Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-07 / 102. szám

Víz, űt, és közlekedés Szellem — palackban Panasznapot tartott gyorspostánk a napokban a szegedi I. kerületi tanács építési és közlekedési csoportjánál. László Iván csoportvezető három olvasónk kérdésére válaszolt. Fenyvesi József nyugdíjas (Radnóti Miklós utca 46.) újszegedi olvasónk azt tartja különösnek, hogy az egész környéken megépült a vízvezeték, kivéve azt a körülbelül 400 méteres szakaszt, ahol ők laknak. Levelében azt ls felajánlja, hogy ha a régen húzódó vízvezeték-építés megkezdődik, a környék lakói vállalják a földmunkálatokat is. Válasz: A panaszosnak igaza van, pillanatnyilag azonban még csak a felmérés és tervezés stádiumában van a vízvezeték teljes kiépítése. Amint a tanácsnak erre anyagi fedezete lesz, ezt a valóban nagyon régi és jogos problémát megoldják. Odesszai olvasóink egész újat. Sokan nem értik, miért volt erre szükség. Válasz: Az intézkedés, mely lényegében a megálló autóbusz mögé helyezte át az átkelőt, a KRESZ-nek megfelelően éppen a balesetmentes közlekedés érdekében történt. A rendőrséggel közös megállapodás alapján született ez a megoldás, mely jobban megfelel a nagyforgalmú, egyirányú út, az 00* Odesszai körút körülményeinek. Dr. Török Lajos (Juhász Gyula utca 31.) arról tudósította lapunkat, hogy házuk előtt a kockás úttesten a téli időjárás következetében a kőburkolat mintegy másfél méter szélességben és negyven-ötven centiméter mélységben lesüllyedt. Az üreget a járművek későn veszik észre, csak az útpadkára tudnak kerülni, és ez különösen növeli a balesetveszélyt. Válasz: A bejelentést tudomásul vette és azt jogosnak találva, a városgazdálkodási vállalatnál az I. kerületi tanács építési és közlekedési osztálya megrendelte az út helyrehozatalát. Addig is olvasónk szíves türelmét kérik. Tábla vagy becsület ság által megszokott, hagyományos átkelőt megszüntették, és az új autóbuszmegállóval szemben alakítottak ki N. N. Oskola utcai olvasónk rekre, és helyes volna a tábúgy tartja, hogy helytelen Iákat is visszatenni helyükre, csoportját érintette az ABC Volt eltávolítani a Fűre lépni A választ — úgy véljük — áruházzal szembeni gyalogát- tilos!, Labdázás, kerékpáro- már tegnapi számunkban is kelők átrendezése. A lakos- zás tilos! feliratú táblákat, megadtuk, arra célozva, hogy mert azóta még kevésbé tö- hiába van mindenütt tábla, rődnek a gyerekek a pázsit- ha éppen azok nem tartják tal, letapossák a virágokat utasításait tiszteletben, akikis. Javaslata az, hogy a gyere- kel egyébként is mindig baj kek menjenek játszani a te- van. A labdázó gyerekeket különben nem minden téren t^m^m irtják szívesen: mindenütt csak a kártevőt látják bennük — nem egészen helyesen. Kaptunk olyan levelet régebben, amely nem a táblákat, hanem a parkőröket hiányolta: hátha akkor kevesebben randalíroznának a parkokban. Naivság lenne abban hinni, hogy ha 113 ezer szegedi — az arányok lehetnek mások is —, nem tud, vagy nem kíván megfékezni 2 ezer renitenskedőt, akkor néhány düledező tábla, vagy öreg parkőr sokat tehetne. Egymás között kellene végre ezt az ügyet elintézni, emberhez, s szegediekhez illően. Hasonló lelkület, törekvés A különböző művészeti megőrzésének közös szándéágak alkotóinak szellemi ro- kát. konítása mind több tanul- Dr. Csaplár Ferenc előadámányban felfedezhető. Az sát értékes hozzászólásával irók-zenészek-képzőművé- ki egészítette: