Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-30 / 122. szám
Bcörut 8-16 (92.) A Hunyadi János sugárút sarkán álló nyolcemeletes lakóház mögött levő tömb kellemes, parkosított belsejében épültek fel ezek a szövetkezeti lakóházak. Kakuszi József tervezt.e őket. PÉNTEK, 1969. MÁJUS 30. Növekvő állat- i tenyésztési kedv VONZÓBBAVÁROS Kétnnpos országos állattenyésztési és szaporodásbiológiai tanácskozás kezdődött Szombathelyen a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Vas megyei tanács és a Magyar Agrártudományi Egyesület rendezésében. Dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes megnyitó előadásában többek között rámutatott, hogy állattenyésztésünk bruttó termelési értéke az elmúlt évben több mint 31 milliárd forint volt, 4,5 százalékkal több, mint 1967-ben. Kedvezőtlen azonban, hogy a szarvasmarha állomány 91 ezerrel, ezen belül a tehénállomány 32 ezerrel, a sertésállomány pedig 1,2 millióval csökkent ugyanebben a viszonyításban. Az illetékes szervek felfigyeltek a kedvezőtlen tendenciára s több intézkedést hoztak. Ezek hatására most már határozottan megfigyelhető a tenyésztési kedv növekedése. A miniszterhelyettes a továbbiakban az állattenyésztés gépesítésének fokozására hívta fel a figyelmet! Nem valami sokáig éltek. Világrajöttüket nyolc évvel ezelőtt határozták el, és most — gyermekkoruk Virágában — már a halálukról kell tudósítani. Jobb azonban, ha így fogalmazunk: elmúlásukról. Hiszen — amikről beszélünk — a falusi gimnáziumok nem egyik napról a másikra zárják be kapulkat, hanem csak lassacskán eregetik kl hajdani diákjaikat az évvégi búcsúztatókon. A nagyobb községekben Az elv, amelynek jegyében életre hívták őket, a középfokú oktatás általánossá, tétele volt. Ennek a szép tervnek a megvalósításához kellettek a nagyobb községek gimnáziumai; azért hogy ne kelljen a szomszédos városokba vonatozni, autóbuszozni a falusi gyerekeknek, hanem otthon is megszerezhessék a középikolás bizonyítványt. Pénz is akadt milliószámra ehhez a gondolathoz. Rövid egy-két esztendő, és városba illően szép, emeletes épületek nőttek kl Csongrád megye nagyobb községeiben is: Kisteleken, Üllésen, Mórahalmon, Mindszenten; Csanádpalotán pedig egy régi —, de hasonlóképpen mutatós — Tíz perc — ké! baleset általános iskolára böktek rá: ez lesz a falusi gimnázium! A tégla-, cserép- meg mindenféle „taneszköz"-f ormát öltött pénz mellé már csak diák meg tanár kellett, és kezdődhetett a tanítás ... A kezdés után El is kezdődött de nem egészen úgy ahogy azt a szép terv összerakosgatói elképzelték. A legváratlanabbul az érte őket hogy nem minden arra „illetékes" kérte felvételét az igazgatóktól. Jónéhány olyan szülő akadt, aki nagy vállvonogatások között kijelentette: az 6 fia, lánya csak hajnalban fog kelni. „Az a városi iskola — úgymond — mégis más", ott régi, rendes tanárok írják a bizonyítványt ..." Régi, rendes tanárok? Mostmár erről a pedagógus-osztályzásról is beszélhetünk. Elmondhatjuk, valami kis alapja valóban volt a sebtében összetoborzott tantestületektől való idegenkedésnek. A főként frissdiplomásokból, általános iskolákból „kiemelt" — de zömükben egyetemi végzettségű — tanárokból összeálló közösségek az indulás éveiben tényleg nem vehették fel a versenyt a sokévtlzedes hagyományokkal biró városi gimnáziumok „oktatógárdájával". Széltében keltett rossz hírük azonban indokolatlan volt. Ezt az életképesebbnek bizonyuló falusi gimnáziumok — így a kisteleki középiskola — példája jól bizonyítja. Be és ki így alakult kl az a sajátos helyzet, hogy jobb képességű — egy sikeresebb pálya reményében induló — diákok túlnyomó többségükben továbbra is a városi iskolákba áramlottak, s csupán a gyengécskék — és persze azok, akik valami egyéb okból nem tudták vállalni a bejárást — , töltötték meg a frissen elkészült termeket. Meg azok, akik