Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-09 / 183. szám

A kereskedelem A háitartási yegy/ániitrói a BQV-ön Az egy hónap múlva nyí­ló Budapesti Öszi Vásárnak — a Belkereskedelmi Mi­nisztérium illetékes főosztá­lyának tájékoztatása szerint — az ipari vallalatok is nagy fontosságot tulajdoni­tanait, felismerve, hogy a belföld termékeik kiállításá­val és árusításával igyekez­nek kiérdemelni a hazai kö­zönség elismerését Ezt iga­zolja, hogy a tavalyinál több a kiállítók száma, s már most, az előkészületek ide­jén megfelelőbb a kapcsolat az ipar és a kereskedelem JvOZÖtt. A kereskedelem vállalatai a BÖV-ön egyaránt a máso­dik félévi még jobb ellátás érdekében elsősorban azon nali, vagy rövid határidőre valialt üzletek kötésére tö­rekednek, másrészt a jövö évi árukat szeretnék kivá­lasztani, előre „löketni". A BÖV igen fontos célja, hogy azok a bemulatott új termékek, amelyeket soro­zatban gyártanak, a helyszí­nen kaphatok legyenek. Ez tavaly nem a legjobban si­került. Az idén jobban meg­szervezik az árusítást, több bolt, kereskedelmi vállalat vesz részt a vásáron, önálló­an és a termelök pavilonjai­ban összesen ötezer négyzet­méteres nagy üzletében több kiállító gyártmányait, főleg ruházati termékeket, vas­mű szaki árukat, tartós fo­gyasztási cikkeket árusít. Bővülő választék, de... Nem túlzás, két évvel ez­előtt még feleannyi háztar­tási vegyi cikkből sem vá­logathattunk. Azóta — eb­ben nagy szerepe van az új gazdasági mechanizmus­nak — nagyot változott a helyzet Számos, hazánkbaji eddig teljesen ismeretlen, de célszerű vegyi cikk. sok fé­le mosó-, bútor- és padló­ápoló szer került a pultokra. Olyannyira, hogy belőlük a háziasszony a megfelelő tá­jékoztatás nélkül már alig­ha tudja kiválasztani céljai­hoz a legmegfelelőbbet. Fontossági sorrendet tart­va, először vizsgáljuk meg a mosószereket. menti Vegyiművek „Tomi" minőségben kedvezőek a mosószercsaládja több váltó- külföldi mosóporokhoz ké­zatában pamut, len, vá­szon, gyapjú, műszál és se­lyem mosására alkalmas. Legkésőbb az „Extra" elne­vezésű mosószer jelent (neg, amely talán a legkitűnőbb pest. Különösen az új, kor­szerű technológiával készí­tett termékek mellett, érde­mes volna a nagykereske­delemnek meggondolni, hogy megéri-e a méregdrá­Négy gyár valamennyi „Tomi"- mosó- ga külföldi szereket impor­por között. Az új technoló- talni. giával gyártott mosóporok tulajdonképpen már nem porok, hanem granulált szemcsézetüek, így jobban oldódnak. nem tapadnak össze. Szinte felsorolni sem lehet valamennyi mosószert, de említést érdemel az Egyesült Vegyiművek „U'.t­ra"-családja. a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vál­lalat „Gém" és „Komfort" mosószerei, valamint a ki­Jelenleg hazánkban négy vállalat: a Tiszamenti Ve­gyiművek, a Növényolaj ipari és Mosószergyártó Országos Vállalat, az Egyesült Vegyi­művek és a Háztartásvegy­ipari Vállalat foglalkozik mosó-, illetve mosogatósze­rek készítésével. Termékeik közül körülbelül 40—50 féle szert hoznak forgalomba a háztartási boltok. Rögtön meg kell jegyezni, hogy e négy gyár között jótékony verseny indult a vevőkért. Ennek a versenynek köszön­| hető, hogy az idén szinte európai színvonalú mosó-, illetve mosogatószereket hoztak forgalomba. A Tisza­Hiánycikk a fehéríts Ügy tűnik, a „Hipó-csata" újabb fordulatához érkezett. Egyidőre eltűnt az üzletek­ből az olcsó üreges Hipó. és helyette félliteres, műanyag csomagolásban forgalomba hoztak egy újfajta, tömé­váló minőségű Szuper Mos n>'ebb- de ^óval drágább —6. A Növényolajipari és Hipó-vegyületet. Nemrég az Mosószergyártó Országos újságok is megírták, hogy Vállalat termékei közül a Dunántúlon több mint 8 fo­legkedveltebb az és a „Luna 68' azonban van némi hátránya, mert aránylag magas hő­mérsékletű. 