Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-11 / 106. szám

Veszélyes járdasziget Ha már úgy sikerült, hogy keskenyre szabták a Szivárvány-kitérőben, a Petőfi Sándor sugárúton a járdaszigetet, akkor jobban kellene ott ügyelni a le- és fellépő utasok életére, testi épségére. Mert mi az általános gyukorlat? A vágóhíd felöl a város felé Igyekvő villamoskocsi rendszerint elindul már akkor, amikor a Dugonics tér felől befut th. cllenkocsi, amelyről az utasok lefelé, illetve fellépni igyekeznek. Különös szerencse. hogy a mozgó kocsi alá meg nem esett senki. Annak is szemtanúja voltam már, hogy a Dugonics tér felől jövő kocsiról lelépő utasok átkelését a villamos előtt, be sem várta a kocsivezető, hanem „közécserdít a sárgáknak". Az utasok pedig — anyák kisgyermekekkel — ott szoronganak a járdaszigeten, félve, hogy melyiküket sodorja el a mozgó jármű. Az sem ritka kivétel, hogy a járdaszigeten rekesztett utasok mellett egyidőben húz el a x'árosba, illetve a vágóhíd felé tartó iker-, vagy csuklós kocsi. Vajon mi szükség van erre a felelőtlenségre, erre az embertelen sietségre? Milyen és mekkora késést akarnak megszüntetni a kocsivezetők, ha egyébként meghatározott menetrend szerint szinte percnyi pontossággal közlekednek? Csak nem azokat a perceket akarják így „korrigálni", amelyeket esetenként eltöltenek a kalauzok azzal, hogy átszaladnak egv-egy dupla kávéért a túloldali presszóba? S mindezt menetidőben, az utasok várakoztatására. Nem tudni ezek után. hogy a közlekedést vállalat ellenőrei hatáskörébe tartozik-e az utasok életének, testi épségének védelme is? Avagy csak a potyautasokat tartják szemmel ? Másrészt a villamosvezetők sietségének. Illetve felelőtlenségének az okát is meg kellene vizsgálni e x-cszelyés helyzetű kitérőben. L. F. Alkotó szellem - ad acta i@mok itt hsP70m bárki is Mert amikor Szeged szellemi moknak (amelyeknek nem Nem hiszem, bárki is Mert amikor Szeged szellemi moknak (amelyeknek nem olyan igény- életéről beszélünk, ezt széles vagyunk híjával) nem kötényéi szólna Itt a vitába hogy értelemben vesszük ami l uk azokal meghaUgalnit j Szeged szellemi eletet teljes- kulon gondunk, a kulturális. . . " f \ I seggel, tudományos pontos- művészeti élet ennek csak felkarolni, dűlőre vinni. Kit, j Sággal jellemezze. Azt sem része. vagy kiket vontak itt valaha hiszem, hogy ezt valaki ko- js felelősségre azért, merteiITT teltározásra,€a^téte- A lÉM ho^an" biz^ lehetőségeket; les számbavételre megannyi sítja ez a város, hogy a nem "a"ott meg javaslatodat, szerv, s megannyi ember hi- szellemi értékek minél job- vagy uram bocsá': hivatalos ! tárcái, irodalmi riportjai nyal is — vállalták a janivatott. De a tételes rendbe ban, gyorsabban közkinccsé köteleségből nem kezdemé- ' 1952 óta jelennek meg a csárnak minősítést, tréfásan — —»' Í--0-ZL. szegedi és az országos napi- janicsároknak hívták maguTóth Béla új regényét folytatásokban közli a Délmagyarország Tóth Béla elbeszélésed, tói fogva — némi öngúnyKinek higgyen a térképész7 A magyar szakemberek hető, hiszen a kráter-műkövilagtérképek szerkesztésé- dés miatt „megnőhet" vagy ben vesznek részt és ezért „összemehet" egy-egy csúcs, vendszeresen gyűjtik a lehe- Az Erebas tűzhányó James tő legfrissebb kartográfiai Ross, a nagy kutató mérése adatokat. Ezek, ha nem is szerint 3779 méter magas, gyakran, de néha szenzációs