Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-03 / 178. szám

Ilyen is van. Az elmúlt nyáron sokat panaszkodtak a termelőszövetkezetekben, mert aszályos idő járt, kilenc hétig nem esett az eső. Meg­repedezett a föld, silányabb lett a termés. Napról napra, éjszakáról éjszakára gondot okozott, hiszen ma már a mezőgazdasági nagyüzemek egyre inkább felelősséget vállalnak a népgazdaság ke­nyeréért, tagjaik jobb meg­élhetéséért. Aztán amikor összesítették az aratás, csép­lés eredményeit, kitűnt, hogy mégis rekordot hozott a ta­valyi nyár. Ügyannyira, amit a korábbi évtizedekben nem érhettünk el. exportra nem jutott magyar búza. az el­múlt évi termésből már kül­honba is szállíthattunk. A mezőgazdasági nagyüze­mekben egyre inkább tért hódítanak a korszerű tech­nikai eljárások. Lépten-nyo­mon találkozhatunk a gyors léptekkel haladó műszaki­ipari forradalom jeleivel, ami magába foglalja a termelé­kenység növekedését Az idei tavaszt jó reményekkel kezdtük. Szépen, bőven ígért a határ, eddig nem is csa­latkoztunk. Igaz, megijesztett Medárd, nagyra nyitotta az ég csatornáit, napokig, hete­kig esett az eső. Mi tagadás, több helyen jó néhány száz holdat kimosott a víz. Elhú­zódott az aratás megkezdése is. néhány táblából már per­gett a szem. különösen ott, ahol olasz búzát termesztet­tek. Mégis. Ismét bizonyíta­nak a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok. Szegeden, a szegedi táj négy reprezen­tatív gazdasága már koráb­ban befejezte az aratást, bár még végleges adataink nin­csenek az idei termésered­ményekről, annyi minden­képpen bizonyos, meghalad­ták a tavalyi átlagot, többet takaríthattak be az idén. A járásban ezen a nyárcm a termelőszövetkezetek 6600 hold őszi árpát, 3051 hold takarmánybúzát. 18 ezer 331 hold rozsot, ebben benne van a párezer hold trltlcale és 13 ezer 549 hold búzát taka­rítottak, takarítanak be. A végefelé jár ez a munka, a szakemberek 95—96 száza­lékra becsülik, ami azt je­lenti, hogy néhány nap múl­va j árá sszerte véget ér az ara­tás. Az eddigi részadatok azt bizonyítják, ez a táj sem szégyenkezik az idén. Többet termel, Jóval többet kalászo­sokból. mint az elmúlt esz­tendőben, igazolja, hogy a homoki szövetkezetekben ls kifizetődik a búza, a kalá­szosok termesztése. Korai lenne még az orszá­gos adatokra ls hivatkozni. Annyi azonban már bizo­nyos. hogy az idei nyáron búzából 16 mázsás országos átlagra számítunk, ami 14 százalékkal több. mint a leg­utóbbi idők lejobb termés­eredménye A takarmányga­bonával sem szégyenkezünk, 10—15 százalékos termésnö­vekedést várunk. Ha az el­mondottakat összevetjük az 1930—1940-es esztendőkkel, láthatjuk, hogy akkoriban, bár 70 százalékkal nagyobb termésterületen termesztet­ték e növényfélét, mégi 14 százalékkal kisebb termést takaríthattak be. Mi más len­ne ez, mint vitathatatlan bi­zonyosság arra, a mezőgaz­dasági nagyüzemek kezde­nek felnőni önmagukhoz, élni a nagyüzem adta, s az új gazdasági mechanizmus te­remtette kedvező közgazda­sági lehetőségekkel. Kl ne tudná. Magyarország ország­világ előtt híres volt acélos búzájáról, fehér lisztjéről, amelyet szíves-örömest vásá­roltak messzi országokban. Versenyképesek voltunk Ka­nadával, pedig a hatalmas kanadai síkságon olcsón, s rengeteg gabonát termesztet­tek. Nem is olyan régen so­kat panaszkodtak a