Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-31 / 201. szám

Papp Zoltán HA ÉN EGYSZER FILMET CSINÁLNÉK iifíí *' * • * í \ • i* XT/ -.4. I m • u will \ IY^Í !;Au(// II • ;I % 2 * ^m M > i t ^ A • -« lSífft STEFÁNIÁI EDIT ősz T. NAGY IRÉN GÖMBTARTÁLY ... az természetesen elsőfilmes alkotó szerzői filmje lenne. Valamint művészfilm. Ha visszagondolok változékony gyermekkoromra, rá kell döbbennem, hogy tulajdonképpen már akkor, a világgal való ismerkedés első tétova, ámbár azért már tudatos pillanataiban megéreztem: nem, én nem csinálhatok kommerszfilmet. Legénykoromban a rum divatozott, fél deci Dock-ot ittam mindig, öt forintért, pedig már kettőhetvenért kaphattam volna kommerszet is. Nem kellett. Mondom, művészfilmet csinálnék. Annál inkább azt, mert szent meggyőződésem, hogy egy film értéke egyáltalán nem a nézőszámtól függ. Nos, engem se tévesztenek meg azok a milliók, akik egyes filmek vetítésére tódulnak. Az igazi érték igazi érték akkor is. ha az egész világon mindössze ötvenen tekintik meg az előadást. s még akkor is. ha a megjelentek fele családtag, a másik felének egyharmada pedig ingyenjegyes. Filmem természetes magyar film lenne. Eredendően, mondhatni lényegbevágóan magyar. Mindazonáltal: alapvetően európai. Szilárd meggyőződésem ugyanis, hogy csak akkor hajazhatjuk a világszínvonalat, csak az esetben érhetünk el átütő sikereket, ha specifikusan magyar problémavilágunkat a kor reprezentatív filmnyelvén tolmácsoljuk a világnak. Ezért tehát mindenekelőtt Bürgősen megismerkednék a reprezentatív filmnyelv jelenlegi állagával. S minthogy az azt sűrítő alkotásokat hazánkban egyáltalán nem vagy csupán elvétve mutatják be. ezért külföldre utaznék — az óramutató járásával ellentétes irányba, természetesen. A magyar valóságot ugyanis már ismerem. Törzsvendég vagyok a Dick and Dock bárban, a la carte ebédelek az Arany Pávában, többször utaztam villamoson, munkahelyemen ismerősöm a portás. sőt még a takarítónő is. valamint amikor egyszer félóráig vesztegelt vonatunk Kiskunlacházán. akkor behatóan elbeszélgettem az állomásfőnök helyettesével, miután a restiben nem volt 6ör. föllép nála a kitaszítottság érzése. Pedig nem taszították, csak egy munkahelyről elvették, elküldték és nem száműzték egy lakatlan szigetre. Bizonyára olvasott már arról, hogy meg nem értett emberek világfájdalmat sikoltva riognak a társadalomban. Kitaszítottak ezek? Nem, szubjektív érzésükben van egy ilyen hiedelem, de a valóságban semmilyen lényeges dolog nem történt sem az emberiséggel, sem velük. Ugye megért engem: az én életbölcsességem messzire van attól a kicsinyes, acsarkodó világtól, amelyben az egymással szembenálló konchúzók jajgatnak és üvöltenek. Én ezeknek a józan pillanatú kegyelmükből élek. a társadalom kellős közepén. Ne nézzen rám ilyen furcsán. Tán csak nem detektívnek tetszik lenni? Örülök, hogy nem az. de ne mondjon olyat, hogy én álcázott professzor vagyok. Egészen megzavar e feltételezéseivel. Inkább figyelje meg, milyen langyos, jó levegőt lobogtat a déli szél. Ezt érdemes élvezni. Mikor délről fúj, mindig enyhülést hoz. sokan nem veszik észre. Akinek az élete az utcákon folyik el. az nagyon szereti az enyheséget hozó déli szelet, örül ennek a kövező, meg a tetőfedő, a rendőr és az újságárus, a