Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-04 / 152. szám

Szegedi fiatalok az NDK-ban A közelmúltban 70 tagú KISZ-küldöttség járt az NDK-ban. Tagjai Csongrád megyei KISZ­vezetok, aktivisták voltak. A programban ezért természetesen nemcsak Drezda, Szász-Svájc, Melssen, Lipcse és Halié idegenforgalmi nevezetességeinek megtekintése szerepelt, hanem hiva­talos tárgyalas is a testvérmegye, Halle FDJ-vezetőivel. s minden lehetőséget megkerestünk arra, hogy találkozzunk az NDK-ban dolgozö magyar fiatalokkal, elsősorban szegediekkel, megyeiekkel. Az ö eletükről számol be most ez a cikksorozat. Teljességre nem törekszik, nem ls törekedhet, de talán több eddig kevésbé ismert részletét tár fel hétköznapjaikról, munká­jukról, örömeikről és gondjaikról. Éjszakai beszélgetés GJf fajtát, / több gépet Hagymatermesztési tanácshozás Makón Éjfél már jóval elmúlt, amikor elbúcsúzunk az itte­ni magyar fiataloktól Bruno­Plache-Strasse-i otthonuk kapujában. Innen még fél óra villamossal Lipcse bel­városa, úgyhogy ideje haza­indulni. Pedig beszélgetni való lett volna akár regge­Az NDK-ban KISZ-szervezetek rendkívül fontos, amit leg­rövidebben a közvélemény­kutatásban felbukkanó egyik mondattal lehetne megindo­kolni: „apátlan-anyátlanok­ról" van szó. Ki törődne, ki foglalkozna itt velük első­iig is. A KISZ Csongrád sorban, ki képviselné érde­megyei bizottságának ve­zetői találkoztak a lipcsei magyar fiatalok párt- és KISZ-szervezetének vezetői­vel. Ebben a házban 450 ma­gyar lakik, mind, aki Lip­csében dolgozik. A 450-ből 350 fiú. Küzülük kb. 50 már motorkerékpárt vett magá­nak (halálos végű balesete­ket is okoztak sajnos a kin­ti magyarok). Egy motor ára 2800—3300 márka, persze részletre is lehet kapni. A j,beugró" 800 márka. Tehát nem rossz anyagi körülmé­nyeket mutat az 50 motorke­rékpár! A beszélgetés elején a fia­talok általános helyzetéről esik szó. Túlságosan sokat vannak együtt, nem tanul­nak nyelvet, arra számíta­nak, hogy három év alatt majd maguktól megtanulnak németül. Mulatságos lenne, ha nem volna szomorú, hogy azt a néhány szót is, ami rájuk ragad, tájszólás­ban ejtik a szegediek, Sze­ged környékiek. Így: förstéen (verstehen). Ezt egyik nyelv, oktatójuk mondja. Sokan nem tanulnak szakmát sem, holott három év alatt egy érettségizett fiatalból itthon szinte játszva szakmunkás lehet. Alapvető hibának tartják, hogy nem minden itthoni tanácsi munkaügyi osztály ad pontos tájékoztatást az DNK-ba indulóknak. Ebből sok félreértés ered. Kezdve a szakmai továbbtanulás kérdéseitől a keresetek vár­ható alakulásáig. A nem megfelelő előkészítés és ki­válogatás számtalan prob­lémát okoz. A lipcsei könyv­kötögépgyár 192 magyar fiatalja közül eddig 23 tért haza, egyharmada fegyelmi­vel. A fegyelmi bízottságok igyekeznek hivatásuk ma­gaslatán állni, s megakadá­lyozni, hogy munkakerülők, bajkeverők rontsák a lég­kört. Nyilvánvaló tehát, hogy az itthoni felkészítés a há­roméves külföldi munkavál­lalásra, rendkívül fontos. S nemcsak a szervező és lebo­nyolító tanácsok dolga, ha­nem legalább annyira a KISZ-szervezeteké. Azt ter­mészetesnek kell venni, hogy a tisztes keresetért az NDK­ban — akárcsak itthon — nagyon becsületesen meg kell dolgozni. Az a fiatal, akiben olyan reményeket keltenek, hogy az NDK-ban az itthoninak négy-ötszörö­sét keresi majd meg, nagyot csalódik. A betanított mun­kások sehol a világon nem keresnek vagyonokat, már­pedig mi igen sok szakma nélküli fiatalt indítunk út­nak az NDK-ba. Szükség volna alapos po­litikai tájékoztatásukra is még idehaza. Sok meglepe­téstől mentené meg a kint dolgozó fiatalokat, s