Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-03 / 151. szám

/ "Tanacskozik az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) zók bérét, a különböző bonyolultságú és felelősségű munkákat jobban meg kell különböztetni Ennek erkölcsiekben és az átlagbérekben egyaránt kifejezést kell adni. A szociális és egészségügyi, a kulturális, valamint az igazgatási szervek dolgozóinak bérszínvonala 1968 folyamán — a kitűzött céloknak megfelelően — 2,5 százalékkal növekedett Államunk nagy gondot fordít az ezen a területen dolgozók helyes bérarányainak kialakítására. Ezért a kormány biztosítani kívánja a jövőben is, hogy a költségvetési intézmények dolgozóinak bérszínvonala a termelő szférában dolgozókéval arányosan növekedjék. A jövedelmek tehát gyorsan, a bérek viszonylag mérsékelten emelkedtek: a nyereségrészesedés és a prémiumok hányada megnőtt a bérekhez képest. A jövőben helyes lenne, ha a vállalatok bátrabban fizetnének év közben Is prémiumot, jutalmakat, ezzel is fokozva a jövedelmek ösztönző hatását. 1968-ban erősödött a takarékosság a lakosság körében, a jövedelmeknek a fogyasztást meghaladó ütemű növekedése ezért elsősorban a pénzfelhalmozás forrása volt. Az 1968. évben a lakosság pénztartalékai 5,8 milliárd forinttal, ezen belül a takarékbetétállomány 4.4 milliárd forinttal nőtt. Ez annak jele, hogy — a problémák mellett — egészében nyugodt volt a gazdasági és a politikai légkör. 1968-ban a lakosság ellátása — a kiskereskedelmi forgalom dinamikus növekedése folytán — érezhetően iavult. A lakosság vásárlásának értéke 1968-ban meghaladta a 100 milliárd forintot. A kereskedelmi forgalom tervszerűen alakult. Megkezdődött a kereskedelmi áruforgalom merevségének feloldása, erősödött a termelés és felhasználás kapcsolata. Számos kiskereskedelmi vállalat közvetlenül a termelőktől vásárolt és ez rövidítette az áru útját, kedvezően befolyásolta az áruellátást. * Az év során a kereskedelem javuló áruválasztékot tudott biztosítani, bővült a korszerű, divatosabb, kulturáltabban csomagolt cikkek köre. Az iparcikkellátásban azonban — a múlt évben általánosan megmutat-, kozó pozitív vonások mellett — még mindig komoly fogyatékosságok is tapasztalhatók voltak. Még 1968-ban is sok keresett cikk hiányzott az üzletekből. Egy sor termék minőségét pedig a vásárlók joggal kifogásolták, pl. bizonyos fajta cipőkét, néhány bútorét, egyes Import fogyasztás! cikkekét. A gyárak sok esetben a korszerű termékeket is felületes megmunkálással bocsátják közforgalomba, aminek azután sok kisebb-nagyobb hiba volt a következménye. A kereskedelem most erőteljesebben — de még mindig nem elég erőteljesen harcol a termékek jobb minőségéért. Ellátás és árszínvonal A reformra való jó felkészülést szolgálta a belkereskedelmi készletek erőteljes feltöltése, biztonsági tartalékok képzése 1967 végén. Az akkori kapacitások felhasználásával azonban a kereskedelem a kereslettől eltérő készletet is halmozott fel. Ez talán elkerülhetetlen volt, de a problémát a kereskedelem később túlzott óvatossággal tetézte: nern fordított elég figyelmet a későbbi áruforgalom megalapozására, keveset rendelt és nem készült jól fel a március végi nagy forgalomra. amely a nyereségrészesedési kifizetések és a húsvéti ünnepek miatt várható volt. Az ipar sem tudta teljesen megfelelő választékban kielégíteni a kereskedelem igényeit. A beszerzés és értékesítés harmóniájának hiánya rontotta a kapcsolatokat az ipar és a kereskedelem között. Ezzel magyarázható, hogy a külföldi piacokat illetően a termelő vállalatok megjavították, munkájukat a belkereskedelem vonatkozásában azonban nem eléggé. Ezzel helyenként a belföldi ellátásban is gondokat okoztak, különösen az év első negyedévében. 