Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-09 / 104. szám

, másfél ezr Kora reggel két divatos szabású, sötét öltönyös fiatal­om oer dőlt hátra, kényelmes póv ban, a harmatos park padjának szegélyén. C'~iz­tek. És felszabadultan beszél­gettek a tanévről, a suliról, a lányokról, a szórakozásról, meg a küszöbönálló érettsé­giről; nagyon komolyan, pe­dig csak játszották a felnőt­teket. Játszották, hiszen még fel sem fogták, hogy vége a mateknek, a fizikának, h törinek, a diákbálak iskola­falakon belülről szippantott varázsos izgalmának, a bi­zonyitványosztások és dolgo­zatírások drukkjainak, a drukkokból ocsúdó jókedvnek, mókázásnak, a puskázásnak, a feleltetésnek, a délutáni ta­nulószobáknak. mindennek. Fel sem fogták, hogy né­hány órája felnőttek. Közép­iskolát végzett fiatalok, akiknek négyeszlendős ba­rátságát, napi közös élmény­bosszúságát, titkos álmait és valós programját kérdőjele­zi meg a jövő. A héten ballag közel más­fél ezer szegedi középisko­lás: 570 technikumi, öt és fél száz gimnáziumi, három és fél száz szakközépiskolai tanuló. .4 csúcsforgalom teg­nap volt, az iskolák zömé­ben csütörtökön búcsúztat­ták a negyedikes diákokat. * Először a közgazdasági technikum esti tagozatának végzős növendékei ballag­tak, már szerda este. Az utol­só tanítási órát követően, úgy 7 óra tájt járták körül az idei tanévben átadott új épü­let, a Gutenberg utcai volt általános iskola feldíszített osztálytermeit. Huszonhat öreg diáknak az iskola udva- I rán rendeztek bensőséges ünnepséget. • W Eső zavarta tegnap délben a Tömörkény gimnázium és művészeti szakközépiskola 160 végzős növendékének ballagási ünnepségét. Az is­kolában először készül érett­ségire 38 egészségügyi szak­középiskolás, akik a négy év­vel ezelőtt indított új sze­gedi szakközépiskola gólyái voltak. Az egészségügyi kö­zépkáderképzés ezen formá­ja népszerű a fiatal lányok körében, idén 198-an jelent­keztek elsőbe, de csak 80-at tud az iskola fogadni. így is minisztériumi hozzájárulás kellett, hogy az általános kö­zépkáder-képzésre most ki­terjesztett oktatási intéz­ményben idén két kezdő osz­tályt indítsanak! A tegnap ballagok még „csak" cse­csemő- és gyermekgondozó képesítést kapnak, ám már­Somogyi Károlyné felvétele Ballag inár a „ven diák"... is komoly igény mutatkozik pesti Heim Pál-gyermekkór­irántuk, kórházakban, klini- ház is. A szegedi lányok kákon hiánycikk az egészség- bölcsődékbe, rendelőiijtéze­ugyi középkáder! A szegedi tekbe, laboratóriumokba, gyermekklinika például 12 klinikákra, kórházakhoz ke­lányt fogad, s jelentkezett rülnek, többen továbbkép­már a József Attila sugár- zőkbe, illetve az orvosegye­úti gyermekgondozó, a bőr- temre tartanak, klinika, sőt a jó nevű buda- N. I. Módosították a mismSfik­védelomrői szóló rendeletet Napirendre került az épí­tési engedélyek egyszerűsí­tése. Az Építésügyi- és Vá­rosfejlesztési Minisztérium tervei szerint egy-két hó­napon belül kiadják azt a rendeletet, amely nemcsak az engedélyek beszerzését könnyíti meg, hanem kiter­jeszti az engedély nélkül elvégezhető építési munkák körét. Többek között nem kell majd engedélyt kérni ahhoz, hogy ajtó- vagy ab­laknyílást vágjanak a lakó­ház falán, vagy válaszfalat építsenek. Ez a változás azonban veszélyeztetné a műemlék-épületeket. Ennek megelőzésére az építésügyi és városfejlesztési miniszter máris intézkedett, s módo­sította a két évvel ezelőtt megjelent műemlékvédelmi rendeletet. Eszerint a mű­emlék vagy műemlék jelle­gű épület külső-belső fel­újításához, bővítéséhez, vagy a műemlék művészi értékét bármilyen módon érintő egyéb munkálatok elvégzésé­hez most már akkor is fel­tétlenül