Délmagyarország, 1969. szeptember (59. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-17 / 215. szám

Felszabadulási pályázat Még ma is fáj... Beküldte: Magéra Erzsibet, Szeged, Hunyadi tér 14. Az élet sokszor kímélet- belvárosi temetőben, et?v sö- mok sem ontják többé füstlen. Vagy nem is az élet. ha- csak tehette, meglátogatott, jüket, s a gyilkosok elnyenem az ember az emberrel Olyankor mindig hozott en- rik büntetésüket. Én is emszemben? Fehér hajú férfi nivalót. Az ételt sokszor he- tét kriptábun bújtam el. Ha ül mellettem. Szomorúan be- tekre előre kellett hozni, ber leszek, akit már nem szél az. elmúlt Időkről. mert hátha közbejön valami, fognak üldözni. — Kissé furcsán, különös Kimenni nem lehetett a sok így élt 1944 októberéig, mrtdon mentették meg az éle- őrjárattól, levegőzni is csak Szeged felszabadulásáig. Netem 1944-ben. Ha nincs egy éjszaka, akkor is rövid idő- héz hónapok voltak. Ma a ló barátom, talán ma nem is re. A sötét kriptában szinte társadalom megbecsült munélek. Az ő segítsége nélkül egybefolytak a nappalok az kása. Mégis, fáj még az emallgha éltem volna túl a há- éjszakákkal. Az események- lék, keze megremeg, szeméborút. Zsidó vagyok. Akkor ről barétom elbeszélései alap- bői kicsordulnak a köny•>/. vo't a legnagyobb bún. 1án értesültem. Idegeimet nyek. Ma már épp olyan ember- megviselte a félelem. Minden — Mikor öt évvel ezelőtt nek számítunk ml is, mint a kis zajra felijedtem, aludni Auschwitzban jártam. pár többiek. Mindenki tudja, sem tudtam. A kripta nehéz a2ál virágot vittem a márhopv az ember értékét nem ajtaját csak a mebeszélt jelre tírok falához. Szörnyű volt a vallása határozza meg. De nyitottam ki. elgondolnom is, hogy azok az akkor ezt nem akarták meg- — Egyik nap hiába vár- emberek, akiket idehoztak, érteni. És miért? Mert al- tam a barátomat, nem jött. mennyit szenvedhettek. Ügy sóbbrendűnek tartották őket Heték teltek el anélkül, hogy éreztem, hogy az, amit én akiknek vallásuknál fogva valakivel beszélhettem vol- átéltem a háború alatt, meg nincs loguk az élethez, mert nn. Szörnyű volt a magány; sem közelíti azokat a boresak szennyezik, fertőzik a szinte elviselhetetlen. Sem- zalmakat, amelyeknek a levegőt. miről sem tudtam, mór azt nyomaival ott találkoztam. — Parancs volt: a zsidó- hittem, megőrülök. Éjsza- ökölbe szorult a kezem, mikat össze kell fogdosni! Nem kánként csak a kutyák uga- kor arra gondoltam, hogy nézték, hogy valójában em- tósát hallottam, s egyre job- ezeknek az embereknek a ber-e az ember A parancsot ban megerősödött bennem az gyilkosai ma is közöttünk élteljesfteni kellett! Megindult a gondolat, hogy hamarosan nek. csaif tehetlc^meneküu" D^ a Véf Vég* leSZ Cnn,ek Egy temetőben, a sírok könfolk keze mindenhova íek nTugoS" ttlelem ™ £ a, kelle" £ASÍ*akarták "meR- s s 4 SattM tiszti tam !uián „ ^ ?Tden ember' W-W 71 VOlt KHer; nLTureolnak többen kit de ték és kutattak a zsidókat . . ... _ . , „ Az élet csodálatos, de mindenütt. Engem is keres- Auschwitzba. Buchenwaldba, csak öldöklés, pusztítás és tek. Barátom tanácsúra a Dachauba. A krematórlu- háború nélkül. Dilemma W ö Tabi László: <2Wié$ idők. ki a Könnyek csordultak szeméből: — Gúnyolódik? Félóra múlva éhenhalok. Harmadnapja nem ettem. — De Guszti, az Istonért... Hát miért nem evett harmadnapja, ha ennyi pénzt kapott? Alig hallhatóan lehelte: — Adópengőjegyben fizeEgy kis nyelvlecke Beküldte: Banda Menyhért, Szőreg. Petőn ul 17. 