1968. január 1—december 31. között a fogyasztói áremelkedés mintegy 2 százalék volt. A múlt év elején végrehajtott részleges központi fogyasztói árintézkedések az árszínvonalat körülbelül 1,5 százalékkal csökkentették. Ezek együttes hatására alakult ki az 1967. évinek megfelelő árszínvonal. A kiskereskedelmi forgalom 1969. első Öt hónapjában is dinamikusan fejlődött — 10 százalékkal növekedett — az előző év megfelelő időszakához képest. A forgalom nagymértékű növekedésében jelentős szerepet játszottak a vállalatok nyereségrészesedési és a termelőszövetkezetek zárszámadási kifizetései, amelyek azonban ez évben kissé túlzottan egy időpontra sűrűsödtek. Ennek tapasztalatain okulva olyan megoldást kell keresnünk, hogy az ilyen nagvösszegű kifizetések egyenletesebb osztással. folyamatosabban történjenek és elkerüljük a kereskedelmi ellátásban felmerülő nehézségeket. összegezésképpen tehát elmondható, hogy 1968-ban a fogyasztói piacon nyugalom volt, erősödött az árualap és a vásárlóerő közötti egyensúly és megnövekedett a lakosság bizalma a gazdasági élet jövőbeni fejlődése iránt. Az utóbbi hetekben hallható bíráló hangok az ellátás egyes területeken jelentkező romlása és az árak alakulása miatt is. Ezekben a véleményekben van igazság: a tavaszi hónapokban romlott az országban a hűsellátás, a szeszélyes Időjárás miatt pedig későn jelent meg a friss zöldség és egyúttal emelkedett a zöldségfélék ára ls. A március-áprilisi nagy vállalati kifizetések miatt hirtelen megnőtt ruházati cikkek forgalma, s ez a kereskedelemben választéki problémákat okozott. Május 1-én rendeztük a ruházati cikkek forgalmi adóját, aminek eredményeként egyes áruk ára nőtt. más termékeké csökkent, összeségében azonban az árak növekedése nem érte el a végrehajtott árcsökkentéseket. A húsellátás romlása az állatállomány alakulásával függ össze. A kormány azóta több fontos határozatot hozott. hogy — részben az export és import megfelelő átcsoportosításával, részben pedig az állattenyésztési kedv perspektivikus fokozásával — a húsellátást megjavítsa. Az intézkedéseknek már eddig is volt hatásuk; s a kormány arra törekszik, hogy a helyzet tovább javuljon. A mostani jó zöldség felhozatal remélhetőleg a piaci árak csökkenését fogja eredményezni. A ruházati termékek választékhiányának kiküszöbölésére a belkereskedelmi minisztérium és a belkereskedelmi vállalatok számos intézkedést tettek, igv az év hátralevő részében nagyobb arányú választéki problémák előreláthatólag ezen a területen sem lesznek A fn«yasztói árszínvonal alakulásának 1963-as tendenciája várhatóan ez évben is folytatódik. Ha a gazdasági vezetés a fogyasztói árak mozgását közgazdaságilag értékeli, akkor mindig az árszínvonal alakulásáról beszél. mert ez alkalmas annak megítélésére, hogy a lakosság reállövedelmei miként növekedtek. A lakosság n*onhan vásáriásat során konkrét árnkknl ta'álkozlk. amelyek felfelé és lefelé mozognak. E mozgásoknak csak nz. eavenlege szerepel a sokat emlegetett fogvasztól árszint változásában A lakosság ugyanakkor érzékenvehben reagál az áremelkedésekre, mint nz árcsökkenésekre. CSÜTÖRTÖK, 1969. JÜLIUS 3. 1968-ban a korábbi évekhez képest rugalmasabb fogyasztói árrendszert vezettünk be. Az árreform eddigi elveihez és ésszerű folytatásához nagy társadalmi érdekek fűződnek. Rendkívül fontos ugyanis a gazdasági hatékonyság helyes mércéjének megteremtése. Ez a népgazdaság jövő fejlődésének egyik biztosítéka. Ezért vállalni kell az árak olyan változását, hogy fokozatosan igazodjanak a költségekhez és a piaci helyzethez. A gazdasági reform alapelvei szerint a továbbiakban is formálni akarjuk — mégpedig az értékarányoknak megfelelően — a termelői és fogyasztói árstruktúrát. Ezért nem mondhatjuk azt, hogy a jövőben nem lesznek felfelé és lefelé irányuló ármozgások. Sőt, ezeket az ármozgásokat — ha megfelelő kereteken belül maradnak — előnyöseknek és hasznosaknak ítéljük meg. Azt viszont igen lényegesnek tartjuk, hogy az árak emelkedését rendszeresen és jelentősen haladja meg a lakosság jövedelmeinek növekedése. A kormány úgy véli, hogy ebben a vonatkozásban általában kedvező irányú fejlődés várható. Külkereskedelmi mérlegünk Tisztelt országgyűlés! Nemzetközi fizetési mérleg és a külkereskedelmi forgalom