Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-26 / 145. szám

Hazaérkezett a pártmunkásküldöttség Szerdán hazaérkezett, a Magyar Szocialista Munkáspárt pártmunkás küldöttsége, amely a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága meghívására Nagy Tibornak, az MSZMP KB osztályvezető-helyettesének vezetésével tartózkodott a Román Szocialista Köztársaságban. (MTI) „Csak" a tető hiányzik Mikor vetítenek a Vörös Csillag moziban? Bármennyire is hihetetlen, tények tanúsítják, még alig egy esztendeje van csukva a szegedi Vörös Csillag filmszínház. Dehát a csalóka hagyományok űznek tréfát: mintha hosszú évek óta zárva lenne, hiszen csak az idősebbek emlékeznek rá. mikor játszott egyszerre három filmszínház a városban. Sokáig úgy tűnt. hamarosan ismét ekkora luxushoz jut a filmszerető közönség, dehát a kancsalszemű sors (meg a Csongrád megyei építőipari vállalat ismét közbeszólt — bízvást remélni, röviden. Az elképzelések szerint a szabadtéri fanfárjaira akarták újra kinyitni, ám erre a Előnyös az egyetemnek, az iparnak Olajbányászat egyetemi fokon „Milyen szerencse, a szegedi szellemi kapacitás végre éltető matériát talál" — lelkesedett hajdani fizikatanárom, amikor Algyőn termelni kezdett az első olajkút. Igen, a kutatási eredmények láttán sokakban hasonló gondolat fogamzott meg; hogy e vidéki tudományos központ lappangó energiáit? egyszeriben felszabadítja, nagyobb alkotásra készteti majd a megjelent olajipar. A lehetőség azonnal megmutatkozott — mégis éveknek kellett eltelni, míg az áhított együttműkölés megérlelődött. Kezdeti lépések Dr. Grasselly Gyula egyetemi tanár, a JATE Természettudományi Karának dékánja 1961—62-re teszi a kapcsolat felvételét. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt néhány speciális vizsgálattal bízta meg az egyetem tanszékeit. A vállalkozó kedvnek örültek az olajosok, s mivel új gyakorlati erőpróbát jelentett — az új munkának örültek az egyetemi emberek is. A sikeresen kidolgozott témák után továbbiakkal kopogtatott az OKGT. Lassan állandó szerződési kapcsolattá terebélyesedett a TTK szénhidrogénes kutatási tevékenysége. Ezek voltak a kezdeti lépések. Dr. Grasselly Gyula mondja: „Szegedi patrióta vagyok, igaz szívből megörültem ennek a születő barátságnak. Elsősorban a földtani, a természeti földrajzi, koloidkémiai, általános fizikai, szerveskémiai tanszékek kaptak szerződéses feladatot. De én már négy esztendővel ezelőtt bátrabb öszszefogásra gondoltam. 1987ben ankétot terveztünk, amelyen a tényleges lehetőségekről, szorosabb együttműködésről kívántunk tárgyalni. Sajnos, akkor még nem jöhetett létre a kerekasztal-beszélgetés, nem voltak meg az előfeltételek. Reményeink most válnak valóra..." Ahogy Szeged környékén szaporodtak a lelőhelyek, ugyanúgy nőtt a megválaszolatlan helyi olajos kérdések száma is. 1967-ben az OKGT több mint 700 ezer forintot fizetett a JATE-nak hasznos vizsgálataiért, tavaly már 820 ezer forintot tett ki a kutatásokért kapott öszszeg. Nem véletlen, hogy idén minden valószínűség szerint a számla meghaladja az I millió forintot. Néhány érdekesebb a témák közül: „Különböző olajok összetételének és reológiai tulajdonságainak vizsgálata"; 80 ezerért. A szegedi szénhidrogén medence dermedő olajainak szállításához reológiai kutatások: 100 ezer forintért. Különbizottság irányításával Vajon az összegek emelkedése példázza egyedül a tudományos doktorok s a mérnökök erősödő kapcsolatát ? Nem. A Szegedi Akadémiai Bizottság kezdeményezésére nemrég külön munkabizottság alakult, hogy megszervezze az akadémiai bizottság és a JATE Természettudományi Kara által nyújtandó társadalmi segítséget. A nagyon sokrétű feladatra vállalkozó