Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-05 / 179. szám

SZEGEDI A FÉLIDŐ GYORSMERLEGE ÜNNEPI HETEK Jubileumi tábor Újszegeden Kétszázhetvenszer vendég Szombaton és vasárnap érkezett el idei első félidejéhez az ünnepi hetek rendezvénysorozata. A két hete tartó fesztivál e két napjának eseményeire, egyebek közt a Háry záró- és a Carmen második előadására, az őszibarack- és borkiállítás, valamint a jubiláló nyári tárlat megtekintésére több mint ötvenezer vendég érkezett Szegedre. Negyven belföldi különautóbusz és négy különvonat szállította a menetrendszerű járatokon kívül szombaton és vasárnap a látogatókat, többek között Sopronból, Eperből, Debrecenből és Budapestről az ünneplő városba. Csehszlovákiából és Jugoszláviából nyolc különautóbusz érkezett. Idegenvezetést a két nap alatt 20 belföldi és négy külföldi csoportnak tartottak. A fesztivál e két napjának idegenforgalmával együtt a fesztivál első két hetében 270 ezer vendég fordult meg Szegeden. Az Idegenforgalmi hivatal 45 ezer belföldi és 3 ezer külföldi turista részére biztosított szállást. A Tisza-parti kempingben mintegy 3 ezer, jórészt külföldi látogató lakott. A két hét alat 200 belföldi, 30 külföldi autóbusz, valamint 25 belföldi különvonat érkezett a városba. A X. Szegedi Nyári Tárlat Az újszegedi KlSZ-táborban tegnap, hétfőn megnyílt a nyár egyik legjelentősebb rendezvénye: a jubileumi tábor. Az egy hétig tartó táborozáson 240 KISZ-fiatal vesz részt, azok, akik az alapszervezetekben a legjobb munkát végezték az idén. A jubileumi tábor célja, hogy méltóképpen megemlékezzenek a Tanácsköztársaságról, a hősies harcokról. Ennek megfelelően a táborban Tanácsköztársasági kiállítást rendeznek, a fiatalok előadásokat hallgatnak a Tanácsköztársaság honvédő harcairól, külföldi kapcsolatairól, valamint munkásmozgalmi és tanácsköztársasági veteránokkal találkoznak. Ugyancsak a tábor eszméjét szolgálja a megrendezésre kerülő hadijáték, j háromtusa verseny, járőrverseny, lövészet és éjszakai tájékozódási-ügyességi vetélkedő. Az első évtized határkövéhez érkezett el a Szegedi Nyári Tárlat. Életrehivól részvevői egyaránt büszkék lehetnek erre a dátumra, hiszen hazai kiállításaink egyik legrangosabbjához kapcsolódik. Dél-magyarországi fórumként szervezték meg annak idején, és most aligha van olyan képzőművészünk, aki ne küldené el szívesen munkáit szegedi „bemutatásra". Jól példázza ezt a vasárnap délben megnyílt jubileumi seregszemle. Idősebb és fiatalabb festőink, szobrászaink legjobbjainak alkotásai töltik meg a Horváth Mihály utcai képtár három szintjét, s aki végigsétál a tablók, tárlók előtt, elégedetten állapíthatja meg, hogy a most összeállított gyűjtemény valóban méltó az ünnepi alkalomhoz. Az „általános" örömérzeten kívül természetesen más is eszébe jut a tárlatlátogatónak. Elsősorban az, hogy mind méreteik, mind pedig témáik szerint intimebbek lettek az alkotások. Mondhatni. a részletek részleteit mutatják, s ezek elemzésével adnak érdekesen újat. A témák intimebbé válásával együtt megfakultak, leegyszerűsödtek a színek is. Kevesebb most a villanás, inkább az epikus, elbeszélő modor jegye ben állnak össze a motívumok. Természetesen ez nemcsak a festményekre vonatkozik. Kisebb méreteket, egyszerűbb formákat mutatnak a szobrok is. Mintha az éremművészet hatása alatt készültek volna a