alakulása hazánk gazdasága számára rendkívül fontos. A múlt év ebből a szempontból sikeres volt. Az export bővülése valamelyest meghaladta a nemzeti jövedelem és a termelés növekedési ütemét. A devizahelyzet változása mind a tervezettnél, mind az 1967. évinél kedvezőbb volt. Mivel az 1968-ban elsősorban a belső gazdasági egyensúlyra összpontosítottuk erőinket, sokan attól tartottak, hogy a külkereskedelmi forgalom kedvezőtlenül fog alakulni. Leggyakrabban az az aggály merült fel, hogy vajon nem esik-e vissza szocialista külkereskedelmi forgalmunk, nem növekszik-e majd ugyanakkor elviselhetetlen mértékben a tőkés országokból eredő import és kielégítő lesz-e a tőkés exportban való vállalati érdekeltség. 1968-ban a szocialista országokkal folytatott külkereskedelmi forgalom erőteljesen bővült, s részaránya az 1967. évi 68 százalékról 70 százalékra növekedett. A tőkés import némileg csökkent, annak ellenére, hogy az előző évek szigorú korlátozásait feloldottuk. A tőkés export nem nőtt ugyan, de olyan körülmények között, amikor áresés volt exporttermékeinknél, az állatbetegségek átmenetileg korlátozták a vágóállat-exportot, s a közgazdasági szabályozók hatására néhány kedvezőtlen devizakitermelésű termék kivitelét a vállalatok teljesen megszüntették. Viszont kétségtelenül javul az export és az egész külkereskedelem hatékonysága. Az elmúlt év tapasztalatai tehát azt mutatják, hogy indokolatlanok voltak az aggodalmak: a gazdasági reform első évében nemzetközi fizetési helyzetünk kedvezően alakult, s ezt a reform első éve egyik legfontosabb ércdmivuénel- tartjuk. Valyi Péter ezután a szocialista országok közötti gazdasági esvüttműködés ' jelentőségéről beszélt. Finomítani az eszközöket Tisztelt országgyűlés! A reform első másfél éve eltelt, A tapasztalatokat elemezve és összegezve megállapíthatjuk. hogy u népgazdaságban döntően az új gazdasági mechanizmus pozitív hatásai érvényesültek. Ezért a gazdaságirányítás új rendszerének alapelveit változatlanul helyeseljük és továbbra is fenntartjuk. Ugyanakkor az év elején — az elmúlt időszak tapasztalatai alapján — bizonyos módosításokut hajtottunk végre és az irányítási rendszer egyes elemeit továbbra is rugalmasan fogjuk kezelni. A következő években tovább kell haladnunk szocialista gazdálkodásunk fejlesztésének útján. Tudjuk, hogy a szabályozás nem lehet probléma nélküli. hiszen a szabályozó rendszer több társadalmi célt közvetít egyforma erővel a vállalatoknak, s ezek bizony helyenként keresztezhetik egymást. Mndiezt látva tovább kell javítanunk a népgazdasági tervezés módszereit. a népgazdasági szintű döntések előkészítését, azok megalapozását és finomítanunk kell a közgazdasági szabályozó eszközöket, hogy hatásuk következetesen érvényesüljön. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a vezétés színvonalára, a vezetői magatartásra és a perspektivikus szemléletre. Nagy előrelépést várunk attól is, hogy a gazdasági szemlélet nagyobb teret hódít a közgondolkodásban, vezetők és vezetettek felfogásában. Ez már 1968-ban is anyagi erőként jelentkezetts a következő években ezt tovább kell erősítenünk. Minden törekvésünk az, hogy az ökonómiai szemlélet terjedése ugyanakkor összhangban és egységben fejlessze társadalmunk etikai és szociális vonásait is. Kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a beszámolót és az 1968. évi állami költségvetés zárszámadását fogadja el. n mezipzÉsáii és élelmezésügyi miisiíer teszéíe Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter bevezetőben a tárca elmúlt évi eredményeiről számolt be. Elmondotta: 1968-ban a mezőgazdasági termelés 1,3 százalékkal, az áruforgalom 6,4 százalékkal, az élelmiszeripari termelés pedig 4 százalékkal volt nagyobb az előző évinél. Az élelmiszer-fogyasztás ugyanakkor 2 százalékkal haladta meg az 1967. évit. Kedvező szerkezeti változás történt az élelmiszerek kivitelében, mert nőtt a feldolgozott termékek exportjának aránya. A tárca területén a tervszerűség is kedvezőbben