Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-08 / 182. szám

Búcsúzik a Carmen „Csak"egy szoba koltena Csókyról se Somogyi Károlyné felvétele Holnap, szombaton este búcsúzik a Dóm téri színpad közönsége Bizet Carmenjának művészi gárdájától: ez alkalommal kerül idén utoljára a halhatatlan opera a Dóm téri színpadra. Képünkön: látványos, színes táncjelenet az opera előadásából Mostanában többször is látunk az újságban gyerekfényképet, amely mellett azt a szöveget olvashatjuk, hogy ilyen és ilyen a ruhája, a hajviselete, és aki látja, hívja a legközelebbi rendőrőrsöt Körözés. S az esetek egy részében nem hazulról „meglépett" gyerek, hanem nevelőotthonból, vagy gyámügyi hatóság intézkedése elől szökött gyerek. Kiszámítani sem lehet, mennyibe kerül egy-egy országos körözés, de ha gyerekekről van szó, nem is ez az első gondolat, hanem az: mennyi baj érheti a kis csavargót útközben. Sokszor az a kiinduló pont hogy nincs a rendőrségen olyan szoba, ahol gyerekeket őrizhetnének. S talán itt említsük meg. hogy az utcán „talált", sokszor magatehetetlen öregeknek sincs hely a rendőrségen. A gyerekeket se, az idős hajléktalanokat se lehet a letartóztatottak közé csukni, így gyakorlatilag a rendőr nem tud rajtuk segíteni. Nemcsak itt Szegeden, országosan is gond ez. Évek óta. Márpedig nem kis jelentőségű, hogy megoldják. Segítséget jelentene a bajbajutottaknak, s mindenekelőtt azt is jelentené, hogy bűncselekményeket, nagyobb bajokat előzhetnénk meg, ha gyerekeknek és öregeknek a rendőrkapitányságon szobát lehetne biztosítani. Ha már megemlítettük az országos körözések költségeit, számoljunk forintban ts: nrilván az a megoldás lenne olcsóbb, hogy néhány napig — ügyük rendezéséig — biztos helyen legyenek a megszökött gyerekek, s fedél legyen az öregek feje felett. P. Sz. M. feledkezzünk meg! Divat mostanság, hogy külföldre szakadt művész hazánkfiai bemutatkoznak Itthon Is műveikkel. Akiket korábban „a csúnyácska haza" nem becsült, most — világhírük után — nagy ünneplésben részesülnek itthon is. Victor Vasarely, Amerigo Tot. Georges Simonka — magyarán Vásárhelyi Győző, Tófh Imre, Simonka György —és még mások a közelmúltban mutatták be képeiket, szobraikat Pécsett, Pesten. Tihanyban. Szeged se feledkezzék meg a több mint hatvan éve elszármazott fiáról, aki a Vöiiirrí n MI • 1 II 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 I I • • —^ L^' ipL'b* V • 1 MM 1 1 II • 1 1 1 1 1 1 1 II 1 1 1 filmje i-a het tiln njei • a het 11111111 ni i ti 111 í 1 1 1 1 1 1 1 M 1 í 1 1 1 1 1 1 II 1 1 1 1 1 1 1 njei • a het 11111111 ni i ti 111 Hívd a férjem találkára Vízügyi szemle Háromnapos közös vízügyi terepszemlét tartottak a Körös-völgyben a magyar és román szakemberek. A szemle befejeztével csütörtökön Gyulán, a Körös vidéki Vízügyi Igazgatóságon beszélték meg tapasztalatai- ] kat. Előzetes eszmecserét I folytattak többek között a távlati tervekben szereplő ' arad-csanádl öntözőrendszer nsegépítéséről is. A román területen épülő, s főként a Maros vizére támaszkodó egymilliárd köbméteres víztározó ugyanis sok közös problémát vet fel. (MTI) Utcai akrobatika A Vidra utca immár második hónapja feldúlt Az Itt élő emberek, B pensze azok is, akiknek erre visz az útjuk, csak akrobata számba menő ügyességgel tudnak haladni. Az árok ott ásítozik, azután különféle vas- és kábeldarabok is tarkítják a járdát. A gyerekek szórakozása, hogy a szertehagyott építkezési holmikat húzzák, vonják. A Vidra utcában lakókhoz nem tudják a tüzelőt sem szállítani, és ez is szomorítja őket. Joggal nem értik, miért kellett az utcát feldúlni, kiásni a közmű árkát, ha aztán hosszú időre feléje sem néznek?! Itt az ideje, hogy intézkedjenek az illetékesek! Az utcai akrobatika ugyanis semmiképpen nem