Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-05 / 205. szám

Küldöttségünk hazaérkezett a KNDK-bél Csütörtökön hazaérkezett Budapestre a dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter vezeté­sével a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaságban járt magyar küldöttség. Fogadá­sukra a Ferihegyi repülőté­ren megjelent Li Dong Szon, a KNDK nagykövetségének másodtitkára. Kazareczki Kálmán és dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszterhelyettesek. A magyar küldöttség szá­mos mezőgazdasági üzemet és kísérleti telepet is megtekin­tett, eszmecserét folytattak a két ország mezőgazdasága közötti kapcsolatok elmélyí­téséről. Szovjet traktor- és mező­gazdasági gépkiállítás Csütörtökön a mezőgaz­dasági kiállítás területén, az Albertirsai úton szovjet traktor- és mezőgazdasági gépkiállítás nyílott. A meg­nyitó ünnepségen ott volt Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a kormány elnökhelyet­tese, J. Piszarev szovjet traktor- és mezőgazdasági gépgyártási miniszterhelyet­tes, I. P. Prohorov, a Szov­jetunió budapesti nagykövet­ségének titkára. György Gyula kohó- és gépipari miniszterhelyettes megnyitó beszédében rámu­tatott: a magyar—szovjet kormánykőzi bizottság jóvá­hagyása alapján a KGM 14 szovjet ipari minisztérium­mal alakított ki gyümölcsö­ző kapcsolatot. Ez kiterjed a műszaki-tudományos együtt­működésre, a műszaki do­kumentációk cseréjére és felhasználására. A magyar és a szovjet szakemberek kapcsolata előnyös a terme­lési kooperáció kialakítása, a gyártásszakosítás és a ter­vek ágazatonkénti összehan­golása szempontjából. A magyar gazdasági élet — és ezen belül a mezőgazdaság — számára az egyre jobban kiszélesedő kapcsolat meg­határozó jellegű a gazdasági fejlesztés tekintetében. A traktor- és mezőgazda­sági gépkiállításon az ér­deklődők megismerkedhet­nek azokkal a berendezések­kel, gépekkel, amelyek jól kiegészítik a magyar me­zőgazdaságban használt tí­pusokat. Ezután J. Piszarev mi­niszterhelyettes üdvözölte a kiállítás vendégeit, s rövi­den ismertette a Szovjet­unió mezőgazdaságának fej­lődését. Elmondotta, hogy a nagyüzemi gazdaságokban 1970-ben már kétmillió trak­tor és 700 000 kombájn dol­gozik majd — jórészt azok­ból a típusokból, amelyeket á budapesti kiállításon is bemutatnak. Újdonságai közé tartozik a burgonya-kombájn, a kor­szerű terményszállító sza­lag, a sertéskombinátokban felhasználható takarmány­elosztó berendezés és a nagyteljesítményű trakto­rok több változata. (MTI) Építek randeuujej Több mint ezren a nyelvtanfolyamon Egy IBUSZ által szerve­zett al-dunai hajókirándulá­son — amelyen mintegy 140-en vettek részt — érde­kes csoport jött össze. Du­naújváros építése hőskorsza­kának hat vezetője találko­zott a Felszabadulás gőzös fedélzetén. Mind a hatan igazi lelkesedéssel emlékez­tek régi élményeikre, mun­kájuk nehézségeire, kudar­caira, de főképp eredmé­nyeire. Valamennyien azt vallották, ha hasonló nehéz­ségekkel kellene is megküz­deni, újra vállalnák Duna­újváros építését. Képünkön: Bittera László mélyépítő igazgató. Lám Bé­la mélyépítő tervosztályve­zető. Wolf Johanna magas­építő főmérnök. Bakonyi Iván mélyépítő termelési osztályvezető. Hidas Károly mélyépítő főmérnök. Miská­rik Ferenc mélyépítő műve­zető. Szegeden is egyre nagyobb az érdeklődés a nyelvtanulás iránt. A külföldi utazások, tanulmányutak lehetősége, a csereüdülések, üzemi stb. ki­rándulások nagy száma, mind-mind nyelvtanulásra serkenti az