különbizottságban képviselteti magát az MSZMP Csongrád megyei bizottsága. a TTK, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat és az Alföldi Kőolajfúrási Üzem. Érdemes megemlíteni: szinte még meg sem alakult az együttes. s máris együtt dolgozott. Meghatározta programját, elősegítette az érdekelt szakemberek személyes találkozásait. A megszövegezett „alkotmányából" kiolvasható, hogy az egyetemen, a tanszékeken VIHAR Liebmann Béla felvétele milyen adottságok vannak a gyakorlati munkához, hogy 90 oktató és 104 segéderő — tíz tudományos doktor, tizennyolc kandidátus, ötvenegy egyetemi doktor — kész részt venni olajipari munkákban. Túl az általánosságokon, vajon mit tehetnek az elvont témákban búvárkodó szigorúan elmélei emberek, a doktorok, kandidátusok az olajiparért? Hogyan járulhatnak hozzá mondjuk a Szegeden határt járó geológus, az olajmérnök vagy a főfúrómester sikeréhez? Mielőtt választ adhatnánk, érdemes idézni a bizottsági programból: „Kívánatos lenne, ha az illetékes felsőbb szervek és az ipar támogatásával petrokémiai kutatócentrum alakulna a szegedi TTK-n. A környéken található gazdag lelőhelyek, a hozzáférhetőség kedvez a széles körű alapkutatásoknak." A Magyar Tudományos Akadémia egyik ülésén megállapították, hogy a szénhidrogének kutatásában foglalkoztatottak számát feltétlenül növelni kell. Kutatácentrum Szegeden? Az elkövetkezendő években, 1970—72-ben egész iparunk 70—80 százaléka szénhidrogén alapú lesz. Nem megnyugtató, hogy pont ezen a területen nincs hazánkban széles körű alapkutatás... A szegedi TTK itt tehetne valamit, ebben hárul rá felelősség. Az olajiparral együttműködve szénhidrogének alapkutatására centrumot teremthetne. A meglevő tudományos felszerelés, tapasztalat. kutatói gárda ezt lehetővé teszi. A TTK így nemcsak helyi, hanem országos érdekek szerint cselekedne, hiszen a korszerű alapkutatásokon végső soron a maj gyar vegyipar jövendő sorsa j múlik. A tudományos doktoí rok, kandidátusok munkája | ezzel találkozhat a geológusok, fúrómérnökök törekvéseivel. Nem is beszélve arról, hogy a Szegeden élő olajipari szakemberek továbbképzését vállall^tja az egyetem. Lapunk is beszámolt az algyői földgázüzem kezdődő | építkezéséről, arról, hogy | 1970-ben már itt dolgozzák fel a kísérőgázokat. Észre kell ' venni az újabb sorsfordulót, mert lényegében az első szegedi petrokémiai üzem dolgozik majd. az első olyan berendezés, amely már a helyi szénhidrogént, illetve annak egy részét munkálja meg a feltárás helyén. Nem kétséges, a földgázüzemmel is akad majd gondja, feladata a szegedi egyetemnek. Nincs szükség különösebb fantáziára, hogy méltó perspektívát jósoljunk. Nincs, mert az egyetem és az olajipar között gyorsan szövődik a munkakapcsolat: mert a találkozás lehetőségéből már megszületett az a fajta életerős munkamegosztás, amely jó az egyetemnek, jó az olajiparnak — s jó lehet az egész országnak. Matkó István szignálra várt a hajdani Alföldi étterem is. (A Zsótér-ház ősi lakója, a járási tanács már fél éve visszaköltözött a Londoni körútról.) A moziban külső és belső munkálatok folytak, egymástól függően, s amikor az építő erőket az étteremre csoportosították át (harsonaszóra legalább az teljes pompával tisztelegjen), még a tetőt kellett volna rendbehozni a mozi felett, ami újólag átázott. Ha a tető ugyanis kész, már csupán néhány napos munka hiányzik a kapunyitáshoz. Az olvasó ezek után természetesen arra kíváncsi, | mikor vetítenek tehát. Biztosat persze nem tudni, de ha az étterembe július 20-a körül vendégek ülnek asztalhoz, az építők ismét viszszavonulnak a mozi fölé, és a szabadtéri végére „tető alá hozzák" a tetőt. Akkor aztán egyik napról a másikra