Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-29 / 148. szám

MŐRA FERENC, A HÁLÁS DIÁR Czlne Mihály A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG SZOLGÁLATÁBAN* Móra Ferenc egyik legkeserűbb írása a Szeptemberi emlék, amelyben elmondja, mint történt a félegytiázi gimnázium III. osztályába való beiratkozásának kálváriája. Nem volt hat forint ötvenhárom krajcárjuk, ennyi lett volna a beíratási díj, s amikor szülei a városházán szegénységi bizonyítványt próbáltak kérni, melynek birtokában a beíratási díjat elengedték volna, szegénységi bizonyítvány helyett megtiporták őket emberségökben — az írnoktól kezdve Agócs főtisztelendő úrig —, szívtelenül, kegyetlenül. „Az én tiszta jeles kis életem nem ért meg senkinek hat forint ötvenhárom krajcárt" — sóhajtja Móra emlékezésében. Ám, a gyermek Móra igazi kínszenvedése csak akkor következett el, amikor a tanítás első napján reggel pajtásai a Veni Sancte-ra menve „megzörgették a zsalugátert, a kis ajtót, kerítést és bekiabáltak a kapu hasadékán.: — Ferkó! Ferkó!" És Ferkó szégyenében bújt előlük mindenhova, mert ő nem lévén beiratkozott, nem volt gimnazista. De tanítás idején a III. osztály ajtaja elé lopózkodva hallgatta, miről folyik a szó odabent. S egy alkalommal „Eyszrich tanár úr a latin nyelv szépségeit ragyogtatta a harmadik osztály előtt. Hogy milyen érccsengésű, milyen erővel teli, hogy milyen tömör nyelv az." S amikor egy mondatot „Unus es Deus", melyet példaképp mondott, senkisem tudott megfelelően lefordítani, az osztály ajtaja előtt hallgatódzó kicsi Móra bekiáltott: — Egyedül te vagy az Isten... Az lett, hogy a latintanár úr ölben vitte be a „műfordítót" „és többet nem kértek tandíjat Móra Márton földbirtokostól." Az alább közölt Móra-beszéd, amely a Móra-emlékek egyik legszebb darabja, a Szeptemberi emlék latintanárának, Eyszrik György tanár úrnak szól, aki a félegyházi gimnáziumban 1892-től 1923-ig tanított, mint latin-német szakos tanár. „Több német, latin nyelvű értekezést írt." A kézirat másolatához Borda László ny. gimn. igazgató közvetítésével jutottunk. Az eredeti kézirat ma is az Eyszrich család birtokában van. A kézirat keletkezése: 1895 június. A tizenhatéves gimnazista Móra beszédében már fellelhetjük az író Móra legszebb jellemvonásait: a tettekben is mindig kifejezésre kész hálát és hűséget. Madácsy László A Tanácsköztársaság kezdetén, ha lehet, még sokrétűbben indul munkássága. Adyt nemrég búcsúztatMost a Dunántúlt, Hamburger Jenő népbiztos társaságában. Míg vállalni tudja az eseményeket, a fő sodorta, édesapját március elején ban halad; a proletárforratemette \ azt is megérthetnénk, ha a veszteségek egy időre magányba falaznák. A forradalom lüktetése azonban személyes bánatát is elviselhetőbbé teszi. A nagy érzés, hogy most a magyarság valósággal „népmesei dolog véghezviteléhez" kezdett — felemeli. megsokszorozza erejét és életkedvét. Szinte úgy érzi, hogy a Tündérkert-áImával virágozhatnak, s a parasztság, amelynek képviseletére elsősorban vállalkozott. Négy nappal a Tanácsmagára maradva, a mesterüket vesztett tanítványok pünkösdi nyelvén kell szólania. Tovább szerkeszti a Néplapot, főmunkatársa lesz a