bronz- és íémmunkák, amelyek éppen ezért csak lassan, hosszas figyelés után tárják fel titkaikat Általában: a korábbinál meggondolkodtatóbb most a Szegedi Nyári Tárlat; kevésbé feltűnő és mondanivalója szerint igen gazdag. Éppen ezért nagy örömet kelt hogy a szegedi alkotók minden eddiginél rangosabban szerepelnek. Szinte „falról falra" felfedezhető egy „helyi" fogantatású munka, s közülük nem egy éppen a legjobbak közül való. Akár a díjjal ls kitüntetett Zoltánfi István aprólékosan precíz tábláit említjük, akár Fontos Sándor — megújhodást mutató szép festményeire hivatkozunk, egyaránt a szegediek méltó „kiállását" tanúsítjuk. Külön dicsőség, hogy előrelépés fedezhető fel a már önálló kiállításokon is helyt állt festőink munkáiban. Zombori László még oldottabb, még líraibb művészetet mutat, Dér István tábláin még erősebb a karakter, s a többiek is szakadatlan fejlődésről adnak hírt Kár viszont hogy az egyébkent jól ítéló zsűri egy vonatkozásban a kelleténél engedékenyebbnek bizonyult Az úgynevezett népies motívumvilág eluralkodására gondolunk, arra hogy e témakörben sok fél-hitelű munka is helyet kapott. Hiába csillognak például olyan szépen Kátai Mihály zománcai, mégsem tudjuk elhinni róluk a Kékszakállú herceg várának bartóki tragikumát Czinke Ferenc Citerásai sem tűnnek egyébnek, mint ügyes formai játéknak, képzőművészeti divatcikknek. (A megkezdett sor még hosszan folytatható...) Ügy látszik, most a folklórelemeket kedvelik a hivatásos „ítészek". Ami a jubileumi kiállítás díjazottjait illeti, személyükben igazán méltó művészeket ért a megtiszteltetés. Asszonyi Tamás plakettjei igazán a műfaj megújhodását mutatják, V. Bazsonyi Arany szikár figuráiból az intellektus sugárzik. Kádár János Miklós — ha oldottabb formában is — de hasonlóképp szenvedéllyel kutat, Kiss István szobrai ezúttal is remek térérzékre vallanak, s a már említett Zoltánfi István ugyancsak az igaz ígéretek közül való. Néhány fiatal bemutatkozása növeli még a tízéves kiállítás sikerét Pataki Ferencné például, aki szülővárosába hazatelepedve re»ménytkeltően bizonyította — főképp az Apám című képével — tehetségét. Kisfaludy Stróbl Zsigmond szobrai előtt viszont inkább vállvonogatva álltak a nézők. Majdhogynem bizarrnak tűnik már az az akadémikus stílus, amelyben az idős mester munkálkodik. Különösen a modernebb felfogású művek társaságában látszik meg igazán a hatalmas felfogásbeli különbség. Szólni kell még Rozványi Márta rendezéséről. Mindeddig mondulatlan, eleve kialakított helyiségeknek ismertük a képtár termeit, az ő elképzelései azonban gyökeresen megváltoztatták az „egy-arcú" helyszint. Ügyes fogással mozgalmasabbá tette mindhárom szintet, s egy-két zugra szinte rá sem lehet ismerni. Különösképpen a szobrok „illőbb" helyre sorolásának örülünk, hiszen eddig éppen ezek az alkotások voltak az örökös segédszereplők. Szeretnénk az átformált arcú képtárban máskor is ennyi ötlettel — és ennyi igyekezettel — összeállított tárlatokat látni 1 A X. Szegedi Nyári Tárlatot Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes nyitotta meg, a díjakat dr. Biczó György, a Szeged m. j. városi tanács vb-elnöke adta át a művészeknek. Jelen volt a tárlatnyitón Sipos Géza, a Szeged városi pártbizottság első titkára is. Dr. Biczó György a kiállítás megnyitása előtt a Tisza Szálló tükörtermében