Délmagyarország, 1969. augusztus (59. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-02 / 177. szám

a védőnőnek Most még itt a szegedi 'iskolában beszélgetünk. De holnap? Hetedhét határon széts oródnak. Azt latolgatják ők is: mikor találkoznak megint, hogy megbeszéljék, mire vitték az életben? Mit ér el, mit érhet el az é1 étben egy védőnő? Ezt szeretném megtudni azoktól a lányoktól, fiatalasszonyoktól, akik most elhagyják a szegedi védőnőkéDző iskolát.. Tizenegy megyéből és az ország négy megyei jogú városából — Fecsről, Miskolcról, Debrecenből és természetesen Szegedről — jöttek ide tanulni, és most, két év elteltével, a vizsgák után, oklevéllel térnek haza a Tiszaparti városból. Sokat visznek útravalóul az iskolából. Csirik Ilona falujába, A mbrózfalvára kerül vissza. — Tudom, nem leszkönynyű saját „hazámban", én mégis „próféta" akarok lenni. Ott nőttem fel és szeretném, ha az emberek nem néznének rám csodálkozva, hogy „mit akar ez itt?" Azt akarom, azt szeretném elérni, hogy tisztán éljenek, egészségesen, vigyázzanak a gyerekekre. Tudom, sok munka vár rám, és ránk valamennyiünkre — mondja. s ez már olyan öregeskomolyan hangzik a fiatal lány szájából, hogy elmosolyodom. A három másik frissen vegzett védőnő — a vásárhelyi Nyári Lidia és Lévai Mária, meg Gábor Lajosné, aki Szentesen dolgozik — azonnal megtoldják, amit Jlona mondott. — Tudjuk, hogy nem olyan szép és ideális minden az életben, leendő körzeteinkben, ahogy azt a könyvekből tanultuk. — Ismerik az „életet"...? — ugratom őket, de komolyan veszik a kérdést. — Tudjuk, mi vár ránk. A gyakorlatokon megismertük leendő körzetünket. Jártunk városi és tanyai családoknál. — mondja Nyári Livia. — Szerintem nem lesz olyan nehéz feladatunk. Az emberek jobban élnek már és igénylik az egészséges életmódot, a tisztaságot — állapítja meg szenvedélyesen Lévai Marika. — Csak annyit, nem vitaképpen mondom neked, Mari — fűzi hozzá Ilona —, hogy mindig az embereken múlik. Volt olyan család, hogy kinéztek, mikor először mentem, mit magyarázok nekik. Aztán a gyakorlat végén, mikor elköszöntem, rózsát kaptam tőlük. Tudod, mit jelent ez? — Mindegyik rábólint, tudják. — De volt olyan is, hogy megfőztem a kisbabának a főzeléket is, másnap már megint a maga feje szerint csinált mindent a kismama. Már szinte kívül kerültem a beszélgetésen, még jegyezni sem kell, csak öszszefoglalni. Egy-egy „vezérszót" írok fel: szívósság a munkában. Eltalálni a megfelelő módszert, hiszen mindenkinek másképp kell magyarázni. Türelem. Segíteni kell, s a tanácstalan kismamánál nincs hálásabb. Fáradhatatlanság. — Mindmind olyan dolog, amit nem iskolai tankönyvből tanul az ember. De tanári jó szóból és a pálya utáni érdeklődésből születik. Sokat visznek az iskolából. Szükség lesz rá. Mint ahogy rájuk is múlhatatlan nagy szükség van: a falu egészségügyének alappillérei ők. Milyen nagy szó! De mégis így van: ők azok, akik a leendő anyákat egészséges életre tanítják, az apróságok gondozását segítik. Akik a családtervezésről beszélnek az asszonyokkal. Fiatalok. Kevés tapasztalattal, de nagy lelkesedéssel, sok szép tervvel indulnak a pályára. Mindenre felkészültek. Tudják, nemcsak rózsát kaphatnak, tüskét is. De sokra, nagyon