Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-20 / 113. szám

Kádár János és Németh Károly látogatása Kőbányán „Mi vagyunk a lakosságért ff Hivatal és pártszervezet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Németh Károly, a Budapesti Pártbizottság első titkára, a Politikai Bizottság póttagja hétfőn délután Kőbányára látogatott el. Kádár János és Németh Károly a X. kerületi pártbizottságon tett látogatás után felkeresett több kőbányai létesítményt. Szedik a cseresznyét A Szövetkezetek Csongrád megyei Értékesítő Központjának néhány telepén megjelent a májusi cseresznye. A szegedi járás homokföldjein: Szatymaz, Ásotthalom, Mórahalom vidékén és Csongrád város kertjeiben ért be legkorábban a korai cseresznye. Az átvevőhelyeken naponta két-három mázs gyűlik össze a piros gyümölcsből s a hét végén számítanak nagyobb tételekre. Elsősorban a megye városait látják el, de rövidesen Budapestre is küldenek. A legkedveltebb tavaszi primőr a zöldborsó most már jelentősebb mennyiségben jelenik meg megyénk piacain, s az üzletekben. A MÉK ugyanis Baranyából • huszonöt mázsát hozatott s ebből a legtöbbet Szeged kapja. Tulajdonképpen ez még csak kóstolónak számít. Az esőzések után azonban már várható, hogy a kertekben és a Szeged környéki termelőszövetkezetek ültetvényein is hamarosan megkezdődik a szedés. Az ember általában irtózik a hivataloktól. Az egyenes folyosót is zegzugosnak képzeli, a kanyarodókat útvesztőnek, s a szokásosnál is türelmetlenebbül várakozik az előszobákban. Felgyújtott képzelete kirajzolja, mi történhet az ajtón túl. ami oly nehezen nyílik. Pedig, különösen mostanában, azoknak sincs könnyű dolguk, akik az ajtón túl ülnek. Megnövekedett a tanácsok felelőssége, megnövekedett az alkalmazottaké is, akik egy-egy városrész gondjáért-bajáért felelősek. Sokszorosan áll ez Szeged leghatalmasabb ke] rületének tanácsára, az I. j kerületi tanácsra. Ennek súI

lyát megérzi a hivatali pártszervezet is, amelynek titkára az egyik legfontosabb oszi tály, az ipari és kereskedelmi | osztály vezetője, Lacsán Jó| zsef. Szavai híven tükrözik ' a kettős felelősséget, őszini tén villantják fel az eredj ményeket és világítják meg | a hibákat, mulasztásokat. I A tagság szava — Mindannyian tudjuk, párttagok és pártonkívüliek egyaránt, hogy mennyivel bonyolultabb, nehezebb feladatok állnak ma tanácsunk előtt, hiszen eddig sosem látott összeggel, negyvenhárom-negyvennégy millió forinttal gazdálkodik. Mi, pártI tagok fokozottabban érezzük i talán mindezt, hiszen a ta! nács, a tanácsi apparátus | munkája a hivatali pártszeri vezet tevékenységének is hű I tükre: van-e beleszólásunk a legfontosabb kérdésekbe. Megkönnyíti munkánkat az, hogy a vezetőség mindhárom tagja osztályvezető, s így az elnök vezette állandó osztályértekezleteken, a pártszervezet véleményének is hangot tud adni. Ehhez megvan nálunk a megfelelő légkör is: nagyon jó a kapcsolat a hivatali vezetés és a pártszervezet között. — Elsőnek a káderpolitikát említhetném, ami munkánknak. előrelépésünknek nagyon fontos része. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy fluktuáció nincs. Másszóval, nálunk van a legrégebbi törzsgárda. Ezért káderpolitikánk a belső tartalékok felhasználására épül. elősegítjük az adminisztrátorok képesítését, s így előléptetés esetén állandóan olyan alkalmazottakat javasolhatunk, akik már ismerik a tanácsi munka minden csínját-binját, akiket ismerünk mi is. A pártszervezet és a hivatali vezetés közösen dönti mindig el, hogy előléptetés esetén kiket javasol a fontos állásokba, közösen döntünk a jutalmazásokról is. A teljes demokratizmus mellett az is feltűnő az I. kerületi tanácsnál, hogy teljes az egyenjogúság is: 23 nő és ugyanannyi férfi dolgozik itt. Ez tükröződik a vezetésben is: az elnökhelyettes és két osztályvezető — nő. — A negyvenhat dolgozó közül jelenleg 19 a párttag. Nem okoz-e nehézségeket a további pártépítésben az, hogy — mint említette — régi a törzsgárda? Vannak-e tartalékok? — A régi gárda nem azt jelenti, hogy öreg is lenne. Jó az átlagéletkor, sok azért Itt a fiatal. És az sem baj, azt hiszem, hogy alaposan megismerünk mindenkit évek hosszú során. Mi azt akarjuk, hogy akit felveszünk, ne csak párttag legyen, de a párt nyerjen is vele. Be kell azt is vallani, hogy néha talán túl óvatosak voltunk, s az utóbbi négy-öt évben nem foglalkoztunk kellőképpen a tartalékainkkal. Most, az új vezetőségválasztáskor hozott határozatok értelmében többet törődünk ezzel is: ebben az évben két kollékánkat szeretnénk javasolni a párt tagjainak sorába. Ügyintézés Mit tesz, mit tehet a pártszervezet az ügyintézésért a tanácson belül? — Nem véletlenül említettem, tudjuk, hogy Szeged város legnépesebb kerületének ügyintézői vagyunk. Minden taggyűlésen szó van arról is, hogy mit tehetünk munkánk megjavításáért. Nemcsak párttagjainkban, de szabad pártnapokon a pártonkívüli dolgozókban is tudatosítani igyekszünk azt. hogy mi vagyunk a lakosságért. Veress Miklós Válaszol az illetékes Van tasak a kenyérnek! Közösen Május 11-én Papírmorzsa és kenyértasak címmel lapunkban a kenyér csomagolásának igényéről írtunk, s fölhívtuk a figyelmet, hogy illetve kisebb és nagyobb tasakokat is. Cikkünkre értékes felvilágosítást kaptunk a Papír- és írószer Nagykereskedelmi Vállalattól. A sze— Miben nyilvánul meg ennek a kapcsolatnak az ereje? ség ezen igény kielégítésére is. A papíripar ugyanis gyárt speciális csomagolóanyagot, Önkéntes tűzoltók versenye most már megvan a lehető- gedi kirendeltség igazgatója, Nyilasi Péter levelet küldött szerkesztőségünkhöz Mint írja, a régi igényt magáévá tette a nagykereskedelem is, már beszerezték az új csomagolóanyagot. „Szegedi lerakatunk raktárában már rendelkezésre áll 17 ezer 500 kilogramm kenyércsomagolópapír, megfelelő méretre szabvd, egy és két kilogrammos kenyerek csomagolására, valamipt előre elkészített tasakok. Ez a mennyiség biztosítja mind Szeged, mind Csongrád megye kenyérszükségletének csomagolását. Amennyiben tehát a kiskereskedelem és egyéb felhasználók ilyen igénnyel hozzánk fordulnak, úgy azt korlátlanul ki tudjuk elégíteni, s gondoskodtunk a folyamatos utánpótlásról is. Ügy gondoljuk, hogy a magunk részéről mindent megtettünk annak érdekében, hogy végre a vásárolt kenyeret teljes burkolással kaphassák meg a vevők." Mák Aladár felvétele Képünkön a látványos tűzoltási gyakorlat. Szabálytalanul épített és amiatt „kigyulladt" épületet ostromolnak a vízsugarakkal Tanyai iskolák A

kép, a tanyai iskolába igyekvő gyerekcsoport képfl jó szerivel csak a napról-napra ballagok külsejét tekintve változott. A „lényeg" — a hajnali kelés, a több kilométeres gyaloglás, a különböző évjáratú tanulók együtt-oktatása — majdnemhogy hosszú évtizedek óta változatlan. És alighanem változatlan marad még néhány újabb tizedig! Azt mondja ugyanis a Csongrád megyei Tanács vb művelődésügyi osztályának frissiben elkészült jelentése, hr>c legalább még egy negyedszázad kell ahhoz, hogy a tanyalakók többsége népesebb településekbe költözzön. Márpedig ha az apák, anyák — nyilván jól meggondolt érdekeik miatt — az úttól, falutól messze