Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-29 / 121. szám

Á szegedi elindulás Program pedagógusoknak az olvasóvá nevelésről Programot, méghozzá nem kicsinyes feladatgyűjteményt, hanem önálló munkára lehe­tőséget biztosi tő elképzelé­seket, terveket adott a pe­dagógusoknak az olvasóvá nevelésről az egész napos rendezvénysorozat. Ezt a Sze­gedi Tanárképző , Főiskola gondozta Módszertani Közle­mények című pedagógiai fo­lyóirat szerkesztőségének kezdeményezésére rendezték tegnap a szegedi főiskolán az lit tiövetség által éppen egy esztendővel ezelőtt meghir­detett Olvasó népért mozga­lom évfordulóján és kereté­ben. Bizonyos értelemben talán túlzás szegedi elindulásról beszélni, hiszen az olvasóvá nevelésben sok minden tör­tént eddig is. Az azonban mégis vitathatatlan, hogy azokat a feladatokat, ame­lyek az olvasóvá nevelés­ben a pedagógusokra hárul­nak, mostanáig még sehol sem dolgozták ki ilyen rész­letesen és tudományos ala­possággal, mint a szegedi ta­nácskozáson. A nagy fontos­ságú vállalkozásnak tekin­télyt és rangot adott, hogy munkájában részt vállalt Darvas József Kossuth-díjas író, az írószövetség elnöke, az Olvasó népért mozgalom meghirdetője. Miklósvári Sándor, a Művelődésügyi Mi­nisztérium pedagógusképző osztályának vezetője, továb­bá a könyvkiadás több veze­tője, valamint az ország négy tanárképző főiskolájának, tiz tanítóképzőjének és három óvónőképzőjének számos képviselője. A sajtótájékoztatóval kez­dődő programsorozat Németh Istvánnak, az idén tízéves Módszertani Közlemények főszerkesztőjének, a vállalko­zás kezdeményezőjének el­nökségével tudományos an­kéttal folytatódott. A tanács­kozás felszólalói azt vizs­gálták, mit tehetnek egy­részt a pedagógusképző in­tézmények, másrészt maguk a pedagógusok az olvasóvá nevelés ügyében. A felszóla­lások, foglalkozva a felada­tokból következő módszerta­ni eljárások részletezésével is, egyöntetűen hangsúlyoz­ták, hogy az olvasóvá neve­lésben a pedagógusok a kulcsemberek, hiszen bár­melyik társadalmi szerve­zetben folyjék is az Olvasó népért mozgalom kibonta­koztatása, vezetői nyilvánva­lóan mindenképpen pedagó­gusok. Rámutattak a felszó­lalások arra is, hogy az iro­dalomoktatásban szükség van bizonyos tantervi és más vál­tozásokra. Az iskola ugyán­is még mindig nem képes megvalósítani, hogy az iro­dalom megszerettetésével ne­veljen rendszeres olvasóvá. Darvas József kiemelte, hogy ebben a tekintetben valóság­gal pedagógiai forradalomra van szükség, olyasféle vál­tozásokra, mint amit Kodály Zoltán munkássága jelentett az énekoktatásban. A továbbiakban egyebek közt rámutattak a felszóla­lók, hogy az olvasóvá neve­lésben kerülni kell a kam­pányszerűséget, és eredmé­nyek hajszolását. Több évig tartó fáradságos munkáról van itt szó. Formális határozat termé­szetesen nem született a ta­nácskozáson, de a felszólalá­sok szelleme és konkrét tar­talma is azt tükrözte: az or­szág tanár-, tanitó- és óvó­nőképző intézetei csatlakoz­nak az Olvasó népért moz­galomhoz, és Szegedről haza­térve hozzálátnak a jórészt itt kidolgozott lennivalók megvalósításához. Szilágyi Mózes (elvétele Darvas József felszólal az olvasóvá nevelés ankétján. Mellette (balról jobbra) dr. Szendrey János főiskolai igazgató és Németh István A tegnapi programsorozat keretében ifjúsági könyvek­ből és azokból a plakátokból, amelyeket a hallgatók készí­tettek az