Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-14 / 187. szám

Nagy tartalék a termelékenység emelésének útién Gazdaságos-e a gépesítés? Az anyaközség gondjai Beszélgetés a sövényházi tanácsnál A gcpesitést, a fejlesztést — tegyük hozzá: helyesen — ma különösen körültekintő és szigorú gazdasági kalkulá­ció előzi meg üzemeinkben. A fejlesztés várható kiadá­saival szembeállítják az el­érhető megtakarításokat munkabérben, anyagban, ál­lóeszközben stb., s a javas­latok. a változatok közül vé­gül is esak u legjobb ha­tásfokú intézkedéseket való­sítják meg. Azokat, ame­lyeknél legkedvezőbb a fej­lesztés költségeinek és az el­érhető megtakarításoknak az aránya. Az anyagmozgatás korszerűsítése ma még rit­kán kerül ezek közé: mációlnk szerint az például még egyetlen válla­lat sem Igényelt fejlesztési hitelt ilyen célra. Az anyagmozgatás átfo­erő és drága a gép, ezért gaz- melt évi darabszám százezer­daságtalan az anyagmozga- ről 250 ezer gázpalackra nó­tás korszerűsítése — érvel- vekedett! És megszűnt a zsú­nek az illetékes vállalati ve- foltság. A gyártás szervezése zetők. kényszerpályára került, a El kell ismernünk, sok konvejersor anyagellátása igazsag van e megállapítás- nem tűr fennakadást. Meg­bán. De az ipari forradalom szilárdult a munkafegyelem, küszöbén, a manufaktúrák Ahhoz, hogy a konvejer időszakában is olcsóbb volt mozgása ritmikus legyen, kö­az ember, mint a gép — el- zös nevezőre hozták, szinkro­nézést a történetietlen hason- nizálták valamennyi gyártási latért —. a kapitalizmus művelet idejét. A szükségnek azonban ennek ellenére lát- megfelelően termelékeny cél­vanyos gyorsasággal fejlő- gépeket szerkesztettek. Ug­dött. A jó kalkuláció ugyan- rásszerűen növekedett a ter­is nem szatócs módjára, melékenység, javult a minő­adom-kapom alapon készül, függetlenül a távlatoktól, a infor- műszaki fejlődés irányzatai­idén tói, a várható hatásoktól. Je­lenleg például a korszerűt­len anyagmozgatás úgyneve­zett rejtett költségeivel ál­talában nem számolunk, hol­Ró korszerűsítésével járó ki- ott ez többszöröse is lehet a nyilvánvaló költségeknek, a adások ugyanis általában te' temesek. a mai számítási me- szállító-rakodó tódus alapján kimutatható bérének, megtakarítások viszont igen szerények, mivel ez utóbbiak közt többnyire csak a felsza­baduló szállítómunkások bé­rét kalkulálják. A számítá­sok végül is azt mutatják, hogy a szerény létszám­megtakarítás révén legfel­jebb 10—20 vagy még több év alatt térülhetnek meg a drá­ga fejlesztési, gépesítési költ­ségek. — Olcsó nálunk a munka­Budapesten. az. Alumínium Gyárban például nem régen felsőpályás szállítószalagot, konvejert helyeztek üzembe a propén-bután gázpalack gyártására. Közvetlenül nem ség, csökkent a selejt. A dol­gozók könnyebb munkával, gyalogjás, cipekedés nélkül ma 10 százalékkal többet ke­resnek, mint előzőleg. Ja­vult a gépek, a termelő­műhclvek, a raktárak kihasz­nálása. Az utólagos kalkulá­ció bizony még az Alumí­nium Gyár vezetőit is meg­munkások lepte: a nagy befektetés egy­két év alatt megtérült. Az anyagmozgatás korsze­rűsítésével járó megtakarí­tások egy része tehát teljes biztonsággal kalkulálható; a másik részénél viszont még a hozzávetőleges becslések semmi Lapunkban korábban már írtunk Burghardt József 16 éves kőműves kisiparos, Sze­ged, Szabadsajtó utca 18. szám alatti lakos úgyneve­zett „vállalkozásairól" A Földeákról Szegedre költö­zött Burghardt tatarozást és magánházépítést vállalt. Módszerei közé tartozott, hogy megrendelőitől na­gyobb összegű előleget vett fel, a munkához azonban