engedhető meg, mert. nemcsak bosszantó, hanem veszélyes is. Divat a szecesszió. S nemcsak mint stílus és mint kifejezésmód divat, hanem niint kor is: tucatszám sorolhatnánk a századelő világát idéző alkotásokat. Divat Jett a szecesszió a filmen is. Ki ne tudna olyan filmeket akár kapásból is felsorolni, amelyeken a századforduló furcsa, ma már jórészt mulatságosnak ható világa támad fel, mint életstílus. és mint tárgygyűjte! mény egyaránt. lóvontatta | tűzoltókocsik. omnibuszok, | pöfögő autók és kétes erkölcsű szállodák. Ennek a világnak a felj támasztása, vagy ha tetszik, a szecesszió, mint stílus, önmagában még természetesen nem érték. Ezzel a móddal lehet jót is és rosszat is alkotni. mint ahogyan mindenféle divat létrehoz jó és rossz produktumokat. Ebben a m űriemben pél dául kitűnő volt a Csodálatos férfiak című film. A Hívd a férjem találkára viszont jóval, de jóval gyengébb. A Csodálatos férfiakat ugyanis a szecessziós stíluson és a századelő kezdetleges technikájának bemutatásán felül valami markánsan eredeti szándék éltette. a Hívd a férjem nem képes többre a szecesszió szimpla dokumentálásánál. Minden együtt van ebben a filmben, ami a szecessziót jellemzi. Jacques Charon, a rendező, mindent összeszedett, ami szem-szájnak ingere e nemben, sőt annyira ragaszkodott ehhez a világhoz, hogy bőségesen alkalmazta a századelejí filmek burleszk elemeit, azt a stílust tehát, ami a filmben a szecessziót jelenti. S mégis, ez a tiszteletreméltó fáradtsággal összehordott anyaghalmaz alig jelent valami mélyebb vígjátéki hatást. Hiányzik belőle az erőteljes, határozott összefogó erő. valami érdekes és izgalmas ötlet, valami, ami átnyúlna a szecesszión át a mába. ha másképpen nem, legalább utalásszerűén. S tulajdonképpen ez az oka annak is. hogy a kitűnő Rex Harrison. aki ráadásul kettős szerepet játszik a filmben, bizonytalan, tétovázó, szinte alig ismerünk rá. Semmiből bizony nem lehet valamit létrehozni, ö. L. rösécs utcából indult meghódítani a világot. Csdky Józsefről van szó. a modern európai szobrászat világhirű képviselőjéről, aki Párizsban él és alkot. Egy évtizede is elmúlt, hogy itthon járt, s akkor is kifejezte készségét, hogy alkotna valami szépet szülővárosának, ha megbízást kapna rá. S ugyanakkor szó volt arról is. hogy télre hazajön, az állam fölajánlott neki a kecskeméti művésztelepen egy jó meleg műtermet. 'Nem tudom, miért nem valósult meg ez a terv, Csákv Józseffel szemben azonban kötelessége van Szegednek, s ezt sürgősen, le kell rónunk, hiszen az ember — ahogy a szillogizmus mondja — halandó.' Csákynak ugyan egyszer már halálhírét költötték, s a néphit szerint ez hosszú életet jelent, de a hosszú sem végtelen. Egyetlen szegedi szobira a Honvéd téren van eldugva. I Ezt megfelelőbb környezetbe kell hozni, ahol érvényesül-, I het szépsége. kecsessége.1 | Életmű-kiállítást kellene rendezni szülővárosában és a fővárosban egyaránt: a kezdeményezésnek Szegedről kell kiindulnia. Monográfiát kellene róla ímf, sok képpel bemutatva mindazt, ami szétszórtan a világon a magyar mester hírét-nevét hirdeti. S haza kellene hívni pár hónapra, hogy itthon alkossa meg művét, melyet Szegednek szánt. Annak idején Szeged — Dénes Leó polgármester kezdeményezésére — vendégül látta az emigrációjából hazatért Balázs Bélát: 1945 karácsonyától 1946 január végéig adott szállást, kosztot a szülőváros az írónak, hogy befejezze Álmodó ifjúság című önéletrajzi regényét, amelynek fő színhelye éppen Szeged volt. Ezt a negyedszázaddal ezelőtti mécénási példát követhetnénk! most Csákyval szemben. Péter László Szeged szobrai I Képek és mecénások Kellemetlen helyzet. Az embert elhívják, hogy nézzen meg egy hosszú hónapok után elkészült munkát; az ember elmegy, dlcsérgeit, aztán