Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-19 / 165. szám

a Szegedi Nemzetközi ipari Vásáron A Pest vidéki Gépgyár gyártmány választékában kiemelkedő helyet foglalnak el a saját fejlesztésű, korszerű, automatikus olajégők. A vállalat, már több év óta gyártja és forgalmazza az 1,2—500 kg/ó olajfogyasztású, klf. típusú olajégő berendezéseket, melyek hazai tüzelő, fűtő és gázolajokkal üzemeltethetők. Ezen korszerű, saját konstrukciójú, modern formatervezett olajégő családból kerül néhány típus bemutatásra a Szegedi Nemzetközi Ipari Vásáron, melyekről rövid ismertetést kívánunk adni. A PGN—4G típusú 1,2—4,8 kg/ó gázolaj-fogyasztású automatikus kiségő családi házak etage kazánjainak fűtésére, vendéglátóiparban az éttermi nagykonyhai tűzhelyeken, léghevítőkön, mezőgazdasági szárítókon stb. alkalmazhatók a teljesítményhatáron belül. Kezelésük rendkívül egyszerű, ki- bekapcsolásos rendszerrel működnek teljesen automatikusan. KAPHATÓK: a VASÉRT Tűzhely-szaküzleteiben. Ezen automatikus olajégőn kívül nagy érdeklődés kíséri évek óta a PGN—50/63 típusú, olaj cirkulációs olajégőket, amelyek alkalmasak kétpontszabályozásra és alkalmassá tehetők a könnyű fűtőolajok elégetésére is. Az ennél nagyobb teljesítményű PGIN—125/160 típusú teljesen automatikus olajégők hőmérsékletről (szárítóknál, melegvíz-kazánoknál) vagy nyomásról (gőzkazánoknál) szabályozhatók. Mindkét típusú égők különösen jól hasznosíthatók a központifűtésű-kazánoknál, léghevítőknél, szárítóknál stb. a teljesítményhatáron belüL F. évben kezdik meg a 8—28 típussor gázolaj- és tüzelőolaj-fogyasztású olajégők szériagyártását, amelynek lényege, hogy az olajégők az alábbi mérettartományokra szabályozhatók; 8, 12, 16, 20, 24, 28 A fenti olajégő típusok a legkorszerűbb műszaki megoldásokat tartalmazzák, így például az olajelőmelegítőt, az automatikai és egyéb szerelvényeket egységbe építve. Korszerűségüknél, könnyű kezelhetőségüknél fogva megérdemelten nyerik el a vásárlók tetszését A Pestvidéki Gépgyár vállalja az általa gyártott, illetve szállított olajégők szervízellátását. Nemrég kerültek kifejezésre a PGIK—3V—101 típusú városi gáz- és a PGIK—6V—101 típusú földgáz-felhasználású gázégők. Felhasználási területei: Etage kazánoknál, léghevítőknél, mezőgazdasági szárítóknál stb. a teljesítményhatáron belül. A vállalat Kereskedelmi Főosztálya és a Kalorikus osztálya mindenkor készséggel áll a felhasználók rendelkezésére a megfelelő típus kiválasztása és egyéb műszaki és kereskedelmi szaktanácsadás vonalán. yPÉÉi A Pest vidéki Gépgyár Esztergomi Gyáregysége gyártja és hozza forgalomba a különféle méretű, alumíniumból készült szállító- és tároló eszközöket melyek sütőiparban, húsiparban, textiliparban egyaránt alkalmazhatók. Pest vidéki Gépgyár Kereskedeimi Főosztály, Szigethalom Zukker úr utódui Tűz van!... Tűz van!... — rohan kétségbeesve, segítségért kiabálva Zukker úr, az edényboltos. De mire eloltották a lángokat, csak kormos romhalmaz, kiégett falak maradtak. A Biztosító Társaság pedig fizetett. Amikor azonban már nyolcadszor száguldozott „Tüzet" kiabálva, gyanússá vált a dolog, és leleplezték Zukker urat. Kiderült, hogy mindig akkor égett a ház, amikor az üzlet éppen csődbe került. Mint tűzkárosultnak csak csekély összeggel kellett kártalanítani hitelezőit, a Biztosítótól kapott pénz pedig elég volt alaptőkének az új üzlethez. Korában csak „örökmécsesnek" hívták, talán ő volt úgy 3 évtizede a biztosítási csalók prototípusa. Azóta is többen próbálták utánozni, nem létező vagy szándékosan okozott károkért nagy pénzeket felvenni. Az anekdotának