Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-26 / 171. szám

SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Micaela: Karikó Teréz Bizet Carmenjának főszereplői közül egyelőre még csak ő vesz részt a próbákon, és 6 is még csak civilben; a külföldiek vasárnaptól érkeznek. A mozgalmas színpadon nagy a nyüzsgés. Varga Mátyás hatalmas díszletei között élénkszlnű jelmezekben hullámzik a nép, Micaela civilruhás alakja kiemelkedik a színes tömegből. Mikó András, a rendező gyakran megállítja a mozgást, kiigazít valamit, ismétlést kér. Még a kezdet kezdetén vannak. Ez a második próba, délután hattól éjjel fél egyig tart. Közben azonban Karikó Terézzel nem lehet beszélgetni, nincs idő erre; az interjú másnap délelőttre halasztódik. A művésznőt mi szegediek mindannyian jól ismerjük. Egész pályája, attól kezdve, hogy Rómából, ahol a Zeneakadémia után ösztöndíjasként Tito Scipa iskolájában tanult, hazatért, itt Szegeden formálódott. Az ismeretség ellenére is meglepő azonban amit mindjárt a beszélgetés elején közöl. Nemrégiben öszszeszámolta szerepeit Kiderült, hogy összesen 35 szerepet énekelt eddig. Mozart négy, Verdi tíz, Puccini öt Wagner két operájában énekelt, s Jó néhány más szerző művében is. Mint tudjuk, közöttük több olyan szerep volt, amelyet Magyarországon 6 énekelt először. Hihetetlenül sok szerep ez. Barátai tréfásan tanácsolták is, nehogy megmutassa a listát bárkinek, aki nem ismeri! Még azt hinnék, kilencvenévesI Ennyi szerephez ugyanis majdnem ennyi idő kell, feltételezve természetesen a hagyományos munkatempót De hát Karikó Teréz éppen azért ragaszkodott Szegedhez és a szegedi operához, mert bár többször hívták máshová, a szegedi iskola szakított bizonyos tradíciókkal. Ebben a légkörben a legmerészebb álmok is megvalósultak. Karikó Teréz majdnem mindent elénekelt, amit akart. Ezt sehol másutt nem tudta volna megcsinálni. A szabadtérin már többször szerepelt. Az Aidában a Főpapnő volt, s közreműködött a Trubadúrban is. Ez lesz azonban az első igazán nagy szerepe ezen a színpadon. Micaela alakja nem ismeretlen számára. A szegedi színház színpadán — éppen ebben az évadban — már énekelte. Persze magyarul. A szabadtérire viszont franciául kellett megtanulnia, s ez bizony nem volt könnyű, mert bár elég jól beszél németül, angolul és olaszul, Bizet operájának nyelvét sohasem tanulta. — Nálunk Micaela alakja ügy él a szakma és a zenekedvelők gondolkodásában — mondja a művésznő —, mint jellegzetesen lírai szerep. Másutt azonban — s ez talán a maibb, modernebb felfogás — drámai szopránokkal énekeltetik a szólamot. Erre láttunk példát nemrég Karajan Carmen-filmjében. A szegedi szabadtéri vezetői is valamiféle ilyen mai megoldásra törekedtek, amikor rám bízták a szerepet: én mindig hősnő voltam az operaszínpadon. Szeretném remélni, hogy a közönséget meg tudom győzni az előadásokon ennek a döntésnek a helyességéről. Ma, szombaton este kerül az idén harmadik alkalommal a szabadtéri színpad közönsége elé Kodály Zoltán Háry Jánosa. A dalmű előadására a jegyek nagyrészt már elővételben elkeltek, s így ma este is zsúfolt nézőtér köszönti a neves közreműködőket, akiknek élén Melis György Háry ja, Moldován Stefánia örzséje. Tompa Sándor Császára, és Dayka Margit Császárnéja áll. Az előadást Szlnetár Miklós rendezte, vezényel Lukács Miklós. Képünkön az előadás egyik legszebb, leglátványosabb jelenete, a Toborzó, melynek koreográfiáját Barkóczy Sándor írta Milyen lesz a Carmenbalett? Legyen