Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-05 / 127. szám

KAi év alatt nagyot fejlődött a tapci hajójavító műhely. A szokaso. ..toldozás -»- foUlozáson" kiviil érdrltes, ú.| rpladutot Itanott a lelkes kollektíva: önjáró us/ál.vokat készítenek sorozatban. \z elmúlt észten dOben termelésük ally: léple lúl a tízmillió forlnlos ériéket. az. idén előreláthatólag több mint 32 millió forint értékű munkát végeznek. A hajójavítóban először külön fodarabokat gyártottak, amelyeket országúton szállítottak a megrendelőhöz, s a távoli helyszínen állították össze azután az önjáró, kavirskotró uszályokat. Nemrég megváltoztatták a teehnolOgiái, s a lápéi sólyaiéren az utolsó csavarig elkészítik, majd vízrebocsátják az. uszályokat. Képűnk az idei második kavirskotró hegesztését mulatja he, még a parton. Somogyi Károlyné íelv. Baksról Hazajöttem agronómusnak Az a fiatal, „frissen sült" agronómus, akiről most szó lesz, bevallom, protekció útján kerül az újságba. Tanítványom volt valamikor. Pusztamérgeerői Szentesre vitt az útja, a mezőgazdasági technikumba. Innen kérte felvételét a kecskeméti felsőfokú technikum gyümölcs- és szőlőtermesztesi szakára. Miután itt is kezébe kapta utolsó bizonyítványát, hazajött a falujába. Ez a lépése sorakoztatott fel bennem néhány kérdé6t. Miért éppen haza jött? Az őt megelőző osztályokból is mentek sokan továbbtanulni, többségükkel itt találkozom nap mint nap Szegeden. Nem igyekeznek haza Pusztamérgesre, csak látogatóba. „Prófétasors" küL Láttam már nagyratörő embert kezet fogni. Ez a harminchét kézfogás nem olyan volt. Emberségtanulás Szava volt mindenkihez. A földről, a paprikáról. Azt panaszolták az emberek, hogy jobban kellene megszervezni a vízellátást. Hogy ne legyen kényszerpihenő. De amikor feltűnik a lajtoö kocsi a föld végén, sorban otthagyják az agronómusukat, mennek vízért. Csak munka közben beszélgetnek tovább. Ez a legnehezebb az agronómusi szakmában. 570 emberrel tart csöndes 6zóval kapcsolatot úgy, hogy azok kívánsága szerint dolgozzanak. Ha ő a fiatalabb, akkor is. Azt megtanították Elkísértem a paprikafold- vele, hogyan kell a rossz Gyenge kategóriájú, rossz- re Harminchétén palántáz- homokot termőre javítani, termőhelyi adottságokkal tak a hajdani Sutka-homo- kincset érő gyümölcsöst e!órendelkozö termelőszovetke- kon. Elöl mennek az utallók, csalogatni belőle. Tudja, hozetbe jött. A közös gazda- utánuk a locsolók, azután a gyan kell dolgozni, hogy az sag szőlő- es gyümölcstele- palántahányók, terden állva_ emberek, ha a zsebükbe pitései még csak ezután for? pedig a fúrósok kóvetkez- nyúlnak, pénzt találjanak dúlnak termőre. A tagok ál- nek. A sor végét ismét lo- benne. Hogy a paprikaföld lando foglalkoztatasát még csolókannás emberek zárják egykori tulajdonosa azt nem tudják biztosítani. Ter- le. Ha elfogy a ví?, leülnek mondja, nem bánja, hogy veztek ugyan egy homoki mindnyájan pihenni. Nem nem az övé a föld, mert így teglagyártó üzemecskét. de sürögnek-forognak az agro- js megél belőle, talán jobnem bírták induló tökével, nómus körül, palántás, föl- ban is, mint egyedül. Maradt a tervből három des kezüket sem törülgetik, _ Most tanulom csak, hoesalád vályogverő cigány a ha odamegy hozzájuk. A gyan lehet az embereket úgy Meszes-kereszttől nemmesz- legtermészetesebb dolog szá- megbecsülni, hogy azt ne sze. a kiserdő alatt, szerző- „. „„ szóval kelljen modani, hadéssel. mara ,s' a/' embereknek is, ncm érezzék Nem hencegMi fantáziát láthatott eb- nekem is, hogy kezet fog „j jöttem én haza, hanem ben egy huszonkét éves me- mindenkivel. Pózolás, váll- agronómusnak. zögazdasági szakember? Ég vereget és, jópofáskodás nél-' H. D, az a gondolat, hogy saját hazájában miként lesz próféta valakiből? — Próféta nehezen, de agronómus azért lehet, mondja fanyar-mosolygósan. Amikor