meg kell szerezni a műemlékvédelmi hatóság hozzájárulását. hogyha egyébként építési engedélyre nem lenne szükség. A Magyar Közlöny má­jus 8-i számában megjelent rendelet a kihirdetéssel ha­tályba lépett. (MTI) Testvér­városok a kékéért Szeged testvérvárosában, Odesszában a közelmúltban megalakult a Területi Béke­védelmi Bizottság Nemzetkö­zi Kapcsolatok Komisszió ja. Ennek elnöke írt levelet a városi tanács végrehajtó bi­zottsága elnökének, dr. Biczó Györgynek. A levélben A. V. Bogatszkij, a komisszió el­nöke arról értesítette a test­vérvárost, hogy szervezetük, amelynek feladata a világ más országaival való baráti kontaktusok fenntartása, ha­sonló kapcsolatot kíván ki­építeni a szegedi békemozga­lommal. E levél május nyolcadikán, a II. világháború befejezésé­nek 24. évfordulóján érkezett Szegedre, ahol örömmel fo­gadták a béke védelmének, megőrzésének érdekében lét­rehozandó sokoldalú kapcso­lat kiépítésének tervét, a vá­ros vezetői. A tanácstól a Hazafias Népfront városi szervezeté­hez továbbították a levelet, hiszen a népfront keretében működik békemozgalmunk, fejtik ki ilyen irányú tevé­kenységüket a város dolgo­zói. Az odesszaiak kezdemé­nyezését örömmel üdvözölte a városi elnökségen belül működő békemozgalmi el­nökség csakúgy, mint a népfront városi elnöke és titkára, akik az odesszai nemzetközi kapcsolatok ko­missziójához küldött válasz­levelükben a kapcsolat mi­előbbi létrehozásának szük­ségességét szorgalmazzák. Hol tudják jobban? E gyes esetekben még manapság ts Budapestem is­merik legjobban a szegedi ellátási helyzetet ott tudják és döntik eJ, mikor mire van leginkább szükségünk. Furcsa, de a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének Csongrád megyei bizottsága április 12-én kelt leveléből ez derül ki. Igen, élelmiszerüzletek vasárnapi nyitvatartásával kapcsolatos ügyről van szó. De nézzük az előzményeket. Vasárnapianként — az egész év folyamán — ma is az az öt üzlet tart nyitva reggel 7—10-ig, amelyik öt évvel ezelőtt. Egy a Széchenyi téren, kettő a Marx téren, egy a Szent István téren és egy a Szilléri sugárúton. Ót év óta több mint tízezerrel nőtt a váras lakossága, idegen­forgalma pedig megnégyszereződött. Nem beszélve arról, ilyen kevés élelmiszerbolt vasárnapi nyitvatartása 1964­ben sem elégítette ki a fogyasztókat. Dehát akkor még a vállalatok is fáztak az ezzel járó munkaszervezéstől. Februárban minden rábeszélés nélkül jelentkezett a városellátó szövetkezet, s vásárlói kérésére hivatkozva engedélyért kopogtatott a tanács kereskedelmi osztályán. „A munkaszüneti napokon való nyitvatartáshoz a sze­mélyi és a technikai feltételek adottak", tehát a Széche­nyi téren levő boltot — amelyben főként zöldséget, gyü­mölcsöt, tejet, tejterméket és hentesárukat adnak el — és a Kossuth Lajos sugárúti húsboltot tartaná nyitva a szö­vetkezet. Az engedély iránti kérelmet támogatta a nép­front és a nőtanács városi titkársága, mondván, hogy „a lakosság érdekében ezt a példát más vállalatok is kö­vethetnék". A tanács kereskedelmi osztálya szintén egyet­értett a szándékkal, s adta volna is az engedélyt, de ahhoz a szakszervezet hozzájárulása is szükséges. A szakszervezet írta levelében: lást nem járult hozzá. A következőket A KPVDSZ elnöksége határozatilag ál­foglal, mely szerint a vasárnapi nyitvatartás to­vábbi kiszélesítését nem tartja indokoltnak. Ennek meg­] felelően megyebizottságunk a két egység vasárnapi nyit­i vatartásával nem ért egyet." Megjegyzi még, hogy a Szé­chenyi téren az engedélyezett 8-as áruda biztosítja az í ellátást, s hogy — ugyancsak az elnökség — „a korábbi években sem járult hozzá a fővárosban sem húsboltok vasárnapi nyitvatartásához". A Szegeden székelő és főleg szegedi fogyasztókból ál­ló szakszervezeti megyebizottság tehát budapesti elnök­sége véleményének „megfelelően" zárkózik el a szegediek igényeinek teljesítése elől. Akkor, amikor az engedé­lyért jelentkező szövetkezet igazgatója ós szakszervezeti bizottsága garanciát vállal a munkaszervezési és egyéb feltételekért.. Nem valószínű, hogy a KPVDSZ elnöksé­gének elvi állásfoglalása — amely általánosságban helyes lehet — ivén helyi kereskedemi struccpolitikára való ser­kentés céljával született volna meg. És jogos a kérdés: hol tudják jobban az igényt és annak kielégítésének mód ját? A felelet erre csak az lehet: Szegeden! ondorosi János TÖRÖKMÉZET TESSÉK A tápai ember meg a gyékény Szulejmán hosszan néz maga elé: — Gondoltam, Egerből el­jövök mégis ... Nem akar­tam én ott úgysem, hosszab­ban időzni. Csakhát nagyon szerettem azt a pékségemet. Nagyot kortyol a hamisí­tatlan jtörökkávéból és meg­kínál egy Balkán cigarettá­val. Mit se törődik vele, hogy én alig titkolva mo­solygok ezen az egri távo­záson — névrokonáról, a nagy Szulejmán szultánról csak egyszer esik szó, ami­kor megnéztük a rózsaker­tet, minden törökök kedvenc virágait. Szulejmán Resát törökméz A község népéletéhez tar­tozott, elválaszthatatlan volt a tápaiaktól a gyékényes há­zipar. A hagyományok ma is élnek. Nem egészen zavarta­lanul, hisz — mint a Tápéi Háziipari Szövetkezet műsza­ki vezetője, ördögh Antal mondja — a háziiparosoknak mndig is a lakásuk volt a műhelyük. S ezért minden új, modern ház születése egy régi műhely halálát is jelen­ti Tápén. Korántsem jelenti persze mindezt a szövetkezet vissza­fejlődését Uj meg új terme­kek „műsorratűzésével", ki­sebb helyen is előállítható gyártmányokkal méginkább bővítették termelésüket. Ha­gyományos cikkeiknek hódol a külföld, az újaknak. így a raffiából készült termékek­nek idehaza nőtt a népszerű­ségük. Az 573 bedolgozó család mintegy 1200 tagot számlál, tehát igen jelentős létszámmal dolgoznak. Bese­gítenek otthon a gyerekek ls; amolyan patriarchális együttmunkálkodás ez. S igen eredményes: a tava­lyi 13 millió forint' értékű termelést íclen 16 millióra tervezték felemelni, de már­is jobb eredmény ígérkezik. Úgyhogy 20 milliós értékkel számolnak a szövetkezet ve­zetői. Ennek igen nagy része export, így például kivitelre készül 40 ezer darab gyé­kényszőnyeg, 10 ezer szatyor, 130 ezer díszüvegtok. A gyé­kénnyel való kárpitozást — ez az a munka, ami modern lakásokban leginkább vé­gezhető — is évről évre nö­velték, idén már 60 ezerre kalkulálják az ilyen készít­mények számát. Exportjukat az ARTEX bonyolítja le, itt­hon pedig önállóan keresked­nek a reform bevezetése óta. Mintegy 600 vásárlóval tar­tanak kapcsolatot hazánkban. Tavaly két vevőcsalogató ki­állítást is rendeztek, nagy sikerrel; egyiket Tápén, a másikat Budapesten, az Or­szágos Piackutató Intézet be­mutató termében. Az igé­nyek idei növekedése részben ennek is köszönhető. — Ahol víz van. ott meg­terem a gyékény is, ahol pe­dig az megnő, ott a tápai em­ber is megjelenik — citálja a mondást a műszaki vezető. Ez már az anyagbeszerzés tárgyköre: sokfelől nagy tá­volságokról is hozzák a meg­fonni valót. Persze a közel­ből is: a Fehér-tói halgazda­sághoz, a röszkei holt Tiszá­I kslcti éd6ssé§ készítő hoz ls járnak megrakodni a 1 1928-ban gyógyulni jött Ma­szövetkezeti tehergépkocsik. Idén ünnepel a családok alkotta nagy család, a házi­ipari kollektíva. Most húsz éve, 1949 tavaszán alakult az a gyékényfelvásárlási üzem­ag, amely megvetette alapja­it ennek a szépen fejlődő, ügyesen gazdálkodó, s a Ki­váló címmel is kitüntetett tápéi