olvasás, a könyv propagálására kiállítás nyílt a főiskolán. A megnyitás al­kalmából a legjobb pálya­munkák alkotóinak Fischer Ernő, a rajztanszék vezető­je átadta a Művelődésügyi Minisztérium díjait. Első dí­jat Csikós András, II. díjat — megosztva — Stélik János és Sinkó János kapott, a III. díjjal Tándi Lajost jutal­mazták. A program befejező akció­jaként Hegedűs Ar.drás tan­székvezető tanár vezetésével a főiskola hallgatói a lány­kollégium klubtermében iro­dalmi délutánt rendeztek. Fürdőruha és sétahajó Birkahús­ellátás Egyik cikkünkre hivatkozik S. I. olvasónk, amelyben a termelőszövetkezetek birka­exportjáról írtunk. Kérdezi, miért adjuk el külföldre az ízletes magyar birkahúst, amikor azt mi is szívesen fogyasztanánk. A városi tanács vb keres­kedelmi osztályán kapott tá­jékoztatás szerint a birkahús­ból rendelkezése álló meny­nyiséget elsősorban a ven­déglők, éttermek, üzemi konyhák részére adják. Az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat és a városellátó szö­vetkezet a közeli termelő­szövetkezetekből vásárol ese­tenként birkát és bárányt hentesüzletek részére. A jövő héten már lesz Szegeden is birkahús, bár korlátozott mennyiségben. Az export­import kereskedelmet e te­kintetben is a népgazdasági érdekek szabják meg, tekint­ve, hogy Magyarországon a birkahús-fogyasztás nem érint olyan nagy rétegeket ötször csúszott le a part­türdői strand csúszdáján Szíjártó Rozália Párizsi körút 10/a szám alatt lakó VII. osztályos általános iskolai tanuló s új fürdőruhája máris elkopott. Vajon miért csak ilyen áron csúszkálhat­nak a gyerekek Szegeden — kérdezi hozzánk küldött, va­lószínűleg anyukája által írt levelében. Nyári vendégeinek is. sa­ját magának is örömet akar­na szerezni Remzső György­né olvasónk, aki Kiskundo­rozsmán a Kun utca 20. szám alatt lakik. Az örömszerzés­hez csak a sétahajó hiányzik, amely kár, hogy nem jár mostanában a Tiszán. Talán nem üzlet a sétahajó jára­tása a fürdővállalatnak? — kérdezi levelében olvasónk. Bárdos Miklós, a Szegedi Fürdők- és Hőforrás Válla­lat igazgatója mindkét le­vélbeni kérdésre válaszolt. A fémcsúszdák mindig és min­denütt a világon koptatták a ruhát, amiben a gyerekek csúszkáltak. A strandon nem rozsdásak, hanem éppen a sok használattól tükörsimára csiszoltak a csúszdák. Lehet, hogy sokkal többször lecsú­szott kis olvasónk, mint írta — vagy a fürdőruha készült silány anyagból. Akkor pedig a kereskedelemhez kell for­dulni panasszal. Igaz, az sem csúszkálásra adja el a für­dőruhákat. Sétahajó lesz pár hét múl­va. Egy teljesen új. 50 sze­mélyes az idén kerül először forgalomba. A régi, 23 sze­mélyes jelenleg javítás alatt van a váci hajógyárban, de júniusban az is elkészül s akkor két hajón is tehetnek sétát a Tisza kedvelői. A piaci helypénz Szegedi művészek Berdál Valéria Jónéhány éve hallgatom operaszínpadon, a színház­ban is gyakran megfordul­tam már előadások előtt, után, próbaszünetekben, vagy a klubban esténként, de civilben még nem talál­koztam Berdál Valériával. Most először, minap langy­meleg májusi délutánon a Tisza-presszóban, ahová el­sősorban egy kíváncsiság csalt beszélgetni vele: ho­gyan tudja hozni a szegedi operában immár 12 eszten­deje önmagát: magas szín­vonalú, egyenletes, tiszta, nemesen egyszerű, őszinte, rokonszenves művészetét. Hasonlítatlanul kevesek eré­nye az övé: nincs szürke napja, indiszpoztciója, el­rontott