Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-10 / 105. szám

Könyv feszt ívé! Nizzában tartják május 31-től június 9-ig az első könyvfesztivált: szerzők, kiadók, könyvkereskedők, könyvtárosok ég nyomdá­szok nemzetközi összejövete­le lesz — könyvárusítás nél­kül. Föld alatti szanatórium Tíz évvel ezelőtt nyitották meg a Krakkó közelében le­vő wieliczkai sóbányában a Kinga szanatóriumot. Len­gyelország első allergológiai szanatóriumát. A betegeknek 211 méter mélységben fekvó két sóílreg áll rendelkezésük­re. amelyet kórházi ágyak­kal rendeztek be. A Kinga szanatórium a világ kevés ilyenfajta gyógy­helyei közé tartozik. A gyó­gyítási eljárás kizárólag a földalatti sóüregek mikroklí­májának gyógyhatásán ala­pul. A betegeknél, akiket itt ' ápolnak, magas gyógyulási í százalék állapítható meg. A siker csak annál nagyobb, minthogy az ebbe a szanató­riumba beutalt betegek több­ségükben olyanok, akik már régóta szenvednek betegsé­gükben és akiket korábban eredmény nélkül kezeltek is­mert bel- és külföldi szana­tóriumokban. Péter László Szegedi utcák Utcaneveink rendezése Hova megy a szemét? Gumicsizma és törött kis­kés, üvegcserép és szalonna­bőr Szebb Időkre emlékező, lyukasan fintorgó dpő, megtelt a hétvégi főzőcske zöldségmaradványaival. Min­den összevegyül a meghor­padt tartályban: életünk számtalan kacatja. Az el­múlt évben több mint R6 ezer köbméter szeméttől szabadított meg bennünket a városgazdálkodási vállalat, s ebből a mennyiségből 77 ezer köbméter volt a házi szemét. Áldatlan körülmények Nyolcvankét, úttisztító dol­gozik Szegeden: 71 férfi és H nő. fizetésük 1500—1R00 forint körött van, az embe­reket azonban a munkakö­rülmények küldik világnak. A foghíjak beépülésével egyre jobban csökken a ku­katároió-helyek száma, s a munkásnak sokszor kilomé­tereket kell gyalogolni, míg kiürítheti a kocsit. A Dáni utcai kukatároló melletti fából és pléhleme­zekből összetákolt lyukban hat ember gubbaszt. A föl­dön egy vödör víz, valahol pockoknak becézett patká­nyok várják, hogy Ismét előbújhassanak. Hegedűs Jó­zsef. aki 16 éve dolgozik a vállalatnál, arról beszél, hogy most húzták ki ezen a helyen a második telet. — Régebben többen vol­tunk. sokkal kisebbek vol­tak a placcok. most 1200 negyzetmetert kell takaríta­ni. Napi 8 óra alatt 3 kilo­métert kell haladni. Ha ho­mokos a szemét, akkor meg­van 280 kilo is a kocsink. Kuka és lavór Az utcai szemét csak tö­redéke annak, amit a hét kuka, az öt íelpormentes és a négy lovaskocsi naponta elszállít a városon kívülre. Egy részét maga a vállalat hasznosítja a kertészetben, van. amit a talajerőgazdal­kodásnak adnak át a többi arra használatos, ami Sze­ged terjeszkedését biztosít­ja: feltöltésre. Veszélyes do­log az, hogy nem egysége­sek a szeméttárolók: ócska lavórtól kezdve a megnevez­hetetlen célú edenyig, min­dent fölhasználnak a háziak. Boggá r István hajtó mutatja a kezét, melyet egy rozsdás lavór vágott eL — Sokszor csak fölemeli az ember és nyakába zúdul a szemét, mert rossz az edénynek az alja. Nem tö­rődnek velünk az embe­rek ... A város szemete most a Petőfitelepi kubikgödröket tölti. Gerbács József egyen­geti a lerakott halmokat lánctalpas, tolólapos trakto­rával. Itt keveredik végleg össze a kendergyári kóc a ruhagyári maradékokkal, szalmával. A rongy a vas­sal, a salak a gumimara­dékkal. Néhány év és a víz helyén házak épülhetnek majd, családi otthonok. — Fáj a szivem néha, hogy mit dobnak ki — mondja a traktoros. — Va­sas vagyok, géplakatos a szakmam, két éve dolgozom ezen a gépen, és azóta gon­dolkodom. hogy nem lehet­ne-e valamit csinálni ezek­kel az ertékekkel. A tévében láttunk egyszer nyugatnémet szemetgyárat. nem élne meg az olyan nálunk? tgy csak azoknak hajt