mező­gazdasági nagyüzemek szak­vezetői. igen magas még egy mázsa búza előállítására for­dítandó élő munkaóra, eléri a 10—li-et. Íme itt a bizo­nyosság, ma már hazánkban a 30 percet sem éri el. És ez még tovább Javítható. Nem véletlen ez, benne van hosszú évek előkészítő mun­kája, a helyes agrotechnikai módszerektől kezdve, az op­timális vetésidőig az inten­zív búzafajtdkig. nem utolsó­sorban a megfelelő szakmai képzettséggel rendelkező szakemberekig és a jó köz­gazdasági adottságok, kör­nyezet megteremtéséig Senki sem vonhatja két­ségbe. hogy a termelékeny­ség növekszik a mezőgazda­sági üzemekben. Igaz, itt, szűkebb hazánkban, „Ho­mokországban* csínján kell ezzel bánni, mert a közgaz­dasági adottságok nem a leg­kedvezőbbek. Ennek ellenére törekszenek a korszerűbb el­járásokra és módszerekre, ezek alkalmazására, a tudo­mány eredményeinek elsa­játítására. S a búza csak egyik példa. Mert sorolhat­nánk az idei nyár őszibarack kínálatát, a dömpinget örü­lünk is neki, mert emléke­zetünkbe jutnak azok az idők, amikor horribilis szá­mokat kérték egy-egy kiló őszibarackért Ez a vidék évszázados hagyományokkal rendelkezik, hiszen a szőlő­telepítés és a gyümölcster­mesztés az 1750—60-as évek­ben kezdődött meg A szege­di termőtáj sem mai keletű, már 1899-ben jól sikerült gyümölcstermesztési kiállí­tást rendeztek, aminek or­szágos visszhangja volt Most amikor hozzáértő tervezések alapján készülünk a szőlőte­rületek és gyümölcsterületek rekonstrukciójára, évtizedek­re meghatározzuk, mit mi­kor és hol telepítsenek, ér­demes elgondolkozni a piac. az értékesítés lehetőségeiről is. Hiszen eddig csak ingado­zást láttunk. Egyik évben, ha kevés gyümölcs termett az volt a baj, magas lett a fo­gyasztói ára, ha sok termett, akkor meg az lett a baj, alacsony lett a fogyasztói ára, viszont a termelőnek nem érte meg nem fizető­dött ki a betakarítási költség. A mostani nyáron szóvá tették már néhány gazda­ságban, félő. hogy a terme­lési biztonságot, a termelési kedvet csökkenti majd ez a dömping. A biztonságos nagyüzemi termelés bő áruválasztékot kínál. Vége lesz azoknak az időknek, amikor csak „pa­rasztszekéren nyikorgott a történelem". Ma már sem eső. sem szárazság nem bán­hat el a termelőszövetkeze­tekkel. Egyik jó hírű szegedi gazdaság főagronómusa pa­naszolta: fordított idő jár ránk. Amikor esnie kellene az esőnek, akkor felénk se néz hetekig, hónapokig. Ami­kor meg derűs idő, napfény kellene, esik. esik, szakad, gonddal borítja el az embert. De mit sem változtat a lé­nyegen, egyre nő a termelé­kenység szebbek, gazdagab­bak lesznek a termésered­mények. Lassan, lassan nyár vége lesz. Megtelnek a csűrök, a kamrák. A jövő évi kenye­rünkről sem feledkezhetünk eL Ismét hiánycikk az eső. A talaj még nem szárad ki. a gyökérzet kellő nedvesség­hez juthat Igaz, 10—12 cen­timéter talajfelületre áldást jelentene minden áldott csepp. A talajmunkákkal, a tarló lezárásával igyekeznek megőrizni a talajnedvességet, hogy elegendő legyen az őszi mag „megfogására". Az eredmények köteleznek. A szegedi táj mezőgazdasági üzemei jövőre sem adhatják alább. Sz. Lukács Imre Lleomann Béla felvétele BARACKDÖMPING. Gazdagon, rekorddal kínálja a nyár az ízletes őszibarackot A szegedi járás falvaiból egymás után indulnak a rakományok, viszik az árut Szegedre, az ország más