Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-15 / 136. szám

Épül az űj cementmű Beremend határában, a le­endő cementmű százholdas gyártelepén a hét végére fel­húzták a BCM legmagasabb építményét, a tizennégy eme­let, vagyis 42 méter magas páros liftaknát. Ez az első igazán „látványos" létesítmé­nye az új ipartelepnek. A jövő héten újabb érdekes feladathoz látnak: megkezdik csúszózsaluzással a gyár ce­menttárolóinak betonozását. Júífus 18: Kapunyitás a Szagodé Ipari Vásáron A kiállított jugoszláv termékeket árusítják Tegnap a szegedi újságíró­klubban találkoztak a Szege­di Ipari Kiállítás és Vásár és a Szabadkai Nemzetközi Vá­sár vezető szervezői, a Bel­kereskedelmi Minisztérium, a Konzumex Külkereskedelmi Vállalat, a szegedi városi ta­Kábeldobok exportra Az elmúlt év decemberében avatták fel Balassagyar­maton a Nógrád megyei Fémipari Vállalat új gyárát. A felavatás óta 1500 traktor- és dömperfülkét készítettek. A BNV-n Ausztria, NSZK és Csehszlovákia szakembereivel szerződést kötöttek 6000 dollár, illetve tízmillió rubel ér­tékben kábeldobok szállítására. Az új balassagyarmati gyár idei tervében körülbelül százmillió forint értékű árut ké­szít, amelynek fele exportra kerül. Képünkön: szállításra váró kábeldobok a gyár udvarán. 'MM nács kereskedelmi osztálya, a helybeli és a jugoszláviai ke­reskedelmi vállalatok képvi­selői, a Borba, a 7 nap, a Magyar Szó, a szabadkai és az újvidéki rádió, az MTI, a Délmagyarország és a Csong­rád megyei Hírlap tudósítói. Gács György, a Szegedi Idegenforgalmi Hivatal veze­tője, a vásár igazgatója, Nagy Pál, a szegedi vásár sajtóirodájának vezetője és Márki Fejes Antal, a szabad­kai vásár igazgatója tájékoz­tatta a megbeszélés résztve­vőit a 24. Szegedi Ipari Ki­állítás és Vásár előkészítésé­ről és szervezéséről. A vásár július 18-án nyílik és július 25-ig tart. Mintegy száz ma­gyar ipari és kereskedelmi vállalat, szövetkezet és egyé­ni kiállító részvétele mel­lett húsz jugoszláv kiállító is jelentkezett. Az idén először értékesí­tésre is kerülnek a jugoszlá­viai kiállítók árui, s a magyar kereskedelmi szervekkel tör­tént megegyezés szerint a ke­resletnek megfelelően a vá­sár ideje alatt új szállítmá­nyokkal pótolják a megvá­sárolt cikkeket. A jugoszláv kiállítók 270 négyzetméter területet bérelnek a vásáron és július 25-én divatrevüt rendeznek a Kamaraszínház épületében a legújabb tex­tilipari termékekből. Bemu­tatnak egy 31 perces filmet a Pionir-csokoládégyár munká­jának, egy 14 perces színes filmet pedig a Szabadkai Nemzetközi Vásár ismerteté­sére. A szegedi ipari vásáron va­ló jugoszláv részvétel vi­szonzásaként szegedi és más magyar kiállítók hasonlóan ott lesznek Szabadkán az október 4—13-ig rendezendő vásáron. Mindkét vásár alkalmat ad az ipari és kereskedelmi ta­pasztalatok bővítésére, üz­letkötésekre, s a kishatár­forgalom árucseréjére meg­állapított mintegy hatmillió dollár értékű áru eladására. A József Attila Tudományegyetem segítsége az olajiparnak Együttműködés a feltárásban, feldolgozásban A Szeged környéki szén­hidrogén kincs feltárása, ki­termelése a vidék tudomá­nyos életében is szembetűnő változásokat hozott. A Sze­gedi József Attila Tudo­mányegyetem eddig hat tan­székének mintegy száz oktatója, tudományos kutatója kapcsolódott be a kőolajku­tatással és feldolgozással kapcsolatos földtani, kémiai és egyéb szakproblémák megoldásába. A tudományos és gyakor­lati szakemberek — az egye­tem és a kőolajipari válla­latok — tevékenységének összehangolására külön munkabizottság ala­kult a szegedi akadémiai bizott­ság kezdeményezésére. Az egyetem kolloidkémiai tanszékén — az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt megbízása alapján — ered­ményesen kísérleteznek ha­zai alapanyagokból előállít­ható. különleges mélyfúró iszap kialakításával. A labo­ratóriumi kísérletek során