Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-04 / 100. szám

Anyák napján A szemek mindig fénye­sebbek a szavaknál. Az ar­cok rózsái színesebbek a virágcsokornál. És nincs olyan jóízű az ajándékba vásárolt csokoládé, mint a hála csókja. Annak jó, aki rá tud borulni felnőttként, szülőként is az édesanyja kezére. Keze előbb biztos mozdu­latokkal simította rakoncál­lanságaidat. Gyöngéden tö­rölte le betegséged veríté­két. Büszke határozottság­gal vasalta puhára nászin­gedet Reszketőn emelte magához gyermekedet. Gör­csösen támaszkodott a lép­teit egyengető botba. S böl­csődtől kezdve elszántan emelte fel a védelmedre. Akkor is, mikor már neki volt szüksége a te oltal­madra. A hangja melege szelíd­séget árasztott a zűrzavar­ban. Hét veszekedtek rád, s bántottak, az ő csitító sza­vai feloldották kudarcaid bilincsét. Betelhetetlen szi­vébe fogadta te és testvé­reid feszítő gondjait, ö bír­ta a viharokat. Mikor hábo­rúk, más férfi dolgok hosz­szú időre elszakítottak tő­le, leveleinek betűi hangos féltéssel szóltak utánad. Kár, hogy nem mindig hal­lottad szenvedélyes hívása­it! Mindig maga mellett akart. Hogy lásson, dolgoz­zon, törje magát érted. Hogy bátorítson, s feltekint­sen rád. Magzatára, aki ak­kor is kisfiam, kislányom maradt, mikor már az ő ha­ja ezüstté fakult. Míg csak le nem zárultak könnycsep­pes szemei a koporsóban. Míg csak emlékké nem raj­zolódott drága alakja. Azóta te is sokszor elsó­hajtod, jó annak, aki rá­borulhat néha az édesanyja kezére. Jelzett napokon és mindennapokon. Bármikor, ha oda von a bánat, ha el­fáradtál, ha kibuggyan be­lőled az érzés. Ha virágot tűz a gomblyukadba, meg­igazítja blúzodat. Ha nem is tudod szóba foglalni, ami benned él iránta. Csak a szemedbe tekint, csak megsimogatja arcodat, már boldog. És ez a mindig szomjas érzés a legtöbb szá­mára. Kondorosi János KEDVES ÉDESANYÁK! Május első vasárnapján sok szeretettel köszöntjük az édesanyákat, akiknek az év más napjain kevesebb jut az üneplésből, de annál több a hétköznapi mun­kából. Amikor anyák napján a szeretetünk jeléül át­adott virágcsokor mellett megpróbáljuk elmondani, hogy mi mindent köszönünk, aligha sikerül. Egyetlen nap kevés arra, hogy köszönetet mondjunk az egész évi munkáért, gondoskodásért és bocsánatot kérjünk az akaratlan megbántásért. Megyénk úttörői és KISZ-istái tisztelettel kö­szönik minden édesanyának a gondoskodást, és a fá­radtságot, mellyel gyermekét hazánk becsületes ál­lampolgárává neveli. Ifjúsági szervezetünk is leg­jobb tudása szerint arra törekszik, hogy részt ve­gyen a jövő nemzedék felkészítéséből, a fiatalok előtt álló nehéz, de magasztos feladatok megoldásában. Kívánunk az édesanyáknak jó egészséget, örö­met és boldogságot munkájukhoz, amihez mi, fiata­lok, gyermekeik azzal járulunk hozzá, hogy becsüle­tesen tanulunk, dolgozunk, szeretjük és tiszteljük édesanyánkat. A KISZ Csongrád megyei cs Szeged városi bi zottsága Vöröskeresztes kongresszus Május 29-én és 30-án Bu­dapesten, az Építők Rózsa Ferenc Székházában ren­dezik a Magyar Vöröskereszt kongresszusát, ennek előkészületeiről. az előző kongreszus óta elért eredmé­nyekről tájékoztatta a sajtó képviselőit szombaton dél­előtt Rostás István főtitkár, a Magyar Vöröskereszt or­szágos központjának székhá­zában. A tájékoztatóból ki­tűnt, hogy ezúttal több év­forduló esik egybe a III. kongreszussal. Az idén 50 éves a Vöröskereszt Társasá­gok Ligája, amelynek a ma­gyar szervezet is tagja. Ugyancsak az idén 90 éves a Magyar Vöröskereszt, a ma­gyar véradó mozgalom pedig 20 esztendővel ezelőtt kezdő­dött. A kongresszuson a Vörös­kereszt tagságát négyszáz küldött és kétszáz meghívott képviseli majd. Ezenkívül 11 ország Vöröskereszt-szerve­zetének képviselőit is vár­ják a tanácskozásra. Bővülő magyar—olasz kereskedelem Április 21-től május 3-ig magyar—olasz kereskedelmi vegyesbizottsági tárgyalások folytak Budapesten. A tár­gyalások eredményeként