Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-20 / 140. szám

Megválasztották a népi ülnököket a III. kerületben Közérdekű bejelentések a tanácsülésen A megszokott renden vál­toztatva, tegnap délelőtt Mi­hályteleken, a Móricz Zsig­mond Művelődési Otthon nagytermében tartotta soros ülését a szegedi III. kerületi tanács. A „kihelyezett" ta­nácsülést az tette aktuális­sá, hogy olyan témát tár­gyaltak — a jogpolitikai el­vek érvényesülése az adóha­tósági munkában, Szécsi Im­rének, a III. kerületi tanács pénzügyi osztálya vezetőjé­nek előterjesztésében —, amely a fólia alatti növény­termesztéssel kapcsolatban közelről érintette a mihályte­leki lakosságot is. Az ülésen részt vett Nagy István, a mi­hályteleki Üj Élet Tsz elnöke és Árendás József, a tsz párt­titkára is. Vincze Antalnak, a III. ke­rületi tanács vb elnökének megnyitó szavai után a témá­hoz hozzászóltak: Sziládi Sándor, Teleki Ferenc, Finta Kálmán, Kiss Istvánné, Bor­ka László, Tóth Béláné, Ku­runczi István, Ács Sánta Mik­lósné, Kasza Júlia, Nagy Ist­vánné tanácstagok és Nagy István tsz-elnök. A következő napirenden szerepelt o vásárokról és pi­acokról szóló tanácsi rende­lettervezet megtárgyalása, amelyet a tanácsülés egy­hangúan elfogadott. A rende­let kimondja, hogy vásárt és piacot a megyei jogú város­ban a kerületi tanácsok jo­gosultak engedélyezni, illeté­kes szerveik révén. A hely­pénz mérvét, kivetésének és beszedésének módját ugyan­csak tanácsi rendelettel kell megállapítani. A vásári és piaci tanácsrendeleteket 1969. június 30-ig kell közzéten­ni. Ezt követően került sor az előterjesztésben szereplő né­pi ülnökök megválasztására. A III. kerületből 32 népi ül­nököt választott meg a teg­napi tanácsülés. Ezután közérdekű bejelen­tésekre, interpellációra került i sor. A tanácstagok közül töb­ben javasolták egy harmadik i szegedi piac létrehozását Al­sóvároson. Zsigó Istvánné és 1 Teleki Ferenc azt kérték, hogy a kerületekben esedé­kes szanálásokról tanácstag­jait időben tájékoztassa a III. kerületi tanács, hogy a lakosság ne bocsátkozzék ta­lálgatásokba. Nyitrai Antal azt tette szóvá, hogy Ságvá­ritelepen fiatalkorúak garáz­dálkodnak, s légpuskával lö­völdözik ki a közúti lámpák égőit. Kurunczi István a Horgosi út és a csatornapart rendezésére, fásítására tett javaslatot. Virág István a Csonka utca és a Szabadság tér környékének kátyúzását sürgette, ugyanígy Felhő Jó­zsef, a Hámán Kató utca gyalogjárdájának helyreállí­tását. Gyuris István bírálta a III. kerületi tanács végre­hajtó bizottságát, amiért a Szegeden vendégszereplő cir­kusznak átengedte az Úttörő teret, amelyet a lakosság tár­sadalmi munkájával és nagy anyagi ráfordítással hoztak rendbe. Jónás György kifo­gásolta, hogy a Kátai köz­ben a Vas- és Fémipari Ktsz olyan festékanyagot hasz­nál, amelynek a szaga el­árasztja a környéket. Keszég László javasolta, hogy tart­sanak egészségügyi látogatást a hattyastelepi óvodában. Kasza Júlia azt kérte, hogy a III. kerületi tanács építési és közlekedési osztálya hoz­za előbbre a mihályteleki fő­út gyalogjárdájának kialakí­tását, amelyet a harmadik negyedévben végeztetnének el. A különféle témákat érintő kérdésekre Szécsi Imre, Vin­cze Antal és Markos Károly, a III. kerületi tanács vb tit­kára adott választ, majd a tanácsülés befejezte munká­ját A Margitsziget fejlesztése önálló napirendi témaként rövidesen a fővárosi tanács­ülés elé kerül a Margitszi­get távlati fejlesztése, ame­lyet — az előzetes tervek el­készülte után — széles körű társadalmi vitára bocsátott a Hazafias Népfront budapesti bizottsága. Ez lesz az első eset, hogy népfrontjavaslatra tárgyal egy fontos témáról Budapest parlamentje. Uj hűtő­tároló