sokra vihetik az életben, akik beleszólnak az emberek életébe. P. Sz. M. Magyarszovjet kereskedeSml szerződés Tegnap, pénteken délelőtt a HUNGAROTEX Külkereskedelmi Vállalat Szép utcai székházában megkötötték a szovjet Raznoexport és a HUNGARQTEX új megállapodását. A magyar textilipar a Szovjetunióba 40 millió rubel értékű textilárut — többségében női és férfikonfekciót —, valamint kötöttárut és harisnyát szállít. A kereskedelmi szerződést Alekszander Alekszejevics Malinyin, a Ranzexport elnöke és dr. Oblath György, a HUNGAROTEX vezérigazgatója írta alá. (MTI) ipari vásár Baranyában Idén először — Díjak Baranya megye első ízben díjkiosztás is. A vásár nagyrendez olyan ipari vásárt, díját — az összkép alapján ahol a megye gazdasági éle- — a Magyar Selyemipari tét bemutatják. A 10 napig Vállalatnak ítélték oda. Kütartó baranyai ipari vásár löndíjat kapott a Mecseki Pécs város egyik központjá- Szénbányászati Vállalat. Miban, a Köztársaság téri isko- vei a Mecsek vidékét elsősorIában és a körülötte levő sza- ban a szénbányák jellemzik, badtéren, 10 ezer négyzetmé- így a vásárban is jelentős ternyi területen helyezkedik helyet foglal el a bányaipar. el. A vásárt csütörtökön Ti- Bemutatják többek között a , • • . , ... családi házak központi fűtémar Matyas miniszterelnök- sét előnyösen meffoldó „Mehelyettes nyitotta meg. esek" kiskazánokat. FelvoA megnyitás idején már nult a villamosenergia-ipar, a megtörtént az ünnepélyes gépgyártás, az építőanyagipar, köztük a világhírű Kérdőjelek. kívánságlisták A feleletet mindenki megadhatja Minden bizonnyal elsősor- villamost Tarjánba; megvár- Szegeden nem. Terveink és ban a lokálpatriotizmus a ják, míg húszezer lakosa lehetőségeink propagandája motorja annak, hogy a sze- lesz? Mikor tiltják ki végre éppúgy elmaradt egy kissé a Belvárosból a lovaskocsi- a kívánatostól, mint elért gediek annyira szeretik a várost rendezgetni. Minden1.i nek van valamilyen elképkat és a teherautókat? Ezeket a kérdéseket igen eredményeinké. ha nem is A/ PSJPSZ a iciuracuci igen íárart illetőim de Lilább könnyű feltenni' sőt megte" ) árost illetően, de legalább tézni -s lehet óket Nincs az lakóhelyük szűkebb környé- „ ,„._ , . ken vagy foglalkozásukkal Ll^árLfIkeSi kér! kapcsolatban. Lapunk szinte a" „ .J j^.fH; • korlátlan fóruma az efféle dést es kívánságlistát össze\ arosrendezésnek. rendszeMicsoi'a különbség! Az is logikus ugyanis, hogy fontoTéá a varos eddigi fejlődésének .cuuuc- ,, ,, " , ismerete is hozzásegít a tiszrint még akkor is helyt ról prooiemai- tánlátáshoz, a helyzetek re állítani a város adunk a különféle elképzeléseknek, ha első látásra is kivihetetlennek tűnnek vagy amikor nem értünk velük egyet Hogy miért vagyunk ilyen „engedékenyek"? Mert ha száz ötletből, száz javaslatból csak egy is jó, máris segítettük a szakembereket. Az egyöümOkötíés fejleszthető ális felméréséhez. Hogy szélsőséges példával éljek: manapság sokakat bosszant, hogy a különböző autóbuszjáratok nem minden útbaeső megállóban állnak meg. A 10-es sem. Eszünkbe jut-e, hogy ez a Nagyállomás és Csakhogy a kérdésekre fe- újszegedi vasútállomás közti lelni is kell. S az lenne a jó, járat először GMC teherautó az ideális, ha minden szege- volt, azután fakarosszériás di polgár válaszolni is tud- Csepel, most pedig Ikarusz na rájuk. Hiszen például az 66-os? Nyilván ettől még előbb elsoroltakra is kivé- megállhatna mindenütt, de tel nélkül van felelet, és mégis jó tudni, hogy mai + , .