70 fokos vízben fejtenek ki jó tisztító ha­tást, Figyelmet érdemel az elmúlt hónapban megjelent „Biopon", amely biológiai enzimet tartalmaz, s min­denféle szerves összetételű szennyeződést, tehát zsír­foltot. gyümölcslét, vaj- és növényolajflekket stb. is „kivesz" a ruhából. Kétségtelen, hogy az új magyar mosószerek árban, Család nélküli öregek Somogyi Károlyné felvétele Az Űttörő tér 8. számú ház ket szegedi városrész, Móraváros és Alsóváros öre­geinek otthona. A szó való­di értelmében hazajárnak ide a magukra maradt öre­gek, akikről messzemenően gondoskodik a III. kerületi tanács. Az épület kialakítá­sa, a szobák korszerű, ké­nyelmes berendezése a tár­salgótól az ebédlőig több mint egymillió forintba ke­rült. Ebből 750 ezer forintot vállalt magára a kerületi ta­nács, a többit a társadalmi összefogás eredményezte. Az ecsetgvar, a Szegedi Építő­ipari Vallalat, a vasöntöde, a kábelgyár, az Alföldi Bú­torgyár dolgozói társadalmi munkájukkal siettek létre­hozni az öregek otthonát. Naponta 35—40 idős néni és bácsi találja meg itt kedves szórakozását. Iti kapnak minden délben ebédet, álta­lában háromfogásos ételt. Ebed után el-elidöznek, be­szélgetnek, sakkoznak, kár­tyáznák, újságot olvasnak vagy a kiskönyvtár könyveit olvasgatják. A magukra maradottak, a családi gondozásban nem ré­szesülők mellett ide járnak azok a nyugdíjasok is. akik­ről gondoskodik ugyan a család, de a maguk szóra­kozását csak itt találják meg, a velük egy idősek Pihenő a teraszon ebéd után között. Mert ezek a kedves öregek nem járnak el a vendéglőbe, egyedül se sze­retnek moziba menni, in­kább itt nézik meg este a tévé műsorát. Ha pedig ma­gyar nótákat sugároz a rá­dió, televízió, szinte egymást hívogatják a közös szóra­kozásra. Többségükben közsegclye­sek látogatják az otthont, Benkő Julianna 58 éves Cserepes sori lakos is a napi vendégek közé tartozik. Hi­szen mit is csinálna oda­haza? Egyszal maga maradt, testvérei rég elmentek ott­honról. Amikor vele beszélgettem, nem győzte dicsérni a tár­sadalmi gondoskodást, hogy öreg napjaira mégsem ma­radt egyedül. Siet is viszo­nozni, meghálálni valamit e gondoskodásért. Mire a többi öreg belátogat, addig­ra megöntözi a kertet, fel­söpri az udvart, a ház ele­jét. Nem kéri ezt tőle senki, de ő nem tud meglenni a hasznos munka nélkül. Sebők József Petőfi Sán­dor sugárúti lakos feleségé­vel együtt napi vendége és kosztosa az otthonnak Szin­tén közsegélyesek. Sebők bá­csi favágó volt. Mint alkal­mi munkás, sehol nem je­lentették be a társadalmi biztosításba, így hát nem il­leti meg nyugdíj, pedig egész éleién át dolgozott. A tanácstól minden nőnapban pontosan megkapjak pénzbe­li ellátmányukat, s évente a tüzelőt is. Gyerekük nincs, ketten vannak, szépen meg­öregedtek egymás mellett. Sebők bácsi iskolába nem járt, nem ért a betűvetés­hez. A felesége olvasgat fel neki az újságból ebéd után. A III. kerületben sincs egyetlen öreg sem. akiről magara-maradottságában ne gondoskodnának intézménye­sen. A betegeknek minden délben hazahordják az ebé­det. Pócsik Mihályné terü­leti gondozórfő időről időre benyit az ilyen öregekhez is. Bevásárol nekik a bolt­ban. rendbe teszi a lakást, s bedobja a levelet, a postalá­dába. amit az öreg. reszkető kezek írtak a vidéken lakó fiúnak, lánynak. A napló szerint az otthon öregei elutaztak Gyulára is a gondozónő kíséretében, ugyanígy Gyopárosra. Meg­nézték a cirkusz műsorát, voltak színházban, s a sza­badtéri játékok több előadá­sán is. Hát így telnek nap­jaik. Hétköznapjukat ünne­pek, örömök is tarkítják. Az otthon légköre igazán családias, s ezt maguk ala­kították ki' — mindannyiuk örömére. L. F. "Ereknek Hntért kívánta forgalomba hozni egy