Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-18 / 138. szám

I flz imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi szakaszban és a kommunista és munkáspártok, az összes antiimperialisia erők akcióegysége (Folytatás az 5. oldalról.) mény éberségének fokozását az imperializmus agresszív szándékaival és terveivel szemben. A tanácskozás résztvevői felszólítják a munkásokat, a parasztokat, az alkalmazottakat, az ifjúságot, a diákságot, az értelmiséget és nőket képviselő szervezeteket, a különböző politikai felfogású filozófiai és vallási meggyőződésű társadalmi rétegeket cs csoportokat, a kapitalista országok reálisan gondolkozó politikusait az összes demokratikus pártot, haladó nemzeti és nemzetközi társadalmi szervezetet, hogy a kommunista pártokkal együtt tegyenek erőfeszítéseket egységes antiimperialista harci akciók végrehajtására a feszültség felszámolása és a béke védelme érdekében. Mindenkit meghívunk, hogy vegyen részt egy olyan konstruktív és széles körű eszmecseréből!, amely az im-serialistaellenes harc kérdéseinek legszélesebb körét érinti. A kommunisták a haladó, hazafias és békeszerető erőkkel közösen végrehajtandó egység nemzeti, regionális és nemzetközi akciók előkészítésének és lebonyolításának hívei. Minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy nagyobb egyetértésre jussanak a sok különféle imperialistaellenes áramlattal és mozgalommal, figyelembe véve e mozgalmak sajátszerűségét és tiszteletben tartva önállóságukat. Az önkéntes alapon és közös megegyezéssel kiválasztott együttműködési formák lehetővé teszik azt, hogy az imperializmus ellen folytatott harc olyan új szintre emelkedjen, amely megfelel a jelenlegi helyzet követelményeinek. Sí A tanácskozás résztvevői a kommunista és munkáspártok fokozottan akarnak hozzájárulni a népek előtt felmerülő problémák megoldásához, ennek legfontosabb feltétele magának a kommunista mozgalomnak a jelenlegi követelményeknek megfelelő magasabb fokú egysége. Ez határozott és állandó erőfeszítéseket kíván minden párttól. A kommunista és munkáspártok tömörítése minden imperialistaellenes erő egyesítésének legfontosabb tényezője. A tanácskozás résztvevői megerősítik azt a közös álláspontjukat, hogy a testvérpártok kölcsönviszonyainak alapját a proletár internacionalizmus, a szolidaritás, és a kölcsönös támogatás elvei, az önállóság és egyenjogúság tiszteletbentartásának, valamint az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak az elvei alkotják. Ezeknek az elveknek a szigorú betartása elengedhetetlen feltétele a testvérpártok között az elvtársi együttműködés fejlesztésének, s a kommunista mozgalomban az egység megerősítésének. A testvérpártok együttműködésének természetes formái a kétoldalú tanácskozások, a regionális találkozók, a kommunista mozgalomban elfogadott elvek alapján lebonyolódó nemzetközi tanácskozások. Ezek az elvek és formák minden lehetőséget megteremtenek ahhoz, hogy a kommunista és munkáspártok egyesítsék erőfeszítéseiket a közös célokért, a forradalmi világmozgalom növekvő sokrétűségének helyzetében a közös célokért vívott harcban. Jelenleg, amikor a nemzetközi kommunista mozgalomnak nincs vezető központja, különösen megnő a kommunisták akcióinak ökéntes egybehangolása az előttük álló feladatok sikeres megoldása érdekében. A kommunista és munkáspártok akcióegysége elő fogja mozdítani a kommunista mozgalomnak a marxizmus—leninizmus elvei alapján megvalósuló összefogását. A jelenkor