Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-13 / 134. szám

Korróziógátló Üj korróziógátló vegyszert kísérletezett ki a Komáromi Kőolajipari Vállalat három fiatal szakembere — Schneider Zoltán. Győrffy Elek és Módi Mihály vegyészmérnök. A hazai és a környező szocialista államok kőolajfeldolgozó ipara is tőkés importból szerzi be a korróziócsökkentő vegyszereket. A feldolgozásra kerülő kőolaj ugyanis olyan anyagokat tartalmaz, amelyek gyorsan tönkreteszik a fémfelületeket Magyarországon az így keletkező kár értéke évente mintegy 4 milliárd forint. A komáromi váüalat szakembereinek sikerült hazai alapanyagokból a külföldihez hasonló értékű szert előállítaniok. Az új anyagnak, amely 20 százalékkal olcsóbb a külföldinél — a „Hungarokorr—3" nevet adták. A hazai tapasztalatok összegezése után mintákat küldenek az új vegyszerből a környező szocialista országokba. Diákok szociológiai pályázatának eredményhirdetése A Hazafias Népfront Or- A pályázat munkáját irászágos Tanácsának védnök- nyitó tanárok és az értékeségével irta ki a Csongrád lést végző lektorok ugyanmegvei és Szeged m. j. vá- csak pénz jutalmat kaptak, rosi tanács vb művelődési A középiskolás diákok osztálya azt a pályázatot, számára kiirt szociológiai amelynek keretében középis- pályázat — melynek eredkolás tanulók dolgozhatták ményeit dr. Erdei Ferenc fel saját sorsuk, illetve csa- akadémikus, a Hazafias ládjuk történetének alakulá- Népfront főtitkára dolgoz sát. majd fel készülő könyvében széles körben megmozgatta Csongrád megye és SzeA pályázat eredményének kihirdetésére tegnap, csü- . iitóít technikutörtökön délután a megyei ® mi hallgatóit. A munkára felkért 6 középiskolából — köztük a szegedi Radnóti és a Rózsa Ferenc Gimnáziumból. valamint a kisteleki tanács székházában került sor. Nagy Istvántól, a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottsága alelnökétől a következők vették át az .lm.4.llm , első díjakat: Tóth Ilona iS^6888^!? (Hódmezővásárhely), Gyuricza Magdolna (Kistelek), Bene Piroska (Szeged, Tömörszakközépiskolából — összesen 273 tanulmány érkezett be, s közülük igen sokat takény gimnázium), Cserre- jJJ** Oltónak a leknyák Mária (Szeged, Rózsa * ;»„ „.. ,T. , . „ Ferenc gimnázium), Virágos A J^pfront Őrli.,,*. ,aJZ~ RíWri szá?<» Tanácsának támogaÉva (Szentes) és Békési Sándor (Makó). Az említetteken kívül 10 második és tásával összesen 20 ezer forintot osztottak ki azok kö20 harmadik díjat ítélt még a fiatajok közö«- atók oda a bíráló bizottság, 21- ff^í? ada|okat1 ' , tak társadalmunk atretegeen pedig könyvjutalomban zödési folyamatának nagyrészesültek. szabású vizsgálatához. Csontváry Szegeden Halálának ötvenedik évfordulójára A világhírűvé növekedett pását a nagy természetben, földszintes házak lakóinak magyar festőzseni máig a falánk hernyók pusztítá- csak a koldusbot maradt a kéziratban levő önéletrajzát sát, a kárttevő pockok el- kezében", élete végefelé, a tízes évek szaporodását, de tömeges Az emlékezés így fejezőmásodik felében írta. Rész- embereknek a büntetését dik be: leteket Németh Lajos mo- még nem láttam. E komor „Ilyen tapasztalatok útnográfiája (1964) közölt be- éjszakán mély gondolatok ján kedvetlenül kerültem foglalkoztattak, s magam- vissza Budapestre, meg egy ban kérdem magamat, meghűléssel is, mely nem ugyan mit vétettek ezek az volt alkalmas írás-olvasás lőle. Innen ismerjük Csontváry visszaemlékezését o szegedi nagyárvízre is. Siklós lónos; A festő akkor még nem emberek, hogy a sors kivé- ra, a tanulmányok folytatávolt festő: gyógyszerész hallgató volt, de már túl a katonaidőn, ezért lett ő a parancsnoka annak a diákokból toborzódott önkéntes segélycsapatnak, amely árvíz másnapján 1879. március 12-én Szegedre indult. A vonat csak Szatymazig hozta őket Csontváry ezt írja: ..A szegedi árviz-katasztrófa engem az egyetemi