is beillő Igaz történetet az Állami Biztosítóban mesélték el munkatársunknak, hozzátéve, hogy manapság is akadnak cifra esetek. Egy fővárosi mérnök néhány éve megpróbált kis ügyeskedéssel nagy pénzt csinálni. Külföldi útján olcsón megvásárolt egy kocsit, melynek „csak" az alváza, meg a karosszériája görbült kérdőjellé, minthogy ezt a kocsit a gyár ütközési próbára használta, vagyis teljes sebességgel vezette egy másik kocsiba, hogy felmérhesse ellenállóképességét, szilárdságát. A mérnök helyrepofozta, majd mikor az egyik útja során „véletlenül" hátulról nekiütközött egy másik autó, nem várta meg a baleseti járőrt, hanem sürgősen továbbállt. Néhány nap múlva aztán 60 ezer forintos kárigényt nyújtott be „új kocsijának tönkretétele miatt". Bebizonyította, hogy görbe az egész alváz, hibás a karosszéria. Miután a kocsi papírjai szerint új volt, már majdnem megtévesztette az Állami Biztosítót is. A szakembereknek azonban feltűnt, hogy az általuk rekonstruált kis karambol nem okozhatott, ilyen jelentős — 60 ezer forintos kárt. A vámigazolásokból azután hamar kiderült a „turpisság" és sürgősen, önként lemondott a mérnök úr a 60 ezerről. A közelmúltban egy jól szituált orvos magángyűjteményéből kiállításra kölcsönzött néhány képet és ezekre biztosítást kötött. A képek hazaszállítás közben megrongálódtak. Emberünk komoly dilemma előtt állt: mit szeressen jobban: a festményeket vagy a pénzt? Hosszas önviaskodás után végül is szerényen a pénzt választotta. Bejelentette, hogy az értékes műért 20 ezer forint kártérítést kér. A Biztosító megvizsgáltatta a festményt a Szépművészeti Múzeumban. „Régi ismerős", válaszolták a szakértők, már restauráltuk egyszer, és akkor is rosszul sikerült. Különben sem jelentős alkotás. Jó állapotban sem ér 2—3 ezer forintnál többet. A javítása legfeljebb ezer forintba kerül. Csak éppen nem éri meg! Üjabban sok autós „mesterkedik". Ugyanis: a CASCO-biztosítás kifizetésének egyik kizáró oka az ittas vezetés. Ezért időnként előfordul, hogy mire kiér a baleseti járőr, hogy felvegye a jegyzőkönyvet, több „tanú" is igazolja, hogy a sofőr tényleg ivott, de a baleset után. Ilyenkor bonyolult laboratórimi vizsgálattal, de mégis kiderítik, hogy mikor került a szervezetbe az alkohol A csalókon a hamis tanúk segíthetnek. Évente több mint egymillió esetben fizet a Biztosító. Alapelve: akinek jár. annak fizet. Akinek nem jár, az hiába is próbálkozik, mert a Biztosító „angyalai": mérnökök, igazságügyi szakértők, s más szakemberek, ezeregy trükköt ismernek és a legtöbb esetben még a szerencse sem segít a csalóknak. Mint például Zukker úr mai hűséges követőjének sem. Nemrégiben egy papírüzletben leltároztak. Felírták a boltban található anyagokat, és másnapra halasztották a kiértékelést Az üzletvezető már a leltár alatt félt, mert tudta, jelentős hiányt fognak megállapítani. Félelmében mindent egy lapra tett fel. Miután együttesen elhagyták az üzletet aa utcán hirtelen a fejéhez kapott: „Jaj, égve felejtettem a villanyt" — és visszaszaladt. Csak éppen nem a villanyt oltotta el, hanem a polcot gyújtotta meg. Oly gyorsan lángolt fel a papír, hogy a tűz még a bolt közelében találta a leltározó bizottságot' Villámgyors beavatkozással megfékezték a tüzet, de így is jelentős anyagi kár keletkezett. S micsoda büntetése a sorsnak: a leltári ívek sértetlenek maradtak. Így derült fény a 15 ezer forintos hiányra. Következmény: bűnvádi eljárás és természetesen a kártérítés ősszegét is a gyújtogatónak kellett megfizetnie. Regős Istváa ÁBRÁND A váróteremben most megmozdul a nehéz levegő. Mintha a széttaposott