alakult, mint a korábbi időszakban. A termelés tervezett, illetve tényleges növekedése között az eltérés az élelmiszergazdaság terén nem érte el az egy százalékot. Minden azt bizonyítja, hogy helyesen mérték fel a népgazdasági igényeket és megtalálták azokat a tényezőket, amelyek a vállalatokat a népgazdasági szükségletek kielégítésére ösztönzik. A múlt évi tapasztalatok egyértelműen bizonyítják: a kötelező tervmutatók nélkül ls lehet eredményesen gazdálkodni, A közgazdasági szabályozók a szocialista tervgazdaság hatékony és korszerű eszközei lettek. Dr. Dimény Imre ezután a közgazdasági szabályozók szerepét elemezve rámutatott arra: ezek beváltak, de hatásuk leméréséhez még hosszabb időre van szükség. A gyakorlati munka során azonban az is kiderült, hogy néhány részletkérdésben nem ösztönöznek kellőképpen a népgazdasági célok elérésére. Így például a szarvasmarha-állomány és a tehénállomány nem kívánatos csökkenésében az is közrejátszott, hogy a közgazdasági ösztönzők nem biztosították eléggé a gazdaságok anyagi érdekeltségét, valamint a népgazdasági érdekek összhangját. Az ebből adódó tanulságokat az Illetékesek már levonták és idén változtattak az érdekeltség rendszerén. Különben most dolgozzák ki a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének komplex ösztönző rendszerét; ez egyértelműbben serkenti majd e fontos termelési ág fejlődését. A miniszter ezután összegezte a tárca felügyelete alá tartozó ágazatok pénzügyi eredményeit. A szövetkezetek tavaly az előző évinél mintegy 12 százalékkal nagyobb bruttó jövedelmet értek el. Jövedelmüknek már 27.7 százalékát fordították -a gazdálkodás fejlesztésére, illetve a biztonsági alapra való tártalékolásra. A felhalmozás. illetve n felleszlés mértéke ennek ellenére nem ad okot elégedettségre, főképpen azért, mert amíg a biztonsági tartalékra fordított rész növekedett, addig a felhalmozás részaránya némileg csökkent. A szövetkezeteknek a jövőben anyagi eszközeikből többet kell a termelés bővítésére fordítani. A beveze'ett közgazdasági szabályozók az állami gazdaságok többsége számára szintén biztosították a jövedelmező gazdálkodás feltételeit. A nvereség tömege 18.8 százalékkal volt nagyobb a tervezettnél. A veszteséges gazdaságok száma nz előző évi 21-ről ötre csökkent. Dr. Dimény Imre az 1067ben alkotott két nagy fontosságú törvény — a szövet kezeti és a földtörvény végrehajtásának tapasztalatairól szólva hangoztatta: az új törvények és a végrehajtásuk során elért eredmények nemcsak a szövetkezeti dolgozók, hanem az egész lakosság körében nagy visszhangot keltettek. A közvélemény helyesli a közös gazdaságok önállóságának növelésére. a tagok helyzetének rendezésére, és a vezetés korszerűsítésére tett intézkedéseket. A törvény alapján valamennyi szövetkezetben elkészítették az alapszabályokat, amelyek megfelelnek a törvényes követelményeknek. A törvény a belső életviszonyok jelentős részének szabályozását is a közös gazdaságokra bízta. Ezért az alapszabály mellett elrendelte az ügyrend és a munkarend elkészítését is; ezek a belső szabályzatok is zömmel elkészültek. Az utóbbi időben megnőtt a tsz-ek,- illetve a tagsági viszony vonzóereje, amit az is igazol, hogy tavaly mintegy 110 ezren jelentkeztek tagfelvételi kérelemmel és közülük körülbelül százezret fel is vettek a közös gazdaságokba. Az új belépések — mutatott rá a miniszter — kedvező tendenciát tükröznek, mivel a belépettek 67 százaléka 40 év alatti. A miniszter ezután elmondotta, hogy tervszerűen halad a földtörvény végrehajtása. 