csak késedelmesen fogott. Volt olyan megrendelője, akinek csak a ház alapjait rakta le, s attól fogva más­fél évig egy téglát sem tett arrább. A becsapott építtetők, ta­taroztatok szerkesztőségünk­höz is eljöttek panaszra. Cikkünk megjelenése után vállalkozásainak részben eleget tett, már csak azért is mert időközben sikkasz­tás miatt négy hónapi sza­badságvesztésre ítélte a sze­gedi járásbíróság, a büntetés letöltését azonban próbaidő­re felfüggesztette. Attól tar­tott, hogy „megrohanják" többi ügyfelei is, akiket szintén hitegetett, miután a munkára és az építőanya­gokra a pénzt felvette tő­lük. Akiknek panaszuk volt ná. napokig, hetekig keres­hették. A csaló kisiparos ugyanis egvidőben több he­lyen jelentette bc magát ideiglenesen, valójában eze­ken a helyeken alig tartóz­kodott Bújt megrendelői elől. Csak rátaláltak azonban a károsultak Burghartra, alti ellen csalás miatt a rendőr­ség — letartóztatás mellett — büntető eljárást indított A csaló kisiparost első fokon nagy összeget: hat dolgozó esetén is bizonvos kockázat­bérét takarították meg. A vállalás szükséges. A teljes gyártás átfutási ideje vi- biztonság, a kockázatmentes­szont a konvejer alkalma- ség az anyagmozgatásban is. zása révén a felére csökkent, a gyártásban is a régi, idejét ami nem csekély forgóeszköz- múlt módszerek konzerváló­megtakarítással járt. A ter- ja. Azt például egyszerűbb elhatározni, hogy még egy gyártóberendezést üzembe helyeznek, ha mondjuk, az adott termék keresett, jó áron értékesíthető. Az érté­kesített térmékek árában le­vő nyereségből általában rö­vid idő alatt megtérül a befektetés. Ilyenkor viszont többnyire nem kalkulálják a szükséges anyagok, a kész­termék nyílt és rejtett szállí­tási, raktározási, készletnö­vekedési stb. költségeit, mindazt, amit a zsúfoltság, a szervezetlenség növekedése, általában a hagyományos módszerek konzerválása okoz. Jelenleg tehát információs rendszerünk, kalkulációs módszerünk is az extenzív fejlesztés irányába hat, fo­kozva meglevő létszám- és termelékenységi gondjainkat. Sajnos a termelés vezető sze­repét mechanikusan értel­mezve népgazdasági mére­tekben is sokáig elhanyagol­ták a hatékony munka komp­lex feltételeinek vizsgálatát, fejlesztését, a közlekedés, az úthálózat, a kereskedelem, a szolgáltatások stb. bővítését, korszerűsítését. S ez az erő­sen leszűkített termelési szemlélet nem egyszer még napjainkban is kísért. Kovács József Következik: Eszközök és módszerek a szegedi járásbíróság von­ta felelősségre. Végső soron 170 ezer forintot vett fel építtetőktől, akiknek a mun­kát nem végezte el, de a pénzt sem adta vissza. Sze­repelt a rovásán még 72 ezer forint, amelyet állítása sze­rint csak „kölcsön" kapott a károsultaktól. öt rendbeli csalást állapí­tottak meg a rovására, ami­ért egyévi és hat hónapi szabadságvesztésre, mint fő­büntetésre ítélték, és két évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. Fellebbezés folytán a szegedi megyei bí­róság a büntetést — tekin­tettel a büntetett előéletre — jogerősen felemelte két évre. Arra is kötelezte, hogy a korábban kapott, de akkor felfüggesztett négy hónapi szabadságvesztést letöltse. A büntető eljárás alatt Burg­hardt Józseftől bevonták az iparengedélyt. L. F. Nemcsak azért, mert a szomszéd rétje mindig zöl­debb, sőt virágosabb is, de azt vallják Sövényháza ve­zetői, hogy valahol a maga­sabb szervek vezetői meg­feledkeztek erről a faluról. A hajdani cselédfaluból kisza­kadt két új község — Baks és Dóc — mintha kedvesebb lett volna, ahogy az újszü­lött mindig kedvesebb, mint az