forradalmi és általános demokratikus mozgalmai előtt álló gyakorlati feladatok megoldását célzó szolidaritási akciók előmozdítják a kommunista mozgalom különböző osztagai között az elengedhetetlen tapasztalatcserét. Hozzájárulnak a niarxi—lenini elmélet gazdagodásához és alkotó fejlesztéséhez, az aktuális politikai kérdésekben elfoglalt internacionalista, forradalmi álláspontok megerősítéséhez. A tanácskozás résztvevői kijelentik: hogy pártjaik eltökélten minden lehetőt meg akarnak tenni a dolgozó tömegek és a társadalmi haladás érdekében, azért, hogy közelebb hozzák a nemzetközi tőke teljes legyőzetését. Az imperializmus ellen folytatott és az általános demokratikus követelések elfogadását célzó közös akciókat a szocialista forradalomért és kizsákmányolás rendszerének felszámolásáért vívott harc egy-egy részének és szakaszának tekintik. A tanácskozás résztvevőinek meggyőződésük. hogy minden kommunista párt politikájának hatékonysága a saját országában elért sikereitől és a többi testvérpárt eredményeitől, együttműködésük mértékétől függ. Minden egyes kommunista párt felelős tevékenységéért saját munkásosztálya és népe előtt és egyidejűleg a nemzetközi munkásosztály előtt is. A kommunista és munkáspártok nemzeti és nemzetközi felelőssége elválaszthatatlan egymástól. A marxisták—leninisták egyszerre hazafiak és internacionalisták, elvetik mind a nacionalista szűkkeblűséget, mind a nemzeti érdekek tagadását vagy lebecsülését mind a hegemonista törekvéseket. A kommunista pártok a munkásosztály és valamennyi dolgozó pártjai, s egyúttal a tényleges nemzeti érdekek zászlóvivői is, szemben az ezen érdekeket eláruló reakciós osztályokkal. Egy kommunista párt, amely a kapitalizmus körülményei között harcol, azzal járul hozzá a legnagyobb mértékben a szocializmus és a proletár internacionalizmus ügyéhez, ha tevékenysége révén a munkásosztály és szövetségesei kivívják a hatalmat. A kommunista és munkáspártok rendkívül változatos, sajátos körülmények között fejtik ki tevékenységüket. Ez megköveteli, hogy ennek megfelelően közelítsék meg a konkrét feladatok megoldását. Minden egyes párt a marxizmus—leninizmus alapelveitől vezérelve, saját konkrét nemzeti körülményeit számba véve, teljesen önállóan dolgozza ki saját politikáját, határozza meg a harc irányát, formáit és módszereit, választja a körülményektől függően a szocializmusra való áttérés békés vagy nem békés útját, valamint a szocializmus építésének formáit és módszereit országában. Ugyanakkor a kommunista pártok tevékenységi körülményeinek sokfélesége, a gyakorlati feladatok más-más megközelítése, sőt az egyes kérdésekben mutatkozó nézeteltérések nem gátolhatják a testvérpártok ösaszeegyeztetett fellépését a nemzetközi porondon, különösen nem az imperialistaellenes harc alapvető problémáit illetően. Minél erősebb és összeforrottabb egy kommunista párt, annál jobban tudja betölteni szerepét mind az országon belül, mind a nemzetközi kommunista mozgalomban. A kommunisták tudatában vannak annak, hogy mozgalmunk az óriási történelmi eredmények mellett, fejlődése során az utóbbi években súlyos nehézségekkel találta magát szemben. Meg vannak azonban győződve arról, hogy a nehézségek megoldódnak. Ez a meggyőződés azon a tényen alapul, hogy a nemzetközi munkásosztály távlati céljai és érdekei közösek, minden kommunista párt a felmerült problémák olyan megoldására törekszik, amely megfelel mind a nemzeti, mind a nemzetközi érdekeknek, a