Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-12 / 211. szám

Raktárakban az újbúza A vidéki felvásárlóközpontokban ezekben a napokban csúcsforgalmat bonyolítanak le: a mezőgazdasági üzemek által leszerződött terményeket a válallatok folyamatosan veszik át. A Gabonatröszt vállalatai a legutóbbi összesítés szerint augusztus végéig összesen 2 millió 260 ezer tonna kenyérgabonát vásároltak fel, 420 ezer tonnával többet, mint az elmúlt év azonos időszakában. Az átvett kenyérgabona menynyisége máris 260 ezer tonnával meghaladja az 1968. évi összes felvásárlást. Takarmánygabonából eddig 270 ezer tonna került a vállalat raktáraiba. «• I Szakmai gyakorlat az NDK-ban A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti megegyezés alapján a következő hetekben újabb 4500—4700 magyar fiatal utazik két-három éves szakmai gyakorlatra az NDK-ba. Az idei első csoport csütörtökön este indult útnak. A fiataloknak mintegy kétharmada szakmunkás: többségük gépgyártó, elektromos és vegyipari üzemekbe kerül. Az 1967 májusában megkötött egyezmény alapján eddig már csaknem nyolcezer magyar fiatal dolgozik az NDK-ban. Egyharmaduk majdnem két éve, a többi egy éve utazott ki. A Szegedi Házgyár építése megfelelő ütemben halad. A földmunkák után „betonerdő" nőtt ki a földből, de lassan az épületek körvonalai is kibontakoznak Az építők úgy tervezik, hogy ebben az évben mintegy 100 millió forint értékű munkát végeznek el a házgyári építkezésen. Szeretnének eleget tenni annak ez elképzelésnek, hogy egy évvel korábban helyezzék üzembe a Szegedi Házgyárat. Képünkön: A nagy gyártócsarnok hamarosan elkészül Rend és terv nélkül A téma ismét a Royalszálló építkezése. Legutóbb a beruházó Hungária Vállalat véleményének adtunk hangot, most a kivitelező Szegedi Építőipari Vállalaton a sor. Az első, ami szerintünk tisztázni való: ellentétben a közhiedelemmel, nem három éve kezdtek ehhez az építkezéshez, hanem 1968 nyaA város rendje Fokok és okok Romlásnak indult hajdan erős lépcsők ijesztgetik mostanában az embert. Az okok, amiért meglazultak a fokok, mentegetőzésnek is alkalmasak: vének bizony ezek a lépcsők a Tisza-parton, roskatagok. Csak össze ne roskadjanak valaki alatt ezen a szép nyárutón. Vannak okok: minden áradáskor megtépázza őket a víz, sok ezer láb dübörög rajtuk föl, s le néha naponta is. Csupán azt nem értik a sors sújtotta fokok, mi annak az oka, hogy nem javítják meg veszedelmes szerkezetüket? Talán az, hogy még nem szakadt le senki alatt a partig ereszkedő vaslépcső, hogy a megsüllyedt, hasadékos kőlépcső még senkinek sem vetett gáncsot? Addig is, amíg építő kezek nem vehetik gondozásba beteg fokaikat, jó lenne nyugalomba küldeni a rosszabbját. El keli zárni őket azok elől, akik mit sem sejtve vágnak neki a nyaktörő útnak. Fair play? rán, amikor a munkaterületet megkapták. A késés azonban tény. Egyrészt az az oka, hogy az eredeti tervet, amely 1964-ben készült, sokszor módosították. Módosítani kellett, mert átalakítás közben derült ki. hogy szerkezeti változtatásra van szükség; nem volt meg a különböző (építészeti, gépészeti stb.) tervek összhangja; s nem utolsósorban, a beruházó újabb kívánságai miatt. Az okok másik része önkritikus: a szegedi építők sem emberrel sem gépi felszereléssel nem bírták az iramot. Az új épületszárnyon, amely