Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-28 / 225. szám

Távol az istenektől fZ ntc r\r Több fiatal, sajnos egyre VJUliL" több fiatal van itt a bejár­hatatlan tanyák között, akik Hosszura nyúlik a Gátsor. már a gyenge gyerekkorban, Végiggyalogolni a porverte, ^ aLsóbb osztályok kezde- .. , ., , szelverte uton: történelmi tén, kiesnek a közösség el- /VIŐSIK VIIOP lecke. Házak, lompos, lus- lenőrzése alól. Jószerivel ° tára nyújtózkodó udvarok, egyúttal a társadalomból is. emberek. Belátni a portákra. Még butuskák nem tudják, belátni a tanyalak levesébe, hogy önmagukat rekesztik Jár itt a jó szikkasztó szél, a kj a családi légkör, a csa­babona is végigver a tájon, ládi tradíciók rájuk rakód­meg az istenhivőség. Igaz, nak, még csak annyit tud­leginkább remélytelenül hisz- nak, hogy játsziani se ma­nek az itteniek, mert ha egy radhatnak ott az iskolában, kicsit is gondolna velük a sietnek haza. de arcukról mindenható, bő terméssel ál- már most lehervad a mosoly, daná a tájat gazdagabbá si­kerítené életüket, boldogab- _ f • §• • bá. Főleg az öregek akik be- HeVeSI <7/Í7 CJSZÍ/O lerokkantak a homokba, születésüktől kezdve az anyatejjel a homokot is ma­gukha szívták, már így ma- tl^yáhV tagozó'tertteTta radnak ebben a mozdulat­lanságban, s így élnek éle­tük végéig, megváltoztatha­tatlanul. topogva a saját maguk összetákolta kerítésen belül, bár gyakran mondo­szót sem, könnyebb, jobb a sorsunk. Régen sohasem vittem volna ennyire. A Hevesi családnak híre van. A fehér falú, nádtetős tanyához tai láltam őket. Az öregembert meg két középkorú lányát. Dolgozgattak. Az öreg ezt mondta magukról: — Elmúltam már nyolc­gatják. bezzeg, ha most le- vanéves. A gyerekeimet val­hetnének fiatalok. A napok lásos szellemben neveltem, .meg jellegtelenül szállnak, Nyolc nőtt fel, mind hiszi hétre hét jön, tavaszra ősz. Jehovát. Negyven unokám A Gátsor nem változik. Alig- van. Őket is bűn nélkül sze­alig mozdul. Ügy tűnik, Időt- retném felnevelni. A sor­len nyugalomban él minden, sommal elégedett vágyok, a föld. az emberek, a re- Egy lovunk van. kicsi érő a ménytelenség. Pedig néhány földünk, nem tudunk újíta­új ház már villogtatja pi- ni. Erővel nem győzzük. Te­ros tetejét, meglehet, televí- lepíteni ide? Minek? zió is kerül a tisztaszobába. Ez már mindenképpen a remény, a harc, a holnap. Megtanulunk élni. Gátsor, szegénysor, holnapután már meg benne? talán tiszta öröm vár rád. — Mindig hitte az istent? — Nem. Mikor bizonyosodott A prédikátor A hatalmas tanyavilágban — Régen. Még az első há­ború idején. Kint a harcté­ren mostoha sors járt ránk. Megismerkedtem egy hirde­tővel. Hazajöttem ormán sze­lélekütöttek élnek*''Olyan ez ^óta hiszek, a Homokország, az itteni e?eUlul, nem_'s ^^ táj. hogv önkéntelenül meg- ?em olyan régen átmentem nyomorítja az embert. Pici- Jugoszláviába. Megkerestem nek. parányinak érzi magát, a hívőket, ott is imádkoz­s könnyen menekül italhoz, tynk. Van miközülünk Sze­istenhez, kit hová csap a geden teT,ár orvos, pro­sorsa. Az egyik iskolába el- fesszor. Nem is tudom el­látogatott a prédikátor. Egy képzelnl, ha isten nincs, ak­egész délelőtt agitálta a ta- k(>r H Irányítaná. hogy mi­nító nénit. Sikertelenül. kor van reggel, este, éjsza­— Nagy itt a tanyák kő- ka. Meg hogy ősz meg ta­zött az újhitűség. Ha mon- vasz jan. Nincs televíziónk, dok valamit az embereknek, nincs rádiónk, nem olvasunk, csak mosolyognak