embereket. Jó né­hány szakma, életpálya is megköveteli egy-egy nyelv alapos ismeretét. A megnövekedett igénye­ket Szegeden a TIT—Radnóti Gimnázium közoonti nyelv­iskolája igyekszik kielégíteni, ami nem is oly egyszerű do­log. Az 1967—68. tanévre ugyanis 608-an iratkoztak be a nyelviskolába, de ez a szám 1968—69-ben már 1180­ra emelkedett, tehát majd­nem megkétszereződött. A tanfolyamok üzemben, isko­lában és modern nyelvi la­boratóriumokban folytak, a szegedi középiskolák nyelv­szakos tanárainak közremű­ködésével. Az elmúlt eszten­dőben sikerült a „tanári törzsgárdát" is kialakítani. Vastagon fog a ceruza — Mindent „megkocsikáz­tatjnak" és a fuvarköltséget a mi számlánkra írják —pa­naszkodik az egyik újonnan épült társasház lakója. — Tudjuk, hogy becsapnak, de nem tehetünk semmit. Ha a szomszédból hozták a téglát, vagy a sódert, azt is úgy ál­líthatták be, mintha a me­gye vagy az ország másik régéből szállították volna. S mondja meg: ki tudia ezt el­lenőrizni? Az ügyeskedés kelepcéi Ismeretes, hogy nem olcsó mulatság magánerőből tár­sasházat építeni. A fent em­lített új lakónak 120 ezer fo­rintos OTP-kölcsönre van szüksége hozzá. 80 ezren fe­lül már 6 százalékos kama­tot kell fizetnie. S nem egy, nem két ilyen ember, ilyen család van. akinek nem jut állami, illetve szövetkezeti lakás és csak saját erejére, csak a szülői, rokoni támo­gatásra hagyatkozva próbál otthont teremteni. Szomorú dolog, hogy ezeknek a java­részt fiatal, s anyagilag túl­erőltetett családoknak, pá­roknak még a tisztességtelen ügyeskedés kelepcéivel is meggyűljön a bajuk. Súlyos tízezrek Volt alkalmam néhány olyan társasházi közösség tag­jaival beszélgetni, akik nemrég vagy az utóbbi egy éven be­lül költöztek új otthonukba, örülnek neki. ez természetes. Nagy árat fizettek, esztendő­ket vártak, reménykedtek, de végül is révbe értek. Hanem azért felemlegetik, hogy pél­dául a daruköltséget hat hó­napra számolta fel nekik a vállalat, s két-három hóna­pot ha ott volt az emelőbe­rendezés. Nem is ezrekről; súlyos tízezrekről van itt szó. De már mindezen túltennék magukat, ha az építők is fel­adnák velük szemben a „fe­jőstehén-elméletet". Egyik helyen jó 200 ezer­rel. egy másik közösségtől közel 90 ezerrel többet kér­nek ugyanis, mint ami — az anyagár-emelkedéseket is be­leértve — járna a vállalat­nak. — Mikor már beköltöz­tünk, jött egy számla. Az volt benne, hogy 85 ezerrel még tartozunk — úgymond, az alvállalkozóknak —, s hogy ezt rendezzük sürgő­sen. Előtte már megkaptunk pedig egy végszámlát, hogy nem tartozunk semmivel. A lakók természetesen nem fizettek, őszintén megmond­ják, nem is lett volna miből. Nem fogadták el a számlát, tételes kimutatást kértek. S azóta valahogy — pedig már idestova egy év telt el — el­csendesedtek a kedélyek, ab­bamaradt a háborgatás. Elmaradt a számla Lényegében hasonló a má­sik eset. bár ott több szer­vet megjárt a vita, s máig sem jutott nyugvópontra. De itt is elcsitultak a kezdeti hullámok, szünetel a hábor­gatás. A tételes számlát ar­ról, hogy miből adódik a plusz költség, csak nem akar­ják — vagy nem is tudnák? — összeállítani, elküldeni az építők. Lehet, hogy észrevettek va­lamit? Rájöttek saját tévedé­sükre? Arra, hogy bele kell nyugodni: a fejőstehén-elmé­let csődöt mond minden olyan alkalommal, amikor a lakók, illetve képviselőik ala­posan utánaszámolnak? Megszívlelendő tanulság ez. Aminthogy nincs elítélen­dőbb valami, mint olyan em­berek pénzéből spekulálni nyereségre, akik