Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-30 / 200. szám

\A kifáradó* ellen Afct írja Koltai Tamás a Népszabadság augusztus 29-i számában a hazai szabadtéri színházak nyári műsorának összegező értékelésében, hogy „Szegeden a kifáradás jelei mutatkoznak", „Szeged önmagát ismétli". Nem értek ugyan egyet minden megállapításával, így pl. azzal, hogy a Tragédia — akár a Háry és az Erkeloperák — „lejátszott müvek". Sőt: úgy vélem, az lenne jó, ha a szabadtéri játékok a hazai színházak hallgatólagos beleegyezésével megszereznék a Tragédia előadásának mintegy a monopóliumát. Madách remekét csak itt lehessen látni évente — új meg új rendezésben, Proteusként megújhódó arculattal —, s a jegyhez mellékeljük olcsó, tömegkiadásban, zsebbe férő alakban a Tragédia szövegét a látogató nyelve szerint magyar, szerbhorvát, szlovák, német, orosz, angol, francia, valamint eszperantó nyelven. A Tragédiának kitűnő fordításai vannak e nyelveken, s kellő propagandával ezek évről évre új közönséget vonzhatnak városunkba. Nem vitatnám azonban Koltai Tamás további észrevételét: „Itt új invencióra van szükség: a Dóm téri előadásra alkalmas darabokra (ha vannak ilyenek), és valóban nemzetközi színvonalú zenés produkciókra. Szegeden népszínházat kell csinálni, sok leleménnyel". Sokszor hajtogatott álláspontomat ismételném meg: az új invenció, amelyre szükség van, a régi: Balázs Béláé. Azt kellene immár annyi tanulság után komolyan venni, s hozzálátni megvalósításához. A szomszéd népek kultúrájában széjjelnézni, ott kereskedni mind előadások, mind a közönség végett. A jól bevált orosz, ukrán balett mellett szerb, horvát, román, bolgár, szlovák, cseh együtteseket meghívni, először csak egyet, aztán kettőt-hármat, s évente többet. Operaegyüttest is, lehetőleg nemzeti operáikkal, népiegyütteseket is egy-egy estet betöltő táncjátékaikkal, népi játékokkal. S úgy, ahogyan Balázs Béla javasolta: minden kiegészítő műsort kelet-európai nézőpontból tekinteni. A Szegedi Nyári Tárlat az idén sikeresnek mondható. De miben különbözik a Téli Tárlattól, a Délalföldi Tárlattól, a Vásárhelyi Öszi Tárlattól? Mi adná sajátos jellegét? Ha jövőre meghívnánk a kiállítók közé pl. szerb és román művészeket, két év múlva pedig ukránokat, szlovákokat, cseheket. És így tovább. Gyula most Szeged konkurrensévé nőtte ki magát. Vetélytársból segédcsapatot szervezhetnénk, ha a gyulai várjátékok mintegy betagolódnának a Szegedi Ünnepi Hetek programjába, ha műsornapjai fogaskerékként illeszkednének a szegedi játéknaptárba. A Dóm előtti színpad üres napjain autóbuszok vihetnék át a vendégeket Gyulára. így aki Szegedre jött, néhány napját belterjesebben aknázhatná ki. Ugyanígy lehetne a szegedi nyár programjába iktatni a testvérvárosnak, Szabadkának bunyevác aratóünnepségét, vagy a bajai dunamenti folklórfesztivál programját is. Ezek ma már nem távolságok, s ügyes együttműködéssel valamennyi város nyerne a programok ilyen egybehangolásán. Adna még bizonyos specialitást a Szegedi Szabadtéri Játékoknak, ha a külföldi vendégek meghívásában egy következetes törekvés érvényesülne, az, hogy külföldön élő, világhírű magyar énekeseket nyerjünk meg — ugyancsak monopóliumként — szegedi szereplésre. Kónya Sándor, Carelli Gábor és mások az utóbbi években gyakran megfordultak itthon. Miért ne lehetne hazalátogatásukat úgy időzíttetni velük, hogy ebben az időszakban jöjjenek, s lépjenek föl színpadunkon. Ez újból nagy vonzóerőt adna a szegedi nyár műsorainak. S mindezzel koránt sincs kimerítve a lehetőség, az „új invenció". Mint eddig még majd minden évben, most is megkezdődik a vita a szabadtéri játékok jellegéről, jövőjéről. Az első hangot Koltai Tamás leütötte. A második ez a kis hozzászólás. Nyilván következnek a többiek is. Péter László Miévt Is kell a házgyár? , A l\fé' lakótelep Házgyárból eredő paneles héttérként felhasználva, né- lentenek." (Nemes—Szelényi: építkezésről nemigen lehet hány érdekes eléjük helye- A lakóhely, mint közösség.) beszélni anélkül, hogy ne ke- zett iskolával. üzleti köz- S még egy utolsó idézet Le rüljön szóba a lakótelep, ponttal stb. megélénkítsük Corbusier-től: „A természeAzért nem. mert házgyári az egészet." tes környezet ott szerepel a lakásokat szűk telkeken, „ idézé- möi urbanizmus *törvényfoghíjakon építeni nem b\s.erT^miértt tábl?in?k" élükén a követgazdaságos, csak jól élőké- ugy hlJ"®e™ kező háromságban: tiszta szítétt előre közművesített, - z^rSSrTSSS^8^ rKé tűnik, az előbb emlílósítható meg. hogy a ház- "k fS" tett ellentmondás mégiscsak gyár által ontott panelekből £ L / FareS L « Vü " átszól*©*, akár több évig is lehet fo- a{5S? Jfi. A Corbusier által megjelyamatosan építkezni. Tehát '"^Lf LlT^l 1ö1* -háromság" megtalálhaHárom !JC? lakótelep-szerűen A '""cto" tó minden hazai lakótelepen, Igen ám. de a. lakótelepi SJA g^p^Í T^^rt^ lS a tSrKS ~ ÍZ™ b£ygÓVárOS°k Odessza^ és Tarján^' is kft£ háLvári házakra art mond ^ alvóvárosofc esik a városhoz, benne van, ják^rá hogy ^almL st fA ^^ s különbözik Az vár. holott a városi ember letve a környezet és az em- más kérdés, hogy a téglavárosi környezetre vágyik. ber viszonyának egymásra . .az _ i AZt thi™ fbbeV hatásának uelemeit még alig épftőipar P1 iparosodásának Inmi tevedésnek lehetünk ismerjük, hiszen ezek a kö- elemi iskoláját s ezzel vydé™, lítf vetelmények nemcsak ná- együtt a lakótelep-építésnek Zoltán A XX szazad épité- _ is csak az elemi iskoláját szete című könyvéből: ,.A lunk- mindenütt a világon , , , , , háború utáni időben mind- újkeletűek. Zöld legyen és Q^ÜU hóSddnto^n inkább tudatossá vált, hogy nyugodt — lüktető és váró- sjv^ak voltak mint ami az építészeti egyéniség kul- sias: ellentmondásnak lát- lyen sivórságot' a paneibőí túsza ma már alig fér meg szik. pedig körülbelül ilyen épüit házgyári házakról azokkal a szociális felada- elképzeléseink vannak lakó- képzelünk s az egyes házak tokkal, melyeket... a gyor- helyünkről. megjelenésének egyhangúsásan növekvő lakosság részé- A szociológusok szerint az egész lakótelep hanre szükséges lakások előte- bár a hazai új lakótele- g^y értéket megszabta. A remtésével az egyes álla- pek beépítési módjukat te- ^rev típu.terveken Tarjónmoknak meg kell oldaniok. leintve élesen különböznek a bajl ^ lehetett lazítani s Kialakult a "háttérépítészeU szuburboktól. az őket elfog- menten kidermt hogy ' a fogalma, vagyis igyekeznünk laló népesség jellege, mind téglablokkolból ' nemcsak kell lakótelepeinket, város- demográfiai, mind társadal- csupasz kubusokati hanem régióinkat lehetőleg gyorsan ml szerkezete, valamint az például szalagházakat" és megépíthető, előre gyártott általuk megtestesített élet- íves alaprajzú házat lg le_ szerkezetekből álló egységek- forma és értékrendszer fel- het építeni bői létrehozni — kockáztat- tevésünk szerint közel áll Az iskolát a házgyárral is va és megengedve bizonyos ahhoz, amit az amerikai és ki kg]1 ^^ Az egyhangúságot - hogy az- növekvő mértékben a nyu- 1971.ben klkerü16 p'anelháután ezeket az épületeket gat-európai kertvárosok je- ^ az 0-szérla előrelátha„Ellendő" kiadások