A Csongrád megyei terme­lőszövetkezetek közül elsőnek a csongrádi Haladás Tsz-ben készült el az első 25 vagonos hűtőtároló, amelyet tegnap délelőtt adtak át rendelteté­sének ünnepélyes külsőségek között. A Haladás Tsz fő­könyvelője, Surányi Mihály, elmondotta, hogy gazdasági számítások szerint a másfél milliós költséggel felépült hűtőtároló költsége 2,5 év múlva megtérül. A szövetke­zet a megtermelt zöldséget és gyümölcsöt jó minőségben, az értékesítési idő széthúzásával adja piacra, s így többletjö­vedelemhez jut. Sas Béla, a Mezőgazdasági Beruházási Vállalat Csong­rád megyei kirendeltségének igazgatója felhívta a figyel­met arra, hogy a mezőgaz­dasági üzemek elengedhetet­len feladata a korszerű nagy­üzemi termelés mellett a higiénikus tárolás is, amelyet csak a megfelelő hűtőtáro­lókkal tudnak megoldani. Ezek nélkül a lakosság egyenletes, színvonalas ellá­tása, kiszolgálása lehetetlen' Az átadott létesítmény a ké­sőbbiekben bármikor bővít­hető, üzemeléséhez minimá­lis munkaerő szükséges. A tá­rolót a szegedi TöVÁLL jó minőségben építette meg. Siklós Dános: Moszkvai este Nem az ismert dallam csalta elő a címet; a moszk­vai vecsera mindenkinek más és más. A hatmillió ember többsége nyugovóra tér. Éj­fél előtt meghőköl a forga­lom, 11-kör bezárnak étter­mek, kávéházak, mozik, vé­ge van a színházi előadások­nak. A moszkvaiak korán fekvők és korán kelő embe­rek. Megáll 6 metró, autó­és trolibuszforgalom, csak a taxik ezrei száguldoznak pá­lyaudvarokra és repülőte­rekre, külvárosokba és a ké­sőn járókkal a centrum ut­cáiban. De éppen úgy posz­tol a rendőr éjszaka is, mint nálunk — talán valamivel jobban is —, a mentőszolgá­lat sem térül nyugovóra, s a kereskedelm egy része is éj­jel dolgozik, mert hatmillió ember élelmezése, kiskeres­kedelmi úton történő kiszol­gálása éjjel-nappali munkát kíván. A gyárak egy részé­ben délutáni és éjjeli mű­szakban is dolgoznak, úgy, mint nálunk. Persze ötnapos munkahétben. Ott a 1 szom­bat-vasárnap most már ter­mészetessé vált munkaszü­neti napnak minősült. Az utcák nappali nyüzsgő, to­longó forgalma megszűnik; csöndes lesz a Gorkij utca, meg a Szadovaja. Több mint otthon Megrongált közkifolyó Szemerédi Imre, Feltáma­dás utca 12. szám alatt lakó olvasónk értesített bennün­ket, hogy a szembeni ház előtt már két hete szivárog a Á villanyáram mindenkié víz az utca alóL Ezt annak idején jelentették a vízmű­nek, onnan járt is kinn va­laki szemrevételezni az ese­tet, de azóta sem javították meg a valószínűleg hibás ve­zetéket. Naponta elég sok víz folyik el így haszontalanul a csatornában. Pedig — mint levélírónk is írja — a víz mindenkié és valamennyi fo­gyasztónak az az érdeke, hogy takarékoskodjon a vízzel. A szegedi víz- és csatorna­mű főmérnöke közlésünk alapján intézkedett. hogy megállapítsák a hiba okát. Megállapították, hogy a kér­déses közkifolyó a gázveze­ték-fektetés során sérült meg, Az egymásért érzett fele- férj bosszújától. Mit lehet itt lósség és a másik emberen tenni? való segíteni akarás diktálta Az áramszolgáltató válla­azt a levelet, amelyet „a négy latnál és a kerületi tanács- „„„ ismerős" írt alá. A levélből nyert értesülésünk sze- azért csöpög. A helyreállítás kiderül, hogy írói egy ötödik rint a villanyvezeték megron- a gázmű dolga, embertársuknak és az ő tür- gálóját, illetve tönkretevőjét hetetlen helyzetének ismerői. a 11 • kerületi tanács igazga- mmmmmmmm—mm—mm—m— Petőfitelepen, a Pápai ut- tósi osztályán szabálysértés | ca 59. szám alatt férjétől két miatt kel1 feljelenteni. Ah- | éve külön él F. V.-né. Fér- hoz senkinek nincs joga. hogy je, sógora segítségével a kö- bárkit megfosszon vagy gá­zos villanyóráról levágta az tolí°n a nélkülözhetetlen vil­asszony lakásába vivő veze- lanyáram fogyasztásában, téket. F. V.