Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-16 / 162. szám

Utazás a Holdra Harkánytól Gyuláig Tallózás a megyei lapokban fi Luna—2-től az fipollB-11-ig Indulásra készen áll a 87 méter magas húromfokozatú Saturn—5 rukéta az orrára szerelt Apollo—11-gyel. A mentőtoronnyal együtt 110 m magas és alul 10 m széles óriási test ma begyújtja az első fokozat rakétamotorjait, amelyek együttessen mintegy 13 tonna folyékony üzemanyagot fogyasztanak másodpercenként. Magyar idő szerint 14 óra 32 perckor startol az Apollo—11, és kompja minden bizonnyal július 21-én hajnalban landol a holdon, a Mare Tranquillltatis (Nyugalom Tengere) térségében. A leszállásra kijelölt hely szelenográfial koordinátái: 0 fok 43 perc 56 másodperc északi szélesség és 23 fok 38 perc 51 másodperc nyugati hosszúság. Érdekességként említem csak meg, hogy a hold egyenlítőjén az 1 másodpercnek 8,3 m felel meg, az 1 percnek pedig 0,5 km. A parancsnoki egység 2 milliónál is több működő alkatrészt tartalmaz. Az űrhajósoknak 24 alapműszert, 566 kapcsolót és 40 indikátort kell folyamatosan figyelemmel kísérni. Joggal mondható: az űrkutatás a legkülönbözőbb tudományok és technikai területek remekbeszabott ötvözete. Ma már sok szenzációszámbamenő eredményén, mint szürke hétköznapi dolgon tesszük túl magunkat. Csak a látványosabb, merőben újat jelentő vállalkozásokat kíséri élénk figyelem. Az elkövetkező napokban az Apollo—11 útja kerül majd az érdeklődés középpontjába, és mint ilyenkor lenni szokott, fokozottabban fogjuk figyelni az űrkutatási híreket. Valóban az űrkulalás egyik eddigi legnagyobb vállalkozása előtt állunk, amely megnyithatja az égitestek közötti közlekedés korszakát. Már jó pár éve tudjuk, hogy az ember még ebben az évtizedben el akar jutni a holdra, és mégis, most, közvetlenül a rajt előtt gondolunk csak a várható siker mellett azokra a veszélyekre is, amelyek az űrhajósokat és az emberiséget ls érhetik. Sokat és mégis keveset tud még az emberiség. Félünk az ismeretlentől, mely az űrhajósokat fenyegeti a legjobban. A mikro- és makrokozmosz egyaránt sok, nem várt, esetleg kellemetlen meglepetéssel szolgálhat. Ki tudja, nfiként hatna egy esetleges napkitörés az űrhajósokra; vannak-e ismeretlen mikroorganizmusok a holdon, amelyek, éppen ismeretlenségüknél fogva bajt , hozhatnak ránk, ha a földre w jutnak? Minden holdra küldött mesterséges égitestet gondosan sterilizáltak, hogy úgymond meg ne fertőzzék a holdat. Most a visszatérő egységet az űrhajósokkal együtt kell majd egy időre jól elkülöníteni, nehogy a hold fertőzze meg a földet! Az űrhajósok jól képzett, bátor emberek. Gagarin sem tudta előre, nem érl-e valami meglepetés az űrben, mikor egy új korszakot nyitott meg az emberiség történetében. Leonov is vállalta a kockázatot, mikor elsőként hajtott végre űrsétát, s most ugyanígy vállalni fogják a kockázatot N. Armstrong és társai, mivel most fogja az ember először más égitestre tenni a lábát. Az űrkutatás, különösen a hold meghódítására fordított hatalmas összegek hallatára sok ember felteszi a kérdést: mi haszna lehe{ az emberiségnek cbból" Luna 7 luna 2 1959. IX. 13. Surveyorl Ranger7 Surveyor 2 Surveyor4 Ranger9 Survayor7 Surveyor S A Technika Mologyozsi egy régebbi száma már fejtegette ezt a kérdést. Például a Szojuz-űrhajók célja olyan orbitális űrállomások létrehozása. amelyek sokoldalú tudományos tevékenység bázisai lehetnek a föld térségében. Az űrhajó mindkét végén lehetséges összekapcsolás, ezért két irányba építhető tovább. Könnyen cserélhető lesz a személyzet és megalkotásukkal a természettudományok a földi tudományokból kozmikus tudományokká fognak fejlődni. De maradjunk most a holdnál! A holdon is számos