hallgatók élére állított, akikkel kivonultam Szegedre: de a nagy viharban a hallgatókat az öthalmon kellett hagynom éjjelre: magam pedig két .legénnyel átkeltem a háborgó tengetel nélkül vízzel lepte meg? sára. De hajnalodott, jött a Testém-lelkem pihenésre nappali valóság. A gazdag szorult, sorsom azt kívánta, Szeged városában nekem hogy keressek üdülést a mint inspekciós tisztnek is gyógyszertárban. Így kerülaz behozták a reggelit, mely tem Iglóra, ahol a főnököm állott ehetetlen sárga avas a legnagyobb szeretettel foszalonnából és szurkos sza- gadott, s különböző, jövőm lonnás fekete kenyérből — illető tervekkel alkalmamás nem volt. A menekülő zott". nép reihegő kézzel utána Pertorini egész Csontvárynyúlt. Engem ugyan az éh- lélekrajzán végigvonul „a ség nem bántott, habár 24 szegedi rémes napok" dönórája semmit sem ettem, tő jelentőségének hangozAz effélékhez már szokva tatása. S ha kissé talán túlvoltam. Eszembe jutott az értékeli is a szegedi árvíz Alföld híres búzatermő ka- jelentőségét Csontváry fejlácsa, mely a veszedelem lődésében, mondanivalójápillanatában a ropogós pap- nak lényegét el kell fogadrikás szalonnával eltűnt, nunk. A festő képein a vízren, j?s kikötöttem a vasúti senkj sem gondolhatott reá- esésekben, a tengerek idé" "" ja, mert a riadás, menekü- zésében bizonyára a fölbőíés sötét éjjel történt". szült Tiszának emlékképeit A kissé zaklatott stílus, a kell látnunk, s nincs okunk képzavarba fúló sűrítés kétségbevonni, hiszen maga („búzatermő kalács"!) és a Csontváry is leírta az három évtized múltán is iménti idézetben, az árvizemlékezetes részletek egy- kor szerzett meghűlésnek o mutatják, hogy később idegbetegséget kiCsontváryt valóban mé- váltó szerepét sem. A „szelyen érintette a szegedi él- gedi élmény" tehát a pszimény, mind a háborgó víz, chózis útján valóban formind a látott nyomorúság, dulatot kiváltó esemény „Egy kávéház elszigetelve volt, s minthogy ez a lelkivolt nyitva, ahol egy kis zavar sajátságos módon reggelit szedtem magamba, Csontváryban a művészi indóház közelében a nagy töltésen. A csónakot a töltésről lesodorta az árvíz, én pedig ott álltam a két legénnyel sokáig, ázva-fázva, s vártam a katonai pontonra. Tavasz volt, jeges eső zuhogott alá, a hideg hullám aram oldalozott, csapkodott, a ponton soká megvárakoztatott". Üjabb kutatások, nevezetesen a pszichiáter Pertorini Rezső könyve (1966) ennek a szegedi élménynek kulcs- *fón siettem menteni ami' ambíciót' keltette föl, meg lefnntn^nnnt t,,iai,wt mind menthető volt utamban het állapítanunk, hogy Szeláttam szegényet-gazdagot, f>ed Csontváry számára saegy-egy kenyérért küzdeni, íát művészetének — bármiiázni, dideregni, mert leg- hlen furcsa is itt ez a szó többnek ruhája s mindene — ihlető forrásává lett. odaveszett; különösen a Péter László fontosságot tulajdonít mind Csontváry művészi tudatának kialakításában, mind betegségének fejlődésében, mind pedig témájának, a tengernek oly gyakori ábrázolásában. El is túlozva a veszedelem nagyságát, ezt állítja: „Csontváry tehát életveszélybe kerül mentés közben és egy meghűléses betegség, továbbá az árvíz súlyos megpróbáltatásai és a látottak megviselik. Az esemény fordulópontot jelent életében, tanulmányait abbahagyja, és életmódját megváltoztatja". Pertorini szerint ekkor indult meg Csontváryban a folyamat, amely azután másfél év múlva, 1880. október 13-án a sokat emlegetett „iglói élményben", a küldetéstudatot beléje illtető hallucinációban érik be. S ettől kezdve fog a festéshez. De lássuk tovább Csontváry emlékezését. A katonai ponton bevitte a nagyállomás környékéről a belvárosba: „Amikor a városházára értem, s ott éjjelre inspekciós lettem: egy új kép tárult fel előttem: százával hevertek az emberek a terem padlózatán. Már láttam a sors csaA SZEVAN Igazából nem volt örményiában, aki nem látta a Szevan-tót. Ezt