„ „ . , „. . senki sem tartja véka alatt problémiánk, mai gondjaink £ü forfalkoztatta « "ket- "^vánosak. Ata kmsit mennyivel masabbak, mondáim rogiaiKoztatja, sot oly- ls odafigyel a varos ügyei- hatni „fejlettebbek", mint nozza a la- nek különböző fórumaira, a voltak akár öt évvel ezelőtt! azutan tanácsülések anyagaira, a vb ülések témáira, a tanácstagi beszámolókon elhangzottakAkár egy kötette! is Egv ilyen dinamikusan fejlődő városban, mint a mikor izgalomba kosságot Ezekről megindul a beszélgetés egy másközt társaságban, munZsolnay-gyár, továbbá az építőipar és az élelmiszeripar. Á nagyközönséget elsősorban a könnyűipar termékei érdeklik. Nem is csalódnak a vásáron, mert van látnivaló bőven. így például a pécsi bőrgyár, kesztyűgyár, a pécsi és a szigetvári cipőgyár termékei igen szépek, ízlésesek. Az első baranyai vásár alkalmával a kiállítók számos szakmai bemutató rendeznek, és sikeres üzletkötésekre számítanak. Külön érdekessége a vásárnak, hogy nap, mint nap divatbemutatókat rendeznek, amelynek során egyik moszkvai nagyáruház is bemutatja jövő évi modelljeit B. S. Az ígéret szava ivatba jött a legyintés. Nem a legyintésnek az a fajtája, amelyet a nagyképű einDer fegyvertárából ismerünk, nem az a változata, amellyel forrófejű fiatalokat intézik el az idősebbek. Viszonylag sokan vannak. akik az ígeret szóra allergiásak, akik egy kézmozdulattal intézik el a szépen megálmodott terveket. Igen, kissé cinikusan. Ez sajátos betegsége évtizedünknek. Kórokozója valószínűleg az a szemlélet, amely hajlamos mindent rohamos korunk iramához mérni. Az legyint a legkönnyebben, alti nem tudja vagy nem akarja észbe venni, hogy ennek az átmeneti társadalmi formának, amelynek jegyeit valamennyien magunkon viseljük, van olyan sajátossága is. hogy a célokat fokozatosan érjük, érhetjük el. Másként szólva: azok a szép elvek, amelyek a haladó emberek gondolkodásába belegyökereztek, még nem valósodhatnak meg maradéktalanul. Kormány- és pártprogram például a fiatal házasok lakáshoz juttatása, de még nincs lakásbőség; a munka törvénykönyve írja eló. hogy miképpen kellene bánni az anyákkal, de van még sok munkahely, ahol visszaélnek a gyerekes asszonyok kiszolgáltatottságával stb. Csak az legyint, csak az nem akarja megérteni, hogy bizonyos idő múlva ezeken is túllépünk, aki nem veszi észre az épülő házgyárakat, amelyek a lakáshiányt, s így mindazt a sok gondot, kiszolgáltatottságot elsöprik, ami még a lakáshiányhoz fűződik. Van azonban ennek a legyintésnek egy újabb, veszélyesebb formája is. Olyan, amely már a hitet tessi próbára, a mindeneknek ellene szegülő hitet. Ülök. mofldjuk, vaiakinél a szobában. Telefonál. S a kusza szavakból azt veszem ki, hogy az előtt, aki a vonal túlsó felén beszél a kagylóba, elvesztette a hitelét. Következnek a mentegetőzések, magyarázkodások, hivatkozások, újabb és újabb ígéretek. Aztán egy kattanás. A vonal végén letette valaki a kagylót. Szinte látom, amint kedvevesztetten