hama­rabb felkeltené bennük a szocialista internacionaliz­mus érzését, ha már kiuta­zásuk előtt alaposan meg­ismernék és meg is értenék Németország, a németség történelmi múltját, a szo­cialista német állam, az NDK — mely most készül megünnepelni fennállásának huszadik évfordulóját — megalakulásának körülmé­nyeit, s jelenlegi politikai és gazdasági helyzetét. keiket, ha nem saját szerve­zetük? Ennek politikai olda­la; hogy lépést tartsanak a napi eseményekkel, s köz­ben megismerjék az első szocialista német államot. Szintén politikai, de kissé más irányú oldala: haszno­san, jól használják ki sza­bad idejüket. Ne sörözéssel, verekedéssel, huligánkodás­sal — mert sajnos ez sem egészen ritka —, hanem kul­turált szórakozással, tanu­lással, országjárással. A kinti KISZ-szervezetek igen nagy felelősséggel, s nem is rosszul dolgoznak. De mintha túl sok lenne az a feladat, amit rájuk bíz­tak. Illetve ftmét csak az itthoni előkészítés hiányos­ságai ütnek vissza odakint. Kevés például a mozgalmi gyakorlattal rendelkező KISZ-vezetőjük. Az NDK­ban új arcok, új nevek tűn­tek fel, s mint már szó volt róla, az itthoni KlSZ-veze­tők közül csak kevés vállal megbízást. Még azok sem, akiket a KISZ-bizottságok erre felkészítettek. A Szabad Német Ifjúság, az FDJ szervezeteivel sem a legjobb a kapcsolat. A fel­sőbb szervekkel még igen (a pártszervekkel ls), de az üzemekben jobbára csak formális az együttműködés. Mindkét fél a másiktól vár­ja a kezdeményező lépése­ket. Sajnos, ez sem csak lipcsei tapasztalat, hasonló­képpen nyilatkoztak azok a magyar fiatalok is, akik Drezdában és Halléban dol­goznak. Mindössze másfél éve je­lentek meg az NDK-ban a magyar fiatalok, szakmun­kások és szakma nélküliek, segítségként a két állam egyezménye alapján. De ott­létük számukra is felbe­csülhetetlen haszon: megis­mernek egy baráti orszá­got, megismerik annak vá­rosait, gyárait, megtanulhat­nak egy olyan nyelvet, mellyel szinte egész Európá­ban boldogulni lehet. Egy életre szóló tapasztalatok, élmények birtokába jutnak. működő Ha ezt mind szembe állít­szerepe juk azokkal a nehézségek­kel, melyek még kétségtele­nül fennállnak, a következ­tetés egyértelmű: így is megéri. Húsz-huszonöt éves fiatalemberekről van szó, akik könnyen és szívesen túlteszik magukat az elő­forduló apróbb kellemetlen­ségeken. Nem kell őket fél­teni! Más kérdés és ez is ter­mészetes, hogy a kezdeti nehézségeket, azokat ame­lyeket emiitettem is, minél hamarabb le kell gyűrni. Jelenleg idehaza vannak, a Balatonon, az NDK-ban dol­gozó KISZ-vezetők, bizonyá­ra hasznos tapasztalatgyűj­tésre ad alkalmat, amit el­mondanak; innen Csongrád megyéből is .nemrég járt ta­nulmányúton egy tanácsi küldöttség; és az a megyei KISZ-delegáció, melynek tagja voltam, szintén jelen­tésben számol be a KISZ Központi Bizottságának a tapasztalatokról. Ősszel, amikor ismét több mint két­száz Csongrád megyei és szegedi fiatal indul az NDK-ba, már minden bi­zonnyal mindama ismeret birtokéban lesznek, amely megkönnyítheti számukra a beilleszkedést, a helytállást. De én azért isten igazá­ból az elsőket, az úttörő­ket irigylem. Azokat, akik legfeljebb két-három hetes itthoni építőtáborok után vállalkoztak arra. hogy el­menjenek egy bár testvéri, de mégis idegen országba dolgozni és tanulni, telje­sebb emberré válni. Ennél szebb és igazibb romantikát nem is adhat az ifjúságnak ez a modern élet! Csongrád megyében igen nagy szerepet játszik a vö­röshagyma-termesztés, hi­szen évszázados hagyomá­nyai vannak a makói táj­ban. Évről évre vagonok ezrei indultak el. s vitték, viszik messzi földekre e jó­ízű