Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-31 / 201. szám

Papp Zoltán HA ÉN EGYSZER FILMET CSINÁLNÉK iifíí *' * • * í \ • i* XT/ -.4. I m ­• u will \ IY^Í !;Au(// II • ;I % 2 * ^m M > i t ^ A • -« lSífft STEFÁNIÁI EDIT ősz T. NAGY IRÉN GÖMBTARTÁLY ... az természetesen első­filmes alkotó szerzői filmje lenne. Valamint művészfilm. Ha visszagondolok változé­kony gyermekkoromra, rá kell döbbennem, hogy tulaj­donképpen már akkor, a vi­lággal való ismerkedés első tétova, ámbár azért már tu­datos pillanataiban megérez­tem: nem, én nem csinálha­tok kommerszfilmet. Legény­koromban a rum divatozott, fél deci Dock-ot ittam min­dig, öt forintért, pedig már kettőhetvenért kaphattam volna kommerszet is. Nem kellett. Mondom, művészfilmet csi­nálnék. Annál inkább azt, mert szent meggyőződésem, hogy egy film értéke egyál­talán nem a nézőszámtól függ. Nos, engem se tévesz­tenek meg azok a milliók, akik egyes filmek vetítésére tódulnak. Az igazi érték igazi érték akkor is. ha az egész világon mindössze öt­venen tekintik meg az elő­adást. s még akkor is. ha a megjelentek fele családtag, a másik felének egyharmada pedig ingyenjegyes. Filmem természetes ma­gyar film lenne. Eredendően, mondhatni lényegbevágóan magyar. Mindazonáltal: alapvetően európai. Szilárd meggyőződésem ugyanis, hogy csak akkor ha­jazhatjuk a világszínvonalat, csak az esetben érhetünk el átütő sikereket, ha specifi­kusan magyar problémavilá­gunkat a kor reprezentatív filmnyelvén tolmácsoljuk a világnak. Ezért tehát mindenekelőtt Bürgősen megismerkednék a reprezentatív filmnyelv je­lenlegi állagával. S minthogy az azt sűrítő alkotásokat ha­zánkban egyáltalán nem vagy csupán elvétve mutat­ják be. ezért külföldre utaz­nék — az óramutató járásá­val ellentétes irányba, ter­mészetesen. A magyar valóságot ugyan­is már ismerem. Törzsvendég vagyok a Dick and Dock bárban, a la carte ebédelek az Arany Pávában, többször utaztam villamoson, munka­helyemen ismerősöm a por­tás. sőt még a takarítónő is. valamint amikor egyszer fél­óráig vesztegelt vonatunk Kiskunlacházán. akkor be­hatóan elbeszélgettem az ál­lomásfőnök helyettesével, mi­után a restiben nem volt 6ör. föllép nála a kitaszítottság érzése. Pedig nem taszították, csak egy munkahelyről elvették, elküldték és nem szám­űzték egy lakatlan szigetre. Bizonyára olvasott már ar­ról, hogy meg nem értett emberek világfájdalmat sikoltva riognak a társadalomban. Kitaszítottak ezek? Nem, szub­jektív érzésükben van egy ilyen hiedelem, de a való­ságban semmilyen lényeges dolog nem történt sem az emberiséggel, sem velük. Ugye megért engem: az én élet­bölcsességem messzire van attól a kicsinyes, acsarkodó világtól, amelyben az egymással szembenálló konchúzók jajgatnak és üvöltenek. Én ezeknek a józan pillanatú ke­gyelmükből élek. a társadalom kellős közepén. Ne nézzen rám ilyen furcsán. Tán csak nem detek­tívnek tetszik lenni? Örülök, hogy nem az. de ne mond­jon olyat, hogy én álcázott professzor vagyok. Egészen megzavar e feltételezéseivel. Inkább figyelje meg, milyen langyos, jó levegőt lobogtat a déli szél. Ezt érdemes él­vezni. Mikor délről fúj, mindig enyhülést hoz. sokan nem veszik észre. Akinek az élete az utcákon folyik el. az nagyon szereti az enyheséget hozó déli szelet, örül en­nek a kövező, meg a tetőfedő, a rendőr és az újságárus, a szállító