Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-22 / 115. szám

Űrgyerekek „Totyogó" szakszövetkezetek Öcsikét kér a gyerek Sokan mondogatják manapság: itt „Homokországban" csak „totyognak" a szakszövetkezetek. Évről évre alig fordítanak valamit közös beruházásokra, amit megtermelnek, ezét is osztják. Mi ebből a valóság? íme a reális mérleg az elmúlt esztendő gazdálkodásának tükrében. A szegedi járásban 16 szakszövetkezet működik az összes terület 20,2 százalékán. Jelentős gyümölcs- és szőlőültetvénnyel rendelkeznek. A termőterület nagy része gyenge homok, amelynek az egy holdra jutó átlagos aranykorona értéke alighogy eléri a hetet. Az összes földterületük 45 023 hold, amelyből a közös mindössze 5718 hold. Hétezernél többen élnek ebben a „társulási formában". Igaz, becsületes megélhetést adnak ezek az üzemek is, amit többek között az is bizonyít, hogy az elmúlt esztendőben 223 új tagot vettek fel, nagyrészt fiatal munkaerőt. Tagok és családtagok Egygyermekes családokban szinte mindennapos eset, hogy öcsikét ker a gyerek. Honnan szerezzek? — hangzik ilyenkor a szülő elterelő válasza. Elhangzik ez a kérdés azokban a családokban is, ahol úgy szerezték a gyereket. Forráskúton, a művelődési házban egyszer szülői értekezletet tartanak az állami gondozattak nevelőszüleinek. Meglepett, hogy a legnagyobb dologidőben ls eljöttek a szülők. Csapó Béla algyői Iskolaigazgató így kezdi előadását: A magukramaradt gyermekek közös vonása, hogy boldogtalanok. Nincs biztonságérzetük, támaszvesztettek. Intézeti nevelésük nem pótolhatja a család melegét, szeretetét. Kérdezgettem a nevelőszülőket, akik naponként biztosítják ezt az „Intézeti hiánycikket" az állami gondozott gyermekek részére. Valaszaikat rakosgatom most össze. Kovács Ferencné hat éve nevel két testvért. Azt mondja, régebben örökbefogadtak egy gyermeket, az már felnőtt, férjhez ment, üres lett újra a ház. — Szeretjük őket. Kicsi volt mindegyik, mikor idekerült hozzánk. A ml kezünk alatt kezdtek csak ismerkedni a világgal. Gyuris Sándorné ls felnevelt már egyet. A mostani tizenegy éves. Élnek törvényes szülei ls, de nem keresték egyszer sem a gyereküket. — Mondjuk neki, hogy nem mi vagyunk az igazi szülei, de ő azt feleli, neki nincs más édesanyja, csak én. Egy másik néni kéréssel fordult Tóth Jánosnéhoz, a körzet gyermekvédelmi felügyelőjéhez: — Szeretnénk kapni, ha lehetne, egy masikat is. A mostani nem hagy békén bennünket, mindenáron egy öcsikét akpr. Van, aki csatlakozna hozza: — Az én uram is mondta, kérjünk egy kisebbet ls. Olyant, aki megmaradna nekünk továbbra is gyereknek. Szeretem a mostanit is, hiányzik, ha nincsen otthon. Hód! bácsi gitárt vett nevelt gyerekéne.k. — Muzsikás volt az egész famíliája, kipróbáltam, van-e huzalma hozzá. Haj, de menynyire örült neki! Szeretet szól a válaszokból is, az sugárzik a szemekből is. így mondják: „az én fiam..." Pedig van köztük gyógypedagógiai alany is. Védik, kisebbítik a bajt. mint az Igazi szülők. — Felejtékeny is egy kicsit Amit este tanulunk vele, reggel már nem igen tudja. Mások előtt sem éreznek megkülönböztetést Forráskúton az állami gondozottak. Az Iskolában sem. Gyermektársaik előtt is egyenrangúak. — Legszívesebben apró gyermekeket választanak a nevelőszülők — mondja Tóth Jénosné. Azt mondják, hogy csak szépet aranyosat, meg okosat adjanak. Ragaszkodnak hozzá, hogy előbb hadd nézzék meg az intézetben. Azért választják a kicsit, mert azt könnyebb a kedvük szerint nevelni. Nevelni akarják őket! Ahogy a szülői értekezletet hallgatom, úgy érzem, a Forráskútra adott gyermekeknek támaszt talált az állam. a. D. ; A rendszeresen dolgozó ta| gok száma 942. Amíg a termelőszövetkezetekben divatos lett az „alkalmazottszakma", addig a szakszövetkezetekben nem változott lényegesen az alkalmazottak száma. Az egyre növekvő munkaerő-szükségletet a tagok és a családtagok