kommunisták forradalmi küldetésének. Azon alapul, hogy a kommunisták nemzetközi összefogásra törekednek. A kommunista és munkáspártok néhány nézetkülönbség ellenére kijelentik, hogy eltökélt szándékuk egységes frontban harcolni az imperializmus ellen. Egyes ellentétek véleménycsere során simulnak el vagy pedig úgy szűnnek meg, hogy az események fejlődése lényegileg tisztázza a vitás kérdéseket. Más ellentétek huzamosabb ideig fennállhatnak. A tanácskozás meggyőződése, hogy a vitás problémákat meg lehet és meg is kell helyesen oldani a kommunista pártok különböző formájú együttműködésének szilárdításával, a pártközi kapcsolatok bővítésével, a tapasztalatok kölcsönös tanulmányozásával, az elvtársi vitákkal és konzultációkkal, valamint a nemzetközi színtéren végrehajtott egységes akciókkal. Minden párt internacionalista kötelessége, hogy sokoldalúan előmozdítsa a kapcso; latok javulását és a kölcsönös bizalom fejlődését valamennyi párt között, újabb erőfeszítéseket tegyen annak érdekében, hogy szilárduljon a nemzetközi kommunista mozgalom egysége. A konkrét tevékenység kollektív elemzése előmozdítja az egység megszilárdulását. Az együttes antiimperialísta fellépés Irányvonala megköveteli a marxista—leninista pártok eszmei és politikai szerepének fokozását a világ forradalmi folyamatában. A kommunisták a forradalmi, a felszabadító és a demokratikus mozgalmak élvonalában haladva, a jövőben is kérlelhetetlen harcot folytatnak a burzsoá ideológia ellen, feltárják a dolgozók előtt harcuk valódi értelmét és a győzelem elérésének feltételeit. Az imperializmus elleni harc eredményessége és az ügy győzelemre jutása érdekében propagálni fogják a munkásmozgalomban, a széles néptömegek körében, s közte az ifjúság körében is a tudományos szocializmus eszméit, következetesen védelmezni fogják elveiket, törekedni fognak a marxizmus— leninizmus diadalra juttatására, a konkrét helyzetnek megfelelően harcolni fognak az elmélet és a politika jobboldali és baloldali opportunista eltorzításai ellen, a revizionizmus, a dogmatizmus, valamint a balos szektás kalandorság ellen. Ezek az elhajlások rendszerint lebecsülik azoknak a reális erőknek a jelentőségét, amelyeket be lehet és be is kell vonni a harcba. A marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus iránti hűség, saját népük érdekeinek, a szocializmus közös ügyének önzetlen és odaadó szolgálata elengedhetetlen feltétele annak, hogy a kommunista és munkáspártok egységes akciói eredményesek legyenek és helyes irányban hassanak, hogy biztos legyen sikerük kitűzött történelmi céljaik elérésében. A kommunista mozgalom a modern társadalom elválaszthatatlan része és legaktívabb ereje. Ezért a kommunista és munkáspártok törvényen kívül helyezése merénylet a demokratikus jogok és a népek létérdekei ellen. A tanácskozás résztvevői kivétel nélkül támogatják a világ valamennyi kommunista pártját, amelyek azért harcolnak, hogy legálisan vehessenek részt országaik politikai életében. Haragosan megbélyegezzük a véres megtorlásokat és a terrort, amelyeknek ezer és ezer kommunista, s más demokrata és forradalmár vált áldozatává Indonéziában, Spanyolországban, Portugáliában, Görögországban, Bolíviában, Brazíliában, Kolumbiában, Mexikóban, Venezuelában, Panamában. Paraguayban, Guatemalában, Dél-Afrikában, Thaiföldön, Haitiban, Malaysiában, Iránban, a Fülöp-szigeteken és néhány más országban. Szolidaritásunkról biztosítjuk közös harcunk fegyvertársait, akik a