előállított újfajta mélyfúró iszapnak 170 C-fokon sem változnak a tulajdonságai, tehát még ilyen hőmérsékleten is fel­hordja a fúrási törmeléket. A többi intézetben is inten­zíven megindult a különféle „olajos" témák kutatása. A tanszékeknek mindezekhez rendelkezésére állnak a különleges műszerek ultracentrifugák, radioaktív izotópos vizsgáló berendezé­sek, laboratóriumok. Ezek­nek a gyarapítására lehető­séget teremtenek azok a je­lentős összegek, amelyeket az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt az egyetemi in­tézetek rendelkezésére bo­csát. a kutatási szerződések alapján. (MTI) Bolgár pionírok hazánkban Háromszáz tagú bolgár pionírküldöttség érkezett Ba­ranyába a „Dráva hadosz­tály" harcainak színhelyére. Bulgária népe az idén ün­nepli felszabadulásának 25. évfordulóját. Ebből az alka­lomból a bolgár pionírok egy csoportja végigjárta azt az útvonalat, amelyen ne­gyedszázaddal ezelőtt a fel­szabadító bolgár néphadse­reg egységei haladtak és harcoltak a megszálló hit- j lerí csapatok ellen. A következő napokban a bolgár pionírok végigjárják a „drávai hadosztály" har­cainak színhelyét Dél-Bara­nyában, megkoszorúzzák a harkányi bolgár hősi emlék­művet és nagygyűlésen ta­lálkoznak a pécsi úttörők­kel. (MTI) PIAC Az eső miatt gyenge felhozatal Tegnap, szombaton az elő­ző esti és kora hajnali eső­zések miatt nehezen kezdő­dött a piac. Később, amikor az időjárás megjavult, ház­táji gazdaságokból és a ter­melőszövetkezetekből érke­zett áru, de nem elegendő. A közös gazdaságok között a mihályteleki Űj Élet, a for­ráskúti Haladás, a szegedi Mórá Ferenc Tsz, a hódmező­vásárhelyi termelői szakcso­port, a kereskedelmi vállala­tok között pedig a MÉK kí­nálta a legtöbb árut. Nagyon keresték a vásárlók a vágni­való csirkét, melyből a MÉK ezer darabot hozott a piacra, rajta kívül főleg háztáji ne­velésű baromfit kínáltak, ma­gas áron. Az árak alakulását jól mu­tatja az egy évvel ezelőtti és a mostani árlista összehason­lítása. Aru 1969. június 14-én 1968. június 16-án -tói -ig -tói -ig Földieper 6—12 5—10 málna 35 8—12 cseresznye 6—14 6—10 meggy 6—10 5—8 tök 4—5 3—4 uborka 9—13 4—5 zöldbab 18—20 9—10 zöldborsó 6—7 7—8 káposzta 3—4 2—3 újburgonya 4—8 3—4 vágni való csirke 30—31 29—31 érdekeivel A magyar proletariátus számára a fő kérdés a Tanácsköztársaság megerősítése, fennmaradása, az el­lenforradalommal való leszámolás volt A szegedi mun­kásság harcát ennek kellett alárendelni. A helyes politi­ka tehát a város munkássának harcra mozgósítása volt az ellenforradalmi kormány ellen, a legmesszebbmenő küzdelem az ellenforradalmi góc felszámolásáért a sze­gedi proletárhatalom visszaállításáért Amikor a pártszer­vezet vezetőségének jobboldali része ezt akadályozta, a tetszetős jelszavak ellenére — objektíve — elárulta a proletariátus ügyét Szeged munkásainak zöme kész volt a legmesszebbmenő áldozatvállalásra a munkáshatalomért való harcban. A kommunisták, a baloldali szociálde­mokraták és a befolyásuk alatt álló munkások megértet­ték a történelmi helyzet parancsát Ezért harcoltak az általános politikai tömegsztrájk kihirdetéséért A Forra­calmd Kormányzótanács — a sztrájk pénzügyi alapjának megteremtése céljából, — 8 millió K-t küldött Ennek folytán a sztrájkot ellenzők leghatásosabb érve (hogy a szakszervezetek a sztrájk idején nem tudják segélyezni a munkásokat) megdőlt A pártszervezet vezetősége június 15-én délelőtt kimondotta az általános sztrájkot fl bnmmnnicfáb 32 Bsszvezetőségi ülésre több H nUllllllllllldUin száz forradalmi munkást vonultattak fel. E munkások állásfoglalása következtében a vezetőség ama része, amely „a kommunista irányzattal való szakí­tást" akarta javasolni, az indítványt nem merte fejteget­ni. A forradalmi munkások tömegfellépése elsöpörte a sztrájkot ellenzők ellenállását Így kerülhetett sor az ál­talános politikai