Világszabadságnak; ír a Pesti Futárba, az Emberbe, ennek lehet értelmes szót mondani: ez menedéke a művészet igazságának. Ez nem a kultúrába belecsömörlött habitüé, ennek nem kell rossz szagú iparművészet: ez ember, ez él, ez igazságítélő lélek. Egészen megújhódtam ezen az estén. S valami magas és tiszta érzések keltek föl bennem a művészet feladatáról". Ez az élmény nemcsak Móricz Zsigmondé 1919-ben. A magyar polgári művészek legtöbbjénél most oldódott fel a művészet és a szocializmus heinei dilemmája, legalábbis időlegesen. A kulturális felemelkedés köztársaság^kikiáltása "után lehetőségét meglátta Módalom legszebb hadijelenté• seit ő írja. Ahogy mondta somogyi riportjairól: himnuszokat a magyar nép erejéről. Fáklya volt, élén ragyogott az embereknek. A Tanácsköztársaság idején a kultúra és a parasztság sorsa foglalkoztatta legtöbbet. A kultúráé, amelyen keresztül — így tudta — az ember belső értékei kia Nemzeti Színházban új közömbösséggel találkozik. A gróf Széchenyiek páhoricz Zsigmond a parasztságnál is. A Tanácsköztársaság közoktatásától egyik lega Vörös Lobogó ba, a So- lyából fej kendős nénik és kínzóbb problémájának mogyi Vörös Újságba, az dohánygyári lányok nézték megoldását várta, az elsikErdekes Újságba és az Ifjú Hermán Heyermans ReSZERETETT OSZTAJJYFONOKÜNK! megszűnt jó lenni, hanem törhetik. En tolmácsolnám az trók Szakszervezete Végremikor nemes lelkének védő osztály szeretetét és kérelme- Bizottságának. Es Proletárba. Tagja lesz az ményét. A nyílt és tiszta Írói Direktóriumnak és az tekintetekben a szívet és értelmet látta fényleni:" okai a mentegetésben kifogy- it, ha lenne erőm hozzá. Már az udvariasság és az tak. Az ókor erkölcseivel Azt kérjük tőled hogy te Illem is megkívánná, hogy ékeskedik, de az újkor isme- ültesd tovább is szívünkbe a mi " f íd "ZerenV reteivel ragyog." tudomány szeretetét, te tamegemlékezésünket e napon. Csoda-e hát, ha ez a jel- nlts bennünket továbbra is Ámde bennünket nem egy- lem csodaképpen hatott arra lelkesülni mindazért, ami jó szerűen ez vezet nem, ha- a kihíresztelt osztályra? és ami szép te taní{s tová£b nem a legkedvesebb és leg- Nem, az volna a csoda, ha is megvetni a csúnyát, a rúszebb kötelesség: a hála. nem javult volna meg. De tat, a nemtelent, te vezess Hegy a Vl-ik osztály milyen megjavult. S ezt a javulást bennünket tovább is a munka hálával tartozik neked, azt egyedül neked tulajdonithat- útján, mint osztályfőnökünk, csak érezni tudom és tudjuk, ,uk: neked, a te atyai jósá- azzaX a buzgósággal, azzal a kifejezni o-ligha. godnak, a te türelmednek, a szeretettel, amellyel csak te Mikor a hervadás útjára te nyájasságodnak, a te veze- tudod lépett természetre az enyé- tésednek, melyben a bocsá- . ' - , , , .. szet takarója kezdett borulni, natkészség csak azért páro- t°?<J akkor gyűltek össze életkedv- sult szigorúsággal, mert be- iSrti ®!