az érvényben levő hosszú lejá­ratú kereskedelmi megálla­podás alapján, szombaton a Külkereskedelmi Miniszté­riumban jegyzőkönyvet Ír­tak alá, amely 1969-re szabá­lyozza a két ország közötti árucsere-forgalmat. A jegy­zőkönyvhöz csatolt árulisták mind az exportban, mind az importban a forgalom jelen­tős bővülését irányozzák elő. Az új árulisták alapján Magyarország elsősorban vá­góállatokat, húsféléket és más mezőgazdasági terméke­ket, vegyipari és gyógysze­részeti cikkeket, hengerelt­árut, izzólámpát, szerszámgé­peket, textilárukat és más könnyűipari termékeket szál­lít Olaszországba, ahonnan főleg szintetikus textilipari alapanyagokat, vegyipari és kohászati termékeket, továb­bá fogyasztási cikkeket vá­sárol. A nagypiac májusi premierje A virradattal együtt érkez­nek az első lovaskocsik, ko­sarakkal megpakolt kerék­párosok. — Honnan, s miért ilyen korán? — Kübekházáról. Baksról. Azért, hogy legyen helyünk a piacon. Abrakos zsákot akaszt a ló fejére, a másik lesöpri az eladó asztal porát. Lepakol­nak. Újságpapírral, kendővel teritik a salátát, retket, zöld­hagymát, majd elindulnak a zöld bódé irányába. Tízéves forma gyerek marad ott bóbiskoló pásztornak. — Apám, hozzon nekem is valamit. Ifjú bélyeggyűjtők sikere Szép sikerrel zárult a Sze­geden rendezett VII. Orszá­gos Ifjúsági Bélyegkiállítás. amelyet a Hazafias Népfront városi bizottsága székházá­nak nagytermében tekinthe­tett meg a közönség. Ilyen nagyszabású bélyegkiállítást eddig még nem rendeztek Szegeden, éppen ezért ért­hető is volt iránta a nagy érdeklődés. Az ország min­den részéből, például Sze­rencsről, Kőszegről, Mis­kolcról, és más városokból is érkeztek csoportok a kiállí­tás megtekintésére. Több mint 10 ezer látogatója volt a VII. Országos Ifjúsági Bé­lyegkiállitásnak. A vendégkönyvbe írt sorok egyöntetűen arról tanúskod­nak hogy Szeged, és az itt élő bélyeggyűjtők jó gazdái voltak a kiállítás megrende­zésének. Az ifjú bélyeggyűj­tőkről is jó vélemény alakult ki. Legtöbbjük nagy fejlődés­ről tanúskodik, különösen a motívumok gyűjtésében. Tar­talmilag figyelemre méltóak az általuk, kiválasztott téma­körök gazdagsága. Mindez a fiatal bélyeggyűjtők politikai érettségéről is tanúskodik. A VII. Országos Ifjúsági Bélyegkiállítás szegedi meg­rendezését az a tény is hang­súlyozza, hogy a MABEOSÉ országos elnöksége itt tartot­ta legutóbbi ülését, amelyen képviselte magát a posta ve­zérigazgatósága és a Filaté­liai Vállalat is. Az ülésen megbeszélték az időszerű kér­déseket, valamint a jövőbeni feladatokat. A kiállítás sze­gedi rendezéséért a MABE­OSZ ezüstkoszorús jelvényét kapta dr. Csikós Ferenc, a városi tanács vb titkára, a MABEOSZ dél-magyarorszá­gi területi szakbizottságának elnöke, Dégi István, a MA­III. kongresszusát. Ennek BEOSZ területi szakbizottsá­gának titkára és Somogyi Aladár, a területi bizottság szervező titkára. Hajnali négy óra után mar sorba kell állni az italos bó­dék előtt. Rum és pálinka. Palackokban, udvariasan előre bontva. Harapnivaló nincs. Lángost vagy íasíro­zottat venne a gyereknek. Ha lenne. — Jó lesz neki a citrom­bambi is. Félóra alatt benépesül a piac. Újszegedről, Szőregről illatos orgonanyalábokat, szerényen bólintó gyöngyvi­rág-csokrokat. hoznak. Aztán egymásra rakott ládákban rengeteg palántát. Paradi­csom-, paprika- meg virág­palántát, ültetésre váró bár­sonyos árvácskák ezreit. A takarmánypiacon kibon­tott zsákokban aranyszínű kukoricát perget ujjai között a helybeli fuvaros. — Adja, vagy nem? Sietek a rókusi telepre, nincs időm. Hagyjon már békén azzal a helypénzzel, vevő vagyok én. — Ezt a helypénzszedőnek veti oda. aki a sorba beállt kocsi helyének díját erőlteti. — Engem nem érdekel, micsoda, de itt szemetel, fi­zessen. Befut két teherautó vágni­való csirkével. Egyik a Ma­gyar—bolgár, a másik a Sar­ló—kalapács Tsz-ből. Az élel­miszerkiskereskedelmi válla­lat, a MÉK és a fogyasztási szövetkezet eladója csap