rajta, in- de nincs is Igényünk rá, kább Jehovának hisznek, csak imádkozunk. Napjá­Nem vesznek részt semmi- ban többször is, amikor ép­féle szervezetben, a gyerme- pen eszünkbe jut Nem er­keiket nem engedik a töb- köiesteLenkedünk. nem biek közé. úttörőnek, kis- iszunk, nem lopunk. nem dobosnak, hanem viszik ölünk, nem háborúskodunk, magukkal. Egy apuka be- bennünket erről lehet meg­ment az iskolába. így mond- ismerni. Nincs vallási kény­ta: „Tanító néni, írni. ol- szer. Igaz, nazarénus fiú vásni tanítsa meg az én csak nazarénus lányt vehet gyerekemet, mással ne fog- el feleségül. Az országhatár Nádas házak hosszú sora Ahogy közeledünk a bajai úthoz, fel-feltűnik egy-két cseréptetős is. Az erdészék­kel átellenben módos por­tán laknak Kaziék. Az asz­szomy cukros kenyeret eszik, s a kapuhoz dől. Figyel. Gyalogolok a hosszú úton. Egy könnyű kiskocsi köröz le, egylovas kocsi, két asz­szony ül a bakon, egyik ölé­ben kisbaba. Kérdeznem se kell, beteg a kicsi, viszik be a faluba. Ásotthalomra. Kaziéknál én ls nekidűlök a kerítésnek. Sorolják. Mert röviddel aztán, hogy szót váltunk az asszonnyal, ki­jön az ember is. a gazda, a tulajdonos. Ez már más vi­lág. — Egy esztendeje vezettük be a villanyt. Tízezer-nyolc­száz forintba került. Itt szü­lettünk a homokon. most már Itt ls fejezzük be. Há­rom gyereket neveltünk, a középső velünk maradt. Ebbe a tanyába 1940-ben jöttek Kaziék. Akkor még nem módoskodott. Sokat ra­gasztottak hozzá. A háztáji­ban 16, tehén, bika, szóval kiparancsolódik minden. Igaz, Kazi bátyánk erősen sorolja, hogy alig terem ez a futóhomok valamicskét, tíz hold után ha tizenöt má­zsát is betakarít nyaranként. Aztán úgy summázza, hogy hát minden jó lenne. ha most kezdhetné az életet Az Előre Szakszövetkezet is kezdi megemberelni magát fizetget Tavasszal, ősszel kopaszra fújja a szél a homokdombo­kat, porzik a homok és ván­dorol. Vándorolnának innen a fiatalok is. de nem min­denkinek lesz sikeres az út­ja. Az idősebbek meg ezer, millió szállal kötődnek a táj­hoz, a megszenvedett, meg­roggyant tanyákhoz. Nincs már kiút. S a Gátsor felett múlik az idő, napra nap jön, hétre hét A holnapok min­dig teljesebbek. Sz. Lakács Imre Homoki tanulság Szép napok Jártak, s nak a forráskút! Tsz-re. Ün­nepelt a gazdaközösség. Bő­ven fizet a föld, sikeres az esztendő. Már egy hete kint dolgoznak a burgonyatáblá­kon az Agroker gépei, segí­tik az. idei termést betakarí­tani. Munka bőven akad, 300 holdon, az 50 mázsás tervvel szemben 100—110 mázsát ad holdanként a forráskút! ho­mok. Pénteken a megyéből idesereglett több száz szakem­ber, érdeklődő előtt az NDK burgonyakombájnok is be­mutatkoztak, a prizmatakaró ültető,- válogató és permete­ző gépek, amiket a Csongrád megyei AGROKER szállított ki a helyszínre és árusít ter­melőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak. (Lenti ké­pünk a bürgonyakombájnt mutatja.) Ez az év a nagy beruhá­zások éve. A Haladás Tsz tagjai 17 millió forintot szán­tak erre. Áprilisban kezdték el építeni az első homoki hű­tőtárolót 6 és fél millió fo­rintos beruházási költséggel. Aki csak látta, elismeréssel szólt róla. Az 50 fős építő­brigád jó tapasztalatokra tett szert és máris elvállalta, hogy jövő nyáron egy másik ugyanilyet ad át Szatymazon, a MÉK tranzittelepe mel­lett. Azt is a Haladás Tsz építi. Az idén egy 126 férőhe­lyes borjúnevelőt, két gyü­mölcsválogatót és csomagolót, két szolgálati