Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-22 / 142. szám

Közgazdasági szabályozók és helytelen szemléletek írta: dr. Komócsin Mihály, a megyei pártbizottság titkára Misié! évvel ezelőtt a gazda-: sági vezetők többsége nem kis szorongással, bizonytalansági érzéssel várta az új gazdasági mechanizmus tapasztalatait. Akkor ez érthető is volt, mert bármennyire is meg voltunk győződve a változás szükségességéről és a reform alapelveinek helyességéről, tapasztalatok az újról még nem voltak. Bár központilag körültekintő számításokat végeztek, mégsem lehetett elméletileg a közgazdasági szabályozók várható hatásait előre meghatározni. Nem is lehetett pontosan felmérni, hogy egy eddig ismeretlen gazdálkodási körülmények között konkrétan hogyan fognak alakulni a vállalati tevékenység feltételei. Ezért abban az időben még a pesszimista számitások is megbocsáthatók voltak. Az 1968-as év tapasztalatai bizonyították az új gazdasági mechanizmus helyességét, a gazdálkodás irányítására, befolyásolására bevezetett közgazdasági szabályozók realitását. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az annyira szigorúnak tekintett új szabályok nem is annyira feszesek. Ennek tulajdonítható, hogy Csongrád megyeben 170 ipari, építőipari, kereskedelmi gazdálkodó egység közül mindössze egyetlen zárta veszteséggel az évet. Ez sem az új gazdasági mechanizmus hatásaképpen, hanem mint új egység, az indulás problémái miatt Még a gyengébb vállalatok is sikerrel vették a gazdaságirányítási és gazdálkodási rend változásának akadályát A gazdálkodás eredményességének legfőbb mutatója — a nyereség — összességében és a vállalatok többségénél egyedileg is, lényegesen meghaladta a tervezettet. 1969-ben a szabályozókat — ha nem is alapvetően — módosították. E változtatások legfőbb indoka nem a nyereség elért — viszonylag magas — színvonala és az első év tapasztalatai. Ezek ugyan motiváló tényezők, de az új gazdasági mechanizmus lényegéhez tartozik a szabályozók által támasztott követelmények állandó fokozása- A gazdasági mechanizmus reformja nem öncél. Az egész változtatást azért hajtjuk végre, hogy gazdaságunk belső tartalékait minél jobban feltárjuk. A fő cél a gazdálkodás hatékonyságának fokozása. Aki ezt Tiem Ismeri fel, az nem érti a reform, az új mechanizmus alapelveit És itt értünk el mondanivalónk lényegéhez. Amennyit* érthető volt a múlt év élején gazdasági vezetőink tartózkodása és óvatossága, annyira helytelen az a negatív szemlélet, amely a közgazdasági szabályozók változását kíséri számos vállalatunk vezető gárdájánál. A helytelen szemlélet több vonatkozásban is megmutatkozik. Mivel ezek kihatása kedvezőtlenül érinti a gazdaság fejlődését és nem egy vonatkozásban a lakosság ellátását, a dolgozók életkörülményének alakulását, így indokolt ezekkel a kérdésekkel a sajtó nyilvánosságán keresztül is foglalkozni. Tekintsünk át néhány ilyen helytelen szemléletet. A vállalatvezetők egyrészénél a közgazdasági szabályozók változásaira való hivatkozással nagymértékű pesszimizmus és bátortalanság tapasztalható az ez évi nyereség és nyereségrészesedés tervezésében. Ezeknél a vállalatoknál a szabályozók változásaiból csak azokat ragadják ki, amelyek a vállalatok számára nagyobb követelményt támasztanak, fokozottabb erőkifejtésre késztetnek. Teljesen figyelmen kivül hagyják, hogy a változások egy jelentós része a vállalatok számára lényegesen kedvezőbb feltételeket teremt, és nagyobb nyereség elérését teszi lehetővé. Hiszen pl. az az intézkedés, hogy a tőkés piacra többlet exportszállítást teljesítő vállalatok jelentős plusz állami visszatérítésben részesülnek, egy-egy vállalat nyereségét nem kis mértékben befolyásolja. Jelentős mértékű terhet vesz le a vállalatokról, s egyben lehetőséget nyújt készleteik nagyobb arányú mobilizálására, hogy a kiszállított, de még ki nem fizetett áru értéke után eszközlekötési járulékot nem kell fizetniök. Hasonlóan a vállalati tevékenységet könnyíti