Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-19 / 191. szám

JELES NAPOKlK/nek a zsebére? népművelők és népművészek kitüntetése A Magyar ÁUanti Népi Együttes új miisorp A lapunkban közölt előze­tes nyilatkozatokból — fel­építése szerint — már jól megismerhettük a Magyar Állami Népi Együttes új műsorát, a Jeles napokat. Tudtuk, hogy egy különös kalendárium elevenedik majd meg a Dóm téri szín­padon; 12 hónap 12 jelleg­zetes népszokásával. Rábai Miklós.' az együttes Kos­suth-díjas vezetője szinte már az ismeretterjesztők fá­radhatatlanságával ismétel­gette, hogy melyik kép, mi­lyen országtáj motívumai­ból épült, s hogy miért ép­pen a megnevezett vidék lett a tánc- és dalanyag „szállítója". Most. hogy túl vagyunk a szombat esti bemutatón, iga­zat adunk a lelkes adatköz­lőnek: igen. ez a műsor részletesebb, alaposabb elő­készítés nélkül aligha fedi fel minden titkát. Tudni kell. ki az a Konc és ki az a Cibere, aki farsang idején a derékszíjösszehúzó böjt és a kolbászdíszes bőség nevé­ben hadakozik, s éppígy is­merni kell a halottsiratás — éppen Tápéról származó — tragikusan szép szokását ls. Szükségesek ezek az elő­ismeretek, hiszen a Szegedi Szabadtéri Játékokon be­mutatott összeállítás tulaj­donképpen egy pótolhatatlan értékű, dalos-táncos múzeu­mi bemutatónak fogható fel. Olyan folklór-seregszemlé­nek. amely csak megfelelő tájékozódás után érthető. És ezzel már azt is el­mondtuk. hogy aki az együt­tes régebbi műsorait felidéző nosztalgiákkal ült be a né­zőtérre, az némiképen csa­lódott. A Jeles napok ugyan­is híjával van a Kállai-lcet­tós felejthetetlen tömegtán­calnak, vagy az Ecseri la­kodalmas népmese tisztasá­gú lírájának; a Jeles napok más: az együttes minden korábbi műsoránál elvon­tabb; stilizáltabb elemekből építkező „tárlatkülönleges­ség". Ez az erősebb stilizáltság mindjárt a bevezető kép, a januárt szimbolizáló regölés mozdulataiban felfedezhető. A táncosok lába tüstént a balettek csiszoltabb mozdu­latanyagát idézi, s ezzel már jó előre figyelmezte­tést kapunk, hogy a régi tűz nem fog fellobbani a következőkben sem. A már emlegetett Konc és Cibere aztán teljesen meggyőz az összeállítás újdonságáról, s e két mókás figura ölreme­nése után már nem Is nagyon várjuk a hajdani táncok színpadpróbáló for­gatagát. Meg kell azonban jegyez­ni. hogy az együttes mai összetétele sem lenne al­kalmas az évek — sőt: év­tizedek — előtti bravúrtán­cok előadására. Idő múltá­val ugyanis fiatalabb erők váltották fel a régi nagy si­kerek részeseit, s ők már egy újabb felfogás jegyében más stílust követnek. Ta­lán iskolázottabbak. mint akiktől átvették az arany­ból kikalapált, stafétabotot, de bennük már nincs meg az az elemi erejű indíték, hogy sikerre vigyék a nép­táncot. Az utánpótlás tagjai Jelenet a Jeles napokból inkább pontos végrehajtó­nak tűnnek, mint szenvedé­lyes felfedezőnek. Különö­sen akkor derül ez ki, ami­kor egy képben együtt tán­colnak a „régiek" és az „újak". Nevezetesen a Jeles napok pásztorfogadó jelene­tére gondolunk, amelyben ifjabb polgártársainak tár­saságában oly könnycsaloga­tó szilajsággal perdül-ugrik az az Erdélyi Tibor, aki egyike még a Népi Együttes legrégibb sikerkovácsának. Az az indulat, az a tartás, az igazi tehetségnek az a keresetlen feltárulkozása, amely az ő mozdulatait jel­lemzi. aligha fedezhető fel az ifjabb évjárat bármely tagjánál is. S ha már a neveknél tar­tunk. illő leírni a szintén régóta táncoló Zséli Mihály és Sajti Sándor nevét is. hi­szen nélkülük nemigen vált volna az együttes azzá. ami. Produkciómérlegelésről lé­vén szó. illetlenség volna tovább idézgetni az elmúlt éveket. így inkább arról kell még szólni, hogy új