1944. október 9-et írtunk, tudtam elolvasni. Ekkor ma- tartozók nevét, így mutattam közeledett a front. Kertünk- gyarózni kezdte. be neki a családomat. Aztán ben a magunk által készített Egy óra múlva megvolt a különféle tárgyak leírása és bunker berendezésével fogla- teljes ábécé mellette a meg- kimondása következett. Pá- .' latosodtunk. Az idő gyorsan felelő latin' betűvel. Követ- velnak legfurcsább volt a szaladt A délutáni órákra kezett az írás. Először a ne- „kenyér" és „tányér" szó. teljesen elkészültünk mun- vét irta le: Pável. A most Ezen sokóig elszórakoztunk, kánkkal: értékesebb ruhada- már rendelkezésemre álló így ismertem meg egy rabjainkat élelmet, vizet vit- ABC-vel sikerült kibetűz- szovJet katonát. Nem harc tünk le. hogy ott várjuk mk^dtín beWml: közben' nem akkor' mlkor meg, míg a front átvonul. „MEN"... de megálltam, ellenséggel, hanem amikor Estefelé már sűrű puskaro- mert a betűk között ipszilon baráttal, gyermekkel állt pogás és géppisztoly, akna- nem volt Nem tudtam, ho- szemben, vető csattogása jelezte a gyan írjam tovább. Végül a Az ellenséggel szembeni front közelségét A ház abla- „Dl" szócskát ragasztottam harchoz edzett katona kekait, ajtóit kinyitottuk és le- hozzá. Végre elkészültem és ménysége a harc szünetében vonultunk a bunkerbe. el kezdte olvasni. Ha nem felengedett, egy pillanatra A család tagjai aludni nem is teljes magyar hangsúly- kikapcsolódott és talán e rötudtak a csatazajtól és az Íz- lyal, de kimondta: MENDI. vid idő alatt gondolatban a gnlomtól. Vártuk a reggelt. Nekem nagyon tetszett ez, és saját családjánál, szeretteinél Éjféltájban elhallgattak a sorba leírtam a családunkba járt. fegyverek, kimerészkedni Különcködés Szép a szeptemberi nyár. Tiszta fényeivel és napfényes vízpartjával majdnem olyan szép, mint a tavasz. Meg a szerelmeseivel. Majdnem minden pad külön vára a szerelemnek. Egő csókkal mutatják a lányok a fiúknak, hogy szerelmüket a hosszú és forró nyár egy cseppet sem perzselte meg — a járókelőknek pedig azt, amit a miniszoknya ilyen helyzetben már el nem takarhat. Szép a szeptember! De van aggasztó jelenség is. Farmernadrág találkozik az aligszoknyával a megbeszélt időben a megbeszélt helyen Szünidő utáni első találkozás ez. Sugárzó arccal jönnek szembe egymással, és — kapaszkodjanak meg, emberek! — a fiú virágcsokrot ad a lánynak. Világos nappal! Mi lesz veled, ifjúság? ... D. H. SZAZÖTVENBILLIÖ Azzal kezdődött, hogy este hét órakor megjelent a lakásomon Göbicze Tibor, régi adósom, s leszámolt elém tizenöt darab ropogós tízbillióst. A váratlan pénz természetesen kétségbeejtett. , Éppen akkor tudtam meg, hogy az adópengő 300 százalékkal emelkedett. A száztövenbillló tehát hajnal- tett a nyomorult! Amikor a hasadós utón már csak öt- pénzt megadta, éhes