Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

Családban marad... Jó néhány éve a falusi fia­talok megváltak a földtől, búcsút intettek a kapufél­fának, elindultak a városba, ott keresték boldogulásukat, sokan közülük ott is tele­pedtek le. Hűtlenek lettek a szülőföldhöz, a faluhoz, ahol gyermekéveiket töltötték. Menekültek. Sokszor tapasz­taltuk. hogy a közös gazda­ságok vezetői „elirányították" gyerekeiket a mezőgazdasági pályáról. Az ipar, a város, az iroda meg hívta, csábí­totta őket. fényes jövőt, biz­tos megélhetést ígért. Ma már változik a hely­zet. Egyre inkább megerő­södnek a gazdaközösségek, s visszahívják a városba sza­kadt fiaikat. Becsületes munkáért jó megélhetést, tá­mogatást kínálnak. Itt is, olt is tapasztalhatni, hogy a mezőgazdaság szeretete, a mezőgazdasági szakma a családban marad. Valami­kor nagy dinasztiák nőttek fel egy-egy faluban; Szőre­gen a kertészkedők, Tápén a halászok, s bizony mi ta­gadás, valahogy elfeledkez­tünk róluk Pedig a csa­ládban megőrzött szakmai tudás, intelligencia, tapasz­talat felér egy „kis egye­temmel". Három konkrét példát mondanék el az alábbiak­ban: Az egyik homoki ter­melőszövetkezetünk elnöke egyre jobban hozzásegíti a közösséget, hogy valódi nagyüzem teremtődjön a sivány. négvkoronás futó­homokon. így vall a táj­ról, a földszeretetről. — Ha a cipőm talpára ra­gadna a homok, akkor sem kaparnám le. A fiát is a nagyüzembe hívta. Ott dolgozik a kerté­szetben. Szorgalommal, tisz­tességgel. Ember válik be­lőle. jó gazda. Hasznát ve­szi majd — még nagyobb hasznát, mint most — a közösség. Jóhírű szövetkezeti gazda­ság elnöke mondta a minap: — Technikumba jár a fiam. Hívtam, jöjjön el az ipari kiállításra, Budapest­re. De nem jött. Azt mond­ta, még dolga van, dolgoza­tot ír. Szeretné, ha jelest kapna. Mezőgazdasági témáról szólott a dolgozat. És sike­rült. Mikor az elnök-apa meglátta, kiesett a könny a szeméből. Kertészkedő, kísérletező, az őszibarack termesztésé­ben újat hozó. vezető pozí­cióban dolgozó ember a harmadik példám. A fiát is. a kisebbik fiát. kertésznek neveli. A gyakorlatban min­dent átadott már neki, s a fiú most áll a nagy pálya­választás előtt: kertészeti főiskolára jelentkezett. Tudja ezt a földművelési miniszterhelyettes ls. Gra­tulált az apának és a fiú­nak. A szakma a családban marad. A felhalmozódott tu­dás. gyakorlat így mind át­mentődik a fiatalabb gene­rációba. akik utánunk lép­nek. Reméljük, jől ls haszno­sítják. ta L L légtérképek Az Állami Biztosító évről évre vizsgálja a mezőgazda­ságot érintő károk alakulá­sát. Térképeket készítenek, amelyeken a jégverte terü­leteket tüntetik fel, kutatva a törvényszerűséget az ele­mek tombolásában. A tér­képen — aszerint, hogy ab­ban az évben hányszor hul­lott a jég a helységre — pon­tok, kockák, gúlák, vagy tíz­féle ábra látható. Egy-egy ábrában szám jelzi, ha a ha­tárt egy évben tíznél több­ször is pusztította a jég. Kü­lönösen 1964-től 1966-ig for­dult elő gyakran a szinte > naponta feltámadó jeges zi­vatar, de más évekre vonat­koztatva is található ilyen, például Nagymágocs, Fábi­ánsebestyén, Szatymaz, Röszke és Makó környékén. Tapasztalhatjuk azt is, hogy ugyanazt a területet több évben egymás után is károsítja a jég. Másutt vi­szont azt látjuk, hogy a jég­zivatar sok éven át elkerü­li a környéket és azután né­hány óra alatt elpusztítja a termést Az Állami Biztosítónál tíz év összesített jégtérképét ls elkészítették. Ezeken azt tün­tetik fel, hogy tíz év alatt melyik községet, hányszor sújtotta a mezőgazdaság egyik legveszedelmesebb el­lensége. A szomorú rekord néhány Bács megyei községé, ahol tíz év alatt 42-szer pusz­tíott a jégverés, és igen-igen kevés az olyan falu, amely­nek határát tíz esztendő alatt csak egyszer-kétszer lá­togatta volna meg. 1968-ban 1076 községben pusztított a jég, Csongrád megyében 31-szer. Köztu­dott, a Kárpátok medencéjé­ben, szélsőséges éghajlati vi­szonyaink között akad bőven az elemi csapásokból. A jég­verés ezek közül talán a leg­szeszélyesebb, mert a térké­pek