össze­állításában milyen szeren­csésen vegyíti táncosait és dalosait Rábai Miklós. Mint azt — a sajtóban is, a rádió­ban is — elmondotta, arra törekedett, hogy akár haj­dan. úgy most is egybeforr­va éledienek meg a külön­böző műfajok. Ez a szándé­ka szinte majdminden kép­ben megvalósult. Ugyancsak dicsérettel kell szólni a két szegedi szín­somogyi Karolyné felvétele padkép-tervező — Horváth Mihály és Sándor Lajos — munkájáról, akik a maga egyszerűségében is szívesen látott pódiumot teremtettek a gyorsváltású összeállítás­hoz. Hogy végülis milyen újabb tájakra jut el mostanában választott útján az Állami Népi Együttes, amely a to­bábblépés egyik állomása­ként a Jeles napokat is produkálta? Feltehetőleg az irányítók jelszava továbbra is a" gondolatközlés és a stilizáció marad. Minden bi­zonnyal arra fognak töreked­ni, hogy — miként a „.sze­gedi" műsorban — úgy az elkövetkező programokban ls a még fellelhető szokások életképszerű feldolgozásait adják. Ez a missziójuk azonban — minderj felbecsülhetetlen haszna ellenére — aligha fogja kiváltani azt a hatal­mas közönségsikert, amely­ben az együttesnek koráb­ban mindig része volt. Valami új .kezdődött. s folytatódik most az Állami Népi Együttesnél, és ezt az újdonságot megszokni-meg­szeretni hosszabb évekre lesz szükség. Mindénesetre: az a „szurkolótábor", amely a világhódító csoport diada­lainak eddig örvendett, ez­után sem lesz hűtlen régi ! kedvenceihez. noha azok ! időközben nemcsak nevet és j alakot, de stílust és felfo­gást is cséréltek. Akácz László I A Bécsi körút, az Április 4. útja és a Hunyadi János sugárút közötti szakaszán lakók már a=on is felhábo­rodtak, hogy az alig másfél hónapja gyepesített parksá­vot méter széles árokkal de­rékba vágták, mert az árok két oldalán zsendülő gyep­szőnyeg is tönkrement. Miért nem a parkosítás előtt vagy azzal egyidőben gon­doltak a lefektetendő gáz­vezetékre, illetve miért nem halasztották el inkább a parkosítást addig, amíg a vezeték nincs a helyén? Ilyen egyszerű, hétköznapi kérdések kísérték a múlt héten a kubikosok munká­ját, akik vállvonogatva há­rították el az „okoskodáso­kat", mondván, tőlük most rendelték ezt a munkát, őket a fű és a másik cég kubikosainak több hetes munkája nem érdekli. Az árkot négy nap alatt mintegy 300 méter hosszan, méternyi mélyeri ásták ki. Csütörtök estére végeztek vele. Pénteken reggel az­tán hozzákezdtek a földku­pacok visszalapátolásához. „,Mi a jó Istent csinálnak itt maguk?" — tört ki a düh az egyik ott lakó pol­gárból. „Valamelyik illeté­kes rosszul jelölte ki az árok helyét, s most félmé­terrel arrébb másikat kell ásni. De minket nem izgat, nekünk elszámolják" — adta meg a választ a kubikos. Közben az összecsoportosult lakók a népi ellenőrzést meg az ügyészséget emlegették. S elhangzott a kérdés: „Ki­nek a zsebére turkálnak a drága parksávban, s ki fogja megfizetni ézt a felü­letes melléásást?" A gázmű igazgatója hely­színi vizsgálatot rendelt el. Kiderült, hogy a gázvezeték­árok helyében a gázmű szakembere az arra illetékes vízmű szakemberével meg­egyezett, Illetve a vízműves pontosan közölte, hol halad a föld alatt a vízvezeték, amely fölött nem szabad ás­ni. A gázműves ezekután mérte ki a gázvezeték nyomvonalát, vagyis az árok helyét — felületesen. Mert a kijelölés mégis pont tAncdalfesztivál. Szombat este lezajlott az idei táncdalfesztivál finise, véget ért a könnyű dalla­mok nagy hazai olimpiája, selejtezők, elő- és középdön­tők izgalma a pontokért, szerzők, szövegírók, hangsze­relők, énekesek vetélkedője a zsűrivel és a közönséggel, mely utóbbi — előregyártat­lan, mégis hatásos népműve­lési recept szerint , — önfel­áldozó aktivitással azonosult