anyaközség. Pedig falunak Sövényháza is új. A tanácsalapításkor csupán 5—6 ház volt a kas­tély körül, most 130-at szám­lálnak. Fejlődésére jellemző, hogy alig fejeződött be 75 házhely kisajátítása, máris van ötvennek gazdája, és legalább hetet még ebben az évben bc akarnak építeni. Lassú bevándorlás Lassan bár, de megindult a tanyaiak behúzódása a fa­luba. Ez a lassú folyamat is gyors ahhoz, hogy a község belső fejlődése lépést tudna tartani vele. A „bevándor­lók" többsége fiatal, ennél­fogva ahogy szaporodnak az új házak, úgy emelkedik a születések száma is. Kellene óvoda, napközi otthon — és végre iskola! A belterületi is­kola ugyanis az egykori gép­állomás brigádszállásából alakult, és mint afféle szük­ségmegoldás, lépten-nyomon akadályokat produkál. Szűk, apró tantermek — ha csak lehet, nyitott ablaknál taní­tanak. De kint, az ablakok alatt van éppen a termelő­szövetkezet géptelepe. Szép lírai versezetekhez sokszor büfögik traktorok a ritmust. Váradi József párttitkár és iskolaigazgató „ugratja ki" ezt a problémát, de a be­szélgetésben részt vevő Kecs­keméti Gáspár tanácselnök, a tsz-elnök Faragó tatván, Triesz Sándor, a szociális otthon vezetője és Vojnáro­vich László tsz-elnökhelyet­tes is erősítésként szegődik mellé. Mindnyájuk gondja ez, és első helyen említik, ha fontossági sorrendbe sora­koztatják a megoldásra váró feladatokat, bár az egykori kastélyban működő szociális otthonon kívül egyetlen el­fogadható középülete sincs a falunak. A közcélra igénybe vehető legnagyobb terem mérete: hatszor nyolc méter. A terv ígéretei Az összegyűjtött iRények­ből, a fejlődés perspektíváját szem előtt tartva rakták ösz­sze Sövényháza vezetői a község új ötéves tervét. Het­venben már szeretnék átad­ni a nyolctantermesnek ter­vezett iskola első felét; 71­ben áll már a terv szerint az ötven köbméteres, egész­séges ivóvizet adó hidrogló­busz; 73-ban egy impozáns épülettömb zárná magába az új egészségházat és az or­vosi rendelőt a szükséges szolgálati lakásokkal. Köz­ben felépül majd az állator­vosi rendelő is — szintén or­vosi lakással. Járdabővítés, bekötő út, a külterületi vil­lamosítás nyomában járó belterületi hálózatbővítés — mind ehhez a tervhez csatla­kozik még. — Mindig támogatást ké­rünk, ha bemegyünk Sze­gedre, ennélfogva kéznél van a válasz is mindig: ti min­dent egyszerre akartok. Mert ez mind éget, és minél to­vább hagyjuk, annál jobban süt. A falu sorsáról, jövőjéről nem lehet úgy szót ejteni, hogy termelőszövetkezetéről ne szóljunk. Három tsz egye­süléséből született a járás talán legnagyobb közös gaz­dasága, az Árpiid vezér Tsz, most futja még próbaévét. Eddig mindhárom külön-kü­lön tervezte a boldogulás út­ját. Ezeket a terveket kell most valahogy egy csatorná­ba vezetni. Istállók, raktá­rak, irodák hiányoznak, öre­gek, selejtezésre érettek a gépek, de ezt a termelőszö­vetkezet saját erőből úgy, ahogy a követelmények sür­getik. pótolni nem tudja. Még ebben az évben felépül ugyan a központi épület — benne végre a kultúrterem ls, és ha a Moziüzemi Vál­lalat is hozzájárul anyagilag, a mozi is. Jövőre sertéstelep készül el, szintén az első fele a tervezettnek, 71-ben a kor­szerű szarvasmarhatartás épületei kerülnek fedél alá, de várják türelmetlenül az egyesüléskor „nászajándék­ként" ígért cellulóznyárfa-te­lepítési hitelt, és az új gé­piek vásárlására szükséges anyagi lehetőséget. Legalább ennyire aktuális lenne a községek közötti területren­dezés is, mert nem csupán a valóságos utcákba verődött tanyák (ebből a kiszeri sor legalább 10 kilométer) jel­lemzők a