Vaskos csomagot hozott a postás az első gimnazista Karcsi anyukájának még az elmúlt tanév végén. Amilyen „kilókkal mérhető" volt a küldemény, olyan volt az ára ls: háromszázegynéhány forintnyi utánvéted díj hagyta el tüstént a sóhajtozó anyuka pénztárcáját. Hogy ml volt a vaskos csomagban? Könyvek. Pontosabban: szakkönyvek, a Műszaki Könyvkiadó által forgalomba hozott, egyetemi hallgatóknak. diplomás felnőtteknek szánt szakkönyvek. S, hogy miért vásárolta meg Karcsi anyukája ezeket az áruk szerint is súlyos köteteket? Illendőségből! Azért, mert a „vonatkozó" tantárgy tanárbácsija egyszerűen lediktálta azoknak a haszonnal forgatható szakkönyveknek címlistáját, amely kötetek megvásárlása egyáltalán nem kötelező, de ha valaki netalán mégis a birtokukba jut, az feltétlenül nyújtottabb léptekkel halad előre az újabb ismeretek dzsungelében. A háromszáz-egynéhány forintnyi összeg tehát nem „kötelezően" vándorolt át a postás zsebébe — a túl lelkes Karcsi keltette illendőségből csupán. És éppígy az illendőség inspirálta azt a szülői munkaközösséget is, amely —, mint annak idején olvashattuk — hasonlóképp egy háromszáz forintnyi összeg azonnali befizetésére buzdította tagjait: az érettségiztető tanárok megajándékozásának illendősége. Itt tartottunk az elmúlt tanév végén. Azt addigra már elérte az a sokat emlegetett miniszteri rendelet, hogy a gyűjtögetés —, mint legális mozgalom — többékevésbé megszűnt az iskolákban, ám az illendőségből való vásárolgatásra még alig néhány hónapja is számos szomorú példát találhattunk. És alighanem találunk még a most startoló, új tanévben is! Mert — miként az „adatok" mutatják — ez most a legerősebb iskolai szokás, a legtöbb hívet toborzó divat. Pecsétes papír nem írja elő bizonvos összegek helyváltoztatását? Sebaj, parancsot adnak arra a jó öreg konvenciók. Nem kötelező a szakkönyvvásárlás? Nosza, itt az a háromszázegynéhány forint, nehogy megváltoztassa „eddigi jó véleményét" a listát lediktáló tanár. A korábbinál szerényebb bankettre készül az iskola? Nosza, mutassuk meg. milyen is az igazán hagyó szép emlékeket „együttlét". S mindezt azért, mert így illik, így szokás. Így parancsolják, a nemesnek aligha minősíthető hagyományok. Hogy e mostanában oly erősen újraéledő tradíciók időszerűtlenné váltáról mikor jelenik majd meg egy miniszteri rendelet? Félnivaló, soha! S ha netalán mégis megjelenne, ennek a szabályozásnak aligalig lenne foganatja. Más útja-módja lenne ennek a hagyományüldözésnek! Az például, hogy az elengedhetetlen — és elsősorban a szülőknek szóló — magyarázatok nélkül semmiféle szakkönyvlistákat ne diktáljanak le a tanárbácsik, s éppígy, már eleve tiltsák meg a „jó emlékeket" hagyó búcsúztatásokat is. Mivel az okozatokat általában az ok szüli, elsősorban az illendősködés lehetőségei „szüntetendők" meg; azok a kis csatornácskák „tömítendők" el, amelyeken olyan könnyen tudnak elúszni azok a jobb sorsra érdemes forintok. Az iskolavezetők felelőssége — ez az, amit e kényesebb témán eltűnődve különös erővel kell hangsúlyozni. Az a jó értelemben vett fegyelemtartás, amely nemcsak a pontos órakezdésre. a szintén pontos naplóvezetésre, de ezeken túl a „kevésbé kézzel fogható" dolgokra is kellő figyelmet fordít. Akácz László Nemzetközi erdészverseny Szegeden Sok érdekességet, izgalmat fel a csehszlovákiai techniígérő vetélkedő kezdődik kumok vezetői, s kezdemészeptember 1-én, hétfőn Sze- nyezésükre Trutnovóban geden: az Erdészeti Techni- meg is tartották az első „erkum rendezésében nemzet- dészviadalt". A