szállító meg a rakodó. Látja, kérem, ezt sem tudta, mert nincsen kapcsolatban az időjárással. A nyár szép, kellemes, de a forróság kínozza azokat, akik az utcákon lótnak-futnak. A tél is azoknak öröm, akik fűtött szobákból és a ródlipályákról élvezik, de mink ilyenkor mindig a déli szelet várjuk; jöjjön és fújjon a déli szél. Ne gondolja, hogy bogaras vagyok. Minden ember a saját szempontjából ítélkezik a természet és a társadalom dolgaiban. Ha kirándulásra indul és eső keveredik, szidja az időjárást, a szántóvető meg örömében körbetáncolja az udvart. Indulni akar? Ráér, engem ne féltsen. Majd holnap bepótolom a beszélgetés miatt elszala.itott keresetet. Örülök inkább, hogy kíváncsi volt rám. Kevesen érdeklödnek ennyire, mert lenézik a mesterséget. Igaza van, hogy nem szocialista jellegű szakma, de én már nem tudok mást kezdem. Az öregek szociális otthonába nem megyek. Több esetben felkértek erre. de én visszautasítottam. Azért sem. mert nem vagyok annyira öreg. de főleg az a kötöttség, ami ott van. az én számomra elviselhetetlen lenne. Hallottam én. hogy ott mennyi mindiK veszekedés van. civódnak egymással, kötözködnek. s mindenki a múltjáról mesél, mindig, mindennap ugyanazt. Igazán hálás vagyok, hogy ennyire megért engem. De azt nem ajánlom, hogy erre a szakmára adja a fejét, még ha viccből mondta is. Fiatal, van ereje, idegzete a viaskodáshoz, nem is bölcs annyira, hogy az életet tisztes távolbői mérlegelje. Meg aztán, ahogyan elnézem a ruháját, figyelem a kérdéseit, bizony isten nem nézek ki magából annyi természetességet, hogy lyukas kalappal kérjen kenyérre valót. Ennél szemérmesebbnek látom, s az ma is igaz, hogy szemérmes kuldusnak üres a tarisznyája. Viszszautasítom azt. hogy a féltékenység beszél belőlem. Nem hiszem el, hogy ezt feltételezné rólam. A konkurrencia persze Itt sem jó. de ez a város elbír egy-egy embert még, ebben a szakmában. Ne nevessen ki, ezt nagyon őszintén mondom. Bocsásson meg, erről nem beszélek. Nekem csak Jelenem van, múltam nincsen. Az a fővárosi úr is a múltam iránt érdeklődött, ez az. amiről nincs mit mondanom. Lehet, hogy most fölébresztettem a kíváncsiságát, de nem mindegy az magának, hogy ki voltam? Most látja, itt vagyok a gimnázium előtt. Szívesen elviszem a lakásomra, azt is megmutatom... Az észjárásomat csodálja? Meg a tájékozottságomat? Mondtam már. hogy ne tételezzen fel rólam semmit régi könyvek alapján: én nem ostoba írói fantázia szüleménye vagyok. Nem tartozom a betlehemi könyörületesek vagy könnyzacskót ingerlő szánalmasok közé. Sajnálom, hogy elmegy. Most éppen, amikor felerősödölt a langyos szél. Tavasszal, április tájon már nagyon várom a napsugarakat. Behunyom a szememet, az arcomat a napba tartom. Olyan jó. kellemes, úgy érzem ilyenkor, hogy harminc esztendővel fiatalabb leszek. S ilyenkor boldog ls vagyok. Szeretem a meleget. Nagyon nehéz a tél. Nem is bírom sokáig az utcán. Többnyire abból élek. amit más évszakokban keresek. Azért ne irigyeljen. Ez túlzás. Tudja maga ls. egészen biztosan tudja, hogy minden ember saját boldogságának vagy boldogtalanságának a megteremtője. A körülmények meghatározó szerepűek, de az okos ember képes bánni a körülményekkel is. Ezáltal tudja elviselhetővé tenni az életet. Kedves uram. az pedig régi bölcsesség. hogy