egy 1908-as mérés azonban módon változnak meg, úgy 4075 méteresnek találta, hogy térképész legyen a tal- Scott 1911-ben 4068 métert pán, aki nem jön zavarba állapított meg és 1965-ben a módosítások miatt. A ma- egy helikopteres expedíció gyár térkép-dokumentációba végeredmenyben 3794 méteris beerkezett az a jelentés, — úgy tűnik — egymás mel- váljanak, gazdagítsák Sze- nvezeo? lé kerülnek lényeges és lé- ged, s az ország kultúráját, nyegtelen dolgok, kis és nagy hogy az alkotó, kezdeménye- Csak kérdezzük meg pélügyek. s a leltározást áthat- ző ember megbecsülést, tá- dául, hogy azok az újszerű ja a leibnitzi bölcsesség: ez mogatást kapjon? Mert itt kulturális kezdeményezések, a rend a rendek legjobbika, nem kimondottan egyes . S a bizonyítványt mindenki ügyekről, személyes fájdal- amelyekkel hasonló varosok magáról állítja ki jelesre. Ez- makrói van szó, hanem olyan előttünk kirukkoltak, s amezel a szellem hivatali presz- társadalmi, erkölcsi közegről, lyekre úgy tekintünk, hogy tízskérdéssé válik, s bekerül hogy aki többet, jobbat, reá- nekynk js eszünkbe juthatni fiókba, ad acta. Ezen a lisabbat akar, természetes " J szellemben csak annak égi előnybe kerüljön a lusta, tak voIna' nem voltak-e mar mása, a jóisten és a Felsőbb szűkös gondolkodású, tehetőt- jóelöbb meg itt javaslatban. Szerv segíthet. S ha nem len- len emberekkel szemben. Ne elgondolásban? Semmivel ne bennem balga illúzió, legyünk irreálisak: legalább sem kevesebb itt a tehetség, vanf a^ollat^yomban^ldob- ™ beM l™e« Mert a ba °rszánám. a legszörnyűbb egy ilyen vá- gos jelentőségű javaslat, kezSzeretném hinni, hogy vég- rosban — s ez az új köntö- deményezés, mint másutt, sősoron a város (s ez alatt a sú provinciális kispolgárság csak meg kell hallani, meg táj természetes centrumát is _> hogy aki valamit akar, kell tudni hallani azokat. S Sffi? He%1ltemaz oZTáglín eleve ^anússá véUk' A fél" ez mindazoknak, akiknek a azok határozzák meg. akik hivatalos pletyka hitelébe döntés feladatuk, legelső, hozzáértéssel, szenvedéllyel, mar, s megszületnek a biztos hogy úgy mondjam: érzéki friss, eleven kezdeményező- bukás ítéletei: „demagóg" — kötelességük. Minden egyéb Akarnafés tudnafcSet "divatos ma az ^mondoga- - összevetni a javaslatokat, ni, képesek személyes sorsú- tó®" —. akar nagyfiú vitára tenni azokat, nyilvákat jó ügyekkel öszefűzni. S lenni" —, „rombolja a veze- nosság elé vinni, elvetni, ilyen ember nagyon sok van tés tekintélyét" —, „valami vagy megvalósítani — csak SSS*?^. ,egye\e™ ee™ egyéni probléma, sérelem van azután következhet, tobb tehetseget mutat — tanárok közt. diákok közt —. mö6°tte — s ehhez hasons nem rajtuk múlik, hogy lók a végtelenségig. Mert te- QfVdll Problémákró1 van sokan közülük csak élnek a gyük szívünkre a kezűnket: u,iu" itt szó, amelyek °ly.an műszaki é.r: mindig ott dőlnek el ügyek, Szegedet az egész ország amellyel kevIs^árosVse- *°rsra érdemes problé- előtt reprezentálják. Olyan kedhet. Szeged gazdasági po- mák ebben a városban, ahol koncepcionális kérdesekről, tendálja, struktúrája viharos társadalmi életünk rendje amelyek határozottabban kiátalakuláson megy keresztül. szerint e, kel, dőlniük? s va_ jelölnék Szeged helyét az fetln mostgalapoz°^zSd az eleve elrendelés misz- ország szellemi életében Ez jövő szellemi arculata. De tikus magénsugallata nem tudományos es kulturpolitinem