Délmagyarország, 1969. július (59. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-15 / 161. szám

A testvérországok é'etéből Jubilál a Népek Barátsága 1. m hoz tagjai továbbra is gya­rapítani kívánják gazdaságu­kat. A Lenin-centenárium­mal kapcsolatos vállaláso­kat maradéktalanul teljesí­Tetszéssel fogadták a szem- A jubileum előtt átadták lélők a lovas bandériumot, rendeltetésének a korszerű .„, . .... a magyar népünnepségek községi fürdőt. Épül az oly Mar kora reggeltől nagy hagyományos számát. Nép- szükséges pékség is. volt a surges-forgés a kar- viseletbe öltözött legények pátontuli nagyszőllősj kerü- ültek a paripákon. Nyomuk­leti Verböc és Feketepatak ban teherautók. amelyek magyar községekben. Az em- 0iyan nélkülözhetetlenek a berek csoportokba verődve maj gazdaságokban. Az Kétségtelen hoev a kol­Igyekeztek Verbős kozpont- autóv oldalain a kommunic o-eisegreien, nogy a KOI­iába Vidám kacai haneos autok 01?alal" kommün is- hoz valamennyi vívmánya í. i. . ka aj> nal?gt?s ta partot, a Szovjetuniót di- elsősorban a taesáe szoreos beszelgetes és zeneszó hal- csőítő transznarensek és a , ' a lagsag . , g, látszott mindenütt A két j transzparensek es a munkájáról tanúskodik, látszott mindenütt. A két gazdaság eredményeit és Nagy elismerésben részesült utóleauP^J ün^Sgre Húsz ^^ v 9 ToÍT M^S ÍvvíUerelőíímel grammakat ihattunk. Dolgozók Országos Napja Verbőcön a Vörös Hajnal Méltóságteljesen dübörög- alkalmából. A nagyszolossi Kolhoz és vele egyidejű- tek vég>e Verbős utcáin a kerületi mezőgazdasági ter­lcg Feketepatakon a Vörös kolhoz traktorai, kombájn- melési igazgatóság díszokle­Zászló Kolhoz. A két gazda- Ja'. a vetőgépek. traktor- vf"el tüntette ki a gazda­ság egyesüléséből jött létre ekék- Mindezt érthető busz- ságot. Egymás után leptek az ünnepséget rendező Né- keséggel nézte végig és lel- az emelvényre a kolhozis­pek Barátsága Kolhoz. kesen megtapsolta az ün- tak- hogv átvegyék a jubi­neplő közönség. Hiszen amit leumt kitüntetéseket. Egy uj netnzedek nőtt fel ltt láttak, az kollektív mun- A nébek Barátsága Kol­azota. Apák es fiuk lépked- kájuk eredménye - tsaratsaga is.01­nek egymás mellett, mintegy fontolgatva a múltat és je­lent. Itt látjuk Fazekas I •» I Gusztáv és Nagy Jenő volt Lrl' kolhozelnököket és sok más . ... idősebb kolhozlstát. Fel- „.iflt 'l, 1 tlk> merülnek előttük a múlt ké- J^ llF J?™ "" I pei. Mi tagadás, sokan kö- F j^imM^ ™meg1frtotta 5. zülük gondterhelten, talán LS™0''.^ , or" 1 kétségekkel, de azzTí a szi- S^ök a^azd^ ág Ln3 Személyesen jött e! üd­lárd elhatározással igye- £ eltelt húi év vöz^ni a tagság nevében a keztek húsz évvel ezelőtt az Z a®a Jubiláló kolhoz taglait Bí­alakuló gyűlésre, hogy sza- * ttkerekrő T kolhof yó Andor, a Határőr Kolhoz kítsanak a nehéz múlttal « £frt •Jg*^ * e,nöke- az USZSZK Leg­egy új kollektív gazdaság- ^ ^ Elsőbb Tanácsának képvise­ban egyesüljenek. Noha egye- zsát elégtek T?h J Aní^ ™ás Folhozelnökök. sek nem látták teljesen tisz- wiáSs lM hrWr^ Küldöttség képviselte a tán a jövőt, egyben még- ™djáb?n 139 .h6k^ro" 45 szomszédos Üi Élet Kolhoz is bizonyosak voltak: az új Torirébóí szemel má" óságát is Az ukrán la­csak jobb lehet az eddigi- koncábó1 («e™es) 43,3 má- kosságú olesnik a MOV. néL «a yolt a hektáronkénti át- jethatalom éveiben szoros Sokan még abban ls ké- ,aghozam 30 hektár vetés- barátságot tart fenn a ma­telkedtek. hogy egyáltalán területen. Ugyanilyen vetés- *Var ajkú Verboc és Feke­alkalmas-e a verbőcl és pa- területen átlag 120 mázsa tepatak lakosságával. Ez taki sovány talajú határ gé- burgonyatermést értek el. 11 ££££ S'^íelsrabadu o^yano'kTs^k' küdönWző hektárf 7500 mázsa taka- élőit nemzetiségi és rémhíreket terjesztettek, nem m*nyrépdt szedtek ki. Min- vallási ellentéteket szítot­hlttek a kollektív munka den hektáron 88 mázsa sző- tek kozotttik a hivatalos eredményességében. Mi min- lót szüreteltek A kolhoz k5zegek- Mi sem bizonyítja kl határában állami költségen tehát í°bbbn » szocialista tak ^ ragaszkod- ^ ^^ végeztek rendszert jellemző proletár Most rná, mind^ vttáv,*, csövezést. Ott. ohol a múlt- internacionalizmust, mint ez Most már minden világos. . „ , úikeleh'i harátsái? Az emberek tudatában győ- ban 5—6 mázsás búzatermést az u'Keleru Dara"ag­zött a szocializmus eszméje értek el. most 40—50 má- A hivatalos rész után és nincs az az erő, amely zsás hektáronkénti termést mindkét faluban a késő esti tákaTUaritIShez3 Ilkára Jóval túlteljesítet- órákig tartott a népünne­házak szegélyezik a rende- tók a hús- és tejtermelést. Pély. Mindenki megtalálta a zett utcákat. Televíziós an- A kolhozban már az idén maga számára a megfelelő ^Li^tt^ If1' is Jók a terméskilátások, szórakozást: mozi. műsoros valnkat — mondotta az ün- . . . . est, táncmulatságok formá­repi gyűlésen Fazekas "^r ezideig tobb mint • Gusztáv, a pataki kolhoz 160 000 rubel tiszta jövedel- jában- A kolhozistak és a egykori elnöke. S ezzel min- met ért el A jövedelem biz- veTldégek sokáig emlekeznek df"ki, egy^Ft- f£.eg azok: tos forrását három segéd- erre az ünnepre" akik Ismerték a husz évvel „ . ... ,. ... .. . .. aktk Ismerték a húsz év 112610 szolgáltatja. Vladimír Mihály előtti Verbőcöt és Wltl . • ' patakot. A kolhozi fiatalság tanul. Nem kis büszkeséggel so­rolják, hányan szereztek kö­zülük az utóbbi Időben kö­zépfokú. sőt. főiskolai vég­zettséget. Jelenleg ls 11-en tanulnak a Szovjetunió kü­lönböző főiskoláin, és ez a szám évről évre növekszik. A felszabadulás előtt egyet­len falusi paraszt gyermeke sem végzett főiskolát, a kö­zépiskolai végzettség is rit­kaság számba ment. Most pedig a kolhoz területén városba beillő, modern és jól felszerelt, nyolcosztályos Iskolát építettek. asszony ban: a paprikát kapálja az asszony, a mellette levő ré- j^fifQHe! 3C ' Fiatalasszony kapál, kint a egyet léphetünk, a konyha- nagyrésze nem is tud. Ahogy földben a tatával Pontosab- bútor következik. De az már a most növögető férfiak sa csak jövőre. tudnak kaszálni, ö tud is, süt is. Mert amíg ez tart, mmm^m ^ el van vetve a kenyér gond­pát meg a tata. Így nincs le- * ja fél hónapra. Akkor korób­maradás, fáziseltolódás, né- A környékbeli tanyákban barLke.