abszolút boldogság nincsen. Aki viszont mindig haragban van a világgal, az elsősorban önmagával nem tud megbékélni. Sok ilyen szerencsétlen járja a földet. Ne mondja, hogy csak természet dolga ez, mert legalább annyira a józan észé is. Kérem, ne ugrasson, nem vagyok lebukott dzsentri., mondom, a jelenről szívesen. Áldja meg az isten, ha van ideje, máskor is szíveser, látom. Na igen... én elsősorban az emberek jószántából élek... bizonyára elfelejtette... Köszönöm, uram... nagyon köszönöm. Mondom: művem szerzői film lenne. Univerzalitásom szintén a gyermekkor méhében fogant. Sokoldalúságomra már akkor felfigyeltek, amikor látták, hogy a zsíros kenyeret, amit magam kentem, ugyanén fogyasztom el. Ismerőseimet több ízben elbűvöltem, hogy olvasni is tudtam, valamint úszni is. Noha közismert, hogy ez két teljesen különböző dolog. Szerzői filmemet tehát én írom a saját alapötletemből. Magam leszek a rendezője, én fényképezem, valamint a díszleteket és a ruhákat is megtervezem. Emellett rendezői intencióim alapján magam játszom a főszerepet. Így a stílustörés lehetősége már eleve kizárva (a többiekkel együtt). f Filmemnek a hagyományos értelemben véve természetesen nem lesz cselekménye. Pontosabban az az eseménysor, amely laza epizódok segítségével összekapcsolja a film öt perccel ezelőtti részeit az öt perccel később sorra kerülő részletekkel, pusztán csak ürügy. Ha röviden akarnám summázni eredendő lényegét, arra lennék kényszerülve, hogy a cselekmény vázára hagyatkozzam. Filmem azzal k<"dődne, hogy a főhős sírján kinő egy tölgyfa. A következő képek azt mutatnák. amint a főhős magáévá teszi egy elhagyott víkendházban azt a nőt, akit délután Ismert meg, aki olyan őszinte volt hozzá, mint még senki az életében, és aki a nászt követően örökre eltűnik. Ellenpontként hatna a következő képsor: egy zsúpfödeles kis falusi ház kemencés szobájában a főszereplő, mint serdülő kisgyermek, az ábácét tanulja. Lábainál egy magyar puli, a falon kakukkos óra. Mint látható, a film felbontja az idő hagyományos rendjét. A történések különböző rétegeit illeszti egymás mellé, hogy lehetővé tegye az emberi sorsokban való teljes elmerülést A film egyik centrális középpontja lenne az a képsor. amikor a főhős kétségbeesetten keresi azt a nőt. aki akkor, ott, úgy és anynyira őszinte volt hozzá (vő: víkendház). Színhely: a Népstadion zsúfolt lelátói. A kamera egészen közel menne, premier plánban kezdené mutatni a nézőket. Kövér bácsi... A főhős elszomorodik: ez nem Ö... Lófogú, rágógumit majszoló férfi... A főhős még szomorúbb ... Q sem az... Gyermek, akinek fején papírcsákó van. és közben trombitát fúj... A főhős teljesen szomorú: ez sem az a nő, aki ott. a víkendházban... A kamera most a pályát veszi: futkosó lábak, izzadt arcok, csapzott hajak, zuhanás, bíró a síppal ... Nem, nem. Egyik sem a nő... Most hirtelen felmorajlik a nézőtér: totál plán, góóóóól... A főszereplő leverten, végtelenül magányosan áll a nyolcvanezer ember között. A stadion nagyórája fél hatot mutat... Már most felhívnám azonban az érdeklődők figyelmét, hogy ne hagyják magukat félrevezetni az ún. külső cselekménytől. Ez ugyanis látszólag egy tudományos kutató tragédiája, aki a dezoxiribonukleinsav tömegméretű előállításáért ugyan Nobel-díjat kap. de időnként elhatalmasodik rajta biszekszualitása, amitől csak az a nő tudná megmenteni, aki akkor, ott, a víkendházban... A film értelmezésének azonban több rétege van. 1. Az ember elidegenedése. 