következő évközi erdészversenyre kerül ben az NDK látta vendégül 60r- a szocialista országok erdéA vetélkedősorozat gondc- szeti technikumainak diáklatát még 1967-ben vetették jait. Itt a Swerin melletti IIIM | Raben-Steinfeld volt a versenyek színhelye. Most 1969-ben Magyarországra esett a választás, s j éppen nálunk, Szegeden; gyűlnek majd össze a baráti országok ifjú erdészeinek legjobb, legügyesebb képviselői. A verseny első napján, hétfőn az Erdészeti Technikumban köszöntik a bulgáriai Teteven, a csehszlovákiai Trutnov, Banska-Stiavnica, Pisek, a lengyelországi Rzepin, Brynek, az NDK-beli Swarzburg, Raben-Steinfeld, Ballenstedt és a szovjetunióbeli Lubny város erdészeti technikumának diákjait, tanárait, majd — a szegedi és a soproni technikumok — tanulóinak részvételével megkezdődnek a vetélkedők. A szeptember 5-én, pénteken záruló program keretében többek között favágás, kispuskalövészet, famagasságmérés, elsősegélynyújtás, távolságbecslés, fafaj-meghatározás szerepel. A versennyel egyidőben nemzetközi szemináriumot is rendeznek az erdésztechnikumi oktatók számára. tóan szerényebb, egyhangúbb lesz, mint majd a későbbleli. A Tarján, úgy hiszem, anélkül, hogy kijelölték volna. Szeged kísérleti lakótelepévé válik, ahol ugyan néha egymással torzsalkodva, de többnyire egyetértésben állnak majd a különböző anyagokból, különböző technológiákkal készült épületek. Fehér Kálmán A Mecsekalján tudományos kutatóállomás épült, amely érdekes munkafeladatot kapott: az évi háromszori-négyszeri „aratással" kísérleteznek itt. A különböző takarmánynövények megfelelő sorozatba állításával — s természetesen a termőföldek öntözésével, műtrágyázásával — ugyanis el lehet érni, hogy ugyanarról a területről évente háromszor vagy négyszer takarítsanak be termést. A bicsérdi kutatóbázishoz 180 holdas telep tartozik, amelyet a közeli Bükkösd-patak vizével öntöznek. Gépesített répaszedés Megkezdődött a cukorrépa betakarítása Csongrád megyében. A nagyobb gazdaságok két éve vásárolták az első répakombájnokat, amelyek nagyon jól beváltak. Az AGROKER Vállalat szegedi telepén most is elegendő korszerű betakarító gép van raktáron, hogy ki tudják elégíteni a nagy idényben jelentkező igényeket. A csehszlovák és NDK gyártmányú gépsorok minden műveletet elvégeznek, kifordítják a földből a termést, lefejelik, kocsira rakják, a levélzetet pedig felszecskázva szállító járműre Ömlesztlk. A megye gazdaságaiban huszonegy ilyen berendezés könnyíti és gyorsítja meg a fontos Ipari növény szedését Á tsz-ek és állami gazdaságok Csongrád megyében több mint nyolcezer holdon termelnek cukorrépát. A holdankénti termés a tavalyihoz hasonlóan jónak ígérkezik. A szegedi járás tiszántúli részein a deszki Kossuth és Táncsics, a tiszaszigeti Búzakalász, a tápéi Tiszatáj, s más környékbeli termelőszövetkezetben 180— 200 mázsára becsülik jelenleg a várható átlaghozamot. A mélyfekvésű Tisza és Maros menti földeken többfelé károkat, egyes táblákon nagyobb kiesést okoztak a belvizek. Ennek a körzetnek a termését a Mezőhegyesi Cukorgyár dolgozza majd fel. Szeged szobrai A bordányl Mgtsz „Munkásőr" eladásra felajánl 1 db 650 cm'-es teher és személy oldalkocsival ellátott „Ural" típ. niMerekpéil újszerű állapotban. Megtekinthető: Bordányban a tsz központi műhelyében. xS. 045 651 MMámamiii Hunfalvy Dános (1820—1SS8) (37.) A magyar tudományos földrajz megteremtőjeként tiszteljük Hunfalvy Jánost, a jeles tudóst. A szegedi panteonban látható szobrát Braun Hadzsy keszílette. SZOMBAT, 1969. AUGUSZTUS 30.