mindegy, mikor látjuk előzi-e meg sokszor a felelős kai munka. Jó megvalósításébe,"Z H f«kfff!etcfcct s döntést? Nem ez a jellemző hoz a legfőbb feltétel a párt Sü^JŰSSi üTSS- .iöllehet. de ha egyszer is gá- éltalános politikája, s ennek dékek, s újabb tehetségek tat vetett az ilyen szellem 0 politikanak az eleven alfaja jelentkezik Szeged szel- érdemes ügyeknek, jogos a kot° szellemet serkentő eriemi térképén s az ellent- „edélyes kiáltás. kölcsisége megvan. Soha mondás feszítő, mert a koor- v 3 ' * , .. K„„t„ dinátarendszer, a lépték, meg Evr™ övre megrendezik a olyan gazdagon nem bontaa vonatkozási pontok régiek, szegedi nyári tárlatot, évről kozhattak ki ebben az orévre megállapítják, hogy szagban a helyi szellemi leprovinciális — és ez így fo- hetőségek, kezdeményezések, lyik tovább. Lehetne mást éPPön • Helyi és orvagy másként, fel se merül, szágos így válik eggyé, gazA szirtházról már itt ne is dagítva közös szocialista kulbeszéljünk. Meg lehetne ren- túránkat. Nem mindegy, hodezni újabb szegedi kritikusi <™an élünk 0 lehetőségekkonferenciát? Hasznos, ko- kel moly dolog lenne? — szóba Vagyis: olyan kőzszellemet se kerül. A korszerű ipari kell teremteni társadalmi formatervezés elméleti, gya- életünk minden pórusában, s korlati bázisát lehetne itt nemcsak általában, jellemzőmegvalósítani? Kidolgozott en és országosan, hanem javaslatok kerültek ad acta. konkrétan, itt és most, hogy És sorolhatnánk a példákat, a kimondott jó szó legalább meghallgatást nyerjen. KeHiaba i vés.aJó szó-»szándék? De lapokban, folyóiratokban, s kat. Erre utal Tóth Béla rea bennük megnyilatkozó gényének címe: „Mt, janijellegzetes írói értékeivel — esárok", amelynek főhőse, a kitűnő megfigyelő készséggel, szimpla nevű Kovács Pál, hiteles dialógus-teremtéssel sajátosan éli meg mindazt, és az élőbeszéd jóízű fordu- ami a népi értelmiségi élelatainak írásba mentésével tére 1949 és 1959 között, ti— mintegy évtizede már so- pikus. és azt is. amit Tóth kak kedvelt írójává nőtt. Az Béla írói fantáziája mint ifjúság számára a törökkor egyedit az előbbihez, hozzáemlék-morzsáiból összeszőtt adagol. történet-füzérével (A köszö- Móra írta Tömörkényről, rüs kádi, 1959) és a szövet- hogy mesét kitalálni, költeni kezesítés emberi gondjairól, nem tudott, csak a valóságleiket cserélő változásairól ból merített mozzanatokat egyik legigazabb dokumen- tudta színesíteni, tömöríteni, tumot adó regényével (Atya, átértelmezni. megforbálni: fiú. szentlélek, 1962) a sze- ,.„ valóság párnáján álmogedi széppróza egyik legki- dott". Mint a legtöbb reaválóbb és legismertebb kép- lista író. Tóth Béla is a vavisclőjévé vált. A Szépirodalmi Könykia- remekel. Regényének dónál hamarosan megjelenő több figuráját eleven lóság hiteles ábrázolásában legmoúj regénye, amelyből a kö- deliről mintázta, sokat a vetkező hetekben folytatásos kortársak személy szerint is részleteket közlünk, a fölsza- föl fognak ismerni. Mégsem badulás utáni magyar élet nelk megint egy új mezejére vezeti el az olvasót szegényparasztságból kulcsregény a „Mi. janicsárok",, mert több annál: Tóth a Béla saját élményei és hőki- sének valóban fordulatokban emelkedő népi értelmiségnek bővelkedő emlékei az elmúlt a teljes emberi egyenjogú- negyed század emberi és sághoz, az egészséges önbe- politikai tanulságaival szercsüléshez vezető göröngyös ves egységgé