árucikket. A nagyüzemi hagymatermesztésnek azon­ban akadnak problémái is. Tegnap Makón, a Korona szálló emeleti termében or­gatója és Pósvári József, a Külkereskedelmi Miniszté­rium osztályvezetője. A 150—200 főnyi részt­vevő nagy érdeklődéssel fi­gyelte a hozzászólásokat, előadásokat és a kibontako­zó vitát. Annál inkább, hi­szen lényeges, hogy a terület növelése nélkül, minél na­gyobb terméseredményeket tudjanak betakarítani a ter­melőszövetkezetek, a mező­szágos hagymatermesztési és gazdasági üzemek. Üj hagy­Fehér Kálmán forgalmazási tanácskozást tartottak. A szegedi járás közös gazdaságaiból, főként a Tiszán-túli szövetkezetek­ből, ahol jelentős területe­ken termesztenek vöröshagy­mát, több szakember elláto­gatott a hagymás városba. A megyei érdeklődőkön kí­vül Bács megyéből is sok szakembert, érdekeltet, ven­dégül láttak. A téma fontosságára való tekintettel a tanácskozás rendezői között megtaláljuk az MSZMP Csongrád me­gyei bizottságát, a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium mezőgazdasági és termelési főosztályát, a me­gyei tanácsot, az illetékes területi szövetséget, a Ma­gyar Agrártudományi Egye­sület megyei szervezetét. A tanácskozáson részt véli dr. Erdei Ferenc akadémikus, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára és dr. Komócsin Mihály, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára is. Dr. Paczuk István, a me­gyei tanács vb-elnökhelyet­tesének megnyitója után a vitaindító előadást dr. Tom­pa Béla kandidátus, a MÉM termelésfejlesztési főosztá­lya, kertészeti osztályának vezetője tartotta. A felkért hozzászólók között neves szakemberek szerepeltek, így dr. Somos András akadémi­kus, Kovács László, a Kon­zervipari Tröszt vezérigaz­mafajtákat, nagyobb gépesí­tést kértek a tanácskozás résztvevői a kutatóktól. Tízéves az autó­biztosítás Kerek számhoz érkezett a kötelező gépjármű-szava­tossági biztosítás: most lett 10 éves! Tíz év óta az autók száma tízszeresére, a moto­roké a háromszorosára nö­vekedett. Tíz év óta — az akkor „startoló" gépjármű­vezetők által okozott kár­megtérítés — a 200 ezer fo­rintról 40 millióra növeke­dett. Az idén már az esztendő első öt hónapjában például Budapesten gépjármű-szava­tossági biztosítás alapján 30 százalékkal többet fizettek ki, mint az előző esztendők azonos időszakában. Végre itt a nyár! Amint Wissy Károly, a Központi Meteorológiai Inté­zet tudományos munkatársa csütörtökön délután elmon­szont a felmelegedés elérte a 24—28 fokot. Ez a kellemes nyári időjá­rás meteorológusaink szerint dotta, az elmúlt 24—48 óra egyelőre vendégünk marad, alatt egész Közép-Európa Szintén jót ígér a távolabbi időjárásában határozott ja- előrejelzés. Hétfőig a legala­vulás következett be. Ha- csonyabb hajnali hőmérsék­zánkban csütörtökön délelőtt, let 12—17 fok között, a leg­sőt már az azt megelőző éj- magasabb nappali hőmérsék­szaka sem volt csapadék. A letek pedig 24—28 fok közölt legalacsonyabb hőmérséklet ^nek öt millimétert meg­éjszaka 7-14 fok között ala- hala-d°- -csaPadék az orszáS kult ki, kora délutánra vi­területének várható. 