voltam, venbillió lesz — erre gon- de gondoltam, csak másnap doltam mély szomorúsággal, eszem, mert az adópengő Átkoztam ezt a gazember nagyot ugrott. Másnap aztán Göbiczet. hiszen bíztam n arra gondoltam, hogy egy tisztességtelenségében. És napot böjtölhet az ember, íme, eljön és fizet. Szeren- hadd legyen a százötven csémre a „Meleg otthon" ét- billióból ötszáz. Mert aznap kezde nyitva volt még. már kétszázötven volt. És Most folytatom ott. hogy szamár fejjel még egy napot fél óra múlva verejtékezve akartam varm... De most és kétségbeesve ültem az asz- este összeestem atéhségtől, tálnál. Két előétel, három Le akartam jönni ide a Meadag főzelék és nyolc tojás- leg Otthonba, de félúton ból rántotta volt előttem, öaszestem es azóta így csuholott mór akkor sem vol- szok h?s°n- Mondja, messze tam éhes, amikor nekikezd- va" _ f' , . tem. A gyomrom majd szét- mN!m. tudta™ fele1"'' n,ekl. pattant, időnként levegő forogni kezdett velem utón kapkodtam, a térdeim • Az a szornyűseges reszkettek. És még mindig 7 a~U ..é„v,miA«4i faWntt.nm gamba tömtem, egyre jobcsak szózbilliónól tartottam. Beszélni már nem tudtam, mert tele volt a szám tojással Leírtam egy darab papírra, hogy kérek még há ban döngette a gyomorfalamat — Éhenhalok! — jajdult fel mellettem Nyavalyek Guszti és tovább próbált ír adag_ JíSSSHk* csúszni, de nem volt ereje. odaadtam a pincérnek. Másfél adag csuszát még el tud- ~ wfa^ tam helyezni a nyelőcső- nyÖ4zörógtem és forró hom* vemben, a másik másfél lokomat odaszorítottam a hideg aszfalthoz. Bár elköltöttem volna SZERENCSE SORSJEGY — már csak néhány helyen Wartburg dc Lu*e Skoda 1000 MB Trabant 601 típusú gépkocsit, értékes vásárlási utalványokat nyerhet < forintért SZERENCSE SORSJEGGYEL! SIESSEN MEGVENNI! HÜZAS SZEPT. 21-én! adagot beletömködtem a fnteSm amÖ1izefőSdtf4n2 billiót kórt. A hátralevő & aZ aSf^ ZtTTt* értéktefene™ fék *zfte a^aiÍJFJSSt és elhelyeztem a fülemben. vé7tó7ult az agamra 2 söA vendéglős felsegített a ^ iSSuemTS^Nem székről és a falhoz támasz- tudom, mennyi ideig heverkodva kivánszorogtam. Kint hettünk ott a fal mellett, azonnal összeestem és ha- Csak arra emlékszem, hogy soncsúszva haladtam tovább, valaki egyszercsak lehajolt Amint így megyek-mende- hozzánk és megrázta Guszti gélek a kellemes esti leve- vállát. Mély férfihang szólalt gőn, hát ki jön velem szem- meg: ben hasoncsúszva? Nyava- — Mi van magóval, hé?! lyek Guszti az első emelet- — Éhen fogok halni — nyiá ről. totta ki egy pillanatra a sze— Ml az Guszti? — nyö- mét Guszti, szörögtem — mi az, hogy Aztán hozzámfordult a pa> így hasoncsúszva vánszorog a Visegrádig utcában? — Tudja — felelte elhaló hangon — az a piszok Göbicze tartozott nekem százsas: — És magával? — Annyit ettem, hogy belehalok. A pasas erre odafordult a ötvenbillióval és tegnap- kíséretében levő másik alakelőtt este megadta. A nyo- hoz: mórult! — Látod, Jóska — mondta — Nekem mondja? — vidáman —, csak aranyban nyöszörögtem —, persze ma- szabad spekulálni... ga is agyonzabálta magát... (Folytatjuk.) azonban még nem mertünk. Hajnali négy órakor kapuzörgés törte meg a csendet. Apám