Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-05 / 179. szám

A kővetkező évek napirendjén: Rekonstrukció az élelmiszergazdálkodásban Várható a jövőben az árcsökkenés Tegnap délelőtt Szegeden, a megyei tanács székházban a megye élelmiszer gazdaságait segítő agrárpolitikai kérdésekről tanácskoztak a meghívott szakemberek, gazdasági vezetők. A rendezvényen megjelent Kakuszi László, a megyei pártbizottság munkatársa is. Dr. Paczuk Istvánnak, a megyei tanács vb elnökhelyettesének megnyitója után dr. Fazekas Lajos, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője tartott vitaindító előadást. A beszámoló ismertette a IV. ötéves terv koncepcióiról eddig kialakult elképzeléseket, majd a megyei üzemek helyzetét, kooperációinak lehelőségét. Bebizonyosodott, hogy a mezőgazdaság az iparnál gyorsabban fejlődik, s az élelmiszergazdaság pozitívan járult hozzá, hogy a fizetési mérlegünk javuljon. Különösen nagy fejlődés tapasztalható a kenyérgabona, a kukorica termesztésénél, a baromfinál. Az új gazdasági mechanizmusban már látszik, hogy a termelés, a forgalmazás és a feldolgozás között ellentmondás alakult ki. A termelés mögött az emiitettek elmaradtak, amin nagyobb mértékű beruházásokkal lehet majd javítani. 1971-től gyorsütemű fejlődés kezdődik az élelmiszer gazdaságokban, szükséges differenciálni a főágazaton belül egyes ágazatok fejlesztését. Az bizonyos, hogy azok a mezőgazdasági nagyüzemek alul maradnak a versenyben, ahol nincsenek meg a fejlődés objektív feltételei, s nem tudják követni a szerkezeti változásokat, nem tudnak átállni korszerű termelés technológiára. Vitathatatlan az is, hogy a IV. ötéves tervben elkövetkezik a nagyarányú rekonstrukciók ideje, ugyanakkor a mezőgazdasági termékeknél, áruknál tartós árcsökkenésre kell és lehet számítani. A mezőgazdasági beruházásoknál csak az igényesebb megoldások jöhetnek előtérbe, nem a legdrágábbak, de olyanok, amelyek a korszerű, modern technológiákat megvalósítják. Az élelmiszer-gazdaságon belül a termelőszövetkezeti szektorban várhatóan 26—28 százalékkal növekszik majd a termelés. Elsősorban a termelékenységre kell majd törekedniük a nagyüzemeknek. Az állattenyésztést tekintve a szarvasmarha-tenyésztés kerül előtérbe, ettől várják a legnagyobb fejlődést., ami azzal is jár, hogy 220 ezer férőhely megépítése válik szükségessé az országban. A beruházást nagyarányú koncentráció jellemzi majd. megszűnik a gépek állami dotációs javítása, módosításra kerül a földadó, s a jövedelmi adó is. A gyenge termelőszövetkezetek kategóriája megszűnik és termelőhelyek szerint kategorizálják a szövetkezeteket. Csongrád megyében a vártnál nagyobb ütemben teremtődtek meg a korszerű mezőgazdasági nagyüzemekben a műszaki technikai feltételek. Ma már egyre gyakÜTÉPlTÉS. Az Eó-ös műút Budapest—Szeged közötti szakaszának korszerűsítési munkálatai már a szegedi járás területén folynak. Szatymaz határában egy markológép és egy lánctalpas traktor percek alatt tép ki egy-egy platánfát, hogy helyet adjon a szélesebb útnak. A képünkön látható kotrógép a kisteleki határban építi az út szélesítéséhez szükséges padkát. Tankönyvárusítás az általános iskolákban Évről évre visszatérő gondjuk nyárutón a kisiskolásoknak, hogyan szerezzék be a tankönyveket. Eddig a Tömörkény könyvesbolt csak részben elégítette ki a tanulók igényeit, s tankönyveket az általános iskolákban is árusítottak. A Magyar Közlöny közelmúltban megjelent száma szerint, a jövőben nem kell az iskoláknak tankönyv osztással foglalkozniok, csak ha úgy látják célszerűnek. Félő, többnyire nem úgy látnák. Ez Szegeden azt jelentené, hogy 14—15 ezer diák adhatna