többnyire igen keserves spórolással, a legkülönfélébb kölcsönökkel kikövezett úton értek áz ott­hon küszöbéig. S. M. Megoldódott a hallgatók tan­könyvellátása is. Különösen jó eredményt értek el a résztvevők a nyelvi laborató­riumokban. az audió-vizuális nyelvoktatás keretében. (Jó­val többen jelentkeztek erre az oktatási formára, mint ahányat — férőhely hiányá­ban — fel tudtak venni.) Nem sikerült azonban most sem csökkenteni a heti 2 órás foglalkozásokról a lemorzsoló­dást. A most induló 1969—70-es tanév ugyancsak sokféle le­hetőséget nyújt a nyelvtanu­lásra. A hagyományos nyelv­tanulási formák mellett is­mét nyílnak — korlátozott számban — audió-vizuális nyelvtanfolyamok orosz, an­gol és német nyelvből. Hogy még több igényt ki tudjon elégíteni a nyelviskola, az új tanévben már nyelvvizs­gára előkészítő tanfolyamo­kat is indít orosz, angol és német nyelvből. A múlt évihez hasonlóan most is szerveznek a ven­déglátóipari és a közlekedési dolgozók részére speciális tanfolyamokat orosz, angol, német és francia nyelvből. Az idén nyit először a TIT nyelviskolája a gyermekek részére is tanfolyamokat, az általános iskola IV. osztályá­tól kezdődően orosz, angol, német és francia nyelvbőL Kellő számú jelentkezés ese­tén a vezetőség a latin és az eszperantó nyelv tanulását is lehetővé teszi. A beiratkozás a tanfolya­mokra a Radnóti Miklós Gimnáziumban szeptember 8-án kezdődik és szeptember 11-én ér véget. Apróságok, de... Hírlap és trafik Láttak-e már trafik nélkül nagyközséget? Én sem. S egy kisebb városkát? Azt sem. Vagy mégis van ilyen? Igen. A szegedi Tarján, ahol immár annyian laknak, mint egy kisebb városkában. Csupán a 116-os jelű épület lakóinak a száma akkora, mint egy falué. De próbáljon csak valaki egy napilapot keresni azon a tájon. Hiú ábránd. Az öreg Lajos bácsi lekörözött minden állami szek­tort, amikor megnyitotta lángos sütőjét Tarján bejá­ratánál. Valószínűleg jól keres az öreg, — arra vesse­nek követ, aki sajnálja — de legjobban mégis csak a tarjáni lakók és az ott dolgozó emberek jártak. Kapnak lángost, sültkolbászt vagy hurkát. A posta megbízottja is végigjárja a lakásokat, elő­fizetőket gyűjt lapokra és folyóiratokra. De nem min­denki fizet elő. Aki előfizet, az is gyakran megjárja, mert vagy bedobják a kért napilapot, vagy nem. Elő­fordul, hogy mást kap, mint amit rendelt. Vagy sem­mit. Szerintem Tarjánban „megélne" egy kis pavilon, ahol hírlapokat, folyóiratokat, esetleg — közösködve az arra illetékes kereskedelemmel — trafikot is árul­nának. Nem kellene óriási beruházás, amely csak évek múlva készül el. Egy típusházikót kellene lerakni va­lahova, központi helyre, és akár holnapután nyithat­nának. Ajánlom ezt az állami szektornak, mert oda húz a szívem. De siessenek, mert valamelyik „lajos­bácsi" megelőzi őket. Telefonfülke Maradok a tarjáni kívánságoknál. Felesleges újból a lakók számára hivatkozni. Körülbelül ezer család lakik Tarjánban. A lakásokban azonban nincs telefon, ismert okok miatt, mert kicsi a szegedi telefonközpont kapacitása, évek óta sorba állnak egy-egy szabad vo­nalért, esetleg ikresítésért. Ez igen nagy gond, figye­lembe véve, hogy a belváros messze van, s Szegeden minden a belvárosban található: klinika, ügyeletes or­vos, étterem, mozi, színház, éjszakai bár, taxiállomás és persze telefon is. De mit ér a telefon, ha csak a belvárosban talal­ható. Akkor csak az ott lakó emberek tudnak egymás­sal beszélgetni telefonon. A Tarjánban lakónak