tömegsztrájk proklamálására. Az össz­\ ezetőségi ülésen reszt vettek az egyes szakszervezetek megbízottai is, akik a határozatot még aznap délután tartott szakmai gyűléseken a munkások tudomására hoz­fák. Június 16-án tehát megkezdődött a szegedi mun­kások Tanácsköztársaságért vívott harcának legszebb fe­jezete. az általános politikai sztrájk. \ munkások nagy lelkesedéssel fogadták a sztrájk ' 'hirdetését. Az utcákat ellepték a proletárok, akiknek -nagyobb része a sztrájk politikai lényegének kifeje­-ére vörös jelvényt, vagy vörös szegfűt helyezett a ka­ttja hajtókájára. A sztrájk első napján, június 16-án rz összes boltok zarva tartottak. Az összes üzemekben — a katonai felügyelet alá helyezett víz- és gázművek ki­vételével — megszűnt a munka. De gázszolgáltatás — néhány napig — a gázgyár működése ellenére sem volt. Több gázgyári szerelő ugyanis összekapcsolta a kórház pincéjében egymás mellett futó gáz- és vízvezetéket. így a víz behatolt a gázvezetékbe és a termelt légszesz nem ut hatott el az égőkhöz. Négv napba telt, míg az okot felderítették és a vizet kiszivattyúzták a gázvezetékből. A sztrájkmozgalom főképpen az ipari munkásokra ter­jedt ki, de harcuk a többi dolgozó tömegeket is magával lagadta. A forrásoik tanúsága szerint a nagyipari mun­kások mellett a vasúti alkalmazottak, a kisipari mun­kásság. a kisiparosok, a tanoncok, az alkalmazottak leg­különbözőbb csoportjai, az értelmiségiek, hivatalnokok nagy része is sztrájkolt. Az első napom a résztvevők szá­mát hozzávetőlegesen 10-^-15 ezer főre tehetjük. A Szo­cialista Párt szervezetének vezetősége a következő pon­tokba foglalta a követeléseket: Gyülekezési jog; Sajtó­szabadság; A Munkástanács elismerése; A forgalom hely­reállítása a fővárossal; A Szegedem működő kormány le­mondása; A toborzás beszüntetése; A politikai foglyok szabadon bocsátása. A sztrájkolók tehát a Tanácsköz­társaságot hátíbatámadó ellenforradalma mozgalom meg­szüntetését, a proletárdiktatúra Szegeden való visszaállí­tását követelték. A Tanácsköztársaság SSt^St&rS gedi munkásoknak. A tanácskormány küldöttei szinte nap­ról napra kisebb-nagyobb pénzösszegeket hoztak Szegedre a sztrájk anyagi alapjának erősítésére. Június 16-án éjjel például 70 ezer koronát kaptak a kereskedelmi alkalma­zottak, kétmillió koronát a vas- és fémmunkások. A mun­kásság öntudatos harcai, a demarkációs vonalat most fo­kozott éberséggel őrző gyarmati katonaság furfangos ki-, játszásával, mindig életveszedelemben forogva, a legna­gyobb kockázatot vállalva hozták be a városba a pénzt. A forradalmi agitáció fellendülése, valamint a mun­kásság forradalmi harcának kibontakozása igen nagy ha­tással volt a kevés számú, anyaországból való francia ka­tonákra. Számce jele volt annak, hogy a francia katonák szolidaritást vállaltak a magyar munkásokkal, hogy az el­lenforradalom tartalékaiból a forradalom szövetségeseivé váltak. A sztrájkolókkal való együttérzésüknek szép pél­dája volt az. hogy a munkásokkal szemben brutálisan fel­lépő csendőröket többször megverték. Egy alkalommal például — írja egy detektívjelentés — „ .. .a Tisza-parton cirkáló csendőrjárőr egy polgári egyén vörös jelvényét le­tépni szándékozott, ezt azonban az illető két francia ka­tona segítségével megakadályozta, sőt a franciák a csend­őröket bántalmazták is". A francia katonák e cselekede­teikkel hitet tettek a munkásszolidaritás mellett A sztrájk a francia imperialisták ellen is irányult, mert a munkásság felismerte, hogy csak úgy harcolhat si­keresen a magyar nagybirtokos-nagytőkés reakció ellen, ha annak támogatója, az antant imperializmus ellen is küzd. A franciák a sztrájk idején a legkíméletlenebb terror po­litikáját alkalmazták. Ezt képviselte az új „városkormány­zó", Gondrecourt tábornok, aki ezekben a napokban fog­lalta el hivatalát. Működését azzal kezdte, hogy