elkezdenek vetíteni — minden különösebb ceremónia nélkül, szinte észrevétlenül. Jó lesz figyelni. Azoknak a sarlatánlelkű örök kétkedőknek pedig, akik majd azt lesik, a Vörös Csillag megnyitása után melyik mozit alakítják át ismét, csak annyit: a Fáklyát. Ott is a tetővel van baj. De a munkálatok dacára a vetítés ott zavartalanul folyik — állítólag ... I. N. MintUzBm A Székesfehérvári Könynyűfémmű Készáru Termelő Gyáregységben kétszeresére növelték a gyártó területet. Gánton pedig a bauxitbánya üzemépületeinek egy részében „mini" üzemet létesítettek. A vízés a villanyhálózat kijavítása. valamint a szociális intézmények felépítése és berendezése után a közelmúltban tizenöt betanított munkással megkezdték a termelőmunkát (MTI) Több szem többet lát R

égi igazság, hogy több szem többet lát. több fül meg többet hall. Érdemes megszívlelni ezeket a „többségi" elveket az új gazdasági mechanizmus körülményei között is. Sőt, talán ebben a miliőben jobban, mint valamikor. A vallalati döntések is akkor lehetnek biztonságosak, ha nem is csalhatatlanok, ha azokat sokoldalú informáltság előzi meg. Persze a külső információk a lényegesek, a piaci mozgás alapos ismerete. Néha nem is a jelen helyzetet érdemes tanulmányozni, hanem a jövőt kell kitapintani, azt ami készül, ami várható. Lassacskán megtanuljuk ezt az információgyűjtést. Több szegedi vállalat is megerősítette kereskedelmi apparátusát, a kenderfeldolgozó ipar képviselői gyakran tanulmányozzák a külföldi piacokat, de idehaza is találkozni lehet az újdonság keresésével. Viszont kár lenne tagadni, hogy ebben a „nagy" információgyűjtésben néha elfeledkeznek a gazdasági vezetők a hozzájuk legközelebb álló informátorokról: gyáruk munkáskoilektívájáról, közvetlen munkatársaikról. Sok vezető úgy véli, hogv a gazdasági reform elvei, levegője előtt elegendő a párnázott ajtókat kinyitni, a gyári csarnokok kapui zárva maradhatnak. Kár lenne a gyári kollektíva által látottakat és hallottakat figyelmen kívül hagyni. Más kérdés, hogy miképpen „gyűjtsük be" a munkatársak véleményét, vagy visszalépve egyet, miképpen teremthetünk olyan körülményeket, amelyben a közös alkotás vágya legjobban kiterebélyesedhet. Ez legalább olyan művészet, mint a világpiac várható esélyeit eltalálni. Vannak régen bevált módszereink, fői-máink. Műszaki értekezletek, termelési és brigádértekezletek. Vannak az igaz, de ahhoz, hogy ezek az összejövetelek valóban hasznos fórumokká váljanak, nem elegendő a puszta forma. Nyilván van hatása még a mechanikusan megtartott termelési tanácskozásoknak is. Néha negatív, néha pozitív. De mennyivel nagyobb lehetne, ha valamiképpen közelebb kerülnének egymáshoz a résztvevők. Nem egy dolgozó hiányolja az emberi közelséget. Amikor felsorolják szárazon a negyedéves, vagy féléves termelési adatokat, mutatókat, elfárad a figyelem. Akkor már hiába hangzik el a beszámoló utáni felrqérés. hogy szóljanak hozzá a munkatársak, mondják el véleményüket. Mihez? Mit mondjanak el? A kérdést tovább lehet boncolgatni: mit jelent a közelség? Egy-két dolgot biztosan jelent: alkotóbb légkört biztosít, bátorságot ad és hangulati alapot teremt ahhoz az igazi gyári beszélgetésekhez. amelyek már nyújtanak is valamit, adnak valami pluszt. Az információnak két oldala van, másképpen fogalmazva: csak olyan ember tud elfogadható információt nyújtani, aki maga is jól informált. Vagyis nem elegendő a dolgozóktól csak várni a véleményt, adni is kel) közérthető tájékoztatást számukra, néha egy témáról többször is. S nem magas lóról, hanem tényleg emberközelségből. mindenki által érthető nyelven. . Rosszul vezetnek azok. akik a legtöbb vállalati ügyben azt mondják, hogy „nem rájuk tartozik", mármint a munkásokra. Valójában nincs is olyan vállalati dolog, amelv ne tartozna az ott dolgozó emberekre, akik nem csupán alkalmazottai a gyárnak, hanem egyben tulajdonosai is. S ezt a tulajdonosi rangot kár lenne figyelmen kívül hagyni, s az üzemi demokráciát csak jelszónak tekinteni. G