eső, magányos házakban laknak; ott kell felcseperedni a gyerekeiknek is. Onnán kell elbandukolni, jobb esetben elbiciklizni valamelyik tanyai i«r kólába. Most — a fentebb jósolt negyedszázad „kezdetén" — még mindig 197 tanyai iskolája van Csongrád megyének; a szegedi járásnak pedig nem kevesebb, mint 90. A tanyai — s a részben osztott kisközségi — iskolák ta; nulólétszáma sem sokkal vigasztalóbb: összesen mintegy 10 ezer alsó- és felsőtagozatos gyerekről van szó, ha nehezen fogyatkozó „oktatási intézmények" benépesítőiről beszélünk. Egy kisvárosnyi, nagyonis hátrányos helyzetű gyerekről.!! Mit lehetett, s lehet ennyi kisiskolás sorsának javításáért tenni? Nyolc éve már, hogy Csongrád megyében is megindították a körzetesítést; vagyis annak a rendszernek az élterjesztését, amely a felső tagozatos tanulókat a szakrendszerű oktatást nyújtó iskolákba tömöríti. Jelenleg 31 körzeti iskola működik, 949 tanulóval. A körzetesítés azonban az utóbbi években lelassult. Az ok: a messze eső vidékekről — különösen télen — semmiképp sem lehet „begyűjteni" a sok gyereket. Aki gyalog indul, úgy akad el, aki biciklizik, a kormányt szorítva gémberedik meg, aki pedig autóbuszra, vagy netalán vonatra vár, ugyancsak fagyoskodhat a hagy késések idején ... Emiatt az osztatlan, félig osztott tanyai iskolák száma csak nem akar apadni. Még olyan kis iskolák is vannak, ahol alig egy tucatnyi gyerek „népesíti be" az egyetlen tantermet. (A szegedi járásban 25 iskola létszáma nem éri el a 15 főt!) A körzetesítés tehát még félmegoldást sem jelent! A másik megoldást a tanyai gyerekek kollégiumainak szervezésében keresik az ügy intézői. Ide elsősorban a továbbtanulásra vállalkozókat veszik fel, akiknek különösen szükséges, hogy minden tárgyból biztos alapokat szerezzenek. Sajnos azonban a 8 Csongrád megyei kollégium egyelőre még csak elenyésző számú kisdiáknak tud otthont adni: a legújabb adatok szerint nem több, mint 372 felső tagozatos lakik a közös szállásokon. A balástyai, csongrádi, hódmezővásárhelyi, kisteleki, makói, mórahalmi és szentesi kollégiumok mellé még újabbakat szervezni, a meglévőket bővíteni? Pénzkérdés ez is, mint az oktatásügyben is annyi minden más. Ezek után nemigen lehet egyéb mellett dönteni, minthogy a szükséges tanyai iskolákat továbbra is fenntartják. Ha tíz-, tizenöt gyerek látogatja csupán, akkor is tanítót adnak melléjük, javítgatják a felszerelést, jobbra cserélik a berendezést, s egyáltalán, kultúrközponttá igyekeznek tenni minden iiyen épületet. Ez a „kultúrközpontosítás" különösen ott sikerül, ahol már villanykörték is lógnak a menyezetből. Dicsekvésként lehet talán beszámolni róla, hogy a szegedi járás 90 kisiskolája közül már 57 villamosítva van; tehát tanító, diák egyaránt nézheti televíziót, vetíthet mozgó, vagy álló képeket... M

indez persze kevés vígasz azoknak, akik körzetesítéstől, tanyai kollégiumtól, villanytól egyaránt távol maradnak. Okét továbbra is oda lehet sorolni a mind fáradtabban bandukolok, az egyre kevesebb kedvvel tanulók közé. Azok közé. akiknek eszébe sem jut, hogy valamely gimnáziumba vagy technikumba kérjék felvételüket. A most véget érő tanévben 5 és félezer nyolcadikos búcsúzik el régi iskolájától. Közülük csak minden ötödik nem akar továbbtanulni. Sajnos, ezen az ötödik „helyen" szinte kivétel nélkül egy-egy ilyen megfáradt, kedvét vesztett országút-vándora áll... Ha még egy negyedszázad van hátra a tanyarendszer feltételezett elmúlásáig, valamicskével többet kellene az országutak kis vándorainak évről-évre kirajzó csoportjaiért