Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-16 / 110. szám

Nők klubja Szegeden Töl magánlakás épülhetne Igen alapos vizsgálatot tar­Nószervezeti titkárokat és tottak a népi ellenörök Sze­a nőmozgalomban hosszú • geden és Csongrád megye vá­évek óta tevékenykedő akti- rosaiban, hogy megallapít­vislákat üdvözölt tegnap es­te dr. Tari Jánosné, a vá­rosi nőtanács titkára a Köz­ponti Művelődési Ház klub­termében. Kérté a megje­lenteket. hogy ezentúl a ha­vonta rendszeresen megtar­tandó klubdélutánokra jöj­jenek el, hozzanak maguk­kal minél több nőt. Elkép­zeléseik szerint divatbemu­tatókat tartanak, megbeszé­lik a kereskedelem szolgál­tatásainak kérdéseit, irodal­mi esteket rendeznek, kézi­munka köröket alakítanak, s igyekeznek minél több fia­talt bevonni a mozgalmi munkába. Nagy örömmel fogadták a résztvevők a nőtanács kez­deményezését, s elhatároz­ták, hogy megalakítják a nők klubját, amelynek program­ját közösen dolgozzák ki. Ezután Lacsan Mihályné be­szélt az országgyűlés tör­vényhozó munkájáról. az anyák és a családok érde­kében hozott intézkedések­ről. özvegy Dáni Jánosné pedig beszámolt moszkvai él­ményeiről. Hoségrekord Ismét rekordot döntött az időjárás. Szerdán Budapes­ten 32 fokon tetőzött a hő­mérséklet, ami 0,5 fokkal ha­ladja meg az elmúlt 100 év alatt ezen a naptári napon elért — 1945. évi — maxi­mumot Ez a hőség még a legvadabb nyárban is tiszte­letre méltó teljesítménynek számít, hiszen az átlagos maximumok július közepe táján is inkább 27—28 fok körül szoktak előfordulni. Ami pedig a középhőmérsék­letet öleti, a ezerdai 24,4 fok 8,5 fokkal haladta meg a sok évi atlagot sák, milyen eredménnyel jár­tak azok az intézkedések, amelyeket a magánlakásépí­tés elősegítése érdekében hoztak a különféle szetvek, Magasak a telekárak Nincs, aki felépítse Lassú az ügyintézés gyár termékeinek kisebb há­zaknál történő alkalmazására, valamint arra, hogy szükség volna Szegeden és a megyé­ben egy mélyépítési szervezet létrehozására. A sok hasznos megállapí­tás és javaslat valószínűleg segítséget ad majd az arra illetve milyen tényezők aka- lepülések telekárai az elmúlt illetékes szerveknek: a Köz­dályozzák a magánépítkezése- években megháromszorozód- P°nti NéP' Ellenőrzési Bi­ket. Ez a vizsgálat szerves tak. Ez elsősorban Szegedre zottságnak. a megyei és a része egy országos felmérés- jelemző. Például az Üttörő városi tanacsoknak, az OTP­nek. A népi ellenőrök meg- téren egy társasháznál a te- nek és mind azoknak, akik állapításait, javaslatait ösz- iek négyszögöle 1100 forintba valamilyen tormában érde­szegezték és a Csongrád me- került. ' ~ '-'-x-x-nx t-u gyei Népi Ellenőrzési Bizott- Fekezi a magánépítkezést, sóg tegnapi, csütörtöki ülé- hogy annak szervezésével a sén megvitatták. A tanács- megye területén — fő profil­kozáson részt vett dr. Né- ként — intézményesen egyet­meth Lajos, az MSZMP ien hatosag vagy szervezet Csongrád megyei bizottsága- • sem foglalkozik. A NEB ja­nak osztályvezetője és Cson- vasolja. hogy a Szegedi Bé­ka István, az MSZMP Sze- ruházási Vállalatnak lenne vetítő bizottság vegezne ar­ged városi bizottságának célszerű a magánlakásépítés megallapitó munkát, amely­munkatársa is. lebonyolításával intézménye- nek