lakást, két víz­tárolót. ártézi kutakat építet­tek a gazdaközösség tagjai és év végéig átad(ják a 3 ezer literes tejházat De elkezdő­dött 4 és fél millió forintos beruházással egy mélyfúrású termálkút fúrása ls. A ho­moki gazdaság ezzel ismét bizonyított, a hajdani négy­koronás poszahomokon jól megélnek a tagok, ha jó a ve­zetés, szorgalmasan dolgoz­nak és céltudatosan, okosan gazdálkodnak. Erről bizony­kodik fenti képünk is, amely az új létesítményeket mutat­ja. lalkozzon. Ne törődjön otthoni életével.*' A tanító néni három ki­sebb gyerekről tud — aki az nem akadály. — Hogyan imádkoznak? — Ki hogyan éraL, a szí­ve szerint. Nincsenek nagy hozzá jár —. hogy a szülők vágyaink társadalmi szerve­jehovisták. A gyerekek az zetekbe nem lépünk be. iskolai ünnepségeken sem Hisszük a túlvilágot, elége­maradhatnak, még anyák dettek vagyunk a sorsunk­napján sem. A gyülekezetben kai. A magunk dolgaiban valamilyen összejövetel van, élünk. A társadalom gondja, akkor a felnőttek viszik a baja is elrendeződik mindig, gyerekeket is. Íme egy tör- nem miránk vár. tónet: — Tanító néni, gem elengedni. — Hová. kislányom? — A faluba. Oda me Egyszer a Hevesi-tanyába tessék en- befordult egy asszony. A hosszúra nyúlt Gátsoron el­romlott a kerékpárja. le­eresztett a gumi. Pumpája gyünk. Édesanyám kéreti, meg nem volt, bekopogtatott hogy tessék engem elenged- h<«y kölcsön kérjen egy ni holnap az iskolából. A tanító néni elengedte. Másnap kérdőre vonta. — Hol voltatok? A gyerek elpirult, hazud- hat ilyet. Végül is ni nem akart, megmondta: nagy könyörgésre — A gyülekezetben. — Milyen gyülekezetben? — Ahová anyukámék az. hogy jó néhány fiatal­járnak. Imádkoztak. meg ember is akad, aki a kato­énekeltek. pumpát néhány percre. Mérgében elkáromkodta magát. Nosza meg is kapta rögtön: menjen isten hírivei. az ő udvarukon hogy mond­nagy­szánta meg az öregember. Fanatikusak. A tragédia Hasznos bizottságok Gyors Intézkedést, figyel­met, szeretetet kíván a fia­talkorúak bűnözésének meg­akadályozása érdekében, a már bűncselekményt elköve­tett és a bíróság által próbá­ra bocsátott fiatalkorúak utógondozása. Az elmúlt esz­tendőben 14, jelenleg 10 utó­'gondozott van a szegeli já­rásban. Szerencsére ritkán fordul elő a fiatalkorúak visszaesése. Veszélyeztetett környezet­ben levő gyermek a járás te­rületén 344 található. A gyámhatóság, illetve a köz­ségi gyermek- és ifjúságvédel­mi albizottság patronáló sze­mélyeket kért fel, ákik fi­gyelemmel kisérik a fiatalok életét örvendetes, hogy a gyermek- és ifjúságvédel­mi albizottságok 80 százalé­ka igen jól betölti a célját dicséret illeti az algyői, do­maszéki, kübekházi, sándor­falvi, tápéi, tiszaszigeti, üllé­si és zákányszéki bizottságot Falunap Rúzsán naságnál nem vállalja a Mit mondott az anyu- haza védelmét kád. nekem mit ha kérdezlek? válaszolj, — Amúgy csak élünk. A lányaim, mint látja. nem - Azt hogy ne mondjam hagytak el öreg napjaimra, meg. mert máskor nem en- Ha szél veri a homokot, ke­ged el a tanító néni az is- sergünk, ha eső, vidámolunk. kólából Nem szólhatok egy rossz A közeli napokban ünnep­lik felszabadulásuknak 25. évfordulóját a szegedi járás községei. A jubileum tiszte­letére Rúzsán, öttömösön, Forráskúton, Pusztamérgesen és Üllésen falunapokat tarta­nak. Színes rendezvények, író—olvasó találkozók, kiál­lítások, nagygyűlések adnak rangot a tanácsok, pártszer­vezetek, termelőszövetkeze­tek és az