meg a rakodó. Látja, kérem, ezt sem tudta, mert nincsen kapcsolatban az időjárással. A nyár szép, kellemes, de a forróság kínozza azokat, akik az utcákon lótnak-futnak. A tél is azoknak öröm, akik fűtött szo­bákból és a ródlipályákról élvezik, de mink ilyenkor mindig a déli szelet várjuk; jöjjön és fújjon a déli szél. Ne gondolja, hogy bogaras vagyok. Minden ember a saját szempontjából ítélkezik a természet és a társadalom dolgaiban. Ha kirándulásra indul és eső keveredik, szid­ja az időjárást, a szántóvető meg örömében körbetán­colja az udvart. Indulni akar? Ráér, engem ne féltsen. Majd holnap bepótolom a beszélgetés miatt elszala.itott keresetet. Örü­lök inkább, hogy kíváncsi volt rám. Kevesen érdeklödnek ennyire, mert lenézik a mesterséget. Igaza van, hogy nem szocialista jellegű szakma, de én már nem tudok mást kezdem. Az öregek szociális otthonába nem megyek. Több esetben felkértek erre. de én visszautasítottam. Azért sem. mert nem vagyok annyira öreg. de főleg az a kötöttség, ami ott van. az én számomra elviselhetetlen lenne. Hal­lottam én. hogy ott mennyi mindiK veszekedés van. ci­vódnak egymással, kötözködnek. s mindenki a múltjáról mesél, mindig, mindennap ugyanazt. Igazán hálás vagyok, hogy ennyire megért engem. De azt nem ajánlom, hogy erre a szakmára adja a fejét, még ha viccből mondta is. Fiatal, van ereje, idegzete a vias­kodáshoz, nem is bölcs annyira, hogy az életet tisztes tá­volbői mérlegelje. Meg aztán, ahogyan elnézem a ruháját, figyelem a kérdéseit, bizony isten nem nézek ki magából annyi természetességet, hogy lyukas kalappal kérjen ke­nyérre valót. Ennél szemérmesebbnek látom, s az ma is igaz, hogy szemérmes kuldusnak üres a tarisznyája. Visz­szautasítom azt. hogy a féltékenység beszél belőlem. Nem hiszem el, hogy ezt feltételezné rólam. A konkurrencia per­sze Itt sem jó. de ez a város elbír egy-egy embert még, ebben a szakmában. Ne nevessen ki, ezt nagyon őszin­tén mondom. Bocsásson meg, erről nem beszélek. Nekem csak Je­lenem van, múltam nincsen. Az a fővárosi úr is a múltam iránt érdeklődött, ez az. amiről nincs mit mondanom. Le­het, hogy most fölébresztettem a kíváncsiságát, de nem mindegy az magának, hogy ki voltam? Most látja, itt vagyok a gimnázium előtt. Szívesen elviszem a laká­somra, azt is megmutatom... Az észjárásomat csodálja? Meg a tájékozottságomat? Mondtam már. hogy ne téte­lezzen fel rólam semmit régi könyvek alapján: én nem ostoba írói fantázia szüleménye vagyok. Nem tartozom a betlehemi könyörületesek vagy könnyzacskót ingerlő szá­nalmasok közé. Sajnálom, hogy elmegy. Most éppen, amikor felerő­södölt a langyos szél. Tavasszal, április tájon már nagyon várom a napsugarakat. Behunyom a szememet, az arco­mat a napba tartom. Olyan jó. kellemes, úgy érzem ilyenkor, hogy harminc esztendővel fiatalabb leszek. S ilyenkor boldog ls vagyok. Szeretem a meleget. Nagyon nehéz a tél. Nem is bírom sokáig az utcán. Többnyire ab­ból élek. amit más évszakokban keresek. Azért ne irigyeljen. Ez túlzás. Tudja maga ls. egé­szen biztosan tudja, hogy minden ember saját boldogsá­gának vagy boldogtalanságának a megteremtője. A kö­rülmények meghatározó szerepűek, de az okos ember képes bánni a körülményekkel is. Ezáltal tudja elvisel­hetővé tenni az életet. Kedves uram. az pedig régi böl­csesség. hogy abszolút boldogság nincsen. Aki