Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-27 / 197. szám

) Nem merítette ki hitellehetőségeit a kiskereskedelem B Magyar Nemzeti Bank a készletek alakulásáról A kis- és nagykereskedelem együttes készletei jelenleg mintegy 1,8 milliárd forinttal alacsonyabbak, mint egy évvel ezelőtt, s nagyjából hasonló a különbség az 1968. év végi készletekhez képest is. Tájékoztatást kaptunk a Magyar Nemzeti Bankban a készletek csökkenésének okairól és tendenciáiról. — A csökkenés fő oka — hangzott a tájékoztatás —, hogy az új mechanizmus indulására nagy tartalékokkal készült a kereskedelem. A kereskedelmi készletek a gazdasági reform bevezetésekor több mint 25 milliárd forintos rekordértéket értek el. A nagy tartalékok birtokában a kereskedelem tartózkodott újabb nagyobb rendelésektől, s az ipari vállalatok egy része a rendelések hiányában a belföldi piac helyett újabb külföldi piacokat keresett. Ezért később, a hazai rendelések újbóli növekedésekor már nem mindig tudott az ipar lépést tartani a kereskedelem igényeivel. — Többször felmerült, hogy vajon a pénzügyi szabályozó eszközök nem ösztönzik-e túlzottan a kereskedelmet készleteik korlátozására, csökkentésére. A tapasztalatok nem ezt igazolják. A Magyar Nemzeti Bank — éppen a vásárlóerő növekedése, s az áruk iránti növekvő kereslet miatt — július eleje óta újabb pénzügyi _ kedvezményeket nyújt a kiskereskedelemnek megfelelő készletek gyűjtéséhez. Lehetővé vált, hogy ha a kereskedelmi vállalat áruértékesítése nem csökken, úgy a készletnövelésre hitelt kaphat, tehát azt nem kell fejlesztési alapjából finanszíroznia. Bár az erről szóló tájékoztatás már másfél hónappal ezelőtt megjelent, a vállalatok e hitellehetőséggel eddig alig éltek. Jogosan feltehető tehát, hogy a megfelelő készletek gyűjtésének nem pénzügyi okai vannak. Az áruellátás további javításának mindenképp az a fő feltétele, hogy az ipar és a kereskedelem minél jobb kapcsolatokat építsen ki, az ipar a piac igényeinek megfelelő választékban elégítse ki a kereskedelem igényeit. — A kereskedelmi készletek egyébként az év eleje óta ismét növekedtek. Ez év márciusában 23 149. júliusban pedig már 23 245 millió forint értékű áruja volt a kis- és nagykereskedelemnek. Azt természtesen nehéz lenne eldönteni, hogy ez az árumennyiség sok vagy kevés, ez elsősorban azon múlik, hogy az árukészletnek milyen az összetétele, megfelel-e a piaci keresletnek. A tapasztalat az, hogy — báláz áruválaszték javult — még mindig hiába keres a vevő egyes közszükségleti cikkeket a boltokban. A hitellehetőségek mindenesetre a kiskereskedelem rendelkezésére állnak, hogy a szükséges árut beszerezzék, a közgazdasági szabályozók vár ható továbbfejlesztése pedig bizonyára még hatékonyabban ösztönzi majd az ipart, hogy az eddiginél is jobban akalmazkodjék a lakosság igényeihez. (MTI) Diákszociális alap A Csongrád megyei tanács végrehajtó bizottságának keddi ülésén többek között megtárgyalták a középfokú oktatás 1968/69. évi tapasztalatait és az új tanév teendőit. Az erről szóló jelentés hangsúlyozza: fokozott mertékben törődnek azzal, hogy a tehetséges munkás- és parasztgyerekek középiskolákban folytassák tanulmányaikat. Ennek érdekében a megyei tanács vb diákszociális alapot létesített. Az év őszétől kezdve 80 hátrányos helyzetben levő fiatalnak folyósítanak tanulmányi segélyt Emellett több mint 1300 fia1 részesül tanulószobás, illetve menzai ellátásban, jól bevált az a gyakorlat, hogy a továbbtanuló falusi gyerekek részére előkészítő nyári tanfolyamokat szerveznek. Erkölcsi adósság A fiatal B. L.