olyan ismeretet szerezhet az ember, amely a természettudományok területén használható. Elképzelhető, hogy egy holdbéli kődarabon a kozmikus sugarak történetét sok millió évre visszamenőleg nyomon követhetjük, és ez a vizsgálat többet mond majd a tudósoknak, mint néhány évtizedes kísérletező munka itt a földön. Idővel például üvegházat létesítve a holdon. vizsgálni lehet majd a kozmikus sugarak hatását a különböző növényfajokra. A holdról a felhők mozgása egyszerre a földgolyó felén megfigyelhető, amitől majd a távprognózisok terén várhatunk javulást. A geológusok számára többek között még nem világos, szerves eredetű-e a kőolaj, avagy szervetlen anyagokból ls képződhet. Ez a bizonytalanság megnehezíti a földkéregben végzett olajkutatást. A holdon azonban nem lehet szerves eredetű kőolaj, ha tehát ott találnak, • akkor ez a szervetlen eredet mellett szól. A csillagászok számára az egyik legkellemetlenebb probléma, hogy a Föld légköre elnyeli az elektromágneses sugarak nagy részét, és csak két szűk tartományban engedi át azokat a föld felszínére. A holdon nincsen légkör. így ott a teljes elektromágneses színképtartomány vizsgálható. Tehát nem valami aranykincs az, amiért a holdra készül az ember. Az ismeret lesz az első „importcikk" a holdról. Lehetséges, hogy van a holdon olyasvalami is, amelyről nem is sejtjük, hogy a természetben létezik. Ma nem sejtjük, de holnap ismerni fogjuk, és ez a holnap nagyon közel van. Az Apollo—11 remélhetően eredményes útja az egész űrkutatás sikere lesz. Ne feRanger6 A holdkomp tervezett leszálló helye Ranger8 Surveyor 5 A Holdra Juttatott kutató szondái A szovjet • amerikai ledjük, hogy a világűrbéli méretekben a föld minden nemzetnek közös otthona, s amit itt jelent nekünk egy ország, ugyanazt jelentheti a holdról az űrhajósnak a föld, s amit jelent nekünk egy város, annyit jelelhet neki onnan egy ország. Hogy ez mennyire így van, annak bizonyságául emlékezzünk csak vissza arra, hogyan adta a „földvágynak" első megnyilvánulását a hold közeléből F. Bormann, hogyan beszélt a jó öreg földről a hold sivár, egyáltalán nem hívogató szomszédságából. A földtől távol a földet érezzük közös otthonunknak. Abba a korszakba lépünk, amikor egyre inkább a földlakók sikeréről fognak beszélni, mert a kozmosz méretei mást nem fognak megengedni. Márki-Zay Lajos, az Uránia Csillagvizsgáló vezetője A Kelet-Magyarország, az Észak-Magyarország, a Zalai Hírlap és a Békés megyei Népújság szolgáltatta tallózásunk anyagát. Két idegenforgalmi érdekesség ls helyet követelt rovatunkban, mindkettő az ország északi részéből származik. Halastó Harkányban Harkány központjában a termelőszövetkezet 10 ezer négyzetméter felületű mesterséges tavat épített. Ebbe a vízgyűjtőbe vezetik a környék kihasználatlan vizeit, majd halat telepítenek bele. A halastó közepén több mint 2 ezer négyzetméteres szigetet „hagytak", amelyre u régi drávai halászkunyhók mintájára nádfedeles halásztanyát építenek, ahol szabadtűzön, bográcsokban főzik majd a halászlevet. Az „utazó templom a Miniszoknyás rnbotiány Atlantic Cityben a villamossági gépek kiállításán nemrég bemutattak egy úgynevezett robotlányt is. Ennek az elektronikus lánynak miniszoknyája is van, s megalkotói főleg agglegényeknek ajánl ják. A robot ugyanis takarít, italt tölt, megöntözi a virágot. sőt még ágyat is vet. Kevés olyan agglegény akad azonban, aki szemet vetne erre a robotgépre, mert ára 100 ezer — 400 ezer dollár között mozog. A nem elektronikus lányok mégis csak olcsóbbak! A közel 300 éves fatemplom Móndok és egész Szabolcs ékessége „elutazik", — írja a Kelet-Magyarország. A szegénységet tükröző döngölt-agyag „padozatú" görög-katolikus templomról