™ ! ' vei és önbizalommal a szel- látod annak a mondásnak az „"Z^ÍLX^Zm - * lem munkásai, hogy mint a igazságát, amelyet három ÍTUZ/JIJ ° szorgalmas méhek tavasszal, évvel ezelőtt ugyan-e napon, ^ « iráníad ők ősszel kezdjék meg a ugyan ily körülmények közt e/fe kimondhatatlan igaz, mézgyújtés nehéz, de gyö- vezéT elvedül jelentettél ki é±s' szeretetnek, nyörúséges munkáját, hogy erre nézve: Qui benigniores 6 * , , ' a pihenés rövid napjai után sunt, quam res patitur, in eo IZsZ f T f-l~ újra felvegyék a legneme- peccant, quod iniurosi sunt IZ ú^V^erubsebb munkának kis időre proximis. (Akik nagyobb jó- xfL^L^ Ú 7uuo*tol>. ,df elejtett fonalát, - * akkor indulatot tanúsítanak, mint ° * ? "9y É vetted át ennek az osztály- amennyit az ügy megkíván, 3°n, mef ' nak a vezetését, amelyet öt abba a hibába esnek, hogy klánjuk. Oltalma, áldása lehosszú esztendőn keresztül a ártalmára válnak felebará- bef»fn feletted magáneleted gimnázium aljának, salakjá- tóiknak. — A szerk.) minden mozzanatában, hogy nak, szennyének tekintettek, s ennyi jósagodért mivel a*el°.T^M^^lZt "Í5" amelyre klgyót-békát kiál- fizethetünk! Szeretetért, sze- iXlj^JZSZbeinX tattak, lehet, hogy joggal, de „tettel, amelyet én tolmámindenesetre túlságosan el- csalhatnék ha kévés volnék hord°2asára hogynehez szetogultan. S ezt a hírhedt osz- r™ én? aki valamennyiünk V^meT^en ^ * talyt vezetted azóta oly fel- kbzt £gtöbb háiáral tartozik kellemes legyen, áldozó buzgosaggal, oly sze- „eked mert hiszen te esz- Isten téged iskolánk szoli etettel, amely megérdemli, közölted azt, hogy most be- Oálatában, a mi előhaladdhogy megkoszorúzzon a szent csuiöm önmagamat te erőt sunk munkálásában, a mi hála és elismerés. Ez a hála, kedvet adván a munkára, oly ^as örömünkre sokáig élez az elismerés késztet arra, munkára, amelyben a test lessen! hogy befussam most azt a megtörik, de a lélek meg nem MORA FERENCZ három esztendőt, amelyet intézetünk falai közt töltöttél ^^^—mmm Csak onnan kezdem, mikor a tanári pályára léptél, egyrészt mert tudtad, hogy a „ , . . . , nevelés a foglalkozások leg- Siklós /áflOS magasztosabbika, másrészt, ' .'_!._ 'T*„. ' mert érezted, hogy e téren a nemes jóindulattal kötelességérzettel teljesített munka még célt nem érve is felemelő, megnyugtató. Es minő pálya volt ezl Mióta a tanári pályára léptél, tele fénnyel, ragyogással világítasz, lelked tüzével jóságoddal melegítesz! Azóta nőtt a röpke ivek száma, ámde nem apasztották ezek tudásod olajos kórsóját, sőt gyarapították, s ma már számegint járja az országot. nek nem játék a színpad, * Részlet a szerz« Móricz sem az élet. Ez Szívbe veZsigmond útja a forradalma- ^ ieazsáeot s nem enkig című kötetéből. Az Írást SZ1 az 'Sazsagoi, s nem en gedi kiütni onnan. Ezt áhinagy Írónk születésének 90. évfordulója alkalmából közöljük. kadó népi tehetségek, a Bojtos Bandik, a gyermek Túri Danik szabad kibontakozását. A megújhódó művészetektől és tudománytól „Ez igen: közönség. En- pedig az emberi gondolkodás és érzés felszabadítását, közreműködését a „világszabadság új boldogságának" a felépítésében. Ezért ír oly lelkesülten a szenttattal lehet megközelíteni, jakabi kopott iskoláról. HÉZSŐ FERENC VÍZHORDÓ ÚJRA AZ UDVARBAN A diktafon piros színű tiltógombjára nyomódott az ujjam. Elhallgatott a vidám szerszám hacacárés hangulatú muzsikája. Ez mostan nem illik ide. Régebben pedig ilyenkor, cseresznyeszüret táján, a kedélyes, táncos, boros hangulat itt helyén való volt. A csatából