kisüzem az általa készített Hipót... Hasonló a helyzet a sok háziasszony által kedvelt VIM-mel, amely szintén „tűnőcskét" játszik — viszont megjelent a nálánál korszerűbb „Su­perdol". ami viszont össze­hasonlíthatatlanul drágább elődjénél. Aki figyelmesen •szemléli a boltok kirakatát, észreveszi, hogy több háztar­tási vegyi cikk. a bútorápo­ló, a padlófény szintén drá­gult. Ez érthetetlen, hiszen az ipar korszerűsítésének tulajdonképpen az lenne a célja, hogy a fejlettebb, ha­tékonyabb termékeket leg­alábbis hasonló áron. vagy olcsóbbán készítse, mint az elavult termékeket, A helyzetet azonban a hiánycikkek is bonyolítják. A már említett Hipó mellett szinte alig lehet vásárolni másfajta korszerű optikai fehérítőt, kevés a háztartási | fertőtlenítőszer stb. | Korszerűtlen csomagolás i A tulajdonképpen hízelgő j képet legjobban az európai ! színvonalhoz legalább tíz esz­tendővel elmaradott csoma­| golástechnika rontja le. Sok ; mosópornak egyszerűen pri­| mitív doboza van, a szem­| esés mosópor szóródik, a vc­i vő sohasem kapja meg a teljes súlyú csomagot. Fehér hollónak számít a célszerű adagoló szerkezet­tel ellátott mosó- vagy tisz­títószeres flakon; a záróku­pakok nem zárnak, a betöl­tött vegyi anyag kiszárad, kocsonyásodik, folyik. Elte­kintve a reklám lehetőségé­től. sok háztartási szerre a minimális használati utasí­tást is elfelejtik rányomtat­ni, ez mind-mind csökkenti a jó hatásfokú használha­tóságot. Matkó István A másokért érzett felelősség — ez az, aminek szocia­lista társadalmunkban sok szép, minden eddigit felülmúló lehetősége nyílik. Mégis sok a beváltat­lan ígéret: önzések, könnyelműségek, vétkes meggondolat­lanságok, emberi gyöngeségek, és emberi ostobaságok ve­szélyeztetik mások testi vagy lelki épséget, A lelki ne­messég és a rongyember-magatartás példái ezért kusza­lódnak össze tapasztalatainkban. Találkozni olyan esetek­kel, amelyek a jóérzésű dolgozókat bosszantják, sót fel­háborítják. De felvetődik a kérdés: vajon nevelödnek-e ezen a felháborodáson, jó tanulságot vonnak-e le, adnak-e tovább a megbotránkozottak. Sajnos ép erkölcsi érzékű emberek is elbizonytalanodnak esetenként, hat rájuk a felelőtlenül egoista szemlélet: Nem egyszer hallani ilyen megnyilatkozást is: „hát nem neki van igaza? nem »lel­kizik" semmin, nem törődik senkivel, csak a maga érde­két nézi." Nos, éppen ezért érdemes, sőt szükséges a — marad­junk az ő szóhasználatuknál — „lelkizés" védelmében szót emelni. Mert ebben az értelemben a „lelkizés" fel­emlegetése a másokhoz — nem közelálló, esetleg idegen emberekhez — való érzelmi viszonyulást kérdőjelezi meg. S egyben kétségbe is vonja. Hisz a konzekvencia nem egyszer így alakul: nincs szükség a másokkal való törő­désre nincs szükség semmiféle másokért-lelkesedésre. másokkal való együtt-aggódásra. s pláne nincs szükség mások óvására, segítésére. Mindenki boldoguljon, aho­gyan bír, vallják hol fellengzősen, hol cinikusan. Ellentmondásra ingerlő megállapítások. S azért kell elsősorban vitázni velük, mert fedezéket nyújtanak, fel­mentést adnak a felelőtlenség rút kinövéseinek, alattomos hajtásainak. Ami az érzelmi szálak, a lélektöl-lélekig ívelő kapcsolatok közül legelőbbrevaló: az az ember tisz­telete. Hogy a másikban is önmagát, a maga embervol­tát tudja becsülni, tisztelni. S hogy ebben már kimutat­ható az érzelmi töltés? Netán: hogy ez már „lelkizést" jelent? Végtére is élő, érző, hús-vér emberekről van szó, ne is legyen jellemző a gépszerű, rideg, bürokratikus vi­szonyulás. Elég baj, hogy helyenként mégis az. Szinte hallom az ellenvetést: jó-jó, de miért tereljük el a figyelmet az igazán felelőtlenekről a körülöttük élők­re? Természetesen ezt senki sem akarja. Sőt fokozni