is azt tanúsítják, nincs jégmentes terület országunk­ban. Emberpár Horváth Dezső felvétele Egymást segítve Megírtuk már lapunkban is többször, hogy a szegedi já­rás 53 közös gazdasága kö­zül 35 termőhelyileg gyenge adottságúnak minősül. A sivó­homok, s a közgazdasági té­nyezők hatással vannak a gazdálkodásra, így aztán ha évről évre tapasztalható is némi előrelépés, fejlődésük­ben csak nagyon hosszú idő múlva jutnak el a jobb ala­pokról indult feketeföldi nagyüzemek színvonalára. Nem hallgathatjuk el azon­ban azt sem, hogy az objek­tív tények mellett szubjek­tív okok is befolyásolják a gazdálkodást. Napjainkban alapvető, hogy milyen a vezetés, a szakvezetés, a szakember­ellátottság egy-egy mezőgaz­dasági nagyüzemben. Ha a szegedi járás gyenge adott­ságú szövetkezeteiben ilyen szemmel vizsgálódunk, akkor azt látjuk, hogy hét gazda­ságnál gyenge, 18-nál köze­pes, 10-nél pedig jó a veze­tés. Sajnos, igen alacsony színvonalú szakmai képzett­séggel rendelkeznek a leg­gyengébb gazdaságokban. Ál­talános iskolai, illetve kö­zépfokú mezőgazdasági tech­nikusi végzettséggel. Általában a jól képzett szakemberek olyan szövetke­zetekbe tgyekznek, ahol job­ban megfizetik őket. Sajnos közrejátszik a személyek kö­zött kialakult rossz kapcso­lat ls, ami végeredményben esetenként gátolja a terme­lést. Tavaly néhány helyen például nem is törekedtek a jobb kapcsolat kialakítására. Pedig a szövetkezeti mozga­lom húsz esztendeje fénye­sen bizonyítja; ahol egymást segítve, egymást megértve dolgoznak a termelőszövetke­zeti vezetők, ott az eredmény nem marad eL Villanykörte, televízió Nagy gond a homoki fal­vak külterületeinek villamo­sítása. Országnyi ország ez a szegedi járás, s a bejárhatat­lan tanyavilágban 96 külte­rületi iskola húzódik meg. Évről évre egyre több he­lyen gyulladnak ki a villa­nyok, jobb tanulási lehetősé­get adnak a kisiskolásoknak, s esténként pedig a művelőd­ni, szórakozni vágyó felnőt­teknek. Tavaly a járási tanács és a járási tanács vb is felhívta a művelődésügyi osztályt, hogy a népművelés, az ok­tatás korszerűbbé, hatéko­nyabbá tétele érdekében a villamosítási tervek lehető­ségeit figyelembe véve, a tanyai iskolák villamosítását segítse elő. Azóta tíz helyen világol már petróleumlámpa helyett villanyégő. Így elju­tott a fény; a balástyai-őr­halmi, a csengelei erdősarki és Vadgerlés iskolához, a belső domaszéki, Forráskú­ton a pálosszéli, Mórahalmon a Madarász-tói iskolához, Üllésen két helyre: a Barom­járásra és a Sípos-malomhoz, sőt a Hármasi iskolához ls, Zsombón pedig a Wesselényi iskolához. Nemcsak a világító fény­ről gondoskodtak, de egyúttal egy-egy televíziót is juttat­tak a „mostoha" területek­re, hogy a gyerekek figye­lemmel kísérhessék az Isko­latelevízió adásait. Rövidesen Ásotthalom, Mórahalom, öt­tömös. Pusztamérges, Balás­tya kap segítséget, az emlí­tett községekben összesen hét tanyai iskolát villamosíta­nak. A járás 96 tanyai isko­lája közül 59 villamosított. Háztáji fejőgép Pista bácsi kalapja Épül a hűtőtároló Lapunkban hírül adtuk már, hogy a gyümölcstermesztő gazdaságok hütőtárolót építenek az idén. Tervek szerint iiárom helyen; Forráskúton, Rúzsán és Ásotthalmon kel­lene elkészülni ezeknek a létesítmények. A munka leg­jobban a forráskúti Haladás Tsz-ben „mutatkozik", az országúton járók meg-megállnak, s figyelik, hogy ismét gazdagodik a szövetkezet. Az idei terméshői már bőven hit Nagy ideje már annak, hogy Gái Pista bássi a ho­mokra költözött. A tanyák között, amikor fújta-hordta a szél a homokot, felkereke­dett a világ, szaladt a rozs, az árpa, az ottani em­berek elszoruló szívvel néz­tek utána. Ilyen volt az élet. megnyomorította a gazdálko­dókat, szűkösebbre fogta re­ményeiket, vágyaikat. Amikor meg a szövetke­zés ideje is elkövetkezett, elboruló homlokkal emle­gette: nem lesz itt soha olyan kalászosi. ami nekem hónaljig ér. A napokban találkoztam az öreggel. Tehenét legel­tette. Mindjárt a dűlőút mel­lett, közel a tanyához. Van ideje bőven. Nyugdíjat él­vez, A háztáji megtermi, ami még