-t ügyes szakembernek ismertem meg. Az egyik szegedi nehézipari üzemben dolgozott, ahol megbecsülték igyekezetét, képességét. Ifjú kora ellenére komoly feladattal, pozícióval bízták meg. Segítették a magánéletben, a gyár közbenjárására kapott új lakást, s a prémium osztáskor soha sem feledkeztek meg róla. Előttem ideális példaként lebegett a fiatalember és a gyár „házassága", úgy gondoltam, „őket" valóban csak az ásó-kapa választhatja el egymástól. De tévedtem. B. L. búcsúzik eddigi kenyéradójától, méghozzá hűtlenül, havi 200 forinttal több jövedelem fejében változtat állást. Nem sokat tévedek, ha azt írom, barátunk nem szabódott hátat fordítani, hiába marasztalták. Elmondták ugyan neKályhák a Déli-sarkra József felvételi Bajkor A Szekszárdi Vasipari Vállalat hőcsöves olajkályháinak híre túljutott országhatárainkon. A 4000 kalóriás teljesítményű kályhákból legutóbb a Szovjetunió rendelt 160 darabot. Ezekkel a kályhákkal látják el a Déli-sarkon levő kuta- I szemben, és kötelességei nintóexpedíciókat. csenek? ki, hogy jelenleg nem tudnak előléptetést adni, de később ez is lehetséges, hiszen számítanak rá. Félreértés ne essék, az ifjú műszaki nem csaló, semmilyen szabálytalanságot vagy vétséget nem követett el. „Csupán" volt gyárát hozta átmenetileg nehéz helyzetbe. Pusztán érdekeitől vezérelve cselekedett. Fogalmazhatnánk így is: csak pillanatnyi anyagi érdekei szerint ... Szinte hallom az ellenvetést: miért emlegetem B. L. ügyét az új mechanizmus „közepén", mikor a reform éppen elősegíti a munkaerő egészséges átcsoportosulását. Amikor az anyagi érdekeltség alapján kívánjuk növelni a termelés hatékonyságát. Már pedig, ahol többet tudnak fizetni, ott a nyereség is nagyobb, következésképp az a népgazdaságnak is célszerűbb munkahely. Ha itt kamatozik nagyobb szakértelme, végeredményben az egész népgazdaság jár jobban. Az életben azonban nem ilyen egyszerűek az esetek. A fiatal műszaki távozásával valóban veszteség érte a gyárat. Olyan veszteség, amely nem indokolt. Az általam említett üzem ugyanis komoly áldozatokat hozott azért, hogy törzsgárdája lei gyen. Olyan kollektívája, ; amely az elkövetkezendő években, sőt évtizedekben kormányozza, működteti a gépeket, élteti az egész gyárat. S ennek fontos láncszeme, szereplője vált ki a sorból. A példához számos hasonló akad manapság ilyen kisebb karrier-mesterkedéssel gyakran találkozhatunk. S éppen ezért érdemel szót B. L. dolga: az a módszer, amelyet már-már szó nélkül tudomásul veszünk! Pedig ezt nem szabadna tényként elkönyvelni. Hasonló ügyekben számon kellene kérni a felelősséget a régi és újabb elhatározásért. Egyáltalán: miért hisszük, hogy az embernek csak jogai vannak a gyárral, a kenyéradójával Igaz, senkinek sem lehet előre meghatározni, hol töltse le munkás éveit. Nem lehet előírni, mit végezzen évekig. Erre legfeljebb a bizalom, a megelőlegezett előnyök alapján lehet számítani. Senkitől nem lehet elvitatni, hogy kedvezőbb munkahelyet válasszon — ám a másik oldalt is meg kellene követelni. A tények, a konkrét esetek gondosabb megfontolásra, választásra intenek, arra, hogy a gyárak alaposabban nézzék meg a jelentkezők közül, kik az átutazók, s kikre érdemes építeni. Megkockáztatom: manapság túlontúl nagyvonalon bánunk a bizalommal, az áldozatokkal. A segédmunkás szerződtetésénél lényegében ugyanazt a papírt „töltik ki", mint amikor a „kulcsemberrel" állapodnak meg. Vajon miért nem foglalják azt is megállapodásba, amit a gyár az áldozataiért elvár, amit cserébe kér? Tény, hogy B. L. és az üzem között nem született ilyen egyezség. De neki és sok hasonló társának tudniok kellett az indulásnál, amikor lakást, lehetőséget stb. kaptak, hogy mindezt miért kínálták, miért fogadták el. Tudni ok kellett, hogy ezért majd meg kell dolgozni... És most erről feledkezett meg az ifjú szakember, és én ezért hibáztatom. Mert erkölcsi adósságot csinált, s mielőtt fizetett volna, hátat fordított. Matkó István Emberi varázslat V

