Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-10 / 184. szám

SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Ma este ujabb premier a szabadtérin Madách Imre: A TRAGÉDIA A DÓM TÉREN A darabot Most végezték a harmadévet, most vannak másodszor Szegeden, és mind a ketten angyalok. A nevük azért nem azonos: a Tragédia-előadás Gábor főangyalát Papp Jánosnak, Rafael főangyalát pedig Szűcs Andrásnak hívják. Van persze köztük egyéb különbség is! Papp János vidékről — Marcaliból — került a főiskolára. Szűcs András viszont Pesten érettségi1zett. Véleményük a szabadtériről? Ebben viszont már ismét nagy köztük az egyezség. Azt mondják, remek iskola a további szerepekheg. Ha valahol, hát Itt igazán meg lehet tanulni a színészmesterSzűcs András ség minden fogását. Azt például, hogyan kell kart emelni, kézzel — mutatósan — gesztikulálni; s éppígy azt is, milyen az igazi hangtechnika. A mikrofon ugyanis * — mondják szinte egyszerre — sem a dünnyögést, sem az ordítást nem bírja el; a mikrofon kényes dolog... És hasonlóképp kényes dolog megtalálni a legjobb „mozgásokat", mármint klszámítanl-begyakorolni azt a pár száz lépést, amellyel kellő időben, kellő helyre tudnak eljutni az egymást köívető képek során. Ez a lépéstréning már csak azért is nagyon fontos, mert ha szólnak, mindig mikrofonközeiben kell lenniük, hiszen másként nem jutna túl hangjuk a rivaldán. Persze, mindig túljut Akár angyalokként — Gáborként Rafaelként —, akár egyéb szerepeikben jönnek-mennek a színpadon, mindig megzengeti a teret a két friss hang, tudatva: a Madách-mflben ezúttal a pesti főiskola két igen „tálentumos" nagydiákja bontogatja tehetsége angyalszárnyait Hogy aztán, az ősszel kezdődő utolsó évben mi vár rájuk? Papp János a Vig-, Szűcs András a Madách A próbák Papp János Színházban fog dolgozni. És tanulni, nagyon sokat fognak tanulni természetesen a főiskolán is. Készülnek a vizsgadarabokra, köztük elsősorban Csehov Három nővérére, amelyet — esetleg, nem biztos, de nagyon remélik! — diplomamunkaként bemutatnak majd. Diploma után? A nagy álom természetesen Pest. De ha ott nem akadna státus, akkor sem keseríti el őket egy vidéki szerződés. Akár egy szegedi sem, hiszen a Szegedi Nemzeti Színház — ezt ismét csak majdnem egyszerre mondják — még mindig a legjobbak közül való. És hát a város! Ennél szebbet, nyugodtabbat, aligha lehet Magyarországon találni. Két főiskolás, két angyal — ahogy szövegüket mondják, egy pár év múlva akár ördög is lehet belőlük. Az ördögök ördöge, természetesen a Tragédiában ... A. L. Beszélgetés a Tragédia szeenlkusával Két esztendeje a Hamlet szcenírozását bízták Székely Lászlóra, a Szegedi Nemzeti Színház díszlettervezőjére. Vámos Lászlóval közösen, elképzeléseiknek egyeztetésével kellett a Madách Színház nagysikerű produkcióját nagyobb méretekre, a Dóm tér speciális arányaira transzponálni. Mint tudjuk, az előadás komoly visszhangot keltett. Az idén Ismét Székely Lászlót bízták meg, most már a Tragédia szcenírozásával. Januárban fogtak hozzá Vámos László rendezővel e nem kis feladathoz, A játékok történetében a Madách-mű szegedi reneszánszát éli: újat és egyben a mű gondolati tartalmához hű környezetet kellett színpadra állítani. Székely László őszinte elismeréssel beszél a rendezőről, ki tervezői szempontból is kitűnő partner. Remek képzőművészeti felkészültsége és térdramaturgiai ismeretei ehhez nagyban hozzájárulnak. — Általában egy-egy darab szcenírozásánál igen sok vázlat, skicc készül el, melynek legtöbbször a rendező koncepciója az alapja. Nagyon érdekes. hogy most már több éves színházi tapasztalatom alapján — emlékszik