fasiszta és diktatórikus rendszerek, a tőkés országok börtöneiben sínylődnek, és harcolunk kiszabadításukért. A mostani értekezlet résztvevői úgy tekintik, mint fontos szakaszt a kommunista világmozgalom egybeforrasztásának útján. Ügy vélik, hogy a testvéri kapcsolatokat, az együttműködést kivétel nélkül minden kommunista és munkáspárt között, nem gátolhatja az, hogy egyes kommunista pártok nem vettek részt a tanácskozáson. Az értekezlet résztvevői kifejezik elhatározásukat, hogy együttesen lépnek fel az imperializmus ellen, a nemzetközi munkásmozgalom közös céljaiért vívott harcban azokkal a kommunista és munkáspártokkal is, amelyek a jelenlegi tanácskozáson nem képviseltették magukat. Az imperializmus ellen vívott harc hoszszú, kemény és nehéz küzdelem. Elkerülhetetlenül éles osztályharcok állnak előttünk!. Erősíteni kell a támadást az' impeiralizmu-s és a belső reakció állásai ellen. A fórra dal! mi és a haladó erők győzelme elkerülhetetlen. A szocialista országok népet proletárok, tőkés országok erői, felszabadult és elnyomott népek — fogjatok össze a közös harc! ban, az imperializmus ellen, a békéért, a nemzeti függetlenségért, a társadalmi hala! dásért, a demokráciáért és a szocializmus győzelméért Fogadás a Kremlben Az SZKP Központi Bizottsága a Kreml kongresszusi palotájában fogadást adott a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezletén résztvevő küldöttségek tiszteletére. Üdvözlő beszédet mondott Brezsnyev, az SZKP delegációjának vezetője, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. Siklós 3ónos: Kilencszáz nap Szófia akkor volt 16 éves, amikor Leningrád 900 napja elkezdődött Teljes névén: Pocsedejeva Szófia VIsziljevna. Nyúlánk, szőke haját simán hordja, fekete kosztümöt visel, sötétkék szeme nyugodtan mér végig rajtunk. Halk hangon beszél. kezével enyhén gesztikulál, ilyenkor fekete táskáját leteszi az asztalra, s néhány másodperc múltán újra kézbe veszi. „Anya sem jön" Belső indulatokat borító külsó nyugalmát csak a kritikusabb kérdéseknél veszti el Tánya naplóját az egész világ megismerte, a napló alapján készült dokumentumfilm is bejárta a civilizált világot. Szófia azt mondja a film utáni kérdésekre, hogy Tánya Szávicseva az éhségtó] halt meg 11 éves korában. Dátum szerint irta föl irkalapokra az eseményeket; gömbölyű, ügyetlen betűkkel egy kockás füzetbe. Meghalt a bátyja, azután a nővére; egy szer csak apja sem jött haza. várták még egy ideig, de hiába... S az érzéseiket fölkorbácsoló utolsó szavak: „Anya elment kenyérért és vízért, de most már ő sem jön." Tánya már tudta, hogy maga maradt. Mire orvoskézbe került, s éjjeli transzportba osztották, hogy az öböl jegén átvigyék a hátországba, már késő volt. A leromlott szervezet, elvékonyult bélrendszer nem tért magához; Tánya Szávicseva is meghalt. Évekkel később a romos épületeket bontó munkások találták meg a kislány irkáját. így került a döbbenetes történelem 900 napos tragédiájába Tánya hiteles naplója, amelynél jobban talán semmi sem mutatja, hogy mi történt Leningrádban. a hitleri hadsereg elleni harc idején, amikor a várost körülfogták a fasiszták. — Egy orvos meglátott, szemem fehérje sárga volt, alig tudtam járni — mondja mellékesen Szófia, saját életének „epizódját". Az orvos gyógyította, és átkerült a kórház konyhájára, konyhalánynak. Itt dolgozott. Egy ostromgyűrűben levő nagvváros élete természetesen átalakul: frontra dolgozó hátországgá változik, s közben harcol és csak légi úton