és a gazdálkodás ereményességét növeli egy sor adminisztratív kötöttség felszámolása, az anyagellátás és forgalmazás területén. A munkaerővel való jobb gazdálkodást teszi lehetővé az átlagbérszint-emelés négy százalékban való maximálásának eltörlése. A pénzeszközökkel való eredményesebb gazdálkodást segíti a betéti kamatláb emelése és a tőkés piacokra irányuló exportszállítások utáni kamatvisszatérítés duplájára növelése. Lehetne még tovább is sorolni azokat a változásokat, amelyek egy, a lehetőségeket jól kihasználó vállalat számára a nyereségtömeg jelentős növelését teszik lehetővé. Hogy a „szigorítások" ellenére is kedvezőek a gazdálkodás feltételei, azt bizonyítja az a tény, hogy 1969 I. negyedévében már számos vállalat túlteljesítette időarányos nyereségtervét. De hogy a pesszimizmus mennyire indokolatlan, azt ma már lényegében másfél éves gyakorlati tapasztalatok bizonyítják. Hiszen nem ismeretlenek már az új mechanizmus körülményei, mint másfél évvel ezelőtt. S mivel a kishitűség és pesszimizmus lefegyverez, a rosszul tervező vállalatok eleve hátrányba hozzák magukat túlzott óvatoskodásukkal. Ügy vannak, mint az a magasugró, aki nem bízik eléggé saját képességeiben és túl alacsonyra helyezi a mércét. Így csak többszöri nekifutással, felesleges fárasztással éri el a teljesíthető szintet. A

lllácik hriytelen szemlélet léillűu'n nyegében a régi mechanizmusban megszokottak továbbéléséből táplálkozik. Egyes vállalatvezetőink még mindig nem fogták fel, hogy a gazdaságirányításban bekövetkezett változások fordulatot követelnek alapállásunkban is. Nem sokra mennek ugyanis azzal, ha energiájuk nagy részét a minden vállalatra egyformán ható szabályozók alóli kibúvásra, a maguk számára kedvezményezettebb helyzet kiharcolására fordítják. Kétségkívül adódnak egészen kivételes egyedi esetek, ahol a szabályozók finomítására lesz — esetleg — szükség (ha az ez évi tapasztalatok is ezt bizonyítják). Valószínűleg meg kell majd vizsgálni olyan konkrét eseteket, mint pl. a készletezést is ellátó vállalatok saját forgóeszköz-állományának elégtelenségét, vagy a részesedési alapképzés szabályozását azoknál a vállalatoknál, ahol túlságosan nagy aránytalanság van a lekötött eszközök értéke és a bértömeg között Lehetséges, hogy egyéb apróbb finomításokra is szükség lesz annak érdekében, hogy a vállalatok közel egyenlő esélyekkel dolgozhassanak a nagyobb nyereség eléréséért. De még ezeknél a vállalatoknál is a megoldsát elsősorban és főképpen saját belső gazdálkodásukban kell keresni, s maximális erőfeszítéseket tenni a tartalékok feltárására. Csak azok a vállalatok tarthatnak igényt kedvezőbb elbírálásra és a külső feltételek számukra történő némi módosítására, amelyek a maguk erejéből mindent megtettek, ezáltal bizonyították, valóban nem rajuk múlott, hogy több nem sikerült. További helytelen és talán legveszélyesebb szemlélet — amit sajnos nem egy vállalatnál tapasztalunk —, hogy a szabályozók változásának negatív hatásait azonnal igyekeznek áthárítani az árakban és díjszabásokban a vásárlókra, a fogyasztókra. Ahol ilyen szemlélet uralkodik el, ott a nyereség növelését nem az erőfeszítések növelésével, a munka javításával biztosítják, hanem a terhek másokra való hárításával. Nem tartjuk helyesnek azoknak a — főleg kereskedelmi — vállalatoknak a szemléletét, amelyek a forgalmiadó változásával előálló ármozgásokat csak felfelé érvényesítik. De az árcsökkentést már nem érvényesítik. Nem dicsérhetjük meg a zöldséget és gyümölcsöt forgalmazó vállalatok közül azokat, amelyek az értékesítés rizikóját, a romlásból, szállítási veszteségekből és áringadozásokból adódó problémákat egyből a vásárlókra hárítják. Kétségkívül nagyobb erőfeszítést kíván az áruszállítás gyorsabb és jobb megszervezése, a körültekintőbb áruterítés és esetenként — ha a piac úgy kívánja — a kockázati alap terhére árleszállítás alkalmazása. Így is el lehet érni a nagyobb nyereségtömeget, s nem csak azon az