hazajött, még semmi ígérete nem volt, hogy agornómus lesz. A gyakorlati idő leteltével „csak" brigádvezetői rangot kapott. Mostanában hívják csak Vecsernyés Ferencet agronómusnak. Az én elméletem szerint jól van ez így, de ő ts azt mondja, örül, hogy alulról kezdhette. Nagyobb a biztonságérzete. mert nagy fe' lelőtleuség lenne a körülmények alapos ismerete nélkül irányító ember szerepébe beugrani. Aki alulról indul, másképp látja a világot A paprikaföldön Ez is érdekelt nagyon, Felsőfokú tanintézet vezető embereitől hallottam nagy keserűséggel, hogy az új agrárértelmiségből néhányan kezdik felvenni az elmúlt rendszer bricskás, lovaglópálcás urambátyámos szokásait. Az én agronómusom motoron jár. Homoki dűlőutak keskeny csapásain úgy motorozni hogy állandóan köszöngessen hol jobbra, hol balra, nem veszélytelen vállalkozás. ő nem tudna elmenni köszönég nélkül az emberei mellett. Saks nem akarja letagadni huszonheten szorultak ki, nak 90 százaléka közvetlenül i múltját. De nem is akarja, szintén helyhiány miatt. A vagy közvetve érdekelt ab| Hozzáragasztja a jelent és jö- napközi otthon konyhája ban. mit termelünk, hogyan i vőt épit belőle. működési engedély nélkül gazdálkodunk, hogyan dolAhogy az ember egész éle- 'dz- Annyira korszerűtlen, gozunk a közösben, i tében fejében forgatja gyer- hogy a KÖJÁL, tiltakozik a Négy-öt éve kezdett igazán | mekkorának, fiatalságának működtetése ellen. lábra állni ez a gazdaság, emlékeit, úgy idézgetik a fia- Ha a pedagógusok szolga- Egy lóistálló meg egy juhhotal falu vezetői a község lati lakását összeszámoljuk, dály volt csak. most a járás gyermekkora óta megtett lé- első helyen vannak a me- egyik legkorszerűbb állatteI péseket. gyében. Az új pályázati nyésztése van rtt. A/, összjöGémes Ferenc vb-elnök- rendszer ennek a községnek vedelemnek jóval több, mint kei. Kovács Sándor községi nem kedvez. Ide nem pá- felét az állattenyésztés hoypárttitkárral, ' Cséri Gvula ^ázik senki. Szegedről ki- za. Harmadik éve lett jelentsz-elnökkel, Bánfi József iárni nem lehet, egyetlen le- tös tényező a kertészet. A népfronttitkár-iskolaigaz- hetőség. ha letelepítik a pe- konzervgyár hitetlenkedik. Igatóval, FAekcs Ferenc tér- dagógusokat. Sorra hívják amikor egy holdon 170—180 melőszövetkezeti párttitkár- vissza azokat, akik innen in- mázsát szerződnek papriká! ral és Székesi Béla vb-tit- úultak el. Szerencsére hall- ból. A jó talaj, a sok nap! kárral ülünk egy asztalnál Satnak a hívó szóra. fény, nyolc öntözőberendezés a tanácsházán, hogy közős Üj motívum a képben: a es a kertészet dolgozói a gamunkával, vonásról vonásra szatócsaitok, kocsmák he- rancia arra. hogy a viszonyhaladva megrajzoljuk Baks lyett korszerű, szakosított üz- laS kis terület sok pénzt mai arculatát. lethálózat. önkiszolgáló élei- terem. (Szükségesnek látja A múltat könnyű összefog- miszerbolt, iparcikkbolt, ház- megjegyeznialsz-elnök nem lalni egy kézvonással. Cse- tartasi es vegy.bolt, kisven- a "fc í.er; lédfalu, három iskola három degló, eszpresszó stb. melik a kozos gazdasagok a. nevelővel, öt utca, benne 350 Ne™ dicsekvősek a baksl zoWsegfelet. A kereskedelem házzal és egy új egészségház, vezetők. Kilencmilliós áru- aaJa aragan.) Az uradalom benőtt egé- forgalmat bonyolít le ugyan — Vonzó lett a termelőszöszen a házak tövéig. a kereskedelem, de 3,5 mii- vetkezet? A mai körképhez kell a liót a vendéglátóipar. Ital- Majdnem százan szeretilknlkéT.nrteF ™rfmHeS.