Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-19 / 191. szám

JELES NAPOKlK/nek a zsebére? népművelők és népművészek kitüntetése A Magyar ÁUanti Népi Együttes új miisorp A lapunkban közölt előzetes nyilatkozatokból — felépítése szerint — már jól megismerhettük a Magyar Állami Népi Együttes új műsorát, a Jeles napokat. Tudtuk, hogy egy különös kalendárium elevenedik majd meg a Dóm téri színpadon; 12 hónap 12 jellegzetes népszokásával. Rábai Miklós.' az együttes Kossuth-díjas vezetője szinte már az ismeretterjesztők fáradhatatlanságával ismételgette, hogy melyik kép, milyen országtáj motívumaiból épült, s hogy miért éppen a megnevezett vidék lett a tánc- és dalanyag „szállítója". Most. hogy túl vagyunk a szombat esti bemutatón, igazat adunk a lelkes adatközlőnek: igen. ez a műsor részletesebb, alaposabb előkészítés nélkül aligha fedi fel minden titkát. Tudni kell. ki az a Konc és ki az a Cibere, aki farsang idején a derékszíjösszehúzó böjt és a kolbászdíszes bőség nevében hadakozik, s éppígy ismerni kell a halottsiratás — éppen Tápéról származó — tragikusan szép szokását ls. Szükségesek ezek az előismeretek, hiszen a Szegedi Szabadtéri Játékokon bemutatott összeállítás tulajdonképpen egy pótolhatatlan értékű, dalos-táncos múzeumi bemutatónak fogható fel. Olyan folklór-seregszemlének. amely csak megfelelő tájékozódás után érthető. És ezzel már azt is elmondtuk. hogy aki az együttes régebbi műsorait felidéző nosztalgiákkal ült be a nézőtérre, az némiképen csalódott. A Jeles napok ugyanis híjával van a Kállai-lcettós felejthetetlen tömegtáncalnak, vagy az Ecseri lakodalmas népmese tisztaságú lírájának; a Jeles napok más: az együttes minden korábbi műsoránál elvontabb; stilizáltabb elemekből építkező „tárlatkülönlegesség". Ez az erősebb stilizáltság mindjárt a bevezető kép, a januárt szimbolizáló regölés mozdulataiban felfedezhető. A táncosok lába tüstént a balettek csiszoltabb mozdulatanyagát idézi, s ezzel már jó előre figyelmeztetést kapunk, hogy a régi tűz nem fog fellobbani a következőkben sem. A már emlegetett Konc és Cibere aztán teljesen meggyőz az összeállítás újdonságáról, s e két mókás figura ölremenése után már nem Is nagyon várjuk a hajdani táncok színpadpróbáló forgatagát. Meg kell azonban jegyezni. hogy az együttes mai összetétele sem lenne alkalmas az évek — sőt: évtizedek — előtti bravúrtáncok előadására. Idő múltával ugyanis fiatalabb erők váltották fel a régi nagy sikerek részeseit, s ők már egy újabb felfogás jegyében más stílust követnek. Talán iskolázottabbak. mint akiktől átvették az aranyból kikalapált, stafétabotot, de bennük már nincs meg az az elemi erejű indíték, hogy sikerre vigyék a néptáncot. Az utánpótlás tagjai Jelenet a Jeles napokból inkább pontos végrehajtónak tűnnek, mint szenvedélyes felfedezőnek. Különösen akkor derül ez ki, amikor egy képben együtt táncolnak a „régiek" és az „újak". Nevezetesen a Jeles napok pásztorfogadó jelenetére gondolunk, amelyben ifjabb polgártársainak társaságában oly könnycsalogató szilajsággal perdül-ugrik az az Erdélyi Tibor, aki egyike még a Népi Együttes legrégibb sikerkovácsának. Az az indulat, az a tartás, az igazi tehetségnek az a keresetlen feltárulkozása, amely az ő mozdulatait jellemzi. aligha fedezhető fel az ifjabb évjárat bármely tagjánál is. S ha már a neveknél tartunk. illő leírni a szintén régóta táncoló Zséli Mihály és Sajti Sándor nevét is. hiszen nélkülük nemigen vált volna az együttes azzá. ami. Produkciómérlegelésről lévén szó. illetlenség volna tovább idézgetni az elmúlt éveket. így inkább arról kell még szólni, hogy