be kel­lene utazni, hogy beszélhessen, de hogy beutazzon, ah­hoz taxit kellene rendelni. Van egy telefonfülke, amely néha üzemképes, csak az a baj, hogy az kevés. Annyi embernek kevés. Hal­lottuk, hogy egyszer elkészül a tarjáni alközpont és esetleg a lakásokba is szerelnek telefonokat. De addig? Addig legalább az utcára kellene néhányat felszerelni. Talán újabb kettővel megoldódna a mostani gond. Orvos, patika, tisztaság A József Attila sugárúton van egy „kis OTI", de ott csak nappal állnak a betegek rendelkezésére. Az előbb elmondott akadályok miatt, — telefon hiány! — előfordul, hogy a hirtelen rosszul lett emberen nem tudnak segíteni. Egyszerűen gyalog kellene bejönni a Marx térig, ahol éjszakai ügyelet van. Az orvosi rendelővel ferdén szemben van egy gyógyszertár, néha ott is tarthatnának ügyeletet. Hoz­zátenném, hogy nem csupán az új lakónegyed gond­jain segítenének, de arrafelé sokan laknak még. A tisztaság a már felépült lakótelep utcáira vonat­kozna. Az építőipar átadja a házakat és „megy to­vább". így szoktak épülni a városok. De a lakónegyed, az utcák és az emberek ott maradnak. A köztisztasá­gi vállalatnak ezekre az új területekre is gondolni kell. Éppen úgy elkelne ott is a locsolóautó, a porszívó­autó, a söprögető kocsi vagy ember, mint a város többi pontján, utcáján. Gazdagh István Tegnap ülést tartott a sze­gedi járási tanács végrehajtó bizottsága. Az előterjeszté­sekről, s a két ülés közötti döntésekről, utasításokról a Húszmilliós befektetés Tiszaszigeten Együttes ülést tartott teg­nap délután a Tisza-parti Rózsa-üdülőtelepen a tisza­szigeti tanács végrehajtó bi­zottsága, a község pártszer­vezetének. valamint a Búza­kalász Tsz-nek a vezetősége. Niesner Ferenc tsz-elnök beszámolt a terméseredmé­nyekről, amelyek a belvíz­károk, a májusi és az augusztus eleji aszály, vala­mint két jégverés ellenére is biztatóak. Pelle László, a tsz főkönyvelője ismertette a hatalmas gazdaság idei. 20 milliós beruházásaival kap­csolatos munkálatot, amely­ből 10 milliót fordítanak egy modern sertéstelep építésé­re. A munkákat késleltetik az anyagbeszerzési problé­mák. Kiss András, a tiszaszigeti tanács vb elnöke tájékozta­tott egy leendő művelődési otthon építésének előkészüle­teiről. A 3 milliós beruhá­zást fenntartással fogadták az ülés résztvevői, mert at­tól tartanak, hogy a létesít­mény nem lenne kellően ki­használva. Fontolgatták, hogy a már meglevő összeg­ből inkább orvosi rendelőt és orvoslakást kellene épí­teni. járási tanács székházában ta­nácskoztak a végrehajtó bi­zottság tagjai. Ezt követően Szatymazra látogattak, ahol a községi tanács vb munká­ját, irányító és ellenőrző te­vékenységét értékelték. Szeged „kertvárosában" az utóbbi időben a tanácstagok nagyobb százalékban jelen­nek meg a tanácsüléseken, mint korábban. Három év átlagában a megjelenés 70,3 százalékos, amely 10 száza­lékkal jobb, mint az előző ciklusban. Csökkent az iga­zolatlanul távolmaradók szá­ma 11 százalékkal. Igaz azon­ban, hogy az utóbbi időben az aktivitás is csökkent. Ugyanis a beszámolót teljes terjedelmében kiküldték a tanácstagoknak, hogy azt át­tanulmányozzák, mégis keve­sen szóltak hozzá. A községi vb megtárgyalta ezt, s úgy határozott, hogy ezentúl a korábbi idő gyakorlatához hasonlóan a beszámolónak csak a vázlatát fogja a ta­nácstagoknak kiküldeni, a tanácsülésen viszont az egész anyagot, beszámolót ismer­tetik. PÉNTEK, 1969. SZEPTEMBER 5. 6 'DÉLMAGYARORSZÁG

Next

/
Thumbnails
Contents