városaiba, külföldre is eljut a homok aranya. Felvételünk a balástyai átvevőhelyet mutatja, ahonnan sok vagon árut küldtek már a városi fogyasztók asztalára az Idén Orosházi seregszemlet Mezőgazdasági kiállítás Orosháza újratelepülésének 225. évfordulója alkalmából augusztus 10—20-ig mező­gazdasági, élelmiszeripari táj kiállítás és vásár nyílik Orosházán. A kiállítás kere­tében eredeti dokumentumok felhasználásával ismertetik Békés és Csongrád megye mezőgazdasági, élelmiszer­ipari termelésében, a falusi lakosság szociális, kulturális ellátottságában bekövetke­zett változásokat A tájkiállítás és vásár do­kumentációs jellegű és fóré­szét az élelmiszergazdaság ágazatainak termékbemuta- • tója képezi, amelyhez az el­látóipar és a kereskedelem önálló bemutatói kapcsolód­ToSális gyomirtó szer Gramoxone Felhasználható vetés előt­ti gyomirtásnál, palántázásra, illetve a kiültetésre előké­szített területek gyomirtásá­ra 2—3 liter/kh szert 300— 400 liter vízzel kipermetezve. Kelés előtt: palántane­veló ágyakban és szabadföl­dön közvetlenül a kultúrnö­vény kelése előtt (laza homoktalajon 3 nappal a ke­lés előtt) 0,8—1,1 liter/kh adagolásban. Retek, saláta, és gyökérzöldség kultúrák­ban felhasználni tilos. Sorközi gyomirtás: szántó­földön 2,5 llter/kh mennyi­ségben minden olyan kultú­rában. ahol a kultúrnövény PAPRI&AFÖLDÖN Dr. Porszász János felvétele árnyékoló berendezéssel megvédhető a permetlétől, elsősorban kötött talajon a mechanikailag nehezen gyomtalanítható kapáslucer­násokban. A sorpermetezése­ket csak megfelelő géppel lehet eredményesen végre­hajtani. Sorok és sorközök gyomir­tására: közép- és magastör­zsű. almás és csonthéjas ter­mésű gyümölcsösökben, kor­donművelésű szőlőkben, ma­gas törzsű egresekben, el­sősoriban fűféle gyomok pusztítására 2,5 liter/kh tö­ménységben, speciális védő­lemez nélküli gépekkel. Málnások és keskeny sor­távolságú szőlők gyomirtá­sa : kizárólag védőlemezzel ellátott géppel. 2,5 liter/kh töménységbeái. Faiskolák, erdei csemete­kertek gyomirtásra: vető­ágyakra permetezve a cse­meték kiültetése előtt, törzs­körüli permetezésre és ter­mészetes felújítás esetén a fák alián található gyomok elpusztítására 2—3 liter/kh 300 liter vízben kipermetez­ve. Legelők felújítása: kizá­rólag kísérleti jelleggel az eredeti fűállomány leperme­lezésére 4,5—7 liter/kh szert 300 liter vízben kipermetez­ve. Műveletlen területek: utak. útszegélyek, melegágyak és hajtatóházak környékének gyomtalanítására 1 százalé­kos oldatban 300 liter, kh víz felhasználásával. Jeilemző tulajdonsága! 25 százalék paraquat díklorid hatóanyag-tartalmú, fűsze­res szagú, barnás színű, fo­lyékony gyomirtó permete­zőszer. Méreg. Várakozási idő 14 nap. Megengedett ha­tóanyag-maradvány 0,5 mg/kg. es vasar nak. A vendéglátóipari és kereskedelmi szervek eláru­sító tevékenységet folytat­nak. A termékbemutatókon részt vevő mezőgazdasági és élel­miszeripari üzemek kiállított termékelt 5 bíráló bizottság bírálja el, és az arra érde­mes termékeket Orosháza város díjával és oklevelek­kel tüntetik ki. A városi ta­nács ebből az alkalomból 20 nagydíjat alapított A kiál­lításon és vásáron részt ve­vő mezőgazdasági, ipari nagyüzemeket vállalatokat, intézményeket a tájkiállítás és vásár szervező bizottsága emlékplakettel és oklevéllel jutalmazza. Békés és Csongrád megye