valami hasz­not, akik öt-hat óra felé ki­jönnek ide guberálni, meg a horgászoknak, akik itt szerzik be kukacos dobozai­kat A « <• nr jovo: a fehér köpeny Telik a kubikgödör, pél­dázza, mint nő a város. De nej a gond is, az új házaké, úi utcáké. A vállalat veze­tői szerint a jövő a kon­tineres szemétszállításé, ahol a szemetes akár fehér kö­penyben is dolgozhat. Egye­lőre két autót vesznek: ezeknek öt köbméteres tar­tályába gyűlik majd a na­gyobb intézményekben a szemét, de a lakóterületekre is szeretnék kiterjeszteni ezt a módszert. Ez oldja meg a munkaerőhiányt, a fluktuációt pedig a szociális gondoskodás. kis telepek építése, ahol öltöző, fürdő es ebédlő is van. De még ennél is jobban kell. ahogy mondva, mondattanul val­lanak: a társadalmi meg­becsülés. Veress Miklós Annak az alapelvnek ér­telmében. amely szerint új nevet lehetőleg új utcáit kap­janak, az előbbiekben fölso­roltam néhány olyan nevet, , amelynek viselője méltó név­adója lehet Szeged létesülő ÚJ utcáinak. Folytassuk most a betűrendnek megfelelően azok fölsorolását., akik utca­nevet érdemelnek városunk­ban : Kosztolányi Dezső költő, író, műfordító. szabadkai születésű; Juhász Gyula ré­vén szegedi kapcsolatai ifjú­korában erősek voltak, gyak­ran járt itt, első versei a Szeged és Vidékében jelentek meg. Krúdy Gyula szintén többször járt Szegeden, sze­gedi tárgyú írásai is vannak. Kun Bélát már korábban említettem. Lányi Béla tanár, termé­szettudós, a szegedi flóra ki­váló kutatója. Makó Lajos színész, szín­igazgató, a szegedi színjátszás történetének jeles alakja. Ocskay Kornél operaéne­kes, az Operaház tagja, sze­gedi születésű, Balázs Béla és Juhász Gyula gyerekkori barátja. Palágyi Lajos színész, szín­igazgató, 1919-ben Miskolcon a forradalmi színjátszás kez­deményezője, 1922-től sze­gedi színigazgató, 1925-től a budapesti Nemzeti Színház tagja Politzer György világ­hírű francia filozófus, mar­xista teoretikus, mint szege­di diák, a KMP szegedi szer­vezetének tagja, majd vörös­katona; francia emigrációban nőtt filozófussá, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjaként, az ellenállási mozgalom harcosa­ként a németek végezték ki. A mai Radnóti gimnázium­ba járt. Réti Ödön író, tanár, a Nyugat munkatársa, 1919 után Juhász Gyula és Móra Ferenc társaságában a sze­gedi írói triumvirátus har­madik tagja. Révai József. Szeged egy évtizeden át or­szággyűlési képviselője, a Délmagyarország szerkesztő­je. Cs. Sebestyén Károly ta­nár, a múzeumban és a könyvtárban Móra munka­társa, helyettese, majd utó­da, a szegedi műemlék­védelem úttörője, a Dömö­tör-torony megmentője, ut­caneveink első érdemes ku­tatója. Szőri József festőművész, Balázs Béla, Móra, Juhász barátja, az első világháború­ban az elsők között esett el. Tabódy Zsolt ezredes, „a szegedi Stromfeld", az őszi­rózsás forradalom és a Ta­nácsköztársaság szegedi ka­tonai vezetője, akinek kulcs­szerep jutott; az ellenforra­dalom csak eltávolítása után kerülhetett Szegeden uralom­ra. Juhász Gyula szép szo­nettben örökítette meg alak­ját. Az ellenforradalom nyugdíjazta, a fölszabadulás után altábornaggyá léptették elő. Thurzó Péter szegedi szü­letésű neves eszperantista író. E jegyzék természetesen nem teljes. Amikor a közvé­leményhez kiegészítésekért, észrevételekért fordulok, nem szeretném, ha kaput nyitnánk valamiféle átkeresz­telést járványnak. Sőt, azt a látszatot is kerülni szeretném, mintha csak történelmi sze­mélyiségekről lehetne utca­neveket elnevezni. Természe­ti elnevezések (csillagok. Vi­rágok, állatok stb.) is nagyon kedvesek, hangulatosak le­hetnek, különösen, ha terv­szerűen, harmonikus együt­tesként választjuk őket kl egy-egy új városrészben. De éppen az átgondoltság, a jó előre való megtervezés