az első írásos emlék 16U0-ból származik. Egyedülálló az országban, valamivel fiatalabb a nyírbátori fatoronynál, Magyarország legrégibb faépítményénél, de idősebb az Európahírű késmárki templomnál. Pár hét múlva szétszedik, bevagonírozzák és Szentendrére költöztetik, ahol ismét felállítják. Víz a könyveken Nagykanizsán történt a szövetkezeti könyvesboltban. Nemrég alakította át az IKV a régi, düledező épületet, de csak annyit értek el, hogy kaptak egy mosdóhelyiséget, valamint megszabadultak a félelemtől, hogy a házikó összeroskad. A renoválás után penészgombák „díszítik" a könyvesbolt falát és a Zalai Hírlap tudósítója szerint a nedvesség a könyvek közt böngészők csontjáig hat. Hasznos jószág a víz. az embernek régi jó barátja, de néha ellensége is. Jelen esetben ez utóbbi a helytálló, mert a félmilliós értékű kfinyvkészletet támadta meg. Értékes művek lapjai és borítói zsugorodnak össze a nyirkos helyiségben és okoznak több ezer forintos kárt. Dohánytörés Megkezdték hazánk legnagyobb dohánytermesztő vidékén, Nyíregyházán á zöld-dohány betakarítását és szárítását. Eddig már 500 mázsát törtek le a majdnem 3 ezer holdnyi dohánymezőről. A szakemberek az utóbbi fél évszázad legnagyobb termésére számítanak, ha természeti csapás nem szól közbe. Az eddigi időjárás kedvező volt. j Haldoklik a vízesés A híres lilafüred) Szinvk vízesés robaja már csak emlék. Valamikor a Palotaszálló előtti zuhatag összeforrt Lillafüred nevével; most lassan már egy éve, nem hajlandó vizet szolgáltatni a Szinva. Szeszélyessé vált, hol kiapad, néha meg csak csordogál. A vendégek mégis kijárnak a vízeséshez, illetve annak helyére, de csak hattyúdalát nézhetik. Kár érte, hogy hagyják meghalni. Nálunk is előfordulhat? „Várszínház, Gyula, péntek este. ősbemutató. Szünet után kezdődik a második rész. A színen a fejedelemasszony, a fejedelem és a kis Mihályka a bölcső-, ben. Rangos, szép dikcló arról; hogy mulatozás után miért fáj még a fejedelmi fő is; amikor... ... nos, ilyen még nem volt! Egy néni, szatyorral a kezében, elindul valahonnan a nézőtér hátsó homályából, megy, megy, mendegél; odaér a színpad lépcsőjéhez, felporoszkál rajta, a világbátrak rendíthetetlen nyu* galmával átsétál a színpadon, kinyitja a boltíves ka* put és távozik. Először senki sem tudta? mi ez? Aztán pillanatok alatt kiderült, hogy nem commedia dell'arte. Mi, közönség azonban roppant fe* gyelmezetten viselkedtünk; nem tört kl kacagás, bár egy szikra elég lett volna; hogy robbanjon. Például, ha a nem várt vendég, ott a színpadon,' odaszól a fejedelemasszonyhoz: — Mondja már kedves? merre lehet itt kimenni? Szerencsére tudta. Érdekes tapasztalat ez á szomszédvár" szabadtéri színpadáról. Idejében érkezett hír. Nem kellene ne-: künk — biztos, ami biztos! — kiírni a színpadi ajtókraj kijárat... TMZéU'. (49.) Végig fésültük az ötszáz holdnyi erdőt. Csak nyomokat leltünk. Az erdész jelentése nem volt vaklárma. Táborhelyet találtunk. Szétszórt, márka nélküli konzervdobozokat, csokoládépapírokat, csikkeket, véres kötést, félig égett fadarabot, gépkocsinyomokat, szétdúrt lombsátrakat, nadrággombot, borotvaszappant, fára akasztott üres térképtáskát, eldobott karilos dobozt, törött napszemüveget. November másodikán 10 óra körül értünk vissza a városba. Két éjjel nem aludtam. Fáradtságot éreztem, de tudtam, ha lefekszem, sem alszom. Agyam már túl volt azon, hogy kikapcsoljon. Kálmán bácsi, a munkások parancsnoka kedélyes ember. Mintha lagzlban járnánk, úgy viccelődött. És minden érdekelte. Nős vagyok-e, szeretem-e a menyecskéket, a jó bort, a cigányt. Amikor mondom, hogy mindezekből nagyon vékonyan állok, hitetlenkedve rázta a fejét. — Akkor miből él? — A