a városi középiskolák- ! ból kiszorultak! Bármennyire is furcsán hangzik ez, a falusi gimnáziumok rendszere létrehozta a „kijáró" diák típusát is. Azt a típust, amelynek képviselői rossz általános iskolai végbizonyítványuk miatt a városi középiskolákba be nem kerülhettek, viszont a „gyerekhiánnyal" küzdő községi gimnáziumok készséggel befogadták őket. A kijáró diákok nem is olyan kis csoportjának megalakulását egyébként a demográfiai hullám felcsapódása indokolta. Vagyis az a meggondolás, hogy még mindig jobb, ha valahol „kint" végzik el középiskolát a városból kiszorult gyerekek, mintha „bent" töltik el napjaikat — semmittevéssel. A kétségkívül ellentmondásos helyzet magyarázatát ilyenformán a gyermekvédelem adja. Pontosabban: adta. Két éve ugyanis már utasítás tiltja a „kijárok" felvételét. A városi szakmunkásképző intézetekből szintén tovább lehet lépni — az úgynevezett emelt szintű osztályok révén — a középiskolába; aki érettségit akar szerezni, kockázat nékül választhatja ezt az utat. Nincs mulasztás Hogy lassú haláluk után mi lesz a falusi gimnáziumokkal? Tóth Ferenc, a Csongrád megyei Tanács vb művelődésügyi osztályának megbízott vezetője pontos válasszal szolgál; Üllésen a községi általános iskola gazdagodik a szép épülettel, úgyszintén Mindszenten és Csanádpalotán is. Kisteleken viszont — a kedvezőbb körülmények miatt — még továbbra is inditanak első osztályt. Ugyanígy Mórahalmon, ahol a felmérések szerint szeptemberre is lesz elég jelentkező. Felkészültek persze e két utóbbi iskola „átprofilirózására". Mindkét községet a mezőgazdasági szakmunkásképzés bázisává akarják fejleszteni, s e terv megvalósítását jól segiti majd az egyelőre még „igazi" középiskolaként működő falusi gimnázium. Még egy dolog a kérdésről szólván! Többen a kezdeményezők felelősségrevonását, tetemrehívását emlegetik. Szükség van erre az utólagos „bába"-verésre? Aligha, hiszen sem mulasztás, sem visszaélés nem történt. A tető alá hozott épületek továbbra is jól hasznosíthatók, és még az is elképzelhető, hogy egyszer — talán nem ls olyan sokára — ismét középiskolások futkosnak a világos folyosókon. A falusi gimnáziumok terve ugyanis nem halt meg. Csak az élet adta körülmények miatt egy kicsit „prolongálódott'. Nem olyan rossz terv az! Akácz László KOMZ tmácúűdó Lehet-e harag nélkül vitatkozni? — ezzel a kérdéssel lepett meg a napokban ismerősöm. Azzal, hogy ő nem hiszi, hogy lehet. már nem ls lepett meg; nálunk valami különös specialitás ez a „haragszom rád, rá, rátok — mindenkire, aki nlncj velem egy véleményen". Példákat is mondott a kiélesedésre. sőt a „késhegyig" fajulásra. Egy a munkával kapcsolatos, nem is túl jelentős nézetkülönbség mennyire szembeállíthat a gyárban igazgatót és főmérnököt, a hivatalban vezetőt és beosztottat Beszélt egy olyam egyszemélyi vezetőről, aki évek óta ravaszkodik egy korábbi téves elképzeléséhez, valamilék furcsán ío fogott következetességből. Csak azéit. hogy a presztízse, úgymond, ne szenvedjen csOi bát. Holoit éppen ettől csorbult meg jócskán. Fellebbezhetetlen ítélkező pózok. S aztán természetesen már mellékessé is válik, kinek van igaza. A fontos csupán az, kinek lesz igaza, ki kerül kl győztesen a véleménycsatározásból. Presztízspárbaj? Joggal nevezhetjük így ezeket a magas cével kezdett s még tovább hevülő vitákat. Jók valamire? Arra, amire rendeltettek: a problémák tisztázására, a lényeg megvilágítására, a demokratikus légkör frissítésére egyáltalán nem. Sőt! A harag, amely tudvalevőleg rossz tanácsadó, bizony ostobaságokat is sugdos ilyenkor a partnerek fülébe. Aztán jöhetnek a legeslegmeggyőzőbb érvek is. nem bírnak a csakazértis-mentalitással. Sajnos, ma is akadnak még jónóhányan. akik a szenvedélyt, a meggyőződés magas hőfokát összetévesztik a haragszomráddal. Akadnak — talán kisebbrendűségi komplexumban szenvedők — akik, mihelyt nem adnak nekik százszázalékig igazat valamiben. nem is csak éleselméjűségüket. de egyenesen épelméjű voltukat érezhetik kétségbevonva — mert ennek megfelelően replikáznak vissza. Ártalmas. közösségeik hangulatát rontó dolgok ezek. S ahol előfordulnak, épp a i vita értelmét teszik „jégre" vele, megakadályozzák, hogy a szócséplés a személyeskedés körén túljusson. Hogy valóban kikristályosodjon a legjobb nézet a vélemények szembesítéséből. Szenvtelenül, közönnyel nem lehet vitázni, nem ls szabad. Az elvtársi, munkatársi légkörben helye van az érzelmi fűtöttségnek is. helyénvaló, ha a vita szenvedélyes. A haragtól, olykor gyűlölségtől szikrázó szavak azonban semmi jót nem hozhatnak. Az elvakultság sohasem segítette elö a tisztánlátást, vitáinknak pedig ez a tiszte. a egyben értékmérője is. S. M. Sárospataki napok Tegnap délelőtt megkezdődtek a vers- és prózamondók vetélkedőjével a városi tanács tanácstermében az 5. sárospataki diáknapok, amelyek június 1én érnek véget. Az eseménygazdag program keretében képzőművészeti. iparművészeti és művészi fotókiállítást is nyitnak. Ülésezett a járási tanács végrehajtó bizottsága Tegnap, csütörtökön délelőtt Szegeden, székházában ülésezett a járási tanács végrehajtó bizottsága. Megvitatta a járás tűzrendészeti helyzetéről előterjesztett beszámolót, az önkéntes tűzoltótestület munkáját. Ezt követően a mezőgazdasági termo, lőszövetkezetek és szakszövetkezetek mellék- és segédüzemági tevékenységét vitatták, értékelték. Épült: 1957—1969 Somogyi Károlyné felvételed Tegnap Szegeden — megint figyelmetlenség miatt — tíz perc alatt két baleset tértént. Ittasan és szabálytalanul kanyarodott kerékpárján a Kossuth Lajos sugárúton, a ruhagyárnál Farkas Csamangó István, Szeged. Dobé utca 59. szám alatti lakos. Egy gépkocsi elütétte. A kerékpáros sérüléseket szenvedett. (Felső képünk.) Az Anna kúti kereszteződésben ugyanesak kerékpáros szabálytalankodott. Szerencsém sérülés nem történt, a jármű azonban a villamos alá került. (Lenti képünk.) Az elsébbség meg nem adása miatt okozott balesetet az Attila utca és a Jósika utca kereszteződésében Kálmán Ferenc Szeged, Boross József utca 14. szám alatti lakos gépkocsijával. Összeütközött a motorkerékpáron baladó Szabó András, Deszk, Petőfi utca 29. szám alatti lakossal, akit a menték súlyos sérülésekkel vittek kórházba. A durva szabálysértést elkövető gépkocsivezetőt gyorsított eljárással vonják felelősségre. Defektes utazás Mi a drága? A szólásmom- porsó". A kiszerelt gumi eldás szerint a muzsikaszó, öregedett, a gyon foltozott, salDe van annál drágább is, lerozott volt. A pótkerékről például két. egymásból is a szelepsapkát nem lehetett elő vállalat jó kapcsolata, lecsavarni. Az út nagyobbik amelyen nem szabadna fele még az utazók előtt egyiküknek sem csorbát ej- állt, s drukkoltak. hogy tenie. A Folyamszabályozó legalább Debrecenig eldöcögés Kavicskotró Vállalat sze- jenek. El is döcögtek, ott gedi kirendeltsége (FOKA) aztán rendeltek két taxit a oda-vissza 700 kilométeres további 200 kilométeres űtmunkaútra kért egy mikro- ra, a mikrobuszt pedig ottbuszt a 10. AKÖV-től. aki- hagyták javításra, hogy legvel különben szinte egész alább visszafelé tartsa maéven át fuvaroztat, napon- gát. Szegedig. Hogy a 15 ta 8—10 Skodával, Tátrá- órás út alatt hányszor „emval. Kapott a FOKA műsza- legették" a 10. AKÖV szűkkilag olyan ellátatlan jár- látókörűségét, azt nem tuművet, vagy másképpen dom. De hogy hasonló renszólva „pléh-koporsót" az delésért készséggel és meszYC 23—35-ös rendszámú ko- sziről ugrana a FOKÁ-nak esi „személyében", hogy az más autóközlekedési vállalat, kritikán aluli volt a két az bizonyos. Elvégre egy vállalat eddigi kapcsolatá- jobb partnert keresni és taban. lálni ma már nem nehéz. A Jjgkési járásbíróság előtt defektet kapott a „pléh-ko- L- F. •