teszi szükségessé, hogy a legifleté­kesebbek. Szeged lakói is tá­jékozódjanak a lehetőségek­ről, elképzelésekről, kifejt­hessék véleményüket, javas­lataikkal hozzájárulhassa­nak c városélmény fokozását szolgáló, megnyugtató utca­név-rendezéshez. S még egyet; most már az illetékesekhez, a kerületi ta­nácsok végrehajtó bizottsá­gaihoz. Jól, következetes el­vi alapokon kiválasztott, har­monikus rendet sugalló ut­caneveink csak akkor válnak igazári a szegedi lokálpatrióta tudat szerves részévé, ha a nem közismert névadójú ut­cák sarkán vagy 1. sz. há­zának falán — ha nem már­vány-, legalább zománcozott, tartós — tábla ismerteti meg a névadók életművének je­lentőségével mind a benn­szülött szegedit, mind a vá­rosban megforduló vendéget. A KÉRDÉS POBB IRODALMA Azoknak, akik behatóbban kívánnak a szegedi utcanevek történetével foglalkozni, figyelmükbe ajánlom * következő írásokat: BEKEFI Antal: A szegedi utcák. Szeged] Napló, 1891. ftpr. II. JXTHASZ Gyula: Interpelláció, Délmagyarország, 1918. nov. 24. CS. SEBESTYEN Károly; Szegedi utcák. Szeged, 1928. BÁLINT Sándor: Szegedi utcanevek. Délmagyarország, 1943. máj. 2. VEZENYI Pál: Utcanevek. Délmagyarország, 1954. dec. 14. BERETZK Péter: Szegedi adósságok. Délmagyarország, 1958. szept. 12. OLTVAI Ferenc: Helyes törekvések és visszásságok az utcák elnevezésében. Délmagyarország, 1962. okt 5. (Vége.) „Dohányzó" embrió Leendő anyák ne dohá­nyozzanak! Sok orvosnak ezt a követelését most még ha­tározottabban adhatjuk köz­re, mert dr. Karlis Adam­sons és munkatársai a New York-i Columbia Egyetemen nek súlya lényegesen elma­rad a nem dohányzó nők új­szülötteinek súlya mögött. A Columbia Egyetem nő« gyógyászai a rhcsus-majmok embrióit a szív, a tüdő és a gyomor tevékenységet ellen­állatkísérleteken bebizonyí- őrző mérőműszerekkel látták tották, hogy a terhes rhesus el. és a majomanyákba bein­majomanyák vérkeringésébe jektálták egy asszony fo~ kerülő nikotin határozottan gyasztásának megfelelő húsz megváltoztatja az embrió cigaretta nikotinmennyiségét. szí\Tnűkodését, vérnyomását, A nikotin útját a tudósok oxigénellátását és szervezeté- rádióaktív izotópokkal ellen­nek savegyensúlyát. Eszerint valószínű, hogy az állapotosság idején sokat dohányzó anyák emiatt szül­nek fejletlen, esetleg beteg­ségekre hajlamos gyermeke­ket Statisztikai vizsgálatok­ból már korábban is kide­rült, hogy dohányzó terhes nőknél gyakoribb az abor­tusz és a koraszülés, és a dohányzó anyák újszülöttjei­őrizték. Néhátiy percen belüi a kis nikotinmolekulák már legyőzték a piacén ta-aka­dályt és a méreg legkésőbb 8 órával az anya testébe ju­tása után kimutatható volt az embrióban. S a nikotin hatása: alacsony vérnyomás, tompító effektus a szimpa­tikus idegrendszerre, lassúbb pulzus, és túl sok sav a vérben es a gyomorban. • ÜL < Z O a: o < Ml 5 Jl LáíhatÁ LÉGIÓ 15. „A HALÁL FTAI VAGYUNK" Ketoldalról indult meg a nagy vietnami táma­dás. A vietnamiak keletről, a Nani Hon folyó felől rohamozták meg az ,,A"-dombot, amelyei negy nap óta nem sikerült birtokba venniük. A franciák, pontosabban a légiósok itt minden ere­jükkel kitartottak. Áz ettől északra fekvő „C— 1" és .,C—2" dombon át és a folyó melletti 505. és 506. álláson keresztül próbálták a néphad­sereg harcosai ezt a fontos pontot megközelí­teni. ..Ha ezeket sikerül kézre keríteniük, akkor már alig szaz méternyire leszünk az ellenség főhadiszállásától" — írja a küzdelemnek errőf a szakaszáról a Tran Do tábornok — „Nyuga­ton No Noong ellen intéztünk támadást, amely közvetlenül a "Szemgolyó—állásnak elkeresztelt ellenséges tüzérségi fészek közelében feküdi. Thiet Coung zászlóaljparancsnok három tiszt­jével es négy emberével éjfél Után előretört az 506-os állásig. Heves