vakran mondogatják a gazdasági vezetők, hogy jójó. szép az üzemi demokrácia, meg az emberközelség, de a felelősséget egyszemélvben nekik kell vállalniuk anyagilag és erkölcsileg egyaránt Ez való igaz. de a felelősség vállalása jóval könnyebb, ha bármely ügyben konzultálnak munkatársaikkal, ötlete, elelképzelése mindenkinek lehet, s az sem szentírás, hogy a jó ötletek mindig csak szűkebb körben jönnek a világra. Gazdagh István Tarján - gyümölcs és zöldség — Azt is megírhatnák egyszer, miért a város közepéről cipekednek a bevásárolt áruval a Tarjánban lakó háziasszonyok. A Vörösmarty utcai villamosmegállónál és a Marx téri autóbuszállomáson tényleg sokan várakoznak járműre megrakott kosarakkal a szeged-tarjáni „honfoglaI lók" közül. Több mázsát | tesz ki az a zöldség és gyü: mölcs. amit naponta kiioí métereken zötyögtetnek ' szép új otthonukig. Mert a j telepen levő barakk ÁBCáruházban és a szövetkezet | kis boltjában vajmi kevés az • ilyen áru. s ha van is, leg' inkább silány, és drágább. I mint a belvárosi üzletekben, és a piacokon. Az élelmiszer-áruházban délután 2 órakor egy kilónvi paradicsom, alig valamivel több uborka. több napos zöldbab, magas ládában levedző, lassan erjedésnek induló meggy, pár csomó sárgarépa a készlet. Éppen befut még pár rekesz szemrevaló meggy, ezt 12 forintért. a romlásnak indultat 8 forintért kínálják kilónként. Egy forintot kérnek az ép és már fonnyadt zöldpaprika darabjáért egyaránt. — Mennyit rendelnek a MÉK-től naponta? — Hatvan kilótól két mázsáig, de legtöbbször nem kapjuk, amit kérünk. (Megnélkül rendelőjegy másolatot nem tudnak mutatni.) A bolt vezetője a termelőktől közvetlenül is vásárol, de nem tartja be a vállalati árközlések előírásait: drágábban árul, és nem tünteti fel az áru minőségi osztályozását. A szövetkezet boltjátían több a zöldség és a gyümölcs. mint az áruházban. Gondosabban kezelik, mint amott. De az árakkal itt is baj van. A kilónként 3.50-re előírt hervadt karfiolon 7,50-es árcédula fityeg. A boltvezető szintén szóvá teszi. hogy a MÉK-től nem mindig kapja meg, amit rendel. Meg azt. hogy későn, csak délelőtt 11 óra tájban érkezik az áru. A MÉK kora tavaszi megnyitásra ígért zöldség- és gyümölcspavilonja üresen, zárva ásítozik a lakótelep bejáratánál. —' Márciusban akartuk megnyitni. A pavilont készítő helybeli vas- és fémipari ktsz azonban Budapestre. kiállításokra vitte el a pavilont. Két hónapja felállította ide, de a szállítástól, szereléstől annyira használt állapotban van. hogy nem vehettük át új áron. Két hónapja vitázik egymással a MÉK és a ktsz a pavilon átvételéről közben a telep mintegy ezer lakója, s a körülbelül ugyanannyi építő nem jut gyümölcshöz, zöldséghez. — Igaza van a MÉK-nek, a pavilon teteje beázik. Ha holnap kicseréljük, még a héten berendezhetik áruval és megnyithatják — mondják a ktsz-ben. Csak az a kái. hogy ezt az 1—2 napos munkát ennyi huzavona után végzik el. A MÉK zöldség-, ' gyümölcsszaküzlete sokat segít a lakónegyed ellátási gondján, ha megnyílik. Reméljük. hogy lesz is benne áru, s ÓZ áru zöme tényleg friss zöldség és gyümölcs lesz, olcsó áron. Nem pedig palackozott ital. amiből éppen elég van a másik két üzletben ls. No meg azokban sem árt több gondot fordítani a keresett cikkek beszerzésére, kezelésére és elfogadható áron való árusítására. Kondorosi János CSÜTÖRTÖK, 1969. JÚNIUS 26. DÉLMAGYARORSZÁG. 5