fonódtak benútját ábrázolja. Sokan emlé- ne. Az emberség, a helytkeznek még arra, hogy a állás erkölcsi kérdéseivel víszegedi egyetem filozófiai vódik a hőse: mind a közprofesszora. Halasy-Nagy életben, mind egyéni, csaJózsef 1946-ban cikket írt a lédl életében a rendteremtés Szegedi Kis Ujsagban a né- . , , , pi kollégiumi mozgalom el- ^manista utjat keresi — és len, s ebben azzal vádolta a találja meg. kezdeményezőket, hogy ja- Számos olvasónk fordult nicsárokat nevelnék, amikor hozzánk Tóth Bélának laa szegényparasztság és mun- punk hasábjain megjelent SLfÍküirtnS^0 korábbi írásai nyomán hogv ban, osztálytudatos életelvek kötetben szeretnék látni az szerint készítik föl a jövőre. Ezt írta: „A tehetséges munújságban elszórtan vagy folytatásokban megjelent küíönéLllPaSnirjjaknicsá! A „Mi. janicsárok", rok gyanánt, hanem együtt amelyet jövő vasárnaptól, a többivel teljesen azo- május 18-tól kezd közölni a nos feltételek között..." Délmagyarország, hamarosan £mWAK könyvalakban is hozzáférbc. leüt meg Halasy professzortővé válik olvasóink számának, a kollégisták pedig at- ra. amely szerint egy hadseregexpedíció megmérte az Oyos del Saladó 6873 méter magasnak tartott csúcsát és megállapította, hogy ez az adat 7099 méterre módosul. Ez nemcsak egyszerű korrigálás volt, hanem még az Iskolákban ls eseményt jelentett, mert ezek szerint nem a 7035 méteres Aconcagua. hanem a Saladó Argentína legmagasabb hegye. Igen ám, de a geodéták újra felmérték a két egységet. Íme az eredmény: a Saladó csak 6880 méteres, az Aconcagua pedig 6958 méterre nyúlik az égbe, tehát ha kisebb ls, mint amilyennek tartották, mégis ez a legmagasabb. Az Antarktlszon 1947-ben léRi felvétellel fedezték fel a Végrehajtó Bizottság elnevezésű hegység két csúcsát, a 6100 méteresnek talált Mount Vinsont és közelében a 4800 méteres Mount Nimitzet. Nos, 1960-ban szán-expedíciót küldtek a helyszínre, amely a nevezett térségben nem talált semmit. Ellenben ióval arrébb találtak egv hegyet, amely a pontos mérések szerint 5139 méteres. Most ezt nevezik Mount Vinsonnak. magassági adatai azonban többszőr ls változtak. A térképészek alig győzik "" néhány " tűzhányó ' adatainak' módosítását. Ez ellenben értre módosította az adatokat leghasznosabb tenniakarás, a legszebb javaslat, ha a felelős döntőknek, felelős fóruenélkül ez a kevés is semmi lesz. TÓTH MIKLÓS Munkaszüneti nap a < £ A lAíhaíá z _J o Cd o < LEGIO 16. TÖRTÉNELMI MÉRETŰ TÖMEGGYILKOSSAG Május 8-án, amikor Dien Bien Phu erődrend- sét. szerének romjai fölött már a vietnami szabadságharcosok vörös zászlói lengtek. Genfben megkezdték az indokínai béke tárgyalását. A franciákat.ki józanította a nyolcesztendős háború legnagyobb ütközetének elvesztése. Igyekeztek levonni a fájdalmas vereség következményét, fokozatosan kivonták csapataikat Vietnamból, a légiós egységeket is hajóra rakták. Az irány: Észak-Afrika. A megtépázott alakulatokat Algír és Oran kikötőiéből tették partra, innen Szidl bel Abbesz„1. Hivatalos nyilatkozatban ismerjék el az algériai nemzetet, érvényesítsék mindazt a törvényt, rendeletet, dekrétumot, amely francia területté változtatja Algériát és tagadja az algériai nép történetét, nyelvét, vallását és szokásait. 2. Folytassanak tárgyalásokat a nép meghatalmazott képviselőivel, de még előtte ismerjék el Algéria szuverenitását és területi egységét. 