sövényházi határ­ra, hanem az is, hogy sok az ún. „bebíró" szövetkezetek Sövényházára eső földterü­lete. Kisteleki, balástyai, csanyteleki tsz-nek ékelődik be sakktáblaszerűen egy-egy földdarabja ide, és hogy tel­jes legyen a kölcsönösség, a sövényházi tsz-nek is van földje — Bakson. Az Árpád-ünnepről Van ennek a községnek olyan történelmi emlékhe­lye, amihez hasonlóval más községek nem dicsekedhet­nek. Az egykori szeri puszta kétharmad része Sövényhá­zához tartozik, és az egyik verzió szerint éppen itt volt az első országgyűlés. Törté­nészekre várnak, hogy tisz­tázzák végre, mennyire meg­bízható ez a hagyomány. A jelenlegi helyzet sok kelle­metlen félreértésre ad okot. Legújabb idegenforgalmi ki­adványunk is pusztaszeri emlékművet említ, de a sö­vényházit mutatja, ennélfog­va sokan mennek Puszta­szerre azok közül is, akik egyébként ide kívánkoznak. Felesleges kerülőre kénysze­rülnek. Minden évben ide zarán­dokolnak a környékbeli köz­ségek lakói szeptember első vasárnapján. Éppen ma, cik­künk megjelenésekor tár­gyalja a községi vb a nagy­szabású rendezvény sok munkát igénylő előkészüle­teit. Ünnepnap a falu szá­mára az Árpád-ünnep, de sok hétköznapi munkával készülnének az előző évek­ben elkészült hatalmas terv végrehajtására is, ha az a szép terv kezdene megvaló­sulni. ^ Horváth Dezső acskainuaziö Bécset elárasz­tottak a gazdátlan macskák, úgy­hogy nemrég a városi tanácsnak is foglalkoznia kellett a „macska­veszéllyel". Hatá­rozatot hozott ar­ról, hogy 3000 schillingig terje­dő pénzbüntetésre vagy hat napi el­zárásra lehet ítél­ni azokat a macs­katulajdonosokat, akik megunt ked­vencüktől úgy akarnak szaba­dulni, hogy vala­hol „ottfelejtik". A „visszaeső bű­nösöket" mind a két büntetéssel sújthatják. Azo­kat a macskákat és kölyköket, amelyektől tulaj­donosuk meg akar szabadulni, ezentúl vagy az Állatvédelmi Ott­honnak, vagy a Macskabarátok Szövetségének kell átadni. Itt a macskákat steri­lizálják. Ezeken a helyeken egyéb­ként olcsón vásá­rolni is lehet macskákat. i janicsárok Védőbeszéd Az Egyesült Arab Köztársaság bírósága elótt 9 óra és 55 percen at mondott egy ügyvéd védőbeszédet. Jóllehet a vádlott igen csekély je­lentőségű lopást köve­tett el. mégis 10 hónap­ra ítélték. A bíróság ki­jelentette, hogy ha az ügyvéd kevesebbet be­szélt volna, a bíróság sokkal elnézőbb ítéletet hoz. (72.) Az új lakásban nem sok örömünket lel­tük. A felső lakástól átázott a fürdőszoba meny­nyezete. A vakolat, beleesett a kádba. Igaz, csak amolyan cinbádogból készült ülők ad volt. de hát azelőtt olyan sem akadt az embernek. Csuda elégedetlen volt a csontom már a nászúttói is. Mindent a szemnek, semmit a kéznek. A leg­jámborabb embernek is nehezére esik huza­mosabb Ideig üvegen keresztül nyalni a mézet. Aztán, hogv hazaérünk, talán a Joli égési se­beitől feszülő bőre is tette nyügösségét. fity­málta a lakást. Nem szavakkal. Csak ajka biggyesztésével. De hát. ismertem én őt eléggé ahhoz, hogy tudjam, milyen hangokra slimme­lódnek a húrjai. Tudtam, hogy csak egy szó kell. kifakad az elégedetlenségtől leli dühzacs­kó. Nem került rá a sor. A három hét alatt, míg távol voltam, jól összeszaladt a posta. A tanév nyolc nap múlva kezdődik, de egy talicskara való papirt gyűjtött össze Sebi bácsi asz asztalomra. És a postában magánlevélként Dorgay Dódi hatoldalas episz­tolája. Köszöni, hogy szabadlábra jutásában se­gítő kezet nyújtottam. Magatartásomat végig tö­retlennek. emberinek tartja. És abban is nekem volt igazam, emlékezzem csak rá. Romáin Rol­land-t idézte ott az iskola ablakában, a