viszont mindig haragban van a világgal, az elsősorban önmagá­val nem tud megbékélni. Sok ilyen szerencsétlen járja a földet. Ne mondja, hogy csak természet dolga ez, mert legalább annyira a józan észé is. Kérem, ne ugrasson, nem vagyok lebukott dzsentri., mondom, a jelenről szívesen. Áldja meg az isten, ha van ideje, máskor is szíve­ser, látom. Na igen... én elsősorban az emberek jó­szántából élek... bizonyára elfelejtette... Köszönöm, uram... nagyon köszönöm. Mondom: művem szerzői film lenne. Univerzalitásom szintén a gyermekkor méhében fo­gant. Sokoldalúságomra már akkor felfigyeltek, amikor látták, hogy a zsíros kenye­ret, amit magam kentem, ugyanén fogyasztom el. Is­merőseimet több ízben elbű­völtem, hogy olvasni is tud­tam, valamint úszni is. No­ha közismert, hogy ez két teljesen különböző dolog. Szerzői filmemet tehát én írom a saját alapötletemből. Magam leszek a rendezője, én fényképezem, valamint a díszleteket és a ruhákat is megtervezem. Emellett ren­dezői intencióim alapján ma­gam játszom a főszerepet. Így a stílustörés lehetősége már eleve kizárva (a többi­ekkel együtt). f Filmemnek a hagyományos értelemben véve természete­sen nem lesz cselekménye. Pontosabban az az esemény­sor, amely laza epizódok se­gítségével összekapcsolja a film öt perccel ezelőtti ré­szeit az öt perccel később sorra kerülő részletekkel, pusztán csak ürügy. Ha röviden akarnám sum­mázni eredendő lényegét, ar­ra lennék kényszerülve, hogy a cselekmény vázára hagyat­kozzam. Filmem azzal k<"dődne, hogy a főhős sírján kinő egy tölgyfa. A következő képek azt mu­tatnák. amint a főhős ma­gáévá teszi egy elhagyott ví­kendházban azt a nőt, akit délután Ismert meg, aki olyan őszinte volt hozzá, mint még senki az életében, és aki a nászt követően örökre eltű­nik. Ellenpontként hatna a kö­vetkező képsor: egy zsúpfö­deles kis falusi ház kemen­cés szobájában a főszereplő, mint serdülő kisgyermek, az ábácét tanulja. Lábainál egy magyar puli, a falon kakuk­kos óra. Mint látható, a film fel­bontja az idő hagyományos rendjét. A történések külön­böző rétegeit illeszti egymás mellé, hogy lehetővé tegye az emberi sorsokban való teljes elmerülést A film egyik centrális kö­zéppontja lenne az a kép­sor. amikor a főhős kétség­beesetten keresi azt a nőt. aki akkor, ott, úgy és any­nyira őszinte volt hozzá (vő: víkendház). Színhely: a Nép­stadion zsúfolt lelátói. A ka­mera egészen közel menne, premier plánban kezdené mutatni a nézőket. Kövér bácsi... A főhős elszomoro­dik: ez nem Ö... Lófogú, rágógumit majszoló férfi... A főhős még szomorúbb ... Q sem az... Gyermek, aki­nek fején papírcsákó van. és közben trombitát fúj... A főhős teljesen szomorú: ez sem az a nő, aki ott. a ví­kendházban... A kamera most a pályát veszi: futkosó lábak, izzadt arcok, csapzott hajak, zuhanás, bíró a síp­pal ... Nem, nem. Egyik sem a nő... Most hirtelen felmorajlik a nézőtér: totál plán, góóóóól... A főszerep­lő leverten, végtelenül ma­gányosan áll a nyolcvanezer ember között. A stadion nagyórája fél hatot mutat... Már most felhívnám azon­ban az érdeklődők figyelmét, hogy ne hagyják magukat félrevezetni az ún. külső cse­lekménytől. Ez ugyanis lát­szólag egy tudományos ku­tató tragédiája, aki a de­zoxiribonukleinsav tömeg­méretű előállításáért ugyan Nobel-díjat kap. de időn­ként elhatalmasodik rajta biszekszualitása, amitől csak az a nő tudná megmenteni, aki akkor, ott, a víkendház­ban... A film értelmezésének azonban több rétege van. 1. Az ember elidegene­dése. 2. Az ember elmagányoso­dása. 3. Az ember társtalansága. 