alami négy éve már, hogy a győzelmesen megfékezett nagy dunai árvíz frontját jártam. Nehéz hetek voltak tagadhatatlanul. Szervezőkészség. és emberi segíteniakarás, kemény fizikai erő és a technika ügyes kezelése fonódott össze acélos zabiává: megfékezte a folyamot. De nem csupa nyers erő győzött. Néha apró „emberi varázslatok" is. Volt például egy fiatal gépkocsivezető, aki a ki tudja hányadik át nem aludt éjszaka után, az egyfolytában teljesített végtelen és parttalan műszakok között elveszítette a biztonságérzetét. Alatta kocsányosán ,gumizott" a gát: a buzgárok alámosta töltés szinte táncolt a nehéz teherautó kerekei alatt. De a követ, homokot, zsákokat el kellett juttatni — át a legveszélyesebb szakaszon is. Akkor Jenő bácsi, az AKÜV-ösök egyik brigádvezetője (nem tudom, megvan-e még. jó egészséget kívánok neki ezúttal is, ha kezébe kerülnek ezek a sorok) azt mondta: — „Most nézzen ide. Megyek az én kocsimmal és átmegyek itt. És ha maga gépkocsivezetőnek érzi magát, átjön utánam". És az a fiatalember átvezette a kocsiját a gumizó töltésszakaszon. És később is. sokszor. Mert akadt egy vezető, akiben megvolt az a különös sajátság, az emberi személyiség példája, irányító vonzása —, amely nélkül lehet ugyan valaki kifogástalan vezető, de ezzel a képességével bizonyára sokkal jobban és eredményesebben ragadhatja magával azokat, akiket rá bíztak. Azt mondhatná az olvasó, hogy ez a hasonlat kissé túlzó. Hogyan kerül össze egyáltalában a nagy kifejezés, hogy „vonzó személyiség" és — az. hogy „AKÖV-brigádvezető"? Személyiség, egyéniség alatt a köztudat legalábbis ezreket irányító ipari, gazdasági, de főleg katonai, politikai vezért ért. nem szólva most a nagy hatású művészi egyéniségek kategóriájáról. De brigádvezetőt? ... Pedig egyáltalán nem közömbös dolog, van-e emberi vonzása, társakat irányító és formálni képes egyénisége akár a brigádvezetőnek, akár a gyárigazgatónak... akár a városi tanács elnökének. Sorolhatnék még szakmákat és beosztásokat, a lényegen nem változtatna: hogy a vezető munkája hatásfokát — az emberekre gyakorolt hatás is méri, Nem egyedül méri — de feltétlenül szükségünk van rá, ha nincs: hiányolnunk kell. de örülünk, ha olyanokra találunk, akik képesek jól, alkotóan, szeretetreméltó stílusban hatni munkatársaikra szűkebb vagy szélesebb körben. Személyiség alatt persze — hogy azonnal eloszlassunk egy félreértést — nem hordószónok-stílusban ágáló, nagy frázisokat öblögető valakit értek. Aminthogv az AKÖV-ös brigádvezető se tartott nagy előadást az árvíz megfékezésének jelentőségéről: csak éppen egyrészt ismerte az emberi lélektant, ha nem is tanult pszichológiát és tudta, mivel lehet hatni a kollégájára — másrészt azonnal példát is mutatott. Mindenki, aki valaha volt katona, emlékezik elöljárókra, parancsnokokra, akik azt tudták mondani az embereiknek, ami az adott pillanatban, helyen, az dott körülmények között a legtöbbet jelentette nekik: megnyugtatást, vagy lelkesítést, a helyzet valós, őszinte értékelését S emlékeznek (különösen a régebbi nemzedékek) a csak csattogni-dörögni tudó, a magas beosztás dühós egeiben villámok közt lakó „atvúrístenekre". És mindenki tudja, kiket követett (és követ ezután is) az egyszerű ember a világ mindenféle seregében. Igaz. a gazdasági vezető dolga nem könnyű ebben az értelemben sem. Hajója a régi klasszikus hasonlat szerint sokféle Scylla és Charybdis között hányódik — nehogy „bratyizzon", mondják az egyik oldalon, „nehogy túlkeményen dirigáljon", ütközik bele a másik véleménybe, „törődjön csak a nyereséggel, a többi megjön magától" mondja egy harmadik. De hát végül Is milyen legyen, ha nemcsak kitűnő szakembernek akarjuk látni — ha a haza. a szocialista rend iránti hűséget és tisztességet eleve feltételezzük, ami természetes. R