monolit vasbetonszerkezetből épül, most is csak két ács dolgozik, s a második szintre szállítószalaggal hordják fel a betont, mert csak egy felvonójuk van. Ez a példa, úgy hiszem, magáért beszél. Az külön téma, nem ide tartozik, hogy ennek a 760 főt számláló vállalatnak mindössze 48 kőművese és 12 ácsa van. A kérdés mindennek ellenére: mikor lesz kész a Royal-szálló? Abban Barna György igazgató és Honti György főmérnök véleménye megegyezik, hogy idén már semmi esetre sem, legvalószínűbb, hogy 1969 májusára. Illetve lehetne korábban is, de az főként a beruházón és a tervezőn múlik. Ha a szeptember 20-án esedékes megbeszélésükön végleg tisztázódik minden függő kérdés (a szellőzés, álmennyezetek, belső burkolat, berendezés), é6 semmiféle új igénnyel nem lépnek elő. Meglehetősen érdekes új szempont: szeptember elején járunk, a szerződés szerint december 15 az átadás napja, az építkezés késik, de még most sincs tisztázva minden kérdés az átalakítással kapcsolatban. Így azután tényleg nem csoda, hogy senki sem tud biztosat mondani. Az lenne különös, ha rendben, terv szerint menne a munka. Rend és terv nélkül! F. K. Nagyarányú nemzetközi érdeklődés a magyar békekongresszus iránt Eredményes munka Nem is olyan nagy ideje annak, hogy a Magyar Honvédelmi Sportszövetséget átszervezték, s napjainkban Magyar Honvédelmi Szövetség néven működik. Palotás István, az MHSZ szegedi járási vezetőségének titkára tegnap az átszervezés utáni munkáról számolt be a szegedi járási párt-vb előtt. A beszámoló után élénk vita bontakozott ki. a hozzászólók eredményesnek ítélték meg ezt a tevékenységet, sikeresnek az átszervezést, felhívták a figyelmet a politikai munka fokozására, további fiatalok bevonására, A vb a beszámolót elfogadta. Ugyanakkor tudomásul vette a propaganda és művelődési osztály tájékoztatóját azokról az előkészületekről, amelyeket hazánk felszabadulásának negyedszázados és a szegedi járás községeinek októberi ünnepségeire szerveznek. A paragrafus Soha annyi interpelláció, mint ha tanácsülésen a járdák kerülnek szóba! Eddig mindig az volt a válasz, hogy a pénz is kevés, de nagyobb baj, hogy nincs rá vállalkozó. A városgazdálkodási vállalatnak nem elég kifizetődő a járdacsinálás, ezért nyúl hozzá ímmelámmal. Mostanában azonban meglepő dolgok is történnek: az I. kerület legutóbbi tanácsülésén dr. Varga János jelentette be, hogy veszélyben forog a járdaépítések ügye, mert a városgazdálkodási vállalat átkalkulálta árait. Amit, mondjuk, negyvenötezerért csináltak eddig, azt most kilencvenért. Tévedés ne essék, ehhez minden vállalkozónak joga van. Csupán az a kérdés, hogy tiszta játék-e ez: a terveit valóra váltani akaró megbízót kényszerhelyzetbe hozni? Mert, ha mindez év elején vagy végén történik, akkor a tanácsnak is lett volna lehetősége arra, hogy a terveket „átkalkulálja". Messiásvárás Ha a gizes-gazos senkiföldjei, ha az égig porzó, ha a fél évig hibás aszfalttal szégyenkező utcák, a lábat bicsaklító átjárók kerülnek szóba — mindenki arról beszél, hogy az új kommunális vállalat megoldja hamarosan minden problémánkat. Valóságos Messiásvárásban vannak a szemetes utcák, sárgává fakuló gyepek hivatott, s hívatlan prókátorai. Érthető a nagy várakozás: lesz végre egy szerv, amely kizárólag a város rendjének lesz gazdája, amelyet