pótolják. Tavaly például megtízszereződött a szakszövetkeszáma.dolgoz6 CMládta«* vóllalkozások az összterületből a közös terület aránya 36 százalék, a domaszéki Békénél viszont ez mindössze 3,1 százalék. De a legnagyobb differenciálódást a szövetkezeti eredmény mutatja, amelyből a zákányszéki 1 millió 48 ezer forintot ért el, míg a domaszéki mindössze 11 ezer forintot. A közös gazdálkodás struktúrájában, szerkezetében nem történt lényeges változtatás. A takarmánygabona és kukorica vetésterülete kisebb mértékben, az árunövények termelése nagyobb arányban növekedett. Mindenesetre az tény, hogy az előirányzott termelési hozamokat nem érték el, alatta maradtak az 1967-es évinek. Bár így sem lehet általánosítani, hiszen ahol a helyi lehetőségeket, jól kihasználták. jó eredményeket értek el. Megint példának említhetjük a zákányszéki Homokkultúrát, ahol kukoricából holdanként 25 mázsát (májusi morzsolt), búzából 8,4, árpából 9,2 mázsát termesztettek. A másik zákányszéki birtokon, a Május l-ben /•,/rtrí/tLI, fűszerpaprikából 40, paradi- UJfOrSOOO csomból pedig 110 mázsát tatenrielési érték, a közös vagyon. a tiszta jövedelem az előző esztendőhöz viszonyítva tovább fejlődött, növekedett. A közös tevékenységből, gazdálkodásból származó termelési érték elérte a 32 és fél millió forintot. Ez 4 százalékkal több az 1967esnél. Igaz, ennek jelentős része az árváltozásból ered. A szövetkezeti bruttó jövedelem 1967-ben 12 millió 415 ezer forint volt, tavaly viszont már 21 millió 291 ezer forint, ami 171 százaléknak felel meg. Jelentősen növekedett a termelési költség is, több mint 28 százalékkal. Kisebb mértékben, de növelték a részesedési alapot, a fejlesztési alapot, hogy a bővített újratermelés előfeltételeit megteremtsék. Igen jelentős összegeket tartalékoltak, lényegében félmillió forinttal többet az előző évinél szociális és kulturális célokra. uoumuui peuig nu mazsuiia- r ir karítottak be holdanként. Je- J6jl006St lentősek a mórahalmi Haladás szakszövetkezet termelési és gazdálkodási eredményei is. A közös A volt termelőszövetkezeti csoportokban a tízórás munkanapra jutó kereset 109,30 forintra emelkedett. Ez egyben azt is jelenti, hogy a 180 munkanapot teljesítő (tízórás munkanap) jövedelme 19 ezer 690 forintra emelkedett, ami az előző évinél majdhogy 2200 forinttal több. Az új gazdasági mechanizmus első évében bebizonyosodott, hogy ha a szakszövetkezetek helyesen használják ki a termelést elősegítő, befolyásoló közgazdasági öazRájuk sem kedvezett az Igen nagy az adósságuk a idő tavasszal. Igaz, az új gaz- járásban működő szakszövet, daságl mechanizmusban al- „, kai mázott, a termelést elő- kezeteknek 82 állattenyésztés segítő, befolyásoló közgaz- terén- Lényegében csak Zádasági ösztönzők ezeket az kányszéken állnak korszerű üzemeket kisebb mértékben állatférőhelyek rendelkeaésérlntették, mint a termelő- re' Ezenkívül Bordányban a szövetkezeteket Ott. ahol Mezfi Imre szakszövetkezethelyesen kihasználták a le- 001 van némi sertéstenyész- tönzőket. a helyi lehetőségehetőséget tovább növeke- ^ Nyilvánvaló; nem ren- ket, akkor lényegesen gyordett a közös vagyon, a fel- delkeznek kellő mértékű sa- sabb ütemben fejlődhetnek, halmozás és a jövedelem isy Ját erővel, nem tudnak kor- tovább növelhetik termeléDe meg kell mondanunk, szerű beruházásokhoz fogni, süket, a tagság Jövedelmét ez ritka eset mert jó né- még a nagyarányú állami tá- Bátrabban lépkedhetnek az hány helyen stagnál a fej- niogatás figyelembevételével "ton. Igaz, jó néhány problődés, ami részben objektív, s®"1 tudnak előrehaladni, iéma, ami leginkább a közös Éppen ezért igen járható út tevékenységben résztvevőket lenne, ha egyre inkább szor- érinti, megnehezíti a vezegalmaznák a társulásokat a tés dolgát Megnyílnak azonközöa vállalkozásokat mint 1)811 8 gyorsabb fejlődés leahogy már egy-két vonatko- hetőségei, többek között