Vinkler László, szek közös témáiról, az átélt Tóth Miklós, Gábor Kálmán, korra adott hasonló válasza- Varga József, Szelest Zoltán, ikból szép számmal olvasha- péter László, Fazekas Isttók már a lelki rokonságot bizonyító elemzések. Ennek az egymás mellé so- mert János' roló felfogásnak a jegyében mondta el dr. Csaplár Ferenc irodalomtörténész azt az előadását, amely az újságíróklubban működő Szegedi Művészklub soron következő — hétfő esti — foglalkozásának adta a témáját Két nagy művész-pár hasonló lelkületéről, közös törekvéseiről szólott részletesebben. Juhász Gyula és a festő Károlyi Lajos kontaktusáról, amely emberi sorsuk azonossága miatt is igen erős volt, valamint Radnóti Miklós és a fametsző Buday György közös élményeken alapuló fegyvertársi viszonyáról. Mindkét művészbarátság számos mű létrejöttét segítette elő, és a megpróbáltatások viseléséhez is erőt adott. Az újabb évtizedekben máinehezebben fedezhető fel ilyen szellemi közösség a szegedi művészek között. Nyomait csupán Dér István korábbi képei és Papp Lajos első verseskötetének darabjai mutatják. Kettőjükön kívül a szobrász Tápai Antal és az író Tóth Béla munkái jeleznek hasonló tartást: a vidéki élet, és a lakott táj ván, Pataki Ferenc, HemA. L. Épült: 1957—1969 Blaiberg fogat húzott Dr. PhiUip Blaiberg, a világ legrégibb újszívese, akin Barnard professzor 1968 januárjában hajtott végre szhátültetési műtétet, kitűnően érzi magát, olyannyira, hogy visszatért — legalábbis alkalmilag — eredeti fogorvosi teendőinek gyakorlásához. Dr. Blaiberg egy fjgászbarátjának rendelőjében sajátkezűleg, minden segítség nélkül kihúzta feleségének két fájós fogát FhhPll az vitában, amely a LUUCII Délmagyarország hasábjaira kéredzkedett a Népfront művészklubjából, hogy tovább éljen — kellemesen eljátszogatunk a címekkel. Először volt A szellem karaktere (Papp Lajos), azután a Szellem és realitás (Dér Endre), s legutóbb A karakter szelleme (Nikolényl István), s íme, engem is elcsábított egy cím erejéig a statisztikai játékosság. Esküszöm azonban, hogy itt a szórendnek is, a hangsúlynak ls szerepe, jelentése van. Így én a magam címét védem körömszakadásig, amivel azt akarom mondani: kilökték ugyan a dugót a palackból, de egyelőre inkább szenvedélyek gőze szállt föl, s kevésbé a szellem. Az még most is ott gubbaszt a palack szájánál, s nehezen mozdul. Mintha csak konzerválva volna. Itt kezdődik pedig minden szellemi pezsgés, élénkség. Mond-e valaki valamit kibeszélt gondolataidra? Megnézi-e valahol valaki; tiltakozik-e, helyesel-e; vagy csak elpukkan, mint egy farsangi petárda? Nagyon őszintén és számos tapasztalás erejével mindjárt az elején csak anynyit tudok erre szólni: bizony, nagyon hangosat vagy cifrát kell itt kiáltani, hogy meghallják. Hány vitának nevelgettük volna már a szárnyát! Kétszer-háromszor elkezdtük a szabadtéri játékokról; a Szegedi Nemzeti Színházról; a mozik műsorpolitikájáról ... — egy fordulót ha megi ért mindegyik. S többször adódott igyekezet a felborzolt sörték lesimogatására, 1 mint a gondolatszemek további örölgetésére. De ha vitáztunk is, leginkább a műhelyen belül maradunk. Nem tett abban igazságot senki. Egyetlen kultúrpolitikai fórum nem nyúlt gondolatokért és nem hárított el gondolatokat. Sajnos, ez nagyon-nagyon hozzátartozik a szegedi szellemi élet természetrajzához. Ezért mondják egyesek, hogy Szeged aféle „űrállomás" a hazai szellemi életben. Más úgy fogalmazott igaztalanul: Szeged szellemi életének az a karaktere — hogy nincs karaktere. Tartok attól, hogy ezek mesterséges, vagy ismét utólag konstruált koncepciók. Csinálgatunk valamit, s az eredményre ráfogjuk: pontosan erre gondoltunk, ezt akartuk. S minthogy ezzel koncepció-rangra emeltük az esetlegességet, ki is tartunk mellette. Tisztességes vidéki középszer ex. az eredmény, amit a magunk vágyai szerint kozmetikázhatunk —, de a vágyaink azért ennél mindig rangosabbak. 