szerepe, bakija — ahogy mondani szokás, rá mindig lehet számítani. A legutóbbi Solvejget éppoly kerek, átgondolt, lényegből fakadó énekesi-színészi ar­cával tárta közönség felé, mint a korábbi lírai szop­rán szerepek egész soroza­tát Michaelától Antóniáig, Mimitől Gildáig. Aztán kiderült, nem vé­letlenül kerültük el egy­mást. Társaságban, még színházi körökben is ritkán mutatkozik, aszkétikusan él a művészetnek és családjá­nak. Szigorúan kerüli a le­hetőségét is, hogy a kettő harmóniáját külső és je­lentéktelen körülmények zavarják. A színpad kö­nyörtelen kötélidegzetet kí­ván, a pályán talpon marad­ni, szerepről szerepre egész­ségesen -erősen változni, mindig újat, érdekeset, min­dig élményt adni: szerzetesi életmódot kíván. Komolysá­got, türelmet, ambíciót és rengeteg munkát. Berdál Valéria tudatosan és szívó­san dolgozik: a zeneművé­szeti főiskoláról elhozta a folyton tanulás szükségének, a hang rendszeres karban­tartásának, a szerepek ki­dolgozásának, precíz megis­merésének igényét, a hi­vatás belső parancsát, hogy kedvező vagy mostoha kö­rülmények közepette is nagy alakítást vár a kö­zönség. Berdál Valéria nem hagyatkozik pusztán a pró­bákra, a korrepeticióra: he­tente kétszer jár énekórá­ra dr. Korényi Elemérné­hez, a műhelymunka során legkisebb részleteiben tisz­tázza szerepeit, hogy a pre­mieren ne érje meglepetés. Egyébként is eleget druk­kol, szorít egy-egy fellépé­se előtt, s ilyenkor a leg­apróbb bizonytalanság is indiszpozíciót okozhat. Ha az énekes tekintete mágnes­ként tapad a karmesterre, odavonzza a néző figyelmét is, ha az operaénekes nem tud feloldódni a belépések­re, a ritartandókra, intoná­ciós és egyéb zenei prob­lémákra szánt koncentráció­ból, ha nem tud színészileg is belekerülni az adott hely­zetek, fordulatok kosztü­mös levegőjébe — félmun­kát végzett, a publikum ne­hezen hisz neki. A kedvenc szerep? Most Solvejg, a Peer Gynt ibse­ni forrású örök-időtlen alakja, a szerelemben ön­magát feláldozó lány hava­si tisztasága: az odaadás önzetlensége, a szerelmi alázat szépsége. Kedvenc, mert finom, egyszerű, ter­mészetes — ahogyan Ibsen­nél olvasta, Töröcsik Mari­tól látta, Grieg majd Egk muzsikájából érzi. Es ked­venc minden szerep, ami­vel Berdál Valéria sajátos lírai alkata belső rezonan­ciát talál, melynek titkait érdemes alázattal kifürkész­ni, melynek emberségét, húsból-vérből gyúrt való­ságközelségét az élet reali­tásaira hallja át. Sokat énekel, majd min­den operaelőadáson akad dolga elég — de nem bánja. Legfontosabb éltető közegnek hiszi a minél sű­rűbb színpadi jelenlétet, ez ad kedvet, rugalmasságot a sok munkához. Országos fó­rumokon is elismeréssel, szólnak művészetéről, a sze­gedi opera előadásainak te­levízió és rádió közvetíté­seiből rangot, tekintélyt szerzett magának, a közel­múltban sikeresen vendég­szerepelt a fővárosi Operá­ban, a szegedi szabadtérin is sokan tapsoltak már ne­ki. Azt hinné az ember, ennyi esztendő után egy énekes kijátszotta kártyáit, bemutatta mire képes, nem izgalmas színpadi jelenség tovább, jöhetnek a frissek, az ismeretlen tehetségek, az újak, jöhet a konkurrencia. A konkurrencia valóban je­len van, de Berdál Valé­riát még sokáig nem kell félteni. Hiszen maga is fiatal, tehetséges és nagyon következetesen, tudatosan dolgozik. Ami biztos recept, garancia a mellőzés, a ku­darc ellen. Bizonyára gyak­ran