donlése iranyadó es Kiderült a vizsgálat során. Sl.n foglalkozni, a telekvásár- végleges lenne az OTP szá­hogy városainkban, — Sze- lústól a kulcsátadásig. így le- mára. geden, Hódmezővásárhelyen, hetőség nyílna például a Azt is javasolják, hogy a Makón és Szentesen — bő- meglevő és nagy választékú magántervezői szakértő bi­családiház-tervek propagálá- zottság hatáskörét csökkent­keltek a lakásépítésekben. Érdemes megemlíteni a ja­vaslatok közül, hogy felesle­gesnek tartják a telekárak megállapításánál a jelenlegi „három lépcsős" rendszert, helyette jobbnak tartanák, ha egy tanácsi ingatlanköz­sára is, valamint a korszerű sék, s az első fokú építésügyi építőanyagok és lakóépületek hatóságnak adjanak nagyobb lehetőséget döntésekre. Mi­ház Szegeden — javasolják, hogy az OTP épitessen örök­lakásokat. ven van lehetőség, terület la kásépí lésre. Az elkészült vá­rosrendezési tervek is szá­molnak a magánépítkezések mintatermi bemutatására, további növekedésével. Sze- A vizsgálat során megáíla- vei a vizsgálat során kiderült, geden például négy olyan te- pították, hogy igen nagy gon- hogy Szegeden és a megyé­lekbázis alakult ki, illetve dot 0koz a kivitelezői kapa- ben igen kevés az OTP örök­most formálódik, ahol ösz- citás hiánya. A szegedi épitő- lakások száma, — sőt évek szesen 800 csalédiház elhelye- jpan vállalatok tavaly mint- óta nem is épült ilyen lakó­zésére van lehetőség: baktói egy 200 lakás építését utasí­kiskertek, Hattyas-telep, Mi- tották el. Felhívta a vizsgá­hálytelek és a Dorozsmai út iat a figyelmet a leendő ház­környéke. Társasházak is épülhetnek, hiszen az első kerületben 1200, a második­ban 1500, a harmalik kerület­ben pedig 1200 lakás felépí­tésére akad hely. Hely tehát lenne, — álla­pították meg a népiellenőrök — de a gondok ezután kez­dődnek. A kisajátítási eljá­rósok általában egy-másfél esztendőt vesznek igénybe, s rendszerint a bíróságon fe­jeződnek be az árak miatt. Altalános megállapítás, hogy a városok külső területén le­vő házhelyekért nem „kap­kodnak" az emberek, mivel hiányos az ottani közművesí­tés, gyengébbek a közlekedési feltételek és igy tovább, A belsőbb területen levő ház­Ünnepek után ö Az algyői Napsugár 9> Tegnap nehéz napja volta működése, „gallyra futása" szegedi járási tanács vb- váltotta ki. Május 6-án, a nak. Mindjárt az ülés meg- szövetkezet közgyűlésén meg­kezdése után, az előterjesz- hatódva mondták el a tagok, téseknél élénk vita bontako- sokan könnyeztek is, hogy zott ki, majd amikor sor ke- nem gondolták, ide jut a kö- sa6- Csak túlságosán éles még a valasztofal közte és a köz­rült a szanálási bizottságok zös szekere, hiszen sokuk- napok között. Ma még. Igazi felszabadultságát akkor éri vizsgálatóval kapcsolatos nak tíz> mé6 e"™1 is majd el, ha világunk átlép majd abba a felnőtt társadal­sszesöpörjük a meghervadt virágokat, selyempapíé­foszlányokat, összesöpörjük a széttört poharak szi­lánkjait. Ünnep után összesöpörjük az értelmüket vesztett tósztokat, fásultan seperjük arrább a tegnap még csillogó, ma frázis-cifraságú ajándékmondatokat. Ügy sö­pörjük ki a szobát, mint emlékezetünket, hogy ne bolygas­sanak az ünnepi kavargás bódulatában kimondott fogadal­mak. Az ünnep után valahogy kényelmetlenül