kilincset egymásnak mindössze néhány ap alatt a Tömörkény könyvesboltban, ahol a könyvek sem férnek el, raktáruk a néhány száz méterrel odébbi statisztikai technikumban van. Az igényelt könyveknek jelenleg még csupán 30—60 százalékát szállították le, de a közeli napokban a rendelt mennyiség többi része is megérkezik. Csupán a VIII. osztályos tankönyvekkel van még fennakadás, azok az iskolaév kezdetére várhatók. Az m. j. városi tanács művelődési osztályának körlevele felhívta az iskolákat könyvárusításra. A Tömörkény könyvesbolt augusztus 20-án osztja szét a könyveket a város 27 általános iskolájának, ahol azonnal megkezdhetik a folyamatos árusítást. Természetesen a Tömörkény könyvesboltban is lehet általános iskolai tankönyvekhez jutni. A. S. rabban jelentkezik az olyan tőkekoncentráció is, ami több üzem közös munkájában valósulhat meg. A megye adottságai kedvezőek, az eredmények is meghaladhatják az országos átlagot. Igen fontos lesz az elkövetkezendő időszakban, hogy az élőmunka termelékenységét növeljék, talajjavítással, öntözéssel, vízrendezéssel, gépesítéssel, az energia intenzívebb bekapcsolásával fejlesszák az élelmiszer-gazdaságokat. Vagyis a mezőgazdasági nagyüzemek a gazdálkodástól továbbléphetnek, élelmiszer-gazdasággá válhatnak, aminek tevékenysége magába foglalja a termelést, a feldolgozást és az értékesítést is. Ez bőséges áruválasztékot, olcsóbb árakat ígér. Enyhül a kánikula j A meteorológusok szerint I a kánikula — legalábbis néhány napra — elköszönt. | Európa északi részén, így a ! Skandináv félsziget fölött, anticiklon alakult ki, hideg száraz levegőtömb, amely dél felé húzódik. Hatására Ukrajnában, Lengyelországban tíz fok alatti volt az éjszakai minimum. Ez a levegőtömeg már sikeresen megostromolta a Kárpát-medencét is, és ennek következtében — a hideg—meleg légtömeg párharca miatt a Tiszántúlon zivatarok voltak. Tíz-tizennyolc milliméter csapadék is hullott, azonban csak lokális jelleggel, mintegy jelezve az Észak-Európából érkező anticiklont. A hideg levegő tovább áramlik, az éjszakai hőmérséklet csökken, 2—3 fokkal alacsonyabb lesz a sokévi átlagnál. A nappali hőmérséklet előreláthatólag a hét végéig 24—25 fok körül lesz, országos esőzés azonban nem várható. A kánikula ugyan enyhül, kevés felhő, és a sok napos óra azonban kellemes augusztus eleji napokat ígér. (MTI) Miért nem vállalják? Az ország egyik legforgalmasabb autóbusz-pályaudvara a szegedi. Egyik végállomása az ország leghosszabb buszjáratának, a szeged— zalaegerszeginek is, de Veszprémbe. Nagykanizsára, Kaposvárra. Bonyhádra. Pécsre. Szekszárdra, Debrecenbe, Békéscsabára is közvetlen járat indul Szegedről. Szándékosan a leghoszszabb járatokat emlegetjük, mert ezek utasai ugyan hamarabb érnek el úticéljukra, mintha vonattal utaznának, de... De azt nem mernénk állítani, hogy kényelmesebben is. Mert ezeken az autóbuszokon a kánikulában étlen-szomjan ülhet az utas. ha nem készített magának — a csomagok mellé még egy csomag — útravalót. Nincs ugyanis büfé a buszokon, pedig az ország sok más buszjáratán az utasnak a kalauz a jégszekrényből üdítőitalt, kávét. süteményt és szendvicset is kínálhat Fenemód igényesek lettünk! — mondhatná bárki. Pár évvel ezelőtt még sehol sem volt ilyen kis „házi presszó'' az Ikaruszokon, mégis utaztunk nyugodtan Igaz. De ha már megünnepeltük az első ilyen komfortos járatot — sőt azóta már hálóikocsibuszt is avattak! — talán nem kérdezhetjük jogosan : a Szegedről induló buszokon miért nem lehet ezt a szolgáltatást nyújtani az utasnak? S ez a kérdés kánikulában tabb. még indokolNem az autóközlekedési vállalat nem akarja megoldani, sőt! Már