vissza Székely László — az első vázlatok sokszor döntő jelentőségűek lesznek, és a sok vázlat után gyakran ezek az első skiccek a legszerencsésebbek. — Az idei Tragédia esetében is ilyesmi történt Itt kell megjegyeznem, hogy nagyon fontos a rendező és ebben az esetben a társtervező kollegám. Vámos László következetes és alapos, sót tudatos színpadi elképzelése. Vámos László, a rendező. koncentrált előadást, a panoráma színpad helyett kis látószögű, a figyelmet összpontosító színpadi látványt akart. Így jutottunk el a színpadon látott és már megvalósult elképzeléshez. Alapja a Föld és az azt körülvevő világmindenség. A földgömb egy részének színpadra állítása már szinte magával hozta az egyes képek szcenikai megoldását. Az egyes színek jelzéséhez lehetőleg csak a legjellemzőbb építészeti és tárgyi elemeket próbáltuk felhasználni, úgy. hogy ezek as elemek ne csak dramaturgiai funkciójukat töltsék be, hanem képzőművészeti igényt is kielégítsenek. — A koncentráltabb színpad általában szélesebb körű világítási effektusokat igényel. A szabadtérin közismert kitűnő berendezés vajon fokozottabb szerephez jut-e az előadáson7 — Fellétlenül. Ez a fajta szcenikai megoldás. „Jelzésrendszer", elképzelhetetlen világítási hatások nélkül. A templom homlokzatán több nagy teljesitményű reflektort helyeztünk el. melyek az egyes képeknél döntő jelentőségűek. Ugyanezt a módszert alkalmaztuk a „földgömb"-nél is. Itt is reflektorokkal dolgozunk. Többek között két reflektor fénycsóvája h vatott szimbolizálni a paradicsomi két fát, melynek magasba törő fényében fürdik meg Éva és Adám. Ezek a fényforrások kapnak még igen fontos szerepet a falanszterben is. — Díszletünk felületi megmunkálása sem közömbös. Olyan anyagot kellett találni, mely legjobban kifejezi az anyagszerűséget. valamint, hogy ha kelL, színessé, gazdaggá, ha kell. rideggé, fémszerűvé tudjon válni. Ügy érzem, hogy ezt sikerült megvalósítani. A díszlet úgy alakul, úgy formálódik a különböző fényhatásokban. ahogyan ezt a mű megköveteli.' A színpad valóban koncentrált, nagyvonalú, amelyben az egyöntetű hatásokra törekvés nem jelent dísztelenséget, ugyanakkor képzőművészeti látványt is nyújt; „A darabot szolgálni, és nem a játékot elnyomni" — fogalmazza meg a tervezés ars poeticáját a szcenikus. aki azért az egyszerű sémának tűnő konstrukcióba is igyekezett belekomponálnl a variációk lehetőségét. E színpad közös munka eredménye. Ha tetszik a közönségnek, a taps ezt a sikeres együttműködést dicséri. N. t Bizony nem sok szabadidejük volt a Tragédiát próbáló művészeknek: a fölkészülés a szó szoros értelmében minden pillanatukat igénybe vette. A próbák kora délelőtt kezdődtek a színházban, aztán délután ugyanott folytatódtak és hajnalban a Dóm előtti színpadon fejeződtek be. A művészek azonban kevés szabadidejüket í» fölhasználták a Szegeddel való ismerkedésre és pihenésre. Képriportunk a Tragédia három főszereplőjéről készült, a pihenésnek ezekben a ritka óráiban. — Nézd azt a helyes kislányt! — kiáltja* a* Dugonics téren Adám, azaz Nagy Attila felesége, Lelkes Daima, aki az *új évadtól kezdve, akárcsak a férje, szintén a szegedi színház tagja. (A helyes kislány persze — a fotóriporter hibájából — nem látszik a képen.) Még egy utolsó pillantás a szerepre. Lucifer, azaz Sinkovits Imre és felesége, Gombos Katalin, aki szintén játszik a Tragédiában, a ma esti premier előtt szegedi lakásuk erkélyén még egyszer átnézik a szerepet. (A fénykép egyébként pénteken délután készült1 Somogyi Károlyné felvételei Mintha Adám nagy gondjai nehezednének rá, olyan komolyan pihen a Móra-parkban Éva, azaz Thirring Viola r