új összeállításában milyen szerencsésen vegyíti táncosait és dalosait Rábai Miklós. Mint azt — a sajtóban is, a rádióban is — elmondotta, arra törekedett, hogy akár hajdan. úgy most is egybeforrva éledienek meg a különböző műfajok. Ez a szándéka szinte majdminden képben megvalósult. Ugyancsak dicsérettel kell szólni a két szegedi színsomogyi Karolyné felvétele padkép-tervező — Horváth Mihály és Sándor Lajos — munkájáról, akik a maga egyszerűségében is szívesen látott pódiumot teremtettek a gyorsváltású összeállításhoz. Hogy végülis milyen újabb tájakra jut el mostanában választott útján az Állami Népi Együttes, amely a tobábblépés egyik állomásaként a Jeles napokat is produkálta? Feltehetőleg az irányítók jelszava továbbra is a" gondolatközlés és a stilizáció marad. Minden bizonnyal arra fognak törekedni, hogy — miként a „.szegedi" műsorban — úgy az elkövetkező programokban ls a még fellelhető szokások életképszerű feldolgozásait adják. Ez a missziójuk azonban — minderj felbecsülhetetlen haszna ellenére — aligha fogja kiváltani azt a hatalmas közönségsikert, amelyben az együttesnek korábban mindig része volt. Valami új .kezdődött. s folytatódik most az Állami Népi Együttesnél, és ezt az újdonságot megszokni-megszeretni hosszabb évekre lesz szükség. Mindénesetre: az a „szurkolótábor", amely a világhódító csoport diadalainak eddig örvendett, ezután sem lesz hűtlen régi ! kedvenceihez. noha azok ! időközben nemcsak nevet és j alakot, de stílust és felfogást is cséréltek. Akácz László I A Bécsi körút, az Április 4. útja és a Hunyadi János sugárút közötti szakaszán lakók már a=on is felháborodtak, hogy az alig másfél hónapja gyepesített parksávot méter széles árokkal derékba vágták, mert az árok két oldalán zsendülő gyepszőnyeg is tönkrement. Miért nem a parkosítás előtt vagy azzal egyidőben gondoltak a lefektetendő gázvezetékre, illetve miért nem halasztották el inkább a parkosítást addig, amíg a vezeték nincs a helyén? Ilyen egyszerű, hétköznapi kérdések kísérték a múlt héten a kubikosok munkáját, akik vállvonogatva hárították el az „okoskodásokat", mondván, tőlük most rendelték ezt a munkát, őket a fű és a másik cég kubikosainak több hetes munkája nem érdekli. Az árkot négy nap alatt mintegy 300 méter hosszan, méternyi mélyeri ásták ki. Csütörtök estére végeztek vele. Pénteken reggel aztán hozzákezdtek a földkupacok visszalapátolásához. „,Mi a jó Istent csinálnak itt maguk?" — tört ki a düh az egyik ott lakó polgárból. „Valamelyik illetékes rosszul jelölte ki az árok helyét, s most félméterrel arrébb másikat kell ásni. De minket nem izgat, nekünk elszámolják" — adta meg a választ a kubikos. Közben az összecsoportosult lakók a népi ellenőrzést meg az ügyészséget emlegették. S elhangzott a kérdés: „Kinek a zsebére turkálnak a drága parksávban, s ki fogja megfizetni ézt a felületes melléásást?" A gázmű igazgatója helyszíni vizsgálatot rendelt el. Kiderült, hogy a gázvezetékárok helyében a gázmű szakembere az arra illetékes vízmű szakemberével megegyezett, Illetve a vízműves pontosan közölte, hol halad a föld alatt a vízvezeték, amely fölött nem szabad ásni. A gázműves ezekután mérte ki a gázvezeték nyomvonalát, vagyis az árok helyét — felületesen. Mert a kijelölés mégis pont tAncdalfesztivál. Szombat este lezajlott az idei táncdalfesztivál finise, véget ért a könnyű dallamok nagy hazai olimpiája, selejtezők, elő- és középdöntők izgalma a pontokért, szerzők, szövegírók, hangszerelők, énekesek vetélkedője a zsűrivel és a közönséggel, mely utóbbi — előregyártatlan, mégis hatásos népművelési recept szerint , — önfeláldozó aktivitással azonosult égy üggyel, a tömegszórakoztatás nemes ügyével. A diagnózis közismert, nincs benne semmi új, a múlt tapasztalataihoz, hagyományaihoz képest. A kritika kőszívű merevséggel, vagy elnéző fanyalkodással intézi el az egészet, a közönség meg „bolondul" érte — tessék megnézni a statisztikákat, bélyeges vagy bélyegtelen postákat, melyek a Szabadság téren teszik le voksukat egyegy szám mindenhatósága mellett. Kísértetiesen hasonló kórlap ez a mozikban vetített krimik, kosztümös kalandfilmek, vagy a színházi pohosan-csillogó operettek fogadtatásához. így van ez rendjén, vagy legalábbis: ez az élet rendje. Szerintem: a táncdalfesztivál sikerült Persze, hogy őszinte legyek, kétkedtem magam is eleget a múlt hetek csatározásai láttán-hallatán. a végeredmény azonban meggyőzött, ennek a fesztiválnak van jövője. Pusztán szakmai szempontból indokolva: a sok rossz kompozicioból mégis kiszűrtek tucatKépernyő nyi jót, melyekből vagy sláger lesz (Lesz? Van!), vagy olyan szám, ami a könnyűzene értékeit gazdagítja. Örök igazság, a táncdal súlya is használatával méretik reálisan, s hogy a döntőben sokadszor hallottuk újra azon példányait, mint Nem tudom a szemem/ levenni rólad, Jó szerencsét!, Négy szürke fal, a nyertes: Nem vagyok teljesen őrült, a második: Régi kép, szobrok, vagy akár az elsődíjas Egy fiú a házból címűeket — hát nem kell szégyenkeznünk velük külfödön sem. Csakúgy nem az előadói díjas Koncz Zsuzsával, Koós Jánossal, az énekhangjával is büszkélkedhető Korda Györggyel, Késmárki Marikával. S hogy Kovács Józsi gyöngyöző orgánuma (jó ez a kifejezés?) még mindig tömeglélektani tesztpróba — ezen sem kell csodálkoznunk. Hozzátartozik — seregnyi más kellékkel együtt — a szórakoztató műfaj törvényszerű szabálytalanságaihoz. S még valamit. Amenynyire megörvendeztetett Körmendi Vilmos kiemelkedő tánczenei tevékenységének különdíjazása, annyira felingerelt egy semmitmondó, gyönge szémocska második helye ebben a mezőnyben. De hét oly elhivatottságú nemzetközi zsűrinél, ahol a kereskedelmi-forgalmazó világcégek képviselői előtt' is a szakmai tekintélynek kijáró alázattal hajtunk fejet — igazán illetlenség zsörtölődni. GOBSECK. A képernyőn is méltánytalanul ritka vendég, Déry Tibor fordításának nyomán kerekített tévéjátékot Horváth Gabriella Balzac Gobseck-ébői. Az Emberi színjáték második kötetének „erkölcsi tanulmányaiból" persze izgalmasabb uzsorásfigura lép az olvasó emlékezetébe, mint ami Horváth Tibor figyelmes rendezése ellenére, akár Kovács Károly súlyos alakítása nyomán képernyőn marad. Az elbeszélést nem ismerőkkel ls tudatni kellene: Gobseck világcsavargó múltjából, veszélyekkel-halállal viaskodott fiatalságából mi végre maradt agg napjaira az arany megszállottjává. Selyempaplanos hálószobák gondatlanságát sarcolja hidegvérű kegyetlenséggel, a pompát sarlatán racionalizmussal: így maga is különös lázadója a társadalmi igazságtalanságnak. Az sem árt, ha megtudja a néző: Restaud grófnéban Goriot apó lányának erkölcseit vonszolja közszemlére — így az iskolai kötelező olvasmányokra hagyatkozó Balzác-ismerők is többet kaphatnak az „irodalom farkasának" életművéről. Mindazonáltal a Gobseck tévé-adaptációja sikeres állomása a világirodalom klaszszikusai megörökítésének Várjuk a folytatást. Mikolényi István a vízvezeték fölé esett. Minderre akkor derült fény, mikor elkészült az árok. S miután a földet visszadobálták az elfuseráltba, az ismételt centizés alapján nekikezdtek az új árok ásásának. Természetesen a parksávból, a gyepszőnyegből ezek után végleg nem marad semmi. A gázmű igazgatója — maga is felháborodva az eseten — kártérítést helyezett kilátásba a colostokot rosszul kezelő műszaki alkalmazottal szemben. De vajon a fizetésből, prémiumból levonható forintok fedezik-e a ténylegesen felmerült kárt, s helyrehozhatják-e sokak csalódását, hogy ilyen hebehurgyán végeztetnek el munkákat, ami végül is nem egy felelősségre vonható ember, hanem mindenki zsebére megy. Kondoros! János A művelődésügyi miniszter augusztus 20-a alkalmából élen járó népművelőket és népművészeket tüntetett ki. A kitüntetéseket tegnap nyújtotta át Molnár János miniszterhelyettes. Az ünnepségen jelen volt óvári Miklós, az MSZMP KB osztályvezetője, dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese és Kárpáti Sándor, a KISZ KB titkára is. A Kiváló népművelő kitüntetést kapta — többek között — Kardos Pál karnagy, a Szegedi Tanárképző Főiskola docense, a Csongrád megyei Népművelési Tanácsadó zenei szakbizottságának vezetőbe. A Népművészet mestere kitüntetést kapta Szegedről Elek Gyula bocskorkészítő. Az ünnepség után Molnáf János fogadáson látta vendé^ gül a kiváló népművelőket,' népművészeket. Haltenyésztési program Hétfőn a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban dr. Nagy Zoltán, a tudományos főosztály helyettes vezetője, és Szalay Mihály, a Szarvasi Haltenyésztési Kísérleti Állomás igazgatója aláírta a halhústermelés fejlesztését tudományosan megalapozó kutatási célprogramot, a programban foglalt feladatok megoldására vonatkozó kutatási keretszerződést. A most aláírt program a halgazdálkodás vonatkozásában a tógazdaságokban és a természetes vizekben a halhús-termelés mennyiségének és minőségének fejlesztését és a választék bővítését irányozza elő. A komplex feladat megoldását a Szarvasi Haltenyésztési Kísérleti Állomás Irányítja. A teljes program 48 kutatási témát foglal magában és megoldásához 30.8 millió forint kutatási költségráfordítás, valamint 34.8 millió forint beruházás szükséges. A hat évre tervezett ku-> tatómunka eredményeinek gyakorlati megvalósítása elősegíti az ország fehérjeszükségletének kielégítését, mégpedig más mezőgazdasági termelésre jóformán hasznosíthatatlan területek felhasználásával. Hét végi történetek Csendes vasárnap reggel. A villamoson, amely a Kelemen utcán kanyarog, álmos emberek. Hirtelen felrezzennek: a vezető erélyesen üt rá a csengőre. Aztán még iegyet. Lassít, megáll. Mindenki az utat nézi: ki az a lelketlen, aki ilyen figyelmetlenül közlekedik. Mikorra kibámulják magukat, az OTP kapujában levő totó-lottó láda mellől oda is .'ép egy bácsi. Annak nyújtja ki a vezető a — most már biztosan tizenhárom találatos — totószelvényt. Senki se morgolódik. Vasárnap reggel van: csend és nyugalom. * A Jeles napok premierjét — mint vasárnapi tanunkban jelentettük — nem tudta elmosni az eső, de a nézők egy részét alaposan felidegesítette. Hiába mondták be a hangszórók, hogy a buszok megvárják az előadás végét, sokan fészkelődtek, különösen azok, akik érteti lenkedve fogadták ezt a produkciót. Igy történt, hogy amikor még negyedórányi volt vissza a műsor végéig, a K szektor kellős közepén bizonyos történelmi kirohanásokat idézve felpattant egy zömök bácsi: Balástya, utánam! S a csoport valóban követte.. Még szerencse, hogy a népi együttesben nem voltak balástyaiak, és így sikerült befejezni az előadást. V. M. Szeged szobrai Budertcz József 1836—1892) (28.) A magyarországi finnugor nyelvtudomány megalapítójának szobra a Dóm téri panteonban áll. A mélyített éremformát mutató mészkő domborművet Túri Jobbágy Miklós készítette. KEDD, 1969. AUGUSZTUS 19. DÉLMAGYARORSZÁG 5 i