mind a növénytermesztésben, mind pedig az állattenyész­tésben, s ennek kapcsán az élelmiszeripari termelésben jelentős szerepet tölt be a magyar élelmiszer-gazdaság­ban. Békés megyében pél­dául a búza termésátlaga 10, a lucernáé pedig 3,4 mázsá­val haladta meg az országos átlagot Csongrád megye is több növénykultúrában je­lentkezett s rendkívül jelen­tősek a gyümölcs-, zöldség­termelésben elért eredmé­nyei. Az elmúlt esztendőben a két megye adta az ország szarvasmarha-állományának 11,2, sertésállományának 15,' juhállományának 19, és a ba­romfiállományának több mint 12 százalékát A tartó­sított hentesáruk közül a kolbász és szalámi export­mennyiségének több mint 70 százaléka származott ebből a két megyéből. A mezőgazda­sági és élelmiszeripari ter­melésben elért kimagasló eredmények országosan elis­mertek, s a többi között ezek­nek az eredményeknek is tu­lajdonítható az az országos érdeklődés, amely a tájkiál­litást megelőzi. Érdekesnek ígérkezik a kiállításnak az a része, amely a szociális ellátottság­gal — a két megye mező­gazdasági dolgozóinak jöve­delemalakulásaival, kulturá­lis fejlődésével foglalkozik. A kiállításon olyan ország gos hírű mezőgazdasági üze­mek vesznek részt, mint a makói Lenin Termelőszövet­kezet, a Dél-alföldi Mező­gazdasági Kísérleti Intézet A látogatók 100 km-es körzetben a MÁV vonalain 33 százalékos menettérti uta­zási kedvezményt vehetnek igénybe. A vásár területén a posta alkalmi bélyegzőt hasz­nál, és különleges bélyegeket hoz forgalomba. Az IBUSZ különvonatok indítását szer­vezi, s ezen túlmenően a be­jelentett igények alapján gondoskodik a vásárlátoga­tók elszállásolásáról csopor­tos (étkezéséről) étkeztetésé­ről. „Tartaléka-betegségek Csodálatosképpen nyáron jönnek elő. A homoki köz­ség orvosa azt mondja erre, mindenkinek van valamilyen betegsége. A nyári munkák idején aztán előáll, hogy itt fáj, ott fáj, írjon már ki a doktor úr. S elég gyakran ki is írja a beteget. De „csodálatos" betegsé­gek ezek. Mindig nyáron je­lentkeznek. Közel a város, oda járnak a családfők, ott keresik a mindennapi ke­nyeret. A faluban a terme­lőszövetkezetben, a szakszö­vetkezetben meg a családta­gok dolgoznak. Meggondolt munkamegosztás. Nyáron nagy keletje van a munka­erőnek, hiszen előfordult jú­liusban is, hogy több helyen megálltak a csénlőgépek, mert éppenséggel nem ke­rült hozzájuk férfikéz. Rövi­debb, hosszabb ideig, de áll­tak. Aztán, amikor lemegy a nyári munkák zöme, ismét meggyógyulnak a páciensek, járnak szorgalmasan, szapo­rán Szegedre. Ez ennek a rendje. Igaz, otthon is maradhat­nának a faluban. Eltartaná őket a közös, kenyeret ad­nának a szakszövetkezetek is. Csak hát nincsen nyug­díj, nincsen biztosítás, ezért inkább az iparhoz ragasz­kodnak. Nyáron viszont ma­gasra szökik a betegek szá­ma. így fizeti az állam a táppénzt. Elég sokra rúg. Mondta ls a doktor úr, meg­gondolandó, mert olyan mindegy, hogy az állam ház­tartásából miképpen fizetik ki a pénzt. Így nyáridőn táppénzként a tartalékbeteg­ségekre, vagy esetleg bele­segítenének ezzel a szakszö­vetkezeti gazdák nyugdij­alapjába. Régi sérelem, régi problé­ma ez. Már sínen van. Talán jövő nyáron nem lesz szük­ség a „tartalékosokra". Még ha beteg is, akkor sem. VASÁRNAP, 1969. AUGUSZTUS 3. DFI MAGYARORSZÁG 9 Fordított idő

Next

/
Thumbnails
Contents