épzásban történtek is lépések. P®1 8 társulásokkal. Éljenek velük. Mindezek ellenére a bruttó jövedelem, az árbevételek, a Sz. Lukács Imre Ellenőrzés • i „ rr a sütőüzemben A friss kenyér illata már messziről becsalogatott a gyár kapuján. A Szegedi Sütőipari Vállalathoz hivatalos higiéniai ellenőrzésre kísértem el Nagy Pálnét, a III. kerületi tanacs KÖJÁL csoportjának ellenőrét. Délutáni műszakról lévén szó, csökkentett létszámmal dolgoztak a sütőkonyhában. A feneketlen gyomrú gázfűtéses kemencékből pirosan vigyorgó kenyereket szedtek ki. A kenyerek nemcsak ránk nevettek: talán kissé szomorúbban a penészes falakra is. A magasra helyezett szellőző ablakok hozzáférhetetlensége miatt ugyanis nem nyithatók, így a felszálló gőz miatt nem éppen esztétikus látványt mutattak a falak. A kiformázott kenyértésztát tároló íunérlemezből készült tartódobozok is kívánnivalót hagytak maguk után. A lemez szélei töredezettek, könnyen kerülhet a kenyérbe faszilánk. A dagasztó üzemben Is a fal meszelésével akadt probléma, de az ellenőr kifogásolta a burkoló csempék tisztaságát és néhány darabjának hiányát. A liszt* raktárban rendet, tisztaságot találtunk. Érthetetlen, hogy a könynyen romló adalékanyagoknak — tej, margarin; élesztő — nincs hűtőszekrény. Igaz, egy 500 literes fridzslder beszerzését tervezik, de ebben sem fér el a tej. A készáruraktárban a szállítókosár tisztasága ellen lehet kifogást emelni.' Ez nem róható fel a vállalat hibájául, de a maximális tisztaság és a lakosság érdekében volna újítási díjat kitűzni, hogy a hagyoi mányos vesszőből font kosár vonuljon végre „nyugdíjba". Az alapos ellenőri vizsgái lat kiterjedt a dolgozók egészségügyi könyveinek, a fürdő-öltöző, a kazánház és egyéb járulékos épületek tisztaságának felülvizsgálatára is. Ezek általában) rendben voltak. A. K 1 másrészt szubjektív vezethető vissza okokra Beszédes példák Jól példázza ezt két szakszövetkezet Ugyanis a zákányszéki Homokkultúránál Ösobszervatórium Jerevántól 30 kilométerre a régészek azt e. harmadik évezred közepéről származó obszervatórium nyomaira bukkantak. Az értékes Jeletek között kőzetbe vágott trapézt találtak négy csillag rajzával. 4. Ügy ls volt. Egyik jó hülye komámmal bicskát rántottunk egymásra, öreg pengéjű, szalonnázó bicskák voltak. Te, az anyád, kiáltottam, gyere ki az utcára, ha bajod van velem! Megyek én, így az én mindenben hozzám hasonló haver, és kivágtuk a kocsmaajtót. Jött rám a komám a nyitott bicskával, és lökdöstük egymást az ajtóban. A fél kocsma utánunk tódult. Szedték kt a kezünkből a bicskát. Békítettek volna. Mások meg biztattak, hogy legalább eresszük ki egymás belét. Volt, aki a rendőrségre telefonált. A belül maradt cimborák meg leültek a megürült asztalokhoz. Volt helyünk. Betyárul kurjofngattunk. Igaz, a félhavi ösztöndíjam ráment, de legalább addig nem gondoltam arra, hogy a polgár a proletárok pártjából is kiszorítja a proletárt. Hanem másnap hivat hatunkat a dékán. Jó öreg. nyugodalmas prof volt. Bölcs. mint. egy százéves varjú. A feje ls hasonlított a varjúéra. — Mit csínáltatok, gyerökeim? Mög köll rójalak bennőtöket! Egyetemi polgár nem okozhat kocsmai botrányt! Ezt niint dékán köteles vagyok megmondani... Amúgy szívesen eldarvadoztarn volna veletök én ls. Na. mönjetok. Nem így a DISZ-szervezet. „Lejárattá, mármint én, az egyetemi DISZ tekintélyét. Ezzel a párt becsületét ls mocskolta, az egesz béketáborét ..." Két napon belül összeült a fegyelmi bizottság Szörnyű komoly ábrázattal fogták körül a hoszszú asztalt S mi hatan előttük álltunk mint vádlottak. Én voltam a fővádlott. Én csaltam el társaimat a kocsmába. Én randalíroztam a bicskáiul. A fegyelmi bizottság elnöke polgárlány volt Nagy mozgalmár, joghallgató. Menő volt a DISZben, mert megtagadta szüleit. Szakított nagypolgár szüleivel a mozgalomért Ez olyan patinát, ós védelmet biztosított neki, hogy