több tárgyalásuk volt az Utasellátó Vállalattal, sőt ígéretet is kaptak rá. hogy nyárra lesz büfé a buszokon. Nos, ha naptárunk nem csal, kifele megyünk a nyárból, de az ígéret még nem valósult meg s ugyanígy a szegedi autóbusz-állomáson — ahol jelentős a nemzetközi forgalom is! — még mindig nem nyílt meg a büfé. Mondhatjuk nyugodtan, hogy érthetetlen. De az sem igen érthető, hogy az a cég, amelyiknek monopóliuma van erre a feladatra (vagyis az AKÖV nem fordulhat más vállalathoz ezügybeni), miért nem tekinti szívügyének. hogy megoldja ezt a régóta húzódó kérdést? Vagy egyáltalán nem vállalja? P. Sz. M. Érdem és nyereség S

zövőnővel beszélgettem a műhelyben, közben figyeltem a munkáját. A szövőnőnek komolyan kellett koncentrálnia a gép működésére és a fonalra. Az elszakadt szálakat ügyesen összekötötte. Munkavégzése, teljesítménye megfelelt a gyakorlott szakmunkások jó átlagának. Annyit még a szövőnőről, hogy nyolc általános iskolát és szakmunkás tanfolyamot végzett, a gyárban tíz éve dolgozik. A nyereség felosztásának új rendjében a hármas kategóriába került, annak megfelelő arányban részesedik. Körülbelül minden gyárban így néz ki a besorolás, hiszen a rendelkezések határozzák meg azt, hogy ki melyik kategóriába kerül. Azonban amióta kategóriák vannak, vita is akad bőven. Az említett szövőnő is indulatos megjegyzést tett: „Fújhatnák a nyereséget, ha a gépek mellett nem menne a munka. Mégis mi kapjuk a legkevesebbet, mi vagyunk a harmadrendűek ..." Talán a szövőnő pillanatnyi rosszkedve tükröződött ebben a megjegyzésben, és nem érdemel nyilvános polémiát véleménye? De nem így van. ez a vélemény nem csupán egyetlen szövőnő véleménye, hanem igen sokan mondanak hasonlókat a részesedéssel és annak kategorizált arányaival kapcsolatban. Véleményt kértem kérdőíven egy egész brigádtól. Válaszukat egyetlen szóval adták meg: irreális, írták a kérdés után. Amikor a részletekbe bocsátkoztunk, egy percig sem vitatták a különbségeket, megértik azt, hogy nem mindenkinek egyforma a munkája, s nem mindenki járul hozzá a vállalati nyereség alakulásához azonosan. Persze a különbözőségek elismerése mellett is túlzásnak tartják a 15— 50—30 százalékos tolarenciát, a kategóriák közötti részesedési arányok ilyen mértékét. Ha csupán az előbb említett százalékos arányokat veszszük figyelembe, látszatra jogosnak tűnik a bírálat. De csak látszatra, sőt így is csak bizonyos szituációban. Abban az esetben, ha az egyes és a kettes kategóriába sorolt gazdasági vezetők havi jövedelme, alapbére és a hármas kategóriába tartozók, zömmel szakmunkások, betanított munkások és szakképzettséggel nem rendelkező dolgozók havi fizetése között megvan a nemzetközileg is kialakult átlagnak megfelelő különbség. Nálunk azonban ezek a különbségek elmosódtak, a különböző kategóriák, — tanultságra, szakmai kvalifikáltságra, exponált vezető beosztásokra gondolok — anyagi részesedés sokkal közelebb került egymáshoz, mint azt a társadalmi hasznosság, a nemzeti jövedelem létrehozásában betöltött szerep indokolná. Senki sem vitatja, hogy akkor, amikor ezek az arányok így alakultak ki nálunk, helyes volt, ma azonban túllépte az élet. Manapság más a helyzet, a szocialista gazdaság potenciálja alkalmassá vált a differenciálásra, a hozzájárulás arányában történő részesedés megvalósítására. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése után ez az elv erőteljes hangsúlyt kapott, s mivel a gazdálkodás primátusává a hatékonyságot tették, a nyereségérdekeltségben is széthúzták a mezőnyt. E célt szolgálná a részesedés arányait jelentő kategóriákba sorolás. Arányokra, eltérésekre feltétlenül szükség van, hiszen az egyenlősdinek semmiféle „húzóereje" nincsen. De meggondolandó, hogy a feltétlenül szükséges differenciálást miképpen realizálják: csak a nyereségelosztásnál? Esetleg a havi „részesedésnél", vagyis a fizetéseknél? Valószínű, hogy az utóbbi az elfogadhatóbb, az igazságosabb és a kézzelfoghatóbb is, persze az előbbivel, az éwégi nyereség arányaival összhangban, azzal kombinálva. F