győztesen érkező delovár örömújjongása sem volt rikoltozóbb a hazatérés örömére, mint a mosan vannak' kikben tudá- miénk néha. amikor ide érkeztünk az udvarsod fényével te oszlattad el ra Ilyenkor még az éjféli telihold is hegyesebben sugárzott a diófa lombjain, mizseráló langyos szellő cirógatta a nagyra nőtt friss dióleveleket. Éjjel van most is, cseresznyeérés ideje és ezüstösen világít a telihold, fénycsíkok csúsznak a fűvel, paréval nőtt udvarra. A dió régen elvirágzott már, feketére öregedett virága úgy húzódik meg a buja gyöp alján, mint millió sötét pöszmős hernyó a frissen ázott földön a veteményes kertben. Múlt esztendőn ínég gondozott, sima udvar volt ez ls. Azóta belepte a tarackvirág és a vadon nőtt dús fű, emberi nyomot nem látni sehol. Ügy térülök, fordulok, mint a kis stílű, besurranó tolvaj. Először jól körülnéztem az utcán, hogy ne amelyekkel Szemere jellel lásson járókelő, kiváltképp szomszéd, hogy a mezle Kölcseynket. „Az ön- kerítés fölött közlekedek, dehát nincsen már zésnek, az erkölcsök e rom- kulcsom, meg az igazat mondva, mit is kelásának közepette hasonlít ő resnék én itten? egy jó illatú virághoz. Hű Kis zseblámpámmal úgy óvatoskodok, hogy fia a természetnek, aki vagy neigen villanjék kifelé a fénye, nem szerethallgat, vagy Igazat mond; nék magyarázkodni tolvajfogásra érkező ismerős atyafiak előtt. Csak éppen fölvillantom a lámpát, hogy lássak valamit a fák körül. Cseresznye után tapogattam a sötétben, de nem találtam már. Elkéstem. A földön körben a lomb alja mutatja vastagon, milyen nagy termés volt az idén. Elhányta a fa. mivel nem csalatnia.'hogy valakinek ne volt kéz. aki megszabadítsa terhétől higyjen. ö előtte nem akkor Bevilágítottam az öreg ház ablakán, tekintesz valaki rossz, mikor tetemmel követtem a fény vékony csóváját, a fehér falon régebben agyagos sárga lé csurIlyenféle módon sarjadt ebből a földből As házból mindenféle gondolat; szép és csúnyái értelmes és buta, leírható és le nem írható, elmondható és örökre titokban tartandó. Nem a hideg ész munkált csupán, innen táplálkozik — ha van még bennem egyáltalán — ma is jó érzés, amire azt mondják köznyelven: „ennek van szíve", mert tud sajnálni és gyűlölni. Volt ottan sajnálni való bőven. Elvadult a tudatlanság sötétségét, kikben te voltál megindítója a szellemi munkásságnak, s kik mindezért hálával tekintenek rád vissza, mint forrására, melyből eredt, a hegyi patak. A lelki tanítás, a nevelés terheit korán vállaidra vetted, reggel, még nehezebbekkel váltád fel élted alkonyán, s hordod, míg a nap leáldozik. Ez a tanár biográfiája! Az ember jellemzésére nem találok szebb szavakat, mint gott, ott maradt a nyoma A nagy esőzésektől Ielku és ványadt testű telkesek, akiknek néhavalahol beázott a tető. Javítani kéne. Rot- néha valódi megváltást hozott a közönséges hadást jelző bűz ütött orron a ház túlsó vé- deszkakoporsó. Szegénységben, idegeket apróra gén, a pince ablakán. Fölfordult fehér tyúk őrlő tehetetlen nyomorúságban vegetálók; szilteteme foszlott széjjel, ezen táncolt a szúró vapálinka poklába menekülő őrültek; buzik fény világa. Ott felejtették valahogyan, még karmaiban vergődő sápadt, szép