halljuk még Szegeden a következő évadban is! Nikolényi István A drága piád árak egy fő­okának látja a, szerinte ma­gas piaci helypénzdíjakat Mészáros József, Szivárvány utca 3/b szám alatti lakos olvasónk. Azt írja levelében, i hogy a tojás, a baromfi, a | zöldség, a gyümölcs és min­den piaci áru eladási árába bekalkulálják az eladók a helypénzt. Tegnapi számunkban is­mertettek a városi tanács rendeletét, amely a piacok fenntartásától, irányításáról és az új helypénz-díjszabás­ról intézkedik. Ebből kiderül, hogy a most megállapított helypénzdíjak nem maga­sabbak — eddig sem voltak —, mint a hasonló nagyvá­rosokban. AZ új rendelet egyszerűsiti a helypénzdíja­zást, ugyanakkor biztosítani kell azt a pénzösszeget, amelyből a piacok fenntartá­sa, takarítása, fejlesztése kerül. Cigaretta­újdonság A magyar dohányipar BNV-díjas újdonságából, a Pálma cigarettából a vásáron tiz nap alatt 3,5 millió darab fogyott. A magyar dohány­iparnál közölték, hogy az Egri Dohánygyárból szerdáig minden megyeszékhelyi el­osztóba és a Balatonra is küldtek Pálmát, amely az ipar számításai szerint a jövő héten országszerte kap­ható lesz A vásári siker után, a második negyedév­ben tervezett 20 millió he­lyett 25 milliót készítenek belőle. Épült: 1957—1969 Könyvheti nyitány Az Idei ünnepi könyvhét eseményei május 31-én, szombaton kezdődnek, de a Szépirodalmi Könyvkiadó ál­tal tegnap este az újszegedi November 7. művelődési ott­honban rendezett irodalmi esttel, a Szépirodalmi Figye­lő című elö folyóirat új szamának bemutatásával, mint valami nyitánnyal, megkezdődött Szegeden a könyvek hete. Az ünnepi esten részt vett Darvas József Kossuth­díjas író, Csák Gyula József Attila-díjas író. Lator László költö és két szegedi prózaíró, Fenáfeel Judit és Tóth F.éla. Az igényesen összeállított műsorban közre­működött Schubert Éva. Kovács János és Mentes József, Egy kis ember nagy temetése A tragikus hirtelenséggel elhunyt Ruff Béla ham­vasztás utáni búcsúztatását tegnap délután nagy rész­véttel tartották a Belvárosi temetőben. A hamvakat tartó kis ravatalt nem borította el a koszorúk tö­mege, csak az emléki'zés kis csokrai; nem állták kö­rül gyászba borult, zoko­gó rokonok, csupán igaz. barátok, színházi és sport­emberek, a Virág cukrász­da — második otthonának — törzsvendegei, igaz, őszinte részvéte kísérte utolsó útjára. Barátok, akik közel érezték magu­kat a népszerű kis ember­hez. Ok búcsúztatták Limblt és az ő kegyeletük fogja megőrizni emlékét. A búcsúztatás Kertész Lajos vezette Városi Ka­mara Kórus gyászdalával kezdődött, majd BernátskV László mondott megható nekrológot. Fzt követően a Nemzeti Színház tagjai­nak utolsó üdvözletét tol­mácsolta Komor István a szeretett kollégához, majd Gaál Fe—ne. a színház nyugdíjasai nevében bú­csúzolt a „kedves öreg, örökké fiatal baráttól". Mint mondotta: „A füg­göny legördült!" A „kis emberhez" mél­tó, szépen megrendezett nagy temetés volt. Jenő István Bécsi körút 16/b. (91.) Nem sok magas lakóház van Szegeden, ez is úgy született meg, hogy már szinte építkezés közben tervezte át a kivitelező 4 emeletesről 8 emeletesre. Pe­dig az ilyen városképi szempontból fontos helyeken, mint ez is, ahol a Nagykörút egy sugárúttal találkozik, rend­szerint kellemes látványt nyújt, hangsúlyt ad a szoká­sosnál magasabb épület. CSÜTÖRTÖK, 1969. MAJÜS '29. DÉLMAGYARORSM

Next

/
Thumbnails
Contents