nyüzgő. öldöklő tömeg fölött: „Inkább légy farkas, mint birka", mire tc. barátom, azaz én. azt vála­szoltam, sem egyik, sem másik. Embernek szü­lettem. És nem emlékeztem Dódi citátumára. nem emlékeztem a válaszra, de már a második lapon émelyített ez a cukros S2irup. Hiába fút alám. A valóságban úgyis jó. primitív baromnak tart. Ennélfogva nem csináltam leveléből nagy ügyet, A minisztérium a múzeumi kiállítások forga­tókönyvét elfogadta, és vállalta, hogy a terveket december l-ig megvalósítja. Három új tanár kinevezése is megérkezett. És számtalan utasítás, jelenléskérés. Örák hosszáig elbabráltam a postával, míg beláttam, két nap is kevés a megemésztéséhez. Joli a szekrények rendjén buzgólkodott, és magában a lakás miatti csalódottságot simo­gatta. Nem szeretett volna veszekedni, hogy sze­rénységből ilyen kis lyukat választottam fésze­kül. És mióta megjöttünk, még nem is ettünk. Utoljára a vonaton falatoztunk, aztán le sem tud­tam ülni, ahogy a bőröndöket szétnyitottuk. Sötétedésre a helyén volt minden. Én értettem a rendezéshez, aminek nem találtam helyét, azt berugdaltam az ágy alá. Elég hosszú ideig le­génykedtem ahhoz, hogy módját tudjam a hir­telen rendcsinálásnak. Csöngettek az ajtón. Mar­git néni. másik két régi és gyűlöletes tanárnő­vel, piros szegfűkkel és csomagokkal tűnt fel a küszöbön. Szamár paraszt vagyok én, hogy ezt ésszel felérjem. A feleségemet az ajtóban csó­kolják. tegezik, és éppen úgy csevegnek, mint­ha húsz év óta ismernék egymást. Az én igazi mentalitásom szerint azt kellett volna monda­nom ennek a társaságnak, hogy menjenek a fe­nébe. De már bent ülnek, és ugy mondják, mint­ha most hagyták volna abba. Csak néztem a plafont, hogv nem szakad le ennyi szemforgató beszédtől? Nem. És jött Pördi tanár úr is a feleségével. Joli tüsténkedik. Kávéscsészékbe kerülnek a rövid italok. Nagy a megértés a vendégsereg körében. Üj házasoknál nem is le­het meg egyszerre minden. Honnét is lehet­nének pálinkáspoharaink. Majd tíz év múlva. Ö. még tíz év után is mennyi minden hiány­zik. És ha akadozik a beszéd, hozzám is szól­nak. Hogy kipihentem-e magam. Hogy nagy lesz a hajsza megint. Minden iránt, ami ve­lünk kapcsolatos, feszülten érdeklődnek. Én meg csak hebegek. Hogy milyen gyalázatos tud lenni az ember. Miért teszik? Értem? Nem! Ma­gukért Meg akarják nyerni jóindulatomat. Mi lenne, ha felállnék. és azt mondanám ebben a locsi-fecsi légkörben, hogy torkig vagyok. Nem tehetem. A feleségem, a társadalmi beosztásom nem engedi. Nekem ezekkel dolgoznom kell. Nem öklözhetem, nem vághatom pofon őket. Meg kell alkudnom. Ilyennek születtek. Ezt szokták meg. A fölöttest bölcsnek, tudónak, szépnek és mindenben előbbre valónak kell elismerni, hogy nyugodtan élhessenek az ár­nyékában. Régi tapasztalatuk ez? Bizonyára. Nyilván megvan bennük az egészséges ítélő­készség annak elbírálására, hogy megvetni való az. amit tesznek, most aztán eléje akarnak menni a bajnak. Feledik a múltat, és igyekez­nek velem is elfelejtetni. Ez a vizitelés most az igazgatónak szól: nem Kovács Pál tanárnak, az az egykorinak, a Fűrész utca 19-ből valónak, hanem a hatalomnak. Ha a régi helyre ragadok, ma sem fogadják a köszönésem, nemhogy üd­vözlésemre siessenek csokorral és ajándékkal. Én ezt sehogy sem tudom a helyére gyűrni. Nem tudom lenyelni, s akkor sem nyelem le, ha teli szájjal üvöltöznek hozsannát a leg­igazgatóbb igazgatóra. Alig tudok ránézni ál­arcos ábrazatukra. Izgatja őket. hogy nem szó­lok. ezért kerülgetik a kérdést, akár okos puli a kondát. (Folytatjuk.) ,

Next

/
Thumbnails
Contents