tenni! Akácz László A gazolinrobbanás minden Vasárnap délelőtt a tápéi sportpályán rendezte meg a szegedi üzemek és intézmények, valamint a szegedi járás községi önkéntes tűzoltóinak hagyományos versenyét a városi és járási tűzrendészeti parancsnokság. A bemutatón részt vett Csápenszki István, az MSZMP szegedi járási bizottságának első titkára, dr. Kovács Lajos, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának osztályvezetője, Deák Béla, az MSZMP Szeged városi végrehajtó bizottságának tagja, a pártbizottság osztályvezetője, dr. Bozó Sándor, a Csongrád megyei tanács vb titkára. Bódi László országgyűlési képviselő, Halász Árpád, a Szeged m. j. városi tanács vb elnökhelyettese, valamint a fegyveres testületek képviselői. Moldován György tűzoltó őrnagy, a városi és járási tűzrendészeti parancsnokság vezetője üdvözlő szavai után dr. Bereczki János, a szegedi járási tanács vb titkára méltatta a tűzoltó versenyek jelentőségét. Ezt követően 81 csapat, mintegy 700 résztvevővel indult a versenyben. A számok közt szerepelt a gépjárműfecskendő összeszerelése. A hagyományos számokkal, a 400-as és a 800-as kismotorfecskendők szerelésének versenyében szerepeitek a legtöbben. Ezt követték a vízhálózati tűzcsapról osztott sugárszerelésű számok. A gépjárműfecskendők összeszerelésében első helyet értek el a szőregiek. A 800-as kismotorfecskendő szerelésében a kiskundorozsmaiak, a városi csapatok közül a szegedi kenderfonógyár csapata jeleskedett. A nők versenyében ugyancsak első helyen végzett a szegedi kenderfonógyár női csapata. A 400-as kismotorfecskendő szerelésében első Zsombó község és a Szegedi Orvostudományi Egyetem csapata. A női rajok közül ugyanezt a helyezést érte el Rúzsa, a fiuk közül pedig Tápé csapata. A vízhálózati tűzcsap szerelésében első helyezést ért el a szegedi kéziszerszámgyár, a fiúk versenyében Zsombó, a leányokéban pedig a tápéi Kölcsey-iskola csapata. A gyakorlatokat ügyességi számok és helyszíni tűzoltás követte, majd a legjobb csapatok közötl mintegy 10 ezer forint jutalmat osztottak ki. sérültje meghalt Mint ismeretes, az elmúlt héten, szerdán az algyői 1es számú gázkút lakókocsijában felrobbant egy kanna gazolin, s ennek következtében hat ember megégett. A szerencsétlenség első áldozata, Nagy Ferenc után a többiek, Szabó László, Baji Béla, Tivadar Endre, Szanka József és Kertész Mária is meghalt. Szabó László és Baji Béla állapota az orvosi megítélés szerint javult, ezért őket I mentőrepülőgéppel Buda| pestre szállították. Sajnos — ..mint a budapesti Honvéd : kórházban megtudtuk — a különleges felszerelés, az orvosok erőfeszítése már nem volt elég életbentartásukhoz, mindketten nem sokkal a szállítás után meghaltak. A Szegeden maradt Kertész Mária állapota folyton roszszabbodott, mí-g vasárnap délután ő is életét vesztette. Az algyői gazolinrobbanás — amely ugyan nem függ össze szorosan az olajipar munkafeladataival — a szegedi olajbányászat eddigi legsúlyosabb szerencsétlensége. Az utóbbi időben több baleset volt az olajipar, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt munkahelyein. Hajdúszoboszlói tragédia, répcelaki szerencsétlenség, az algyői műszaki baleset, stb. arra indították az OKGT-t, hogy az irányítása alatt dolgozó 27 vállalatnál vizsgálja felül az eddig alkalmazott technológiákat, munkafolyamatokat, körülményeket. Ezért — amint a Délmagyarország munkatársának az OKGT-bem/ elmondták — új, biztonságtechnikai főosztályt szervezték, amely előreláthatólag július elsején kezd működni. M. I, KEDD. 1969. MÁJUS 2». 10 DÉLMAGYARORSZÁG