balett a Carmenben, vagy anélkül mutassák be a szegedi színpadon Bizet operáját. A kérdés eldöntését hosszú vita előzte meg a fesztivál művészeti vezetői, közelebbről az előadásban érdekeltek között. Végül is Mikó András rendező, Roberto Benzi karmester és Barkóczy Sándor koreográfus az igazgatóság kérésére abban állapodott meg, hogy kikeresik azokat a lehetőségeket, melyekkel színesíthetik az előadást az opera szellemében. így a második felvonásban az Escamillo bevonulása előtti jelenetet kocsmai szórakoztató tánc előzi meg, ahol a, szólót táncoló szófiai vendégművész Emília Kiróva temperamentumos spanyol táncot mutat be. Ugyancsak színre lép a balettkar a negyedik felvonásban is, a viadalra felvonuló tarka népség szórakoztatására. Barkóczy Sándor elmondta, ide ls vérbő, intenzív balettet állítanak be, ahol ismét szóhoz jut Emilia Kiróva. Akik először szerepelnek a téren " ' — e Mária 1 Mnrton Eva A szépséges császárlány, Mária Lújza komikus-mesés alakját az ez évi Háry-produkcióban Marton Éva kelti életre. — Egy éve végeztem a Zeneakadémia opera tanszakán dr. Sípos Jenő tanítványaként — mondja. — Puccini Ma non jávai diplomáztam. „Civiben" feleség és anya vagyok. Férjem orvos. van egy hároméves kisfiunk. Pályámat az Operaháznál kezdtem, ahol mindjárt az évad elején főszerephez jutottam — Rimszkij Korszakov Aranykakasában debütáltam. Az év emlékezetesebb szerepeit a Rajna kincseiben, a Szépséges ifjúságban, a Don Carlosban, és Szokolay Hamletjében játszottam. Mint oratóriuménekes is bemutatkoztam Bach Máté passiójában. Remélem, a jövőben ls lesz alkalmam ezen a területen — melyet nagyon szeretek — tevékenykedni. — Mária Lújza szerepétől — őszintén bevallom — egy kissé féltem. Részben, mert a mezzoszoprán nem az én hangnemem, másrészt, mert mint minden énekesnek, nekem is nehéz prózát mondani, nehezebben is tanulom. Ezenkívül a sok szenvedő, fennkölt operai hős után szokatlan nekem ez a néples hangvételű, Ízesen komikus szerep. A feladat izgalmassága azonban magával ragadott. Ha-: mar megbarátkoztam Mária Lújzával, hallatlanul élveztem a Háry nyelvezetét. Szeretem a szabadtéri s2Ín-i pad lenyűgöző monumentalitását. és nagyon szívesen játszom együtt olyan kiváló művészekkel, mint Dayka. Tompa, Melis, Latabár, akiktől sok értékes Jó tanácsot, segítséget kapok. — Pesten a PiUangókisi asszony, ugyancsak szabadtéri előadásán énekelek. A! következő három évre Ismét az Operaházhoz szerződtem. Petrovics Emil Bflri és bünhődésének egy izgalmas karakterszerepével, a Figaró házassága grófnőjének alakításával kezdem az évadot. — Szegedet nagyon megszerettem néhány nap alatt. A következő években te örömmel részt veszek a szabadtéri játékokon, ha alkalmam lesz rá. ö. L. Grófnő; Piros Ildikó ' nnxil»lluuJv.tMIM.'.VAVA<.V. v «.V.VfiV.«e»MBl Vezényeli"; Sz. Turcsak Több szegedi művészpártoló azért járt ki A bahcsiszeráji szökőkút előadásaira, hogy a karmestert nézze. Hogy ott, a kettős torony előtti óriásplatón százhúsz pille-libbenésű lány és izmait feszegető fiú is forgott? Igen, igen, dehát ők estéről estére ugyanazt a koreográfiát elevenítették meg, „az a szőke csoda-srác" meg minden előadáson mást csinált... „Hogy mitől tudta úgy meglovasítani a zenészeket?!" A „zenekar-lovasító csoda-srác" délelőtt 9 órakor, amikor a Tisza Szálló halljában találkoztunk — egyáltalán nem hasonított önmagára. Lobogó szőke haja a fejtetőjéhez tapadt, és az előző este még levegőt szeldeső keze majdhogynem kamaszmód