kiugrott s szaladt ajtót nyitni. A kapuban szovjet katonák álltak. Apám után ml is fellőttünk és néztük az udvarban levó szovjet katonákat. Nekem feltűnt egy magas, feketehajú fiatal főhadnagy. Elnéztem, ahogyan nekem érthetclen nyelven parancsokat osztogatott katonáinak. A katonák a parancs elhangzása utón, kettő kivételével, eltávoztak. Távozás utón a főhadnagy apámhoz fordult és mondott neki valamit. Apám összeszedte minden szerb tudását, majd válaszolt a kérdésre. Ha nehezen Is, de megértették egymást. Ekkor pillantott meg engem, mert közben apám háta mögé merészkedtem. Odajött és megsimogatta a fejem gyöngéden. Nem úgy. nem olyan keményen viselkedett, mint előbb, mikor parancsot adott ki. Apám a lakásba hívta őket. A tiszt magához intett. Kissé félénken mentem oda. Térdére ültetett és úgy beszélt! hozzám. Nem értettem a sza-i vált. papír, ceruza került elő írtunk. Én addig nem ismertem a cirill belüket és nem, dult, függetlenségét, nemzeti önállóságát visz- hadakozások, járványok, éhínség tizedelte földszanyert ország erejének és nagyságónak a pél- műves nép, úgy pusztult, sivárodott a föld is, dója lehet az a munka, amelynek tíz napig ma- az értékes termőföld. Mert művelés, szorgos gunk is részesel voltunk. emberi munka nélkül még a Nílus áradásaitól Évtizede sincs még, hogy azon a területen, termővé váló föld sem hoz elegendő termést, ahol most 230—250 centiméteresre növő kuko- Sajátos paradoxon, hogy az utóbbi évtizedben rica érleli csöveit, ahol végtelen táblákon hoz éppen azok a nagyarányú munkálatok súlyostermést a szőlő, s ahol termőre fordultak már bítottók a deltavidék közvetlen környékén, az az aljkor ültetett pálmaligetek, sivatag volt; kö El Alameinig terjedő tengerparti sávban a helyes homok csupán, amelyen a bogáncs is alig tu- zetet. A folyamszabályozás következtében elmadott megkapaszkodni. radnak a Nílus nagyarányú óradósai; az aszSivatag... Ma nincs munka a táborban. Kt- szuóni gátépítés pedig végérvényesen megválrándulni megyünk. Egy őskeresztény kolostor toztatja a folyam eddigi viselkedését. Vizbőfeltárt romjait nézzük meg a Líbiai sivatag- sége megnövekszik, vízhozama többé-kevésbé ban. A romok közelében új kolostor és temp- állandósul. S e változás következtében forra(2.) Egy hónapot töltöttem Egyiptomban. He- jom épült, a kopt egyház zarándokhelye, amely dalmi átalakuláson kell átesnie az egyiptomi ten voltunk magyarok. A KISZ Központi Bi- az ezerötszáz évvel ezelőtt élt líbiai szent. Me- földművelés eddigi, négy-ötezer év alatt lcialazottsága megbízásából július 28 -an este indul- nag kultuszát ápolja. Üttalan utakon, hatalmas, kult, s megmerevedett módszereinek. Továbbra tunk el Ferihegyről a Budapest—Athén—Kairó sárga homokfelhőt kavarva döcög velünk a is a régi módon gazdálkodni egyenlő volna az légijárat 1L 18-as gépével. A tények teljessége busz Kietlen, árnyéktalan, s szorongató zord- öngyilkossággal. megkívánja a neveket is: Benkő Imre adjunk- ságában is szop ez a táj. A homok végtelen Öntözni kell! Méghozzá nagyüzemi módon, tus a Budapesti Műszaki Egyetemről, Fábián tengerén itt-ott magasra