égy üggyel, a tömegszórakoz­tatás nemes ügyével. A diag­nózis közismert, nincs ben­ne semmi új, a múlt tapasz­talataihoz, hagyományaihoz képest. A kritika kőszívű merevséggel, vagy elnéző fa­nyalkodással intézi el az egészet, a közönség meg „bo­londul" érte — tessék meg­nézni a statisztikákat, bé­lyeges vagy bélyegtelen pos­tákat, melyek a Szabadság téren teszik le voksukat egy­egy szám mindenhatósága mellett. Kísértetiesen hason­ló kórlap ez a mozikban ve­tített krimik, kosztümös ka­landfilmek, vagy a színházi pohosan-csillogó operettek fogadtatásához. így van ez rendjén, vagy legalábbis: ez az élet rendje. Szerintem: a táncdalfeszti­vál sikerült Persze, hogy őszinte legyek, kétkedtem magam is eleget a múlt he­tek csatározásai láttán-halla­tán. a végeredmény azonban meggyőzött, ennek a feszti­válnak van jövője. Pusztán szakmai szempontból indo­kolva: a sok rossz kompozi­cioból mégis kiszűrtek tucat­Képernyő nyi jót, melyekből vagy slá­ger lesz (Lesz? Van!), vagy olyan szám, ami a könnyű­zene értékeit gazdagítja. Örök igazság, a táncdal sú­lya is használatával mére­tik reálisan, s hogy a dön­tőben sokadszor hallottuk újra azon példányait, mint Nem tudom a szemem/ le­venni rólad, Jó szerencsét!, Négy szürke fal, a nyertes: Nem vagyok teljesen őrült, a második: Régi kép, szob­rok, vagy akár az első­díjas Egy fiú a házból címűe­ket — hát nem kell szégyen­keznünk velük külfödön sem. Csakúgy nem az előadói dí­jas Koncz Zsuzsával, Koós Jánossal, az énekhangjával is büszkélkedhető Korda Györggyel, Késmárki Mari­kával. S hogy Kovács Józsi gyöngyöző orgánuma (jó ez a kifejezés?) még mindig tömeglélektani tesztpróba — ezen sem kell csodálkoz­nunk. Hozzátartozik — sereg­nyi más kellékkel együtt — a szórakoztató műfaj tör­vényszerű szabálytalanságai­hoz. S még valamit. Ameny­nyire megörvendeztetett Kör­mendi Vilmos kiemelkedő tánczenei tevékenységének különdíjazása, annyira fel­ingerelt egy semmitmondó, gyönge szémocska második helye ebben a mezőnyben. De hét oly elhivatottságú nemzetközi zsűrinél, ahol a kereskedelmi-forgalmazó vi­lágcégek képviselői előtt' is a szakmai tekintélynek kijá­ró alázattal hajtunk fejet — igazán illetlenség zsörtölőd­ni. GOBSECK. A képernyőn is méltánytalanul ritka ven­dég, Déry Tibor fordításának nyomán kerekített tévéjáté­kot Horváth Gabriella Bal­zac Gobseck-ébői. Az Emberi színjáték második kötetének „erkölcsi tanulmányaiból" persze izgalmasabb uzsorás­figura lép az olvasó emlé­kezetébe, mint ami Horváth Tibor figyelmes rendezése el­lenére, akár Kovács Károly súlyos alakítása nyomán kép­ernyőn marad. Az elbeszé­lést nem ismerőkkel ls tu­datni kellene: Gobseck világ­csavargó múltjából, veszé­lyekkel-halállal viaskodott fiatalságából mi végre ma­radt agg napjaira az arany megszállottjává. Selyempap­lanos hálószobák gondatlan­ságát sarcolja hidegvérű ke­gyetlenséggel, a pompát sar­latán racionalizmussal: így maga is különös lázadója a társadalmi igazságtalanság­nak. Az sem árt, ha megtud­ja a néző: Restaud grófnéban Goriot apó lányának erköl­cseit vonszolja közszemlére — így az iskolai kötelező ol­vasmányokra hagyatkozó Balzác-ismerők is többet kaphatnak az „irodalom far­kasának" életművéről. Mindazonáltal a Gobseck té­vé-adaptációja sikeres állo­mása a világirodalom klasz­szikusai megörökítésének Várjuk a folytatást. Mikolényi István a vízvezeték fölé esett. Minderre akkor derült fény, mikor elkészült az árok. S miután a földet visszadobál­ták az elfuseráltba, az is­mételt centizés alapján ne­kikezdtek az új árok ásásá­nak. Természetesen a park­sávból, a gyepszőnyegből ezek után végleg nem ma­rad semmi. A gázmű igazgatója — maga is felháborodva az