\ha s,üb .Mire,vég^­zeteltérés. Beszéd sincs. már van villany. Azt nem keloű"1 keIV kisul a kenyer. lehet mondani, hogy a tanya- ~ A vasarnap' , házra ne illene a sokágú, — Az azért könnyebb. Zsuaori élei csillogó tv-antenna. Ügy tű- Nem kapálunk. Ha ráérek, nik. ide való az, mint köd néha u tudok „^nnl. Kétéve asszony az asszony, utan a napsütés. De nem _ Hétkö , Még ennél is tanyább tanyá- egyformán száll fel a kod. ról jött, öregátokházáról, "t nmes villany - Hogy érnék rá hétköz­Hímes tervei voltak, amíg - Televíziót? Bent Szege- nap farsangolni? diák volt Ápolónő, csak den láttam. A kirakatban. A Nagy bárgyúság lenne fd^gn6kt!nkS- S me^nTnéSk^s"111'' -gkérdezni. mennyi a sza­tS azt az iskőlát elS" Szegeden akkor volt. ami- badideje. Azt kérdezem utána szaladt volna haza, a koru a gyereket szülte Az csak: boldog? A válasz ls faluba, gyerekekhez. De zsu- ember most is ott jár a fcérdés: gori is tud lenni az élet. Azt ^^ A ^ - Mikor legyek boldog, mondta rá. spóroljunk meg tobtezor is bemegy. ^gm- __ egy utat. Gyerek itthon ls kább a 1x51 tba- konyhárava- ha fiatalon nem? Nincs pá­ván bőven, a város elmarad. loért „., ^ ,, , - . . , naszom 32 6!etre. Heten voltak testvérek, aján- ~ ,ép"en?k fa,ub®.? — És a gyerek? dékba sem tanulhatott volna. M^?4n^eka^a ^ Itt megáll a kapálással. Ha Nem egyformán viseli min- Nem szeretem a falut. Itt a gyerekre gondol, folyta tó­dén ki ha észreveszi, hogy tisztább a levegő, nagyobb dik az álom. Megnő nagy álma valóságos álom volt a csöndessé* Nem i», lökdo- tanulni fog. Van. aki azt mondja, azért sík ugy egymást az emberek. ^ , is tanul, és falja a betűt. Legfeljebb a faluhoz köze- O nem marad tanyan. akármilyen alakváltozatban lebb lenne jó. A bolt miatt. Meg talán az utána Jö-, kerül is elő Ez az asszony — Csörgőóra nincs. Ügyse vők se. nem ilyen. Van. aki elteszi kelünk előbb, mint a nap. .., . álmát a mesebeli hercegek Sötétben nem lehet dolgozni. ~ Ha heIyre ^dunk ver­mellé, és a kemény valóság- g6dni addig hoz igazodó húzó-vonó em- Fo/ufalÓaÓ álOM Nem statisztikai átlag ez ber-iószáe lesz. Inkább ilven. f a paprikát kapáló asszony> Nyáron korán kel a nap. Cfiak egy ass^y Ilyen. Kevesen sütnek mar ke­nyeret. A fiatalasszonyok Horváth Dezső ber-jószág lesz. Inkább ilyen. Szokatlan száján a nevetés, pedig nem bánta meg a há­zasságot. Szereti az ura, 6 is elmenne érte a világ másik felére is. A gyerek ls szíve szerint sikerült Mégis jobb volt azelőtt. Könnyebb. — Amig lány voltam, el­mentem a tsz-be, kerestem a pénzt. Itt nincs tsz. Egye­dül kapálok naphosszat, leg­feljebb a madarakkal, vagy a föld férgével beszélhetnék. — Most mennyi pénze van? — Kevesebb, mint gondol­ná, de több, mint vártam Nagy takarékoskodásban va­gyunk most. Gyűjtünk az adóra, meg a százalékra. Apósomat, anyósomat nem­rég temettük