felkavargó portölcsé- gépek segítségével, nagy területeket átfogó csaAndrós gyakornok a Közgazdasági Egyetemről, reket hajt tova a hirtelen kedvű forgószél. Vál- tornahálózat kiépítésével. Találékony szorFejes Tóth Gábor. Győry Sándor budapesti egye- tozékon.v buckák, dünók között pásztorok sátrai, galmas gazdálkodók már korábban klTisztogatlemi hallgatók, Rakusz Lajos tanársegéd a Mis- Tevenyáj baktat cserjék után bóklászva mél- ták a római korból megmaradt ciszternákat, kikolcl Nehézipari Műszaki Egyetemről. Róbel tóságosan távolabb. S a horizonton egy tevés javítgatták* az ősi csatornák maradványait, s Sándor egyetemi hallgató Budapestről, s e so- arab versenyt vágtat velünk. Talán egyik tó- újakat is építettek hozzájuk, öszvért, szamarat rok írója Szegedről. Vendéglátó házigazdánk az borból a másikba siet, talán a mi hírünket foglak az archimédeszi vfzkiemelö hajtókereke Egyiptomi Ifjúsági Minisztérium volt. pontosab- viszi?.. Igen. ez a sivatag. De képéhez, elébe. AZ El Álaméin, Alexandria és El Tahrir ban szólva az a nemzetközi építőtábor, amit a legalábbis itt hozzátartoznak a magas vasóll- közötti területen ma már negyven közös gazminisztérium a Kairótól 160 kilométerre észak- vónyzatra szerelt vízkiemelő forgók, szélkere- daság tábláit öntözik a Ní'tus csatornák továbnyugatra fekvő El Tahrirbon létesített, s ahová kek^ körülöttük az apró. sarjadó, emberi kéz bította vizével, s évről évre úiabb hektarokat meghívták a világ minden ifjúsági szervezetének teremtette oázisokkal épp úgy, mint a forró fel- vesznek vissza a sivatagtól. Hát ez a jelen küldötteit. Tíz napot töltöttünk el a táborban, hőtlen ég, vagy a tengerszéles homokmező. Egyiptomának új csodája, amely vetekszik az egy megyényi nagyságú ültetvényen. Építettünk Feljegyezték, hogy még időszámításunk kez- ősiekkel, a gizehl piramisokkal és a karnaki földutakat, szőlőt karóztunk, kukoricát címerez- detén is virágzó ligetek, pompás gyümölcsösök, oszloptemplommal. Az Egyesült Arab Köztársatünk. s ismerkedtünk, vitatkoztunk- egymással, ültetvények díszítették e tájat. A rómaiak igye- súg nagyszabású agrárprogramot valósít meg Közel 300 fiatal gyűlt össze Ázsiából. Afrikából, keztek a rendkívül ritka esők vizét is feüriszAmerikából és Európából, hogy tíz nap önkén- nálni; ciszternáik máig megmaradtak, s látha- „„„,,,, ,„„„„, a, i„ , e • « i tes. térítés nélküli munkájával járuljon hozzá tók még sok helyen az általuk épített öntöző- munkáb» meilet do!*ozn, a Szovjetuniótól az egyiptomi nép országépílő fáradozásához. csatornák maradványai is. Arab. aztán török. Német Demokratikus KöztarsasagtoL vása: Csodákról írtam előbb. Nos. ahogy az, ókor végül angol fennhatóság: rablógazdálkodás a embere csodakru képes alkotóerejét példázza a termelés évezredekkel ezelőtti színvonalán, romjaiban is feledhetetlenül szép karnaki temp- Közben sivatagi népek rablóhadainak állandó lom, úgy a mai. gyarmati függéséből felszaba- dúlásai. Csodáiható-e, hogy amikéül pusztult a nagy teljesítményű exkavátorokat, földtoló gépeket, talajgyalukat. a táborból a ásárolt csatornaásó. (Folytatjuk.)