7 nemcsak, s talán nem is elit sősorban művészeti ágak dolga, hanem leginkább a hivatalos kulturális vezetésé. Bátortalanság, kényelmesség dolgozik ebben, valami kis tűz vagy mi hiányzik itt esztendők óta, de ez a szellemi helybenjárás nem mutatja, mi van a palackban. Belevágtunk a szabadtéri játékokba; próbálkoztunk filmszemlével; szerveztünk ide néptáncfesztivált; rendeztünk tárlatokat.:; csináltunk mi mindent. De lett volna például száz nyári rendezvényből csak három, amiben országos rangon dolgozunk! Tehetség, erő hiányzik? De hiszen a bizonyítvány, amit magunkról évente sok-sok jelentésben kiállítunk, nem ezt mondja! Itt van a vidék leg... No persze, hogy nincs itt. Ellenben itt is van valami, amiből lehetne. Rá kellene tapintani, áldozni kellene érte. Bátorítani, bírálni, szervezni... Az utóbbi tíz esztendőben számos jelentést olvastam a szegedi kulturális életről. Gorombán fogalmazva tíz év óta ugyanazok. Általánosságok körében forognak, örökösen elégedettek, minduntalan mindennek a fejlődését konstatálják. Kedves, szép evolúció... javuló statisztikák ... eposzi jelzők ... Pedig nem lehet Lechner tér 1. (74.) Előbb a térre és a Madách utcára néz let készült cl, s utána csak nagy sokara a tér De végre az is megvan, úgyhogy ez a sarok akár a Belváros kellős közepén is lehetne. Egyszer igaz, hogy azóta nem változtak értékrendek; azóta terjedelmében és minőségeben minden egyformán hízott; semmi nem sorvadt. Felnőtt és lecsúszott egy színház — az elemzésre kötelező jelentések nem vették tudomásul, ugyanúgy írták, hogy a vidéki színjátszás egyik legkiemelkedőbb centruma. Termékeny írógeneráció ostromolja a Parnasszust s a megítélés ugyanaz: a Tömörkény, Móra, Juhász Gyula hagyományain növekedő, eszjmeileg a szocializmus talaján álló stb De ugyanúgy csak általánosságban és statisztikában léteznek festők és zenészek ls. Kiállítások, koncertek, növendékek, kötetek, előadások ... De hogy e sokféleségből miben van ígéret, mi hordoz magában potenciálisan karaktert, mi az, amiben egyedülállót, de legalább országosan is figyelemre méltót tudna adni a szegedi műhely — arról soha senki nem nyilatkozik. A művészeti élet ígéreteiért kockázatot Szeged nem vállal. Igen és nem — ez megy nehezen a szegedi kulturális vezetésben, ha müvészetejcröl van szó. Mert az oktatással odaállhatunk bárki mellé. De mimindenben fejhosszakkal ver bennünket művészetekben Pécs vagy Debrecen. Még olyan művészeti ágban is elismert kultuszt tudtak teremteni, aminek hagyománya sem volt. már nyilvános fórumon llldl elmondtam, e vitában azonban szükségét érzem az ismétlésnek: Szegeden a hivatalos művelődési vezetés szinte százszázalékosan oktatási szakemberek kezébe van letéve. Kitűnő gyakorló pedagógusok dolga. Hazugság lenne eltagadni tőlük a művészetek pártfogását és szeretetét. És az a művészeti fejlődés sem humbug, amiről évről évre beszélünk. De élénkebb művészetpolitikai és szervezési