lelkesedésből. Ravaszkásan nézett rám, és dobverő ujjaival törülte a száját. — Tud erről a rendőrség? — Nem. — Vigyázzon, és éljen. Hát mikor él? Markoljon bele! Lássa, én nem vetem meg, de a mércét is tudom. Arra is marad erőm, hogy egy kicsit a jókedvben is lökjek magamon. És nem félek semmitől. A golyó nem menne át rajtam. De majd még találkozunk, ugye? — Ha soká élünk. — Hát, csak megélünk már halálunkig. A laktanya hosszú folyosóját nagy felmosórongyokkal törülték az egyetemi hallgatók. Or állt mögöttük. — Miért ezekkel mosatják a kövezetet? — Unatkoznak, parancsnok elvtárs. Az elsőnapos foglyokat le kell foglalni, mert megbolondulnak a szomorúságtól. — Ne mosassák ezekkel! Van itt közönséges is fogva, nem? — Igen. Hét ember. — Hát akkor azokkal, jó? — Értettem, parancsnok elvtárs — mondta az őr, és elment. Az őrparancsnoktól kérdeztem, hogy ettek-e a hallgatók. — Mielőtt takarítani kezdtek volna, belakmároztak. Kelkáposzta főzeléket kaptak debrecenivel. Szlrovicza telefonált, hogy beszédje Van velem. Idejön. Jött is. Gyalog öt perc a PB ide, mégis GAZ-on jött. Félrehúzódtunk. — Nézze, tanár elvtárs. Semmit sem vethetünk önnek a szemére. Köszönet és hála jár a kiállásáért, de most őszintének kell lenni. Most nincs idő az okoskodásra. Miről van szó? Nincs garancia, hogy mondjam, arra nincs garancia, hogy . .. Értse meg, maga nem párttag. Nem ismeri a pártfegyelmet, a párt szándékait, útjait és utasításait nem köteles Végrehajtani. Érti? — Igen. Már itt sem vagyok. — Nem erről van szó. Nem sértegetni akarom. De párt most is van. Látja, hogy itt vagyunk. Most fussanak el a kommunisták? Vagy mit tegyünk? Mi hozzászoktunk ahhoz, hogy vagyunk. Ebben a városban is, a falvakban, és kl tudja, még merre az országban. Mégiscsak mi tartottuk, mi tartjuk a hátunkat. Persze igaza van. Sokan közülünk nagy bűnöket követtek el. Sokan nem a hátukat, a markukat tartották. Az igazgató úr is, ugye? Tegnap szépen elsuhant a lepott pénzen vett autóján, miután 28-án ünnepélyesen elővette a tagkönyvét, s hazafias szájtépéssel jelentette hithű testületének, hogy végre fellélegezhetem, végre levethetem a gyűlölt álarcot, soha* sem voltam kommunista! Igaza van. Nem ismertük az embereket, pedig szedtük tőlük a káderlapot, akár az adót. De most adjuk fel a harcot, eddigi eredményeinket, a mát, a holnapot, és ahogy maga mondja, essünk egymás torkának, mert bűneink voltak? Majd nem lesznek. Rászolgálunk a bizalomra. Az embereknek nemcsak kenyér, üzem. ruha, villany, út, lakás, aszszony és gyerek kell, hanem bizalom, emberség! Én ezt vallottam is mindig. — Nem értem, Szirovicza elvtárs. Mért kell pont most? De ha el kell mondja, szívesen veszem. Értem. Tessék, hallgatom. — Nem gyónás ez, tanár úr. Az én bűnöm a hatalom bűne. Kicsit a fellegekben jártam, kicsit elkülönültem, kicsit lenéztem az embereket, kicsinyesnek tűnő problémáikkal. Nem szerettem, ha sírtak a ragacsos kenyér, a vizes tej miatt. Rengeteg apró. kényelmetlen dologgal jöttek, amit nem tartottam fontosnak, hiszen a nagy perspektívákon tartottam a szemem. És néha talán gyáva is voltam. Egykori munkatársaimon csak azért nem segítettem, bár módomban lett volna, hogy a pártszerűséget mindvégig feddhetetlennek tudjam. Nem mentek barátokat, és nem haverkodom. Féltem, hogy rossz vélemény alakul ki rólam elvtársi körökben, ha így cse-: lekszem. Hogy gerinctelen vagyok. Értettem, hogy Szirovicza nem erre készült, hogy nem ezért jött, de egyúttal ki is ereszthette magából azt a nyomást, és mintha megkönnyebbült volna tőle. — Megért engem? — Pontosan. — No már most. Visszatérve a vissza térendőkre. Mi bizonyosabbak lennénk, ha önt magunk között valónak tudnánk. Érti? (Folytatjuk.) ,