30 százalékán Elveszett milliók Az Országos Kőolaj- és az oltással, helyreállítással, földcserével stb. kapcsolatos teendőket. A vizsgálatból kiderült, hogy a magyar olajbányá­szat történetében az egyik legnagyobb károkat okozó kitörésnél mintegy 35 millió tek földjén keletkezett kárt, forint értékű veszteség ke­az elégett olaj mennyiségét, letkezett. Gázipari Tröszt szakemberei a napokban összegezték a 168-as kút kitörésekor elő­állott károkat. A vizsgálat során külön elemezték a környező termelőszövetkeze­D moszkvai fő dokumentummal száma A Központi Bizottság fo- miségről és a nők helyzeté­lyóiratának júliusi száma ről szóló cikkek, szerkesztőségi kommentárral Az új gazdasági mecha­teljes terjedelmében közli a nizmus és a gazdasági-poli­kommunista és munkáspár- tilcai tevékenység új voná­tok moszkvai nemzetközi ta- sait a szerzők a Duna Ci­nácskozásának fő dokumen- pőgyár, a Corvin Áruház és tumát. a főváros XXI. kerületének Kulcsár Kálmán és Far- életében vizsgálják, kas János írásukban a po- A folyóirat hasábjain le­litika és a tudomány kap- folyt féléves vita után köz­csolatáról szólva megálla- Rk Harsányi Iván vitazáró pítják, hogy mindkét kate- cikkét az elmélet és a gya­gória önálló képződmény, korlat kapcsolatáról. A párt­sajátos vonásokkal rendel- oktatás fejlesztésének fontos kezik. Mindazonáltal kiala- szemléleti és módszertani kulóban van a politikai tu- tapasztalatai hosszai időre domár.y, más szóval a poli- megtermékenyíthetik a pro­tika tudománya. Propagan- pagandamunkát. disták számára hasznos is- Folytatódik a szocialista mereteket ad Háy László képzőművészet haladó ha­cikke a tőkés monopóliumok gyományairól indult cikk­fejlődésének újabb vonásai- sorozat: a júliusi számban ről. az első világháborút meg­Sokoldalúan foglalkozik a előzö „nyolcak" jelentőségét Pártélet a termelőszövetkeze- méltatja a szerző, tek életével. Az évtizedes Megyénk ismét két írással fejlődést értékelő írás (szer- jelentkezik: Nagyvári László, zője Pataki László megyei a Szegedi Kenderfonó párt­PB-titkár), a vállalatszerű vezetőségi tagja beszámol a gazdálkodás és a szövetkeze- munkaidő-csökkentésről szó­ti demokrácia kölcsönhatását ló közvéleménykutatás ered­elemző cikk (dr. K. Nagy ményeiről. Szabó Lajos, a Sándor). a mezőgazdasági szegedi járási PB osztály­üzemek kiegészítő tevékeny- vezetője összegezi a járás ségét elemző tanulmány pártszervezeteiben lezajlóit (Mihók Sándor írása) mellé politikai számvetések főbb csatlakoznak az agrárértei- gondolatait. H^gf janicsárok (39.) Amikor újra fény árasztotta el a szobát, szó nélkül és gonddal fésülködött a talpig érő tü­kör előtt. Se harag, se öröm a szemében. Pa­rasztokat láttam községi adóhivatalból ilyen be­letörődéssel kilépni, miközben belső zsebükbe gyűrték az adókönyvet. .Se harag, se öröm. In­kább valami olyan, hogy ez is megvolt. Sietve, félve kaptam magam rendbe. Ha netalán Gabi jönne. Egyébként végig izgatott, hogy Gabi bár­mely pillanatban jöhet. A tolvaj félelme nem hagyott pihenni, ö meg bántóan unott, s kicsit megvető volt. A tekintetéből láttam, mert töb­bet törődött azzal, hogy a szék pontosan a he­lyén álljon, hogy a díszpárnácska pontosan be­töltse a kerevet sarkát, hogy a vázában arányo­san elosztva üljenek a virágok. Azt se tudtam, melyik lábamra álljak. Szerettem volna elfutni. Mondtam is. De illik Ilyenkor beszélni vagy kérdezni? Még csókkal búcsúztunk, s kicsit megöleltük egymást, de már nem kérdezte, mi­kor jövök ismét. A magam részéről biztos vol­tam benne, hogy egyhamar nem. Kerékpárt vásároltam, és körülkocsikáztam a Balatont. Minden éjjel más boglyában, más eresz alatt vertem fel tanyámat, és úgy szöktem a lány emlékétől, mint a valódi tolvaj. Ha szembe széllel tapostam a pedált, a kormány szorításá­ban az ő karja fogásét éreztem. Ha ültem, vagy ha ettem, agyam rejtett vetítőgéDe el kezdte forgatni az ötven-hatvan perces filmet az elő­szoba bezárásától a fésülködésig. És ha valami elhagyott, néptelen vendéglő udvarán ebédelve déli híreket mondott a rádió, erőltettem magam, hogy nem érdekel. Nem érdekelnek a hírek, az események. Csinálják, ahogy