érzi magát az ember, vonzza az elmúlt napok pátosza is, de szeretne szabadulni tőle, mert csak így tudja megtalálni helyét a hétköznapok természetesebb világában. Ünnep meg akad éppen elég. Nemrégiben virradt ránk az anyák napja, levél- virág- és táviratdömping kíséreté­ben. Sosem látott hosszúságú sor kígyózott a postán, nem is egy, de három, ami ajándékot azon a napon az édes­anyák kaptak, csak milliókban lehet számolni. Aztán más­aap, harmadnap a táviratok dobozba kerülnek, a virágok a szemétbe. Véget ért az ünnep. S az a szomorú, hogy egy év­re valóban minden a szemétdombra kerül. A hét közepén már bírósági tárgyalás az anyját nem támogató gyerekek­ről, újságcikk: „anyját kilakoltatta a fáskamrába". Az ünnep előestéjén elmondtuk, hogy az anyákat miként kell segítenie a társadalomnak, egy hónap múlva megtagadjuk tőle a munkát, no nem, nem szabálytalanul. Nem mond­juk a szemébe, hogy olyan munkaerőre van szükség, aki nem megy el szülni, nem ő kerül hátrányba, csupán más­nak adunk némi előnyt. Ünnep előtt virágcsokrot veszünk a gyereknek, hogy átadja a tanárnak. A pedagógusnapon, a ballagás után má­sodszor virágoznak ki az iskolák. Köszöntöket tanítunk a gyereknek, s aztán bizonyítványosztáskor — tisztelet a ki­vételnek — hányszor szidjuk előtte azt, akit versbe fog­lalni parancsoltunk. S mit is ünneplünk még? Nem vasár­napokra, húsvétokra gondolok, hanem azokra az új ünne­pekre, melyek a modern társadalom sajátjai. Van ünnepe a költészetnek is, a színháznak is, van ünnepük a gyere­keknek. A békének és a munkának. Csak az a baj, hogy tartalmat nem mindig adunk ezeknek az ünnepeknek. Voltam például egy május elseje előtti ünnepségen,' ahoi — a munka ünnepén — a legjobb dolgozóknak jutal­mat osztottak. Hatalmas taps fogadta az elnöki emelvény­hez járulókat, de valahogy a tapsoló kedv kifogyott a juta­lomosztás végére, amikor a szocialista brigádok vezetőinek adták át az oklevelet. Nem a sorrendben lett volna akkor vitázni kedvem, de azon a szemléleten, mely éppen ünnep­kampány jellege miatt lett ünneprontó. Sok helyen ugyania adminisztratív módon szaporítják a szocialista brigádok számát: versenyre száll a cím eléréséért tíz brigád, és mind a tíz azonnal célba is ér. Holtversenyben. Mindenki tudja, hogy ez nem helyes, s éppen azért, mert mindenki tudja, az elbagatelizálódás mindenki számára tartalmatlanná te­szi azt az ünnepet, amely eredményeiben, külsőségeiben olyan csillogó. Az ünnep nem hazugság. Az ünnep nem lehet hazug­anyag ismertetésére, a vég- több kemény éve telt el a rehajtó bizottság csaknem nagyüzemben. Ök továbbra J is a nagyüzemi lehetosegek valamennyi tagja szot kert. meüett. termelőszovetkezet­Legnagyobb vitát az algyői ben akarnak dolgozni, azon­rűen emelkedik. A városi te- | Napsugár Termelőszövetkezet a szövetkezet, mint azt a szanálási bizottság is meg­állapította, nem életképes, és helyek ára viszont ugrássze­Hajnaltól lámpagyújtásig A képviselőt a tez-elnöfc­tól nem is tudná elválasztani magában Nieszner Ferenc. Nem, mert a problémák is, amelyekkel hozzá fordulnak választói, ugyanúgy érdeklik a képviselőt, mint a tiszaszi­geti BúznJsalász Tsz elnökét. Nem is tart hivatalos foga­dónapot, hiszen reggel 5 órá­tól. fél 