kí­vánjuk a figyelem éberségét. De ki is kell terjesztenünk! Minden ember személyében felelős a tetteiért. De nemcsak ő felelős. Érte is felelősek. S ő sem csak magá­ért felelős; ő is felelősséget kell, hogy érezzen másokért. A felelősség kérdése tehát, bármennyire egyéni, személyre szabott is, végsősoron — hatásában, következményeiben — a legközösségibb kérdések egyike. Kollektív ügy a ma­ga személyes vonatkozásaival együtt. Ezért kiáltunk a felelőtlenség láttán. Akár arról van szó. hogy ittas vezető garázdálkodik a közutakon, akár arról, hogy egy üzemben drágának tartják a munkásvé­delmi készültséget, hogy hajlamosak kifelejteni az új be­ruházásokból. De a hibás termékekben, a sok ezer hibá­val átadott épületekben, az összetöredezett autósztrádá­ban éppúgy meglátjuk a felelőtlenséget. önzésből, az egyéni érdek abszolutizálásából fakad majdnem mindig, ezért kell a kollektíva sérelmének tekinteni. Az ember tiszteletét számonkérni azoktól, akik csak önmagukban látják a tisátelnivalót. senkii másban nem akarják észre­venni. A hivatali kötelességen túl különösen nem. Ott nincsenek is szigorú szabályok a felelősségvállalásra. Az erkölcsi kódex csak a gondolatokban íródott még meg, ahány ember, annyiféleképpen. Van, akinek szeme elől elmosódnak az íratlan törvények (de hiszen írott regulák — a legtudottabbak is hányszor elmosódtak már!). Fehér foltok támadnak az íratlan kódexen, amiket ki kell töl­teni. u °y, hogy más meg ennek arányában jobban szívé­be — agyába vési az etikai elvekel? Példákon láthatjuk, hogy ez is ellensúlyoz, kilendíti a kö­zöny állásából a mérleget. Hány és hány ember — pél­damutató, áldozatkész kommunisták, szocialista brigad­tagok, lelkes fiatalok, s lélekben-fiatal nyugdíjasok — vált és válik nálunk a szocialista emberség önkéntesévé, agitátorává. Nem hivatalból, hanem meggyőződésüktől vezérelve — milyen szépen mondja a költő: „az én ve­zérem bensőmből vezérel." Vállalták a felelősséget máso­kért, mert gondjukat, bajukat, törekvéseiket szívük sze­rintinek, magukénak érezték. Az a nemes egyszerűség, ahogy például egy-egy konzervgyári szocialista brigád „családtagjául" fogad kívülálló dolgozókat, mert úgy cr­zi: szüksége van családias légkörre — meggyőző érv a szocialista tulajdonságok kilerjesedése mellett. Éppen ezt a kiterjedést sürgetjük itt és most, azt is hozzátéve, nem korrekt a munkamegosztás a felelősségvállalásban, amíg van, aki csak vállal, s akad, aki csak hárít. Simái Mihály w Uj betongyár A Mélyépítő Vállalat csu- Az új termékek ugyanis pán néhány h tlel ezelőtt lényegesen meggyorsítják a avatta fel új létesítményét, csatornaépítést, mert az elő­az északpesti betongyárat, regyártott csövek felhaszná­s máris újabb jelentős be- lásával majdnem háromszor ruházás megvalósítására ké- olyan termelékeny a munka, szül. Közvetlenül az új mint hagyományos módon, ipartelep mellett betoncső- helyszíni betonozással. Az új gyárat létesít. Az építkezés gyár évente a jövő hónapban megkezdő­dik. Az országban ez az új üzem lesz az első, amely nagy átmérőjű — 1000, 1250, 1500 milliméteres — beton csatornacsöveket gyárt, s ezzel megteremti a budapesti és vidéki főgyűjtő csatornák korszerű építésének nagy­ipari bázisát. 50 000 méternyi előregyártott, nagyatmerőjű betoncsővel segíti majd az ország csatornázási program­jának meggyorsítását. SZOMBAT, 1969. AUGUSZTUS 9. Dohányhír Országos dohány termesz­tési tanácskozást rendeztek pénteken Nyíregyházán. Do­hánytermeléssel és feldolgo­zással foglalkozó mezőgazda­sági és ipari nagyüzemek vezető szakemberei gyakor­lati bemutatókkal egybekö­tött tapasztalatcserén vitat­ták meg a fontos ipari nö­vény termesztésének legjobb módszereit. (MTI) 1 I

Next

/
Thumbnails
Contents