kap segítséget. Ez a száraz, egymondatos helyzetrajz közel három esztendeig tartó tragédiát foglal magában és egymillió halottat a védők közül. Frontkatonákat és civileket, férfiakat és nőket, felnőtteket és gyerekeket. Megértjük-e? — A szakadatlan bombázás volt a legfélelmetesebb — emlékezik Szófia. — Szinte állandó légiharc. s bombázás. Pillanatnyi nyugtuk nem volt. Szép utcasorokban levő házhiányok mégakkorról maradtak, annak ellenére, hogy rendkívül gyors építkezést bonyolított le az a hős város is, a háború után. Az épen maradt országrészek — nemzeteik és nemzetiségek — óriási gazdasági támogatást nyújtottak, a háború sújtotta országrészeknek. városoknak. — A vízhiány és az éhség jobban pusztított rajtunk. mint a nácik bombája— magyarázza nekünk. — Télen havat kapartunk és abból szereztünk ivóvizet. Blokkrendszerre osztottak kenyeret. 125 grammot naponta, aki dolgozott. 200 grammot kapott. Havonta 200 deka cukor, valamennyi szójabab és makaróni is jutott a körülzárt város egyegy lakójának. de ez is rendszertelenül, a légiszállítmányok érkezésétől függően. Voltak csalók, akik a halottakra is fölvették a fejadagot — ezekre később halálbüntetést hoztak. Megértjük-e. hogy 1941— 42 telén tömegek kibombázottan. hajlék nélkül kószáltak 40 fokos hidegben?.. Megértjük-e a pusztulásnak a méreteit, amikor azon a tavaszon fűből, csalánból sütött tarkedlin éltek százezrek? Apa és fia ment az utcán, az egyik összeesett, ott maradt, a másik ment tovább. hátha megmentheti az életét. Halottak és mindenütt halottak, közülük egyiket, másikat a hozzátartozók felismerték és fejfánjegyzett névvel temették el. De a többségről senki sem tudta, hogy kinek-kinek mi a neve: tízezres gúlákba rakták Ö6sze a hullákat télen egy eldugott helyen, s tavaszon tömegsírokba hordták őket. Rettenetes erőfeszítéseket tettek a város falain belül: „inkább egy szálig elpusztulni. de a várost nem szabad r.ácikézre engedni!" — ez volt a meggyőződés, s eblieii a hitben haltak meg, kínok, szenvedések között, százezrek. S kínjuk haláluk mégis értelmes volt, becsületes életüket becsületesen fejezték be. A front számára rendkívüli erővel dolgoztak a gyárakban és oroszok, örmények, azerbajdzsánok és még sokan mások, az öböl jegén autó- és tankkonvoiban jöttek, fegyvert. és élelmet, gvógyszert és fölszerelést hoztak. Náci reDülőtámadások. kegvetlen bombázások érték őket, a konvoj fele rendszerint a vízbe fúlt. De jöttek, a motor aljáig érő vízben, olvadásban, amikor kétséges volt a megérkezés. De vállalkozó — mert ez a harci leiadat teljesen bizonytalan kimenetelű volt — önként jelentkezéssel mindig volt! Megmenteni Leningrádot, ezért meghalni — érdemes. S aztán megjött az első vonat; a fegyvert, erősítést hozó első. vonat a hátországból. A temetőben Ezt Szófia már nem mondja. Látom, hogy nehezére esik az emlékezés 25 év után is. Elhagyom hát a kérdezést. Kint. a hősök temetőjében, ezen a nagy-nagy területű leningrádi földön egymillióan feküsznek. Minden leningrádi családnak van itt valakije A névtelen tömegsírokon tavász elején a járókelő letesz egy szál virágot: talán az 6 halottja is ott pihen valamelyik parcellában. Szófia is letett egy szál virágot a „civil" halottak egyik parcelláján. Szó nélkül tette, alig vettük észre. Megálltunk végül e temető fő falánál, s a szobor talpazatánál elhe1 eztük a mi koszorúnkat. Kicsit hűvös szél fújt a tenger felől, hajadonfőtt álltunk. némán, e döbbenetes történelmet elfödő temetőben.