le a ketrecekben levő rántani va­lókra. Mire megegyeznek, le­pakolnak, már háziasszo­nyok soya áll a standok előtt. Az első vevők még válogat­nak, a következők legyintés­sel fejezik ki: — Jó akármelyik, csak mérje már. — Még az árát is egymástól kérdik suttogva, nehogy az okvetlenkedö ér­deklődés miatt „kimarasztal­ják" valamelyiküket a sze­rencsések közül. — Kislibát akartam venni — mutat egy férfi a nyaku­kat nyújtogató pihések felé —, de ki tud ötven forintot adni egy párért? Riadt szemű fiatalasszony kapaszkodik a piaci ellenőr­be: — Van itt állatorvos ké­rem? Most vettem félórája a tyúkot, s már nem él. Mégse akarják visszavenni. Aki eladta, zákányéki. Már nem tiltakozik. — Nem volt ennek semmi baja, miért szorította be a garabolyba. Itt a pénze és hallgasson. A tejet, tejterméket árusí­tok fehér kötője messzire vi­rít. Néhány üres asztal van itt még, ezeket a Makóról ér­kező túrósoknak próbálja fenntartani a jegyszedő. — Ide nem lehet mást ki­rakni. — Hát hová? Kevés az asztal. A piac mindkét végén sokan árusí­tanak a kövezetről. Az eladó is, a vevő is sokszor lehajol mustrálni, míg elkel az áru. Az árus rengeteg. Friss uj zöldséghalmok, karalábé ku­pacok, salátahegyek mögött egymástól is alig férnek. Ta­valyi burgonya, virulóra tö­rölt alma, töppedt, hibás al­ma, retekcsomók, kövérre tö­mött káposztáshordók között bukdácsol a reggel 7-re, 8-ra még munkába menő városi polgár. A pavilonokban, ahol a tsz-ek, fmszek, kiskereskedők árusítanak, 7 órakor, még később érkezik a friss áru. Az Oj Élet eladója: — Legutóbb is 9 óra után jött meg a kocsi. A piac túlsó oldalán sok szép friss terméket talál a vásárló az új MÉK-pavilon­ban. Van itt étel, ital is. Ezen a részen lehetne tovább ter­jeszkedni a piacnak, ha nem lennének útban a kopott pálinkás butikok, s egy va­lahonnan odagurított kiszu­perált autóbusz. Meg a már tavaly leszerelésre ítélt „Ezüsthajó". A Marx téri piac nyüzsgő embertömeg, áruk, jármüvek arzenálja reggel nyolcra. A rend, a tisztaság fenntartása így alig lehetséges. Mintha tényleg nem lenne gazdája a már csak szégyenkezve „vá­rosunk éléskamrája" néven emlegetett -területnek. Igaza van a mind több szájból elhangzó kritikának: — Bemegyek az üzletekbe vásárolni. Ott sem kerül töb­be, s legalább nem taposnak agyon. K. J. Pernyéből — építőanyag A Kazincbarcikai Köny­nyűbetongyár hazánk egyet­len olyan üzeme, ahol a Bor­sodi Hőerőmű eddig érték­telen pernyesalakjából érté­kes építőanyagokat készíte­nek. A legnagyobb kereslet a nyolc tégla nagyságú gáz­szilikát falazóblokkok iránt mutatkozik, amelyeket nem­csak a hazai falvakban vá­sárolnak szívesen, hanem Csehszlovákiában is. A ma­gyar építőanyagról a baráti ország szakemberei jó véle­ményt mondtak és az idén. több mint tíz és fél ezer köb­méter falazóblokkot rendel­tek Kazincbarcikáról. Ez a mennyiség annál is inkább figyelemre méltó, mert Cseh­szlovákiában jelenleg nyolc hasonló gyár működik. Épült: 1957—1969 Bocskai utca 13. (72.) Ez már a harmadik új épület, amelyet a Bocskai utcából mutatunk be, holott mindössze két saroknyi az egész, s az építőipar irodaházának fényképét — nem tar­tozván e sorozat jellegéhez — most nem is Vettük számba. Értesítjük kedves vevő­inket, szállítóinkat, az intézményeket, hogy a Csongrád megyei Ve­gyesiparcikk Kiskeres­kedelmi Vállalat neve megváltozott. Vállalatunk új neve: DELTA Kereskedelmi Vállalat ITÁ KERESKEDELMI VALLAL. AT Címe: Hódmezővásárhely, Lenin u. 29. sz. Szegedi kirendeltségünk címe: Szeged, Kölcsey u. 4. Ellátási feladatunk változatlan, szaküzleteink Szege­den, Hódmezővásárhelyen, Makón és Szentesen. a rádió-, villamossági, jármű és alkatrészek, vas-, edényáruk, üveg, porcelán, háztartási, vegyi, műanyag, ajándéktárgyak, bútor, lakberendezés, papír, irodaszer, sport-, játékáru, hangszerek, illatszer és kozmetikai cikkek hatalmas választékát kínálják vásárlóinknak HK. 229.

Next

/
Thumbnails
Contents