cigarettavégek is a padok alá vonszolnák magukat, mint sérült hernyók. Vonat érkezett! A padokról álmos alakok ülnek fel, savanyú alkoholszagot, gyűröttséget árasztva magukból. Az újak: fecsegők, frissek, hangosak, ügyet sem vetnek az elnyűtt imbolygókra, akik leplezetlen ellenszenvvel pislognak feléjük. Lassan mindenki és minden a helyére ülepszik, mint ahogy megcsendesedik mély gödörben a víz, ha már loccsant a tégladarab ... — Kérek egy féldecire valót!... — Furcsa, nehezen kipréselt hang hallatszik az ajtó felől. Hirtelen minden elcsendesül, csak egy zsebrádió cirpel halkan a sarokból. — Kérek egy féldecire valót! — hangzik szinte nem is kérőn, hanem gépi tárgyilagossággal. Az arcok a hang irányába fordulnak, báván, mint akik nem tudják, jól hallottak-e, vagy csak hallucinálnak. — Kérek egy féldecire valót! — gurgulázik a ronggyá kopott hangszalagok közül. — Kérek egy féldecire valót — tartja oda a — zsebét. S a kérés kegyetlen őszintesége elől nem térhet ki senki. Fémesen zörrennek az érmék a kopott kabát zsebében. Köszönésként megrebbennek a csonka karok, mint fekete madár levágott szárnyai. Az ember arca telehintve apró fekete forradással. A vonások mer még egyszer odanyúlni. Leteszi a blokkot Mindenki vár. Meglibben az egyik félkar. A könyökkel egészen az asztalka széléig kotorja a papirdarabkát, majd összeviszszatépett ajkával fölveszi. A pultnál odaIcabatujjaBc kontúrjai nem láthatók már. Lila-fekete ez az arc, s a gyulladt szemek sehová sem néznek. Az emberek bénán engedelmeskednek ... Aztán kiimbolyog. A söntésben a pénztárnál nagy a tumultus. — Pardon! — mondja mérgesen egy jól öltözött ember, cs támadólag fordul meg. A kabátujjak meglebbennek, fekete alagiítjukból a bénaság hidegen néz farkas szemet egy pillanatra. Az ember rémülten hőköl hátra. — Kérek egy féldeci törkölyt — tartja oda oldalát a pénztároshoz. A nő, finoman ápolt fiatal lány, fehér ujjaival remegve kutat a zsebben. Kevesebbet sikerül egyszerre kivennie, de nem nyújtja a csaposnak, mintha csókot kérne: — Kérek egy fél törkölyt... Leteszik elé a pultra. Tanácstalanul néz körül; kicsit kihívóan. — Majd én, barátom ... — szól hangoskodva egy bácsi. — Majd én ... szanitéc voltam én, kérem, a háborúban; tudom én, kérem, hogy kell bánni a sebesülttel. Ezzel a két kezemmel, hej, de sok sebesültet megitattam. — Kérkedve forgatja a kezét, majd, hogy bizonyítsa, milyen jó szanitéc volt, nagy hókusz-pókusszal felemeli a poharat; egyik kezével megtámasztja a férfi tarkóját, a másikkal, pedig itatja. Kicsit emelkednie kell, mert alacsonyabb a másiknál. Mohón issza az & pálinkát Sovány nyakán indák aj erek, az inak. — Köszönöm.— kérek egy cigarettát! Nem Fecskét Munkást... — A szájába dugják, meggyújtják. — Köszönöm . — — préseli rekedten a szót A cigaretta nem jól áll; a szemébe mar a füst Mint egykor, amikor még egészen kisgyerek volt s az akna iorró szele felkapta, s úgy vágta a földhöz, mint komiszkodó-toporzékoló kölyök a rongybabáját... A cigarettát helyreigazítja nyelvévet a szája sarkába. De a füst-marta könny ottmarad még a torz arc egyik forradásán. Furcsa a könny az ilyen arcon... Lassan kifelé imbolyog. Az üres kabátujjak reménytelenül csápolnak a vastag levegőben. — A féldecire való helyett inkább művégtagokat adnának neki, hogy ne kelljen így élnie — szólal meg remegő hangon a csaposnő. A többiek sértődötten néznek rá, mint olyanra, akt elrontott valamit. Főleg az öreg. Az öreg, aki szanitéc volt a háborúban, s olyan jól megitatta a szerencsétlent, hogy egy csepp sem ment mellé. Bizony, még egy csepp sem! Ternyik Ferenc