elmérések alapján statisztikai adatok bizonyítják, hogy nálunk a gazdasági vezetők — megjegyezném, hogy gazdasági vezetők alatt nem csupán igazgatókat és főmérnököket kell érteni, hanem egészen „le kell mennünk" a művezetőkig, sőt a csoportvezetőkig — havi átlagos fizetése alig tér el a szakmunkásokétól. A szegedi gyárakból százával lehet példát említeni, hogy amikor a kiváló szakmunkást előléptették művezetőnek, akkor csökkent a havi jövedelme, mert mint esztergályos megkeresett egy hónap alatt 2600—2900 forintot, de mint művezetőnek nem tudtak többet adni 2300 forintnál. Az meglehet, hogy a hármasból átkerült a kettes kategóriába. Persze, anyagilag úgy se járt jobban. Mindenképpen helyes lenne, ha a kettes és az egyes kategóriákba tartozóknál változtatnának az anyagi részesedés jelenlegi formáján. Az 50—80 százalékos részesedési lehetőség mintha túlzás lenne a 15 százalékhoz viszonyítva. Az ötvenről és a nyolcvanról „lejjebb" lehetne lépni, de csak abban az esetben, ha az eltérések jobban látszanának havonta. Gazdagh István Pártnap a szövőgyárban Előadó: Győri Imre elvtárs Ma, kedden délután fél 3kor pártnapot rendeznek a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat központi gyárának kultúrtermében, Újszegeden. A pártnapon a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat, a Szeptembertol kötelező a kenyér csomagolása A múlt héten, a Belkereskedelmi Minisztérium sajtótájékoztatóján bejelentett kenyércsomagolási intézkedés most hivatalosan, a miniszter rendeleteként is megjelent. A rendelet előírja, hogy Budapesten és a megyeszékhelyeken szeptember 1-től. más városokban január 1-től kenyeret csomagolás nélkül kiszolgálni tilos. Mind az egész, mind a vágott kenyeret úgy kell csomagolni, hogy a papír a kenyér teljes felületét fedje. A csomagolásért különdíjat felszámítani nem szabad. A rendelet az állami, a szövetkezeti és a magánkereskedelmi üzletekre egyaránt vonatkozik. Rostkikészítő Vállalat telepe és a Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet dolgozói vesznek részt, előadója pedig Győri Imre elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára lesz. A vasárnapi számban az e heti pártnapokról szóló tájékoztatóban technikai hiba miatt két előadó nevét összecseréltük. Augusztus 7-én az Április 4. Cipész Ktez-ben Csonka István, a Szegedi Fémipari Vállalatnál pedig ugyanezen a napon Kovács Attila lesz az előadó. sgették a Halak a nádast A tihanyi Belső-tó, amely 25 méterrel a Balaton vízszintje fölött helyezkedik el. elvesztette zöld foltjait. A tóba néhány évvel ezelőtt mintegy 3000 növényevő halat telepítettek, s azok felfalták a nádat és a sást. Az Országos Természetvédelmi Hivatal felszólította a horgászszövetséget, hogy a tájvédelmi körzet eredeti képének visszaállítása érdekében mielőbb intézkedjenek a növényevő halak kihalászásáróL A Belső-tó elkopárosodása nemcsak esztétikai vesztesége a félszigetnek, de a növényzet hiányát a madárvilág is megsínyli. Szakemberek szerint a félsziget valóságos zoológiai zsák, ahol az állatvilág délebbre húzódott fajtái közül számos egyed megrekedt. Az élettér azonban meglehetősen szűkös, ezért fontos, hogy a tó vízinövényeit újra elszaporítsák. KEDD, 1969. AUGUSZTUS DELMAuYARORSm