fogadáson látta vendégül a X. Szegedi Nyári Tárlat résztvevőit. A jubileumi tábor nem ér véget a szombati táborzárással. A táborozás alatt legjobb teljesítményt nyújtott 25 KISZ-fiatal — a különböző versenyek, szellemi vetélkedők, egyéb vetélkedők és akciók győztesei — augusztus 13-án gyalogtúrára indulnak. Űtjuk során a Tanácsköztársaság emlékét ápolják, veteránokkal találkoznak, megkoszorúzzák az útbaesö tanácsköztársasági emlékműveket, s kulturálispolitikai találkozókon vesznek részt a helyi fiatalokkal. Napi 20 kilométert tesznek meg, s a végcél augusztus 18-án Szolnok lesz. A túra Vásárhelyről indul 13-án. szerdán 10 órakor Mártély— Szegvár útvonalon (itt töltik az első éjszakát), majd a Tisz-töltésen folytatják útjukat Csongrádig, ahol megMoszkva után - hazánkról Megjelent a Pártélet augusztusi száma Akácz László A KB folyóiratának most megjelent számában Nagy László az alkotmány születésének 20. évfordulóját köszönti. Sokatmondó jelképnek tartja, hogy a nép hatalmát szentesítő okmányt éppen augusztus 20-án, a keménykezű, céltudatos államalapító István király napján fogadták el. Két évtizeddel előbb, népköztársaságunk új, felelős, sorsforduló küszöbén állt. A szerző a Központi Bizottság és a Minisztertanács ez évi együttes ülésének határozatát idézi: szükséges, hogy alkotmányunk, 20 év után, tovább tökéletesedve, szocialista forradalmunk új szakaszának emelőjévé váljon. Külön rovat indult a folyóiratban a kommunista és munkáspártok moszkvai dokumentumainak és gondolatainak ápolására. A Lenincentenárium megünneplésére szólító felhívás után más cikkek az internacionalizmusról és a pártok egységéről. a szocializmus és a szuverenitás kapcsolatáról, az antiimperialista erők összefogásáról szólnak. Az augusztusi pártnapok jobb megértését bőséges sajtószemle szolgálja. Bíró József külkereskedelmi miniszter ugyancsak jeles évfordulóról, a szocialista külkereskedelmi vállalatok működésének két évtizedéről ír. A fejlődést felvázolva részletesen kifejti a növekvő önállóság, az export és importtevékenység mai feladatait. A pártoktatás eredményeinek ez évi statisztikáját, s ennek elemzését Dankovits László készítette el. Pályázati felhívást közöl a folyóirat az SZKP mellett működő Társadalomtudományi Akadémiára. A párt-alapszervezetek politikai munkáját segitve, s egyben a tapasztalatcserét szolgálva, több írás foglalkozik a tagfelvétel helyzetével, a KISZ-szervezetek, a vasutas kommunisták, az iparosodó járások, a falusi értelmiség életével. Folytatódik a szocialista képzőművészeti hagyományok ápolását vállaló rovat; e számban az „aktivisták" fél évszázaddal előbbi tevékenységével ismertetik meg az olvasót. koszorúzzák a Tanácsköztársaság emlékművét, este pedig műsorral egybekötött ifjúsági találkozón vesznek részt. A harmadik napon Kunszentmárton a cél, ahol találkoznak a Békés megyei csoporttal, és innen együtt Tolytatják útjukat 16-án Cserkeszőlő—Tiszainoka (itt csatlakoznak a Bács megyelek)—Cibakháza az útirány. Másnap Tiszaföldváron ót Martfűig haladnak, ahol bekapcsolódik a menetbe Szolnok megye küldöttsége is. Az utolsó napon Rákóczifalvót érintve a szolnoki Tisza-ligeti KlSZ-táborba gyalogolnak, ahol két napig együttesen táborozik a négy megye fiatalsága. Ekét napon bekapcsolódnak a Szolnoki Ifjúsági Napok programjába, valamint tanácsköztársasági