legyint Népmesék sora árulkodik arról az ősrégi szemléletről. amely az ígéret szavát szentnek vette. Még a mesék negatív alakjai sem voltak kivételek. Ha a mesebeli király fele országát és leányát ígérte, akkor tartania kellett a szavát bármilyen mesebeli szörnyek leselkedtek is ki a griffmadaras-tulipános díszletek mögül. S a népmesék bölcsessége a közmondásban összegeződött: Az ígéret szép szó... ígérni persze egyáltalán nem könnyű dolog. Például, ha egy helyi tanács hosszas küszködés után megkönynyebülten ígéri, hogy új piacot nyit, s ráadásul még egy időpontot is kijelöl, akkor merészen cselekszik, hiszen az együttműködő és ellenőrző szerveknek számtalan lehetősége van arra, hogy a tervezett időt megtoldják. A tervmódosítások végetérhetetlen láncolata megköti a cselekvést. Amikor például a Jókai utcát kezdték újjáépíteni, senki sem mert volna arra megesküdni, hogy június közepére, vagy júliusra lesz kész, hiszen annyiféle munkát kell összehangolni. N em hiszem, persze, hogy a határidő-szemléletnek olyan sok híve lenne nálunk. Már senki sem reklamálja az építkezéseknél kifüggesztett táblákról a befejezést jelentő bűvös dátumot, amely gyakran elmarad. Csak akkor érez ingerületet a legyintésre az ember, amikor azt veszi észre, hogy a türelemmel kivárt egy-két hét hónapokká, az egy-két hónap évekké nyújtózik. Mert a legkispolgárabb szegedi is könnyen hozzászokik annak gondolatához, hogy kedvenc és egyetlen hídját átalakítják, vállalnia kell tehát a kényelmetlenségeket. Csak akkor legyintett, amikor azt látta, hogy bár megvan minden formális előkészület az építkezéshez — késik, késik. Ha nem is túl nagy lelkesedéssel, de tudomásul veszi, hogy a három valamire szálló egyikét átépítik — csak akkor mérgelődik, ha számára érthetetlen okokból nem halad az építkezés az ígéretnek megfelelően, örül annak, hogy Újszegeden piac lesz, de mivel nem láthatja napról napra miért húzódik-halasztódik a kivitelezés — kételkedni kezd. Szóval, rossz szokás ez a legyintés, amelyről a beteljesült ígéretek könnyen leszoktatják az embert. Ha nem ma, akkor holnap. Akkor az ígéret nemcsak bátor dolog lesz, de régi értelméhez visszaidomulva: szép szó. Veress Miklós A szegedi rádióadó A forradalmak félévszázados jubileuma véget ért, s ezekben a hetekben újabb szegedi szervezetének rádióstúdiója! A megnyitóján itt volt Balázs Béla, aki hunagy évfordulóra készülünk: szonötéves emigrációja után Kérdéseket feltenni, kívánságlistákat összeállítani sok kahelyen, hivatalos fórumo- ra s talán nem is utolsósor- kal könnyebb, mint a kérkon, s persze a szerkesztősé- ban, a Délmagyarország cikgi postában is. Mostanában keire, tudósításaira, az szinpeidául — hogy csak úgy, te olyan részletességgel és alapossággal ismerheti őket, mint a szakemberek. désekre megfelelni, a kíván ságlistákból okos érvekkel kihúzni a túlzottakat, s a jogosakat a megvalósíthatóság sorrendjébe állítani. A város tervei, az 1969-es. az A kontaktust, az együtt- 1970-es és a most készülő öi >k témaként: az építkezé- működést természetesen le- negyedik ötéves terv is ezt sek szerepelnek legtöbbet het és kell is még tovább- tűzi azonban célul. A realiAki szóba hozza valamelyi- fejleszteni. Általában isme- tások