Ú] 'osztásban akkor is a tek volna belépni az elmúlt iskola, óvoda, politechnikai , „ , ... , ,,, . műhely az iskolához, szolgá- Korzet elso hel>én allnak' ha évben. Sajnos, nem tudtuk lati lakások, művelődési ház, a Palackos borokat a rendes felvenni mindet. posta, autóbusz-váróterem, bolti forgalomhoz számítják. „ , c. . tűzoltóraktár, tanácsháza! Sok Kár hogy ilyen sok K°VácS Sánd°r partt,tkar nyolcszáz méter fedett csa- ' mondja: ez a község mesztorna, járda, park, üzlethá- A község jelenlegi állapo- szebbről indult, mint a többi: lózat, időrendi sorrend nél- tában és jövőjében is kulcs- nagyobbat kellett lépnie tekül, közerőből - sorolja a kérdésként szerepel: milyen hát A község előrehaladását vb-titkár. De ez még kevés a jövedelem a termelőszövet' szín az összképhez. Tizen- kezetben. nyolc új utca nyílt, a házak Csér- Gyu,a tájékoztatása íalu népével is> meg egymás„ szerint a Magyar—Bolgár sal is — jelenleg példamuBarátság Tsz jól gépesített, tató az együttműködés — nek. Megszűnt a cigánytelep, biztos ,ábon áUÓ> kedvezö akkor Baks 5zép jöv6 előtt de nem közpénzboL perspektívát ígérő közös gaz- ÓH. daság. — A falu lakosságé- Horváth Dezső meghatározza, milyen a vezetés. Ha szót tudunk érteni a száma elérte a nyolcszázat. Évenként 18—20 újat épiteEzt az adatot is finomítani kell. Mert azt már nem tartja senki számon, hány házra kerül az aprószemű vaksi ablak helyett kitárulkozó, sokfényű nagy ablak, hány épületet bővitenek, szigetelnek, aláfalaznak, padlóznak, parkettáznak, csinosítanak kívül is, belül is. Az iskolaigazgató szépnek is, igaznak is találja a képet, de más tónust is kever bele. Épült új iskola, de nem elég. Itt nincs demográfiai hullám, egy tanteremre most is ötvenkilenc gyerek jut. A megyében itt a legrosszabb az arány! — A következő ötéves tervben új, nyolc tantermes iskola épül majd — toldja meg a vb-elnök. — Negyven rászoruló gyereket nem tudunk felvenni a napközibe, mert nincs helyünk. Az óvodából az idén Jubileumi városterv öt évig tartó jubileumi program kezdődött el 1968ban Petőfi Sándor szülőhelyén, Kiskőrösön, a nagyközség törökdúlás utáni újratelepülésének 250. évfordulója alkalmából. Az ünnepségek középpontjában a költővel kapcsolatos évfordulók állnak. Ugyanakkor célul tűzték ki a település falusi jellegének megváltoztatását. Petőfi falujának történetében páratlan méretű — megyeileg kiemelt — kommunális és kulturális fejlesztési tervet valósítanak meg. Kiskőrös jubileumi „ötéves terve" 1973. elején zárul a Petőfi születése 150. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségekkel. Övatos szónok | ^plánicsárok (16.) Azért mire igazán beállt a tél, a magam módján rendben levőnek tudtam a szénámat. A gyerekeket ismertem, mint a tnénes lovait. A lovak sem úgy vannak: ló, ló. A lovaknak is van jellemük, eszük, akaratuk, szokásuk. Hiába mind nóriius, azon belül egyedek. Egynémelyik kezes. Füttyre kijön a csordából. A másikat, talán éppen édestestvérét a kezesnek, kötéllel is nehéz kifopii. Mennyivel nehezebb az embert megismerni. De négy hónap alatt, különösen, ha figyeli is a tanulókat, sokat megtudhat róluk. Az órákra sem olyan szorongással mentem, mint eleinte. Mondanivalómat elrendezgettem magamban. Percről percre tudtam, mit akarok az anyaggal és a gyerekekkel. Decemberben már közelről láttam az előttem ülők arcát. Az első hónapokban semmit, sem láttam a gyerekekből. Mintha úszó, sűrű ködök mögött ültek volna. Ahogy kevesebb súllyal nyomott a tanítás gondja, úgy nyomorgatott meg a lét, a tél. Tüzelő után futkostam, és ha otthon ültem, fűtöttem a dobost, amely rögtön adott olyan meleget, hogy ácsolt ajtómon patakokban szökött a víz, de ha megszelídült a tűz, éreztem, hogy a lábamon át csöndes ravaszsággal csúszik fel testemre a borzongató hideg. Énrám soha senki nem nyitott ajtót. Csak Dódi. Karácsonykor eljött Dorgay, a fiatal tanár, és megregulázott Reakciósságom nem firtatta, de nagyon rám öltötte a nyelvét, hogy ilyen körülmények között lakom. — Miért nem kérsz lakást? Szégyenlős kuldusnak üres a tarisznyája. Bezzeg a káderek. Látnád, milyen lakásokban élnek. Fürdőszobával. Szabad érdeklődöm, mikor fürdött a tanár úr? A városnak nincs