tétovázott. — Hogy tud ennyire kicserélődni? Sz. Turcsak, a kijevi balettegyüttes karmestere — amúgy „mellékesen", művész — felnevetett — A pálca teszi meg a dobogó — mondta —, az a pillanat, amikor odaállok a zenekar elé, és tudom, hogy most magamhoz kell láncolnom néhányszáz embert. Ez a kimondhatatlan felelősség alakít át ettől változom meg, ez tesz valami egészen mássá ... Sz. Turcsak egyébként 1962 óta éli át ezt a majd mindenesti átváltozást, Akkor lett asszisztens Ukrajna Állami Zenekarában, amely együttest aztán — röpke másfél év után — már mint főzeneigazgató irányította. Innen, a szimfónikusok éléről került át a Sevcsenko Színházba, ahol először az Otelló vezénylése éreztette meg vele, mennyire más színpadra írott műveket dirigálni. A balett? A táncos műfaj még később babonázta meg. De úgy tűnik, alaposan, hiszen máris szép számú táncjáték van a repertoárján? — Ha választania kellene, mégis, melyik műfajhoz pártolna? Egy újabb félszeg kamasznevetés: — Nem hiszem, hogy tudnék választani! Én minden jó zenét szeretek, főleg pedig azok a művek a kedvenceim, amelyek tele vannak erős kontrasztokkal. Az egymást váltó szélsőségek — ez az én igazi világom ... De saját „világának" érzi már eseményszámba menő vezényléseinek színhelyét, Szegedet is. Amikor a napokban Pesten járt, már így mondta társainak: mikor megyünk haza? Haza, Szegedre ... Jó lenne, ha alkalomadtán újra nekilendíthetné nálunk sebes mozgású pálcáját a kettősarcú, de nagyonis egylelkű Turcsak. A. L. Piros Ildikót a Háry előadása előtt kerestem fel öltözőjében, hogy beszélgessek vele. Kissé meglepődve kérdezte, mivel kapcsolatban — hiszen Kodály daljátékában mindössze az egyik mellékszereplő, Melttzina grófnő alakját kelti életre. Nos, nem is a szerep, hanem a színész — a leendő színész bemutatása miatt kerestem. Másnap délelőtt a Virágban találkozunk. — Magamról? Mit is mondhatnék? — tűnődött Ildikó. — Tulajdonképpen két mondatba belefér minden. Aztán beszélni kezd és a két mondatból több lesz. — Pályám eddig meglehetősen egyenesvonalú volt. Kecskeméten, érettségiztem, s utána rögtön felvettek a főiskolára. A vidékiek, hátrányával indultam. Ez a hátrány azonban egy bizonyos ponton előnyére is válhat az embernek. Eleinte nagyon nehéz volt. Többször összecsomagoltam, meg akartam szökni — aztán mindig maradtam. Ebben az évben a Madách Színházhoz kerültem, nagyon kedvesen fogadtak, hamar megszerettem őket én is, s mindig elég jó szerepeket kaptam. Jó szerepen természetesen nem feltétlenül nagy szerepet értek. A főiskolai vizsgákon is gyakran segítünk egymásnak, ezt is mindig szívesen csinálom. Szeretem a pár mondatos karakterfigurákat. — Ez az évem meglehető-; sen mozgalmas volt. Játszottam Dürrenmatt Nagy Romulusában, Sarkadi Imre drámájában, egy zenéstáncos darabban, a Léni né; niben, a nemrég bemutatott Veréb is madár című filmben és több tévéfilmben, a Zsurzs Éva rendezte Sárga rózsában, Kolozsvári Grand• pierre Emil televízióra dolgozott négy novellájának egyikében — Házasság mai módra — melyet még ezután mutatnak be. — Jövőre végzek. Utolsó főiskolai évem egy nagy vállalkozás jegyében indul. Én játszom Alekszej Tolsztoj Rakéta című darabjának főszerepét. Nagyon készülök rá, állandóan magammal hordom a szöveget, most is itt van nálam. — Szegeden egyébként most vagyok először. Nagyon tetszik a város, a szabadtért előadások hangulata, melynek szintén most először vagyok részese. N. K. SZOMBAT, 1969. JÜLIUS 2Q. DÉLMÁGYARORSm ?