harc alakult ki. Vizesen, a felismerhetetlenségig sárosan álltak szemben az ellenfelek. Volt pillanat, amikor nehéz volt megállapítani, ki az ellenség és ki a barát. Thiet"Cuong felkapott néhány kézigránátot cs így kiáltott: — Harcosok, utánam! Elhajította kézigránátjait, és eirre buzdította katonáit is. A példa hatott Társai követték. Negyven gránát repült, az ellenséges állásokra." Capeyron francia százados a harcnak erről a szakaszáról így emlékezett vissza: „Amióta fel kellett adnunk az északi védelmi szakaszt, tudatában voltunk annak, hogy a halál fiai vagyunk. Nyomorúságos tengődésünk vásru­dakból és fatörzsekből, hevenyészett fedezékek­ben a szó szoros értelmében tarthatatlanná vált. Az ostromlók arcvonala fojtogató kézként egyre közelebb jutott hózzánk". Feltartóztathatatlanul közeledett a vég. 1954. május 7. „Utoljára ezen a napon szólal­tak meg a Dien Bien Phunál a csatakürtök és milyen szomorúan" — állapítja meg a légió tör­ténetének egyik francia írója. Reggel repülőgépek jelentek meg az égen. Több hullámban érkeztek Hanoi és Észak-Laosz felői. Bombázták és géppuskázták az erődöt körülvevő harcosokat, de a vietnami légvédelem nagyon te­vékeny volt. A giSpek sietve elhagyták Dien Bien Phu légterét. Csak néhány keringett a völgy fö­lött. Délben már alig volt lőszere a franciáknak. Mnzsárágyújuk és gépfegyvereik nem tudtak tü­zelni. Kétségbeesés es zűrzavar a franciák fede­zékében. Castries tábornok ekkor rádiótelefonon összeköttetésbe lépett Cognv tábornokkal: — Csaknem teljesen elfogyott a lőszerünk. Az ellenség áttört a drótakadalyainkon. — Nem rendelkezik a főparancsnokság több tartalékkal — válaszolja Cogny. — Nem tehe­tünk önökért semmit. Cselekedjék belátása sze­rint. — Az üt hosszú, erőnk kimerült. Hogyan tud­nánk elmenekülni? — kérdi Castries. Délután két órakor készen állt a vietnami erők támadási terve. A jelszó ez volt: — Alig kétszáz méterre vagyunk Castries fő­hadiszállásától. Fogjuk el élve Dien Bien Phu parancsnokát Szájról szájra járt a jelszó a támadók között. Készenlétbe helyezték a tartalékot is. Pontosan három orakor megindultak a viet­namiak az 507-es állás ellen. Okádták a tüzet az ágyúk, majd rohamra indult a gyalogság. A franciák már nem védekeztek megfontoltan, ha­nem csak úgy ötletszerűen. A folyótól keletre, az 509-es, és 510-es állások életben maradt kato­nái menekülni kezdtek Muong Thanh felé. A 207-es állás védői is elhagyták fedezékeiket és megpróbáltak a gyűrűből kitörni. Két vietnami szakasz feltartóztathatatlanul tört előre. Az ál­lás fölött imbolyogva megjelent az első fehér zászló. Feltartott kézzel jöttek ki a védők. Egy vietnami szakasz körülvette Castries tá­bornok főhadiszállását. A parancsnok a legmé­lyebb vasbeton állásban húzódott meg. Vékony, alig nyolcvan centiméteres folyosó vezetett hoz­zá. Ez alatt aknak. Castries ekkor még rádióte­lefon-kapcsolatot tartott fenn Cogny tábornok­kal. — Már csak néhány méterre vannak tőlem . . . mindenhova benyomulnak... — ez volt utolsó üzenete a parancsnoki bunkerból. Castriest elfogták. Vietnami tisztek és katonák összeölelkeztek, táncoltak örömükben. Géppisz­toly-sorozatokat lőttek ki a levegőbe. 1500 légiós halt meg es 4000 sebesült meg az erődrendszer vasbeton falainál, a hivatalos vesz­teséglista szerint. Fennállása óta egységeit olyan megsemmisítő vereség sehol sem érte, mint Viet­namban, mert Dien Bien Phu csak egy volt a légiót felőrlő küzdelmek sorozatában. 1914 és 1918 között, az első világháborúban az alakulat 4000 embert vesztett. 1939 és 1945 kö­zött, a második világháborúban 9000 fehér kepis katona halt meg. 1946 és 1954 között a vietnami háborúban 10 382 légionárius esett el. (Folytatjuk^ i

Next

/
Thumbnails
Contents