4. A technikai civilizáció káros hatása. 5. A tudatalatti ösztönök­kel való meghasonlás. 6. A haladás szolgálata. 7. Ellentmondásos korban élünk, amikor minden a vál­tozás állapotában van. Ezek a rétegek természe­tesen állandóan kölcsönha­tásban vannak egymással. Mint mondottam, tipikusan magyar film lesz az enyém. Szerepelni fog benne te­hát egy vonat. Vonat nélkül egy magyar film olyan, mint a Fellini-mű meztelenség nélkül, az Antonioni-alkotás premier plánok nélkül. A vonat síneken fog men­ni. A síneket fölülről fogjuk fényképezni, a váltókkal együtt. Ez jól ki fogja majd fejezni a főhős bizonytalan­ságát, tétovaságát, azt, hogy nem is tudja, tulajdonkép­pen hogyan folytassa az éle­tét... Közben egy visszhan­gosított hang hangzik maid fel: „Én nem tudom, hogy miért szeretlek annyira... Én nem tudom, hogy miért sze..." Ekkor ugyanis befut a vo­nat. Mozdony, egészen közelről fényképezve, zaj felerősít­ve. Füst, gőz, sípolás. Ko­csik. Második, második, má­sodik... első osztály. MÁV­felírás, közelről. Szerelvény el, üres sínek, üres sínek közt. kövek közt, talpfa mel­lett széttört Kinizsi sörös­üveg, sörnedv a köveken.., Aztán a főhős lába. Bar­na, gumitalpú cipők, bokáig érő csukaszürke nadrág, gu­mifixes zoknik. Lábak elin­dulnak a kövek között..; Zene... Lábak mennek... Lábak hirtelen megállnak... A talpfán egy katicabogár premier plánban... Lábak átlépik, bogár el. kamera utána, kék ég. bárányfel­hők... Váltás. Hatalmas mező. Ahol a föld összeér az éggel, kis ember baktat, jobbról Jege­nyefák. Váltás. Lábak. Váltás. Kis ember, nagy mező. Váltás. Főhős sírján levelét hul­latja tölgyfa. Ösz. Főhős víkendházban, egye­dül. Kamera végigkocsizik; mind a tizenkét szobán, medvebőr, skót wisky, félig szívott cigaretták egy hamu­tartóban, szél, ablakzörgés, visszhangosított hang: „Én nem tudom, miért sze"... Váltás. Bakancsok, seprű, repülő falevelek. Tölgyfalevelek. Lélekharang. Giling-galang. Főhőst temetik. Főhős ko­porsóban, pap mellette, gyertyák tartóban, lobog­nak. Nő oldalt, gyászminiben, kilátszik a harisnyatartója, szintén éjfekete. Lába. Cipője előtt göröngyök. Koporsót eresztik gödörbe. Gyászinduló. Pap keresztet vet, nő nem. Nő lassan leveti a kesz­tyűjét. Egy hang: — Még élhetett volna. Egy másik hang: — Azt mond iák, teljesen szétverték a fejét Váltás. Nő gyorsan leveti a mell­tartóját. Víkendház, medvebőr, skót wisky. Főhős: — Gyönyörű vagy. Nő: — Én nem tudom, miért sze ... Kamera hátát mutatja, le egészen a bokájáig. Zene, kép elhomályosul. Vége. Fine, The End, En­de. Konyec ... Természetesen indulni fo­gunk a fesztiválon is, igen, ott. a tengerpartin. A női főszereplő termé­szetesen amatőr lesz. Telje­sen amatőr. Szűz arcot aka­rok szerepeltetni. Nem szeretem, ha valaki rutinosan megjátssza a rom­lottságot. Azt akarom, hogy a hős­nő üdén legyen romlott, tel­jesen tanulatlan profi le­gyen. Elegem van az ismert ar­cokból. Elvégre olyan filmet aka­rok csinálni, amilyen még soha nem volt. Holnap veszek magamnak egy simléderes sapkát, egy viseltes garbót és egy' szó­csövet. Holnaputántól: forgatunk.

Next

/
Thumbnails
Contents