1969. január 1-vel szövetkezeti tulajdonba vették a kívülállók földjeit. Az illetékeseknek nagy munkát adott a mentesítési kérelmek elbírálása. A kérelmeknek azonban csak mintegy 10 százaléka teljesíthető, mert például egyesek a már korábban állami tulajdonba került földjüket kérték vlszsza. holott ezeket az ügyeket már régen lezárták. A földtörvénv helytelen értelmezése miatt gyakran olyanok is mentesítést kértek, akiknek egyáltalán nem volt földje. A mezőgazdasági nagyüzemek jelentős része a nagyobb gazdasági önállóság alapján gyorsan reagált a piaci helvzetre és a szükségletek kielégítésére törekedett. A gazdaságok tevékenységi körüket már az első évben kisebb-nagyobb mértékben bővítették. Az eddigi tapasztalatok igazolják, hogv így bővült a választék, jobban hasznosultak a helyi adottságok és lehetőség nyílt a ta"nk folj'amatos. nagyobb mértékű foglalkoztatására. Tény azonban, hogv a kiegészítő tevikeniiség nem mindenben fejlődött a kitűzött céloknak megfelelően. A közvetlen értékesítés például bővült, de szintje alatt maradt a szükséges mértéknek. A fejlődés üteme Is lassú, a mezőgazdasági termékek feldolgozása pedig stagnál. Az indokoltnál nagyobb mértékben nőtt meg az úgynevezett inarl tevékenység. ami különben is túlságosan a fővárosba és annak körzetébe koncentrálódik. Ritkábban ugyan, de tapasztalhatók nem kívánatos jelenségek, elsősorban a telepeken kívüli tevékenységnél. Ezek u szabálytalanságok, rendellenességek ellentétesek a szövetkezeti mozgalom céljaival, és zavarják a szövetkezetek fő tevékenységét. A kormány legújabb határozatainak megvalósításával a túlkapások megszüntethetők. A közös vállalkozások gondolata főleg a tsz-ekben hódít egyre nagyobb teret. A vegyes társulásokkal illetve a vállalkozásokkal szemben azonban még idegenkedés mutatkozik, annak ellenére, hogy ismertek a bennük rejlő előnyök A tartózkodás egyik oka az. hogy nincs intézményesen rendezve az ilyen társulások gazdálkodási rendje, Dr. Dimény Imre ezutáit az idei terveket elemezte. 1969-ben a mezőgazdasági termelés 2—3, az élelmiszeripari termelés 5—6, és a faipar 6 százalékos termelés növekedésével le.ipt számol-; ni. Az előirányzatok megállapításánál tekintettel voltak azokra a jelenségekre, amelyek elsősorban az állattenyésztés és az ezzel kapcsolatos iparágak fejleszlésének mindeddig korlátokat szabtak. Idén továbbra is nagy figyelmet fordítanak a háztáji és a kisegítő gazci.iságok termelésének fenntartására, különösen a házh.i i tehénállomány csökkenését igyekeznek mérsékelni. Továbbra is problémát jelent az átlagosnál kedvezőtlenebb természeti és közgazdasági adottságok között működő nagyüzemek gazdálkodásúnak megszilárdítása. Ezeknek az üzemeknek az állom idén is támogatást biztosít, főképpen azért, mert ezeken a vidékken nehezebb gazdálkodni, mint az átlagos, vagy éppen a kedvező adottságok között. Fontos az is; hogy idén a szövetkezetek termelési szerkezete és gazdálkodási rtíldcztrc még joi,'oan igaz-•:!}>'< a lehetőségekhez, az adit'ságokhoz. A tsz-eknek oivan termelési ágakkal kell foglalkozni ok;' amelyek adottságaik köztit viszonylag a legnagyobb jövedelmet biztosítják még akkor is, ha ez a termelés bizonyos mértékig extenzív irányú átalakítását jelenti. A miniszter ezután tájékoztatta az országgyűlést a mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzetéről, a terméskilátásokról és az ellátással kapcsolatos néhány időszerű kérdésről. A terméskilátások zöldségből, gyümölcsből és a szőlőből is kedvezőek. Ellenben megkésve kerültek a piacra a korai zöldség- ós gyümölcsfélék, ami nehézséget okozott az ellátásban. Tény, hogy az év első felétjen a termékek ára meghaladta az elmúlt év azonos időszakában kialakult árakat. A jó terméskilátáson eredményeként azonban ezekből az árukból is egyre inkább növekedik a piaci felhozatal, csökkennek a fogyasztói árak. A lakosság már most a tavalyinál olcsóbb áron juthat majd hozzá a főbb zöldség- és gyümölcsfélékhez, a paprika és a paradicsom kivételével. A húsellátásban május óta időszakos nehézségek jelentkeznek, egyrészt azért, mert a forgalomba hozott sertéshús aránya az elmúlt évihez képest csökkent. Az ellátás gondjai nlapvetően arra vezethetők vissza, hogy a hazai fogyasztók és a külkereskedelem igényei a mezőgazdasági termelésnél jobban növekedtek. A hűsellátást csak fokozatosan lehet megjavítani, mert a termelés gyorsabb ütemű növeléséhez nagyobb összegű beruházásokra van szükség.