Délmagyarország, 1969. június (59. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-14 / 135. szám

\ Vízen az Odessza 99 Tegnap avatták. Anyakönyvi lapjának adatai: neve: Odessza; készült: a Magyar Hajó- és Dsujpgyár váci hajóépítő üzemében 1963. novemberétől 1969. május 31-ig a Szegedi Fürdők- és Hőforrás Vállalat programterve és megrendelése szerint. Teljes költségé 1 millió 200 ezer forint. 50 személy luxuskényelemben elfér rajta. Szegedre saját „lábán" érkezett s ma. június 14-én már megkezdi munkáját. Útvonala: a szegedi Tisza-hídfőtől a partfürdői strandig, onnan a Lenin körút és a Tisza érintkezéséig (a financiáig) és vissza. Egész nap tízpercenként fordul, s egy útra egy forintért visz bárkit. A jegyeket felszállás előtt a pénztárnál kell megváltani — a strandnál kiszállóknak a strandbelépőt is. A felújítás alatt levó ?G személyes Tiszavirág is hamarosan megérkezik és június 22-től szintén ezen az útvonalon közlekedik. zárnyas idők Llebmann Béla felvétele — f V MIFRT nincs elég 1YX li^IV 1 olyan drága • Vita Szegeden a zöldségellátásról Feltűnő ellentmodásról vitatkoztak tegnap délelőtt szegedi és más vidéki tsz vezetők, párttitkárok, elnökök a megyei pártbizottság székházában. Szabó Sándor, a pártbizottság osztályvezetője elnökletével. A tanácskozást a pártbizottság nyezőgazdasági osztálya kezdeményezte azzal a oéllal, hogy választ kérjen a termelőktől: mi lehet az oka annak, hogy nincs a piacokon és az üzletekben elegendő zöldség, miközben a zöldségtermesztés hazájá-ban élünk és hatalmas felvásárló, értékesítő apparátussal rendelkezünk? Csongrád megyében valamennyi zöldségféle bőséggel terem s néha mégis olyan alapvető cikkféleségekből gyenge az ellátás, mint például a burgonya, vagy a fokhagyma. A megkérdezettek mindenekelőtt arra hívták fel a figyelmet, hogy nem a termelésben van a hiba. Az ipari munkások, valamint a többi bérből . és fizetésből élők nem azért kénytelenek napjainkban is többet fizetni a zöldségfélékért, mintha valami gátolná a termelést. Annak legfeljebb az a gátja, hogy egyes cikkféleségek átvételi ára minősíthetetlenül alacsony. Ezért volt az elmúlt években jelentős fokhagymahiány és ezért nincs most elegendő burgonya. Más kérdés viszont — hangsúlyozták többen is —, hogy mi történik a nagy mennyiségben megtermelt, jóminőrégű áruval a termelőhelytől a fogyasztóig? Úgyszólván mindenféle kertészeti árusokkal magasabb áron kerül a dolgozók asztalára, mint amennyiért azt a termelőktől felvásárolják és főként, mint amennyi indokolt volna. Hasonlóan különös jelenség, hogy — miközben magasak az árak, s gyakori, hogy nincs elegendő zöldségféle — a termelők olykor áruelhelyezési gondokkal küzdenek- A vita résztvevői közül többen elmondták, hogy a kiskereskedelem például Szegeden nem vesz át tőlük árut. Hogy ennek mennyiben vannak objektív, technikai akadályai és mennyiben játszanak közre bizonyos szubjektív tényezők például a felvásárlás, valamint a kiskereskedelem berkeiben, azt ajánlatos lenne mielőbb tüzetesen megvizsgálni. Válaszoltak a vita résztvevői arra is: miért nem szállítanak a tsz-ek többet a piacokra, miért nem foglalkoznak nagyobb mértékben kiskereskedelmi értékesítéssel? Ennek oka az, hogy a nagyüzemek erre nem rendezkedtek be. Ugyanakkor az is megtörH