eseten — kártérítést helye­zett kilátásba a colostokot rosszul kezelő műszaki al­kalmazottal szemben. De vajon a fizetésből, prémium­ból levonható forintok fe­dezik-e a ténylegesen fel­merült kárt, s helyrehoz­hatják-e sokak csalódását, hogy ilyen hebehurgyán vé­geztetnek el munkákat, ami végül is nem egy felelősség­re vonható ember, hanem mindenki zsebére megy. Kondoros! János A művelődésügyi minisz­ter augusztus 20-a alkalmá­ból élen járó népművelőket és népművészeket tüntetett ki. A kitüntetéseket tegnap nyújtotta át Molnár János miniszterhelyettes. Az ün­nepségen jelen volt óvári Miklós, az MSZMP KB osz­tályvezetője, dr. Orbán Lász­ló, a művelődésügyi minisz­ter első helyettese és Kárpáti Sándor, a KISZ KB titkára is. A Kiváló népművelő ki­tüntetést kapta — többek kö­zött — Kardos Pál karnagy, a Szegedi Tanárképző Főiskola docense, a Csongrád megyei Népművelési Tanácsadó ze­nei szakbizottságának veze­tőbe. A Népművészet mestere ki­tüntetést kapta Szegedről Elek Gyula bocskorkészítő. Az ünnepség után Molnáf János fogadáson látta vendé^ gül a kiváló népművelőket,' népművészeket. Haltenyésztési program Hétfőn a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­riumban dr. Nagy Zoltán, a tudományos főosztály he­lyettes vezetője, és Szalay Mihály, a Szarvasi Halte­nyésztési Kísérleti Állomás igazgatója aláírta a halhús­termelés fejlesztését tudo­mányosan megalapozó ku­tatási célprogramot, a prog­ramban foglalt feladatok megoldására vonatkozó ku­tatási keretszerződést. A most aláírt program a halgazdálkodás vonatkozá­sában a tógazdaságokban és a természetes vizekben a halhús-termelés mennyisé­gének és minőségének fej­lesztését és a választék bő­vítését irányozza elő. A komplex feladat megoldását a Szarvasi Haltenyésztési Kísérleti Állomás Irányítja. A teljes program 48 kutatá­si témát foglal magában és megoldásához 30.8 millió fo­rint kutatási költségráfordí­tás, valamint 34.8 millió fo­rint beruházás szükséges. A hat évre tervezett ku-> tatómunka eredményeinek gyakorlati megvalósítása elősegíti az ország fehérje­szükségletének kielégítését, mégpedig más mezőgazdasá­gi termelésre jóformán hasznosíthatatlan területek felhasználásával. Hét végi történetek Csendes vasár­nap reggel. A vil­lamoson, amely a Kelemen utcán kanyarog, álmos emberek. Hirtelen felrezzennek: a vezető erélyesen üt rá a csengőre. Aztán még iegyet. Lassít, megáll. Mindenki az utat nézi: ki az a lel­ketlen, aki ilyen figyelmetlenül közlekedik. Mi­korra kibámulják magukat, az OTP kapujában levő totó-lottó láda mellől oda is .'ép egy bácsi. Annak nyújtja ki a ve­zető a — most már biztosan ti­zenhárom talála­tos — totószel­vényt. Senki se morgolódik. Va­sárnap reggel van: csend és nyuga­lom. * A Jeles napok premierjét — mint vasárnapi tanunk­ban jelentettük — nem tudta el­mosni az eső, de a nézők egy ré­szét alaposan fel­idegesítette. Hiá­ba mondták be a hangszórók, hogy a buszok megvár­ják az előadás vé­gét, sokan fészke­lődtek, különösen azok, akik érteti lenkedve fogadták ezt a produkciót. Igy történt, hogy amikor még ne­gyedórányi volt vissza a műsor vé­géig, a K szektor kellős közepén bi­zonyos történelmi kirohanásokat idézve felpattant egy zömök bácsi: Balástya, utánam! S a csoport való­ban követte.. Még szerencse, hogy a népi együttesben nem voltak balástyaiak, és így sikerült be­fejezni az elő­adást. V. M. Szeged szobrai Budertcz József 1836—1892) (28.) A magyarországi finn­ugor nyelvtudomány megala­pítójának szobra a Dóm té­ri panteonban áll. A mélyí­tett éremformát mutató mészkő domborművet Túri Jobbágy Miklós készítette. KEDD, 1969. AUGUSZTUS 19. DÉLMAGYARORSZÁG 5 i

Next

/
Thumbnails
Contents