3. Állítsák helyre a bizalmat azzal, hogy szabadon bocsátanak minden politikai foglyot, érvénytelenítenek minden kivételes rendszabályt és megszüntetik az algériai hazafiak üldözéfejeződött A drámai hangú nyilatkozat így be: „Súlyos feladatokat kell megoldanunk, ez megköveteli a nép minden erejének és tartalékának mozgósítását. A küzdelem hosszú lesz, de az eredmény nem kétségesl" Erre a jeladásra kirobbant a háború. Támadások érték a francia csapatokat, a harc óráról órára szélesedett. Algéria népe, amely már többször, nagy álba szállították őket, hogy a halottak, a sebesültek dozatok árén próbálta meg visszaszerezni szaés a fogságba esettek helyére friss erőket szállítsanak. Megint csak az történt, mint korábban, annyiszor, oda vezényelték a légiósokat, ahol a legforróbb volt a helyzet. Hűen a hagyományokhoz. Négrier tábornok mondásához: „Az a hivatásotok és én odavezényellek benneteket, ahol meghalhattok". badságát,' úgy érezte, elérkezett a régóla várt lehetőség. 1945. május 8-án, amikor a hitleri Németország összeomlott, a „Győzelem napján" több ezer ember gyűlt ösze Constantine-ben, Szétifben. Ünnepelték a győzelmet, emlékeztek azokra az algériai katonákra, akik a szövetségesek oldalán harcoltak, és egyúttal követelték azokat 1954 november első napjának éjszakáján pia- a jogokat, amelyeket a franciák ígértek nekik a kátok es röplapok jelentek meg Algéria városai- háború alatt. ban és falvaiban'. Közölték a „Front de la Libération National" az FLN. vagyis a Nemzeti Felszabadulás 'Frontja kiáltványát, amelyben ezt követelték a franciáktól: Sortűz dörrent az algériai városokban és falvakban. Egy francia cirkáló parancsot kapott, hogy ágyúzza- a partmenti vidékeket. Tűzparancsot kaptak az Idegenlégió egységei, rendfenntartó alakulatai: lőttek minden eleven célpontra, férfira éppen úgy, mint gyerekre, nőre éppen úgy, mint öregre. Kímélet nélkül. Negyvenötezer algériai halt meg. Tötrénelml méretű tömeggyilkosság! Felzúdult a világ. Az egymást követő francia kormányok látszatengedményekkel akarták csökkenteni a nemzetközi felháborodást, de igazi szabadságot nem adtak Algériának. 1954 végén megkezdődött Algériában a szervezett fegyveres harc. Cherriere tábornok, a francia csapatok parancsnoka nehéz helyzetbe került. Erősítést kért Párizstól. A franciák helikoptereket és páncélos alakulatokat vetettek be az algériaiak ellen. Cherriere csapatait viszont nagy kiterjedésű területen, s a legváratlanabb helyeken érte támadás. A parancsnoksága alatt álló egységeknek mindössze egy hányada volt légiós, ám minthogy ők szerezték a legtöbb tapasztalatot a gyarmati háborúkban, s értük volt a „legkevésbé kár", őket "ezényelték a legkényesebb pontokra. Üjabb érzékeny veszteségek érték az alakulatot. Ezért az újoncok toborzása 1954 végén és 1955 elején fokozódó erővel folytatódott. Az ügynökök egyre több közép- és nyugat-európai városban jelentek meg. 1955 tavaszán Svájc megelégelte, hogy polgárait ismeretlen személyek arra biztatják: lépjenek be a francia idegenlégióba. A Manchester Guardian genfi levelezője május 6-án ezt írta: ..A svájci hadügyminisztérium április 26-án propagandahadjáratra kezdett a francia idegenlégió ellen. Azt mondják, hogy körülbelül kétezer svájci állampolgár szolgál a légióban és mintegy háromszáz férfi távozik el évente Svájcból, hogy belépjen az alakulatba". (Folytatjuk.) t