szükséges. Az el­nök mutogatta, dicsérte a határt A triticálét. Gyö­nyörű. Odaértünk az öreghez. Megemelte a kalapját, egé­szen a földig érintette. — Igaza lett, elnök elv­társ. Csaknem ötven éve élek itt, de még ilyen ka­lászost sohase láttam. Nem hittem én benine, dehogy hittem. Ezen a rossz földön. Mintha csodát látnék. Szép a határ. A király­dinnyés homokon most fű­szerpaprika díszlik. Ígér. A hatalmas burgonyatáblák tiszták, jó termést sejtetnek. Nem kevesebb mint hétmil­liót hoz ez a szövetkezetnek. A Vidéki-tanyánál épít­keznek. Tárolóhely készül. Mire az idei termést beta­karítják, a fűszerpaprikát, a burgonyát, akkorra már ké­szen "várja a növényféléket A villanv is most lépked ezen a tájon. — Amikor az-átszervezés­nél Pista bácsival beszélget­tünk, meg utána is, min­dig azt mondta, nem terem itt meg, vagy nagyon szű­kösen terem, majd a ke­nyér. Akkor úgv válaszol­tam. ha mégis bizonyít a szövetkezet, emejje meg előttem a kalapját. De tisz­tességgel. Hát ezért volt az oiflSVii tovekpzptp az öreff­A közös gazdaságban min­den talpalatnyi föld bevet­ve, gondosan megmunkálva. A tavaszi napokban volt úgy, hogy 800_an kisorakoz­tak a szövetkezetiek. Meg­változott a világ. Gazdagul­gat a közösség, s jobban megy a tagoknak. Jobban, mint valaha remélték. Meglehet, ha az elnök, meg Pista bácsi sűrűn ta­lálkozik, kiürülnek Szege­den a kalapot árusító bol­tok. Sz. L. I. Az egyik zákányszéki ta­nyában megkérdeztük a há­ziasszonyt. — Miről írjunk az újság­ban? — A háztáji fejőgépről. — Olyan van? — Kellene. A homok vidéken takar­mányhiány miatt a nagyüze­mi állattenyésztés lassan bontakozik ki. A háztáji ál­lattartás, különösen a szarvasmarha-tenyésztés ér­demeit elvitatni valószínű sokáig nem lehet. Visszatérő gond azonban, hogy a háztáji tej tisztaság­ban nem versenyezhet a nagyüzemivel. A sokszor egyetlen jószág mellett nem állhat mindig egy ember, hogy környezetét állandóan rendben tartsa. Pedig a tej­termeléshez nagy lelkiismeret szükséges, mert „a tej min­dent magába vesz". — Olyan kis teljesítményű háztáji fejőgépre lenne szük­ségünk, aminek a közbeikta­tásával mindig egészséges, tiszta tejhez juthatnánk rnj is, és rajtunk keresztül a fogyasztók is, — és árban is hozzáférhető lenne számunk­ra. Persze kikötésünk is lenne: a jószág ne lássa ká­rát a gépi fejésnek. Ipar, kereskedelem, figye­lem! Villany van a tanyán! w Uj növényvédő szerek A szegedi járás homokvi­dékein sűrűn védekeznek a szőlőperonoszpóra ellen. Az egyik legújabb, nagyhatású növényvédő szer a Dithane. Nemcsak ez ellen a betegség ellen nyújt védelmet, de az alma-, körtevarasodás stb. ellen is. A permetlevet 0,2 százalékos töménységben ké­szítik el. Jellemző tulajdonsága, hogy 80 százalékos mankozeb tartalmú, sárgásbarna, sa­játos, kénre emlékeztető sza­gú. Finom, poralakú perme­tezőszer. Természetesen a növényvédő szakmunkások­nak minkaidő alatt, munka­idő előtt, valamint után sze­szes iltalt fogyasztani tilos. Ugyancsak jó védekezést nyújt a Maneb szőlőpero­noszpóra ellen. A permetle­vet 0,2—0,3 százalékos tö­ménységben kell elkészíteni. Ez is por alakú permetező­szer és a permetezésnél ugyanazok a szabályok vo­natkoznak a dolgozókra: italt nem fogyaszthatnak. Főkönyvelői értekezlet A közös gazdaságokban je­lentős feladat, munka hárul a „pénzügyminiszterekre". A területi szövetség minden se­gítséget megad, hogy tovább képezzék magukat, ennek ér­dekében holnap, június 2-ón, fél 9-kor főkönyvelői érte­kezletet tartanak Szegeden, a Tisza Szálló Tükörtermé­ben. A termelőszövetkezeti könyvvitel aktuális kérdései­ről, a melléküzemi tevé­kenységről, a vitaindító meg­tartására a Pénzügyminiszté­rium főelőadóját — számvi­teli és szervezési osztály — kérték fel. A szabványosítás jelentőségéről, szerepéről a mezőgazdasági termelésben és értékesítésben a Magyar Szabványügyi Hivatal osz­tályvezetőjét. Az előadás után konzultációt tartanak a szegedi járás termelőszövet­kezeteinek főkönyvelői VASÁRNAP, 1969. JÚNIUS I. DELMAGYARÖRSZÁG 9

Next

/
Thumbnails
Contents