meg nekiül, hogy roszszai mondjon róla. E sorok feszengő írója járt így Pontosán Adám festőművésszel, aki — miután az utolsó festékpöttyet Is odatette a vadonatúj Szeged Étterem számára készített nagyméretű olajképeire — odainvitált a felerősítésüket váró táblák elé azzal, hogy ha esetleg tetszenek, hát néhány sorban emlékezzék meg róluk. De mit lehet tenni? Ami ott, a lécszagú műhelyben még nagyobbrészt elfogadhatónak, sőt dicsérhetőnek tűnt, a kijelölt helyen már korántsem mutatott olyan szép arcot. A négy kép ott, a sörhabos, levesgőzös környezetben felmutatta igazi ábrázatát; azt, hogy tényleg szigorú megkötöttségeket mutató, „rendelt" munka valamennyi. S ezzel folytatnám! A Szeged Étterem gazdája, a Csongrád megyei Vendéglátó VáUalat témát megjelölve rendelte meg a négy képet Ponicsán Ádámtól. Közölték vele, hogy „szegedies" étterembe „szegedies" motívumok kellenek. Papucsvásár, paprikafúzés például, hiszen ha valamik. hát akkor ezek az életképek szolgálnak majd a „szegedies" szórakozás hátteréül. De nemcsak a témák kijelölésében voltak igen határozottak a megrendelők, hanem abban is, ahogy azok megfestését elvárták. A papucsnak „igazi" papucsot kellett mutatnia, s minden paprikáról „egy az egyben" ki kellett derülni, hogy tényleg paprika. Hiszen dekoráció — mondhatták a munka- és témaadók — a dekorációnak pedig „érthetően" kell a kijelölt valóságrészleteket mutatnia. Ha Ponicsán Ádám tehetségtele.nebb, rosszabb festő, mint amilyen, nem is lett volna baj ezzel a négy hatalmas dekorációval, ö azonban még ebben a nagyon „adott" és nagyon ellenőrzött munkában sem tudta visszafogni szenvedélyes járású ecsetjét, s megpróbálta az ezerszeres kötésben is azt adni, amit korábbi, szívesen látott csendéleteiben: önmagát. És ez lett a „veszte"! A csupán személytelenül — a festőegyéniség teljes hiánya nélkül — elfogadható dekorációból itt is, ott is előtörtek az egyéniségre mutató jegyek, s ezek méginkább felfokozták az adott témák nagyon is kommersz voltát. Egy erővel, ízléssel megfestett rész majdhogynem nevetségessé teszi az üzletemberek által kitűzött — s ismétlem: teremdiszként csak legfeljebb személytelen „előadásban" elfogadható — életképeket. Hogy egészében ilyen ellentmondásosra sikerült a Szeged Étterem négy festménye, a nyilvános helyek díszítéséért felelős személyek feltehető tiltakozását váltják majd ki. Hogy milyen vége lesz ennek a tiltakozásnak, az elsősorban a megrendelők számára érdekes. Ám az, hogy egy — képességeit önálló kiállításon is jól bizonyított — festő egy ilyen kellemetlen helyzetbe került, már nagyon is izgathatja a szélesebb közvéleményt. S izgatja is. Aki a Szeged Étterem gyakoribb vendége, az bizonyíthatja csak igazán, hogy hányan tűnődnek el a falak félbe-sikerült díszein, s hányan vonják meg vállukat a nézelődés után. „Téma" lett a Szeged négy képe a nagyközönségnek. Az ecsetforgatóknak pedig alighanem évtizedekre szóló tanulság: akiben több van, mint csupán ügyes kezeket igénylő dekorációs készség, az ne nagyon vállaljon efiéle „kötött" munkát; az csak fesse azt, amiben nem mások részletesen körülírt kívánsága szerint tud utat találni a tehetsége. E sorok feszengő írója pedig ezúton közli: nagyon szeretett volna Ponicsán Ádám új — annak idején tényleg igen jelentősnek látszó — megbízatásáról sokat és szépen írni. Semmiképp sem ő tehet róla, hogy a lelkes szavak helyett a fentiek futottak ki tollából... Akácz László i® w •>} ©isStsÖi - i . Stróbl Alajos (1856—1926) (19.) A kiváló szobrászművész terrakotta mellszobrát Damkó József készítette el a szegedi panteon számára. Stróbl Alajost azonban nemcsak saját szobra képviseli a szoborcsarnokban, hanem számos, általa készített portré is. PÉNTEK, 1969. AUGUSZTUS 8. m^ll2BOBÍ