-né ezek után kü- Mert a villanyáram minden­lön bevezettette a villanyt, kié- Aki a fenti esethez ha­amelynek vezetékét az előb- son10 cselekményt követ el, biek ugyancsak kitépték a megsérti a szabályokat, ve­falból. Azóta gyertya világít szemben - vizsgálat után a kis lakásban az anyának — eliár a hatóság és az oko­és gyermekeinek. A brutális zott kár megtérítésén kívül eljáráson és az így okozott is megbírságolhatja, helyzeten háborodott fel a A levélíróknak pedig kö­négy levélíró, akik magukat szönjük, hogy emberségből azért nem nevezték meg, adtak példát az embertelen­mert tartanak az erőszakos ség láttán. A Vörös téren égnek a su­gárnyalábokat lövellő fény­szórók, a GUM tetejéről meg­világítják a mauzóleumot, a Kreml elülső falát, a fal tö­vében húzódó fenyőket és a macskaköves, patinás teret. Ott a fényben, a mauzóleum körül még éjjel is járkál­nak, sétálnak, onnan soha­sem fogynak el az emberek. A Lenin mauzóleumára vi­gyázó őrség pontosan vált mindig: másodpercnyi pon­tossággal a Kreml torony­órájának ütésére. A háború kritikus periódusában, ami­kor a hitleristák Moszkva alatt álltak már, nem volt őrség. Lenin üvegkoporsóját elvitték biztonságos helyre, Szibériába. Hasonlóképpen a Kreml kincs- és gyémánt­tárát is. Egy magánlakáson jöttünk össze, színészek és filmren­dezők. állami funkcionári­usok és mások ... s a moszk­vai esték érdekességéből íze­lítőt itt kaptam. A fesztelen, szellemes csevegésből haj­nalban följegyeztem néhány apróságot. Először azt, hogy a moszkvai ember — a moszkvai értelmiség — vá­rosát jobban szereti, mint a pesti a sajátját. Nem szidja, pereli a kereskedelem gyen­geségét. a sorbaállást a bol­tok előtt, nem „dühöng" a lakáshiányon, mert ott any­nyit építenek, csak ebben az egy városban, hogy talán ná­lunk országosan sem többet. De hiába, minden mennyiség kevés. Csak később értettem meg. hogy a moszkvai ember sze­mében ez a város az otthon, a haza és a Kreml, a Vörös tér jelkép: Moszkva több mint otthon, haza, főváros. A nemzetközi méretű társa­dalmi haladás vörö6 csilla­gos. patinás jelképe, amely soha. de soha nem lesz más. mint az emberi haladás tá­masza. Milyen banálisan hat ez a kijelentés így Leírva de ha jobban megnézzük mire céloz az érzéseit fölfe­dő moszkvai, már nem is olyan hangzatos tónusú a megjegyzés. Emlékezés A borogyinói csata körpa­norámáját először olyan va­lóságos harctérnek érzi az ember, mintha körülötte üt­közet tombolna. A térhatá­sok olyan fantasztikus távol­ságokat teremtenek, hogy ki­lométeres mélységek tárul­nak föl: öt-tíz mérföldes sáv­ban zajlik, őrjöng, szikrázik a harc. Szuronyroham; gya­logosok és harcosok; tüzér­ségi ütegek és szétlőtt ágyúk és tábori konyhák: halottak és lovak teteme; bevetésre váró tartalékok orosz és francia oldalon; támadó ékek és bekerítő csapatmozgás. Messzebb alig láthatóan Ku­tuzov főhadiszállása. vele szemben a borogyinói dom­bok hajlatán pedig Napóleon. Szinte hihetetlen, hogy egy. kör alakú festmény ennyire élővé tette a két hadsereg sorsdöntő ütközetét. (Ez a körkép összehasonlíthatatla­nul erősebb, művészileg igé­nyesebben megkomponált csatajelenet — 1812. szep­tember 7-én déli 12.30 perc. ezt az időpontot fogta meg —, mint a mi Fesztynk Hon­foglalása. De a magyar hon­foglalás körpanoráma fest­ménye is megérdemelné, hogy restauráljuk és a kö­zönség számára hozzáférhe­tővé tegyük.) Bonaparte vereséget szen­vedett, bár Kutuzov seregei visszavonultak, s a franciák bementek a kiürített és el­égetett Moszkvába. Napóleon a Verébhegy tetejéről — 1935 óta Lenin-hegy — pillantotta meg a