2. Az ember elmagányosodása. 3. Az ember társtalansága. 4. A technikai civilizáció káros hatása. 5. A tudatalatti ösztönökkel való meghasonlás. 6. A haladás szolgálata. 7. Ellentmondásos korban élünk, amikor minden a változás állapotában van. Ezek a rétegek természetesen állandóan kölcsönhatásban vannak egymással. Mint mondottam, tipikusan magyar film lesz az enyém. Szerepelni fog benne tehát egy vonat. Vonat nélkül egy magyar film olyan, mint a Fellini-mű meztelenség nélkül, az Antonioni-alkotás premier plánok nélkül. A vonat síneken fog menni. A síneket fölülről fogjuk fényképezni, a váltókkal együtt. Ez jól ki fogja majd fejezni a főhős bizonytalanságát, tétovaságát, azt, hogy nem is tudja, tulajdonképpen hogyan folytassa az életét... Közben egy visszhangosított hang hangzik maid fel: „Én nem tudom, hogy miért szeretlek annyira... Én nem tudom, hogy miért sze..." Ekkor ugyanis befut a vonat. Mozdony, egészen közelről fényképezve, zaj felerősítve. Füst, gőz, sípolás. Kocsik. Második, második, második... első osztály. MÁVfelírás, közelről. Szerelvény el, üres sínek, üres sínek közt. kövek közt, talpfa mellett széttört Kinizsi sörösüveg, sörnedv a köveken.., Aztán a főhős lába. Barna, gumitalpú cipők, bokáig érő csukaszürke nadrág, gumifixes zoknik. Lábak elindulnak a kövek között..; Zene... Lábak mennek... Lábak hirtelen megállnak... A talpfán egy katicabogár premier plánban... Lábak átlépik, bogár el. kamera utána, kék ég. bárányfelhők... Váltás. Hatalmas mező. Ahol a föld összeér az éggel, kis ember baktat, jobbról Jegenyefák. Váltás. Lábak. Váltás. Kis ember, nagy mező. Váltás. Főhős sírján levelét hullatja tölgyfa. Ösz. Főhős víkendházban, egyedül. Kamera végigkocsizik; mind a tizenkét szobán, medvebőr, skót wisky, félig szívott cigaretták egy hamutartóban, szél, ablakzörgés, visszhangosított hang: „Én nem tudom, miért sze"... Váltás. Bakancsok, seprű, repülő falevelek. Tölgyfalevelek. Lélekharang. Giling-galang. Főhőst temetik. Főhős koporsóban, pap mellette, gyertyák tartóban, lobognak. Nő oldalt, gyászminiben, kilátszik a harisnyatartója, szintén éjfekete. Lába. Cipője előtt göröngyök. Koporsót eresztik gödörbe. Gyászinduló. Pap keresztet vet, nő nem. Nő lassan leveti a kesztyűjét. Egy hang: — Még élhetett volna. Egy másik hang: — Azt mond iák, teljesen szétverték a fejét Váltás. Nő gyorsan leveti a melltartóját. Víkendház, medvebőr, skót wisky. Főhős: — Gyönyörű vagy. Nő: — Én nem tudom, miért sze ... Kamera hátát mutatja, le egészen a bokájáig. Zene, kép elhomályosul. Vége. Fine, The End, Ende. Konyec ... Természetesen indulni fogunk a fesztiválon is, igen, ott. a tengerpartin. A női főszereplő természetesen amatőr lesz. Teljesen amatőr. Szűz arcot akarok szerepeltetni. Nem szeretem, ha valaki rutinosan megjátssza a romlottságot. Azt akarom, hogy a hősnő üdén legyen romlott, teljesen tanulatlan profi legyen. Elegem van az ismert arcokból. Elvégre olyan filmet akarok csinálni, amilyen még soha nem volt. Holnap veszek magamnak egy simléderes sapkát, egy viseltes garbót és egy' szócsövet. Holnaputántól: forgatunk.