szövetkezetnek. gyarországra; olyan helyet keresett, ahol nincs tenger. Merthogy igen megundoro­dott a matrózkodástól. Az­tán letelepedett nálunk, ahol ősei is igen tartósan jól érezték magukat. Egerből meg Szegedre jött, itt él már 35 éve. — Törökmézet tessék! Építők, tervezők kitüntetése Az állami építés-tervezés megalapításának huszadik évfordulója alkalmából az építésügyi és városfejlesztési minisztériumban csütörtökön délután Bondor József épí­tésügyi és városfejlesztési miniszter fogadást adott az állami építés-tervezés vete­ránjainak, kiváló szakembe­reinek tiszteletére, s a leg­jobbaknak kitüntetéseket, emlékplaketteket nyújtottak át. A Munka Érdemrend arany fokozatát adta át Mihályffy Lorándnak, az Általános Épülettervező Vál­lalat főmérnökének. Ezen­kívül öten kapták meg a Munka Érdemrend ezüst- és kilencen a bronz fokozatát. A miniszter 28 szakember­nek adta át az Építőipar Kiváló Dolgozója kitünte­tést. Nem is kell kiabálnia a piacon, a gyerekek úgyis arra cipelik anyukát, a fi­nom keleti csemegét igen megszerették a szegediek. — Már csak négyen va­gyunk törökök itt Szegeden, heten voltunk még nemrég. Mindig összetartottunk. Felesége, Marika néni ma­gyar. Első házasságából származó két fiának is csak a neve törökös, mint apjuk is, ők is magyarnak vallják magukat. — Hiszen valahonnét Ázsiából együtt jöttünk, nem? — mondja .a „fátyolt a harcra" hanghordozással, a mi híres turkológusunk, Vámbéry Ervin mondását. — Tudja, Isztambulban ma szeretettel beszélnek a ma­gyarokról. Még egy nagyon szép utcát is elneveztek a magyarokról. (Mit szólna ehhez Török Bálint?). Nem mintha nálunk je­lentene valamit, hogy a gyerekek a rablópandúrral felváltva török—magyar csa­tát játszanak. Szulejmán bá­csi és Marika néni nekik is kedvencük. Ez teljesen ért­hető: itt dünnyög mögöt­tünk most is a fagylalt ma­sina, vagy 30 kiló friss fagylaltot tart most is a „jégen". — Amelyik gyerek első­nek jön, dupla adagot kap. Van is futás már reggel is, suliba menet... — Hogy készül a híres törökméz? — Cukor, krumplicukor és méz keH hozzá... Aztán mikor hül, igen erősen kell keverni... — Ennek alap­ján ugyan nem tudnám meg­csinálni a törökmézet, de­hát konkurencia is van a városban. Mindent nem le­het elárulni. Megtudtam vi­PÉNTEK, 1969. MÁJUS szont, hogyan készül a jó citronjfagyi, hogyan csíkoz­zák a csíkos cukrot és ho­gyan készül a kakas nyaló­ka. Nehéz munka, kímélet­ből nem árulom el. Nem érdemes megpróbálni. — Nincs is utód az üzlet­ben, a fiaim más munkát választottak. Hacsak nem Sezana... Ez a fiatalember Törökor­szágból Szegedre vágyik. Mi­vel Szulejmán bácsi semmi pénzért nem akar vissza­menni (egy házat ígértek neki testvérei), hát azok is eljöttek ide látogatóba, mi tartja itt fivérüket? Sezaná­nak megtetszett városunk (meg „a fehérképű szegedi lányok") s most itt akarja nagybátyjánál a cukrászmes­terséget kitanulni. ősszel jön. — Majd 40 évig nem tud­tak rólam, nem is írtam ha­za, hiszen szüleim már ak­kor sem éltek, hogy eljöt­tem. öt éve otthon voltam, olyan meglepetés volt, hogy csuda, az újságok írtak ró­lam, még a tévé is riporto­zott a furcsa magyar-török­ről. Én meg csak sérteget­tem szegényeket, hogy nem tudnék már ott élni. Még enni sem tudok a „hazai­ból". Meg nem keresztelked­tem, de már mohamedán sem vagyok: a disznóhús többet ér, mint Allah vallá­sa. Jó humorú, még a szeme is nevetésre áll Szulejmán bácsinak. Nagyon szereti foglalkozását. Ha éppen úgy adódik, nyolc nyelven tudná harsogni, hogy „törökmézet tessék!" — de sose tudna „semmittevő tolmács" lenni. Ha már török — cukrász­nak született. P. Szőke Mária t

Next

/
Thumbnails
Contents