6-tól este villany­gyújtásig megtalálják a ha­talmas gazdaság valamelyik részlegében. S ha nem őt kérdezik, akkor 6 szólítja meg a munkában levőket, hogy osztozzon örömükben, gondjukban. Arra sem rest, hogy rá/juk kérdezzen, ha kerülgetik a problémákat. Az ilyen törődésnek van hi­tele. tekintélye, becsülete, s P mindennapok sodrában közéleti rangja is. A tiszaszigetiek minden­nap megtalálják, ha a hiva­talos dolgok el nem szóllítják Szegedre. Budapestre vagy az ország más részébe. A távolabbra lakók is mindig megtalálják, ha a tsz-ben nem. akkor a lakásán ko­pogtatnak. Pedig már oda­haza igazán magánember le- tudnunk, hetne. sajnos, a túlburjánzott mel­léküzemi tevékenység dön­tötte katasztrófába. Az algyői Napsugár Tsz működési engedélyének megvonását javasolja a já­rási vb — a többi között —, s a felszámolás után a sze­gedi Felszabadulás Tsz ve­tassák. Csakhogy odaszámít- szi fel a tagokat ják a fólia alatt nevelt pa- Ezután a tanácskozó tes­lántát is, amit szabadföldbe tület Sövényházára látoga­ültetnek. Az abból nőtt ter- tott, ahol meghallgatták a més már nem lesz primőr, községi tanács vb beszámo­A palánta gyorsabban neve- lóját, megvitatták a felme­lésével csupán az időt „lop- rült problémákat, ják meg". Az ügy megoldása ugyan még várat magára, a MaHHHHaHMi probléma azonban sokakat érint. Ismeretes, hogy a MÁV egyes vonalain túllépett már az idő. Fenntartásuknál sok­kalta olcsóbb a közúti szállí­tás. A megszünetés sorsára jut lassan a Szeged—Ásott­halom—Pusztamérges közötti keskenyvágányú vasút is. De mi lesz akkor a cukorrépa szállítással? — kérdezték a képviselőtől az érintett gaz­dasagok vezetői. A KPM 1335 1968-as számú levelében1 megnyugtatta őket annak az érvényes rendelkezésnek az alapján, miszerint a szállí-'; tásj költséget a cukorrépa mi formába, mely mindennapjainkat is könnyebbé teszi, ha azok az ellentmondások, melyek ott feszülnek ünnepeink­ben is, hidakká szelídülnek. Hidakká ember és ember, hét­köznap és ünnep között. Ma még összeseperjük ünnep után az értelmüket vesz­tett tósztokat, a tegnap csillogó, ma már kopott fényű sza­vakat, egy évre kisöpörjük alaposan magunkból az emlé­keket, pedánsan ügyelve arra, hogy életünket a hétköznap józanságához méretezzük. De vigyázzunk, nehogy úgy jár­junk, mint az a bizonyos tanár, akiről Kosztolányi meséli: az órákon mindig azt hangoztatta, hogy dolgozni jó, a mun­ka szép dolog, de tanítás után a verandán üldögélvén azt mondta boldog és elégedett arca: dolgozni kell, de dolgoz­ni rossz... z ünnepeik varázsát át kell menteni mindennapi öu_­magunkba, hogy természetessé váljon számunkra igazságunk. A munka megbecsülése, az anyák szere­tete, a hazugság nélküli élet. VERESS MIKLÓS Befejeződött a könyvtervezők, könyvgyártók országos konferenciája nak kell vállalniuk. Külön­ben is a kihasználatlan vas­jobb valamit sajátunknak úti vonalakat csak akkor szá Két napon át — szerdán és csütörtökön — Szegeden, a Vörösmarty utcai mű­eseteben nem a gazdasagok- j Velödési központban rendez 1-<*0 1 , „A 111 — : , .1- ! , _ 1. •• 1.: 1 '«„ Mi tagadás, az molják fel végérvényesen, 1951 óta húzódó ügy rendezé- ha a közúti szállítás zavar­Veszett fejsze nyelének sére nem akadt vállalkozó