az isten proletárja szembe nem szállhatott az ő cáfolhatatlan véleményével. Olvasta ls aztán sebesen a fejemre a rettenetes bűneimet A többiek meg bólogattak. Az volt a tisztük. Még a párttitkár volt az egész között a legemberibb. Nem mondta, hogy anarchista vagyok, sem azt, hogy szakadár, és hogy visszaélek a párt bizalmával. Megértő hangon kérdezte, hogy mondjam meg, tulajdonképpen mi a bajom. Mert én mindjobban csak feltűnő, kirívó gyerekségekkel tündöklők a közvélemény előtt Velem lehetett beszélni mindig. Tulajdonképpen bolondul hivő ember vagyok én. Ha valaki szépen néz rám. szépen szól, a vérem is kieresztem. Én egy jó szóért minden hátrányos helyzetet elvállalok. Lehet hogy csak azért, mert ez hízeleg nekem. Mert még soha semmivel nem tűntem ki életemben. Hát a jóságommal. Én jó vagyok, ezt lássátok. Ismerjétek el. Az embernek kell, hogy valamiben elismerjék. Mondom, kérdi a párttitkár, hogy miért randalírozok örökké. De pontosan ezekkel a szavakkal élt Tudom, hogy naiv volt a válaszom, de ez kristálytisztán megfogalmazva égett bennem. Bánatom van! A polgárok kuncogtak. Mert a fegyelmin a hallgatóság is részt vett Ók ezt nem így, ök sokkal rafináltabban mondták volna A polgárok kuncogtak, mert a polgár mindenütt ott van, és mindenütt kuncog. Na. mindegy, de a kuncogásuk megbolondított. Szembe tudtam volna köpni őket. A párttitkár proletár volt Nem azért, mintha a polgár minden porcikájával nem vágyta volna a párttitkár! hatalmat. De akkoriban még nem bízták rá, meg azután kényelmesebb is volt igy. A proletár párttitkár csak hadd vágja a csapást elöl mindenben A polgár meg majd elballag a nyom után, ha így látja hasznosnak. Néha majd meglöki, bökdösi a titkárt s ha az elbukik, keresztüllépünk rajta. S azután hátulról az óriási nagy proletár tömegből újra odaáll az új proletár titkár. És a polgár karcolások nélkül halad. Az új csapásokon ballagdál lobogókkal, jelszavakkal, s amikor már dagadtra szedte magát a gazdag lehetőségek dzsungeleben, leül, de szemét még rajta tarája a már messzire előre járó proletár seregen. Már nem ragyog lelkesülten, szitkozódik, s ha fordul a kocka, amoda áll. Furcsa szerzet a polgár. Soha nem lehet kiismerni. A proletár jámbor egysejtű. Tehetségtelen a dag lehetőségeket biztosító képmutatásban. A proletár egyszer randalírozik a kocsmában, megfegyelmezik. A polgár nem randalírozik. A polgár azt kiáltja: éljen a párt. A párt ezt nyugtázza, és a tekintélyét tőlem kéri számon. Most Ebben a pillanatban. En ásom alá a párt tekintélyét Ezt kéri tőlem számon Sátorossy Dorotytya, DISZ-csúcstitkár. Állok a pulpitus előtt és Sátorossy Dorottya — milyen aprók és fehérek a fogai — azt olvassa a papírok és feljegyzések lapjairól, hogy még jobb érzésű proletár társaimat is a nagyon is átlátszó bomlasztó utakra vonom. — Mit szól ehhez az elvtára? — Bánatom van, ittam. De én senkit sem sértettem meg. — Megtudhatjuk, mi az a bánat? — szólt közbe a párttitkár. — Nem titok. Bánt, hogy nem vettek föl s pártba! — Elvtársam, a pártba nem az Ilyen utak vezetnek. — Hanem a hazug, hízelgő polgárok útja! — Micsoda beszéd ez, erre magyarázatot kérek! Gyalázkodás. •— Majd én megmagyarázom. Nem félek én visszamenni a lovak közé. A lovak jók. a lovak, a lovak... — Ne a lovakat hozza ide — dühösködött a különben jó haver, évfolyamtárs, párttitkár. — Megmondom, nincs veszteni valóm. Sátorossy Dorottya kisasszony kéri tőlem számon ...? — Sátorossy elvtársnö — javította ki Sátorossy kisasszony a megszólítást. — Kérem a Sátorossy kisasszonyt, hallgasson meg, mert én meghallgattam önt — és erőteljesen megnyomtam a kisasszony megszólítást. Gondoltam, aki nekem bottal köszön, annak én doronggal válaszolok. Mifelénk ez a törvény a pusztán. Senkit sem piszkálunk, de nem hagyjuk magunkat. — Sátorossy kisasszony nekem soha nem lesz elvtársam, ha százszor... (Folytatjuk.)