ecept nincs rá. Megtanulni is elég nehéz. De észrevenni és vezető posztra állítani azokat, akiknek nemcsak rendszerező képességük és szervezni tudásuk van, de valami van a tekintetükben, a szavukban, a magatartásukban is, ami az embereket feléjük fordítja: több mint utópia. Az igazat megvallva: természetes igény. Észrevenni őket: ez pedig a felsőbb vezetés, a politikai irányítás dolga. Sőt: szent kötelessége. B. F. Oí bútorgyár Épül 1 Tanácskoznak a biokémikusok A Tisza Bútoripari Vállalat szegedi gyáregysége —amely jelenlegi épületeit „kinőtte" — kitelepül a városból. A Szeged határában már kijelölték az út bútorgyár helyét, ahol 30 milliós beruházással épül fel a korszerű üzem. A tervek szerint az új gyár termelése évente meghaladja az 50 millió forintot, tehát teljesítménye mintegy kétszerese lesz a jelenleginek. Esztergomban 150 szakember részvételével nyílt meg kedden, a Technika Házában, a Magyar Kémikusok Egyesületének 10. biokémiai vándorgyűlése. A tudományágnak ma már nemcsak az orvostudományok fejlesztésében. az új gyógymódok kialakításában van na"v jelentősége, hanem az ipar különböző ágaiban és a mezőgazdaságban is. Ennek megfelelően specializálódott a háromnapos vándorgyűlés öt nagy referátuma és 64 előadása. A sort az orvostudományi előadások nyitották meg. Érdekes beszámoló hangzott el a vérfestékek kémiai vázának a rendellenességéről, amely fényérzékenységet, vagyis kellemetlen bőrgyulladást okoz. Rendkívül nagy érdeklődést keltettek azok az előadások, amelyek a bioplaszt nőgyógyászati alkalmazásával foglalkoztak. Esték a munkásszállóban Ezer dolgozó otthona a Vasutas-pálya szomszédságában emelkedő modern, tízemeletes épület. Szeged egyik legkorszerűbb, legnagyobb építménye: tetejéről az egész várost belátni. A Csongrád megyei Építőipari Vállalat vidéki dolgozóinak munkásszállója kényelmes otthont, kellemes munka utáni pihenést biztosít a munkásoknak, akik az estéket kénytelenek családjuktól távol tölteni. És vajon hogyan? Milyen lehetőség nyílik itt a kulturált szórakozásra, hasznos időtöltésre? Bozó Mária, a könyvtáros, jelenlegi kultúrfelelŐ6: — A tévénézés mellett legnépszerűbb időtöltés nálunk is az olvasás, aminek a munkásszálló könyvtárával igyekszünk megfelelni: hetente kétszer az esti órákban kölcsönözhetnek a könyvbarátok. Nincs valami nagy készletünk. de a vállalat központi könyvtárából állandóan cserélik az anyagot, így eleget tehetünk a legkülönfélébb kívánságoknak is. Néha bizony meglepően furcsa kérésekkel jönnek. Egy bácsi például Jókai összes nálunk fellelhető könyvét kiolvasta már. és mindig újabb Jókait keres. Másokat kizárólag régi kiadású könyvek érdekelnek. Népszerűek a különböző útleírások, de szépirodalmat is sokat forgatnak, különösen a fiatalabbak. Az olvasóteremben viszont az idősebbek is szívesen elüldögélnek munka után, átböngészve a napi sajtót. Hetente egyszer filmet vetítenek: kifejezetten a dolgozók kérésére — régebben csak kéthetenként voltak előadások. A szakszervezet gyakran tart politikai, kulturális és sportrendezvényeket. Szervezése nem könnyű, hiszen a hét végére csaknem kiürül a szálló, hazautaznak a munkások. Ráadásul olyan programokat kell tervezni, ami a legkülönbözőbb korú. műveltségű. érdeklődésű embereknél is visszhangra talál. Mindezek ellenére (és mindezekkel együtt) az idei rendezvények elég jól sikerültek. Mi újság a nagyvilágban? — címmel háromfordulós politikai vetélkedőt tartottak: a győztes kéthetes balatoni beutalót kapott, főIdényre. Két további beutaló mellett három szabadtéri iegv talált még gazdát. Egyszer a Szegedi Nemzeti Színházművészei tartottak vidám műsoros estet, másszor az egyetemi színpad lépett fel itt nagy sikerrel. Mindkettőt, őszre visszavárják. Az íróolvasó találkozón szegedi írók. költők adták elő tréfás írásaikat, novellájukat, verseiket. Volt magyarnótaest, közös bál a katonasággal, színház-, mozilátogatás. Két hétig fiatal festők és grafikusok képzőművészeti kiállításait rakták fel a teremben. A nyár persze uborkaszezon a munkásotthonban is: ősztől azonban megélénkül az élet... Nagy Katalin SZERDA, 1969. AUGUSZTUS 27. DFLMAGYARORS/ÁG