fantáziával már sem volna olyan sok a szürke tónus a szegedi szellemi élet égtájain. Mert a szellemi életet is lehet injekciózni. szervezni, s kiváltképp ennek legmozgékonyabb köreit, a művészeteket. Az időnként aktuális retrospektív summázás ehhez édeskevés. Az aféíe ideológiai és szervezeti tűzoltómunka is, ami olyankor adódik, ha valahol téves eszmeáramlat vagy helytelen gyakorlat kóborol mesgyéink közé. És sajnos, az ilyennek is legtöbbször kiáltónak és kirívónak kell lenni, hogy „megtisztelje" a figyelem. Csupa panasz. De hiszen olvastam én már erről a témáról csupa-csupa csodálatost is. S minthogy most a vitában is éppen Szeged szellemi-művészeti életének diagnózisa készül, ezek talán éppen olyan fontos adalékok lehetnek. Nem protestálok önálló szegedi könyvkiadóért, filmfesztiválért, filharmonikus zenekarért, nagyobb elismerésekért és semmiféle rangsorolásért. A kulturális és művészeti élet fejlődési arányainak soványságán sem illene siránkozni. De egy dolog igen fontos volna: alaposan megnézni mi van ebben a szellemi palackban. Mi ígér tartós és tartalmi jegyeket Szeged szellemi profiljához, mert azt az átlagosnál nagyobb dajkaszeretettel érdemes pártfogolni, s mi az, ami a tisztes jelenlétnél és folytonosságnál többel nem kedegtet bennünket. Azt sem gondolnám mellőzni, s végképp nem kiátkozni, hanem szükség, lehetőség és érdem szerint támogatni. valaki megkérdezné e nagyindulatú „bölcsesség" után: hol is kezdjük ... hogy is kezdjük? — nem tudunk válaszolni. Csak úgy érzem, ezen a csapáson, ha sokan és megfelelő buzgalommal taposnánk, élénkebb művelődési-művészeti élethez, oxigéndúsa bb szellemi pezsgéshez jutnánk Szegeden is. Sz. SIMON ISTVÁN Ha most Családi pótlék az anya jogán B. K. mórahalmi olvasónk kérdezi: az anya kaphat-e ncgy gyermeke után családi pótlékot abban az esetben, ha az apa nem dolgozik, hanem a gyermekeket otthon gondozza? ö lakőépürei idézésé, most már A jelenlegi rendelkezések szerint ugyanazon gyermek után ugyanazon időre csak egy dolgozó kaphat családi pótlékot. Ennek megfelelően, ha az cgyüttélő szülők közül csupán az apa áll munkaviszonyban, és csak ő felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek fennállásához a családi pótlék jogosultsága kapcsolódik, az apát illeti meg a családi pótlék. Akkor is őt illeti meg a családi pótlék, ha a közös háztartásban együtt élő szülök mindketten munkaviszonyban állnak és a családi pótlékra való jogosultság feltételeivel rendelkeznek. A jogszabály szerint az egyuttélő szülők közül — ha az apát saját jogán a családi pótlék nem illeti meg, mert olyan keresőtevékenységet folytat, amely mellett családi pótlék nem jár — általában az anya jogán nem lehet megállapítani. Megilleti az anyát a családi pótlék saját munkaviszonya alapján akkor, ha egyedülálló és ezen a címen magasabb összegű családi pótlékra jogosult, mint amenynyi az apát saját jogán megilletné. Az anya jogán kell a családi pótlékot megállapítani abban az esetben is, ha az apa gyermekeiről már legalább két hónapja nem gondoskodik és ez utóbbi körülményt a lakóhely szerinti illetékes tanács szakigazgatási szerve igazolja. Olvasónknak azt tanácsoljuk, mivel a körülményeit nem írta le — ha a fent ismertetett feltételekkel rendelkezik, családi pótlék igényét terjessze elő a Szegedi Társadalombiztosítási Igazgatóság családi pótlék osztályán pontos elbírálás végett. Dr. V. M. SZERDA. 1969. MÁJUS 7. ES k