talanságának minden felté­1 átszőtt Bodj Antal nyugdí- hivatal. Nieszner Ferenc vi- . jas tsz-tag ügye. amivel egy- szánt nem hagyta annyiban ' J ' szer felkereste Nieszner Fe- az öreg igazat. Eljárt érte az Ira. néhány példa csak rencet. Kilincselt ö már más- építésügyi es városfejlesz- arra, hogy nincs és nem kor es mas helyen is. Az tési miniszternél, s végre a marad mUnka nélkül az or­*®k idej£ubekLiSs lesz *** ^ ^ ktriseIr, rr; szüksége volt egy hatóság- üjabban a pénzügymi- deku érdesekkel surun fel­nak. Kapott helyette másik njszterhez vitt Nieszner Fe- keresik. Idősebbek és fia­olyan házat Űjszentivánon. renc útja. Falubeli, röszkei. talok magánjellegű problá­Csakhogy később tudta meg, miháiyteieki gazdák 66 alá- mákkal is odatartanak hoz­hogy telekkonyvileg nem az lráSSal menesztettek levelet ték meg a könyvkiadók, könyvnyomdák, papíripari és grafikai vállalatok szak­embereinek országos konfe­ttin tünk és könyvgydAásunk mai feladatai címmel össze­hívott tanácskozás — ame­lyen, mintegy 120 vendég vett részt — sok gyors meg­oldásra váró feladatot je­lölt meg. Mind az előadók — köztük Lengyel Lajos, Kossuth-, és Gutenberg­díjas, a Nyomdaipari Egye­sülés elnöke —, mind pedig a felszólalók hangsúlyozták: túlságosan lassú a magyar nyomdaipar fejlődésének üteme, szűk a nyomdai ka­pacitás, hosszú az átfutási idő cs változó a minőség. Szó esett azonban arról is, hogy az új mechanizmus az iparag több területén ősz­övé a második ház, nem is a képviselőnek a fóliás ker­zá, mint a tsz vezetőjéhez az államé, hanem valakié, tészkedés jelenlegi adóztató- NaP mint nap a neki szava­akit a háború vetett el a a miatt. Azzal egyetértenek, zott bizalom kettős jellegé­faluból. Bódi Antal a régibe h {óu alatt termesztett vei végzi a munkáját otthon mar nem mehetett vissza, az , . ... , , „ új házban pedig törvényileg pnmor arut az érvényben es a kozeietben. r.«ö maradhatott. Meg aztan levő adókulcs szerint adóz- Lődi Ferenc tönzö hatást fejtett ki; kü­lönöséén a tervutasításos rendszer feloldását fogadták örömmel a könyvtervezök, könyvnyomtatók. Gerlach Ferenc, a nyom­dászszakszervezet titkára a szakszervezet központi ve­zetőségének vizsgálata alap­ján sajnalattal allapította meg, hogy a nyomdászok bére a közelmúltban sem emelkedett. összefoglalójaban Lengyel Lajos javasolta: a Nyomda­ipari Egyesülés valamint a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése közös munkabizottságot ala­kítson a szegedi konferen­cián felmerült kérdések meg­oldására. Ez annál is inkább fontos, mert a könyvgyártás semmiképp sem fogható fel egyszerű gyártási tevékeny­ségként; ennél jóval több: figyebnen kívül nem hagy­ható politikai jelentősege is van. A kétnapos tanácskozás —, amelyet a Szegedi Nyom­da példás formában rende­zett meg — végülis igen hasznosnak bizonyult. A könyvek tervezői és kivite­lezői szorosabbra fűzték szakmai kapcsolataikat, s egymás gondjait ismerve könnyebben tudják majd megoldani a szakma fejlő­désével járó újabb feladato­kat. A konferencia résztvevői tegnap, csütörtökön a Sze­gedi Nyomda Tisza-parti nyaralójában töltötték a dél­utánt, majd ki-ki haza­utazott városaba. A. L. PÉNTEK. 1969. MÁJUS 16. DÉLMAGYARORSZÁG 3 i t

Next

/
Thumbnails
Contents