nem kell külön megbízni minden apró-cseprő üggyel, elvégzi magától is. A túlzott várakozás azonban mindig rejt magában veszélyeket, azt például, hogy a túlzott reményekkel felruházottak könnyebben csalódhatnak. Mindent ugyanis egyetlen vállalkozás sem tud megoldani egyedül. Azoknak a segítségére van szüksége. akik a város rendjéért mindennapos felelősséget vállalnak. A város rendjének igazi gazdáira: lakóira. V. M. Széles körű nemzetközi érdeklődés előzi meg a VII. magyar békekongresszust, amely október 4-én és 5-én tanácskozik majd. A Béketanács meghívására a BékeVilágtanács képviselőin kívül 21 ország küldöttei jönnek ez alkalomból hazánkba. A kongresszus munkájához értékes gyakorlati segítséget jelent, hogy a külföldi vendégek nemcsak a plenáris ülésen szólalhatnak fel, hanem érdeklődési körüknek megfelelően részt vehetnek a szekcióülések munkájában is, ismertethetik tapasztalataikat, javaslataikat. V

an úgy az ember, hogy nem tudja, kivel póröljön. Iratok, akták gyűlnek egy-egy kibogozhatatlan ügyben, mégsem tisztul a kép. S ha a hivatalnok érvel a szabályokkal, rendeletekkel, neki van igaza, mert csak azt teszi, amit előírtak a számára. Az ügyfél panaszát hallgatva viszont úgy tűnik, nem lehet minden esetet paragrafusokba skatulyázni. Nem vétek az, ha a hivatalnok több egyéni motívumot is mérlegre tesz eljárásai során, s a szabályzatot néha „csak" szempontnak, iránytűnek használja. Itt van ez a 15 éves gyerek, aki hasba szúrta magát az asztalról felkapott nagykéssel, mikor meglátta, hogy jön érte a rendőr. S a kórházi ágyon is azt mondta megismétli a tettét, ha még egyszer vissza akarják vinni a gyermekgondozó intézetbe, ö itthon akar maradni az édesanyja és a húga mellett mert ez az otthon jobb neki, mint az intézet. Az intézet sem volt rossz. Sőt, mikor odakerült, menedékhelynek számított. Jól is bántak vele, hálás is ezért. Mégsem megy vissza többé, ne is erőltessék. Igen, mert ami miatt intézetbe került, az az ok — legalábbis egy időre — megszűnt. A brutális apa, aki részeg indulatait nap mint nap a család tagjain tombolta ki, bűncselekmény miatt négy és fél évre börtönbe került. A gyereket az apja viselkedése tette annak idején iskolakerülő csavargóvá, önkiszolgáló boltok tolvajává. Helyes volt a hatósági intézkedés, amely elrendelte a gyerek állami gondozásba vételét. Azóta, hogy az apa rács mögé került, a gyerek édesanyja kérte, engedjék haza a fiát. Kapott pár nap szabadságot, s aztán elhatározta, nem megy vissza. A lakáshelyzet a képernyőn Bizonyos generális társadalmi problémák filmriportban történő feldolgozásakor eltűnik a műfaj, a színretétel, a nyilvánosságra tárás, durvábban: a kiteregetés, a kendőzetlen felmutatás mühelyjellemző módszere. mikéntje. Marad a probléma nyers érzékelése, ami már önmagában, puszta létében is elegendő a néző figyelmének megkötésére. Persze a látatlan kamerának ilyenkor sincs könnyű dolga, hiszen a közszájon forgó, nagyonis közkeletű kérdésekhez mindenkinek van hozzátenni valója, épp úgy tud bárki jótanáccsal szolgálni, mint rákérdezni a visszásságra. A napi valóság generális témája a lakáshelyzet. Ezzel a címmel indult riportsorozat szerda este a képernyőn (Surányi Lili rendezte), melynek egyötöd részéből még nehéz következtetni az egészére. Mindenesetre biztató, jóllehet