várost, s talán akkor még nem sejtette, hogy Moszkva előtt elbukott mint verhetetlen hadvezér. A moszkvaiak emlékező tehetsége kifinomult, soha nem hallott részleteket emlí­tenek föl, érdekeseket, iga­zakat két korty tea, vagy vodka szünetében. Azt esti beszélgetések nél­kül is tudtam, hogy a sere­metyevói repülőtér és Moszk­va között húzódó 35—40 ki­lométeres útszakasz derekán elhelyezett emlékmű jelzi, hogy Hitler csapatai addig a pontig — tehát Moszkva széléig — jutottak el. Arról a helyről nézték Moszkvát, de elfoglalni nem tudták. Pedig a lerombolandó Vörös téren a náci győzelmet meg­örökítendő vörösmárvány em­lékmű nyersanyagát össze­hordták Finnországból. A náci vezér elszámította ma­gát, mert a Vörös téren a fasiszta haderő nem tisztel­gő marsolást végzett Hitler obeliszkje előtt, hanem fo­golycsoszogást a mauzóleum előtt... (Tévedés ne történ­jék ... ezek a művészek, ál­lami tisztviselők... itt jó­kedvű beszélgetés közben ezeket a motívumokat nem kérkedő hangsúllyal és szán­dékkal említik. Ebből inkább a nyugalmuk, magabiztossá­guk, kiegyensúlyozott érzé­seik jutnak kifejezésre.) A márványt pedig lakóház-épít­kezésekhez használták föl, a Gorkij utcában láthatókezek a márványalappal épített há­zak. • Építkező óriás Történelmi múlt és jelen; művészet és politika, rassz tv-műsorok és beat-zenék..; minden szóba kerül. Nem azért, mert mi is ott va­gyunk; ott az a szokás, hogy nem annyira az éttermek­ben, kávéházakban, inkább „házibuli", vagy „házitársal­gás" formájában lakásokon töltik el az estéket. (Persze nem olyan egyszerű ez sem, mert ahol nincs főbérleti la­kás, ott bonyolultabb a ven­dégeskedés.) Színházakban; mozikban mindig zsúfoltság van, mert ez egy másik faj­tája az esti időtöltésnek Moszkvában. Egy építkező óriás ez a vá­ros: éjjel-nappal építik a há­zakat, ezerszámra a lakáso­kat ... és mégis kevés és ke­vés ... Akárcsak nálunk, mi sem tudjuk utóiérni magun­kat. Este és éjjel, ilyenkor tavasz végén az építődaruk, kőművesek, építőmunkások éppen úgy dolgoznak, mint nappal. Egyedül sétálok éjjel a. Gorkij utcán, taxik futnak­el mellettem* alig lézeng va­laki e főútvonalon. Olyan ér­zésem kerekedik, hogy ez az élő óriás most fekszik, al­szik ..., de reggel korán föl­kel, kirázza szeméből az ál­mot és néhány őra múlva a hangok, szavak, színek bá­ljele lesz itten, amelyben egyenesen elvész egy szál al­földi magyar. Várospolitika — félidőben Eredményes visszatekintés- előkészületeit. A második sel zárt az első fél évet a sze- fél évben is a város fejleszté­gedi várospolitika fontos irá- sének és a lakosság ellátásá­nyítő szerve: a megyei jogú nak legfontosabb kérdései­városi tanács végrehajtó bi- vei fognak foglalkozni: a kül­zottsága. A kéthetenként meg- területeken és az épülő vá­ismétlődő üléseken nyolc rosrészekben élő lakosság ágazat munkáját értékelték: szociális és egészségügyi kö­megtárgyalták többek között rülményeivel a munkaidő­a mozik helyzetét, a kereske- csökkentés bevezetése után delmi hálózat fejlesztését, a kialakult új körülmények­termelőszövetkezeti gazdái- kel és feladatokkal csakúgy, kodás lehetőségeit, a délnyu- mint a csökkent munkaké­gati városrész rendezési ter- pességűek helyzetének ren­vét és a szabadtéri játékok dezéséveL Épült: 1957—1969 (106.) Kísérleti lakóháznak, azután prototípusnak is ne­vezték az első ilyen három lépcsőházas, négyemeletes, 41 lakásos lakóépületet. A tégla-középblokkos építéstechnoló­gia helyi kikísérletezésére szolgált. Hogy mennyire sikerült, bizonyítja: még 400 lakás épült fel e terv felhasználásával. Az építész-tervező Szabó Ferenc volt. PÉNTEK, 1969. JÚNIUS 20. DÉLMAGYARORSZÁG 5 \ *

Next

/
Thumbnails
Contents