a még nem is zajlottak le a tanévzáró értekezletek, a mai ünnepélyes bizonyítványosztás után nyugodtan mondhatjuk, befejeződött az idei tanév is. Nem jelentéktelen esztendeje volt ez az idei magyar közoktatásnak; tanulságait érdemes lesz visszatérően is elemezni. E tanulságok-tapasztalatok közül ezúttal — nem mint a legfontosabbat, de mint feltétlenül a legérdekesebbet — azokat a vitákat emelnénk ki, amelyek ebben a tanévben az iskolák körül egyre fokozódó hevességgel és nagy hullámokat verve zajlottak. Mi állott e viták középpontjában? Az a szenvedélyes türelmetlenségű gondolat, bogy iskoláink elmaradnak a rohanó világtól, hogy közoktatásunk szinte cammog a tudományok robbanásszerű fejlődése mögött. Reformokat követelnek tehát ezek a bírálatok, a tanterv, a tananyag, az oktatás átalakítását. Tagadhatatlan, hogy rohanó világban, szárnyas időkben élünk, a szó szoros értelmében új világok tárulnak fel előttünk. S nemcsak az űrhajózás, hanem szinte minden tudomány robbanásszerűen változik. Lerövidül az idő: amihez máskor, régebben száz esztendők kellettek, az most évek, legfeljebb évtizedek alatt megvalósul, létrejön. Ez a kor. Ostobaság lenne ezt tagadni, vagy bagatellizálni, vagy azt mondani, hogy mindennek ugyan az egész életre felforgató, átalakító hatása van, de az iskolára nincs semmilyen befolyással. Az a kérdés azonban, indokolt-e a szenvedélyes türelmetlenség, amellyel a vita jó néhány résztvevője emiatt az iskolák felé fordult, szükséges-e az oktatást oly mértékben és tempóban átalakítani, hogy párhuzamosan haladjon a modern tudomány és technika fejlődésével? Szükséges-e robbanás az iskolákban? Változásokra természetesen szűkség van. Éppen ebben a tanévben is történt néhány fontos, s bizonyos összefüggésben tárgyunkkal is kapcsolatban álló változás; nevezetesen a túlzott, elaprózott szakosítás megszüntetése. Ezeknek a változásoknak a tempóját, ütemét az iskolareform a maga hajlékonyságával megfelelően szabályozza. Robbantásra tehát nincs szükség. Ha azonnali irányváltozást hajtanánk végre, ha szárnyas korunkhoz sokak szerint Illő „szárnyas iskolákat" hoznánk létre, elszakadnánk a valóságtól, a realitásoktól. Milyen realitások szabályozzák az isko-' laügyet? Mindenekelőtt az a feladat, ami az iskolák legfontosabb dolga, hogy a tanulókat szilárd és biztos alapismerétekkel lássák el. Az iskolát már kitalálták: nem nekünk kell ezen buzgólkodnunk. Ez az évezredekkel ezelőtt „feltalált" iskola mindig, minden korban — természetesen a korok követelményei szerint — mindig az alapképzés műhelye volt; a képzés anyagát tekintve soha nem a „legmodernebbre", a „legkorszerűbbre" épült. Ilyen értelemben az iskola „konzervatív", az volt és az is marad mindig, kivéve ha csak valami másféle iskolát nagyhirtelen fel nem találunk.' De vannak más realitások is. s ezek sem utolsó dolgok. A mi iskoláink a tömegoktatás szolgálatában állnak, méghozzá egyre fokozódó mértékben, s az oktatás, a tanulás és a tanítás színvonalát csak a tömeg-! oktatás keretei között lehet és szabad elképzelnünk. Az oktatásnak ez a tömégjellege is az alapozást teszi — feltétlenül helyesen — első és legfontosabb feladattá: Annál inkább, mert az alapozás végső fokon nincs ellentétben a tudományok rohanó tempójával. Ezek a nagyszerű eredmények ugyanis — bár néha szinte úgy tűnnek, mintha a semmiből teljesen ké-; szen pattannának elő — valójában a tudó-* mányok klasszikus teljesítményeire épGL> nek. S erre a talapzatra épülhet a legmo-' dernebb tudásanyag a végzett tanulókban —, jórészt az iskoláztatás befejezése utáni Utána: ez a rohanó tempó ugyanis — legalábbis nálunk és most — nem annyira az oktatás robbantását, mint inkább az önképzést teszi kötelességgé és állandó feladattá. V