arcú fiúk, a múlt őszön. krajcáros szerelmet vérbajig hajszolók; kora, „ , . vén fiatal lányok, akik a nagy táblás krumpliElég volt. Nem keresgélek már semmit. Az földeket imádták, mert az tizedet adott a hoszaj tóval szemben egy tuskóra szögelt deszka- szú télre; nyomo^t^ & bénák, árokparton lap, vastag, collos pallóból készült asztal. Erő- fetrengő nyavalyatörősök; önsanyargatók szesen áll most is, nem ette meg az ido. Rábuk- anszos misztériumban kielégülők; kocsikerék tatva két vesszőfonatú kertiszék. mozdítom alá kerül6 j^^g koplalósok; harctéren és őket és összerogynak. Elhajítottam a roncso- deportálásban veszett és rokkant emberek; apkat a magasra nőtt fu kozé. Ez az en asz- jukat és gyakran anyjukat kereső árvák; szitalom volt itten. Megsimogatom érdes plató- liszékl kamnla_ és gombaszedők; tehéntrágyát ját, mindig valanulyen mappat vagy ketret gyűjtők, hogy legyen a télire valami tüzelő a de hamisat sohasem szól. Puritán Jelleme Hómér világára emlékeztet. Szenvedélyt nem ismer. Egész lelke szeretetből áll. Kételkedni csak ott kezd, ahol más már kimondd végítéletét. Meg kell hajtott újságpapírt helyeztem az irkalapok alá, hogy ne törjön a ceruza hegye. Innen táplálkozott minden érdemes és értelmes gondolat, amit életem során leírtam az újságokba. E kétszáznegyven ölnyi földnek minden göröngyét ismerem, annyiszor ástam föl életemben, hogy személyes jó viszonyba kerültünk. Azt hittem. a barátság egész; életre szóló lesz. Ez a kis szűk porta a világra néző fókuszok legértékesebbje lett számomra Rajta keresztül látszott meg minden szépség és kin: emberi jóság és gonoszság ellentmondásossága és egysége; az élet értelmessége és céltalansága; a szívós küzdelem és szorgalom, mint erény; a lustaság és a semmittevés, mint a fáradt lemondás kifejezője. Ez a kis humusz mutatta a fölmagasztosult szereletet és a feneketlen gyűlöletet; a megbocsátó irgalmat és az irgalmatlan kegyetlenséget; verést és szenvedést. verest és megdicsőülést. Ottan való okos fejek nyomán kontinenseket hozott közel egészen jól láthatóan, sőt csillagokat és naprendszereket mutatott föl ez a csudálatos kis kétszáznegyven öl. dobkályhában... Mit mondjak még? A nyomorúság teremtette jóságról valló kis fókusz megőrizte az arcokat, szemeket és kezeket, akik egy csipet sót adtak a másiknak, mert nem volt; egy fej vöröshagymát vagy két ujjnyi petrolt a lámpába; orvosért szaladtak éjjel, hogy ne az udvaron szüljön az asszony; akik mindig sírtak és panaszkodtak és olyan ritkán nevettek, mint az igazi lelkibetegek és akkor is szégyellősen, tenyerükkel eltakarták fogatlan szájukat. Soha nem alázták meg egymást, egyformán utálták az úrhatnámságot és fajtánk divatjaként élő gőgöt; a megalázottakat, akiket egy koszos pallér és egy még koszosabb kis tisztviselő regulázott, s azok összeszorított járomcsonttal egyre csak azt hajtogatták magukban: „tűrni, tűrni, mert nem lesz kenyér". Tűrtek, alázatosan, konokul. Itt őrződött meg az udvaron és a fák között egy másik világ tiszta és időt álló szépségével; az első gyerekszerelmek. Patyolatlelkű serdülők, akik úgy hordozták magukban fölébredt érzelmük tüneményes báját, mint földreszállt messiá*