megemlékezéseken vesznek részt A jubileumi tábort tegnap délutón ünnepélyes külsőségek között nyitotta meg Szögi Béla, a KISZ Csongrád megyei bizottságának első titkára. Részt vett a megnyitó ünnepségen dr. Ozvald Imre. a Szeged városi pártbizottság titkára is. Úttörők találkozója Hétfőn három ország úttörői — csehszlovák, NDKbeli és magyar pajtások — mintegy háromszázan találkozót rendeztek Egerben. Kora reggel az egri úttörő* vasúton kirándultak Szarvaskőre, majd a Bükk festői környezetében egész napos sportvetélkedőn vettek részt. $zeqed szobrai A szabadtéri legregihb szereplője Sarlai Imrét a szabadtéri előadások közönsége nem a nagy, a vezető szerepekről Ismeri, nem az ünnepelt sztárok között köszöni meg a közönség tapsait. A színpadi művekhez mellékszereplők is kellenek. Nem képzelhető el a Romeo és Júlia a Sírásó vagy Az ember tragédiája a Rabszolga alakja nélkül. Ilyen szerepekben ismerte meg a játékok közönsége Sarlai Imrét is, aki a Szegedi Szabadtéri Játékok legregibb szereplője. Pályaja a régi nagy művészek útját járta. Nem végzett színiiskolát hanem mint kellékes és színlaphordó kezdte. Már 16 éves koróban betéve tudta Az ember tragédiája minden szerepét es — mint mondja — Egerben Mariházi társulatánál, mint fiatalember először Adamot játszotta. — No de hagyjuk ezt. — kezdi a beszélgetést. — 1933ban Hónt. Ferenc hívott meg először Szegedre. Akkor én Sziklai Jenő vásárhelyi társulatánál működtem. A Tragédiában három szerepet is kaptam: a Rabszolgát, a Márkit és Luthert. Ekkor bízott meg Hont segédrendezéssel és statisztéria tanításával. A következő évek Tragédia előadásain ismét több más szerep tolmácsolója és segédrendező lettem. 1936-ban, amikor Janovics Jenő vezette a szabadtéri előadásokat, az Űr hangját, valamint a párizsi képben Saint-Just szerepét és a Bizánc égyik főszerepét kaptam meg. Hasonlóképpen folytatódott ez 1937-ben is. — Mint érdekességet, hadd jegyezzem itt meg, hogy 1935-ben, az emlekezetes, Mascagni személyes vezényletével színre került Parasztbecsület előadását, melyet a milanói Scala együttese adott elő, ugyancsak én rendeztem, mert az együttes igazgatója. Ansaldo nem vállalta szabadtéren az opera rendezését. — 1939-ben az akkori törvények értelmében nem szerepelhettem és állandó szerződésem sem volt, de 1945ben, Szeged felszabadulasakor dr. Bárányi igazgató szerződtetett a szegedi színházhoz. Felejthetetlen idők voltak ezek. Itt rendeztem többek között a Hamletet Beregi Oszkárral. Soha nem fogom elfelejteni az akkor már majd hetvenéves Beregi Hamlet-alakítását. Ezután Erdélyben a kolozsvári és marosvásárhelyi magyar színházakhoz szerződtem, majd a Szentgyörgyi István Színművészeti Akadémia tanára voltam 1961-ig. — Es miért jöttél vissza? — kérdeztem. — Mit gondolsz? A honvágy! Ezután kerültem a debreceni színházhoz és azóta is ott vagyok, 1966-ban Vámos László ismét Szegedre hozott a Tragédia előadásaira, amikor a Patriarchét és a Föld szellemét játszottam. Az idén ismét itt vagyok. Megint a Patriarehát, Therisztészt és az Első gyárost alakítom. Ügy érzem, ez a szereplés az 50 éves színészi jubileumom ajándéka. Jenő István Szinyei Merse Pál (1845—1920) (16.) A jeles festőművész szobrát Stróbl. Alajos készítette el a szegedi panteon számara. A markáns arckép terrakottából van KEDD, 1969. AUGUSZTUS 5„ DELMAGYARORS/ÁG,