egyelőre kevés újat mond. „Sok az eszkimó, kevés a fóka" — nyilatkozik a fővárosi lakáshivatal vezetője, s egyszersmind alapigazságot mond ki: a jelen helyzeten csak több, még több, nagyon sok lakás építésével lehet változtatni — elsősorban. Az építőipari kapacitás azonban korlátozott, a házgyári termékek egyelőre drágák (a riportból kiderült: ésszerűbb munkaszervezéssel lehetnének olcsóbbak is) — ami korlátokat támaszt. A kérdés tehát ezek után: a szerényebb lehetőségek és a sokszorozódó igények ellentmondását hogyan, milyen eszközökkel, megoldásokkal lehet enyhíteni. Erre várunk feletet a folytatástól. Óvatos célzások már elhangzottak, szóltak azokról a nehézségekről, melyek a nehezen vállalt anyagi áldozatok mellett bürokratikus tilalomfákat is állítanak az egyéni építkezők elé. Kíváncsian várjuk a riport folytatását, és ugyanilyen kíváncsisággal, vajon lesz-e foganatja valamikor... N. I. A hivatalnok citálja a paragrafusokat, s felteszi a kérdést: ki vállal felelősséget azért, hogy a gyerek nem lesz-e megint csavargó, ha megszűnik állami gondozás-i. Nem vicc az ilyesmi, mondja komolykodó szeme, s én el is hiszem, hogy ebben az ügyben nem lehet egyik napról a másikra való meggondolások alapján eljárni. Meg nem is csak őrajta múlik. Tudom én, mennyi minden előz meg egy ilyen intézkedést. A konkrét eset mérlegelése azonban — úgy vélem — mégse komplikált, lehet benne gyorsan intézkedni. A gyerek és az édesanyja kívánsága szerint. A másik ügy bonyolultabb, nem ennyire simán intézhető De annál sokkal racionálisabban, ahogy intézik. A házastársak jó pár éve elváltak. A bíróság megosztotta a lakást a volt férj és a feleség között. Két fiuk Budapesten tanult az egyetemen, ott éltek kollégiumban. Az elvált férj egy idő múltán megnősült, s új felesége lakásába költözött. Volt lakásrészét azonban előbb hazalátogató fiainak házibulik céljára, majd mikor azok megházasodtak, lakásként engedte át. Az anya és gyermekei között nem beszélő viszony, majd a sorozatos inzultusokból nem egyszer verekedés alakult ki. Természetesen úgy. hogy a gyerekek verték, leköpdösték anyjukat. Már diplomával a zsebükben! Rendőrségi beavatkozások, bírósági eljárás és döntés: az egész lakáshoz az anyának van joga, a betolakodókat ki kell lakoltatni, s meg kell velük fizettetni a rongálásokat, s a villany- és gázszámlák rájuk eső részét. A végrehajtó, a hivatalnok felszólította az anyát, szerezzen albérletet, illetve befogadó nyilatkozatot. Ki tudja, mennyi utánjárással lehet ehhez a nyilatkozathoz hozzájutni? Hónapok keresgélése után sikerült. Az anya kéthavi albérleti díjat kifizetett, s vitte a hivatalnak a nyilatkozatot, hogy a kilakoltatást végrehajtsák. Azóta három hónap eltelt s a helyzet csak rosszabb, mint volt. A hivatalnok magyarázkodik, hogy az albérleti lakás nem a Belvárosban van, a kilakoltatást nem lehet elvégezni. Az anya minden létező fórumot megjárt, közben idegösszeroppanások rövidítik amúgyis keserves életét S

hány ilyen eset van! Mert a szabálvok. rendeletek direktívákat tartalmaznak, de nem törvény mindig-mindig direkt alkalmazásuk. A görcsöket a paragrafusokra az elhatározások emberi görcsei hurkolják, s így a betűk jófelé vezető tendenciája is visszájára fordulhat. Kondorosi János PÉNTEK, 1969. SZEPTEMBER 12. DÉLMAGYARORS/ÁG 3