az általá­nos sztrájk kitörése utáni éjjelen a párt- és szakszerve­zeti vezetőket, akiket a titkosrendőrség el tudott fogni, le­tartóztatta. A letartóztatások a sztrájk idején állandóan folytak és a franciák a „kormánnyal" karöltve egy hét alatt kb. 500 munkást foglak le. Június 16-án a francia rendőrfőnök vezetésével egy század szpáhi rohanta meg a Munkásotthont; a belső berendezést összetörték és a munkások sztrájksegélyként még kiosztásra váró 12 ezer koronáját elrabolták. A munkásotthont gyarmati katona­ság vette őrizetbe. A francia megszállók tevékenysége köz­vetlenül elősegítette a sztrájk leverését. A sztrájkolókra nehezedő hatalmas nyomás miatt már az első napokban számosan meghátráltak. A városi, ál­lami tisztviselők, vasúti tisztviselők és alkalmazottak leg­nagyobb része mar június lT-én.és 18-án megjelent mun­kahelyén. Fokozatosan felvették a munkát a kisipari mur kások is. De a nagyüzemi munkások, a legöntudatosab­bak még néhány napig kitartottak. így például a vágóhídi lakatosok, napszámosok, gépápolók közül számosan egy hétig harcoltak. A tiszai állami kotrások üzemében al­kalmazott hajóácsok, kormányosok, fűtők, matrózok, fém-, vas- és faipari munkások nagyobb ré6ze ugyancsak 6 na­pig sztrájkolt (38 ember közül 1 napig sztrájkolt 6. 2 napig 3, 3 napig 4, 4 napig 3 és 6 napig 22 ember. Utób-, biak a legalacsonyabb bérkategóriába sorolt hajó­ácsok, fűtők, míg az 1 napig sztrájkolók vízmesterek, ge­pészek. kotrómesterek, tehát kvalifikált munkaerők, mun­kásarisztokraták. munkavezetők voltak.) A Szocialista Párt szervezetének legöntudatosabb tag­jai, a nagyipari munkások nagy része vállalva az áldoza­tot, a szenvedéseket, tovább is harcolt volna. De az el­lenforradalmárok korábban már letartóztatták a kommu­nistákat és a forradalmár bizalmiak többségét. Így a mun­kások forradalmi vezetés nélkül maradtak. A jobboldali szociáldemokraták tehát érvényesíteni tudták befolyásu­kat. Ennek következménye volt, hogy a Szocialista Párt csonka, immár csak jobboldaliakból álló vezetősége jú­nius 22-én befejezettnek nyilvánította a sztrájkot Ü7 pllpnínrraflalnm kegyetlen megtorlást aikai­HL CIICIIIUI1 auaeuill mázott a sztrájkban résztve-­vők, különösen a közalkalmazottak ellen. Már a sztrájk első napjaiban megkezdődtek az elbocsátások és folyta­tódtak a sztrájk letörését követő hetekben is. Ez a nagy­arányú megtorló hadjárat, amely elsősorban a kommunis­ták ellen irányult, mutatja, hogy a sztrájk súlyosan érin­tette a szervezkedő ellenforradalmat és aláhúzza a júniusi politikai sztrájk nagy jelentőségét. A sztrájk története megmutatja, hogy a Szocialista Párt szervezete — a bu­dapesti központ iránymutatásával és segítségével — az or­szág egyik megszállt nagyvárosában 1919 nyarán nagy je­lentőségű harcot szervezett és sikeresen támogatta Ta­nács-Magyarország küzdelmét. Érdekes adalékot szolgáltat a párt Tanácsköztársaság idején betöltött szerepe pozitív oldalainak megrajzolásához. A júniusi politikai tömeg­sztrájk a munkások áldozatos, az önfeláldozás nagyszerű példáját nyújtó hősies küzdelme volt. Szeged munkásai — egy hétig tartó — harcukkal lekötötték a megszálló csapatok jelentős erőit, akadályozták az ún. „nemzeti had­sereg" összetoborzását. így hozzájárultak ahhoz, hogy a francia imperialisták és magyar csatlósaik ne kezdhessék meg 1919. június közepén a Tanácsköztársaság elleni, Sze­ged környékéről elindítani tervezett intervencióit. A sztrájk tehát jelentős segítség volt Tanács-Magyarország­nak. Ugyanakkor nagyszerű kísérlet a proletárhatalom Szegeden való visszaállítására, a szegedi ellenforradalmi gócpont felszámolására. Mindezek alapján a szegedi mun kásság e megmozdulását a város legjelentősebb harcos ha ladó hagyományai közé soroljuk. Dr. GAAL ENDRE VASÁRNAP, 1969. JÚNIUS 15. DÉLMAGYARORSZÁG 7*

Next

/
Thumbnails
Contents