az ottanvalók mondják, s most már én is tanúsítom, hogy így igaz. Persze egy „vízi embör"-nek az első gondot nem a tó és a környezet csudálatos természeti szépsége okozza, inkább az, hogy lehet-e ott csónakázni, milyen hajótestekkel járnak az örmények, van-e újfajta motor a csónakokon. Hegykoszorúban 'Kíváncsi természetű a vízi ember; talál-e valami újabbat, hogy aztán eméssze a gond. Mert mindig olyasmire van szükség, amit másoknál lát az ember. Éppen ezért már előre megfogadtam, hogy ha olyan ragyogó vízi szerszámot látok is, mint amilyen a Göncöl-szekér az égen ... legfeljebb csak megnézem, de azt már meg sem kérdezem, hogy mibe kerül. Azért féltem itt is, mert Moszkvában már ezen az állásponton voltam ugyan és közben folyton jártam-keltem, hol akad egy nagyobb teljesítményű új vízi motor. A Vihar nevet viselő motorral megbarátkoztam ugyan, de 18—20 lóerejét csekélyleltem, igaz az ára kedvező: 400 rubel. Hát ez biz* olcsó, de mire a vámot is ráróják ... az OTP karmaiba kerülök. Az pedig keserves társaság egy-másfél esztendőre. Szerencsére csónak nemigen járt a vízerr és ezért megszűnt a csábító gondolat is. Kiderült azonban, hogy éppen ilyen felesleges volt a pisztránghorgászok izgalma is. Nem láttam csónakot, motort és a pecások sem láttak pisztrángot. Egy pici gumicsónakban ülő horgász felmutatott egy vékonyka kis halat a nagy Diesel-motoros hajó tatján ülő kíváncsi természetű horgászoknak. A Szevan másképpen szép, mint a Balaton. Az örmény fennsík felső részén terül el, 1914 méter magasságban, egy nagy hegykoszorú fogja körül. Ezt a szakemberek úgy írják le, hogy tektonikus teknőben terül el. A hegykoszorú itt természet adta medence, meredek, sziklás kőgöcsörtös falakkal emelkedik hullámos tetővel a magasba. 1416 négyzetkilométer a tófelület, közel két és félszer nagyobb, mint a mi 595 négyzetkilométeres Balatonunk. Mélysége: 99 méter. Másként és más okból szeretik ottan a szép Szevant, mint mi itthon a Balatont. A szükség és az örmény leleményesség és a Szevan tisztelete táplálják a tó szeretetét örményia száraz éghajlatú vidék, a víznek igen nagy a becsülete. Történelme során a zártabb települések egyik ellensége a vízhiány volt. Fejlett mezőgazdasága pedig nagyon sok vizet kíván. ötszázezer hektárnyi terKépemyő | A borotva éle A börtön munkahely is. írónak, költőnek feltétlenül az, az volt Karikás Frigyesnek is. akit harcos kommunista hitvallása annyiszor odakárhoztatott: az első világháborúban fogolytáborba, a Tanácsköztársaság után Horthyék celláiba. Munkahely akkor is a börtön, ha netán nincs papír, nincs ceruza (ahogyan a kedd esti tévéjáték pincedutyijába csukott költőjétől is elsinkófázta Guth, a rabok rab-kápója). A gondolkodó ember fegyverét nem lehet eltulajdonítani, s a börtön az ország történelme során nagy alkotások: életművek ihletforrása. oka vagy indítéka volt — noha kétségtelenül nem ezért találták ki. A börtön az uralkodó osztály szükségszerű persziflázsa. erre az ellentmondásra készült Dévényi Róbert tévéjátéka: A borotva éle. A szerző Karikás Frigyes alakjait, puritán egyszerűséggel, mély emberismerettel megrajzolt darócruhás névtelenjeit kérte kölcsön hozzá, bevallottan, hitelesen, meggyőzőn. S ugyanilyen mértéktartó, kesernyés szellemességgel, friss dialógusokkal kitöltött történetet is kerekített köré, ahol Burda István, a borbély, kisstílű szélhámosságok nagy ideológusa a maga dacos terrortermészetével, fanyarkásan szellemes szadizmussal áll bosszút megvert kommunista rabtársáért. A tévéijáték, legfőbb erénye a szerzői szerénytelenség, miként Dévényi Róbert visszahúzódik az ábrázolt emberek mögé, s úgy ad lehetőséget izmos karakterek kibontására, hogy közben ítélni is hagyja a nézőt, a szemlélő is elkérheti a bíró szerepét, ítéletet mondhat: kinek van, kinek nincs helye a cellában. Nemere László rendezése, Bonyi