pontos érzékelése és e akad retes, hogy elkészült a vá- lehetőségek jó kihasználása egy ros távlati fejlesztési terve, — ezek a biztosítékai a vádé az a korábban elhangzott ros további lendületes fejcsolatban. Ilyenek: miért bejelentés, mely szerint a lődésének, annak, hogy nem építik már azt a máso- tervet bemutatják a város la- előbb-utóbb megvalósuljanak dik hidat? Egy pontonhidat kosságának, nem valósult a ma még merésznek tűnő sem lehetett volna felverni, meg. Budapesten kiállítást elképzelések is. amíg a felújítás tart? Mikor rendeztek belőle — bár csak csinálják már a kétvágányú szakemberek számára —, kapásból néhányat említsünk — a híd felújítása, a tar jani közlekedés, általában a város közelkedési rendje, s ket, annak jobbára tippje, vagy legalábbis kérdése a megoldással kapFehér Kálmán éppen ezen a napon érkezett haza szülővárosába. Dél-Magyarország Másnap délután 5 órakor ez az évforduló elő is adott a szegedi rádióban. Sokáig a Délmagyarország naponta közölte is a szegedi rádió műsorát. Az első időkben a Kossuth rádiót alig lehetett Szegeden fogni; különösen ekkor teljesített missziót a helyi adó. Ugyanez év őszén Ortutay Gyula, a Magyar Rádió akkori igazgatója, Szegeden járva Szász Ferencnek, a Délmagyarország munkatársának kérdésére adott válaszában szintén fölidézte a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának egykori kísérleteit a szegedi rádióadó fölállítására, és e személyes emlékektől is indíttatva ígéretet tett: „Minden igyekezetem az, hogy Szegeden legyen az első vidéki rádióadó". Sajnos, mégsem lett így. Azóta már számos vidéki város sugároz műsort lakóinak és környékének. VajSZOMBAT, 1969. AUGUSZTUS 2. fölszabadulásunk negyed' százados jubileumára. Szeged és számára már a közeli hónapokban megkezdődik. S amikor erre készülünk, egyre többször fordulunk a fölszabadulást közvetlenül követő hónapok, évek hagyományaihoz. Számos kezdeményezés, amely azóta megvalósult, ezeknek a hónapoknak lelkes atmoszférájában fogant. De sok van olyan is, ami a későbbi idők zord éghajlata alatt nem szökkenhetett szárba. Ilyen a szegedi rádió ügye is. Á Kortárs júniusi számában Tertinszky Edit fölidézte Buday Györgynek negyven év előtti kezdeményezését a szegedi rádióadó létesítésére. De hadd jegyezzük föl, hogy a dolog 1945-ben ismét időszerűvé vált, és a Magyar Kommunista Párt szegedi szervezete kezdeményezésére újból napirendre került. Sőt, amint ez már jórészt a kortársak előtt is feledésbe merült, 1945. augusztus 25-én a Nádor u. 12. sz. házban megkezdte adását a Magyar Kommunista Párt daságban Újvidéken kívül Szabadkán, Szenttamáson, Verbászon is működik helyi adó. Érdemes lenne újból fölhívni a figyelmet a régi kezdeményezésekre, a változatlan igényre: Szegednek most is szüksége van helyi rádióra, mert kulturális hivatását egy újabb, hathatós eszközzel gazdagodva fokozottabban tudná ellátni. A szolnoki és a szabadkai példa egyaránt kecsegtető. P. L. Gyógynövényexport A Gyógy növény és Selyertvgubóforgalmi Vállalat nagykanizsai telepén megkezdődött a gyógynövényszezon. Kilencféle, vadon termő gyógynövényből 78 vagonna' szállítanak a nyugat-európai országokba, s mintegy húsz vagonnal a hazai gyógyszeriparnak.