égső tanulságként éppen ezt az ön-; képzést, az állandó lépéstartás szükJ ségességét emelnénk ki. A tudományok rohamléptekkel, szinte ötévenként alakulnak át. Nincs iskola, amely ezzel ai tempóval lépést tudna tartani. De minden, értelmes önképzés megfelelően követheti. Ökrös László Ezüstkincsek Mártélyoldalon A szikáncsi aranyérmek ., ,, . , . , , , , . után most ezüstérmeket vetenik, hogy kiskereskedelmi, | tett m hódmezővásárhelyi piaci értékesítési törekvései- j határ. L Li ót császár ^ ket nem mindig tamogatjak rajzú arcával mós ne_ Mostohán kezelt parkok, kidöntött fák Szeged nemcsak a napfény, hanem a parkok városa is. Az országban kevés ilyen város van, ahol szinte minden talpalatnyi földet parkosítanak. A szépen gondozott „városi kertek" hangulatot kölcsönöznek, az utcákon levő fák kellemes hatást keltenek. A sokezer forintért kialakított parkok egy része sajnos mostoha gyerek. Reggelente a már megszokott fűnyírók zúgása a József Attila sugárút és a Szent György tér lakóit nem ébreszti fel. Az egész táj vad fájdalom, a gépek pihennek valahol — ihletné meg Adyt a látvány. Ugyanezen a téren hónapok óta nem világít a íénycsőlámpa. A Dózsa iskolával szembeni szökőkút jól illik a tér hangulatába, viszont annál kevésbé az a. hatalmas betongyűrű. amely már több mint évtizede — funkció nélkül — szürkjli a színes teret. Aránylag kevés befektetéssel szökókúttá alakítható, csupán közel a talaj szintjéhez körbe kellene „vágni". s esetleges színes megvilágítás belvárosiassá változtatná a környéket A Tolbuhirí sugárút felújítása során a járdát szegélyező fákat kidöntötték. Ez így rendjén van, az viszont nincs, hogy újakat nem ültettek, sőt még a helyüket is megszüntették. A. S. a hatóságok. Magas a helypénz a piacokon és a minőségi, valamint az egészségügyi ellenőrzés) túlzott követelményeket támaszt a tsz-ekkel szemben, magasabbat. mint a magánkereskedők esetében. A szegedi tanácskozás résztvevőinek álláspontja az, hogy az évek óta tartó zöldségproblémák kutatóinak figyelme irányuljon azokra a területekre, ahol az áruk felvásárlása, elszállítása és értékesítése történik. Ott kell megtalálni a bajok okait és megtenni a szükséges szervezeti, vagy más intézkedésekot. Nem tűrhető, hogy — miközben a termelés eredményei valamint a termeltetők és értékesítő vállalatok nyereségmutatói magasra szöknek — kevés, silány és drága zöldség kerüljön a városi lakosság asztalára. Kaczúr István Ma Is fényesen csillog a sok Rákóczi-kori ezüst Úttörő néptánc fesztivál Népviseletbe öltözött kis- táncosok, és a közönség üte- Este 7 órai kezdettel egydiákok lepték el tegnap, pén- mes tapsá'tól kísérve eljár- szerre három helységben tekeri este a Széchenyi teret, tak egy jókedvű csárdást. vendégszerepelnek a tánccsoA mintegy 400 papucsos-csiz- Az ország minden részéből Portok: a ma/cói Azsombói más lány és fiú az Országos érkezett 17 tánccsoport tag- es a milialyteleki muvelodesi Ültörő Néptánc Fesztivál jaj ma_ szombaton délelőtt 10 otthonban mutatják be legmegnyitó ünnepségére gyűlt órától veszik birtokukba a szebb műsorszámaikat, össze, hogy a harsonák zen- Szegedi Nemzeti Színház Holnap, vasarnap diszbegése, majd Joó Ferencnek; a színpadát, dhol műsorukat mutatót tartanak a legjobbKISZ Csongrád megyei bt- szakértő zsűri értékeli majd. nak bizonyult együttesek — zottsága titkárának üdvözlő Délután 3 órától szakmai ta- ugyancsak a Szegedi Nemzeti mammtiS. után meghallgassa nécskozást rendeznek a eso- Színházban, szavai _ Szögi Béla, a KISZ Csongrád portok vezetői számára. Az Országos Úttörő Népmegyéi bizottsága els'ii lítká- A néptánc fesztivál fiatal ^nc Fesztiválra Szegedre érrának beszédét. vendégei a délutáni órákban kezett az az öttagu küldöttség , . . , is, amely a szentesi uttóroelA koszonto utan felhangv earosnezescTy vesznek reszt, nökség y vendégeként iátogazó zene hangjába aztán tánc-? és szegedi pajtásaikkal is- tott hazánkba a lengyelorszára is perdültek a legifjabb merkednek. gi Plock-ból. mes portrékkal díszített ezüstérmeket, amelyek két nagyobbacska csomóban véj szelték át az elrejtésük óta lovaszaladt pár évszázadot. A két nagyobbacska pénzrakást két — neve közlését tiltó — vásárhelyi ember lelte meg egy mártély oldali földtáblában, s onnan került aztáp előbb a hódmezővásárhelyi Tornyai, majd a szegedi Móra Múzeum szakértőinek asztalára. Dr. Trogmayer Ottó, a szegedi múzeum régésze — aki több más munkatársával tüstént kiautózott a lelet helyére, hogy az elektromos fémkutató műszerrel újabb érmek után kutasson — azt mondja a két, szerencsés kezű vásárhelyi polgár megtalálta 350, meg az ő műszerük kimutatta 17 ezüstpénzről, hogy azok többsége igen értékesnek számít. Különösen a XIV. Lajos francia király arcképével díszített érmét be- rátái is megláthatják: a tercsülik majd nagyra a nu- vek szerint június 21—22-én •^••••••^••••••••••••B mizmatikusok, de hasonló- — szombaton és vasárnap — I képpen „különlegessegnek" a hódmezővásárhelyi Tornyai I mondható az az 1705-ben vert Múzeumban rendeznek a leRákóczi-pénz is, amely a hí- létből alkalmi bemutatót, res körmöcbányai pénzverdé- Egy régészeti érdekességre bői került ki. is felhívta még a figyelmet Hogy a váratlan lelet mi- rövid tájékoztatójában dr. képpen bújhatott meg a már- Trogmayer Ottó. Elmondotta, télyoldali zsombék szélén? hogy Szegeden, a Szent Minden bizonnyal a Rákó- György téren is előkerült czi-szabadságharc idején már egy hasonló összetételű rejtette el az ezüstöket óv;" tcstvérlelet, amelynek elrejtos gazdájuk, akinek aztán tői ugyancsak a szabadságmár nem volt érkezése ismét harc vihara elől menthették előkaparni a kincset. A kin- tallérokra váltott vagyonucset, amely — a kutatók fel- kat tevése szerint — valami cse- A két vásárhelyi megtaláló répedényben került a fold persze illő jutalmat kap: hláalá, hiszen a „bongeszok ba vonakodnak nevük „köznemcsak zold rozsdaval bo- hírré tételétől" igy is, úgyis rított pénzeket, de cserépdarabkákal is találtak... A 367 tallért egyébként hamarosan a régi érmék ba2 ezer forinttal jutalmazza meg őket a múzeum. A. L. SZOMBAT. 1969. JÜNIUS 14. /