úton, hogy eleve olyan magas hasznot kalkulálnak, amely mellett nem kell nagyobb erőfeszítés. Ugyancsak bírálandó, hogy az építőSzáztíz tagú társulattal jön Szegedre a kijevi baléit ipari vállalatok visszaélnek a kapacitás hiányából adódó lehetőségekkel és a szabadáras munkáknál az építés — szerelési adót áthárítják a megrendelőkre. Nem újkeletű, nizmus körülményei között sokkal nagyobb veszélyeket magában rejtő a szűk látókörű, rövidtávú szemlélet. Sajnos nem egy vállalatunknál ezzel is gyakorta találkozunk. Ezek negatív — többségében az adott vállalatot is sújtó — kihatásai közvetlenül is tapasztalhatók. Bár a múlt évben számos gazdasági vezető a vállalat munkáját nehezítő munkaerő-vándorlás és a termelékenység nem kielégítő növekedésének egyetlen okául az átlagbér-színt növelés maximalizálását állította be, mégis kihasználatlanul hagyta a vállalat rendelkezésére álló bérfejlesztési lehetőségeket. Persze helyes a körültekintő bérgazdálkodás, de ha a szűklátókörűség uralkodik el, a vállalat nem becsüli meg bérjuttatásokkal legjobb dolgozóit, ez visszahat a vállalat munkájára a jelenben és még inkább a jövőben. Nem fogadható el az a nézet sem, hogy a vállalati fejlesztési alapból a saját forgóeszköz-állományt nem kívánják növelni, hanem inkább túlzott arányban csökkentik a készleteket, ez a vállalat normális tevékenységét veszélyezteti esetenként. Ostorozandó az a lassúság is, amely az egyes ipari és kereskedelmi vállalatoknál az igények változásához való igazodásban jelentkezik. Az új gazdasági mechanizmus indulásakor azt tételeztük fel, hogy kereskedelmi vállalataink az új feltételek között hamar fel fogják ismerni, hogy a nagyobb nyereségtömeg legbiztonságosabban úgy érhető el, ha minél nagyobb forgalomra törekednek, esetenként megelégedve alacsonyabb haszonkulccsal is. Sajnos másfél év után is nagyon mérsékelt a törekvés a fogyasztói igények minél teljesebb kielégítésére, a választék bővítésére. A centizgetés egyes kereskedelmi vállalatoknál nem akörül folyik, hogy a vevő mindent megkaphasson náluk, hanem hogy mely árucikken van nagyobb nyereség. Holott a régi jelszó „nagy forgalom, kis haszon" ma is követhető. Ritka az a vállalat, amelyik átmenetileg kevésbé nyereségesebb termék előállításával vagy forgalmazásával foglalkozik. Pedig számolni kell azzal, hogy az igények változása magával hozhatja az egyes termékek — a nyereségképzésben gyakorolt hatása — értékrendjének változását is. A jó vállalatvezetést az jellemzi, hogy a tevékenységi kört szélesíti még azáltal is, hogy esetenként a nagyobb költségviselési képességekkel rendelkező termékek nyereségének terhére termel vagy forgalmaz alacsonyabb jövedelmezőségű terméket is. Üjkeletű szemlélet, de nem árt a tökéletesítése a nyereségösztönzés helyes felfogásának. A nyereség „szintetikus", tehát a vállalati tevékenység legkülönbözőbb oldalainak összetett hatását magában foglaló mutató. De nem lehet öncélúság a nagyobb nyereségre való törekvés. A mi vállalataink szocialista vállalatok, társadalmi tulajdonban vannak, a társadalom érdekében — valamely társadalmi részletcél szolgálatában — léteznek. Teljesíteni kell tehát alaphivatásukat a társadalmi érdek szolgálatában. Rosszul fogalmazza tehát a vállalat vezetősége a jelszót, ha csak azt hangoztatja, hogy a nyereség mindenek felett. A szocialista vállalat jelszava: „jövedelmező (nyereséges) vállalati tevékenységet folytatva biztosítani a társadalmi cél elérését, annak a teljesítését, amire a társadalom az adott vállalatot létrehozta, illetve fenntartja". Ex pi/hpn kétségkívül jobb munLL GVUGII kára, nagyobb erőfeszítésekre van szükség az 1968-ban elért nyereség és részesedési színvonal túlszárnyalásához. De ez az alapvető célja az új gazdasági mechanizmusnak, hogy jobb munkára, nagyobb erőfeszítésre ösztönözzön, s akik így tevékenykednek, azok számára biztosítson nagyobb vállalati nyereséget, több nyereségrészesedést. Így találkozik a népgazdasági, a