népfürdője. — Ugyan, hát talán a pusztán volt népfürdő. vagy süllyesztett fürdőkád? — Barátocskám, itt emberek, nem lovak között dolgozol. Te új, népi káder vagy. Hát állítólag egy kicsit, hog£ mondod te. anarchista, de amúgy igazi népi gyökér. Hát kinek adnak, ha nem neked? Látnád, milyen lakásom van. Igaz, én örököltem. Az én apám úri birtokos volt. Nem titok. Itt volt ebben a városban úri birtokos. Nekem lehet. És nyugodj meg, a kádereknek is' van. De te? Ez a gyönyörű lavór a tanár úr fürdőszobája? Látom, fogat mos a tanár úr. Ez helyes. Megvan az érzéke hozzá. No, nem csúfollak. Én reakciós vagyok, de megértelek. Ide jössz, nem akarsz a hatóságoknak, a népi hatalomnak azonnal gondot okozni. Szerény vagy. Ismerem az ilyen embert. Azért, ha úgy érzed, hogy meg akarsz fürödni, gyere hozzám. A fürdőszobám is a rendelkezésedre áll. — Köszönöm. Majd a hóban megfürdök. — Ahogy akarod. Nem azért mondtam, hogy reakcióssá tegyelek. De én ilyen ember vagyok. Elment. Több időm akadt. Gondolkodtam és mérgelődtem szavain. Amúgy sok igazságot mondott. Mi lenne, ha kérvényt adnék be. Valóban, itt vagyok negyedik hónapja. Isten igazából kétszer íürdöttem meg, a megyeszékhelyen jártamban. Szégyen gyalázat! Népi káder! Kérvényt írtam a VB-hez. Aztán vártam, és fűtöttem a dobost, hólevet melegítettem, abban mosakodtam. A félévi szünet előtti napokban épp teli volt a kezem szemléltető eszközökkel, megyek a tanáriba. Könyékkel nyitom az ajtót. Fél percig, ha » xávnj tijiuoiu uo aj toiu 4. LA {JL1L15, iiit . ... , , . nyitva állt. Mintha a kutyának szólna, úgy ri- nak szöktetni. ajzottak az idegeim. Nagyon kellett kantároznom magam, hogy rá ne kiáltsak. De ő tovább sorolta, mennyire meglátszik a mai fiatalok neveletlensége. Nem szóltam. Egye meg a fene az életet, amikor opportunistává lapítja az embert. Nem mondhatom meg a véleményem, mert ér. kezdő vagyok. Nekem nem ls lehet véleményem. Ezek gyűlölnek engem, hiszen a köszönésem sem fogadják. Igaz, nagy kanásznak tartanak, mert úgy köszöntem, hogy jó reggelt, jó napot, jó estét. Nagy vétek és örök átok ez, hogy ilyen tantestületben, ahol minden tanár meg van győződve arról, hogy ő a város krémje, itt neki van a legmagasabb iskolai végzettsége, húsz-harminc éves tanári gyakorlata. ö valamikor a főgimnázium idején tanár „úrnő" volt, és nem tanár „elvtársnQ". mint most, és erre betör ebbe a főgimnáziumi légkörbe egy paraszt surbankó, úgy köszön, hogy jó napot, és Dódi szerint nem fürdik. Pfuj! Jó napot" Január végén az igazgatóhelyettes minden bejelentés nélkül beült az órámra. Semmi sem tetszett neki. A föllépésem nulla, a magyarázat vontatott, az anyagot nem tudom összefogni, á számonkérés semmi, a figyelem semmi, a fegyelem semmi. — Sokat, nagyon sokat kell fejlődnie, ha ebben az igényes testületben meg akar gyökerezni. Újjá kell születnie, vagy pedig ... Sok gyönge pontom volt, elismerem. De ekkora ütést nem érdemeltem meg. Szétszórt is vagyok. Kicsit ideges is. De nem vagyok hülye. Amit tudok, abban bitzos vagyok. Át is tudom adni. Figyelnek a gyerekek. Talán, talán kedvelnek is. Az igazgatóhelyettes túloz, meg akarvallt rám egy középkorú tanárnő. — Csukja be az ajtót! Mondani akartam, hogy hiszen én csukom, de teli van a kezem. Nem szóltam, mert őelégedetlensége egyre mondta tovább, hogy ez mégiscsak hallatlan, elvárni, hogy külön ajtónállót bocsássanak rendelkezésemre. Nem fordult felém, nem nekem mondta, hanem egy általános valakinek, mint a vásári kikiáltó. Mióta itt vagyok, elég Február elején elmentem a VB-titkárhoz lakásügyben. Bemutatkoztam. — Kovács Pál tanár vágok. Kérem, decemberben benyújtottam lakásigényemet. Nem kaptam rá választ — Nem vagyunk mi lakáshivatal! — és fel sem állt. Bámult rám. „Na, mit vár? Nem vagyunk lakáshivatal." — Menjen a lakáshivatalhoz. (Folytatjuk..) t