üllési ÁFÉSZ tisz­telni való igyekezetének, ösz­szefogásának. Szeptember 27-én, 28-án, szombaton és vasárnap Ru­K - | zsán kezdődnek az ünnepség­sorozatok, ahol nótaest, di­vatbemutató, labdarúgó vil­lmtorna, cukrászkiállítás, bútorkiállítás lesz többek között. Vasárnap délelőtt 10 órakor a művelődési házban pedig ünnepi nagygyűlés amelynek szónoka Csápensz­ki István, a járási pártbizott­ság első titkára. Egy hét múvla, október 4­én, 5-én Öttömösön, október 11., 12-én Forráskúton és Pusztamérgesen, október 17— 18—19-én pedig Üllésen tart­ják a falunapot Horváth Dezső felvételei Termő ősz Ha a méregzöld levelek alatt piroslik a paprika, és pirosak lesznek a szépen fűzött füzéreitől a házak is, ha a szőlőben nagyob­bat hajolnak az emberek, hogy leszedjék a duzzadó fürtöket, ha szőkére vált át a kukorica levele, ha lapo­san kezd járni a nap, ak­kor kezdjük mérlegelni, mit is hozott ez az esz­tendő. Van ugyan még vissza az évből három hó­nap meg egy hét. de a föld hamarabb zárja az évet, mint a naptár. A határt járva azt lát­juk, azért piroslik olyan szépen a paprika, mert sok termett belőle, a ter­mésbecslések rekordot jó­solnak a szőlőből is, a ku­korica homokon is terem talán annyit, mint máskor a feketeföldön — a nap­tárt nézve pedig azt vesz­szük észre, hogy a há­rom hónap és az egy hét elteltével a hatvanas évek­nek is búcsút mondunk. Ezt azért vesszük már így ősz elején észre, mert eszünkbe jut, hogy ilyen bő termés ebben az évti­zedben nem volt. Hozzá­tehetjük a megelőző tíz­éveket is, a rekord akkor is az idei évé. Tavasszal, április vé­gén még azt írtuk szakem­berek tollbamondott szavai nyomán, hogy mostoha az idei tavasz, késnek a pri­mőrök. Júniusban már be­számoltunk egy rekordról, az évtized legcsapadéko­sabb júniusáról írtunk, és hozzátettük, hogy késik az aratás. Láttunk sárba ra­gadt kombájnokat, dőlt ga­bonával vergődő kaszás aratókai de az első mé­rések után örömmel szapo­rítottuk a híradásokat: re­kordtermés van az idén gabonából. . őszibarack­dömpingről is beszéltünk, annak ls Őrültünk, hogy végre lement a zöldségfé­lék ára, és azóta lépten­nyomon a bő termésről hallunk. A parasztember ritkán dicsekszik. Ha oka van rá, akkor is óvatos in­kább. Még ne beszéljünk jó termésről amíg zsák­ban, raktárban vagy hor­dóban nincs valameny­nyi — mondja. Addig még sok minden érheti. Nem akarjuk elkiabálni a szerencsénket, de talán jogos már a büszkeségünk. Az ősz mindig a vára­kozások időszaka. Innen már a telet figyeljük fél szemmel. Lesz-e elegendő tüzelő — aggodalmasko­dunk. Kenyerünk lesz.' Krumplink termeti a ku­koricából talán gömbölyö­dik elegendő hízó, borból több is lesz, mint ameny­nyi a józansághoz kelle­ne. A termő ősznek nemcsak színe van. de ize is. Kí­nálnak szőlővel: mézédes. A próbaszűrések mustja jó. Aki egyszer gyümölcs­be harap, még kér belőle. Finom. Az elmúlt évtizedben megkülönböztetett figye­lemmel kísértük a mező­gazdaságot. Kit ne érde­kelt volna, beválik-e a lé-i pésváltás? Aki menekült volna a tsz elől. most így beszél: Ilyen jól még nem ment parasztnak soha. Aki a földdel kapcsolatban tu­dott maradni, az megél. Aki most sem tud boldo­gulni, az nem erre a vi­lágra való. A bőtermés mázsái mel­lé ezt a mondatot is te­gyük oda a mérlegre. Ez is idén termett. A lépés­váltás évtizedének utolsó esztendejében. H. D. VASÁRNAP, 1969. SZEPTEMBER 28. DÉLMAGYARORSZÁG 9

Next

/
Thumbnails
Contents