el, másfél éves a gyerek, megy a pénz. Ta­tával vagyunk négyen, és van ötszáz forintunk, amihez hozzányúlhatunk. Talán majd a barack hoz valamit. Az idén gazdagulni akarunk. Vennénk egy sezlont, meg talán egy tűzhelyt Ha majd Mindent a maga helyén tKtm • — De én valóban hivatalosan tartózkodom itt..; C] titkárait keresek... TMZel*: (48.) — A pártbizottságról érdeklődtek, hogy tud­na-e menni a parancsnok elvtárs? — Igen. megyek. Már indulok is. Álmosak? Aki evett, otthonosabban érezte magát. Szuty­kos zsebkendővel törülte a 6záját, és leeresztett még egy pohár vizet. — Gyújtson rá. — Eléje tartottam a Kossuth­— Ezzel az erővel nem lehetnék. — Hogy érti? ra Nem csoda, ha ezen a borús vasárnap délelőttön ls derűs volt az emberek han­gulata. 13 óra. Kezdődik az ünnepség. Ökrös szekerének rúdját fogva, elhalad az egybegyűltek előtt Lakatos bácsi, idős kolhozlsta. Ez a múlt. összenéznek az öre­gek. De nem sok idejük van tűnődni, néhány pillanat és már ls kezdődik a mezőgaz­dasági gépek felvonulása, amelyet motorkerékpáros zászlóvivők csoportja nyit meg. A Szovjetunió állami zászlaját lobogtató motor­kerékpáros után vitték az SZSZKSZ 15 szövetségi köz­társaságának zászlaját. Ml sem jelképezhette volna job­ban a kolhoz elnevezésében rejlő eszmét, a szovjet né­pek testvéri barátságát. — A magam részéről nem ismerem. — Elég szomorú. — Ez kritika' -s .' _ . . . — Engem, ugyan mostohagyerekként, de ez a — Teny. Én ismerem Szirovicza elvtáreat. Sok rends2er neVelt! Most mit mondhatok? beszédét meghallgattam unnepsegeken és szemi- , „ , náriumokon. — Megbízhatunk önben? Megbízhatunk önben? — Megvonhatják tőlem bizodalmukat. Csak — Ajánljam be magam? Nem ismernek. Ne egy ^ó, félreállok. Soha nem ambicionáltam a bízzanak meg bennem. rendőrséget. S nem is vagyok alkalmas erre a — Furcsa beszéd. munkára. Gyönge szívű ember vagyok. Ha vért I^het. látok, vagy ha sírnak előttem, végem. Tanár — Miért vállalkozott hát a tér kiürítésére? És vagyok- A szd. a gondolatok közlésének eszkö­miért vállalta a parancsnokságot? az az enyém A puska idegen tőlem. Tudom, „„, _ ... „ , . hogy sajnos az államhatalom időnként nem nél­— Még. nem gondolkoztam raj a de én nem külözhet, a fegyvert. Az emberek, a nyugalom, ómat, ő tétovázott. Kivett egy cigarettát, és tekin- vagyok polftar aki tea sre^láttoa ember- a béke érdekében kell. De én ebből nem akarok tete körülte társai szemét "^n aijassagoK loiyna*, natra^ a h.c«:v, « mPL,Plni Mnnritók mnr hftPv ne nneniek irícca tete kerülte társai szemét. — Gyufám sincs. — Ha lefeküdnének, szóljanak az elvtársak nak. Ha közben mégis megegyeznének a gyom- natDa"._„, rukkal, hogy éhesek, zörgessenek. Kapnak enni. — Odafordultam a színészbajszü rendőrhöz. — Kapjanak enni, jó? elsétálgat onnét. — És ön szerint most mit kell a jelen pilla­I ptlbS^Sriál^gedtek be. Se ^s torinak esünk; kWt- működést. Hány embere van? igazolványom, se egyenruhám Sovány arcú bá- Juk egymás vérét, mert valakik, valahol, kulfol- — Negyvenhárom. De