vállalati, az egyéni érdek. Ezért kell harcot folytatni a helytelen szemléletek ellen, amelyek akadályozzák a népgazdasági, társadalmi érdek hatékonyabb szolgálatát. Jelenet a Bahcsiszeráji szökőkút kijevi előadásából. Zarema (A. Lagoda) cs Girei (R. Kljavin, érdemes művész) kettőse A szabadtéri játékok idei előadásain a hagyományos balettprodukciót a kijevi balett mutatja be. A százesztendős együttes, a Szovjetunió egyik leghíresebb és legrangosabb baletszínháza — mint ismeretes — Aszafjev Bahcsiszeráji szökőkút című balettjét július 20-án, 23-án és 25én mutatja be a Dóm előtti színpad közönségének. A nagy érdeklődéssel várt vendégszereplés előkészítésére Szegedre látogatott a kijevi balett két vezetője, A. I. Sztarosztyin igazgatóhelyettes és V. J. Vronszkij balettmester. Pénteken a játékok vezetőivel találkoztak, megtekintették a szabadtéri színpadot, bemutatták és megvitatták a díszletterveket, tegnap, szombaton délelőtt pedig a játékok Klauzál téri igazgatóságán a sajtó képviselőit tájékoztatták a balett első magyarországi vendégszerepléséről. Mint elmondották, a nagy ukrán költőről, Tárász Seocsenlcóról elnevezett akadémiai opera és balettszínház 1867-ben, az akkori ukrán fővárosban, Harkovban alakult, és 1934-ben költözött át Kijevbe. Két év .múlva, 1936ban — a balettművészet fejlesztése terén kifejtett munkásságért — Lenin-renddel tüntették ki az együttest, a 100. évfordulón pedig megkapták a Munka Vörös Zászló Rendet. Repertoárjukon 41 opera és 27 balett szerepel, ukrán, orosz klasszikusok, nyugati klasszikusok, valamint szovjet szerzők alkotásai. Az elmúlt évtizedekben számos külföldi országban szerepeltek, jártak többek között Franciaországban, Belgiumban, Olaszországban, Jugoszláviában, Romániában, Finnországban, Törökországban, Angliában, a skandinao államokban, az Egyesült Államokban és Kanadában. Több mint negyven nemzetközi versenyen szereztek díjakat 1964-ben például Párizsban — egy rangos nemzetközi versenyen — elsők lettek és elnyerték a francia főváros nagydiját, az Aranycsillagot. Szegedi műsorukat, Aszafjev világhírű balettjét — igen nagy sikerrel — Európa legnagyobb szabadtéri színpadán, a veronai arénában is bemutatták. Az együttes Magyarországon most vendégszerepel először. A szegedi szabadtérit — hírből — igen jól ismerik, tudják, hogy kiváló együttesek szerepeltek már előttük ezen a színpadon, a szegedi előadásokra nagy lelkesedéssel és felelősséggel készülnek. A szabadtéri fellépésük után a balettegyüttes tagjai a margitszigeti szabadtéri színpadon, a fővárosi közönségnek is bemutatkoznak. Ottani műsoruk még nem rögzített, az azonban biztos, hogy nem a Bahcsiszeráji szökőkút előadását ismétlik meg. Aszafjev balettjét a balettmester, Vronszkij rendezi. Vezényel a színház főkarmestere Sz. V. Turcsák. A szegedi szabadtéri zenekarát a szereplésre Oberfrank Géza, az Állami Operaház karmestere készíti elő. A gemenci erdő ajándéka A gemenci vadrezervátumban 1500 gímszarvas rója az erdőt. Közöttük 600 bika. A szebbnél szebb apaállatok minden évben elhullajtják királyi koronájukat, amelyet a vadászok, a vadőrök őszszegyűjtenek. Az idei termés: 30 mázsa hullott agancs. A gazdaság korábban a hullott trófeákat mindig értékesítette. Most azonban az erdő megnövekedett turistaforgalma miatt saját feldolgozóüzemet létesítenek és ott késeket, tőröket, gombokat készítenek és adnak el a helyszínen. fe'elösség, közös haszon Konzervgyárak és konzervipari gépek exportálásában érdekelt vállalatok vezetői megállapodást írtak alá, amelynek értelmében az értékesített berendezésekért közösen viselik a technológiai felelősséget. Ennek megfelelően a szerződés valamennyi aláírója — köztük az Öntödei Vállalat és a Láng Gépgyár — részesül az üzletkötés eredményeiből Legközelebb a Szovjetunióba konzervgyárat. Irakba datolyafeldolgozó üzemet, az NDK-ba pedig konzervgyári rekonstrukcióhoz tartozó felszerelést szállítanak. VASÁRNAP, 1969. JÜNIUS 22. DÉLMAGYARORSZÁG. 5 «