan. CSÜTÖRTÖK, 1969. OKTÓBER 2. DÉLMAGYARORSZÁG 3 0