Gyula operatőri munkája csakúgy sikeres, mint a kitűnő színészek: Somogyvári Rudolf, MádiSzabó Gábor, Feleld Kamill, Csákányi László és mások játéka. N. L Segít a tó mőföldjén, nagy állattenyész- folyó vize nem bírja fenntartésével nem boldogulnak víz tani azt a vízszükségletet, nélkül. amelyet a Razdan-folyón keresztül vonnak el a tóból. Itt kezdődik az örmény leleményesség. A nagyobb erejű hegyi folyókat, amelyek nem a Szevanba ömlenek, úgy kell egyesíteni és a tóba vinni. hogy az egyensúly helyreálljon. Ehhez 50 kilométeres csatorna építésére van szükség és ebből több mint fele a begyek gyomrán megy keresztül. A vállalkozásukból, eddig már 16 kilométeres szakasszal elkészültek. Ez fantasztikus pénzt, anyagot, energiát emészt fel, s ezért nehezen haladnak, annak ellenére, hogy ez az egyik fő nemzeti vállalkozás. A Razdan szabályozásával és a csatorna elkészítésével egy állandó vízszintet biztosítanak a Szevanban. Ezáltal évszázadókra megoldották a nemzet vízellátását. • Iparilag fejlett gazdasága, van, gazdag ország. A szovjethatalom előtt néhány könnyűipari üzeme volt. De nem volt és nincsen energiahordozója: szén, gáz, olaj. A Kaukázuson túli energetikai rendszerből egymilliárd kilowatt energiát kap és Grúziától érkező gázra épített erőművek adnak energiát, de ez együttesen sem elegendő. Az örmény leleményesség a Szevanhoz fordult, segítsen a tó, mert másként a nemzet elsorvad. Tisztelettel fordultak a Szevanhoz, amit kifejez a dokumentumfilm, amelyikre már hivatkoztam. A filmben azt mondják: „Bocsásd meg nekünk nagy Szevan, amiért hozzád nyúltunk. Lásd be, hogy nem tehettünk másképpen, de jóvá tesszük a vétket." A Szevant „lacsapolták", a tó vizét a Razdan-folyóba vezették és ráépítettek hat erőművet. Ezáltal elérték, hogy a hatmillárd-négyszázmillió kilowatt energiaszükséglet nagyjából megvan. A tó megmentette és nagyra nevelte örményiát. Gazdag vízellátást biztosít építkezésekhez és az élethez; mezőgazdasági öntözéshez, primőrtermeléshez stb. (Mitiscse járásban különösen fontos a víz, mert Jereván lakossága innen nyeri évi primőrszükségletének 60 százalékát.) Segített a Szevan, hogy szökőkút-orgiát tervezzenek, mesebeli közvilágítást rendezzenek be, s megszűntette örökre a víztelenség kínját. Innen ered a Szevan tisztelete és szeretete. Nemzeti ügy lett abból, hogy Szevannak tett ígéretet valóra váltsák, a csúffá tett tó becsületét helyreállítsák. (:A Szevan szintje lesüllyedt 16,5 méterrel és ez így már nem a régi tó:) Ezt az érdekes érzést és tisztességes gondolatot természetesen igen megokolt matematikai számítások szülték: ha nem tesznek valamit, akkor a tó elpusztul, kimerül, mert a beléömlő 28 Ily módon kiköszörülik azt a csorbát, amely a Szevanon esett. A tóról szóló énekekben ezek a motívumok kapnak érzelmi hangsúlyt, kedves, bús, vidám, kacérkodó,' derűs ihletéssel. Kecses motorosok Fönt a magasban a tó mellett azért lehet pisztrángot enni. Igaz, nem a sporthorgászok emelik ki a tóból, de ez a pisztrángevő számára teljesen közömbös. A Dieselmotorosok kecsesen-sebesen járnak, nyomukban a víz íölfodrosodik és a hullámok elhaló locsogással verődnek a hegyoldalak napfényben csillámló oldalához. Előkerülnek régi történetek, humoros anekdoták a SzevanróL Szívesen hallgatjuk, mert ezek is az örmény nép történetéhez tartoznak. Hideg a tó vize. csak a felszínét melegíti fel a nyári nap. Csak a lankás hajlat,' kiemelkedő homokpadkák mélyedésében lehet fürödni: Érdekes, azért itt is akad-) nak olyanok, kik ebben ai nyolc-tiz-tizenkét fokos vít-> ben úgy úsznak, mint a bé-. kaemberek. , Épült: 1957—1969 i*etöffi-EcoBSegift£m (102.) A Semmelweis utcában és a Liliom utcában kollégiumi városnegyed épült az utóbbi évtizedben. A Petőfi a Tanárképző Főiskola hallgatóié. Snopper Tibor tervezte. PÉNTEK, 1969. júíjmjs 13. DÉLMAGYARORSZAG 5