mozgatható csak hu­csi beszélt ki a kapu nézőkéjén és nyomatékul dön és itthon, erre biztatnak, éljeneznek, hur- szonegy, mivel a középületek őrzését is ellátjuk. ... * * wnrrertlr /ár- »vi r\rí í n tsft/sl n o Ír M 1 rol otn Dr\efr% l\n«„!r á .. megélni. Mondják meg, hogy ne menjek vissza a rendőrségre. Én nem ragaszkodom hozzá. Men­jen oda az, akiben önök megbíznak. — Hogy mondjam? Meg kell akadályozni, — Ne húzzuk az időt. Bizalmat szavazunk. És hogy vér folyjon. Hogy ember puska által, erő- megmondhatjuk, hogy nekünk is itt áll nyolc­szakból, bosszúból, el ne essék. Mi marha náció vankét emberünk fegyverben. Kommunisták, vagyunk. Mi marjuk egymást. Okkal, súlyos ok- S3!^ parancsnokkal. Beszéljük meg az együtt­a gitár csövét is odapászltotta. — Szóljon fel az elvtársaknak, ők hívtak, már várnak. — Kit jelentsek? — Kovács Pál tanárt. ráznak és megtapsolnak. Éjfél óta. Posta, bank, tanácsháza. — Hogy érti azt, hogy súlyos okkal? _ Helyes. Induljanak az erdőbe. égre kta^S1^ t^atSraadh^énayZ- „ Kezet adtak, de semmi semmi további szavuk telen kivégzéseket, pöröket, ü.dözéseket, meg- XX"SvTésXi Morentt valamit és messzire koneott léDtei hurcolást, azokat a rágalmazó káderlapokat? A ,.„ ,1 . ,!.' _ s,lpKtlJa M°r?°tt _ / F__T_eaS,Z;rl k_°nf' káderlapokat! Én is hoztam magammal ilyen tincsekben buggyant elő gondor haja. Egy volt, nyomán a .kövezet. Visszafelé már futott. Hal láttam bakancsa csattanásait. Bezárta mögöt­tünk a kaput és elindult a sok ajtójú folyosón. V^V Mintha tejesvízbe léptem volna, olyan ködös Csak a gyanú. Meg most KS!^ volt a szoba. És nehéz dohányok elszívott füst­je keveredett az emberi izzadság bűzével. Jöt tömre öten álltak föl az asztaltól, és amíg kezet csoltájc Jomeggé fogtak velem, csalódottan néztek az arcomba. — ön a rendőrparancsnok? — Ideiglenesen. — Ki adta át a parancsnokságot? Elmondtam. — És miért pont önre esett a választása? Elmondtam. — ön párttag? — Pártonkívüli vagyok. — ön idevaló? — Három év óta. káderlapot És azt hiszi, hogy abból ismernek? bt közük Eddig nem "ölt Most be­Nem ismernek. De eleve nem bíznak bennem. mu^tKozott. — Lovas Kálmán vállalati épületbádogos és vízvezeték-szerelő. — Huncutul nézett a sze­ková- membe. Tekintetéből az erős emberek nyájas­sága dőlt rám. — Hol találkozunk? ' — Egyéni sérelem ez, tanár úr. — De a lázadókat is egyéni sérelmek — Időszerű ezt most a fejünkhöz verni? — Kérdeztek, feleltem. Tudnék mással is fog­lalkozni jelen pillanatban. — Például? — Például az erdőből most jelentette a kerü­lő, hogy közepes számú fegyveres csapat vette be oda magát. Meg kellene néznünk, kik azok, és mi a szándékuk. — Most valóban cselekednünk kell. De ismer­je el, hogy sötétben nem tapogatózhatunk. Ez­zel az erővel lehetne maga ellenségünk is. — A rendőrség előtt Együtt vannak a fegyve­resek? — öt percen belül ott vagyunk. — Induljunk. — A haditervet menet közben megbeszél­jük. — Rádiót vigyünk? — Hozzák. (Folytatjuk.) »

Next

/
Thumbnails
Contents