akarják, nekem úgy sincs hozzá semmi közöm. Azt tartottam, ez nem az én dolgom. Hogy nevetséges vagyok ezekkel a világmegváltó gondolatokkal. Hogy ez az egér nagyképűsége, amikor távol a baj­szos ellenség. „Hol az a macska, hadd eszem meg!" És kacagtam is magamban. Csak akkor nem. amikor szeptember elsejével visszaérve a munkahelyemre, azt látom, hogy az éveken át gyűjtött kacatjaim halomra vannak hányva a padlás feljárójában. Berontottam az igazgatóhoz. Szerencsém, hogy nem kapom ott. mert csak magamnak csinálok bajt, ha megra­gadom a nyakkendőjét. A pedellus meg azt mondta, hogy parancsra tette ki, mert a szer­táramat átalakították vendégszobának. Geoló­gusok turkálták a határt nyáron. Hely kellett nekik. Az igazgató úgy bökött a múzeumi tár­gyakra, hogy tüzelje fel őket, Sebi bácsi. De Sebi bácsiban volt annyi becsület, hogy csak a fából való tárgyakat tüzelte fel. A köcsögö­ket, vas nyakörveket, béklyókat és lakatokat a MÉH-nek szánta. A régi zsíros, pecsétes, ne­mesi okleveleket félretette, hogy majd a télen jók lesznek gyújtósnak. Az igazgató Pesten ér­tekezett a megváltozott helyzet követelményei­ről. Dúltam, fúltam magamban, ha módom lett volna, messzire futottam volna. Hová futhassak? Szegedre? Százszorosan nem. Dodival paroláz­tunk, de most ő nem nagyon tolakodott hoz­zám. Nem ért rá. Minden szabad percében a politikai eseményeket kommentálta a tanáriban. Ha csak egy hallgatója akadt, okosan citálta a kijegyzetelt anyagot a Pártélet-bőL Dallamos, zengő hangon olvasta a függönyös funkcioná­rius autók, a tüskésdróttal elkerített balatoni nyaralók ügyét, a kiváltságosok boltjait és is­koláit. Fullákolt a gyönyörűségtől. Íme, az osz­tály nélküli társadalom készülődése az osztályon felüliségre, drága kartársaim! És a kollégák ka­carásztak, kuncogtak. Én nem tudtam örülni. Mért kell ennek így lenni? De nem is repli­kázhattam velük. Hogy állhatnék elébük, hogy hazugság az egész? A Pártélet-ből idéz, az Iro­dalmi Üjság-ból, a Művelt Nép-bői. Érveket, tényeket olvas. S szerzókül nagy tekintélyű neveket. Milyen érveim lehetnek nekein? Hogy nem igaz? Semmi? A tanítás döcögött, már úgy szeptember végétől kezdve. Amikor Dódi izgalmasat olvasott vala­melyik pesti újságból, a tanárok be sem mentek az órákra. Én bementem. Nekem menekülés volt, mert nem kellett hallanom a dörömbölő vádakat. A gyerekek nem figyeltek rám. Tüntetően mással foglalkoztak, és ha szóltam, hogy figyeljenek, ka­carásztak. Október első hetében egy gyereket megdorgáltam. Kihívóan zörömbőlt a táskájával. Leverte a tolltartóját, aztán a könyveit dobálta a fiókban. Én, megmondom, nem voltam valami türelmes. Eleinte csak mérgesen néztem rá, hogy legyen elég a pimaszságból. De ő továbbra ia okoskodott. Éppen Rákóczi kurucait tárgyaltuk a negyedik osztályban. Csendes, ez volt a neve, el kezdte tépdesni füzetéből a lapokat. Az osztály röhögött. Elébe álltam. — Fiam, úgy látom, elment az eszed. Szépen menj haza utána. — Épp azt is akartam. Nem vagyok hajlandó ávós tanárokat hallgatni a szabadságharcról! — Micsoda? Az osztály zúgott. Többnyire helyeslően nyerí­tettek. Felugráltak és kiabáltak. Éljen Csendes! Éljen az igazmondás! Le az ávóval! — Meg vagytok őrülve? — Felálltam a kated­rára. — Aki akar, menjen el! Kilencen ottmaradtak. Nem tudtam magamhoz témi. Hányingerem volt. Alig láttam, míg a tizenhét gyerek nagy zajjal és csapkodással kivonult a teremből. Per­cekbe tellett, mire odaszorítottam magam, hogy felvegyem előadásom fonalát. Mégsem tudtam folytatni. — Mi volt ez? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents