Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-24 / 117. szám
Több könyvet, filmet a tanyáknak! Huszonötezer tanyán 120 Szatymaz külterületén 6 taezer ember él Csongrád rae- nyai tsz-kultúrtermet találni, gyében, s közülük csupán 30 , ^ , ezren kapcsolhatók be rend- 8 B*lástyan is. másutt is egyszeresen a kultúra hatóköré- re szaporodnak ezek a helyibe; a többi 90 ezer olyan, ségek. szétszórtan lakik, hogy ösz- „ ... . . szetoborzásuk, szervezésük Szükség is van rájuk, mert csaknem teljesen lehetetlen, a tanyán élőknek feltétleEzt az elgondolkodtató nfll tájékozódniuk, művelődadatot az a jelentés tartal- ,ük keU mazza, amelyet a Csongrád megyei Tanács vb művelő- Mindezek a tények annak désügyi osztálya állított ösz- felvetésére késztették a j«~ sze, s amely a tanyán élők lentós készil6it> hoRy egy könyvvel, mozival való „el- meffyei kultur4Us alapot lé_ látásának" helyzetét elemzi, tesitsenek. Ehhez mind az álMint a sok adat felhasználásával készült tanulmányiami, mind a társadalmi és a gazdasági szervek hozzáa tanyára szánt beruházásokat. A. U TFMH. ístt-vau* | Ijp janicsárok ból kiderül, a tanyák száma járulnánakj s bel61e finanszi_ éppen a szegedi járásban rüzn4k _ „ eddiginél tMI. csökken a leglassabban - az gvobb ^szegekkel ismert gazdasági okok miatt. (Homokos talaj, gyümölcsösök, részes művelés, a helyhez kötő sok és rendszeres munka.) Hogy mégis mit lehet a magányosan álldogáló házak lakóinak szellemi gyarapításáért tenni? Az egyik — jól bevált módszer — a művelődési autók használata. Jelenleg 9 ilyen kis „kultúraszállító" futkos Csongrád megye útjain, s mindennapos jövésük-menésük során öszszesen 52 települést tudnak 1 elkeresni; 52 települést, 20 ezer lakossal. Sajnos, a kis mikrobuszok útfalása egyre nehezebbé válik, mivel a Nysa gyártmányú járművek csak igen nehezen vergődnek át az akadályokkal teli terepen. A művelődési autók vitte „mozikon" kívül kihelyezett vetítóberendezések is működnek néhány helyen; köztük Algyön és Röszke KOrus-tanyán. ' Ami a korábbi években oly népszerű tanyai olvasóköröket illeti, ezekről egyre kevesebb jó hír hallható. Könyvállományuk romlik, s több helyen gazdasági célokra használja fel őket egyegy termelőszövetkezet. Lehet, hogy éppen az olvasókörök bezáratásának „ellenlépéseként", de mind több tsz létesít ónálló művelődési termet vagy klubot. Csak Fehér köpenyben, a betegek mellett A legelső orvost, aki arra más kórházba, vagy védőnő- lenül nagv a vándorlás ezen jár, megszólítom a kórház nek. Vagy az egészségügyi a pályán belül, folyosóján: adminisztrációba. Ez a pálya — Milyen a jó ápolónő? nem tud már elereszteni — Szorgalmas, türelmes. — A betegek hálásak? fáradhatatlan. — Igen, a legtöbb az. — De mások munkájához csak a pénzre gondoljon, nem éppen ez kell? Az öné- — És a borravaló? hez is, doktor úr? Fasebészet A városi kösiva tagban eléggé nehéz megfelelő kondícióban tartani a szemetlelket gyönyörködtető fasorokat, ligeteket. Sokszor valóságos sebészeti beavatkozásra van szükség ahhoz, Wi^taS mondj.: ok ] J«y• .,Ot éleiét megho«1 sss&s^ss A sr^eruss •. — Ezen sok vita volt mar. talán nem is csúnya, s a ü törzsben és ilyenPersze... Talán fordít- Nyersen mondom: miért raj- férfiak egy ápolónővel mas" > kor nem marad más hátra suk ki: ki nem jó ápolónő? tunk kérik számon, akik a képp beszélnek. Igaz, keve- mint valamilyen anyaggal Aki kapkod, türelmetlensé- legkevesebb fizetést kapjuk? sebb „titka" van előttünk a gével érezteti a beteg feletti Vagy akiknek ezen a pályán testnek, életnek, halálnak, hatalmát. Mert aki magate- a legnagyobb a jövedelmük, Ettől nem kellene bennünhetetlen beteg, annál min- azoknak nem kell ebből kér- ket könnyelműbbnek tartadenkl hatalmasabb. És a be- dést csinálni? A magam ne- ni másoknál. Talán csak joblegek nyűgösek, a gyógyulok vében beszélek, dc sokan ban ráérnek a betegek róunatkoznak. Aki ápolt már éreznek így: nagyon is jól lünk társalogni, mint mondbeteget otthon, tudja, hogy jön az ezerháromszáz forint juk üzemben, vagy hivatalaz ápolónők „magasztosan mellé. De igaz becsületem- ban a lányokról. Ez is egyik szép" munkája nagyon sok- re mondom: még nem „néz- hártánya foglalkozásunknak, szór a legkevesbé sem szép. lem ki" senki zsebéből sem. Próbáltam néhány betegBelefásulni — igen könnyű. Volt már olyan kolléganőm, gel beszélgetni. Csupa dlcsé— Jó ápolónő maga, Jut- akit elküldtek, állítólag ki- retet hallottam itt. a kórházka? követelte a betegektől. De kapun belül. Attól is, aki az - Ezen gondolkodnom előfordult már, hogy nem éjszaka talán eszeveszetten kellene. Azt hiszem, gyerek- f°«adt,uk e>- akar!hogy Eka^ «öngetett, nem. taUlte elég osztályon, vagy szülészeten tjüc adni. Nyugdíjastól pél- fürgének a nővért. Emberi jobban dolgoznék. Itt, a bel- dá"í" „, dokJf. . . , .. ... gyógyászaton nehezen vise- Háromszor is mon- Mégis közelebb vitt ahlem, hogy ágytálat kér az is, dana- hogy biz osan felírjam: hoz a meglevő, Igenis létező aki kimehetne. Nem va- keAVés- A, !íakkeif5" ap,°1Ó~ ^í®1^®** am' körülveszl gyünk egyformák. Nekem az "6k ezerkétszáz körüli f.ze- őket. Hiszen az emberi segiaz érzés kellene, hogy min- téssel kezdenek ezernyolc- tőkezet jelentik ők a betegdent jelentek a betegnek szaz f°rint föle főnőverek ség nyűgében, bizonyatlansáHogy zavartalanul, ideges-' j"*nak- aDe ugyan hány év gában. Ejgr-egy mosolyuk kedés nélkül részt vegyek a után? A kepzettseg, iskola- órákra gyógyító, jo kózérzebajában Tudom nem min- zöttság taIán seho1 nem ol-van tet ad- Az emberséget példig sikerül. A gyerekek és a 8okíf!f- ™int Ut A, szükség dázzák ők. S akik megmaműtétesek a legelesettebbek, dlktalja', hogy .nam lehaí *S" radnak ezen a pályán, tuda legszeretetreméltóbbakils. kolai vegzettseghez kötni: Q a e n a pa > ' Személyes tapasztalatom f^en kiismerten na^ y«. tudják, hogy ezt várják Bubuka hazatalált alapjón elfogult "vagyok az áPoJónőhiány van. S mindé- tőlük, ápolónőkkel. Kató nővér - nütt az országban egészségtemert bejött az ünnepen is piros tojást, csokit hozni egy kis beteg cigánygyereknek — észrevette, hogy túl magas, szabálytalanul magas a lázam. Ha cinikus lennék, azt mondanám: megkímélte családomat a koszorúköltségektől. Pedig ő maga sem látta így — szerinte kisebb pont annál egy ápolónő. O csak odahívta az ügyeletes orvost. Csak. — Megbecsülik-e munkáját? — Szerintem igen — mondja egy 30 év körüli nővér —, az osztályon, a kórtermekben a legtöbb orvos nő, jobban érzi, mit jelent nekem a két kisgyerek munkám mellett. Nem minden főnök látja be, hogy a három műszak nem éppen álom. Néha a családnak jut kevés a türelemből. Pestről jöttem, olyan kórházból, ahol az ápolónő mármár rabszolga volt. Vagy olyan eszköz, mint a géz, meg a tiszta műszer. Itt emberszámba vesznek. Persze mi könnyen tovább állhatunk. mindenütt szükség van ránk. — Tovább állna? — Nem tudom ... Esetleg P. Szőke Mária ban Bubuka az Állatkert rovarnak. 7—8 méteres, szürke, szőröstesHárom napig reggel hiába ke- az embert is alatartotta izgalom- resték üvegfalú posan meggyötri „lakásában". A Negyedik naborítófedél vala- pon aztán reggel, házának egész mi okból félre- amikor már lekörnyékét. Bubu- csúszott és éjsza- mondtak minden ka ugyanis rend- ka Bubuka elin- reményről, az abkívül értékes la- dult világot látni. laknyílásben kója fővárosunk- Tűvé tették érte megjelentek a kacenti- az egész rovarhá- paszkodó lábak, sötét- zat és környékét, majd a sötétszürMég az Állatkert ke, hasas, szőrös tű, mexikói ma- idomított macs- test. és Bubuka dárpók. Szívesen kaját is segítsé- — láthatólag bűnugyanús gül hívtak: fel- tudatosan — sophora-fát küldték a közeli meglapult a belső sebb madarakra, fákra, hogy majd párkányon. A kolibrikre. bé- jelez, ha meglát- kitört üdvrivalkákra stb. Euró- ja az ijesztő kül- sástól megijedve pában szerencsé- sejű szökevényt, még elrohant re nem otthonos. De minden hiá- ugyan az ablak még az óilatker- ba, sahol semmi sarkáig, de ott ritka- eredmény. Már- már sikerült egv pedig Bubuka rádobott törülkönemcsak alig pó- zővel ismét rabvadászik otthonában tekben is ságszámba megy. Nálunk is egyetlen képviselője tolható fajtájának. Az elmúlt napokban egyik érték, ságba ejteni és hanem veszedel mes is lehet, hi- óvatosan visszaszen marása még vinni „cellájába". kitömni a mélyedést. Erre a célra különleges összetételű, cementtel szilárdított habarcsot használnak fel. Megfigyelték, hogy az ilyen plombálós akkor a legcélszerűbb ha több rétegben, szakaszonként készítik el a tömítést; így sokkal rugalmasabb, a fa mozgásának jobban engedelmeskedő plombat képezhetnek ki. A Fővárosi Kertészeti Vállalatnál próbaképpen műanyagos tömítéssel is kísérleteznek. Ez az anyag elég állítólag a fához hasonlítható tulajdonságai miatt jól beépül a testbe. Ha ez a plombálás elmaradna, akkor 2—3 éven belül a törzsben olyan kimaródás keletkezne, ami lényegében a fa életének végét jelentené. A fasebészetben „végtagpótlásra" nincs lehetőség, ellenben sokat tehetnek egyegy vastagabb gyümölcstermő ág megmentéséért. A tehertől roskadozó, máf-már elrepedő ágat régebben ácskapcsokkal erősítették . a törzshöz. A kertészek azonban kiderítették, hogy e». végzetes hiba, mert a vas környékén elapad az élet, súlyos heg keletkezik, ami gyorsan az elszáradáshoz vezet. A fasebészet újabb receptje: átfúrják az ágat, a lyukba fából készített csavart helyeznek el és ennek kivezetett végét erősítik a törzsre. Ez a „végtag-megerősítés" sokkal eredményesebb. Gyakran használt eljárás még a faifjítás, vagyis az ágak vissza metszése. A főváros területén több olyan fa van. amelyet kora vagy fajtája miatt különös becsben tartanak. A Várban, a Déli-kertben levő 250 éves rendszeresen megszabadítják elöregedett vastagabb ágaitól és ezzel lényegesen meghosszabbítják életkorát. Üjabban van még egy kényszerű sebészeti műtét: sokszor azért kurtítják meg a fákat, mert az épülő városrészben nem férnek el a daruk és az építősaerkezeték alatt. — Veheted annak is. Elmegyek, ha én maradok ve egyszerre. Mini a házából űzött csiga, oly alul, mert nem viselem el, hogy ezek kiröhögjenek, amikor nincs is igazuk. védtelen, szerencsétlen vagyok. Bagzó macskák üvöltenek az udvaron TeMégis megfegyelmeztek. Szigorú dorgálás, kervényes és idegtépő nekibuzdulással. A faUtolsó figyelmeztetés. Pontosan nem emlékszem lak visszaverik a hangot. Nagy proletárház mar a szövegre, mert úgy megharagudtam, hogy ez. Gyáriak laknak benne. Zzúfolt. Az abla(6.) — Tulajdonképpen statikusnak fogod fel a világot, Pali. Nem úgy en bloc a polgárságot kell kilökni a hajóból, hanem a haszontalanokat. Nézd meg, alig néhány év után a polgárság java ránk figyel, és mint Sátorossy, velünk tart. Tudom, azt mondod, nagypolgár. Igazad van. Vagyonuk volt, de művelt, intelligens ember, a volt vagyonuk töredékéből ma is különb életmódot folytathat, mint a te összes retyerutyád. De egy dolgot őszintén megtanult, éppen származása révén. Megtanították rá a németek. Mert az embereknek egyéni sorsuk is van — és ez vezérelte közénk. Kommunista? Nem biztos. De hagyjuk a sablonokat, azok maholnap használhatatlanokká válnak, nem szabad velük dolgozni. Egyébként, miért, a mieink közül éppen ezek alatt az évek alatt, sajnos sokan talán nem lettek polgórabbak a polgárnál? Még rosszabbak is vannak náluk. Mer a gondolkodó polgár szabadulni akar tehertételeitől, a mieink meg most kezdik felszedni a legrosszabb szokásaikat. Hát vigyázz. Pali, mert nagyon ferde vágányokra térít ez a túlfűtött utélkozás. És ahogy te akarazonnal darabokra téptem a papírt. És ahogy mondtam, bár fájlaltam, rögtön beléptem a gyufagyárba dolgozni. A rönktérre raktak. A lány kijött utánam. Hivatott a kapuba. Könyörgött, hogy térjek észre. Mindenki rajtam nevet. Nem a fegyelmi, hanem a vizsga ijesztett el. A félévi két szigorlat meg a kilenc kollokvium. Úgy bevágtam az orra előtt a kaput. csak úgy dörrent. Amikor este mentem hazafelé, a portás mondta, fél óráig sírt a lány az utcán. Mit csináljak vele? Mit csináljak magammal? Hülyeség ez az önérzeteskedés. Igazam van, de nem az én igazam jut érvényre. És hány ember tudja, hogy igaza van, de mehet a fenébe az igazságával. Mindig annak van igaza, akinek hatalma van. Hat ki vagyok én? Hagyjam a fenébe az igazam. De ez opportunizmus. Szolgalelkűség, kutyaalázat egy diplomáért. Nem az én kenyerem. Inkább a rönktér a gyufagyárban. Hat hogyan? Csak beszélünk a proletárdiktatúráról, de a proletárérdekeket. előnyöket és posztokat a polgárok bitorolják ... A kollégiumból is kiköltöztem. Nem volt valami nagy költözés. A katonaládában benne volt minden. Az albérletbon, ahol laktam, nem nad, mit csináljunk velük? Lökjük őket a Ti- ismerték a villanj-t. Petróleumlámpáktol meg szába? elszoktam már. De a betűt sem vágytam. KoA, kár volna. Mi is bűnösök vagyunk. Vala- rán lefeküdtem, vacsorára cigarettafüstöt ethol a bibliában azt olvastam, nemcsak az a bolond, aki megeszi a hét kenyeret, de az is, aki látja és engedi. — Na, most nézd meg. milyen zavaros fejű vagy! Most meg a bibliával jössz. — öregem, azok sem az ujjukból szívták az élettapasztalatot, akik azt leírták. tem, és hajnalig rágtam magam a bajommal. Anyámék. szegények, nem tudják sorsomat. Ma is azzal a büszke szóval elnek, ha kérdik hollétemet, hogy hát ammög eggyetemista. Az a. De nem ám egy gy-ve 1! Tavaszodik, és fekszem az ágyon. A gyufagyár éjszakai műszakjának zsolozmázó géHünimögött Nagyon nem tudta, mit is csinál- pej idebúgnak a fülemig. A szárító kalamolva Jon. Szenvedő társak voltunk. Én azt mondtam: forgatja az apróra hasított szálakat, és az ele— Ha fegyelmit akasztotok a nyakamba, én el- vátor kerekek meg a cimragasztók suttyanva megyek innen! — Szóval revolverezel? nyalják a dobozok födelére a márkát. A gyufagyár itt van közel, és én messzi, messzi eskok mindenütt nyitva. Egyedül virrasztok. Csak engem zavar, túlfeszített idegeimet mintha fűrésszel nyesnék, szaggatja a macskaszerenád. A proletárok alusznak, mit sem tudnak rólam, bajomról. A magukéval sem törődnek, fáradtak. Mélyen behúzódnak az álmok csöndes kútjaiba. Heggel úgy viszem magam a gyárba, mint akinek csontját apróra összetörték. A rönktériek jók. Övnak a fölösleges mozdulatoktól. Feszítő rúdjaikat ügyesen elé nyomják a gyors gördülésű szálfáknak, míg én tatom a szám, mert az eszem, az eszem kavillál, akár a gazdátlan malom, ha berúg a molnár. Hol vagyok én a lánytól, anyámtól, a lovamtól, szépséges szép céljaimtól? Estefelé telefonhoz hívtak. Az egyetemi káderes beszélt. Tegeztük egymást, mint a cimborák. — Ide figyelj, öcsi, elég most már a hülyéskedósből! Most már megmutattad, hogy amit te kimondasz... Érted! Szarjál az egészre. Told vissza a pofád, kuss legyen, és gyerünk! — Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy ezzel a vagány beszéddel visszafordítasz. Megveregeted a vállam, hogy igazam van, meg hasonló, a másik oldalra meg levett kalappal köszönsz alászolgáját. a polgárt taszítod előtérbe. — Csak ne ugrálj. Beszédem van veled. Gyere el ma este hétkor egy pofa sörre a Vakegérbe. Jó? Nem válaszoltam. Letettem a hallgatót. Hát hogy képzeli ez? Butyiban vakegeres találkozót rendezünk, hátha fordul másfelé is a dolog. Nem. nem vakegerezünk. Persze. ilyen lebujba szívesen eljönne velem. Ott aztán nem találkoznának velünk ismerősök. Vagy már ez is anarchia? (Folytatjuk.) »